Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)
1973-10-21 / 247. szám
1973. OKTÓBER 21., VASÄRNAP FEST «£CTEI K0Círlm> Kerekasztal-bcszélgetés a békeerők világkongresszusa előtt a Pest megyei Hírlap szerkesztőségében Már a beszélgetés elején sem törekedtünk arra, hogy teljes képet nyújtsunk a Pest megyei békemozgalomról, hiszen a megyei békekonferencián is — miként a beszélgetés egyik részvevője említette — az eredményeknek, az elmúlt négy évben végzett munkának talán ha ötödrészéről eshetett szó. Ez érthető, hiszen mint a beszélgetés is alátámasztja, e m,unka rendkívül sokszínű és sokrétű. Ügy érezzük azonban, hogy sikerült érzékeltetnünk: a békemozgalom céljai olyanok, amelyekért érdemes mindannyiunknak tenni és áldozatokat vállalni. A világ különböző országaiban élő számilliók spontán békeanaratát szervezett keretekbe foglaló nemzetközi békemozgalom, korunk legszélesebb demokratikus tömegmozgalma — a világméretű antiimperialista egységfront szerves részeként — jelentős eredményeket mutathat fel a békés egymás mellett élés politikájának mind szélesebb körű érvényesülésében. Ma a nemzetközi és a hazai békemozgalomnak egyre inkább át kell térnie a különböző társadalmi renaszerű országok együttműködési rendszerének kialakítására, e komplex folyamat aktív előmozdítására, a hidegháborús konfrontációt felváltó gazdasági, ideológiai harcból adódó feladatok bátor vállalására, és ugyanakkor az antiimperialista felszabadító mozgalmak minden eddiginél hatékonyabb támogatására. Ezt fogalmazta meg legutóbb a VIII. magyar óékekongresszus állásfoglalása és ez lesz a központi kérdése a békeerők világkongresszusának is, október 25-től, Moszkvában. A Pest megyei Hírlap meghívta a szerkesztőségbe a megyei békemozgalom néhány aktivistáját, hogy beszélgetést folytasson e fontos gondolatkörről. Ezen részt vett: Dékány Sándor, a Hazafias Népfront ráckevei járási titkára, a Vili. magyar békekongresszus küldötte, Kovács Gyuláné, a vasadi Kossuth Szakszövetkezet elnöke, a békeerők moszkvai világkongresszusának küldötte, Sipos Zsuzsa, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának munkatársa, a Hazafias Népfront megyei béke-barátság bizottságának titkára, Újvári Miklós, a hévízgyörki Dózsa Termelőszövetkezet elnöke, az Országos Béketanács elnökségének tagja, V/erner Jánosné, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyárának igazgatója és Zsebesi István, váci iskolaigazgató, a Hazafias Népfront megyei béke-barátság bizottságának elnöke. A beszélgetést szerkesztőségünk részéről Deregán Gábor és Mészáros János vezette. Werner Jánosné Újvári Miklós Kovács Gyuláné Zsebesi István Dékány Sándor Sípos Zsuzsa Támogatás: tettekkel Az utóbbi évek tapasztalatai, hogy sokan a békemun- kát a nemzeti függetlenségükért küzdő népekkel vállalt szolidaritással azonosítják. Ügy érezzük tehát, hogy tisztázni kell a szolidaritás fogalmát, mert véleményünk szerint a békéért folytatott mindennapi tevékenységnek számos, taiá2i kevésbé látványos formája is van. ZSEBESI ISTVÁN: — A mozgalmi munkán belül mi megkülönböztetjük — ha nem is túlságosan élesen — a békemunkát, a barátsági munkát és a szolidaritást. Az igaz, hogy a köznapokon, amikor szolidaritást említjük, általában a szabadságukért küzdő népekre gondolunk. Ezt a kifejezést ritkán használjuk a szocialista országok népei közötti