Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)
1973-10-18 / 244. szám
?T^irtop 1973. OKTÓBER 18., CSÜTÖRTÖK VÁRNA GÁSPÁR SÁNDOR FELSZÓLALÁSA fókusz Há:omötödös kérdőjel A francia nemzetgyűlés a szerdára virradó éjszaka megszavazta — 27o szavazattal 211 eileneoen — az alkotmánymódosításra vonatkozó törvényjavaslatot, melynek értelmében az eddigi hét évről öt évre szállítják le a köz- társasági elnök mandátumát. Ez a szavazási eredmény azonban — mint politikai körökben hangsúlyozzák — csalódást okozott a kormánynak, mert nem alakult ki az a háromötodös többség a nemzetgyűlésen belül, amelyre pedig a nemzetgyűlés és a szenátus együttes ülésén szükség lenne az alkotmánymódosítás végleges elfogadásához. A nemzetgyűlésben nemcsak a reformerek nagy része szavazott a baloldallal együtt az alkotmánymódosítás ellen, hanem három gaulleista képviselő — köztük két volt miniszterelnök: Couve de Murviile és Michel Dcbré — is. Pompidou elnök terve tehát veszélybe került, s az elnök egyelőre még nem tűzte ki a szenátus és a nemzetgyűlés együttes ülésének, az úgynevezett alkotmány- módosító kongresszusnak az időpontját, erről majd csak a szenátusban ma tartandó vita után dönt, ha már látható lesz, van-e egyáltalán kilátás a háromötodös többség megszerzésére. A FRANCIA NEMZETGYŰLÉS kedden délután kezdte meg a Pompidou elnök által javasolt alkotmánymódosítás megvitatását, amelynek értelmében az eddigi hét év helyett ezentúl csak öt évre választanának köztársasági elnököt, vagyis 1976-tól kezdve — amikor Pompidou elnök jelenlegi mandátuma lejár — ötévenként kerül majd sor elnökválasztásra. MIND A NEMZETGYŰLÉSBEN, mind a szenátusban egyszerű többség is elegendő az alkotmánymódosítás elfogadásához. Ezzel azonban még nem ér véget az alkotmánymódosítási eljárás, mert utána a nemzetgyűlés és a szenátus együttes ülésén leadott szavazatok háromötodös többségére van szükség ahhoz, hogy az alkotmánymódosítást végleg elfogadják és az érvénybe léphessen. (Az alkotmánymódosítás másik módja, amelyet De Gaulle annak idején alkalmazott, hogy népszavazásra bocsátják az alkotmány- módosítás tervét. Pompidou elnök azonban egyelőre nem akar ehhez a módszerhez folyamodni.) Az EGYSZERŰ TÖBBSÉG elérése a jelenlegi parlamenti erőviszonyok között nem ütközik nagyobb nehézségbe, a há- romötödös többség megszerzése azonban már nehezebb, mert a szenátusban még kisebb többséggel rendelkezik a kormány, mint a nemzetgyűlésben. A háromötodös többség megszerzéséhez arra lenne szükség, hogy a kormány- koalíció képviselői zárt egységben a terv mellett szavaznának s ezenkívül a kormány megszerezze az ellenzéki centrista és jobboldali csoportokhoz tartozó szenátorok támogatását is. Ám az utóbbi napokban a közel-keleti konfliktus kapcsán éppen ezek a csoportok bírálták a kormány magatartását, s annak Izrael javára való módosítását szeretnék kierőszakolni. Ugyanakkor gaulleista körökben is tapasztalható bizonyos ellenállás az alkotmánymódosítással szemben (ezt bizonyította a tegnap hajnali szavazás is!), amelyről Couve de Murviile, De Gaulle volt miniszterelnöke azt mondotta, hogy megnyitja az utat a De Gaulle-i alkotmány fokozatos „lebontása” előtt. A BALOLDALI PARTOK elutasítják az alkotmánymódosítás tervét. Mind a kommunisták, mind a szocialisták rámutatnak: e terv lényege az, hogy még jobban növelje az elnök kezében összpontosuló