Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-25 / 276. szám

tES-l HEGYEI 'kKítUip 1973. NOVEMBER 25.. VASÄRNAP Hétfő: Guinea-Bissau ma­gas szintű küldöttsége Moszk­vában — Gierek, a LEMP első titkára Belgiumba látogat — Letartóztatások Görögország­ban —• Az OPEC, az olajexpor­táló országok szervezete Bécs­ben tanácskozik. Kedd: Az afrikai külügymi­niszterek konferenciája Ad- dLsz Aöebában — Baloldali térnyerés a részleges, olasz helyhatósági választásokon. — Az ENSZ-ben több határozat­tal elítélik az izraeli politikát. Szerda: Szovjet—kanadai külügyminiszteri megbeszélé­sek — A koreai vita a világ- szervezet előtt — A nyugatné­met CDU kongresszusa Ham­burgban. Csütörtök: Egyiptomi—izraeli tábornoki találkozó a 101. ki­lométerkőnél — A két dél­vietnami fél képviselői Párizs­ban találkoznak Folytatódik az európai tárgyalássorozat Genfben, EKHT-ülés Bécsben. Péntek: Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke hazaérke­zik kéthetes afrikai körútjáról — Kissinger sajtóértekezlete. Szombat: További energia­korlátozási intézkedések a nyugat-európai országokban — Arab külügyminiszteri talál­kozó Algírban. Moszkvában a Bis­sau-Guinea Köztár­saság párt- és álla­mi küldöttsége. A delegációt Luis Cab­ral államelnök, a Bissau-Guinea és a Zöldfoki-szigetek Afrikai Független­ségi Pártjának (PATGC) főtitkár- helyettese (balol­dalt) vezette. A sere- metyevói repülőtéri fogadáson Nyikolaj Podgornij, a Leg­felsőbb Tanács El­nökségének elnöke (középen) és B. N. Ponomarjov, az SZKP KB titkára (jobboldalt). Edward Gierek, a Lengyel Egyesül; Munkáspárt KB első titkára (középen) és felesége háromna­pos hivatalos látoga­táson Brüsszelben. Jobboldalt: Edmond Leburton belga mi­niszterelnök. Szovjet és ameri­kai űrhajósok, az eljövendő közös űr­repülés tagjai sétát tettek egy Moszkva környéki havas er­dőben» Torinóban száz- ezer ember tűnte- 114 tett a chilei katonai junta Hl------ 41 \ „--------- terrorja el- T ;: le n. Az Európa min- ^ den részéből sereglett tüntetők előtt Sandro Perti­ni, az olasz képvise­lőház elnöke mon­dott beszédet. A most kezdődő hét ese­ménynaptárából : Hétfő: Brezsnyev Indiába utazik —■ Pompidou—Brandt találkozó Párizsban — Arab csúcstalálkozó Algírban. Kedd: Winzer, az NDK kül­ügyminisztere Belgiumba érke­zik — Heinemann, az NSZK elnöke Luxemburgban. Szerda: Sztanko Todorov bolgár miniszterelnök elutazik KubábóL Péntek: Brezsnyev elutazik Indiából — A DIFK és Saigon képviselőinek párizsi találko­zója — Winzer Luxemburgba érkezik. ‘‘Szombat: Tanaka japán mi­niszterelnök parlamenti be­széde. A UTOSZER VÍZI Minden típusú személygépkocsi- alsó és felső mosását, zsírozását, olajcseréjét,- motor, futómű, fék, fényszóró műszeres beállítását,- kerék kiegyensúlyozását,- vaivoline alvázvédelmét,- karosszéria javítását és fényezését vállaljuk Előzékeny, gyors kiszolgálás As *, Univt»rsiíl ’ * Aigtss AUTÓSZERVIZ üzemében a 31-es főútvonal mellett, a 28-as kilométerkőnél, Maglódon. Amikor Losonczi Pál haza­érkezett afrikai útjáról, a kommentárok jogosan hang­súlyozták, hogy Elnöki Taná­csunk elnökének látogatásaival nemcsak kétoldalú kapcsola­taink fejlődtek, de első ízben látogatott el valamelyik szo­cialista ország államfője Ni­gériába, Ghánába és Sierra Leonéba. Edward Gierek sze­mélyében első ízben kereste fel Brüsszelt a legmagasabb szintű lengyel vezetés kiemel­kedő alakja, s ugyancsak el­ső ízben járt csehszlovák kül­ügyminiszter a Fülöp-szigete- ken, Chnoupek Tokió után ej­tette útba Manilát. A legfia­talabb afrikai köztársaságnak, Bissau-Guineának Cabral el­nök vezette párt- és kormány- delegációja