kapcsolatokról szólva. Ha barátainkról beszélünk, akkor a barátsági munka, a barátsági programok, egymás megismerése, az együvé tartozás kerül előtérbe. A szolidaritás lényegének a cselekvést tartjuk. Nem csupán arról van szó, hogy együtt érzünk a szabadságukért küzdő népekkel, hogy helyeseljük harcukat, hanem, hogy támogatásukért mit tudunk tenni. Éppen ebben, a cselekvő szolidaritásban — úgy érzem — tett sokat Pest megye lakossága az elmúlt években. Hogy csak a legjelentősebbet említsem: innen, a megyéből indult el a később országossá vált vietnami takaróakció __ SI POS ZSUZSA: — ... és az egy négyszögöl Vietnamért mozgalom, amelyet a pomázi Porpáczy Aladár kertbarátok köre kezdeményezett, v.agy az egy óra munkabér • Vietnamért mozgalom, amelyre a felhívás Törteién, egy békenagygyűlésen hangzott el. S nemcsak szavakban, körlevelekben elhatározott szolidaritásról, hanem tényleges tettekről, van szó. UJVÄRI MIKLÓS: — Az eddig elhangzottakat kiegészíthetem azzal, hogy a szolidaritás fogalmába, gyakorlatába beletartozik — mint a példa is bizonyítja —, a velünk egy elvi-eszmei alapon álló szocialista országok támogatása, segítése is. Utalhatok itt még például a kubai blokádra, vagy az NDK önálló államiságának elismerésére. S ezentúl is, nemcsak éles helyzetben fontos, hogy támogassuk, segítsük egymást. Bár békés időszakokban valóban nem szoktuk használni magát a szolidaritás kifejezést. Érdeklődés, elkötelezettség WERNER JÁNOSNÉ: — A mozgalmon belül a szolidaritás akkor eredményes, ha hatni tud a tömegekre. Jó példa erre a takaróakció, amelyet a mi gyári kollektívánk kezdeményezett. A fonal, ami adott volt, önmagában még vajmi keveset jelentett. Anyagi és eszmei erővé vált, ami lett belőle; a takaró. Mindenki elkészítette a saját maga kis kockáit. A forintokat könnyen odaadják az emberek, talán nem is mindig érzik abban a kis mozdulatban is jelenlévő erőt, de többet, sokkal többet jelentett — érzelmileg — az a sok takaró, amely ezekből a kis kockákból állt össze. És ez csak egy megnyilvánulása volt a szolidaritásnak. Munkásaink, asszonyaink nagyon sok kommunista műszakot, vietnami műszakot is vállaltak. Spontán segítés volt ez, amelyből nem hiányzott a leglényegesebb, az érzelmi töltés. A szocialista országok kapcsolatának jelentősége Számos Pest megyei példa azt jelzi, hogy az őszinte érdeklődésnek, az érzelmi elkötelezettségnek mérhetetlen szerepe van a szocialista országok között kialakított kapcsolatok ápolásában is . .. KOVÁCS GYULÁNÉ: — Talán a többi között jó példa erre a legutóbbi nagykátai magyar—koreai baráti találkozó, amely tudomásom szerint igen jól sikerült. SIPOS ZSUZSA: — Igen, ezeknek a találkozóknak Nagy- kátán már hagyományuk van. De példaként mondhatnám a magyar—lengyel kapcsolatok ápolását Isaszegen, amely a közös történelmi emlékeken alapul. Általában, a megyei békemunkára jellemzőek a rendszeres, rendkívül nagy érdeklődést kiváltó baráti találkozók, s ezeken belül is az ugyancsak hagyományos magyar—szovjet baráti találkozók. Mondhatnám, hogy szinte nem telik el olyan hét, hogy a megye valamelyik részén ne kerülne ilyenre sor. Számos esemény egy-egy baráti ország jelentősebb évfordulójához kapcsolódik. Legtöbbször nem kell felhívni a figyelmet e dátumokra, megkeresnek minket a községi népfronttitkárok, járási aktívák és kérik, segítsünk a baráti