hatalmat, s még inkább háttérbe ■ szorítsa a parlament szerepét. A baloldal közös programjában is szerepel ugyan az elnöki mandátum időtartamának öt évre való leszállítása, de a baloldali program ugyanakkor csökkentené az elnök hatáskörét is. A jelenlegi körülmények között azonban — amikor a politikai gyakorlat tendenciája az elnöki hatáskör egyre fokozódó kiszélesítésére irányul — ez az alkotmánymódosítás tovább növelné az elnökválasztások A szakszervezeti világkongresszuson szerdán felszólalt Gáspár Sándor, az MSZMP PB tagja, a SZOT főtitkára. Beszédében többek közt ezeket mondotta: — Gensous elvtárs beszámolójában és Séguy elvtárs korreferátumában nagy helyet kapott a szocialista országok szakszervezeti mozgalmának ismertetése. A megállapításokkal egyetértünk. Azokat jónak, helyénvalónak tartjuk. — Gensous elvtárs tételesen megállapította, hogy olyan jogokkal és hatáskörrel, lehetőségekkel szakszervezeti mozgalom még nem rendelkezett, mint amilyenekkel a szocialista országok szakszervezetei rendelkeznek. Ez a megállapítás — megítélésünk szerint — helyes. •— Megértem — mondotta ezután a SZOT főtitkára —, hogy sokszor más a valóság és más az optika, vagyis nem tudják érzékelni, nem tudják felfogni a szocialista országok szakszervezeti mozgalmának sokszínűségét, hasznosságát, osztályjellegét, osztálytartalmát, és minden bizonnyal ezért minket is terhel felelősség. Én most természetesen a magyar szakszervezetek nevében beszélek. Biztos, hogy azért mi is felelősek és hibásak is vagyunk, ha nem tudjuk reálisan bemutatni a magunk valóságát. Valószínű, hogy ennek egyik magyarázata az, hogy a hatalomért vívott harcnak egy kritikus időszakában eléggé összefonódtak azok a szervezetek, amelyek a proletárdiktatúra rendszerében, a munkáshatalmon belül helyezkednek el. Nevezetesen összefonódtak a tevékenységi körök, a párt-, az állami és a szakszervezeti funkciók. — Azt hiszem, a szakszervezeti vezetők nagyon világosan értik és tudják, hogy miről van szó, ha azt mondjuk, hogy munkaadó és munkavállaló. A mi viszonyaink között a munkásosztályé a hatalom és a munkásosztály a munkaadó. Munkavállaló a szak- szervezet, a párt és a kormány is. Az elvtársak tudják, hogy az egyéni életben sem fordul elő, hogy a munkavállaló parancsol a munkaadónak. Nálunk sem úgy van. A munkaadó tehát a munkás- osztály, a munkásosztály a gazda, és mindenki, a párt,. a kormány, a szakszervezet e gazdát, a munkaadót szolgálja. Mi csak azt tehetjük, amit a munkásosztály igényel, amit megért és amit támogat. Mi mást nem tehetünk és nem is akarunk mást tenni! ilitikai jelentőségét, a k^zvé- nényben csökkentené a par- menti választások politikai lyát s végső soron az ame- kai mintájú elnöki rendszer ljes bevezetése felé egyen- itné az utat. Rádiójelzések a világűrből? Eddig még nem észlelt kozmikus rádiójelzéseket fedeztek fel és rögzítettek Gorkijban (a Volga partján), később pedig más városokban is a szovjet tudósok — jelenti Inna Zsu- kova, a TASZSZ tudósítója, Szamuil Kaplan, a Gorkij egyetem professzora úgy véli, hogy egyelőre korai lenne megmondani, vajon természetes, vagy mesterséges jelzésekről van-e szó. „Lehetséges, hogy a jelzések a Föld légkörének felső rétegeiből erednek. Nincs kizárva az sem, hogy egy műszakilag fejlett, Földön kívüli civilizáció küldi őket. Egyelőre csak az a világos, hogy nem a Földről felbocsátott