Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)

1973-10-16 / 242. szám

1<*Í3. OK'-OBER 16 , KEOD rt»i HEG 1H éXsrSap Telepített'' /f/Ilmunké Négy alapszervezet Ismert, s korunk egyik jel­legzetessége az ipartelepítés emberi gondcsomója: embere­ké, akik addig a földeken dol­goztak, embereké, kik nem szoktak hozzá igazán a közös­ségi munkához, annak fegyel­méhez, szabályaihoz. A sajá­tos problémák egész sora öve­zi a munkássá válást, kíséri végig a folyamatot — az élet­mód, változásától egészen a fa­lu arculatának változásáig. Ünnep a szakmunkásavatás 1963-ban egy volt gépállo­más helyén ütött tanyát a Ko­hászati Gyárépítő Vállalat, Tápiószelén. Annak idején az igazgató nevetve mondta, mi­lyen kétkedő ellenvetések fo­gadták a hírt — a nehéz vas­szerkezetek gyártását olyan vidéken kezdik meg, ahol a la­kók legtöbbje termelőszövet­kezeti tag, mezőgazdasági munkához szokott.-Utána ke­rült sor az első ' ünnepélyes szakmunkásavató ünnepség­re, mely- már bizonyított: a községben elfogadták, megsze­rették a gyáregységet, örülnek az ipari létesítménynek. Azóta már hagyomány minden esztendőben az ünnepélyes szakmunkásavatás. A gyár­egység nem szenved munka­erő-hiányban, életképessé vált és teljesíti termelési tervét, sőt — mint ismeretes — a központnak további, nem is kis tervei vannak Szelével a könnyűszerkezetes program kapcsán. Napirenden félévenként A KISZ-szervezet is az ala­kulás esztendejében szervező­dött, s ma már négy alapszer­vezet tagja nyolcvan fiatal: a 157-ből. Értékes felismerése a csúcs vezetőségnek, hogy po­litikai, kulturális nevelőmun­kája mellett súlyt helyez az érdekvédelmi tevékenységre is: a KISZ-vezetők helyet kapnak a vállalat vezetésé­ben, biztosítják, hogy a fiata­lok, felkészültségük, képessé­gük szerint a legmegfelelőbb helyre kerüljenek, ne szorít­sák őket háttérbe, érezzék ér­vényesülésük lehetőségét. E tevékenységet a szeletek már tanuló korban megkezdik — a II. éves szakmunkástanulók részére oktatási köröket szer­veznek, ahol megismerhetik az üzem felépítését, szervezettsé­gét, tájékozódnak jogaikról, kötelességeikről. A csúcsveze- tőság félévenként vizsgálja meg az ipari tanulók helyze­tét, s követendő példa: a beil­leszkedés és a végzős tanulók gondjai szerepelnek féléven­ként a munkaügyi osztály, a szakszervezet és a KISZ-ta- nácskozások napirendjén. Az idei béremeléskor az ifjúsági szövetség helyi vezetőit is megkérdezték, javaslataikat, ötleteiket szívesen vették, s megfogadták a gazdasági veze­tők. Mivel az üzem fiatal, időben fölfigyelve az oktatásban rejlő lehetőségekre a szolnoki gép­ipari szakközépiskola kihelye­zett tagozata működik Tápió­szelén, ahol csaknem százan képezik tovább magukat. Fon­tos kritériuma ez a munkássá válásnak, s annak az alkotó munkának, mely egyre inkább jellemzi a szelei gyáregység mindennapjait. Érdekvédelem, oktatás Milyen jellegzetességei, sa­játosságai vannak ott a KISZ- munkának, ahol fiatal az üzem, s addig mezőgazdasági volt a vidék. Erre ad választ a Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószelei gyáregységének KISZ-szervezete. Elemezték, hogy az ifjúsági klub prog­ramjai, a politikai vitakörök mellett — éppen