Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)
1973-11-25 / 276. szám
1973. NOVEMBER 25., VASÄRNAP k/ÚíHop 3 Ötszázezer pár gyermekcipő A ceglédi Cipőipari Vállalat ebben az évben 500 ezer pár gyermekcipő gyártását tervezi. Az eddigi eredmények szerint — megalapozottan. A vállalat második az országban, ahol csak kizárólag gyermekcipők gyártásával foglalkoznak. Különböző méretekben készülnek itt 19—30-as számig szép formájú, tartós cipők. Mivel köztudott, hogy a gyermekcipő-gyártást a kormány támogatja. így nincs olyan magas haszon rajta, mint a„ fetoőttcipők gyártásánál. Azonban a tanácsi vállalat vezetői a vásárlók igényeit tartják elsősorban fontosnak. HAGYOMÁNYOK, TERVEK A SZARVASMARHA-TENYÉSZTÉSBEN A többség tejre szakosodik Tartósan jövedelmező ágazatot! Laki Dénesné, a fehérbetétes lakkcipők felsőrész összevarrá- sát végzi. Szabó Imre, meós, gondosan ellenőrzi valamennyi szalagról lekerülő apró cipőt. Tasi Ildikó, a vállalat cipőtervezője, 1972-ben végezte a Könnyűipari Műszaki Főiskolát. Eddig 17 modellt tervezett, amelyből közel 10 darab gyártásra is került, illetve a közeljövőben kezdik gyártani. Koppány György képriportja. Esztendő vége közeleg, a számvetések ideje a mezőgazdaságban is. Ilyenkor esedékes mérlegre tenni az eredményeket, kudarcokat, fölmérni az elmúlt hónapok tapasztalatait. Különösen időszerű ez a szarvasmarha-tenyésztés téréin, hiszen másfél esztendeje annak, hogy meghirdették a kedvező közgazdasági környezetet teremtő kormányprogramot az ágazat fejlesztésére, s egy esztendeje léptek érvénybe azok az intézkedések, amelyek elősegítik mind a tej-, mind a vágóállat-termesztés jövedelmezőségét. A gazdaságosság feltételei A kérdés ezek után: mit hozott az 1973-as esztendő? Erről kérdeztük dr. Hadházy Józsefet, a Pest megyei Állat- tenyésztési Felügyelőség igazgatóját. — A fejlődés érzékeltetésére annyit: míg 1972-ben a megye szarvasmarha-tenyésztése a mélypontra jutott, az idén — annak ellenére, hogy megszűnt a tehenek, üszők vágásának korlátozása — az előző évhez képest 7,2 százalékkal nőtt a szarvasmarha-állomány, ezen belül 8,3 százalékkal a tehenek száma. E gyarapodás elsősorban a termelőszövetkezetekben mutatkozik. — Ez hát a kezdet, s a folytatás, a tervek? — A következő lépés a szakosodás. A jelenlegi állomány kettős hasznosítású magyartarka. A gazdaságos nagyüzemi szarvasmarha-tenyésztés feltétele azonban a tej- és a hűs- hasznasítási irányok szétválasztása, annak ellenére, hogy a jelenlegi állomány — genetikai termelőképességét figyelembe véve — is képes, szakszerűbb takarmányozással, legalább 600—800 literrel több tej termelésére. (S a háztáji gazdaságok számára továbbra is a legkiválóbb.) Célszerű mielőbb létrehozni az intenzíven tejtermelő tehenészeteket, már csak azért is, mert sem az üzemelés költségei, sem a beruházások ára nem csökkenthető a jövőben, a jövedelmezőÉv végi szá Az Építő-, Fa- és Épílő^nyagipari Dolgozók Szakszerveze'ének Pest megyei bizottsága a lakásépítkezésekről tárgyalt A negyedik ötéves tervben Pest megyében az állami és tanácsi vállalatok 5—6 ezer lakást * építenek. Ez kis része ugyan a tervidőszakban épülő 36 ezer lakásnak, számukhoz mérten azonban jóval nagyobb a jelentőségük. Többségük ugyanis tanácsi rendelkezésű, állami lakás, ezeket elsősorban sokgyermekes családoknak és fiatal házaspároknak juttatják. Tervteljesítés - szépséghibákkal Az Építő-, Fa- és Építő- anyagipari Dolgozók Szak- szervezetének Pest megyei bizottsága legutóbbi ülésén tárgyalt a lakásépítési program végrehajtásáról. Megállapította, hogy a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat az 1973-ra tervezett 730 lakással szemben 752-t épít. A túlteljesítésnek azonban szépséghibája, hogy a tervben szereplő 19 gödöllői lakás átadása elmarad, és