Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)
1973-10-21 / 247. szám
4 1973. OKTÓBER 21.. VASÄRNAP Megtalált kulcsemberek Népfront műwelőiési snmkakösösség Szőjön A Hazafias Népfront V. kongresszusa hangsúllyal foglalkozott a mozgalom közművelődésben betöltendő szerepével. „össze kell fognia, gyűjtenie a kultúra igénylőit, azokat, akik — sokan ma még talán öntudatlanul — áhítoznak a kultúrára, több ismeretre, értelemesebb életre. Ezeket a — jóllehet egyelőre meg sem fogalmazott — igényeket kell hasznos társadalmi energiává egyesítenie’’ — állapította meg a kongresszus Darvas József vezette művelődéspolitikai munkabizottsága, majd az új cél megvalósítására módszerként, lehetséges formaként művelődési munkaközösségek szervezését javasolta. Munkát kértek, s vállaltak Pest megyében az elmúlt másfél év alatt megyei, egy járási — Szentendrén — és tizennégy községi művelődési munkaközösség alakult. A váci járásban egy községben: Szódon. A községi népfrontbizottság vezetői augusztus végén 30 tagú kollektívát hívtak össze — mondja Sződ és Vácduka közös tanácsának vb-titkára, Nagy Sándor. — Sokan olyanok is megjelentek, akik a község művelődési-kulturális életében eddig szinte teljesen ismeretlenek voltak. Szenvedélyes, kötetlen vita alakult ki percek alatt. Nagyon sok jó ötlet, vélemény hangzott el arról, hogyan kellene élénkebbé tenni Sződ kulturális életét, s a javaslattevők közül többen azonnal feladatokat, munkát kértek s vállaltak. E tanácskozás, mondjam úgy, líogy a népfront művelődési munkaközössége első tevékenysége nyomán alakult meg például a fotoszakkör, az autósok klubja — több mint száz magánautós van a községben —, még megvalósításra vár az a javaslat, hogy jobban vonjuk be a fiatalokat a nemzetiségi együttes és az önkéntes tűzoltók férfikara munkájába. — Január 1 óta függetlenített művelődési igazgatója van a két községnek, egy nagypn agilis fiatalasszony. Korábban lényegében társadalmi munkások és tiszteletdíjasak intézték a közművelődés ügyét, ez a kör tehát megmaradt, illetve kiszélesedett, s így bizakodva tekinthetünk előre. Ami a tárgyi feltételeket illeti, azokban nem állunk ilyen jól. Sem Sződön, sem Dukán nincs igazi művelődési ház, a kultúra különböző helyiségekben kap otthont, a moziban, a tanácsházán, a párt- és KISZ-székházban. Elkészültek a tervei egy négy és fél millió értékű kultúr- és tornacsarnoknak, s ha állami segítséget kapunk, akkor a jövő év végére felépülhet. Eredményes kísérlet Szabó Lajos, a sződi községi népfrontbizottság titkára — akinek a nevét a vb-titkár beszélgetésünk során gyakran említette —, a váci járási hivatal tanulmányi felügyelője. — Ez a művelődési munka- közösség a népfrontmunkában teljesen új. A járási népfront- bizottságnál esett szó arról: próbálnánk a járásban elsőként mi megalakítani mintegy kísérletként, mi, Sződön, ahol a kulturális életnek korábban is figyelemre méltó társadalmi bázisa volt. Hogy függetlenített művelődési igazgató került hozzánk, némiképp új helyzet teremtődött, egy azonban nyilvánvaló: segítenünk kell neki. Szervezetten és rendszeresen. A munkaközösség nyár végi tanácskozása már egy bizonyos, megelőző munka eredménye volt. Bujtás Károly mérnökkel, a népfrontelnökkel sorra vettük, kik azok a sződiek, akik érdeklődnek a közművelődés iránt, akik nincsenek különféle társadalmi munkával agyonterhelve, akikről eddig ,,elfeledkeztünk”. Sorra felkerestük őket, s így derült ki, hogy van olyan ember, aki ért például a fotózáshoz, s szívesen irányítana egy közösséget. Tredán Jánosról van szó. Kovács András autószerelőről kiderült, hogy nagyon szívesen összefogná a község autósait. Burány Sándor bé_ lyegszakkör-vezető hallatlan lelkesedése már azelőtt is ismert volt. Sikerült életre hívni a gyermekgondozási