találkozó megszervezésében. Jellemző, hogy mennyire él az emberekben a közelgő moszkvai békevilágkongresszus iránti várakozás. A napokban felkereste a népfront megyei bizottságát a ceglédi városi népfronttitkár, és tolmácsolta a helyi üzemek kérését: békenagygyűlést szeretnének tartani 25-én. Mi Harmati Sándort, az Országos Béketanács alelnökét, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnökét kértük fel a beszéd megtartására. A ceglédi városi titkár jelezte, hogy az előzetes érdeklődést figyelembe véve valószínűleg kicsinek fog bizonyulni a KÖZGÉP Vállalat kultúrterme. Ilazafiság és nemzetköziség DÉKÁNY SÁNDOR: — A barátsági munkához kapcsolódva — véleményem szerint — nem szabad elfeledkeznünk arról az alapvető dologról, ami a hazafiság és az internacionalizmus kapcsolatát jelenti. Nem hiszem, hogy bármelyik népet is szeretheti az az em. bér, aki nem szereti saját hazáját. Ugyanakkor a történelem számtalanszor bebizonyította, hogy az igazi hazafiság elválaszthatatlan más népek jogainak, kultúrájának, hagyományainak tiszteletben- tarlásától, a nemzeti és nemzetközi érdekek összeegyeztetésétől. A szocialista országok szempontjából az internacionalizmus még mélyebb tartalmat takar. Meghatározza ezen érzés lényegét az osztály-hovatartozás, az azonos célokért folytatott munka ... ZSEBESI ISTVÁN: — Ennek kapcsán el kell mondanunk, hogy munkánk nagyon fontos és eredményes része a hazánkban — ezenbelül Pest megyében — élő nemzetiségek nyelvének, hagyományainak ápolása. Megyeszerte ismertek és népszerűek a nemzetiségi találkozók, napok, hetek. Mindez harmonikus együttélésünk alapjait erősíti, nemzetiségi politikánk célját segíti. DÉKÁNY SÁNDOR: — A békepolitika — szándékosan használom ezt a szót — egész politikánk olyan napi része, mint más napi esemény. Nem árt újra tisztázni, hogy tulajdonképpen mi a népfrontpolitika, amelynek nálunk része a bókemozgalom is. Keret a párt politikájához. Egységfront, akár a szocializmus felépítéséről, a nemzeti egységről. a hazafiságról, az ötéves terv megvalósításáról, akár a békéről legyen is szó. A békemozgalom összefogja a legszélesebb tömegek kezdeményezéseit, megtestesíti akaratát és számottevő erővé válik nemzetközi méretekben is. Számtalan példát említhetnék, de ezek közül is az időben hozzánk legközelebb állók a chilei események. A világméretű tiltakozó mozgalom hatását a legféktelenebb fasiszta terrort képviselők is kénytelenek figyelembe venni. A nemzetközi összefogás, a szolidaritás erejére utal, hogy Chilében ismét megjelenik — ugyan illegálisan — a kommunista párt lapja. Meggyőződésiem, hogy a chilei függetlenségért és szabadságért harcolóknak az a tudat ad erőt, hogy maguk mögött érezhetik a világ haladó közvéleményének együttérzését, támogatását. ben, hogy levél érkezett a Szovjetunióból, mely a felszabadító harcokban elesett egyik katona nyugvóhelyét kutatta. A helybeliek válaszoltak: ismerik a kiskatona sírját, az úttörők gondozzák, virágot visznek rá. Ez apróságnak tűnik talán, de a béke szempontjából felmérhetetlen jelentőségű. Ugyancsak az, ha a különböző és minden lehetséges fórumon szót ejtünk a békéről. Apró cselekedetek ezek, látni, kézzelfoghatóvá tenni szinte nem is lehet ezeket, de a sok apró megnyilvánulás összességében hatalmas erő. S ha a békepolitikáról beszélünk, akkor a Szovjetunió és a szocialista