további 42 sem ot* épül fel, ahol a legszükségesebb. Mée mindig egyenlőtlen a kivitelezés üteme. A 752-ből 444-et a IV. negyedévben adnak át. A vállalat vezetői az elmaradást főként munkaerőhiánynyal, az előközművesítés késéseivel és a szanálások elhúzódásával indokolják. Vácott például a tervezett Földvári tér: lakótelep helyén még jelenleg is lakott házak állnak pedig a munkát már 1974 elején el kellene kezdepi. Hiányzik a szakipar: munka Az elhúzódások láncreak eió-szerűen, további nehézsé geket okoznak. Az állami vállalat a szerződéses időre nem tud munkaterületet adni alvállalkozóinak, ezért azok sorra visszalépnek. Ily módon a Pest megyei ÁÉV építkezésein az Országos Szakipari Vállalat és több más alvállalkozó adta vissza a megbízást — részben a saját tervszerűségének biztosítása érdekében. A Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat a Halásztelekre tervezett 81 lakásból előreláthatóan 63-mat fog idén átadni, 12 aszódi befejezése csak a jövő évre várható. Az építők munkáját elsősorban szak- és szerelőipar hiánya gátolja. Az erre profilírozott vállalatok ugyanis lakásépítést a maximált árak miatt nem szívesen, vagy egyáltalán nem vállalnak. Hátráltatja a befejezést szaniteráruk, mosdó- és más berendezési tárgyak, továbbá cső- és szerelvényanyagok krónikus hiánya. A Ceglédi Építőipari Vállalatnak évj 100 lakást kell megépítenie. de már 1973-ra 117- re szerződött. A nagykőrösi 46, a ceglédi 52 és a monori 19 lakásból november elsejéig 107-et már átadott. A hátralévő 10 év végéig szintén elkészül. Eredményességüknek a gondos irányítás mellett fő oka, hogv a legkorszerűbb módszereket alkalmazzák, csak tízet készítenek hagyományosan. az összes többi blokkos, illetve öntött technológiával készül. A folytatást is megalapozták. 148 jövő évi lakájra már eddig megkötötték a szerződést. A negyedik ötéves tervről készült összesítés kedvezőtlen. A Pest megye területére jóváhagyott 6330 úgynevezett célcsoportos lakásból 5251 átadásával lehet számolni, a várható lemaradás tehát — előreláthatóan — 1079 lakás lesz. A szakszervezet megyei bizottsága határozatában megállapította, hogy a kivitelezőknek és a beruházóknak főleg a tervezés és a szerződés előkészítésének időszakaiban kell az eddiginél jobban együttműködniök. Mindent meg kell termi a kivitelező vállalatok jobb kooperációja érdekében is. P. V. séget tehát kizárólag a termelés növelése szavatolhatja. Szürkemarhától a svájcerig Erre utalnak a törekvések is: — Az állami gazdaságok szinte egyértelműen a tejhasznosítású állomány mellett döntöttek. Terveik szerint 1980-ra teheneik 79 százaléka fajtaátalakító keresztezéssel létrehozott, továbbá importból származó speciálisan tejtermelő típus lesz, húsz százaléka kettős hasznosítású magyartarka, csupán egy százalékban tartanak húshasznú jószágot. A termelőszövetkezetek tehénállományuk 80 százalékát tej-, húsz százalékát pedig húshasznosítású irányban próbálják szakosítani. A tejtermelés nem véletlenül került előtérbe a Pest megyei gazdaságokban, hiszen a főváros jó értékesítési lehetőséget kínál. A szarvasmarha-tenyésztés eme módjának éppen ebből adódóan nagy hagyományai vannak. Érdemes kissé elkalandozni a múltba, említést tenni például arról, hogy már a múlt század 70-es éveiben svájci és holland tenyészállatokat hozattak a szürke- marha helyébe a pomázi, a ,biai, a törökbálinti, a budaje- női gazdák. Az 1900-as évek elején már tejszövetkezetek is alakultak, Nagyká- tán, Dömsödön, Cegléden és Püspökihatvanban. Ennyit a hagyományokról, illetve fűzzük még hozzá a szakember megjegyzését: — Már akkor is gondolkodtak a gazdák az intenzív nyugati fajták, a nagy tejhozamú lapálym:arhák meghonosításán, jó minőségű takarmány hiányában kevés sikerrel. Állománycsere, fajtaátalakítás A