Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)
1973-10-16 / 242. szám
4 FEST HEGYEI kMíríap ^1973. OKTÓBER 16., KEDD TV-FIGYELŐ Fölszállott a páva. Igen> a páva ismét fölszállt De most már, mint Arany páva. A nagy sikerű magyar népdalénekesi verseny, a Röpülj páva után ugyanis ezzel az új címmel hirdette meg a televízió, a Művelődésügyi Minisztérium, a Népművelési Intézet és a Hazafias Népfront nemzetközi népzenei versenyét. Azzal a céllal, hogy — mint dr. Or- tutay Gyula akadémikus, a zsűri elnöke a Salgótarjánban megrendezett, vasárnap kora este látott első elődöntőn megnyitó beszédében mondotta — ezzel az eszközzel és módón is erősítse a népek barátságának, a békének az ügyét. Az elődöntőn csak magyar együttesek szerepelnek. A külföldiek a középdöntőkre érkeznek hazánkba: e pillanatban náluk is az elődöntők folynak. Az előkészületéből és az első elődöntő tapasztalataiból ítélve monumentális verseny tanúi lehetünk, amely, reméljük, újabb tízezrekkel gyarapítja majd a folklór, a népzene híveinek táborát. Mi, Pest megyeiek szívből örülhettünk, hogy ezt az újabb nagyszerű vetélkedőt a Szentes Jánosné vezette érdi asszony - kórus nyitotta meg. Magas színvonalú műsorukat bukovinai székely népdalokból állították össze, megérdemelten kaptak 78 pontot és kerül- 1 tek az elődöntő negyedik he- i lyére. Rögtön utánuk, az elődöntő ötödik helyén szintén Pest megyei együttes következett: a 75 pontot szerzett tápiószecsői megyecskekórus. Előadásuk talán még szebb volt, mint az érdieké. Gulyás László zeneszerző. a tévé népzenei szerkesztője külön kiemelte őket, mint a legnagyobb kedvvel és hangulattal éneklő együttest. Az Ofella Sándor vezette menyecskekoszorúban örömmel ismertük fel Gaál Károlynét, aki a magyar népdalversenyen, a Röpülj páván szólót énekelt. Kár, hogy az együttes műsorválasztása nem volt elég igényes. Nyilván ezért kaptak kevesebb pontot az érdieknél. Ennél jóval kevesebb — 68 — pontot kapott a salgótarjáni elődöntő harmadik Pest megyei együttese, a Sára Ferenc vezette túrni trió. ö. u Turandot hercegnő A moszkvai Vahtangov Színház vendégjátéka Meddig él egy színházi előadás? Úgy tartjuk, a színpad a pillanat művészete, olyan művészei, amely voltaképp színész és néző élő találkozásának pillanatában születik meg, s ha ez a találkozás nem jön létre, nem is színház a színház. Sejthette-e Jevgenyij Vahtangov, akinek színháztörténeti jelentőségű felismerései alapjában véve ennek az igazságnak a meglátásából fakadtak, hogy ötvenegy esztendővel a Turandot hercegnő moszkvai premierje után olyan forró hangulatú estén ünnepli majd a budapesti közönség a fél évszázados előadást, mintha csak itt, a Madách Színház színpadán született volna meg először. A moszkvai Állami Akadémiai Vahtangov Színház Po- gogyin A puskás ember című drámája után (melyről vasárnapi lapunkban írtiink), két estén mutatta be Gozzi Turandot hercegnőjét, mindkét alkalommal zsúfolt nézőtér előtt. (Főiskolások, egyetemisták, fiatal színészek, s szakmabeli mások, akiknek már jegy nem Országos tájékoztatást jelentettek A szentendrei egészségnevelési napok »Legalább tíz év óta zajlik nálunk a vita a fiatalság erkölcseiről, a szexuális felvilágosítás, -nevelés szükségességéről, illetve káros voltáról: Nemrég néhány villanást láthattunk a televízió esti híradójában: középiskolás fiatalok azt mondták, az egészségügyi oktatás keretében ezt a témát is beszéljék meg. Másnap egy asszony, akinek két felnőtt gyermeke van, a véleményemet kérdezte: — Mit szól hozzá? Odaültetnek a kamerák elé egy pár leányt és fiút, hogy ők maguk csinálják a propagandát annak, amiből úgyis elég baj származik __ — N ekem inkább úgy tűnt fel — válaszoltam —, hogy odaültek a kamerák elé, mert olyasmiről akartak beszélni, ami érdekelte őket. Remélem, sok unokája lesz és ők már egészen természetesnek tekintik, hogy islcolában erről is rendszeresen beszélgetnek» Bizonyítottak a mintaórán A de A Nők Lapjából, Gyenes István kitűnő írásából idézem e sorokat, amelyek a szentendrei Móricz Zsigmond Gimnázium harmadikos tanulóiról szólnak, önként vállalták azt a hálátlan feladatot, hogy a városukban rendezett egészségnevelési napok programjában nyilvános szexuálpedagó- giai bemutatáson vegyenek részt. Sokszor olyan kérdésekre kórt az osztályfőnöki órát kitűnően vezető Szilágyi Vilmos pszichológus választ, amire még a tanterem négy fala közt sem könnyű felelni, hát még az összegyűlt közösség — köztük tanáraik, szüleik — előtt... (A mintaóra vezetője abban tévedett, hogy egy ilyen nehezen megközelíthető témát 50 perc alatt kibonthat. Még a meghosszabbított, kétszeres idő is kevés volt, és így a tanítás lényegében befejezetlen élményt nyújtott.) I A szentendrei diákok kitűnően vizsgáztak. Feleletet adtak a Nők Lapja aggódó asz- szonyának is. A villanásokból kiderült: a mai fiatalok felelősen érzik a kérdés súlyát, és sokkal „felnőttebben” viselkedtek, mint néhány, csupán korára nézve felnőtt hallgató. Napirendünk: mentálhigiénia Ma már országszerte rendeznek egészségnevelési napokat, amelyek természetesen nem tartanak igényt arra, hogy az egészségügy valamennyi fontos kérdését napirendre tűzzék. Ezek sorában Pest megyében a lelki egészség, a mentálhigiénia területéből tárgyalnak meg évenként egy-egy részletet. Az idén a családi életre nevelés gondja lett a központi mondanivaló. Dr. Zsögön Éva egészségügyi miniszterhelyettes bevezetőjében értékelte a rendezvényt: a feladat tudományos áttekintése fórumának minősítette. A szentendrei egészségügyi napokon nemcsak a családi életre nevelés számos elvi problémája került megbeszélésre, hanem a tennivalókról, a megvalósítás lehetőségeiről is tárgyaltak. A népesedéspolitikai intézkedések többek között előírják, hogy a család- tervezéssel kapcsolatos felvi- lágosító-nevelő tevékenységet tovább kell szélesíteni és az 1974 őszétől o szexuális nevelés — az általános iskoláktól a felsőoktatási intézményekig — a tanterv szerves része lesz. A megvalósításhoz, amely természetesen fokozatosan történik majd meg, viszonylag rövid az idő. A Szentendrén bemutatott modelloktatás ennek egyik érdekes részlete, amelynek értékelése, elfogadása vagy megváltoztatása a pedagógiai szakemberek feladata lesz. Bizonyára hasznosíthatják majd azokat az észrevételeket is, amelyek a helyszínen elhangzottak. Generációs problémák Igen élesen vetődtek fel az előadások és hozzászólások kapcsán a generációs kérdések. A fiatalok, koruk sajátosságának megfelelően, olykor szeretnék szétfeszíteni a családi élet minden kötöttségét, több önállóságra vágynak és nem ritkán megalapozatlan követelésekkel lépnek fel. A családban velük együtt élő idősebbek tapasztaltsága gyakran visszahúzó erőnek tűnik — olykor valóban az! —, és ez gyakran képezi az összeütközések okát. Dr. Katona Ibolya főorvos- nő az egészségnevelés szemszögéből elemezte a kérdést. Felhívta a figyelmet arra, hogy a családi problémákkal, vagy legalábbis azok egy részével, eredményesen foglalkozhatna az orvos, akinek úgyis az az alapvető célkitűzése, hogy ne a betegség gyógyításával, hanem annak megelőzésével törődjön. És ez nemcsak a fertőző betegségekre és más kórképekre, hanem a lelki egészségre és annak gondozására is vonatkozik. Kosa Erzsébet a szociológus szemével ismertette az átalakuló családot, amely ugyan sokféle segítségben részesül, de modernizálódása ezzel nem