mesterséges holdak jelzéseiről van szó”. A jelzéseket meghatározott időközökben impulzusok „továbbítják”. Egy-egy jelzés néhány percig tart és naponta többször ismétlődik. A világűrből érkező rádióadások kutatása 1970 óta folyik a Szovjetunióban, Vszevo- lod Troickij neves asztrofizikus vezetésével négy, egymástól távol levő ponton, hogy ki lehessen választani a kozmikus jelzéseket a kü- lönböbő eredetű helyi zavarok tömegéből. Kaplan profesz- szor közölte, hogy jelenleg több mint 30 szovjet tudós foglalkozik komolyan a Földön kívüli civilizációkból érkező rádiójelzések kutatásával. A rögzített impulzusok tanulmányozása még néhány évet vesz igénybe. Ázsia sorsa Miközben Genfben javában folyik az európai biztonsági értekezlet második szakasza, a világsajtóban egyre többször találkozhatunk az ázsiai kollektív biztonsági rendszer kifejezéssel. Négy éve, hogy a kommunista és munkáspártok 1969 júniusi moszkvai tanácskozásán Leonyid Brezs. nyev felvetette az ázsiai biztonsági rendszer gondolatát. „A jelenlegi nemzetközi helyzet égető problémái nem feledtetik velünk a hosszabb időre szóló feladatokat sem, főként a kollektív biztonsági rendszer megteremtését a földnek azokon a részein, ahol koncentráltan jelentkezik az új világháború, illetve a fegyveres konfliktusok kirobbanásának a veszélye. Ügy véljük, az események menete napirendre tűzi az ázsiai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének feladatát is.” Ha végigfutunk az utolsó negyedszázad eseményein, akkor kitűnik, hogy mennyire megnőtt Ázsia szerepe a világ- politikában. „1945 óta a világ nagy felfordulásai és nagy meg- hasonlásai Ázsiában zajlottak le; a brit uralom felszámolása Indiában, amely a gyarmati rendszer felbomlásának kezdetét jelentette, a kommunisták hatalomra jutása Kínában, a koreai háború, a bandungi értekezlet, a szovjet—kínai konfliktus, Japán előretörése, az amerikaiak vietnami agressziója” — így összegezte a legfontosabb eseményeket a Les Preuves francia folyóirat. Ázsiát azonban már méretei is nagy szerepre jogosítják. A világ legnagyobb földrésze, az emberiség kétharmada, mintegy 2 milliárd 300 millió ember lakja. Történelmi, kulturális örökség vagy éppen vallási hovatartozás szerint jó néhány Európa-nagyságű, hatalmas régióra oszlik. Alig három évtizede többnyire még óriás gyarmatbirodalmak „otthona” volt. Ma jogilag független országai a társadalmi formáció, a gazdasági fejlettség, a külpolitikai orientáció szempontjából rendkívül széles skálán helyezkednek el. A második világháború befejezése óta Ázsia lényegében nem élt meg békés időszakot. Az ázsiai helyzetet bonyolítja, hogy a fiatal, független államok gyakori belső társadalmi megrázkódtatásai és egymás közötti ellentétei jelentősen befolyásolhatják a nemzetközi erőviszonyokat. Az amerikai im. perializmus sohasem mondott le arról, hogy — a fegyveres erőszaktól a gazdasági nyomásig — a legkülönbözőbb eszközökkel letérítse az ázsiai országokat az önálló nemzeti fejlődés, illetve a nemzeti felszabadító harc útjáról. Ázsia politikai arénájában a Szovjetunión és az Egyesült Államokon kívül egyre nagyobb szerepet játszó nagyhatalomként jelenik meg Kína és Japán. Nem szabad megfeledkezni India, Indonézia és a politikailag egyre inkább Ázsiához kötődő kontinens, Ausztrália létéről sem. A sokféle hatalmi-politikai ér- I dek ütközik. Egyszerű emberek