Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)
1973-11-25 / 276. szám
tES-l HEGYEI 'kKítUip 1973. NOVEMBER 25.. VASÄRNAP Hétfő: Guinea-Bissau magas szintű küldöttsége Moszkvában — Gierek, a LEMP első titkára Belgiumba látogat — Letartóztatások Görögországban —• Az OPEC, az olajexportáló országok szervezete Bécsben tanácskozik. Kedd: Az afrikai külügyminiszterek konferenciája Ad- dLsz Aöebában — Baloldali térnyerés a részleges, olasz helyhatósági választásokon. — Az ENSZ-ben több határozattal elítélik az izraeli politikát. Szerda: Szovjet—kanadai külügyminiszteri megbeszélések — A koreai vita a világ- szervezet előtt — A nyugatnémet CDU kongresszusa Hamburgban. Csütörtök: Egyiptomi—izraeli tábornoki találkozó a 101. kilométerkőnél — A két délvietnami fél képviselői Párizsban találkoznak Folytatódik az európai tárgyalássorozat Genfben, EKHT-ülés Bécsben. Péntek: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hazaérkezik kéthetes afrikai körútjáról — Kissinger sajtóértekezlete. Szombat: További energiakorlátozási intézkedések a nyugat-európai országokban — Arab külügyminiszteri találkozó Algírban. Moszkvában a Bissau-Guinea Köztársaság párt- és állami küldöttsége. A delegációt Luis Cabral államelnök, a Bissau-Guinea és a Zöldfoki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártjának (PATGC) főtitkár- helyettese (baloldalt) vezette. A sere- metyevói repülőtéri fogadáson Nyikolaj Podgornij, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke (középen) és B. N. Ponomarjov, az SZKP KB titkára (jobboldalt). Edward Gierek, a Lengyel Egyesül; Munkáspárt KB első titkára (középen) és felesége háromnapos hivatalos látogatáson Brüsszelben. Jobboldalt: Edmond Leburton belga miniszterelnök. Szovjet és amerikai űrhajósok, az eljövendő közös űrrepülés tagjai sétát tettek egy Moszkva környéki havas erdőben» Torinóban száz- ezer ember tűnte- 114 tett a chilei katonai junta Hl------ 41 \ „--------- terrorja el- T ;: le n. Az Európa min- ^ den részéből sereglett tüntetők előtt Sandro Pertini, az olasz képviselőház elnöke mondott beszédet. A most kezdődő hét eseménynaptárából : Hétfő: Brezsnyev Indiába utazik —■ Pompidou—Brandt találkozó Párizsban — Arab csúcstalálkozó Algírban. Kedd: Winzer, az NDK külügyminisztere Belgiumba érkezik — Heinemann, az NSZK elnöke Luxemburgban. Szerda: Sztanko Todorov bolgár miniszterelnök elutazik KubábóL Péntek: Brezsnyev elutazik Indiából — A DIFK és Saigon képviselőinek párizsi találkozója — Winzer Luxemburgba érkezik. ‘‘Szombat: Tanaka japán miniszterelnök parlamenti beszéde. A UTOSZER VÍZI Minden típusú személygépkocsi- alsó és felső mosását, zsírozását, olajcseréjét,- motor, futómű, fék, fényszóró műszeres beállítását,- kerék kiegyensúlyozását,- vaivoline alvázvédelmét,- karosszéria javítását és fényezését vállaljuk Előzékeny, gyors kiszolgálás As *, Univt»rsiíl ’ * Aigtss AUTÓSZERVIZ üzemében a 31-es főútvonal mellett, a 28-as kilométerkőnél, Maglódon. Amikor Losonczi Pál hazaérkezett afrikai útjáról, a kommentárok jogosan hangsúlyozták, hogy Elnöki Tanácsunk elnökének látogatásaival nemcsak kétoldalú kapcsolataink fejlődtek, de első ízben látogatott el valamelyik szocialista ország államfője Nigériába, Ghánába és Sierra Leonéba. Edward Gierek személyében első ízben kereste fel Brüsszelt a legmagasabb szintű lengyel vezetés kiemelkedő alakja, s ugyancsak első ízben járt csehszlovák külügyminiszter a Fülöp-szigete- ken, Chnoupek Tokió után ejtette útba Manilát. A legfiatalabb afrikai köztársaságnak, Bissau-Guineának Cabral elnök vezette párt- és