Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)

1973-10-18 / 244. szám

4 Mar MEGYEI hírlap 1913. OKTOBER 18., CSÜTÖRTÖK Hasznosítják a kulturálólehetőségét A KISKUN TSZ HÉTKÖZNAPJAI HETI FILMJEGYZET Modern idők Chaplin a Modern időkben Találó Illyés Gyula költői jellemzése a falusi emberek régi sorsáról: „Elfért életük egy kicsiny völgyben". Minő­ségi változást jelentett hát új világunk, mely több szabad időt és nagyobb mozgási le­hetőséget biztosít a milliók­nak — országos szemmel te­kinthetünk körül e hazában. „Világjárók” Erre az alapvető változásra példa a Kiskun Tsz, ahol ki­tűnően gazdálkodnak á kul­turális lehetőségekkel. Mind­ez a jó politikai közérzet, az emberi boldogulás alapja és értékmérője Kiskunlacházán, ahol az 520 tsz-tagból 200 nyugdíjas. Évente közel 300 ezer forintot biztosítanak kul­turális célokra. Idén a tsz költségén 45 dolgozó üdült Constanzán, ugyanennyien er­délyi körúton vettek részt. Vannak könyvek, amelyek időnként újjászületnek az ál­talános érdeklődés hatására. Ilyen a Gondolat Kiadónál im­már a harmadik kiadásban megjelentetett és nem is ke­vés — tizennégyezer! — pél­dányban kiadott mű: A nevek világa Kit ne érdekelne, hogy a ne­ve miiyen eredetű, mi a törté­nete, esetleg mit jelent. A szer­ző, Kálmán Béla nyelvész is­merteti a különböző népek, il­letőleg nyelvcsaládok névadá­sát. Külön fejezetben foglalko­zik a magyar személynevek­kel. Névadásunk múltját is­mertetve érdekes statisztiká­kat közöl arról, hogy különbö­ző korokban — a XVI., a XVII. vagy a XVIII. század­ban— melyik személynevünk milyen közkedvelt volt, müyen gyakorisággal szerepelt az anyakönyvekben. A férfinevek közül századokon át a János vezetett, csak a múlt század végi anyakönyvekben tört első helyre a József, századunk kö­zepén pedig a László. A női nevek közül a XVI—XVII. században az Anna vezetett, aztán az Erzsébet váltotta föl. Később a Máriák lettek több­ségben, majd nem is olyan ré­gen az Évák. De nemcsak a személynevekről tudunk meg sok érdekeset, hanem a kü­lönböző földrajzi nevekről is. Befejezésül képet kapunk a magyar földrajzi és személyne­vek kutatásának történetéről is. Ez utóbbi kapcsán jegyez­zük meg: nemcsak érdekes ez a könyv, hanem aktuális is. A földrajzi nevek gyűjtése — a nagyüzemi gazdálkodásban el­tűnt egykori dűlők, kisebb ha­tárrészek feledésbe merülő ne­veinek megörökítése — a hon­ismereti mozgalom egyik szép és fontos feladata. A művészet iránt érdeklő­dők számára esemény az a változatos témájú, gondosan válogatott tanulmánygyűjte­mény, amely ugyancsak a Gondolat Kiadónál jelent meg: Művészetpszichológia Halász László gondolatgaz­dag és nemcsak bevezetőül szolgáló tanulmányában tör­ténelmi keretet ad a kötet té­májához, bemutatva, hogy mi­kor és miként merült fel né­hány, a mai művészetpszicho­lógiai gondolkodásban is fon­tos szerepet játszó gondolat az idők folyamán. Egyben szem­pontokat nyújt a kötetben sze­replő néhány tanulmány he­lyes megértéséhez és értékelé­séhez. A hazai és külföldi szer­zők — többek között Sigmund Freud, Carl C. Jung, Arthur Koestíer és mások — munkái­ból válogatott tanulmányok­ban a művész tehetségének és személyiségének összefüggé­seiről, a műalkotó tevékenység pszichológiai folyamatairól, másfelől a műalkotás átélésé­nek — tehát az olvasónak, a nézőnek, a hallgatónak — a pszichológiájáról olvashatunk. Néhány tanulmány a művek pszichológiai elemzése révén közelíti meg a művészet alap­kérdéseit. Leonyid B. Pereverzev igen Eddig öt alkalommal küldtek i jutalomképpen Moszkvába 8— ! 