mindig tart lépést, háztartás sok gondját — nem eleget — átvállal például a kereskedelem; a gondozás és a gyógyítás is mindinkább a család keretein kívül történik. Az újságok, a rádió, de főleg a televízió megbonthatja a család szórakozási igényeit. A gazdasági és a kulturális segítség azonban nem elegendő ahhoz, hogy a megrögzött, és nem mindig hasznos tradíciókat helyes irányban változtassa meg. Az orvosi tanácsok elfogadása, ha azok a szokásokkal ellenkeznek, nem eléggé tartósak. Ha a betegség az ajánlott diétát elfogadtatja, a gyógyulás után ismét jön a túl zsíros, agyonfűszerezett „magyar konyha”, és az italozási szokásokban sem várható gyors, előnyös változás. Hasznos együttműködés Dr. Bágyoni Attila, a megyei egészségnevelési csoport főorvosa és dr. Weidl József, a gödöllői járás főorvosa megyei példákkal illusztrálták, hogy az egészségnevelés területén mennyi kihasználatlan lehetőség rejlik. A gyakorlati tennivalók egy részének a megbeszélése kapcsán Németh Veronika, a Vöröskereszt megyei titkára, a járási és városi Vöröskereszt-titkárokkal, a megyei egészségnevelési csoport vezetőivel és munkatársaival az eddigi eredményes együttműködés további tennivalóit megbeszélve adtak példát a más megyékből érkezett résztvevőknek. Az egészségnevelési napok jelentőségét bizonyítja, hogy az Egészségügyi Felvilágosítási Központ ennek keretében rendezte meg a megyei egészségnevelési csoportok vezetőinek továbbképzését. Dr. Mét- neki János, az EFK igazgatója a gyakorlati futurológiái munkáról, az egészségnevelés tudományos prognosztikájáról és az abból következő aktuális feladatokról tartott előadást. Dr. Vörös László kandidátus az orvosi szociológia időszerű kérdéseiről adott színvonalas tájékoztatást, megvilágítva, hogy ez a terebélyesedő tudományág, hogyan segíti a gyógyítás, a megelőzés eredményes megvalósítását. A szentendrei egészségnevelési napok vendégei tartalmas útbaigazítást és élményekben gazdag helyi programot kaptak, amiért Pest megye és Szentendre város tanácsának illetékeseit és a tudományos tanácskozáshoz méltó keretet biztosító Vízügyi Trösztöt feltétlen dicséret illeti. Dr. Veres Pál jutott, még a lépcsőket is megtöltötték.) S ami a színház varázsát, hitelét, művészi erejét tanúsítja: az a bizonyos eleven, intenzív találkozás az első percben létrejött, a színpad és a nézőtér között — minden nyelvi akadály ellenére (bár tegyük hozzá: nem kevéssé a szinkron tolmácsberendezés segítségével) — igazi kölcsönhatás, közvetlen kapcsolat született. Hogyan történt ez? Aligha elegendő magyarázat, ha azt mondjuk, hogy a szakmabeliek és az értő közönség kivételes érdeklődéssel várta Budapestre a Vahtangov Színházat; hiszen a túlzott várakozás — ha erről lett volna szó! — visszájára is fordíthatta volna a nézőtér viselkedését. Az együttes azonban mindjárt az első percekben szellemes és könnyed, az alkalomtól ihletett rögtönzéssel fogta meg a közönséget, a színészek utcai ruhában léptek a színpadra, s itt öltötték magukra jellegzetes, a kínai témájú mese hangulatához illő ruhadarabjaikat, melyek azért mégsem kívántak a történet eredeti színhelyére varázsolni, legalábbis a szó naturális értelmében nem, mint ahogy Sz. N. Ahvlediani játéktere — igazodva Vahtangov elképzeléseihez — egyszerre kelti életre a színen Turandot mesebeli Kínáját és Gozzi mediterrán Dáliáját, de feltűnnek a háttérben a modern Moszkva felhőkarcolói is. Az igazi varázslat „titkát” azonban mélyebben kell keresnünk; mélyebben, hiszen a Vahtangov Színház művészei — mesterük szellemében — minden felszíni titokzatosságot, minden könnyű színpadi hatást elvetettek; megmutatták igazi arcukat és maszkot öltöttek, de a lényeg