sajátossá­gaikból adódóan — legfonto­sabb feladatuk: az érdekvéde­lem, s az oktatás megszerve­zése, biztosítása, propagálása. Ehhez minden segítséget meg­kapnak a gazdasági vezetők­től. Hiszen ők is tudják: e kettő nélkülözhetetlen a leg­fontosabb cél eléréséért — a munkássá válásért. T. E. Alsónémediben egy a kettő Egyesül a Zöldmező és a Kossuth Szakszövetkezet Micron ica ’73 A városligeti régi vásárvá­ros Petőfi csarnokában kere­ken nyolcezer négyzetméter­nyi területen nyílik meg ma, kedden a Micronica ’73 nem­zetközi elektronikai szakki­állítás. A két évvel ezelőtti hasonló kiállításhoz viszonyít­va a kiállítók száma megkét­szereződött, s így mintegy 100 standon több mint 500 gyártó­mű vonultatja fel 14 ország legkorszerűbb elektronikai al­katrészeit, szerelvényeit, auto­matikai elemeit, műszereit és berendezéseit. A nagy nemzetközi találkozó programjához tartozik az is, hogy a kiállítás idején kerül sor a VII. magyar automatizá­lási, a II. nemzetközi erősára­mú elektronikai konferenciára és a mikroelektronikai ankét­Alsónémedi gazdái annak idején két termelőszövetkezeti csoportba tömörültek, a ma is fennálló Kossuth és Zöldme­ző szakszövetkezetbe. A tagok saját parcelláikon továbbra is a már hagyományos növények — új burgonya, uborka, karfiol — termesztésével foglalkoznak mind a mai napig. A közös megmunkálásé területen mindkét gazdaságban kukori­cát és takarmánynövényeket termeltek egyre növekvő ál­latállományuk számára. Esztendőkkel ezelőtt több közös létesítményt hozott létre a két szakszövetke­zet. Együtt építették meg az öntö­zőfürtöt, .öt esztendeje ké­szült a sertéstelep, ahol észt­lapály fajtájú sertést tenyész­tenek. A telep évente kétezer sertést bocsát ki, 1400 tenyész­állatot és hatszáz hízót. Az elmúlt esztendőben elké­szült a két szakszövetkezet közös telepe — a legnagyobb a járásban —, amelyet 640 fejőstehénnel népesítettek be, s ahonnan az idén már 1500—2000 liter tej kerül naponta a fogyasztókhoz. A járás közös gazdaságaival együtt csatlakoztak a „Daba- si tej” néven alapított terme­lőszövetkezeti közös vállalko­záshoz, amelynek feldolgozó üzemét most építik, s jövőre — a dabasi Szikra Tsz irányí­tásával — működni kezd. A két szakszövetkezet együtt üzemelteti a közösen feltárt kavicsbányát is. A két — külön-külön is jól gazdálkodó — szövetkezetben egyre többször szóba került, hogy egyesülve még eredmé­nyesebb lenne tevékenységük: egyszerűbb lenne az admi­nisztráció, gépparkjukat job­ban kihasználhatnák. A Zöld­mező közös művelésű területe, mintegy háromezer, a Kos- suthé pedig kétezer 200 hek­tár; ötezerkétszáz hektáros te­rülettel rendelkező nagy­üzem pedig feltétlenül di­namikusan fejlődhet. Sok baráti beszélgetés és kevés hivatalos tárgyalás után a két szakszövetkezet vezető­sége a napokban megállapo­dott, hogy a közgyűlés jóvá­hagyása esetén 1974. január elsejétől egyesítik a két szak­szövetkezetei Határozatuk előtt közvéleménykutatást tar­tottak, kipuhatolták a tagok véleményét, és a megkérdezet­tek úgyszólván egytől egyig helyeselték a tervet. A vezetőség javaslata szerint az egyesülés után is szakszö­vetkezet marad az alsónémedi gazdaság. Sz. E. Vidám szüret; komoly segítséggel