10, jórészt fizikai munkát | érdekes tanulmánya egy gon­dolatkísérleten vezeti végig az olvasót. Ebben arra keres vá­laszt, hogy a primitív ember állatábrázolásaiban, az időszá­mításunk kezdete előtt 25 000 —12 000 között keletkezett bö­lény-, szarvas-, antilop- és vadlóraj zolatok, illetőleg fest­mények készítésében mUyen szerepet játszott az esztétikai elem. Megállapítja, hogy ezek a vadászat gyakorlására alko­tott állatképmásak a csoport „ellenfelének”, az állatnak a viselkedését modellezték a va­lóságos vadászat szituációjá­ban. Fölveti a kérdést, hogy ilyen célra egyetlen fénykép megfeiel-e? Nyilván nem, mert sokféle szituációt kell rögzíte­ni, hogy olyan általános, tipi­kus viselkedési sémát kap­junk, amelyből vadászati stra­tégiánk kidolgozható, mint e barlangábrázolásoknál. Tudo­mányos úton ilyen informá­cióhoz úgy juthatunk, ha az állatról készült felvételek nagy tömegét elemezzük. Ekként a tudományos és a művészi megközelítés különbsége szem­betűnik. Csak vázolva érzékelhettük a tanulmányban elemzett ér­dekes problémát. Egyébként a kötetben szereplő írások mind izgalmas és lezáratlan kérdé­sek világába vezetnek bennün­ket. Olyan kérdésekre keresik a választ, mint például az, amit az olvasó is gyakran fel­tesz magának: miért tetszik, ami tetszik. Cegléden minden eddiginél nagyobb az érdeklődés a szín­házi évad, a színházi előadá­sok iránt. Október közepéig a Kossuth Művelődési Központ1 színházterme ülőhelyeinek több mint ötven százalékára, szám szerint háromszáztizen- négyre bérletet adtak el. A bérletesek száma az 1971— 72-es évadban háromszázhá­rom, a tavalyiban kettőszáz- harminchárom volt. Mindenki kedvére — Miért e nagy érdeklődés? — kérdeztük Lür István igaz­gatótól. — Még a nyáron közzétet­tük bérletes színházi előadá­saink tervét a szolnoki Szigli­geti Színház és a kecskeméti Katona József Színház ven­dégjátékának műsorával. E szerint a szolnokiak Hubay— Vas—Ránki zenés játékával, az Egy szerelem három éjsza­kájával, Szerb Antal: Pendra- gon legenda című regényéből készült Szerb—Szűcs—Schöck Az éjféli lovas című zenés já­ték eredeti szolnoki bemuta­tójának megismétlésével; Os­car Strauss közkedvelt ope­rettjével, a Csokoládékatoná­val; egy musicallel, a Richard Nash: Az esőcsináló című színművéből Nash—Schmidt— Jones által írt Negyven fok árnyékban-nal és Fali Leó: végző tsz-tagot — sorolják e program adatait Szőke Imre elnök és Mészáros András fő­könyvelő. Tovább építik A balatonszárszói üdülőjük épületét 1970-ben vásárolták, s újjávarázsolva adták át a tagságnak (a képen). Mind a 14 szobában hideg, meleg víz szolgálja az üdülők ké­nyelmét. A tágas kertet Nó­rák István agronómus tervei alapján fűvel, fenyővel, pap­rikavirággal díszítették. Ta­valy óta a tsz tagságának 95 százaléka üdült már itt egy­hetes turnusokban, napi 15 forintos térítési költségért. Az üdülőket az újonnan vásárolt Ikarus-busz szállítja Kiskun- lacházától Balatonszárszóig és vissza. Az építést saját bri­gádjuk végezte, így az össz­költség nem haladta, meg a 2 és fél milliót. Most a tökéle­tesítés van soron; kultúr szo­bát rendeznek be rádióval, könyvekkel, tv-készülékkel. Növekednek az igények A Déryné Színház előadá­saira harmincán váltottak bér­letet, de jövőre már buda­pesti