kormány- delegációja először utazott Moszkvába, s először érkezett szocialista országba Kadhafi líbiai elnök, néhány napon át Titóval folytatott tanácskozásokat. Találkozóra került sor a szovjet és a kanadai külügyminiszter között is, de nem először, korábban Gromiko már jártt Ottawában. Ha úgy tetszik, a két vasárnap között eltelt időszak „hétköznapi” volt, hiányoztak a hosszú távlatokra meghatározó erővel bíró szerződéskötések, de szerencsére elmaradtak a válságok kiélezett órái is. Ám az a szinte tényszerű felsorolás, amikor bevezetőnkben a hét néhány különösen fontos diplomáciai érintkezésvonalát számba vettük — önmagáért beszélhet. Éppen húsz esztendővel ezelőtt, hazánk fővárosából kelt szárnyra a békemozgalom felhívása: „Tárgyaljatok! Tárgyaljatok! Tárgyaljatok!” Ma, két évtized múltán valóban uralkodóvá lett a tárgyalások módszere, a küzdelem az eredményes és sikeres tárgyalásokért folyik. A megbeszélések elsősorban kétoldalúak voltak, nem voltunk azonban híjával a többoldalú tanácskozásoknak sem. Genfben folytatódnak az európai biztonsági konferencia előmunkálatai, Bécsben pedig plenáris üléseket tartott a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentését célzó konferencia. Hiteles részletek továbbra sem állnak rendelkezésünkre, mivel változatlanul tart a közösen elrendelt hírzárlat. Semmiképpen sem lehetünk türelmetlenek: a SALT-fordu- lók tanulsága arra int, hogy az ilyen bonyolult és hosszúnak ígérkező, kényes tárgyalási pontoknál néha ajánlatos a nyilvánosság időleges kizárása. Földrészünknél maradva: a hét egyaránt tartogatott jó és kevésbé jó híreket. Olaszországban másfél milliónyian Hétköznapi hét Először és... — Küzdelem a tárgyalásokért — Hírzárlatok Jó s kevésbé jó hírek — Bogota és Addisz Abeba — Az oLjh; ború kulisszatitkai — Remény-kétség a 101-es kilométerkőnél járultak az urnák elé, s a választások a helyi ügyek mellett az országos politika „tesztjét” is szolgáltatták. Nos, a baloldal megerősítette pozícióit, a jobboldal pedig némiképp visszaesett. Hamburgban kongresszust tartott a nyugatnémet Kereszténydemokrata Unió, tavalyi nagy választási vereségének pontosan első évfordulóján. Így akarták az „újjászületés” látszatát kelteni, de továbbra sem sikerült építő programmal az NSZK közvéleménye elé lépniük: megmaradtak az európai enyhülés ellenzésénél. A legkomorabb híradások Athénből érkeztek: a görög rezsim a terror eszközeivel, vérrel-vassa! lépett fel a munkások és diákok ellen. A santiagói sportpálya mellett szomorú jelkép lett az olimpiai stadion Athénben is, ezt rendezték be átmenetileg koncentrációs tábornak. A kolumbiai fővárosban, Bogotában értekeztek a latinamerikai külügyminiszterek is. Nem az Amerikai ÁUamok Szervezetének szokott keretei között, az Egyesült Államokat ugyanis nem hívták meg erre a konferenciára, amely többségében pozitív döntéseket fogadott el. Addisz Abebában az afrikai külügyminiszterek gyűltek össze, s felvetődött, hogy rendeljenek el általános olajbojkottot négy ország, méghozzá Portugália, Izrael Rhodesia és Dél-Afrika ellen. Ügy tűnik, az arab olajfegyver bevetésének következményei másokat is elgondolkodtatnak. Igaz, miközben ma már öt nyugat-európai országban valósul meg az autómentes vasárnap, az olajháború frontjain meglepő átcsoportosulások történnek. A hírek szerint Líbia és mások feloldani látszanak az eddigi korlátozásokat, viszont a különben nyugatbarát Szaud-Arábia a bojkott élharcosa. (Néhány nyugati lap már olyan feltevéseket is megkockáztat: nincs-e valamilyen összjáték, s nem Washington Ciprusi görögök