A budapesti Petőfi Sándor Gim­názium nagy segítséget nyújt a szüretelésben a Kertészeti Egye­tem budakeszi tangazdaságában. Vállalták: egy hétig naponta se­gítik a csemegeszőlő szedését. A vidám szüret hasznos is, mert munkájukért mintegy 80 ezer fo­rintot kiapnak. Új épületben im»*. Érden a MüM 220-as Szakmunkásképző Iskolájában hét szakmában 350 tanulót oktatnak. Az új oktatási intézmény építési és berendezési költsége 15 millió forint volt. Az ott ta­nulók a környék különböző üzemeiben sajátítják el a gyakor­lati tapasztalatokat. Koppány György felvétele Bolt a vendéglőben Racionális megoldások az üzlethálózat kibővítésére A helyi szükségletekhez job­ban igazodó boltok átszerve­zésén munkálkodik a Dunaka­nyar Általános Fogyasztási Szövetkezet vezetősége. Ezek között is említésre méltó a tahi Vöröskő Étterem egyik részéből kialakított élelmi­szerüzlet megnyitása. Ezzel szinte már kóros probléma oldódott meg. A vendéglő forgalma ugyanis méreteihez képest — annak ellenére, hogy a Dunakanyar turistaellátásá^an is jelentős szerepet játszik — rendkívül gyenge volt, évről évre vesz­teséggel működött. E lakóte­rület kereskedelmi hálózata viszont meglehetősen szű­kös. Ebből a felismerésből fakadt a megoldás. A bolt kialakításával nem a vendéglő úgynevezett fo­gyasztói területe csökkent, csak a holttere. Az étterem továbbra is csorbítatlanul al­kalmas mind a helyi lako­sok, mind a kirándulók igé­nyeinek kielégítésére és szó­rakoztatására. Az élelmiszerbolt turista­szolgáltatásként arra is vál­lalkozik, hogy a visszatérő ki­rándulók részére a következő alkalomra összeállítja a megrende­lés szerinti csomagot. A helybeliek számára a kor­szerű üzlettel lényegesen meg­javultak a vásárlási körül­mények. A régebbi élelmi­szerboltban háztartási és kul- túrcikkeket árusítanak. Nya­ralóidényben a strandeszkö­zöket is ott kölcsönzik majd. Surányban ugyancsak az ésszerű átszervezés kínálko­zik ráfizetésmentes megoldá­sul az ellátás javítására. A nyár folyamán megnyitott szeszmentes ifjúsági klubhe­lyiségnek — amelyet a tanács épített —, nem a legkedve­zőbb az éves kihasználtsága. Erre a célra kisebb átalakí­tással a jelenlegi élelmiszer- boltot lehet alkalmassá ten­ni, az új épületben pedig he­lyet kaphat az üzlet, amely így jobb körülményeket biztosíthat a lakosság vá­sárlásához. K. M. Új konfekcicméretek — próbára Elegendő ruházati cikk van tétre A Belkereskedelmi Miniszté­riumban hétfőn délelőtt Lau- thán Ferenc főosztályvezető tájékoztatta a megjelenteket: milyen az őszi-téli felkészülés, milyen cikkekből bőséges a választék és hol várható eset­leg hiány? Hangsúlyozta, hogy az ellá­tás szinte teljes egészében ki­elégítőnek mutatkozik. A múltban gyakran hiányzott a flanell, ma mindenütt kapha­tó, akárcsak a hazai gyártmá­nyú kordbársony. Ugyancsak elegendő ballonkabát várja ve­Tizenötmillió, üdülési kedvezményekre Az idén már 10800 középiskolás kap ösztöndíjat Tizenötmillió forintot költött a nyáron különböző üdülési kedvezményekre az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács. A most elkészült sta­tisztika szerint 40 060 fiatal töltött egy he­tet—tíz napot kedvezmé­nyes áron az OIOT üdülő­táboraiban, 15 