Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-22 / 273. szám

/ 2 mi HCCVEI kMMop 1973. NOVEMBER 22., CSÜTÖRTÖK FÓKUSZ Egy nap a; ENSZ-ben KURT WALDHEIM ENSZ­főtitkár kedden a világszerve­zet székhelyén fogadta a béke­szerető erők moszkvai világ- kongresszusának küldöttségét. (A küldöttség átnyújtotta a főtit­kárnak a kongresszus határozatait és munkabizottságának dokumen­tumait, valamint beszámolt neki a kongresszus egész munkájáról, határozatainak jelentőségéről a békeszerető erők gyümölcsöző együttműködésének további fejlő­dése szempontjából. Waldheim melegen üdvözölte a küldöttséget / a világkongresszus nagy sikere al- } halmából, amit „igen fontos nem­zetközi eseménynek” nevezett.) Ugyancsak kedden a béke­szerető erők moszkvai világ- kongresszusának küldöttsége sajtóértekezleten számolt be az ENSZ-tudósítóknak a kong­resszus munkájáról. (Romesh Chandra, az összekötő bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy a kongresszus minden eddi­ginél átfogóbb jellegű volt: 143 országból 1100 országos és 127 nem­zetközi szervezet képviseltette ma­ját.) AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS keddi plenáris ülésén az ál­landó BT-tagok katonai költ­ségvetése csökkentését célzó szovjet indítvány vitájában Peter Florin, az NDK állandó SNSZ-képviselője hangsúlyoz­ta, hogy a szovjet javaslat a Szovjetunió békeszerető poli­tikájának élő bizonyítéka. (A szovjet kezdeményezés — folytatta az NDK képviselője — konkrét lépés a fegyverkezési haj­sza beszüntetésének irányában és mint ilyen, megfelel az emberiség többsége várakozásainak, megje­lel napjaink igényének és lehető­ségeinek. Florin külön hangsú­lyozta, hogy a részt vevő felek jó­szándéka esetén hamarosan meg lehet valósítani a szovjet javasla­tot. A Szovjetunió javaslata mel­lett szállt síkra Szíria és Kuwait képviselője is. Georgij Sevel, az Ukrán SZSZK külügyminisztere, felszólalva a vitában, nyomaték­kai rámutatott, hogy a katonai költségvetések csökkentésének kérdése nem oldható meg a Biz­tonsági Tanács valamennyi állan­dó tagjának beleegyezése nélkül, és ennélfogva felszólította az ál­landó tagokat, hogy tanúsítsanak konstruktív magatartást a szovjet javaslat iránt.) AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS GYAMSAGI BIZOTTSÁGA kedden nagy szótöbbséggel két határozatot fogadott el és terjesztett a közgyűlés elé a rhodesiai törvénytelen kisebb­ségi kormányzattal kapcsolat­ban. (Az első határozat leszögezi, hogy Rhodesia addig nem kaphat függetlenséget, amíg a Zimbabwe nép többségét képviselő kormány nem kerül hatalomra, és egyben felszólítja Nagy-Britanniát, hogy „minden hatékony eszközzel ves­sen véget a fajüldöző kisebbség törvénytelen uralmának”. A má­sik határozat élesen elítéli Ang­liát, amiért eddig nem tett sem­mit a törvénytelen fehértelepes rendszer felszámolásáért és azo­kat az országokat, amelyek meg­szegik a Biztonsági Tanács által elrendelt gazdasági szankciókat. Név szerint említi a Rhodesiából krómot és nikkelt importáló Egye­sült Államokat.) AZ ENSZ-KÖZuYÜLÉS KÜLÖNLEGES POLITIKAI BIZOTTSÁGA kedden látott hozzá annak a jelentésnek a megvitatásához, . amelyet az Izrael által megszállt terüle­teken az emberi jogok meg­sértését vizsgáló különleges bizottság terjesztett be. December közepe tájt összeülhet a közel-keleti békeértekezlet? Nixon elnök szerdán a kö­zel-keleti helyzetről és az olajválságról tanácskozott Kissinger külügyminiszterrel, aki előzőleg a szenátus had­ügyi bizottságát tájékoztatta zárt ülésen a közel-keleti fő­városokban, illetve Peking- ben, Tokióban és Szöulban folytatott