először utazott Moszkvába, s először érkezett szocialista országba Kadhafi líbiai elnök, néhány napon át Titóval folytatott tanácskozá­sokat. Találkozóra került sor a szovjet és a kanadai külügy­miniszter között is, de nem először, korábban Gromiko már jártt Ottawában. Ha úgy tetszik, a két vasár­nap között eltelt időszak „hét­köznapi” volt, hiányoztak a hosszú távlatokra meghatározó erővel bíró szerződéskötések, de szerencsére elmaradtak a válságok kiélezett órái is. Ám az a szinte tényszerű felsoro­lás, amikor bevezetőnkben a hét néhány különösen fontos diplomáciai érintkezésvonalát számba vettük — önmagáért beszélhet. Éppen húsz eszten­dővel ezelőtt, hazánk főváro­sából kelt szárnyra a béke­mozgalom felhívása: „Tárgyal­jatok! Tárgyaljatok! Tárgyal­jatok!” Ma, két évtized múl­tán valóban uralkodóvá lett a tárgyalások módszere, a küz­delem az eredményes és sikeres tárgyalásokért folyik. A megbeszélések elsősorban kétoldalúak voltak, nem vol­tunk azonban híjával a több­oldalú tanácskozásoknak sem. Genfben folytatódnak az euró­pai biztonsági konferencia elő­munkálatai, Bécsben pedig plenáris üléseket tartott a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentését célzó konferencia. Hiteles részletek továbbra sem állnak rendelkezésünkre, mivel változatlanul tart a kö­zösen elrendelt hírzárlat. Semmiképpen sem lehetünk türelmetlenek: a SALT-fordu- lók tanulsága arra int, hogy az ilyen bonyolult és hosszú­nak ígérkező, kényes tárgyalá­si pontoknál néha ajánlatos a nyilvánosság időleges kizárása. Földrészünknél maradva: a hét egyaránt tartogatott jó és kevésbé jó híreket. Olaszor­szágban másfél milliónyian Hétköznapi hét Először és... — Küzdelem a tárgyalásokért — Hírzárlatok Jó s kevésbé jó hírek — Bogota és Addisz Abeba — Az oLjh; ború kulisszatitkai — Remény-kétség a 101-es kilométerkőnél járultak az urnák elé, s a vá­lasztások a helyi ügyek mellett az országos politika „tesztjét” is szolgáltatták. Nos, a bal­oldal megerősítette pozícióit, a jobboldal pedig némiképp visszaesett. Hamburgban kongresszust tartott a nyugat­német Kereszténydemokrata Unió, tavalyi nagy választási vereségének pontosan első évfordulóján. Így akarták az „újjászületés” látszatát kelteni, de továbbra sem sikerült épí­tő programmal az NSZK köz­véleménye elé lépniük: meg­maradtak az európai enyhülés ellenzésénél. A legkomorabb híradások Athénből érkeztek: a görög rezsim a terror esz­közeivel, vérrel-vassa! lépett fel a munkások és diákok el­len. A santiagói sportpálya mellett szomorú jelkép lett az olimpiai stadion Athénben is, ezt rendezték be átmenetileg koncentrációs tábornak. A kolumbiai fővárosban, Bogotában értekeztek a latin­amerikai külügyminiszterek is. Nem az Amerikai ÁUamok Szervezetének szokott keretei között, az Egyesült Államokat ugyanis nem hívták meg erre a konferenciára, amely több­ségében pozitív döntéseket fo­gadott el. Addisz Abebában az afrikai külügyminiszterek gyűltek össze, s felvetődött, hogy rendeljenek el általános olajbojkottot négy ország, méghozzá Portugália, Izrael Rhodesia és Dél-Afrika ellen. Ügy tűnik, az arab olajfegyver bevetésének következményei másokat is elgondolkodtatnak. Igaz, miközben ma már öt nyugat-európai országban való­sul meg az autómentes vasár­nap, az olajháború frontjain meglepő átcsoportosulások tör­ténnek. A hírek szerint Líbia és mások feloldani látszanak az eddigi korlátozásokat, vi­szont a különben nyugatbarát Szaud-Arábia a bojkott élhar­cosa. (Néhány nyugati lap már olyan feltevéseket is megkoc­káztat: nincs-e valamilyen összjáték, s nem Washington Ciprusi görögök tüntetéssel