szabadságon levő kismamák klubját. Voltak olyan terveit is viszont, amelyeket eddig még nem tudtunk valóra váltani. Egyszerűen azért, mert nem találtuk meg az arra alkalmas kulcsembereket. — Hangsúlyozni szeretném, hogy a mi művelődési munka- közösségünk kísérlet. Formájában eltér talán a megye más munkaközösségeitől, de az a véleményünk, hogy tartalmában jó, amit csinálunk, eredményesen működünk. Igyekszünk felszínre hozni a lakosság művelődési igényeit, új embereket vonunk be a közös munkába, abba, amit mi kezdeményeztünk. Ezt a harminc- valahány embert viszont nem szándékozunk újra összehívni, legalábbis jó id^ig nem, tanácskozásra. Mindegyikük tevékenykedik a maga érdeklődési körének megfelelően. Minden segítség Gyümölcsözik A fiatal művelődési igazgató, Sándor Gézáné Felsőgödről jár át rendszeresen Sződre, Vácdukára. — Lassan kezdem megismerni a két község vezetőit, lakosait. Bekerülni egy új, falusi közösségbe más, mint például egy üzemibe. Egy községben az emberek bezárkóznak a lakásokba, egy üzemben bármikor, bárkihez odamehetek, nem érzem azt, hogy esetleg zavarom. Olyan művelődési programot kell tehát összeállítani, ami a mozi' helyiségébe, a tanács termébe vonzza, csalogatja az A diktáló Kulcsár Pál, a Telefongyár nagykátai gyáregységinek igazgatója, korábban a nagyközségi pártbizottság titkára, Georgi László, a gyár jelenlegi párttitkára pedig a munkatársa volt. A gyáregység igazgatója adattal kezdi beszélgetésünket: — Az üzem zártsági foka nyolcvanöt százalékos. Ez azt jelenti, hogy a telefonkészülék kisebb darabok, alkatrészek kivételével itt készül. Célunk továbbra is az, hogy a lehető legzártabb termelést folytathassuk — önelszámoló egység szeretnénk lenni. Az alkatrészgyártó üzem a lelke ennek a telepnek, az ott dolgozóktól függ minden, no meg a néhány bedolgozó partnertől. Sajnos, a programszerűség nincs biztosítva, akadozik az anyagellátás. — A szalagnál az a jó — folytatja —, hogy nem kell rá figyelni... A párttitkár úgy látja: a gyáregységnek van perspektívája. Több művelet, több pénz A szerelde üzemvezetőjétől, Patik Lászlótól megtudtuk, hogy négy szalagon dolgoznak. Három szalagon a részszerelvények — a hívómű- vek, a hallgatók és a mikrofonok — készülnek, a negyediken, a CB-szalagon szerelik össze lényegében az alkatréembereket, s ez nem olyan egyszerű. Szerencsére mind Sződön, mind Dukán nagyon sok lelkes támogatóra találtam, mindig számíthatok rájuk, s ez biztonságérzetet ad munkámhoz. Jelentős segítséget adnak a közösségek, Sződön például a népfront művelődési munka- közössége, a művelődési ház társadalmi vezetősége és a tanács művelődésügyi és ifjúságpolitikai bizottsága. — Hogy nem sok-e egy kicsit három ilyen úgynevezett bizottság? Hogy nem forgácso- lódnak-e így szét az erők, nem keresztezik-e egymás munkáját? Ezen lehetne és azt hiszem, kell is gondolkodni, úgy általában, konkréten Sződről azonban azt mondhatom, hogy, ha még öt más bizottság is lenne, ha az is segítené a népművelés ügyét, az sem lenne sok. Minden segítség gyümölcsözik. Mással próbálkoznak A sződi népfront művelődésügyi munkaközösségét eredetileg azért kerestem fel, mert úgy értesültem, hogy a váci járásban ők az elsők és egyetlenek. A beszélgetések során aztán kiderült, hogy állítólag létezik ilyen munkaközösség Nagymaroson és Vámos- mikolán is. — Az igazság az — mondja Ujfalvi István járási népfronttitkár —, hogy a sződi valóban, ténylegesen létezik. Nagymaroson és Vámosmikolán pedig erősen érlelődik a dolog. Nagyon agilis emberek vannak e két községben is, figyelik a meglévő sződi kísérletet, a maguk munkaközösségét úgy szeretnék megszervezni, hogy az jó legyen. Hogy az is jó legyen! Ujfalvi István, a nagymarosi népfront elnöke, Róna Béla feljegyzését mutatja: „Elsődleges teendő széles körben az információgyűjtés... Máris kialakult a kép, hogy a munkaközösségbe be kell vonni a pedagógusokat, a férfikórust, a könyvtárat, az ifjúság különböző rétegeit... Még nagyon sok kétség és homály van ...” — A nagymarosiak azt mondják — folytatja Ujfalvi István —, hogy ők másképp akarják csinálni, mint a sző- dielc székét telefonná. A két műszakban üzemelő szalag mellett megközelítőleg kétszáz fizikai munkás, döntő többségükben nő dolgozik. Kevés kivétellel : betanítottak. — A műveletek száma tíz és harminc között változik. A betanulási idő általában három hét: ennyi idő elegendő ahhoz, hogy egy új ember megfelelő ütemben lássa el feladatát. Kívánatos lenne azonban, hogy már a betanulási idő három hete alatt egynél több műveletet sajátítsanak el, legalább kettőt, hármat. Tapasztalatunk szerint már a második műveletet mindenki könnyebben tanulja meg. A lényeg az, hogy a dolgozók akarjanak többet tudni. — Érdemes több műveletet tudni? — Feltétlenül, hiszen az elszámolási rendszer attól is függ, ki mennyi fázisát ismeri a szerelésnek, s persze még attól, milyen színvonalon. A többet tudók 150—300 forinttal többet keresnek társaiknál, vonatkozik ez elsősorban azokra, akik a legkomplikáltabb, úgynevezett kulcsműveletet ismerik. A teljesítményhez kötött csoportos elszámoláson belül figyelembe vesz- szük a kategóriabért, mely magasabb, mint a személyi órabér. A személyi órabér nyolcvan-száz százalékát akkor is számfejtik, ha az asztalokat Tv-ncvni ő Őrizve a regényt. Nagyjelentőségű művészeti eseménysorozat kezdődött pénteken este a televízióban: a Németh László Irgalom című regényéből készült tévéfilm folytatásos közlése. A budapesti művészeti hetek alkalmából bemutatott regényadaptáció bevezető része megismertetett a szereplőkkel, felvázolta a konfliktust, egyszóval érdeklődést, kíváncsiságot keltett. A kritikának természetesen még nem érkezett el az ideje. Azt azonban már az eddig látottak alapján is megjegyezhetjük, Hintsch György rendezésének legfőbb érdeme és legnagyobb értéke, hogy hűségre törekszik, az alapul választott regényt — anyagában és szellemében egyaránt — híven igyekszik visszaadni. Hintsch nem „mozit” csinál a szó kommersz értelmében, a regény sűrű, tömény szövevényét nem oldja fel olcsó hatásokra törekvő megoldásokkal. Mindenekelőtt ezért érdemes továbbra is figyelemmel kísérni munkáját. \ A kísérlet időszerű. ÉVek óta nem láttuk a képernyőn a televíziós ismeretterjesztés hajdani hőskorának egyik legnépszerűbb alakját, öveges professzort. Eljárt volna felette az idő? Kiment volna a divatból, amit ő csinált? Szó sincs róla. Most fontosak csak igazán a professzor tanításai. Most, amikor iskoláinkban olyan nagy szerepet kapnak a kísérletek, és éppen azok, amelyek öveges profesz- szor nevéhez fűződnek: a nagy tömegben is könnyén végrehajtható, egyszerű eszközökkel végzett fizikai kísérletek. Gondolom, elsősorban ezért nyúl vissza most a televízió — egyébként nagypn okosan — ezekhez a régi adásokhoz: sorozatban megismétli a leghíresebb öveges-műsorokat. Biztosan fontos tanulságokat jelentenek majd ezek az adások azoknak a pedagógusoknak is, akik törik a fejüket, hogyan tudnák óráikat kísérletekkel gazdagabbá, szemléletesebbé tenni. körülülő lányok, asszonyok nem csinálnak semmit — azaz ha valamilyen műszaki hiba, vagy anyaghiány miatt a szalag áll. — Elégedettek az emberek a fizetésükkel? — Általában igen, hiszen kulturált körülmények között keresik kenyerüket, általában 1300—1700 forintot. Ennek tudható be, hogy nálunk a fluktuáció, minimális. — Hogyan viszonyul a szalag mellett dolgozók keresete a többi betanított munkás keresetéhez? — A nem szalagon dolgozó betanított munkások jövedelme kevesebb is, meg több is. A döntő különbség