tárgyalásairól. Kissinger kedden hasonló tájékoztatást adott a szenátus külügyi bizottságának, ked­den este pedig 12 amerikai olajkonszern — köztük az 5 legnagyobb — vezetőjével folytatott „kölcsönösen hasz­nos” megbeszéléseket az USA-t, Nyugát-Európát és Ja­pánt sújtó energiaválság, az arab olajembargó és a közel- keleti békerendezés kilátásai­nak összefüggéseiről. William Fulbright, a szená­tus külügyi bizottságának el­nöke — Kissinger tájékozta­tója után — kijelentette: »Úgy vélem, hogy a közel-ke­leti békerendezés kilátásai ma jobbak, mint a legutóbbi 30 év folyamán bármikor.” Fulbright szerint a béke­rendezés „ösztönzéseként” hasznosnak bizonyulhat egy amerikai—izraeli biztonsági szerződés megkötése, amely garantálná Izrael határait, de nem hódításait. „Nem hiszem, hogy kormányunk beleegye­zett volna abba, hogy megvé­di Izrael hódításait” — jelen­tette ki a szenátor. Jól tájékozott megfigyelők arra számítanak, hogy de­cember közepe táján ülhet össze Genfben a közel-keleti békeértekezlet, amelynek kez­deti szakaszában Kissinger is részt kíván venni. Izrael ja­nuárra, vagyis a december 31- re kitűzött parlamenti vá­lasztások utánra szeretné ha­lasztani az értekezlet összehí­vását. A szerdai nap folyamán a fogolycseréről tájékoztatta az újságírókat a kairói ENSZ- központ szóvivője. Az általa közölt adatok szerint kedd éj­félig 218 izraeli és 7604 egyip­tomi hadifogoly nyerte vissza szabadságát a fogolycsere-ak­ciók során. A foglyok kicse­rélését várhatóan ma befeje­zik. Befejezte munkáját a Japán KP XII. kongresszusa Tokióban befejezte munká­ját a Japán Kommunista Párt XII. kongresszusa. Az egy hé­tig tartott tanácskozáson a küldöttek megvitatták a Köz­ponti Bizottság beszámolóját, jóváhagyták egy leendő de­mokratikus koalíciós kormány programját — a párt harcot hirdet egy ilyen kormány meg­alakításáért —, és módosításo­kat hajtottak végre a szerve­zeti szabályzatban és a párt programjában. A kongresszus végén megválasztották az új Központi Bizottságot, amely­nek most 122 tagja és 48 pót­tagja van. Bogotái pontok Amerikával, vagy nélküle? Ezt a témát boncolgatták há­rom napon át Kolumbia fővá­rosában, Bogotában, a latin­amerikai országok külügymi­niszterei. Már önmagában a konferen­cia körülményei is figyelemre méltóak. Példa nélkül áll, ugyanis a „zöld kontinens” történetében, hogy egy fontos eszmecserét tartsanak — az USA távollétében. Huszonöt éve éppen Bogotában alakult meg az Amerikai Államok Szervezete. Formailag a konti­nens országainak együttműkö­dését hivatott elősegíteni. Va­lójában azonban az Egyesült Államok imperialista törekvé­seit leplezi, s az USA konti­nentális hegemóniájának meg­szilárdítását szolgálja. Nos, ezúttal a bogotai do­Edward Grierek, a LEMP KB el­nök titkára belgiumi tartózkodását t'elitasználta brüsszeli városnézésre is. kumentum megfogalmazói megkerülték a hagyományos formulákat. Nem az A ASZ ke­retében hívták össze a külügy­miniszterek tanácskozását, ha­nem öntevékenyen rendezték meg a konferenciát. Az ötlet Kolumbiától származott, de több más latin-aimerikai or­szág is támogatta. Valószínű, hogy a jövő év elején az AASZ külügyminiszterei ta­lálkoznak Kissingerrel. A mos­tani megbeszélésen elsősorban azt kívánták tisztázni, hogy az amerikai külügyminiszterrel tartandó konzultáció mely té­mákat öleljen feL Bár sokan kétségbe vonták a sokszínű kontinens politiku­sai összejövetelének sikerét, végül is néhány lényeges kér­désben közös nevezőre jutot­tak, s ez minden óvatos vára­kozást felülmúló eredmény­nek számít így például abban legfeljebb árnyalati eltérések mutatkoznak az egyes orszá­gok