000 szakmunkástanulónak olcsóbbította a nyaralását az OIOT-kedvezmény, s 12 000 úttörő táborozási költségei­hez járult hozzá a tanács. Ki­osztottak még 25 000 hat-hat napos kempingutalványt, s 250 000 darab — egyenként 7.50 forintos — étkezési utal­ványt A nyár krónikájához tarto­zik, hogy teljesen ingyen nyaralhat­tak az egyetemista házas­párok, s a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium 50 000 egyénileg utazó fiatalnak adott utazási kedvezményt. Még az idén no­vemberben 500. egyenként fél­ezer forint értékű, utazási utalványt oszt szét az OIOT az ifjúmunkások között, eze­ket az utalványokat külföldi útjaira az Express váltja be. Ugyancsak novemberben in­dítanak különvonatot a Szov­jetunióba. Az elmúlt napokban — a magyar iskolaügy történeté­ben először — kifizettek az első közép­iskolai ösztöndíjakat. Az ösztöndíjban 10 800 tanuló részesült, az OIOT e célra adott 24 millió forintját a me­gyei és helyi tanácsok, az üze­mek és vállalatok további hat­millió forinttal toldották meg. vőit — minden méretben. Az alapanyagok főleg importból származnak. Női és leányka felsőruhákból is nagy a vá­laszték, a férfi és fiúpantalló­ból megszűnt a mérethiány. A férfiak között feltehetően si­kert arat majd a „Trilobál” nyloning. Ugyancsak új ter­mék az olcsó, kétszáz forint alatti felületdomborítással ké­szült férficipő. Gyermekci­pőkből 15 százalékkal lesz több a meleg, téli áru. Ebben a negyedévben sem lesz még mindenütt elég tisz­ta gyapjú szövet, frottirtörül- köző és olcsóbb női szövetru­ha. Összességében mintegy 35,5 milliárdos árukészlet várja az ország boltjaiban a vásárolni szándékozókat. Végül bejelen­tették, hogy a már kidolgozott mérettáblázat alapján készült konfekcióruhákat január 1-töl a fővárosban, és néhány kijelölt vidéki üzletben fogják kísérletképpen forgalomba- hozni. Nemreíközi tudamányos tanácskozás A Magyar Tudományos Aka­démia szegedj biológiai köz­pontjában hétfőn nemzetközi tudományos tanácskozás kez­dődött. A központ és az UNESCO rendezésében a nemzetközi sejtkutatási szer­vezet (I. C. R. O.) szimpozion- ját tartják itt meg. A há­romnapos tanácskozáson száz­ötvenen vesznek részt, közöt­tük tizenhét ország harminc­öt kiváló kutatója. A program szerint harminchat referá­tum hangzik majd el. A fejkendős asszony fölnézett a község főterén a nagy épületen levő táblára: „Rendőrőrs!”. Igen, megérkezett. Utol­jára két hete járt itt, panaszkodni az urára. Benyitott. A telefonnál az a kövér­kés törzsőrmester ült. Köszönt. A rendőr fel­ismerte: — Jónapot, asszonyom. No, megint baj van? Az arcán még látszanak a férje öklé­nek nyomai. Mi az újabb panasza? — Széket tolt az asszony elé. — Most más baj van, törzsőrmester elvtárs! — Az asszony leült, megigazította fejkendő­jét. — Más baj? — Igenis. Az uram fekszik a földön. Nem akar fölkelni. — A földön? — Igenis! — tördelte kezét az asszony. — Kint a tanya előtt, az eperfa alatt. — Akkor rossz helyre jött, asszonyom. Ez a tisztiorvosra tartozik. Az asszony megreme­gett: — Nem orvos kell már oda, hanem rendőr. — Rendőr? Hová beszél? — A törzs ciga­rettát vett elő, puhítgatta. — Valami baja van az urának? — Az van. Baja van. — Bántotta