pénzén A nemzetközi jogászbizottság jelentése Chiléről Szerdán Santiagóban 15 katonai bíróság kezdi meg a katonai puccs óta fogvatartott 1200 személy ügyének tárgyalását. A foglyok ellen a vád lényegében az, hogy ellenállást tanúsítottak a junta fegyveres erőivel szemben, állítólag visszaéltek a korábbi kormányban betöltött pozícióikkal, engedély nélkül fegyvert viseltek és illegális politikai tevékenységet folytattak gyárakban és kormányhivatalokban. A chilei fővárosból szerzett értesülések szerint a nagy santiagói labdarúgó-stadionban még mindig 300 személy vár kihallgatásra és esetleges bíróság elé állításra. A hatóságok most 3000 személy szabadon bocsátását jelentették be. Nemzetközi jogászbizottság folytatott vizsgálatot Chilében és készített jelentést az ott tapasztaltakról. A bizottság, amely október 6-tól 13-ig tartózkodott Chilében, Michel Blumnak, az emberi jogok nemzetközi szövetsége főtitkárának vezetésével nyilatkozatban tájékoztatta a sajtót, majd Kurt Waldheim-ot, az ENSZ főtitkárát. Elmondották, hogy Chilében a puccsot követően számos tömeges kivégzés zajlott le, igen sok embert megkínoztak, és szisztematikusan üldözik a korábban politikai menekültként Chilébe került idegeneket. A letartóztatottak többségét tettleg bántalmazták és kínozták. Azokat, akiket szabadon bocsátottak, előzőleg arra kényszerítették, nyilatkozatot írjanak alá, amely szerint jó bánásmódban volt részük. CSAK RÖVIDEN... A SZOVJETUNIÓBAN október 16-án föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz—601 ■mesterséges holdat. NYIKOLAJ PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke szerdán a Kremlben fogadta Anker Jörgensen dán miniszter- elnököt. STEFAN OLSZOWSKI külügyminiszter meghívására ma délelőtt kétnapos hivatalos varsói látogatásra érkezik Walter Scheel, az NSZK külügyminisztere. A napokban felhívást kaptam postán, melyben arra kérnek, hogy fizessek be néhány fontot a moszkvai békekongresszusra utazó küldöttek útiköltségének fedezésére. Ez a felhívás újból eszembe juttatta, hogy a nyugati országokból érkező küldöttek egytől-egyig egyszerű emberektől összegyűjtött pénzen utaznak a kongresszusra. Egyetlenegy se kap semmiféle támogatást sem az államtól, sem a monopóliumoktól. Minden küldött az egyszerű emberek millióinak őszinte óhaját fogja közvetíteni. Azok közül, akik a kongresszusra utaznak, nem mindenki szocialista. Lesznek köztük különféle felekezetek képviselői, pacifisták stb. Mégis, valamennyiük számára nyilvánvaló, hogy a béke lehetősége ma a legszorosabb kapcsolatban van a szocialista országok létezésével, következetes békepolitikájukkal. Éppen ez különbözteti meg a moszkvai kongresszust tucatnyi más, hasonló konferenciától. Nem mindenkinek tetszik a nemzetközi enyhülés eszméje. Azok az emberek, akik ma Anglia politikáját meghatározzák, még mindig abban reménykednek, hogy sikerül megtalálniuk azt az erőt, mely képes „semlegesíteni” a Szovjetuniót. Most, amikor fokozatosan javulnak a kapcsolaA lap teljes szövegben közzétette Keldis akadémikus Handlemek szóló válaszlevelét. A válasz hangoztatja, hogy az amerikai tudományos vezető állítása, amely szerint szovjet kollégái „az emberiség haladásához való hozzájárulásáért”, avagy „a szabad tudományos kutatások szelleméért” bírálták Szaharovot, nem felel meg a valóságnak. Keldis kijelenti: „A Szovjet Tudományos Akadémia tagjai