fejlesztési tervek megvalósítása, az intenzív szarvasmarha-tenyésztés alapjának megteremtése ma is a takarmánytermesztésen áll, vagy bukik. Sokkal több lucernát kellene például telepíteni, mint azt a termelőszövetkezetek tervezik. Mindenesetre manapság számos gazdaságban adottak a nagy tejhozamú, évi 4—5000 kilogrammos teljesítményre képes fajták — kanadai holstein-friz, különböző lapálymarhák — tenyésztésének feltételei. Részben az állomány kicseréléséhez, részben a fajtaátalakító keresztezésekhez sok helyütt — többek között az alsónéme- dl szarvasmarha-tenyésztő társulásban, a ceglédberceli, a dunavarsányi, az érdi, a döm- södi és a pomázi tsz-ekben, a Kiskunsági Állami Gazdaságban — hozzá is kezdtek. Megalapozottnak tűnő terv; 1975-re mintegy 30 százalékkal emelni — 3300 kilogramm fölé — az egy tehénre jutó tejhozamot Pest megye szakosított tehenészeteiben. Persze, nem maradhat el a hústermelés fejlődése sem, hiszen a jó minőségű vágómarhának, az előrejelzések szerint hosszú ideig konjunktúrája lesz az európai piacokon. Legelőből borjú Pest megye termelőszövetkezeteiből várhatóan 20—25 százalékkal több vágómarha jut a hazai és a külországi piacokra az elkövetkezendő két évben. Húsz gazdaság szakosodott a hústermelésre, közülük hét a ráckevei Aranykalász Tsz által alapított Húshasznú Szarvasmarha-tenyésztő Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozásának tagjaként. A HS'ZV országszerte ismert Dália-programjának lényege: a teheneket nyáron legelőn, télen pedig olcsó színekben tartják és nem fejik. Minden tej a borjaknak jut- A tehenek hozama tehát: a legelőn 6—8 hónapig szoptatással nevelt 280—300 kilós t bikaborjú. Ezt azután inten- ' zív takarmányozással istállóban hizlalják, míg eléri a 600 —650 kilós vágósúlyt. A szarvasmarhaprográm teendőihez a tsz-eknek hathatós segítséget ígér a Pest megyei Állattenyésztési Felügyelőség. A cél, amint azt dr. Hadházy József megfogalmazza: — A gazdaságokban a szarvasmarha-tenyésztési ágazatnak tartósan jövedelmezőnek kell lennie! A. Z. Komócs'n Zoltán cikke a Pravdában „A békepolitika diadalmaskodik” címmel a Pravda szombati száma cikket közöl Komócsin Zoltántól, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjától, a Központi Bizottság titkárától. A cikk áttekinti a nemzetközi helyzetet, elemzi azokat a folyamatokat, amelyek az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram megvalósításának eredményeképpen a nemzetközi életben a tartós enyhülés irányában végbemennek, összegezi a Szovjetunió, a szocialista országok, a haladó és békeszerető erők közös erőfeszítéseinek eredményeit. a Étvágy G onoszkodás, de nem alaptalan: púpozott tálak ínycsiklandó étkeit rágva ül a televízió előtt a néző, s bólogatva helyesel a műsornak, miszerint „megmérettünk és nehéznek találtattunk” ... Pest megye átlaglakosa egy esztendőben bendőjébe pakol 123 kilogramm lisztet, 27,5 kilogramm zsiradékot, 70 kilogramm burgonyát... de zöldségből, főzelékfélékből, gyümölcsből összesen és csupán 156 kilogrammot, halból 230 dekát... Napi tápanyagfogyasztá- sunk 32Ö0 kalória körül van; sok. Még inkább az, ha figyelembe vesszük, miből tevődik össze. Táplálkozzunk egészsége- éppúgy sen. E jelszó éppen általá- szokásaink nos értelménél fogva semmitmondó. Mert mindenkinek az az „egészséges”, amit megszokott, amit pénztárcája elvisel, s amihez — nem utolsó szempont! — hozzájut az üzletekben. Igaz, nem úgy születünk, hogy a nehéz, zsíros ' ételeket tartjuk jónak, de az is igaz, hogy az egészségesebb étkezés többe kerül. Vácott, a legutóbbi pénteki piacon — ez a „nagy piac”, ahogyan a városban mondják —, azaz november 16-án 2,20 forint volt egy tojás, tíz forint egy kilogramm karfiol. Egy tojásért öt és fél zsemlét lehet kapni, egy kilogramm karfiol áráért ötven