tárlatlátogatással, or­szágjárással szeretnék bőví - teni a programot. A lényeg, hogy minden utazás után több a megelégedett, gazda­gabb ember, hiszen a művé­szet értékeivel találkozott Nincs megállás. Mosolyog­va sorolja Mészáros András főkönyvelő, hogy a szárszói üdülő kertjébe hamarosan kőszobor kerül, s a szobákba akvarellek, mert a Kiskun Tsz-ben ,A kultúra ma már társadalmi szükséglet, ezért közügy’’. Losonci Miklós Pompadour című operettjével vendégszerepeinek, remélhető­leg nem kis sikerrel. — Ugyancsak nagy érdek­lődésre tarthat számot a kecs­kemétiek műsora is — foly­tatja az igazgató. — Huszka Jenő nagyoperettje, a Mária főhadnagy, Shakespeare: Troi- lus és Cressida című színmű­ve, Schönten—Kellér: A sza­bin nők elrablása című zenés bohózata, Kertész Ákos szín­műve, a Névnap és O’Neill sikert aratott drámája, az Egy igazi úr — ez a program­juk. Az érdeklődés elsősorban annak köszönhető, hogy a repertoárban mindenki talál­hat kedvérevalót, az igazság azonban mégis az, hogy ná­lunk, itt Cegléden, az operett a közkedvelt, ez vonzza a kö­zönséget, ez hódít főleg az idősebb korosztály körében. Várják a fiatalokat — Milyen a színházlátoga­tók összetétele, kik vásárol­tak bérletet? — Örömmel mondhatom, hogy a színházi előadásainkat látogatók zöme munkás és paraszt. Az értelmiség ritkán jön, inkább a fővárosba jár­nak. Viszont eredménynek számít, hogy a művelődés4 központnak az idén a város valamennyi KlSZ-szervezeté­Féücfőben a KPVDSZ-napok Több mint ezerötszázan vet­tek részt tegnap estig a Keres­kedelmi, Pénzügyi és Vendég­látóipari Dolgozók Szakszerve­zete Pest megyei Bizottsága kulturális napjainak eddigi rendezvényein. A mintegy 45 program kö­zül különösen élénk volt a „Propagandisták fóruma”, amelyen Pálfi József, a Magyarország főszerkesztője válaszolt a kérdésekre. Be­fejezéséhez közeledik a szak- szervezeti szavalóverseny is. A zsűri a héten kiválasztotta azt a 14 szavaiét, aki az országos döntőben léphet dobogóra. Az élménybeszámolók közül nagy sikere volt dr. Csébfalvi Imre tanárnak, aki a Pest megyei Vendéglátóipari Vál­lalatnál közép-európai és spanyolországi útiélményeit ismertette. A ceglédi Kossuth étteremben Wiesinger István, a tévé riportere válaszolt a VIT-ről feltett kérdésekre. A riporter beszámolóját a Világ­ifjúsági Találkozón részt vett fiatal vendéglátóipari dolgozók is kiegészítették. A legjobb vetélkedőt a Pest megyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat szervezte. Fes­tészeti, szobrászati és építé­szeti pályázatán több mint nyolcszázan vettek részt. A megfejtéshez sokan képkivágá­sokat, rajzokat, levelezőlapo­kat és más illusztrációkat mellékeltek. A TIT ismeretterjesztő elő­adások közül a legsikeresebb az érdi művelődési központ­ban hangzott el. Szüle Dénes „Eljuthatunk-e más bolygókig, csillagokig?” című, filmvetí­téssel kisért előadását nagy érdeklődés kisérte. A szakszerv,ezeti kultúr- bizottságok számos találkozót, kirándulást szerveztek, nyug­díjasok számára is. Sor ke­rült több olyan múzeum- és tárlatlátogatásra, amelyeken elsősorban szocialista brigádok vettek részt. A XIII. KPVDSZ kulturális napok rendezvényei vasárnap egésznapos program­mal zárultak. P. V. Együttműködés Szerdán a Kulturális Kap­csolatok Intézetében Helena Anderson, a norvég külügy­minisztérium főosztályvezetője és Lőrincz Tamás, a Kultu­rális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese aláírta az 1974—75-re szóló magyar— norvég kulturális és tudomá- ' nyos együttműködési munka­tervet. Az aláíráson megjelent Tor Stokke, a Norvég Király­ság nagykövete. vei jó kapcsolatot sikerült ki­építenie, ennek révén ebben az évadban jóval több lesz a fiatal színházlátogató, mint korábban. A fiatal bérlettu­lajdonosok száma azonban még így is kevés. Sok közület vásárolt bérletet, ami azt je. lenti, hogy városunkban a vállalatok, intézmények, a mezőgazdasági üzemek követ­kezetesen, egyre többet tö­rődnek dolgozóik művelődési helyzetével., Bérletet, illetve bérleteket vásárolt a négy ter­melőszövetkezet, a Cipőipari Vállalat, a Magyar Nemzeti Bank, az Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat, az ÉVIG, a Zöldség-Gyümölcs Feldolgozó, a Közgép-Mezőgép, a Hús­ipari Vállalat, az ÁFÉSZ, a Május 1. Ruhagyár és a MÁV, hogy csak példákat említ­sünk. Nyitány: a Mikroszkóp A tulajdonképpeni színházi évad szombaton, október hú­szadikán a Mikroszkóp Szín­pad Tiszta vizet a fejekbe cí­mű politikai kabaréjával kez­dődik, az első színházi elő­adásnak pedig november ti­zenhetedikén Shakespeare: Troilus és Cressida bemutató, ján tapsolhat a ceglédi pub­likum. Korompay János Chaplin visszatért Charlie, az ormótlan cipők­ben kacsázó, szűk zakós, ke­ménykalapos, nádpálcát pör­gető, pamacsbajszú figura új­ra megjelent a magyar mozik vetítővásznán. Negyedszázada nem láttuk, de ez az idő nyomtalanul múlt el fölötte. Charlie ugyanis már régóta halhatatlan, mint az istenek. S lényegében ő is isten: egy modern művészet bálványa, noha hiányzik belőle minden fönség, szoborszerűség — ám megvan benne az a fajta nagy­ság, amely többet jelent, mint bármely isteni vonás. Charlie nagysága a kicsiny­ségében rejlik. Ebben a figu­rában fogalmazódik meg a film történetében talán első ízben, de mindenesetre a leg­erőteljesebben és a legköl- tőibb groteszkséggel a kisem­ber, a sorsüldözött, az erő­sektől és erőszakosaktól, a ra­vaszoktól és a buta nagyhan­gúnktól folyton fenyegetett, letiport, megalázott, kirúgott, megvert, kergetett, folyton a rövidebbet húzó slemil. Char­lie mindenbe belevág, min­dent csinál, mindenben és mindenkiben hisz, és mindig, mindenben és mindenkiben csalatkozik. Barátban, főnök­ben, munkatársban, nőkben — s mégis, valahogyan mindig felül marad. Mert elpusztítha- tatlanul optimista, mert alap­vetően , és elronthatatlanul jó, s mert'olyan szíve van, hogy elfér benne az is, aki bántja, farba rúgja, leönti, elpáholja, megcsalja, kisemmizi, kigú­nyolja. Charlie a film történetének legmagányosabb hőse, de a magánya nem mindig jelent egyedüllétet is. Ezekben a fil­mekben rengeteg figura nyü­zsög, frenetikus hatású kerge­tőzések, verekedések, cirkuszi akrobatamutatvárvynak is be­illő menekülések hemzsegnek, a műfaj szabályai szerint, de az egész szédítően kavargó burleszkvilágot valamiképp megemeli Charlie, aki körül minden történik. A legna­gyobb gegparádé közepette is megőrzi ócskáspiaci. elegan­ciáját, optimizmusát és fa­nyar mosolyát a szája szögle­tében. Amikor Charlie Chap­lin, a századelő angol music- hall hagyományaiból merítve, a tízes évek közepén megte­remtette ezt a figurát, akkor még csak az ötletet ötletre halroozó filmburleszkek ellen­állhatatlanul nevettető alakja volt. De aztán fokozatosan átvette a kisemmizett kisem­ber típusának vonásait, s mi­re végéhez ért az első