az, hogy vagy a szalag, vagy a norma diktál. Magyarán: egy szalagon kívül dolgozó betanított munkás a lazításait, ha' ráhajt, bepótolhatja. A szalag mellett ez lehetetlen. Indulás dudaszóra Tágas, hatalmas terem a szerelde. Női beszéd, nevetés hallatszik. Az a benyomásunk, mintha valamilyen hangulatos kukoricafosztásra tévedtünk volna be. Álmunkat a felharsanó dudaszó oszlatja el — letelt a két perc, indul tovább a szalag. Tudjuk már az üzemvezetőtől — a műveletek azonos időigényűek. Mégis — van, aki állandó időzavarban van. „A norma az átlaghoz alkalD. G. Ö. L. Hf délelőtt űMlU^ ä mgykitelefongyárban FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTÉK A láthatatlan ember a Bartók Színházban H. G. Wellsnek van egy azonos című fantasztikus regénye, Gárdonyinál azonban a láthatatlanság nem szó szerint értendő: „Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. ö az arca mögött van. Láthatatlan” — írja a dráma alapjául szolgáló regény előszavában. A főhŐS Zéta, a felszabadított görög rabszolgából lett írnok, bizánci küldöttségben érkezik Attila táborába, és ott beleszeret az egyik főúr lányába, Emőkébe. Visszaszökik a hunokhoz, de ez á szerelem reménytelen, elsősorban azért, mert Emőkének a hunok fejedelme a titkolt bálványa. Zé- tába viszont Dsidsia, Emő- kéék szintén görög származású rabszolgalánya szerelmes. Ügy is mondhatnánk: a négy főszereplő a reménytelen szerelmi lánc egy-egy szeme. Finom és mély líra a könyv alapműfaja, de plasztikus az epikai háttér is: Attila birodalmának tündöklése és bukása. Gárdonyit mégis inkább az érdekli, mivé alakul egy-két jelentéktelen, a nagy eseményekben legfeljebb szenvedő szerepet játszó ember élete egy bizonyos történelmi korban. Szerelmi témából már nagyon sok jó dráma született, ha a hősök mertek és harcoltak is egymással. A klasszikus szerelmi háromszög szerint például két férfi egy nőért. A láthatatlan emberben azonban a személyek nem egy háromszög csúcsai, hanem egy egyenes pontjai. És ez nagy különbség: azt jelenti, hogy nincs igazi konfliktus. Zéta csak az utolsó pillanatban tudja meg, hogy Attila volt a ve- télytársa, akkor, amikor a már halott ellenfelével nem küzdhet, már csak azért sem, mert akiért küzdene, már az sem él. Nyert-e a megjelenítéssel és a jelenidejűséggel annyit, mint amennyit elvesztett az első személyben, Zéta személyes vallomásaként, de múlt időben íródott mű? Sajnos, nem. De tegyük azt is azonnal hozzá: a feladatot tökéletesen megoldani legalább annyira reménytelen, mint a hősök szerelme. A színpadi mű befejezése sem világos. Ha van a regényben drámai rész, akkor ez az, amellyel semmi mást nem kellett volna tenni, mint teljes egészében színpadra állítani. Gárdonyi itt azonban, félve attól, hogy a színpadi változat kevés ahhoz, hogy világosan kiderüljön: ki kit szeret, és mi is tulajdonképpen a láthatatlanság lényege, Emőkével megvallatja szerelmének titkát és azt, hogy Zéta halálos veszedelemben van. Zéta ezt a könyvben csak későn tudja meg; a színpadi megoldás ellentmond a főhős egész jellemériek azzal, hogy Zéta így mindent tudva, beleegyezik Emőke halálába. Nem igaz! Ha tudta volna, miért kéri a lány a gyászruhát, biztos, nem adja oda. Végeredményben dramatizált, vagy pontosabban fogalmazva: párbeszédesített regényrészieteket látunk, melyek végül összefüggő történetté állnak össze ott, ahol igazán nem is a „sztori” az érdekes. A Bartók Színház előadásának legfőbb érdeme, hogy Nyilassy Judit rendező jó ritmust diktálva megpróbálta a jeleneteket drámává összefogni. Két kitűnő alkotótársra is talált ebben a törekvésében: Szinte Gábor stílusos jelzésekkel és vetített hátterekkel megoldott díszletei a gyors változásokra adtak lehetőséget, Bíró Attila kísérőzenéje pedig szükség szerint feszültséget