tüntetéssel tiltakoztak a Papadopulosz- rezsiin görögországi diktatúrája ellen: Papadopuloszt és horogikeresztet ábrázoló plakátot égetnek el a tüntetők Nicosiában. O (oh)-görög demokrácia ... Zsoldos rajza próbálkozik-e azzal a kulisz- szák mögött, hogy Japánt és a közös piaci hatalmakat, legfőbb versenytársait, olajszálií- tási nehézségekkel visszavesse a gyors gazdasági növekedésben.) Az Algírba összehívott arab külügyminiszteri tanácskozásnak mindenesetre lesz miről tárgyalnia és vitatkoznia, ha ugyan minden érdekelt ország képviselteti magát Algéria fővárosában. Egyelőre bizonytalan, hogy a tervezett arab csúcskonferenciának, amelynek előkészítésére éppen a külügyminiszterek hivatottak, végül is hány résztvevője lehet. Kairó nyilván beszámol majd a többi arab országoknak azokról a megbeszélésekről is, amelyek a híres 101. kilométerkőnél lényegében az egész héten át folytak. A téma — a fogolycsere sikeres befejezése után — a csapatok visszavonulása az október 22-i vonalakra, a szembenálló fegyveres erők „szétválasztása”, esetleg ENSZ-ka- tonák kordonjával és a Genfbe vagy Evianba tervezett béke- konferencia összehívása. A hangulat meglehetősen hullámzó, remény és kétség váltja egymást s izraeli részről — a december 31—i választásokra hivatkozva — szeretnék elnapolni az érdemi tárgyalásokat a jövő esztendőre. Réti Ervin Hét végi jelentések A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASAGOT és a Német Szövetségi Köztársaságot pénteken felvették az ENSZ 54 tagú gazdasági és szociális tanácsába. POMPIDOU francia köztársasági elnök szombaton délelőtt az Elysée palotában fogadta Moammer Kadhafit, a Líbiai Arab Köztársaság elnökét. MITCHELL SHARP kanadai külügyminiszter, aki a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban, szombaton Lenin- grádbói Párizsba utazott. Béke és civilizáció I Az UNESCO főigazgatója, René Mahou a békeerők moszkvai világkongresszusához intézett üzenetében hangsúlyozta: a béke nemcsak azt jelenti, hogy hallgatnak a fegyverek ... Évről évre világosabbá válik, hogy bolygónk egyre kisebb lesz. S nemcsak azért van ez így, mert a mai közlekedési eszközök néhány órára csökkentették az Európából Amerikába vagy Ázsiába vezető utat. Tudjuk, hogy az óceán nem is olyan parttalan, hogy az olaj, a szén, az érckészletek nem végtelenek, hogy egyre kevesebb lesz a tiszta víz, s egyes helyeken már oly szennyezett a levegő, hogy lélegezni is nehéz. Van-e Iciut? a tudósok, a közgazdászok, a szociológusok erre igennel felelnek. Ez az út a haladásban és az emberiség fenntartásában érdekelt valamennyi ország erőfeszítéseinek egyesítésében rejlik. Az Ellenállók Nemzetközi Szövetségének elnöke, William Cooper kijelentette: „Az információk terjesztésének számtalan módja van. A nagyhatalmak szputnyikrendszereikkel pontosan meg tudják határozni, hogy mi történik a világban, segíteni tudnak másoknak is felmérni természeti kincseiket, s tanácsot adhatnának azok legésszerűbb kiaknázásához.” A nemzetközi munkamegosztás segítségével jelentős anyagi megtakarításokat érhetnének el a nemzetek, növelhetnék a termékek mennyiségét, javíthatnák minőségét, az pedig végül is a béke megszilárdítását szolgálná. Ez minden állam, köztük a fejlett országok számára is kifizetődő lenne. Reg elmúltak már azok az idők, amikor a nyugati országok csak nyersanyagot és félkész termékeket voltak hajlandók vásárolni a Szovjetuniótól. „Kétségtelen, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió a tudományban és a technikában egyenjogú partnerek. Van mit tanulnunk egymástól” — jelentette