Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)
1973-10-18 / 244. szám
MSI Ute 1973. OKTOBER 18.. CSÜTÖRTÖK Miniszteri megbeszélés A KGM és a KPM együtímökidásének továhbíeilssztéséíől Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi, valamint dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter — más érintett minisztériumi* vezetők bevonásával — szerdán áttekintette a két tárca együttműködésének tapasztalatait. Megállapodtak abban, hogy a két tárca hosszútávé együttműködési szerződést köt Szent-Györgyi Albert Nagykőrösön Nagykőrösre látogatott dr. Szent-Györgyi Albert, Nobel- díjas biokémikus, az Egyesült Államok Woods Hole-i Izomkutató Intézetének igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. A neves professzor felkereste régi barátját, dr. Ruttner Béla szülész-főorvost (képünkön balra elől), s hosszan elbeszélgetett vele közös emlékeiről s a mindennapok gondjairól, örömeiről. A neves tudós, aki a Magyar Tudományos Akadémia elnökének meghívására látogatott Magyarországra, szerdán délután elutazott Budapestről. A Ferihegyi repülőtéren Szent- ágothai János akadémikus, az MTA alelnöke búcsúztatta. Kiss András felvétele Ügyintézők helyett Jó gazda a szakszervezeti bizottság A korszerű üzem fogalmától elválaszthatatlan a megfelelő színvonalú szociális intézmények, valamint az igényes munkásellátás jelenléte, akkor is, ha még néhány üzemben utópisztikusnak tűnik is ez a boldog együttélés. A Nagykőrösi Konzervgyárban az első meglepetés akkor ér, mikor megtudom: ilyen, hogy műnk ás ellátási osztály, nem létezik. Sőt — csoport sincs, előadó sincs. Általában két dolog következhet ebből: vagy annyira hiányzik a szociális ellátás, hogy még ügyintézői sincsenek, vagy olyan flottul megy minden, hogy további ügyintézőkkel nem hígítja fel bérgazdálkodását a vállalat. Friss Antalnéval, a szakszervezeti bizottság titlíárával való beszélgetésem harmadik percében már egyértelműen kiderül, hogy a minden kétséget kizáróan korszerű gyárban az utóbbi eset áll fenn. Többet sportra, mint kultúrára — Tudni kell, hogy a korábbi években végrehajtott rekonstrukciók után ma már csak a különböző szociális intézményeink fenntartási költségét kell a részesedésből kihasítani. Ebben az esztendőben 3,14 millió forint a keretünk. Tekintélyes summa. Méltó az alföldi gyáróriáshoz. — Kezdjük az üdültetéssel. Néhány évvel ezelőtt 800 ezer forintért vettünk Balatonmá- riafürdőn egy üdülőt. Keretünk 250 ezer forint, erre a fejlesztési alapból rá tesz a vállalat hozzávetőlegesen még- egyszer ennyit: idén konkrétan a kultúrterem és az étterem fejlesztésére. Az ötven személyes, összkomfortos üdülőnkben hét turnus nyaralt ezen a nyáron, fejenként 255 fori nitért. Kulturális célokra 170 ezeír, sportra 255 ezer, szociális és egyéb juttatásokra (névadás, esküvő) 300 ezer forint jut 1973-ban. Itt talán az tűnik furcsának, hogy sportra többet költenek, mint kultúrára. De haladjunk tovább. Üzemi étkezési hozzájárulás 1,3 millió forint. A konyhát és az ótMegtalólni a munkás, a kollektívát Tanulólányok a fonodában Mi tagadás, nekem is az volt a benyomásom, hogy — az ő szavaival élve — egy kislánnyal ülök szemközt a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár váci gyárának szakszervezeti irodájában. Kislány? Ezt sugallja törékeny, vékony