álláspontjai között, hogy felül kell vizsgálni a latin­amerikai államok és az USA jelenlegi, egyen jogúnak egyál­talán nem mondható kapcso­latait. Megállapodtak az Egye­sült Államokkal folytatandó párbeszéd nyolc alapvető ponjában, s ez — megint csak a múlthoz képest — kétségte­len előrelépés. Annak ellenére, hogy né­hány ország — Brazília, Haiti, Paraguay. Uruguay — igyeke­zett tompítani az Egyesült Ál­lamok gazdasági behatolását leleplező megíogataiazásakat, végül is a külügyminiszterek által jóváhagyott dokumentum kimondja: „Meg kell teremteni azt a hatékony szervet, amely védelmet, nyúlt az amerikai tulajdont kisajátító latin-ame­rikai országoknak az Esvesüi’t Államok gazdasági intézkedé­sei ellen”. Ez bizony, új hang. Azoké az országoké, amelyek mindin­kább nemzeti érdekeik meg­védésére törekednek. S ilye­nek — a bogotai konferencia tanúsága szerint — egyre töb­ben vannak a „zöld kontinen­sen”. GYÚR KO GÉZA: A libanoni cédrusoktól az Akabai-öbölig 3. Beit—el—Dine törökellenes függetlenségi mozgalomban. (A jelentés rámutat, hogy az iz­raeli kormány minden erővel foly­tatja a szomszédos arab országok megszállt területeinek bekebelezé­sét. Erről tanúskodik, hogy 1973. augusztus 19-ig ezeken a terüle­teken 44 új települést hoztak lét­re, s a következő öt évben 35 ha- so-iló települést terveznek létre­hozni a Golan-magaslatokon, a Jordán nyugati partján, a gazai övezet déli részében és Sharm El- Sheiknél. A különleges bizottság jelentése felhívja a világszerveze­tet, hozzon határozott intézkedé­seket Tel Aviv terjeszkedő politi­kája ellen.) Ugyancsak a különleges po­litikai bizottság határozatot fogadott el, amely felkéri az ENSZ-tagállamokat, főleg azo­kat, amelyekben az egy főre eső nemzeti jövedelem éven­ként meghaladja az 1500 dol­lárt, hogy növeljék hozzájáru­lásukat a Palesztinái menekül­teket segélyező ENSZ-ügynök- ség alapjához. A határozat be­vezetője név szerint is felszó­lítja erre az NSZK-t. AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS I. SZAMÜ POLITIKAI BIZOTT­SÁGÁBAN kedden újabb tíz szocialista és el nem kötele­zett ország képviselője támo­gatta a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság javaslatait a koreai kérdés békés és igaz­ságos megoldásához... Beit-el-Dine kastély, vár, erődítmény, történelem, mú­zeum és tanulság, de tanúság is egyben. A közel ezer méter magasan a völgy felett, vö­rös-fehér kövekből a XIX. század elején faragott várkas­tély, amely uralkodni látszik a nemrég és a most épült nya­ralók egész során, egy bizo­nyos Bechir emir palotája volt, aki nem is annyira nagy­zási hóbortból, mint inkább elrabolt szeretőjének védelme, s a megölt férj hazzátartozói- nak bosszúja miatt költözött ide fel, ahol csak a madár járt... A majd’ kétszázéves szerel­mi történet és az emir nagy­vonalú, valóban megkapóan szép palotája aligha érdemel­ne. mégis néhány mondatnál többet ebben a műemlékek­ben oly gazdag és legendás históriákban még éppen bő­velkedő országról szólva, ha Beit-el-Dine nem lenne érde­kes és aktuális politikai jelkép is. Arab stílusú, és kétségkívül csodálatos fekvésű palota és múzeummá alakított termei, a belső pompa és gazdagság azonban nem beszél a lényeg­ről, nevezetesen, hogy az 1840-ig élt emir nyilvánosan is keresztény lett. Hogy ebben mi volt a politikai tett egy mohamedán török birodalom keretein belül? A kezdetben inkább nagyravágyó, mintsem tudatosan politikus Bechir emir a nyugati kereskedelem területén kutatta , a lehetősé­geket holmi önállóságra, aztán mind merészebb lett, mind erőteljesebb lett a belső biza­lom is iránta, mígnem rá kellett