tiltakoz­tak a Papadopulosz- rezsiin görögországi diktatúrája ellen: Papadopuloszt és horogikeresztet áb­rázoló plakátot éget­nek el a tüntetők Nicosiában. O (oh)-görög demok­rácia ... Zsoldos rajza próbálkozik-e azzal a kulisz- szák mögött, hogy Japánt és a közös piaci hatalmakat, leg­főbb versenytársait, olajszálií- tási nehézségekkel visszavesse a gyors gazdasági növekedés­ben.) Az Algírba összehívott arab külügyminiszteri tanácskozás­nak mindenesetre lesz miről tárgyalnia és vitatkoznia, ha ugyan minden érdekelt ország képviselteti magát Algéria fő­városában. Egyelőre bizonyta­lan, hogy a tervezett arab csúcskonferenciának, amelynek előkészítésére éppen a külügy­miniszterek hivatottak, végül is hány résztvevője lehet. Kairó nyilván beszámol majd a többi arab országoknak azokról a megbeszélésekről is, amelyek a híres 101. kilométerkőnél lé­nyegében az egész héten át folytak. A téma — a fogoly­csere sikeres befejezése után — a csapatok visszavonulása az október 22-i vonalakra, a szem­benálló fegyveres erők „szét­választása”, esetleg ENSZ-ka- tonák kordonjával és a Genfbe vagy Evianba tervezett béke- konferencia összehívása. A hangulat meglehetősen hul­lámzó, remény és kétség váltja egymást s izraeli részről — a december 31—i választásokra hivatkozva — szeretnék elna­polni az érdemi tárgyalásokat a jövő esztendőre. Réti Ervin Hét végi jelentések A NÉMET DEMOKRA­TIKUS KÖZTÁRSASAGOT és a Német Szövetségi Köztársa­ságot pénteken felvették az ENSZ 54 tagú gazdasági és szociális tanácsába. POMPIDOU francia köztár­sasági elnök szombaton dél­előtt az Elysée palotában fo­gadta Moammer Kadhafit, a Líbiai Arab Köztársaság elnö­két. MITCHELL SHARP kanadai külügyminiszter, aki a szovjet kormány meghívására hivata­los látogatást tett a Szovjet­unióban, szombaton Lenin- grádbói Párizsba utazott. Béke és civilizáció I Az UNESCO főigazgatója, René Mahou a békeerők moszkvai világkongresszusához intézett üzenetében hangsúlyozta: a béke nemcsak azt jelenti, hogy hall­gatnak a fegyverek ... Évről évre világosabbá válik, hogy bolygónk egyre ki­sebb lesz. S nemcsak azért van ez így, mert a mai közlekedési eszközök néhány órára csökkentették az Európából Ameriká­ba vagy Ázsiába vezető utat. Tudjuk, hogy az óceán nem is olyan parttalan, hogy az olaj, a szén, az érckészletek nem vég­telenek, hogy egyre kevesebb lesz a tiszta víz, s egyes helye­ken már oly szennyezett a levegő, hogy lélegezni is nehéz. Van-e Iciut? a tudósok, a közgazdászok, a szociológu­sok erre igennel felelnek. Ez az út a haladásban és az embe­riség fenntartásában érdekelt valamennyi ország erőfeszítései­nek egyesítésében rejlik. Az Ellenállók Nemzetközi Szövetségének elnöke, William Cooper kijelentette: „Az információk terjesztésének számta­lan módja van. A nagyhatalmak szputnyikrendszereikkel pon­tosan meg tudják határozni, hogy mi történik a világban, se­gíteni tudnak másoknak is felmérni természeti kincseiket, s tanácsot adhatnának azok legésszerűbb kiaknázásához.” A nemzetközi munkamegosztás segítségével jelentős anya­gi megtakarításokat érhetnének el a nemzetek, növelhetnék a termékek mennyiségét, javíthatnák minőségét, az pedig vé­gül is a béke megszilárdítását szolgálná. Ez minden állam, köztük a fejlett országok számára is kifizetődő lenne. Reg elmúltak már azok az idők, amikor a nyugati or­szágok csak nyersanyagot és félkész termékeket voltak haj­landók vásárolni a Szovjetuniótól. „Kétségtelen, hogy az Egye­sült Államok és a Szovjetunió a tudományban és a techniká­ban egyenjogú partnerek. Van mit tanulnunk egymástól” — jelentette ki Haidorf Steever