alakja, fiatalos és a legkevésbé sem asszonyos arca. Világos gesztenyeszín haja lófarokba ka- nyarítva hajlik hátára, s folyton kileng, ha gazdája hevesen magyaráz valamit. Buzgón szívja a cigarettát, mintha mással nem is kellene törődnie. Dobsonyi Pálné pedig nem kislány, jó néhány esztendeje férjhez ment, két gyermeke van. 1967-ben dolgozott utoljára — mielőtt Vácra költöztek — egy rétsági varrodában, aztán hait esztendeig szülési szabadságon volt. Most tanuló. Csak két hónap Az idén 12 fonótanuló igyekszik elsajátítani a gyárban a szakma alapvető tudnivalóit, fogásait. A .tanulójelöltek toborzással kerülnek a gyárba, amely' rendszeres kapcsolatot tart fenn a város környékén levő általános iskolákkal. A tanulókra nagy szükség van. Két hónap leforgása alatt betanított munkások lesznek. A tanulási idő az idén először két hónap, tavaly még fél esztendő volt. A tanulók elméleti és gyakorlati vizsgát tesznek, s ha a minősítése valakinek nem megfelelő, folytatja a tanulást. Mindenképpen fonó válik belőle. Ritka eset, ha a tanulók közül még vizsga előtt elhagyja valaki a gyárat. Keresi a közösséget Szóval Dobsonyi Pálné most tanuló. Asszony létére. Ez ritkaság, mert a fonótanulóik minden esztendőben kivétel nélkül nyolc általánost végzett, fiatal lányok. — Nekem csak az volt a lényeges, hogy valahol állandóan egy műszakos, délelőtti munkát találjak. Ez a gyár három műszakban dolgozik, de a vezetőség belement, hogy a vizsga után is csak délelőtt járjak. Amúgy, azt hiszem, jól választottam szakmát, nagyon szeretem a babramunkát. Egyedül én vagyok asszony a társaságban, ez nagyon furcsa volt, nem tudtam kontaktust teremteni a többiekkel, csak az oktatóval, aki szintén asz- szony. Vele akadt közös témám. A kislányok persze nagyon helyesek. Amíg azt hitték, hogy én is most végeztem az általánost, mint ők, jobban megvoltak velem. És az is nagyon nehéz, hogy tanulni kell. Tudja, régen volt az, amikor én iskolába jártam. Hat évig otthon volt a gyerekeivel. Elszokott a közösségtől. Most keresi a visszautat. Ha az oktató feltesz egy kérdést, s ha ő nyújtja a kezét, mert tudja a választ, leintik. Ne, ő ne jelentkezzen, neki tudnia kell, majd a kislányok! Nehéz visszatalálni a közösséghez. Dobsonyi Pálné a gyakorlati vizsgát már letette, csak az elméleti foglalkozásokra jár. Tanuló is, meg nem is. Idő kérdése — Kikerültem a fonodába. Nagyon megnehezíti a dolgomat az, hogy mivel én csak délelőtt dolgozom, minden héten másokkal találkozom, ösz- szekeverednek bennem az új arcok. Odamegyek, bemutatkozom, mert nekem kell közeledni. Egyszer az öltözőben előfordult, hogy hozzám jött egy asszony mosolyogva: mi még nem ismerjük egymást... És a kezét nyújtotta. Az ismerkedés, a beilleszkedés csak idő kérdése. — Gimnáziumot végzett? — Igen. — Akkoriban mi szeretett volna lenni? — Pestre kezdtem járni az ápolónőképzőbe, de csak nyolc hónapig tartott az egész, mert a. férjem — akkor még vőlegényem — nem tűrte el, hogy csak kéthetente járjak haza. Abbahagytam. — Az új szakmájával elégedett? — Igen, És szeretnék továbblépni. Tanulni. Először idegenek Bágyon Erzsébet tényleg kislány. Félénk, szűkszavú, pirospozsgás. ö is tanuló, Rádról jár be naponta. Világéletében szeretett kötni, horgolni, hímezni. — Rád nincs messze, alig több, mint kilenc kilométer. Az