azért kritizálják Szaharovot, mert lényegében a feszültség tok a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, az angol politikusok más irányba kacsintgatna^, és azok között is készek szövetségest keresni, akiket néhány évvel ezelőtt még ellenségüknek neveztek. Ez a „müncheni” gondolkodásmód mindig útját igyekezett állni a békének, és nemcsak Angliában. Éppen ezért tűzi napirendre a moszkvai kongresszus az atomháború konkrét veszélye elhárításának kérdése mellett azt is, hogyan lehet felszámolni azokat a politikai veszélyeket, amelyek háborúhoz vezethetnek. Ez a veszély elválaszthatatlan az imperializmus lényegétől. Az apartheid e politika egyik megjelenési formája. A katonai junták is eszközei közé tartoznak. Mind annak a politikának a termékei, melyeket az imperialista érdekek mocskos rejtekhelyein kotyvasztanak. Vietnam, Dél-Af- rika, Chile sorsa egyaránt arra mutat, hogy a nagy probléma, melybe a világ fejlődése ma ütközik, mindenütt egy és ugyanaz, bármilyen formában jelentkezzék is. A moszkvai kongresszusnak segítenie kell abban, hogy a sötét zugokból a világosság fényére hozzuk a politiltát, ahol bárki megláthatja és megértheti, mi a világbéke problémáinak igazi lényege. James Aldridge angol író enyhítése, a nemzetközi téren elért pozitív változások stabilizálása, a nyugati országok és a Szovjetunió közötti kapcsolatok rendezése ellen lép fel”. Szaharov arra szólítja fel a Nyugatot, hogy ultimativ, követelések elfogadásától tegye függővé a kapcsolatok javítását — állapítja meg Keldis akadémikus, majd rámutat: „Szaharov megrágalmazta a szovjet valóságot és országunknak a nemzetközi porondon kövétett céljait, agresszív szándékkal vádolta országunkat”. A Szaharov-ügyben megindított nyugati sajtókampány a Szovjet Tudományos Akadémia elnökének véleménye szerint csak a hidegháborút visz- szahozni kívánó reakció érdekeit szolgálta. Ez különösen nyilvánvalóvá vált azután, hogy Szaharov védelmébevette a fasiszta terrort folytató chilei juntát. „Szaharovot nem üldözte és ma sem üldözi senki — állapítja meg a szovjet tudós —, ma is minden lehetősége megvan az aktív .tudományos tevékenységhez. És, ha az utóbbi időben eltávolodott a tudománytól, ez nem valaki másnak a bűne, hanem saját tulajdon akaratából történt így.” Végezetül Keldis ismételten hangoztatja a szovjet tudósok együttműködési készségét a nemzetközi enyhülés további folytatása jegyében, a kölcsönös előnyök alapján, s kifejezi reményét, hogy az amerikai tudósok túlnyomó többsége megérti a Szaharov ügyében kifejtett álláspontját. JAPÁN Napfényprogram A japán külkereskedelmi és iparügyi minisztérium irányításával hosszú távú programot dolgoztak ki „tiszta energia” előállítására. Az úgynevezett napfényprogram valóraváltá- sa 1974-ben kezdődik meg és 2000-ben fejeződik be. Japán gazdasági körökben az új programot méretéiben az amerikai Apolló-programhoz hasonlítják. A terv döntő célkitűzése, hogy a napenergia és a föld mélyében rejlő hőenergia, valamint a mesterségesen előállított hidrogén- energia segítségével oldja meg I a szennyeződésmentes energia- 1 ellátást Japánban. Az utóbbi időben Olyan kedvező változásokat tapasztalhatunk, amelyek a szovjet elgondolás realitását mutatják. Melyek ezek a kedvező változások? Mindenekelőtt az Egyesült Államok vietnami agressziójának kudarca, a vietnami háború brfejeződése. Létrejött