ki Haidorf Steever doktor, az amerikai Nemzeti Tudományos Alap igazgatója. Ma például az amerikai Elliot cég kompresszorgépekhez alkatrész-megmunkáló gépeket, hegesztő- és más berendezéseket vásárol, az NSZK vasasüzemei megvásárolták a kijevi Paton Intézet hegesztőberendezéseinek licencét. A Siemens, a Bayer és több más nagy cég szovjet izotópokkal dolgozik. A francia Alkatéi cég szovjet vállalatokkal működik együtt programvezérlésű szerszámgépek gyártásában és értékesítésében. „Mélységesen megvagyok győződve arról, hogy a békés egymás mellett élés legfőbb tényezője a kereskedelem” — vallja Samuel Pisar amerikai közgazdász. „Mint üzletember mindig is az volt a véleményem, hogy a kereskedelem évszázadok során kipróbált út a békéhez” — mondta Donald Kendal, a PepsiCo társaság elnöke. Ma senki sem vonja kétségbe a kereskedelmi kapcsolatok hasznos voltát. A nemrég lezajlott toéke-világkongresszu- son a tudósok sokat foglalkoztak a gazdasági együttműködés leghatékonyabb formáinak felkutatásával, a modern tudomány és technika vívmányainak megismerését elősegítő nemzetközi információs központok megteremtésének lehetőségeivel. Erről beszélt a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja, Tyi- mofejev, és Johannes Held nyugatnémet professzor, William Davidson, a Pugwash konferencia amerikai nemzeti bizottságának tagja és Iván Artobolevszkij szovjet akadémikus. Egyetlen ország, bármilyen gazdag legyen is, nem tud megbirkózni a legnagyobb műszaki és tudományos kutatási feladatokkal, különösen, ha azok meghaladják a nemzeti kereteket. De ez nem is szükséges: a közös munkák sokkal kevesebbe kerülnek, több adatot eredményeznek, s lehetővé teszik, hogy olyan országok is éljenek az eredményekkel, amelyek egyelőre nem tudnak ilyen költségeket vállalni. Gondoljunk csak az évekig tartó közös Antarktisz-kutatás eredményeire, a szovjet rakétákkal felbocsátott francia mesterséges holdakra, a két önjáró holdkutató láboratóriumon, a Luno- hodokon elhelyezett francia lézerberendezésre, a szovjet és az amerikai űrhajósok 1975-re tervezett közös kísérletére, amelynek során összekapcsolnak majd egy Szojuz és egy Apollo típusú űrhajót. Ezek mind az ismeretek gyümölcsöző cseréjét, a civilizáció fejlődését tanúsítják, ami mindenki számára előnyös. Egy sor ország képviselői, akik az ilyen együttműködés általános kiterjesztéséért emelnek szót, köztük indiai, libanoni, iraki személyiségek, harcba is szólítanak azon nemzetközi monopóliumok ellen, amelyek megszegik a nemzetközi együttműködés demokratikus elveit, beavatkoznak más országok belügyeibe, egyenlőtlen kereskedelmi feltételeket kényszerítenek rájuk. Az ilyen társaságok befolyásukat gazdasági agresszióra használják fel. Felhívják a figyelmet arra is, hogy ezek tevékenysége gátolja a világ népeit a nemzetközi munkamegosztás és a tudományos-technikai forradalom vívmányainak teljes felhasználásában. Spanyol és portugál békeharcosok emlékeztetnek arra, hogy országukban hosszú ideje fasiszta diktatúra van uralmon. Azt szorgalmazták, hogy akadályozzák meg a fasiszta és a fajüldöző rendszereknek nyújtott gazdasági támogatást. Ezt nem mindenki fogadja egyforma lelkesedéssel, mert egyes békeharcosok még azt próbálják bizonyítani: nem lehet megállapítani, hogy fasiszta, vagy fajüldöző rendszer van-e egy- egy államban ... Vitatkozzunk, mert a béke nemcsak azt jelenti, hogy hallgatnak a fegyverek. Ismerjük meg jobban egymást, működjünk együtt és kereskedjünk, kutassuk a közös érdekeket. Így óvjuk és védjük igazán bolygónk nyugalmát. Villen Ljusztiberg * * I