első nap nagyon rossz volt, izgultam. Első nap mindenki idegen, az ismerkedést pedig valakinek, valahogy el kell kezdenie. Egyedül éreztem magam. Azután úgy, ahogy egy iskolában is lenni szokott, kiderült, hogy az egyivású fiatalok között nincs is olyan nagy különbség, sokat beszélünk, nevetgélünk. Már jól össze is haverkodtunk, így természetes. Milyen rossz lesz, ha a vizsga után szétdobnak bennünket. Összetartoznak — Hogy mi lesz később...? Sejtem. Előfordult már, hogy beküldtek a nagy fonodába, a felnőttek közé. A gép mellé kellett állnom kisegítdni. Azt se tudtam, hogyan szólítsam meg a többieket, hogyan kezdjem az ismerkedést. Aztán jött minden magától. A fonodaiak ismeretség nélkül is összetartoznak. Nem félek attól, hogy egyszer el kell kezdenem a három műszakot. Szeretnék minél hamarabb rendszeresen keresni, mert kell a pénz. Az ismeretségekhez idő kell. A beilleszkedéshez is. Bágyon Erzsébet még nincs régen a gyárban, de már előfordult, hogy kora reggel, a gyárkapu előtt köszönést váltott valakivel. A fonodából ismerte. Fehér Béla 1 szó esett róla, a jóléti keret, amellyel a vállalati szakszervezeti bizottság gazdálkodik, önálló gazdálkodási keret. Ami azt is jelenti, hogy a kívánalmaknak megfelelően változtathatunk korábbi elképzeléseinken, a szükségletnek megfelelően. Magyarán mondva — egyik zsebből át lehet tenni a pénzt tiszta lelkiismerettel a másikba. Kertész Péter Tervszerűen halad a földgázprogram megvalósítása Háromszázötven szakember részvételével nyüt meg Debrecenben a 17. országos gázkonferencia. A háromnapos tanácskozás megnyitóján _ dr. Korányi György, a Nehézipari Minisztérium főosztályvezetője elmondotta, hogy a gázprogram első részét maradéktalanul teljesítettük, sőt, bizonyos tekintetben túl is szárnyaltuk. 1973. végére, a tervezett 4,2 milliárd köbméterrel szemben előreláthatóan 4,6 milliárd köbméter lesz a fogyasztás. Tervszerűen haladt a gázértékesítés is. bezőt három évvel ezelőtt újították fel, egy híján tízmillió forintos költséggel. A konyha kapacitása 2500—3000 adag. Az ebédelők három menü közül választhatják ki az ízlésüknek legmegfelelőbbet. Egy-egy kiadós ebéd ára — a 8,20-as önköltségi árral szemben — mindössize 3,90. A cefretó partján — A konyhánkban a mosogatáson kívül azt lehet mondani, minden gépesített, de itt sem a pénz, hanem a mosogató automata beszerzése okoz gondolt. Jövőre azonban egészen bizonyos, hogy ezt is megoldjuk. — A fejlődés érzékeltetésére — folytatta Friss Antalné — hadd ugorjak vissza egy keveset az időben. Kislány koromban a déli órákban gyakran mentem el az akkori gyár előtt. A munkások az úgynevezett cefretó partján, a puszta földön ebédeltek. Még amikor 1946 júniusában beléptem, akkor sem volt rózsá- sabb a helyzet. Volt egy kis konyha, abban egy ^pariiért, amelyen mindenki kedvére felmelegíthette vagy éppen megfőzhette a magával hozott hazait. Csák egy évvel később, 1947-ben lett üzemi konyha, ha jól emlékszem háromszázan. lehettünk akkoriban. A konyhának két dolgozója, s nem több, mint 20—25 koszto- sa volt a hőskorban. Azért ilyen kevés, mert különösen a szakmunkások ágáltak a .,.csajkarendszer ellen”, valamiféle státusszimbólumot akarván a közétkeztetésbe belemagyarázni. Ma már mo- solygunk ezen, de akkor ez politikai kérdés volt a javából. Még