döbbenie arra, hogy a nép vezetőjének tekinti: a És Bechir emir vállalta ezt a harcot, oly egyértelműen kinyilvánítva, hogy elhagyván mohamedán hitét keresztény lett. A kereszténység abban az időben a progresszivitás jele és eszköze volt itt — ezen a tájon — a mohamedán állam- vallású török birodalommal szemben. Manapság Beit-el- Dine nemcsak Libanon törté­netének egy érdekes rekvizi- tuma, de a mai politikai élet polarizálódásának szimbóluma is. Akiknek az emir a példa­képe s a kereszténység a poli­tikai vallása, lényegében ma is egy erőteljesen nyugati irányzatú politikai pártot ké­peznek Libanon belpolitikai életében. A másik párt, amely azt a Kemal Janblatot tekinti pél­daképének, akit egyébként „acélszívűnek” is mondanak, s aki az arab népek független­Integráció és együttműködés A moszkvai Krasznaja Zvezda „Szocialista integ­ráció és nemzetközi együtt­működés” címmel cikket közölt. Mint a lap rámutat, a baráti szocialista országok szoros összefogása biztosí­totta a gyökeres fordulatot a nemzetközi feszültség enyhülése felé. A fejlődő nemzetközi kapcsolatok egyik lényeges iránya: a szocialista és a kapitalista országok közötti kereskede­lem. A két társadalmi rendszerhez tartozó európai államok közötti kereskedel­mi forgalom értéke 1970- ben elérte a 14 milliárd dollárt A forgalom növe­kedési üteme lényegesen felülmúlja a világon kiala­kult átlagos növekedési ütemet A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti áruforgalom 1972-ben elér­te az 537 millió dollár érté­ket és ez év hét hónapja alatt megközelítően 900 millió dollár volt. Mint a lap hangsúlyozza, ezt a fej­lődést nagyban elősegítet­ték a két ország vezetőinek találkozói. A nyugati országokkal való üzleti kapcsolatokat fémjelzi az olasz Fiat cég részvétele a voig&i autógyár építésében, valamint a Re­nault cég közreműködése a moszkvai autógyár rekonst­rukciójában. Megvalósítot­ták azt az egyezményt, amelyet a Szovjetunió oszt­rák, nyugatnémet, francia cégekkel kötött az 5000 ki­lométer hosszú transzeuró­pai gázvezeték építéséről. A Szovjetunióból a földgáz már Nyugat-Európába áramlik. A nemzetközi együttmű­ködés további fejlődésében tekintélyes helyet foglal el a szocialista államok és a fejlődő országok gazdasági és műszaki kapcsolatainak megerősödése és kiszélesí­tése. A kommunisták min­dig küloolitikájuk egyik sarkkövének tekintették és tekintik a szövetséget a nemzeti felszabadulásukért, a kolonialiamius következ­ményeinek felszámolásáért harcoló népekkel. A fejlődő országok eredményeihez nagymértékben hozzájárult a világszocializmus szá­mukra nyújtott követke­zetes és állandóan növekvő méretű segítsége — írja vé­gezetül a Krasznaja Zvez­da. A „kilencek” konferenciái Washingtonban aligha nézik jó szemmel, milyen látványo­san sokasodnak a nyugat-eu­rópai Közös Piac országainak tanácskozásai. A „kilencek” külügyminisztereinek kedden a l dán fővárosban megkezdődött konferenciája, amely nem sok­kal a hasonló összetételű brüsszeli megbeszélés után kö­vetkezett be, nem is csinált tit­kot abból, hogy egyik főtémája éppen a Közös Piac és az Egyesült Államok között ki­alakítandó új viszony. Igaz, Kissinger, ■'jelenlegi amerikai külügyminiszter még nemzetbiztonsági főtanácsadói minőségben igyekezett elébe menni ennek a kényes kérdés­nek, amikor előterjesztette en­nek a viszonynak az alapok­mány-tervezetét. Ez azonban nem változtat a lényegen. A lényeg pedig az, hogy a min­den vonatkozásban módosuló világpolitikai erővonalak egy­értelműen felvetették a nyu­gat-európai—amerikai viszony „áramvonalasításának”, kor­szerűsítésének dilemmáját. Bármit