doktor, az amerikai Nemzeti Tudományos Alap igazgatója. Ma például az amerikai Elliot cég kompresszorgépekhez alkatrész-megmunkáló gépeket, hegesztő- és más berendezé­seket vásárol, az NSZK vasasüzemei megvásárolták a kijevi Paton Intézet hegesztőberendezéseinek licencét. A Siemens, a Bayer és több más nagy cég szovjet izotópokkal dolgozik. A francia Alkatéi cég szovjet vállalatokkal működik együtt programvezérlésű szerszámgépek gyártásában és értékesítésé­ben. „Mélységesen megvagyok győződve arról, hogy a békés egymás mellett élés legfőbb tényezője a kereskedelem” — vallja Samuel Pisar amerikai közgazdász. „Mint üzletember mindig is az volt a véleményem, hogy a kereskedelem évszázadok során kipróbált út a békéhez” — mondta Donald Kendal, a PepsiCo társaság elnöke. Ma senki sem vonja kétségbe a kereskedelmi kapcso­latok hasznos voltát. A nemrég lezajlott toéke-világkongresszu- son a tudósok sokat foglalkoztak a gazdasági együttműködés leghatékonyabb formáinak felkutatásával, a modern tudomány és technika vívmányainak megismerését elősegítő nemzetközi információs központok megteremtésének lehetőségeivel. Erről beszélt a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja, Tyi- mofejev, és Johannes Held nyugatnémet professzor, William Davidson, a Pugwash konferencia amerikai nemzeti bizottsá­gának tagja és Iván Artobolevszkij szovjet akadémikus. Egyetlen ország, bármilyen gazdag legyen is, nem tud megbirkózni a legnagyobb műszaki és tudományos kutatási feladatokkal, különösen, ha azok meghaladják a nemzeti ke­reteket. De ez nem is szükséges: a közös munkák sokkal ke­vesebbe kerülnek, több adatot eredményeznek, s lehetővé te­szik, hogy olyan országok is éljenek az eredményekkel, ame­lyek egyelőre nem tudnak ilyen költségeket vállalni. Gondol­junk csak az évekig tartó közös Antarktisz-kutatás eredmé­nyeire, a szovjet rakétákkal felbocsátott francia mesterséges holdakra, a két önjáró holdkutató láboratóriumon, a Luno- hodokon elhelyezett francia lézerberendezésre, a szovjet és az amerikai űrhajósok 1975-re tervezett közös kísérletére, amely­nek során összekapcsolnak majd egy Szojuz és egy Apollo tí­pusú űrhajót. Ezek mind az ismeretek gyümölcsöző cseréjét, a civilizáció fejlődését tanúsítják, ami mindenki számára elő­nyös. Egy sor ország képviselői, akik az ilyen együttműkö­dés általános kiterjesztéséért emelnek szót, köztük indiai, li­banoni, iraki személyiségek, harcba is szólítanak azon nem­zetközi monopóliumok ellen, amelyek megszegik a nemzetközi együttműködés demokratikus elveit, beavatkoznak más orszá­gok belügyeibe, egyenlőtlen kereskedelmi feltételeket kény­szerítenek rájuk. Az ilyen társaságok befolyásukat gazdasági agresszióra használják fel. Felhívják a figyelmet arra is, hogy ezek tevékenysége gátolja a világ népeit a nemzetközi mun­kamegosztás és a tudományos-technikai forradalom vívmá­nyainak teljes felhasználásában. Spanyol és portugál békeharcosok emlékeztetnek arra, hogy országukban hosszú ideje fasiszta diktatúra van ural­mon. Azt szorgalmazták, hogy akadályozzák meg a fasiszta és a fajüldöző rendszereknek nyújtott gazdasági támogatást. Ezt nem mindenki fogadja egyforma lelkesedéssel, mert egyes békeharcosok még azt próbálják bizonyítani: nem lehet meg­állapítani, hogy fasiszta, vagy fajüldöző rendszer van-e egy- egy államban ... Vitatkozzunk, mert a béke nemcsak azt jelenti, hogy hallgatnak a fegyverek. Ismerjük meg jobban egymást, mű­ködjünk együtt és kereskedjünk, kutassuk a közös érdekeket. Így óvjuk és védjük igazán bolygónk nyugalmát. Villen Ljusztiberg * * I

Next

/
Thumbnails
Contents