annyit: a jelenlegi a harmadik konyhánk azóta. Nincs elutasítás A jóléti keretből természetesen nem maradhatnak ki a gyermekintézmények sem. A Nagykőrösi Konzervgyárban a dolgozók térítésén felül 530 ezer forintot biztosítanak idén az óvoda és a bölcsőde részére. Az óvodában 130, a bölcsődében pedig 50 gyerek, illetve csecsemő részesül minden földi jóban. Nincs elutasított felvételi kérelem, minden igényt ki tudnak elégíteni. Első hallásra feltűnően szerénynek tűnik a társadalmi és tanulmányi ösztöndíjak fedezésére szolgáló 5000 forint. Csakhogy — hangzik a magyarázat — kizárólag a valamilyen felsőfokú képzésben részt vevő dolgozók folyamodnak ösztöndíjért s mondani sem kell, hogy alapos felmérést i végeztek az összeg megállapítása előtt. ,A konzervipari szakmunkás-, illetve technikusképzés teljesen más téma: a szakmai utánpótlást biztosító tanulók semmiben nem szenvednek hiányt tanulmányaik során. / Rugalmas összeg — Végül szólni kell az újítási dijakról, erre a célra az előző évek átlagát figyelembe véve kereken 100 ezer forintot tartalékoltunk. Hozzáteszem rögtön, hogy mi lennénk a legboldogabbak, ha többet kellene fizetni újítóinknak. Vagyis olybá vehető, hogy ez a százezer forint rugalmas ösz- szeg. Különben is, mint már Érvekkel TTgy esett, hogy két egy- mást követő napon csakis pártbizottsági tagokkal beszélgettem az Egyesült Izzó váci gyárában, illetve egy egész más jellegű, nagyságú ipartelepen, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál. Mégis, már-már meghökkentően azonos summázata volt az eszmecseréknek, amelyek egyébként a hétköznapi aprómunkáról, a politikai felvilágosítás örömeiről, gondjairól zajlottak. Szinte refrénként jegyeztem fel: érvek kellenek s nem semmitmondó, általános szavak. Persze, ez így maga. is általánosság, s általában nincs semmi hiba az igény jogosságának elismerésével. Valóban, érvek kellenek... Ám amikor odakerül a sor, hogy az emberek egy nagy csoportja kérdez, s a kisebb csoportnak válaszolnia illenék, néha megáll a tudomány. „Akkor jövünk rá — fogalmazta meg egy kedves arcú, középkorú asszony, Simon Lajosné —, hogy ugyan a szavakból mondatok lesznek, a mondatokból azonban nem kerekedik mondanivaló.” Okos, józan diagnózisa egy gyengeségnek, talán az sem túlzás, ha azt írom, betegségnek. S ez a gyengeség vagy betegség nemcsak Vácott meg Százhalombattán található. Bármilyen furcsán hangzik is’ széleskörű tapasztalatok, tudományos módszerekkel végzett elmezések bizonyítják, hogy az emberek sokkal tájékozottabbak a nagypolitika — azaz a világ meg az or- ság — dolgaiban, mint a helyi, településen belüli, vállalati ügyekben. S még valami: nem kapnak ahhoz sem kellő segítséget, hogy fölfedezzék az összefüggéseket, az apró mozaikkockák összeillesztésének módját. Lényegében ezt firtatták, panaszolták beszélgető társaim, s nemcsak másokat kárhoztattak érte, hanem önmagukat is elmarasztalták. |7 gyszerűen arról van •L< szó, hogy a legutóbbi hat-nyolc évben az idetartozó igények nemcsak mennyiségileg nó'vekedtek meg, hanem minőségük szintén más lett. Amit korábban magyarázni kellett, azt ma már fölösleges, mert a kérdésekre választ ad a rádió, a televízió, az újság. Vannak tehát „leírható” témák, ám éppen ezért gyorsan gyarapodik azoké, amelyekre már csak helyben lehet választ adni. Arra