országok közös békepolitikáját ismertetjük, ennek jelentőségére hívjuk fel a figyelmet. Annak a világméretű enyhülési folyamatnak, amelynek az utóbbi hetekben, hónapokban tanúi lehettünk: — s amelyet a közel-keleti háború eseményei sem tudnak háttérbe szorítani, megkérdőjelezni — elindítója és következetes folytatója a Szovjetunió, a szocialista országok közössége. Amikor a párt és a kormány különböző nemzetközi fórumokon kifejti véleményét, állástfoglal a nemzetközi kérdésekben, akkor míndannyiunk béke- akaratát, véleményét tolmácsolja. Közös nyelven szólni A cselekvés ezer formája Elhangzott a beszélgetés során, hogy a békemozgalom különböző területeit nem lehet mereven elválasztani egymástól, mégis a könnyebb megközelíthetőség érdekében szólni kellene — az előzőkben tárgyalt szolidaritási és barátsági munka után — a szíikebben értelmezett békemunkáról is. ZSEBESI ISTVÁN: — Előfordult már, hogy nekem szegezték a kérdést: mit akartok, a nagy politikát nem ti csináljátok. Az események alakulását nem befolyásolhatja az egyszerű emberek véleménye. Ez gyökerében helytelen, a tényeket figyelmen kívül hagyó felfogás. Az egyik legfontosabb feladatunk, hogy megértessük, a békét nem elég óhajtani, azért cselekedni kell. De, hogyan, mit tegyünk, ez a nagy kérdés. A cselekvésnek ezer formája van. Például a közelmúltban hallottam a közSégÜJVÄRI MIKLÓS: — A napi politikát is meg kell magyarázni. Ott kell lennünk mindenütt, hogy a kérdésekre választ adjunk, hogy véleményt nyilvánítsunk, vitatkozzunk. Mindez abban különbözik a szorosan vett politikai felvilágosító munkától, hogy szélesebb területet ölel fel. Mi pártállástól és világnézettől függetlenül, minden becsületes emberhez szólunk. A közvélemény Moszkvára tekint Mindannyiunk akarata hangot kap tehát a legilletékesebb nemzetközi fórumokon is. Hazánk békemozgalmát a napokban kezdődő, békeerők moszkvai világkongresszusán 35 tagú küldöttség képviseli. A közvélemény nagy várakozással tekint a 13-0 ország képviselőinek hétnapos tanácskozása elé ... KOVÁCS GYULÁNÉ: — Az a megtiszteltetés ért, hogy tagja lehetek a Moszkvába utazó magyar politikai delegációnak. A Kongresszusi Palotában sorra kerülő plenáris üléseken kívül részt vesznek a környezetvédelem és az ezzel kapcsolatos nemzetközi együttműködés kérdéseit tárgyaló szekció munkájában is. Ezenkívül felkértek arra, hogy tartsak vitaindító előadást az egyik rétegtalálkozón, ahol a nőpolitikáról lesz szó. Témám az MSZMP Központi Bizottsága nőpolitikái határozatának, a végrehajtás eredményeinek ismertetése. Mint szövetkezeti elnök külön beszámolok arról, /hogyan élnek nálunk a lányok és az asszonyok a tsz-ekben, s mit tettem saját szövetkezetünkben a nők élet- és munkakörülményeinek javításáért. Számos jelét tapasztaltam annak magam is, hogy az emberek érdeklődnek a moszkvai békekomgresszus iránt. Már meg is kaptam az első invitálást, hogy számoljak be arról, ami Moszkvában történt. Hétfőn Cegléden tartottunk megbeszélést mi, a Dél- Pest megyei termelőszövetkezetek nőbizottságainak elnökei. Nem is tudnám elmondani mennyire meglepett, amikor az egyik munkacsapat- vezető asszony arra kért, a legközelebbi tanácskozásunkon legalább félórát feltétlenü'. szakítsunk arra, hogy elmondhassam, milyen kérdésekben és hogyan foglalt állást a moszkvai kongresszus. Gárdos Katalin felvételei t V