világ­háború, Chaplinnek már más Sokszor láttuk már külön- • böző bűnügyi vagy kémfil­mekben azt az ötletet, hogy valakit, precíz plasztikai ope­ráció segítségével, „kicserél­nek”. Átveszi egy másik em­ber arcát, hogy annak helyé­re állva elterelje a gyanút, s így jusson egyébként megsze- rezhetetlen adatok birtokába, vagy így férkőzhessen a bűn­tény elkövetéséhez szükséges ismeretek közelébe. Mincszsen Szik koreai ren­dező filmje, Az asszony, aki arcot cserélt, ezt az ismert fo­gást alkalmazza. Így hát akár sablonosnak is nevezhetnénk a két, egymást húsz éven át mondanivalója is volt Char» lievel, mint a rekeszizmokat fájdító nevettetés. A Kutya­élet, a Chaplin, a katona, majd az első igazán klasszi­kus Chaplin-íilm, A kölyök már ezt a Charliet mutatja. A húszas évek nagy sorozata, az Aranyláz, a Cirkusz, a Nagy­városi fények, majd a Modern idők kiteljesíti a magányos kisember figuráját, társadalmi hátteret és mondanivalót raj­zol köré, egy el gépiesed ő kor kapitalista viszonyait mutatja be, még mindig ellenállhatat­lanul mulatságosan, de na­gyon keserűen, nagyon illú- ziótlanul, s nagyon remény- vesztetten is. Most, hogy a MOKÉP meg­vásárolta tíz Chaplin-íilm új­rajátszást jogát, s a tervek szerint évente két művét lát­hatjuk majd, nem is lehetett volna méltóbb művel kezdeni a sorozatot, mint a Modern időkkel. A futószalag mellett géppé váló munkásként feltű­nő Charlie ebben az 1936-ban készült alkotásban már több, mint egyéni hős. Típussá lett, a kiszolgáltatott, éhbérért agyondolgoztatott ipari prole­tár típusává, akivel ugyan a burleszk szabályai szerint es­nek az irrealitásig fokozott kalandok, de aki éppen az irrealitással teli világ ellen tiltakozik ezzel a képtelen öt­leteket halmozó filmmel. Hogy azért itt is feltűnik a korábbi Charlie-íilmek egy- egy önállónak tekinthető epi­zódja — Charlie, mint rab, Charlie, mint éjjeliőr, Charlie, mint pincér, Charlie, mint görkorcsolyázó — az ebből a már másfajta Chaplint bemu­tató értékből és érvényesség­ből semmit nem von le. A Modern idők, hallatlanul pre­cíz felépítésével, gegjeinek mesteri kijátszásával, fergete­ges és keserű humorával, ér- zelmességével és szégyellős poézisével együtt ma már filmtörténeti alkotássá nőtt. Nemcsak a némafilm legjobb eredményei vannak jelen ben­ne. hanem a hangtól eleinte idegenkedő Chaplin egyik első kísérlete is arra, hogy a beszé­det és a zenét beleépítse a maga végsőkig kimunkált né­mafilmstílusába. Bizonyára sokan lesznek, akik régi ismerősként üdvöz- lik Charlie figuráját. De a mozinézők többségének alig­hanem ez lesz az első találko­zása a filmtörténet kétségte­lenül egyik legnagyobb- alak­jával — s mindjárt egyik leg­kiemelkedőbb művével. Azt hiszem, sem az előbbiek, sem az utc'bbiak nem fognak csa­lódni. nem látott barátnő történetét, akiknek újbóli találkozása fo­kozatosan bontakoztatja ki előttünk a különös igazságot: egyikük nem az, akinek mond­ja magát. Ám mivel a film a koreai háború idején játszó­dik, a különös história megte­lik feszültséggel, hazafias töl­téssel, s a nem túl eredeti öt­letből is figyelmünket lekötő, érdekes alkotás kerekedik. A stílus vontatottsága talán kis­sé szokatlan a számunkra, de ne feledjük: a mienkétől egé­szen eltérő közönség számára készült ez a film. Takács István UJ KÖNYVEK N. F. ÉVADNYITÁS ELŐTT Színházi esték Cegléden Az asszony, aki arcot cserélt i 4 i

Next

/
Thumbnails
Contents