a megállapodás a laoszi béke és nemzeti egyetértés helyreállításáról is. A mintegy két évtizedes megmerevedés után meghozták az első eredményüket a KNDK-nak az ország békés egyesítésére irányuló fáradozásai. Az utolsó évtizedben a „lőporos hordó” szerepét játszotta a Hindusztáni-félsziget. Az 1971-es decemberi indiai—pakisztáni háború végkimenetele, Banglades megszületése alapvetően megváltoztatta a térség erőviszonyait. A fokozatos bomlás jeleit mutatják az Egyesült Államok ázsiai stratégiájának pillérei, az egymásba fonódó katonai tömbök. A SEATO, a CENTO és az ASPAC tagjai között megerősödött a békés egymás mellett élés, a semlegesség politikája. Ennek egyik legutóbbi példája, hogy a Fülöp-szige- tek diplomáciai kapcsolatot teremtett a szocialista országokkal, köztük hazánkkal. A Szovjetunió rnár nem egy ízben vázolta fel a biztonsági rendszer alapelveit. A központi elvek: az erőszakról való lemondás, a szuverenitás és a határok sérthetetlenségének tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás; széles körű gazdasági és másfajta együttműködés a teljes egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján. Éppen ezek az elvek jutottak érvényre a Szovjetunió politikai gyakorlatában, amikor barátsági szerződést kötött Indiával és Irakkal. Az ázsiai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének realitását vizsgálva, nem kerülhető meg az a kérdés, hogyan vélekednek erről az érdekelt nagyhatalmak. Kétségtelen, hogy a nem ázsiai nagyhatalom, az Egyesült Államok törekvései ellentétben állnak az ázsiai biztonsági rendszer gondolatával. Ha azonban Washington levonja a „vietnami leckéből” a tanulságokat, akkor a jövőben kerülni fogja a közvetlen katonai beavatkozást; érdekeinek érvényesítésére inkább a gazdasági és politikai módszereket részesíti előnyben. Éppen ezért nem lehet kizárni, hogy Washington módosítja álláspontját az ázsiai biztonság ügyében, mint ahogy európai megfelelőjét is csak hosszabb idő után fogadta el. A problémakör „legkényesebb” pontja Kína állásfoglalása. A szovjet javaslatot egyedül Peking utasította el nyíltan, azt állítva, hogy annak célja „Kína bekerítése”. Ezt az állítást cáfolva írta a Pravda; „A Szovjetunió amellett száll síkra, hogy a kollektív biztonsági rendszerben valamennyi ázsiai állam, közöttük természetesen Kína is, egyenjogúan vegyen részt.” Az ázsiai kollektív biztonsági rendszerért vívott harc hosszú és bonyolult folyamat. Ezt mutatják a legújabb közel- keleti események is. Annyi azonban bizonyos, hogy — Európához hasonlóan — Ázsia külügyminiszterei is összeülnek majd egyszer a földrész békéjének és biztonságának stabilizálása érdekében. Zalai István Keldis válasza Handlemek - Szaharovról Mint a Lityeratumaja Gazeta szerdai száma közölte, Msztyiszlav Keldis akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke levelet kapott Philip Handlertől, az Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának elnökétől. Handler ebben kifejtette, hogy elégedetlen a szovjet tudásoknak Szaharov fizikust, a szovjetellenes nyilatkozata miatt megbélyegző állásfoglalásával. Mint a szovjet írószövetség hetilapja írja, Handler arra is kísérletet tett levelében, hogy politikai nyomást gyakoroljon a szovjet tudósokra: A Szaharov-ügy kapcsán kétségbe vonta a szovjet—amerikai tudományos kapcsolatok sikeres fejlesztésének lehetőségét. i 4 i