mégis a belső átformálódás „mutatványa” volt, a legszebb és legél- ragadóbb színpadi mutatvány: M. A. Uljanov, akinek első este A puskás ember előadásán, megcsodáltuk kemény és megkapó vonásokkal rajzolt, szigorú, mély tekintetű Lenin- alakítását, most a színpadi humor sajátos ízeit is megcsillantotta játékában, N. O. Gri- cenko alakításában újra mintegy groteszk akkordokkal szólalt meg a játék költői emelkedettsége, s J. K. Boriszova elbűvölő, mélyen emberi Turandot hercegnője, V. Sz. Lanovoj csupa feszültség Kaliafja mellett az együttes valamennyi tagját fel kellene sorolnunk. A néző attól a pillanattól együtt él a színésszel, ahogy a színész maga is hiszi, amit tesz, nem pedig illusztrál — mondatta gyakran Vahtangov, s alighanem ezzel jellemezhetnénk legjobban e Madách színházi este atmoszféráját is a legjobban, melyben az ősi kínai tantörténet maivá — s egy kicsit örökérvényűvé lényegült. Ez ti mise — a szépről szőtt álom; álom arról, aminek lennie kell, ami meg is lesz! A hagyomány szerint Vahtangov ezzel a mondattal foglalta össze a Turandot hercegnő alapgondolatát az első próbán. Ennek a mondatnak különös hangsúlya volt a fiatal szovjet állam egyik újonnan megnyílt színházában, de egyúttal a rendező máig érvényes művészi üzenetét is jelentette. Amikor Ruben Szimonov felfrissítette mestere előadását, azt őrizte meg benné, ami a leg- élőbb Vahtangov örökségéből: a nézők, a közönség iránt érzett, humorral átitatott szere- tetet. Ezért is szólt annyira hozzánk, s egy kicsit rólunk is Kalaf és Turandot szerelmének ősi tanmeséje. P. A. Fogadás a társulat tiszteletére Hétfőn a Gundél étteremben dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes fogadást adott a vendégszereplő Vahtangov Színház társulata tiszteletére. A fogadáson megjelent dr. Malonyai Dezső, a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztályának vezetője, továbbá kulturális és művészeti életünk sok más, ismert személyisége. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Múzeumi hónap Sokszínű program Vácott október 3-án nyitották meg a járási gyűjtő munkaközösség kiállítását. Október 20-án, szombaton, újabb értékes anyagokkal egészítik ki ezt a tárlatot, amelyet Tóth Györgyné, nyugalmazott múzeumigazgató, a gyűjtő munkaközösség vezetője nyit meg. Ugyancsak Vácott kerül sor ezen a napon Medgyes Béla előadására, amelyben a váci vasútvonal történetével ismerteti meg azokat, akiket érdekel a vasút fejlődése. Október 20-án még két programot rendeznek Pest megyében. Aszódon, a Petőfi Múzeumban I. Sándor Ildikó, a szentendrei Ferenczy Múzeum munkatársa nyitja meg délután négy órakor A szövés-fonás emlékei a Galga völgyében című kiállítást. Ezt követően öt órakor tartja közgyűlését a múzeum baráti köre. Második műsor Tokajból is Az Elektromechanikai Vállalat jövőre szereli a tokaji televízióerősítő állomáson a második program adóját. A vállalatnál elkészítették a terveket, folyik az előfokozat és az antennarendszer gyártása, az adó telepítését a jövő nyáron kezdik el, és szeptemberben már sugározza a Magyar Televízió második műsorát Zenés délutánok a dabasi járásban Tavaly két helyen, Gyáloa és Dabason szervezett a Dabasi Járási Hivatal művelődésügyi osztálya vasárnap délelőtti ifjúsági hangversenyeket. A várt érdeklődés elmaradt, mint kiderült, elsősorban az időpontok szerencsétlen megválasztása miatt. Nem mondtak le azonban a fiatalok zenei műveltségének bővítéséről, az iskolai énektanítást segítő hangversenyek megkedveltetéséről. Az idén novemberben hétköznapokon, kora délután kezdődnek majd a koncertek, az Országos Filharmónia közreműködésével, A programban a többi között szerepel a Játék és muzsika hatvan percben című műsor Czigány György vezetésével, ezenkívül Erkel-emlékhang- verseny, a Magyar Hárfatrió, a Budapesti Fúvósötös koncertje, magyar népi hangszerek. és Pergolesi Úrhatnám szolgáló című kisoperájának bemutatója is. Az előadásokat Dabason, a járási hivatal dísztermében, Örkényben, Táborfalván és Gyálon a filmszínházban, Ócsán a művelődési házban, Űjhartyánban pedig a klubkönyvtár nagytermében rendezik. A lehetőségekkel élni kell Klubkönyvtár, művelődési ház - szabad szombaton A hétvégén két művelődési intézményt kerestünk fel, a sóskúti klubkönyvtárat és az érdi művelődési központot. Arra voltunk kíváncsiak: milyen programokkal kívánják hasznosabbá tenni a felnőtt lakosság számára a megnövekedett szabad idő kínálta lehetőséget. Kettős program Sóskúton éppen könyveket kölcsönöz a gyerekeknek Nagy Margit, a klubkönyvtár vezetője. — Mivel az iskolában szabad szombatos tanítási rend van, ami azt jelenti, hogy tíz óra negyvenkor befejeződik a tanítás valamennyi osztályban, sok gyerek tér be ide. Könyveket hoznak, könyveket visznek, a kölcsönzés a délelőtti program... — mondja. — Eddig harmincán voltak itt s mintegy száz könyv cserélt gazdát. Délelőtt tíztől déli egy óráig valóban szép teljesítmény ez egy ilyen kis községben. Közben már gyülekeznek a bábszakkör tagjai. Ezt is Nagy Margit Vezeti. — Kettős programunk van ma délutánra. Először megbeszéljük az egy héttel ezelőtti szereplés tapasztalatait. (Egy hete nyílt a klubkönyvtárban a járási gyermekrajz- kiállítás, amelynek keretében a bábszakkör is műsort adott.) Aztán hozzákezdünk a Kőműves Kelemen című árnyjáték megtanulásához. A próba öt órakor fejeződik be, utána a gyermekklub tart foglalkozást. — Két gyermekklubunk is van. Egyik héten a kisdobosok, a másik héten az úttörők részére rendezünk programot. Ma a kindobosokon a sor. Mesedélutánt tartok számukra. — Más szombatokon fél héttől táncestet rendezünk a fiataloknak. A gyermekrajz- kiállítás miatt, amely lefoglalja nagytermünket, e héten ez a program elmarad. Búcsúzóul ismertette a vasárnap programját is. — A délelőtt a sakkozóké. Délután könyvkölcsönzés, este magnósest... Csendes délután Érden, a művelődési központban zongoraszó fogad. — A zeneiskolások tanulnak — mondja Bagi Anikó művészeti előadó, aki éppen egy hónapja tanulja a népművelők korántsem könnyű feladatát. Odakinn autó áll meg az épület előtt. — Megérkezett az Állami Bábszínház együttese. Fél hétkor ők lépnek színpadra. A Vitéz László című bábjátékot láthatják a gyerekek. Utána a mozi mutatja be két előadásban A hét mesterlövész című filmet. Vasárnap a bélyeggyűjtőszakkör tagjaié a délelőtt. Este fél héttől pedig a disc jockey-klub rendez programot a fiataloknak. A moziban három alkalommal vetítik majd A hét mesterlövészt. Miért csak gyerekeknek? A kérdés önkéntelenül adódik, miért csak a gyerekek, a fiatalok művelődéséről, szórakoztatásáról gondoskodnak a művelődési intézmények vezetői? Jó dolog a könyvkölcsönzés, a bábszakkör, a klub- foglalkozás és a disc jockey- klub is. De vajon miért nem rendeznek programokat a felnőtteknek is? Igaz lenne, hogy a felnőttek elsősorban pihenni akarnak a szabad szombaton? Vagy éppen munkát találnak bőven — így őszidő tájt — a ház körül, a kertben, a gyümölcsösben? Ezt a helyi művelődési vezetőknek kell mindenütt felmérniük. Az azonban valószínű, hogy egy-egy jól szervezett, tartalmas délutáni-esti program nem keveseket vonzana, különösen olyan községben, mint amilyen a harmincháromezer lakosú Érd. Bizonyság rá az éppen egy hete rendezett A Duna két partján című irodalmi műsor, amelyre még pótszékeket is be kellett állítani, annyi volt az érdeklődő. P. P. 4 I