deka sertészsírt... Nem szabad így mérlegelni? A háziasszony sűrűn így számol — főként azokban a családokban, ahol az egy főre jutó jövedelem nem valami túl nagy —, de ezt teszik azok is, akik megengedhetnék maguknak a korszerűbb táplálkozást, futná rá bugyellárisukból, de egész egyszerűen nem hajlandók belátni, hogy az értékesebb drágább. A már említett' váci piacon figyeltem. a baromfit vásárlókat. „Nem sovány ez a tyúk?” — ezt hajtogatva borzolták, fútták a rémült jószágok tollát, s a 140—170 forint között kínált tisztított kacsáknál is azt firtatták, melyiknek lehet több zsírja. Tíz deka zsír 930 kalória, majd’ harmada a napi fogyasztásnak. F ogyasztási szokásainkról mostanában sok szó esik, a kárhozta- tás jogos, de önmagában aligha lehet eredője a változásoknak. Hiszen — tapasztalhatjuk — az üzemi konyha a tányér ételen felgyűlő ujjnyi zsírral próbált „ízt adni” az ételnek ... Ki merészel egy étteremben feltét nélküli főzeléket kérni? Szomjazva, mit találunk előbb, tejivót vagy kocsmát? S hiába magyarázgatjuk, hogy tíz deka gombának kétszer annyi a fehérjetartalma, mint ugyanannyi burgonyának — szénhidráttartalma viszont csak hatoda —, pillantsunk rá az árcédulára, gondoljuk végig, hogy „mitől lehet jóllakni”, s nem lesz kétséges, mi mellett dönt a háziasszony. Végül is arra a megállapításra kell jutnunk, hogy több ez, mint a szűkén vett táplálkozás. Hiszen a megyében az alacsony jövedelmű családok teljes kiadásaiknak felét élelmiszerekre fordítják, órthetá, ha azt keresik, ami „töm”, ami a sok látszatát kelti — így a tésztafélék, közülük is elsősorban a főtt tészták —, s aminek alapanyagai jó részét szabott áron, olcsón szerezhetik be. Mert van ennek ilyen, ritkán emlegetett oldala is. A változásokhoz nem elég noszogatni az állampolgárt, étkezzék körültekintőbben, étrendjét egészségesebb ennivalókból állítsa össze. A változásokhoz elengedhetetlen felülvizsgálata, mint — az élelmiszer-termelés és -feldolgozás korszerűsítése. Tíz megkérdezett váci iskolás gyerek közül négy szalonnát evett reggelire, kenyérrel. Ketten felvágottat, illetve vajas kenyeret, egy a tegnap estéről maradt ételt, s csupán egy szem srác akadt, aki tejet ivott... A szervezet legfontosabb táplálóanyaga a fehérje. Tíz deka füstölt szalonna mindössze kilenc grammot szolgáltat belőle. Tíz deka ementáli sajt huszonkilencet. Három nagy váci élelmiszerboltban azonban hiába kerestem ementáli sajtot. Nem volt. S közben ott lapult már jegyzetfüzetemben néhány mondat arról, hogy a váci járásban — akárcsak másutt — gond a tej felvásárlása, feldolgozása, mert annyi van belőle, mert oly’ szerény a feldolgozási lehetőség, s mert — csökkent a vásárlók érdeklődése... R ommentáljam-e azt, ami fentebb áll, vagy az olvasó megérti a tények közlendőjét? Ügy hiszem, érti. Ezért bizonyulna nagy tévedésnek, ha megelégednénk a családi asztal körbejárásával, s korholó szavakkal leckéztetnénk az ott ülőket, hogy már megint tömik magukat, dókat esznek, nem azt, amit kellene. Dehogy vitatom esendőségünket, hibáinkat, rossz megszokásainkat, mert ezek mind közrejátszanak abban, hogy annyit és úgy eszünk, amennyit és ahogyan. Ám csak ezeken múlna? Jó, hogy végre — mert évszázadokat várt rá á nép — naponta jóllakhatunk, hogy mindennapi kenyerünk — szó szerint is meg képletesen is — nincs veszélyben. Ám ne kövessük el azt a hibát, hogy e jól— lakás kedvezőtlen vonásaiért pusztán az étkezőt kárhoztassuk. A fogyasztó befolyásolható. Természetesen okos szavakkal is, de még inkább tényekkel, a termelés, az áruelosztás, a kínálat, az ármegállapítás, illetve az árbefolyásolás fényeivel. Ezek együtt alkothatnak csak szilárd alapot ahhoz, hogy ne csak beszéljünk a változásról, hanem megteremtsük annak feltételeit. Mészáros Ottó i I I I Ritka kivétel