például, miért magasabbak a piaci árak Vácott, mint Budapesten, miért engedik — közben megszületett az intézkedés, országos érvénnyel — a burgonya mértéktelen drágulását, miért nem kaphatók a kötöttárugyár bemutatókon megcsodált termékei teljes választékban a városban, mikor — gyári dolgokra átugorva — kezd teljes üzemet az alkatrészgyártás... Százhalombattán sem kevesebb a miért, a mikor — miért nem lehet végetvetni annak a tarthatatlan állapotnak, hogy jó néhányan megkapják a két vállalat, a finomító és az erőmű lakótelepén a lakást, s utána kilépnek, máshol vállalnak munkát; mikor teremtődik lehetőség a női munkaerő ésszerűbb, egyénnek, közösségnek jobban megfelelő foglalkoztatására —, s bizony, nem könnyű állni a kérdések pergőtüzét. Az emberek érdeklődnek, megtanultak kérdezni, „mindenbe beleütik az orrukat”, s ez így van jól. Vé- gülis üzem, város az övék, tudni akarnak mindenről, s válaszként nem szavakat, hanem érveket kívánnak hallani. Jogos igényük ez, s ha kielégítetlen marad, jó táptalaj teremtődik a szóbeszédnek, a találgatásnak, nemegyszer a torz, rosszakaratú híresztelésnek. Szűkös, szerény lenne a kamra, ahol az érvek rejlenek? Aligha erről van szól. Sokkal inkább arról, hogy a tények, adatok, az ún. konkrétumok túl sok szűrőn mennek át, túl sokan hiszik azt, hogy jobb elhallgatni, mintsem kimondani azokat, s ezért nem is adják tovább. Ráülnek — így jelöli ezt a üzemi köznyelv, holott nem titkok ezek, sőt éppen akkor kapnák meg igazi értelmüket, ha minél többekhez eljutnának. IV em jutnak el. Persze, ^ ' nem lehet minden kérdésiben munkásgyűlést összehívni, egy városban meg végképp annyi a téma, a teendő, hogy mindenről mindenkivel szót érteni képtelenség. A másik, nem kevésbé fontos része ennek: a tájékoztatásnak helyben, egy vállalatnál, termelőszövetkezetben, községben, városban még mindig nincs elég becsülete. Ezért azután csak olyasmit hallanak az emberek, hogy a gyárban növelni kell a termelékenységet, szigorítani a munkafegyelmet, a városban összefogással bővíteni kell a gyermekintézményeket, fokozni kell az árellenőrzést — ami a tanácsnak nemcsak joga, hanem kötelessége! —, javítani a lakosság ellátását... S miközben e szép szavak újra meg újra elhangzanak, az állampolgár újra meg újra azt kérdezi: miért fogy ki szombat délre az üzletekből a kenyér...? Vácott nagyon jó módszert leltek arra, hogy a széles nyilvánosság előtt, annak beleszólását sem kizárva osszák szét a lakásokat. Tények, azaz érvek szólnak a kétkedőkhöz, s nincs suskus! Így kell keresni is az útját, módját annak, hogy minden másban szintén az érvek sorakozzanak fel, hogy a testületi ülések tagjaikat bőségesen ■ ellássák e nélkülözhetetlen munícióval. Mert nem azon a hangsúly, hogy beszéljünk. Hanem azon, ha beszélünk, mondjunk is valamit. S e valami mindenkor válasz legyen arra, ami egy kisebb vagy nagyobb közösséget foglalkoztat, amiről beszélnek, de sok mindent nem, vagy nem pontosan tudnak az emberek. Mészáros Ottó i k a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés kiszélesítésére. Megállapodtak, hogy a fontos termékek gyártására j ütemtervet dolgoznak ki, ezen- ! kívül a KGST-ben történt I megállapodásoknak megfelelően a kormány elé javasla- ' tot terjesztenek a gyártáshoz szükséges feltételek meg- I teremtésére.