valaki? Az asszony csöndesen engedte ki magából a szót: — Megsuhintottam. — Maga? Mivel? — Hát... a kapanyéllel. Most már az én uram nem fog engem verni, se örömében, se féltékenységében. — Szóval — gyújtotta meg cigarettáját a törzsőrmester — mivel maga a kapával meg­suhintotta, azért fekszik az ura a földön? — Azért. Örökké, árúén! — Matyi! — kiáltott ki az ablakon a törzs- őrmester. — Álljon gyorsan a kapuhoz! A megszólított oldalkocsis motorkerékpá­ros rendőr volt. Felbúgott a motor, s ők hár­man nemsokára a dűlőúton rohantak ki a Szállásföld-tanyára. A tanya előtt egy lányka ácsorgóit. — Az unokám — mondta az asszony, ki­szállva az oldalkocsiból. — Gyermekem — intézkedett a törzsőr­mester — menj át a szomszéd tanyára, hívd a gazdát. — Az asszonyhoz fordult: — Maga majd átadja a gazdaságát nekik a kulccsal, mert maga kérem ide már nem fog vissza­térni — egy jó darabig. Addig is csinálja meg a batyuját, amit magával hozhat. Az asszony maga elé meredt, aztán oda- vánszorgott az urához. Megállt előtte, nézte a Tanyán történi földön fekvő mozdulatlan tetemet. HiHelen megfordult, bement a tanyába. Összepakolt, aztán megjelent az ajtóban, kezében egy de- mizsonnal: — Bocsánat, hogy így megfeledkeztem az illendőségről, pedig sokszor voltam már za- varkodni az őrsön: ha meg nem sértem, egy kis barackpálinka ... — Nem kérünk. Gyerünk gyorsan. Az asszony teletöltötte saját poharát, fel­hörpintette: — Áldott ember volt — intett az ura felé, közben megtapogatta sebhelyes arcát. Nagyon szeretett, azért féltett annyira. — Felkapta a lepedőbe kötött batyuját, s égre emelt fővel beült a motor oldalkocsijába. , A pitvarajtóban megcsikordult a kulcs. Mi­kor a törzsőrmester átadta a szomszéd ta­nyasinak ideiglenes megőrzésre, s az ajtót lepecsételte, végignézett a kis szállásföldi dü- ledező épületen. A teteje mintha nyújtóz­kodó macskahát lenne, olyan görbe, rajta az égető naptól feketére perzselt nádkévék, fala omladozik, itt-ott repedt, a tyúkok kö­rül lekaparták róla a meszet. Az udvar csupa por, trágya, szemét. Mintha az a har­minc év előtti múlt itt rekedt volna a kis fej­lődő község határában, a Szállásföldön... A motorkerékpár, utasával az oldalkocsi ban elporzott, hogy utána hozza ki a halotthoz a körzeti orvost. Az asszony úgy ült az oldalkocsiban, mint egy megmerevedett, fehérkövű szobor. Mi­kor égre emelte a fejét, a nap megcsillant maszatos-könnyes arcán. A dűlőút végén, a nyárfák ahol kezdődnek, sarlóval a kezeiben egy ember állt. Mezítláb volt, inge kibugy- gyant nadrágszíja fölött. Az asszony, a me­rev szobor megremegett, fejét-arcát elfordí­totta más irányba. Az ember nézett az elsu­hanó, porzó motorkerékpár után. Kalapját le­vette, azzal integetett. De az asszony csak ült hideg szoborként, nem fordult vissza. Szeméből patakzott a könnye. Csak az őrszobán szólalt meg, mielőtt a jegyzőkönyvre került volna a sor: — Eztet a demizson pálinkát... adják majd oda Bozsik Menyhértnek... aki ott a dűlőét véginél állt. És mondják meg neki, hogy most mán én se lakok a tanyán. Én is be­mentem végleg a városba ... Legyenek szíve­sek törzsőrmester elvtárs, mondiák meg neki. Dénes Géza I á

Next

/
Thumbnails
Contents