vagy hangulatot teremtett. A szereplők közül elsőként Cerkót, az udvari bolondot játszó Benedek Miklóst kell dicsérnünk. Igaz, hálás, mert a darabban talán az egyetlen végiggondolt és felépített drámai szerep az övé. Ám nem könnyű eljátszani a megját- szót, aki olykor filozofikusan bölcs, olykor ellenállhatatlanul nevetséges. Zétát Maróti Gábor személyesítette meg igyekezettel, őszinte játékkedvvel, nem árt azonban, ha még jobban mer érezni is. Ez utóbbi megállapítás vonatkozik az Emőkét alakító Detre Annamáriára is. Nem ennyire hideg lány Emőke. Markovits Bori (Dsidsia), szemünk láttára cseperedett éretlen kislányból felnőtt nővé. Vogt Károly mindent megtett Attila megformálásáért, külön elismerésre méltó szép beszéde, azonban ez a szerep alapvetően nem neki való: súlyosabb nála. A/, Összkép: a darab a lehetőségeket mindig kihasználva tanítja az ifjú nézőket arra, hogy a vad, barbár harcok korában éppen úgy, mint ma, a technika és a gépek világában helye van — mert szükséges, hogy legyen — a tiszta érzelmeknek. Dalos Gábor mazkodik” — való igaz, a legtöbben másfél perc alatt végeznek, fél percük minden fordulóban akad trécselésre, főzési tanácsadásra. Akinek restanciája marad, annak rendelkezésére áll a kétszer tíz, illetve egyszer húszperces szünet — amíg a többiek gyorsan bekapnak valamit, vagy járnak egyet az udvarban. Ha így sem győzi vagy rosszul érzi magát, beül a helyére a javító műszerész vagy a csoportvezető. Aki végképp nem bírja a szalagmunkát, „valamilyen stresszhatás alá került”, annak természetesen biztosítanak más munkát. A többség azonban megszokja — „még mindig jobb egy világos, fűtött szobában babramunkát végezni, mint a szabad ég alatt, az időjárás viszontagságainak kitéve hajladozni”. Az óriáskígyó feje Az összeszerelő szalag egyik műszakjának csoportvezetője Czakó István. Halk szavú, törékeny fiatalember, szakmáját illetően műszerész. Feladata: az anyag és a szerszámok biztosítása, ügyek elintézése, valamint az új dolgozók betanítása. Mosolyog, mikor azt kérdezzük, van-e tekintélye a műszakjában serénykedő harminchat nő előtt. Csak ennyit válaszol: „a harmincnégy művelet mindegyikét el tudnám végezni sír-nevet alapon.” — A csoportom 70—75 százaléka két-három műveletet tud, a többiek hét-nyolcat.- Utóbbiak csinálják a kulcsműveleteket. A szalag elején ül Sárfi Jó- zsefné, ő az óriáskígyó feje, neki nem diktál senki, ez azonban nem csökkenti felelősségét. Ki is derül, hogy nem véletlenül övé az egyes számú szék — őt bízták meg az alakulóban levő szocialista brigád vezetésével. — A készülékek alapjaira nyomom rá a dátumot és a sorszámot, és a szitát sütöm bele — mondja anélkül, hogy felnézne. — Nekem teljesen mindegy, hogy ki ül utánam— Pedig, Edit lánya ül alig fél méterre mellette, aki a hallgatót szereli készre. Tizenhat éves, errefelé is így mondják: van még ideje eldönteni, hogy mihez kezd az életével. Pár székkel odébb újdonság : a mártóforrasztó. A csoportvezető tolmácsol azonnal: „eddig kézi pákával forrasztották az egységdobozt, a gépi forrasztással jelentős az anyagtakarékosság.” Sulyok Károlyné és Kele Sándorné viaskodik az új feladattal, kettejük közül idővel csak az egyik marad a forrasztónál. — Mindenki szeretne jobb helyre ülni — kapjuk a magyarázatot a csoportvezetőtől —, hiszen van olyan művelet, ahol ha öt évet eltölt egy dolgozó, akkor is a legalacsonyabb kategóriában marad. Márpedig kategóriánként 100 —300 forint az emelkedés. Gyors , tájékozódás után megtudjuk, hogy egyedül Ka- nyó Lajosné vár kisbabát a csoportban. Éppen félidős. Rövidesen leveszik a szalagról — csak ennyit tud pillanatnyilag. — A fali csatlakozókhoz a betétet szerelem — emellett ha van időm, a kolléganőimnek én hordom a reggelit. Senki hem szól rám, ha kit 4 4 t