tegyen, vagy mond­jon Washington, ez a változás csak egyetlen irányban képzel­hető el: az eddigi, meglehető­sen egyértelmű washingtoni hegemónia rovására a jövőben erősödik az a De Gaulle által kezdett és kezdetben csak ál­tala képviselt vonal, hogy Nyu- gat-Európa nagyobb beleszólá­si jogot kapjon a fontos dön­tésekbe. Hogy ez a kérdés milyen fájdalmasan aktuális, az kide­rült a közel-keleti válság so­rán, amikor egész sor NATO- ország tiltakozott hivatalosan azért, mert az USA megkérde­zésük nélkül riadóztatta a te­rületükön állomásozó ameri­kai egységeket. A helyzet módosította a „ki­lencek” decemberi csúcskon­ferenciájának előzetes elkép­zeléseit is. Az eredeti terv af­féle kötetlen csevegés lett vol­na. Most azonban, nem utolsó­sorban a közel-keleti krízis sokoldalú következményei miatt, számos tagállam sze­retné előre megóvni magát a kínos meglepetésektől. Pél­dául attól, hogy az olajembar­góval s'újtott Hollandia kelle­metlen intenzitással igyekez­zék a NATO és a Közös Piac szolidaritására hivatkozni. Sok fontos vitatéma merült fel a „kilencek” földművelési minisztereinek ugyancsak most sorra került brüsszeli konfe­renciáján is. Mindez arra vall, hogy miközben a szervezet magatartása Amerikával kap­csolatban markánsabbá vált, a tagállamok belső viszonyla­tában korántsem lett felhőt­lenebb a viszony... GUSTÁV HUSÄK, a CSKP KB főtitkára, a Nemzeti Front Központi Bizottságának elnöke december 3. és 9. között hiva­talos baráti látogatást tesz In­diában. ségéért tett megszámlálhatat- la erőfeszítései elismerésekép­pen Lenin-díjat is kapott, nos szóval a másik párt, a jobbára mohamedánokat tömörítő ha­ladó arab mozgalom: az arab egység, a nemzeti függetlenség irányában keresi az előrelépés útjait. Földrajzilag, sőt történeti­leg is érdekes e két, jelentősé­gében legnagyobb politikai irányzat: Beit-el-Dine-tői nem messze, a hegycsúcs másik ol­dalán él Kemal Janblat, aki­nek családja az elmúlt évszá­zadokon keresztül nem volt valami jó viszonyban Bechir emir környezetével. Az évszá­zados és családi gyűlölködést elmosta már a történelem? A fejlődés különböző útjait oly különböző módon kutató poli­tikai irányzatok, beleértve pél­dául az örmények négy párt­ját is, közösen lépnek fel Li­banon függetlensége és az arab népek egysége érdeké­ben? A történelem Beit-el-Dine tanulságát nagyon egyszerű képletben fogalmazza meg: az ugyanaz, nem mindig ugyanaz. Két évszázada ke­reszténynek lenni és haladó­nak: egyet jelentett. Az el­múlt évek ezt erőteljesen megkérdőjelezték. A kérdője­let feltették naponta a palesz­tin menekültek is. Szinte Bej­rut szívében például ezer és tízezer számra élnek a pom­pás, elegáns és modem szép­ségű házak tövében száznyi, ezernyi, fából, lemezekből tá- kolt, egymást támogató odúk­ban a palesztínai menekültek. Már több generáció növek­szik ezekben a menekülttábo­rokban — de elevenen él ben­nük régi, elfoglalt hazájuk emléke. Ez az „itt se — ott se” állapot szülte — érthetően — makacs elszántság, nehézzé, számukra egyszerűen elképzel­hetetlenné vagy lehetetlenné teszi a beilleszkedést a libano­ni társadalomba. Itt élnek csak, valódi hazájuknak nem tekintik Libanont, de elsőként fognak fegyvert — délről jö­vő támadás hírére, mivel úgy érzik, hogy az arab világ az ő nagy és megvédendő hazájuk. Beit-el-Dine-ből nem látni a menekültek nyomorát, elvész a távolság ködében. Bechir emir korából és szemléleté­vel ma már nemcsak észre­venni nehéz ezeket a gondo­kat, de megérteni talán a leg­nehezebb. (Következik: Ifjú város) % 4 i Gierek Brüsszelben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents