Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)

1973-10-16 / 242. szám

“íKírSap 1973. OKTOBER 16., KEDD Thaiföldi diákok A thaiföldi diákok győztek; a diktatúra, amely ellen vérüket ál­dozva lázadtak fel, megszűnt létez­ni — írta hétfő esti tudósításában az AFP. A thaiföldi rádió az esti órákban megerősítette, hogy Titá­nom Kittikacsorn tábornagy, volt miniszterelnök, továbbá fia, Na- rong Kittikacsorn ezredes, vala­mint Prapassz Csarnszathiara tá­bornagy volt miniszterelnök-he­lyettes és belügyminiszter lemon­dott összes polgári és katonai funkciójáról, s eltávozott az ország­ból. Bangkokban hétfő este meg­szüntették a vasárnap elrendelt ki­járási tilalmat. Az új kormányfő „megállapo­dásra jutott a diákvezérekkel”, akikkel az esti órákban tárgyalt. THAIFÖLD fővárosában az ország közelmúltbeli történe­tének legnagyobb zavargásai robbantak ki.' Olyan zavargá­sok, amelyek a-szó szinte fizi­kai értelmében elsöpörték he­lyéről a nemrég még megin­gathatatlannak tartott „erős embert”, Kittikacsorn mar- Sallt. Kittikacsorn már hosszú esztendők óta, az alkotmány felfüggesztésével, gyakorlati­lag teljhatalmú diktátorként, rendeletekkel kormányozta ezt, a Vietnamtól csak Laosz viszonylag keskeny csíkja ál­tal elválasztott országot. BHUMIBOL KIRÁLY ke­zében csak elméletben össz­pontosult a hatalom. A vi­szonylag fiatal uralkodó nap­hosszat bezárkózott kottáival, magnetofonjaival és dzsessz- klarinétjaival palotájába és hagyta, hogy Kittikacsorn katonai kormányzata azt te­gyen, amit akar. MINDEZ addig nem oko­zott — legalábbis a felszínen — komolyabb gondokat, amíg tartott a vietnami háború. Thaiföldön volt — és maradt — az Egyesült Államok egyik legnagyobb katonai bázisa, nemcsak délkelet-ázsiai, ha­nem világviszonylatban is Udomból ég más repülőterek­ről indult a VDK-t és Dél- Vietnamot pusztító B—52-esek zöme. Amikor már látszott, hogy a háború befejezéséhez közele­dik, méghozzá nem úgy, ahogy azt az amerikaiak és szövetségeseik elképzelték, egy józanabb politiikuscsoport megpróbált tenni valamit. Kit­tikacsorn, Washington bang­koki „szi-klaembere” azonban páncélosokkal törte le a vál­tozásnak még a lehetőségét is... Csakhogy a politikában kérlel­hetetlen törvények uralködnak. A párizsi megállapodás és az USA A DIFK külügyminisztériumának nyilatkozata MOSZKVA November 7-i jelszavak A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának Központi Bizottsága Moszkvában közzétette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 56. évfordulójának jelszavait. E jelszavakban a központi bizottság felszólítja a világ népeit, harcoljanak azért, hogy a nemzetközi enyhü­lés irányzata megfordítha­tatlan legyen, és a békés egymás mellett élés a kü­lönböző társadalmi rend­szerű államok kölcsönös kapcsolatainak normájává váljék. „Világ népei! Küzd Jetek azért, hogy az erőszak al­kalmazásától való tartózko­dás a nemzetközi kapcsola­tok törvényévé váljék, az atomfegyver pedig mind­örökre betiltassék! Harcol­jatok az általános és teljes leszerelésért, a nemzetközi biztonság erősítéséért!” — hangoztatják a Moszkvában kiadott jelszavak. Az SZKP Központi Bi­zottsága továbbá felhívja a világ népeit, követeljék az arab államok elleni izraeli agresszió beszüntetését, to­vábbá erősítsék szolidaritá­sukat a chilei hazafiakkal, akiit bátor harcot vívnak a reakciós-fasiszta erők ter­rorja ellen. Az SZKP Központi Bi­zottságának egyik ünnepi jelszava az európai orszá­gok népeihez szól és így hangzik: „Harcoljatok azért, hogy az európai föld­rész a tartós béke, a bizton­ság és az államok közötti gyümölcsöző együttműkö­dés térségévé váljék. Lep­lezzétek le a reakciós és ra- vansista erőknek — a nem­zetközi enyhülés ellenségei­nek mesterkedéseit!”. TÖRÖKORSZÁG Szoros küzdelem A BT öt új, nem állandó tagja Az ENSZ-közgyűlés 28. ülés­szaka hétfői plenáris ülésén a Biztonsági Tanács nem állandó tagjává választotta a Belo­rusz SZSZK-t, Irakot, Kame­runt, Costa Ricát és Mauritá­niát. A Biztonsági Tanács új nem áEandó tagjai 1974. ja­nuár 1-én foglalják majd el helyüket a testületben. Ugyan­aznap válik ki a 15 tagú Biz­tonsági Tanácsból öt eddigi nem állandó tag: Guinea, In­dia, Jugoszlávia, Panama és Szudán. 1974. január 1-től kezdve tehát az ENSZ Bizton­sági Tanácsának tagja lesz az öt állandó tagon — Szovjet­unió, Egyesült Államok, Fran­ciaország, Nagy-Britannia és Kína — kívül mint nem állan­dó tag: Ausztrália, a Belorusz SZSZK, Indonézia, Irak, Ka­merun, Kenya, Costa Rica, Mauritánia, Ausztria és Peru. Várnában, a bolgár Fekete­tenger üdülőfővárosában, amely már a mediterrán ősz színeivel ékes, hétfőn reggel ült össze a Szakszervezeti Vi­lágszövetség VIII. kongresszu­sa. A nemzeti munkásmozgalom e rendkívül nagy jelentőségű eseményének előestéjén, va­sárnap este sajtóértekezletet tartott Várnában Pierre Gen- sous, a Szakszervezeti Világ­szövetség főtitkára. A Szakszervezeti Világszö­vetség VIII. kongresszusa — mint a főtitkár elmondotta — új korszakot nyit a szakszer­vezetek nemzetközi egységéért vívott küzdelemben. Ezt a megállapítást alátámasztja az a tény is, hogy míg az 1969- ben Budapesten tartott VII. kongresszuson 46 olyan szak­szervezet vett részt küldött­séggel, amely nem tagja a Szakszervezeti Világszövetség­nek, most ennek a számnak a kétszeresét is meghaladja a külső részvevők száma. Ez a világtalálkozó a nyílt viták­nak, a munkásosztály egysége új távlatainak kongresszusa­ként kerül majd be a nemzet­közi szakszervezeti mozgalom történetébe. A Trud című szovjet szak- szervezeti lap szerint „a nemzetközi szakszervezeti kongressz isok még sohasem voltak olyan reprezentatívak, mint amilyen a VIII. Szakszer­Az Egyesült Államok több tízezer, polgári személynek álcázott katonai tanácsadót hagyott hátra kivonulása után Dél-Vietnamban. Újjászervez­ték mind a négy katonai öve­zetben az amerikai katonai parancsnokságokat, s ezek élén John Murray tábornok áll. A saigoni kormányzatnak a felszabadított területek el­leni haditerveit Washington­ban dolgozzák ki, s végrehaj­tásukat Murray tábornok irá­nyítja — hangoztatja a DIFK külügyminisztériumának hét­fői nyilatkozata. A párizsi megállapodás alá­írása óta az Egyesült Államok több mint 15 000 tonna fegy­vert, hadianyagot és egyéb hadfelszerelést juttatott be il­legálisan Dél-Vietnamba, kö­vezed Világkongresszus. Meg­rendezésének körülményei is rendkívül kedvezőek: Megtar­tására ugyanis olyan időpont­ban kerül sor, amikor folyta­tódik a politikai légkör javulá- I sa a világon. Ezt a Szovjet­unió és a szocialista országok aktív lenini külpolitikája és valamennyi békeszerető nép erőfeszítése tette lehetővé. Az elért eredmények kedvező ha­tást gyakorolnak a szocializ­mus további erősödésére, az összes társadalmi erők mozgó­sítására, a nemzetközi mun­kásosztály és annak legna­gyobb tömegszervezetei, a szakszervezetek harci frontjá­nak kibontakoztatására”. A Trud méltatta a Szakszer­vezeti Világszövetségnek a nemzetközi munkásosztály szolgálatában szerzett kiemel­kedő érdemeit és rámutat: „A Szakszervezeti Világszövetség mindent megtesz azért, hogy tömörítse a dolgozókat és a szakszervezeteket a béke és a társadalmi haladás erősítését szolgáló akciókban. Rendkívül nagy jelentősége van az egy­ség és szolidaritás eszméjének, amelynek a Szakszervezeti Vi­lágszövetség odaadó híve és hírnöke. A valóságban ott ko­ronázza siker a szakszerveze­teknek a tőke ellen vívott har­cát, ahol a különböző irányza­tú szakszervezetek akcióegv- ségre lépnek” — írja a moszk­vai szakszervezeti lap. zöttük 200 harckocsit és 500 különböző típusú repülőgépet. Jelentősen emelkedett az idei költségvetési évben — a tavalyihoz képest — a Sai­gonná kormányzatnak juttatott amerikai katonai segítség ösz- szege is. Elliott Richardson hadügyminiszter beismerte, hogy az 1973—74-es pénzügyi évben a Délkelet-Ázsiának nyújtott amerikai katonai se­gély összege 4 milliárd 69 mil­lió dollár, szemben az 1972— 73-as pénzügyi év 2 milliárd 735 millió dollárjával. A DIFK külügyminisztériu­mának nyilatkozata azt is hangsúlyozza, hogy az Egye­sült Államok mindezzel rend­kívül durván megsértette a párizsi megállapodás 4., 5., 6. és 7. cikkelyét. A saigoni kor­mányzat az Egyesült Államok irányításával, támogatásával és ösztönzésére megerősítette fegyveres erőit, visszautasítot­ta a nemzeti megbékélés és egyetértés gondolatát, több tízezer területrabló hadműve­letet és úgynevezett pacifiká- ciós akciót hajtott végre, foly­tatja a megtorlást mindazok ellen, akik nem állnak az ő oldalára, több ezer hazafit, a béke hívét tartja fogva, kínoz meg, sőt titokban fizikailag is megsemmisíti őket. A DIFK erélyesen elítéli a párizsi megállapodás durva megsértését az Egyesült Álla­mok és a saigoni kormányzat részéről, követeli, hogy az Egyesült Államok haladékta­lanul szüntesse meg a saigo­ni kormányzat” ak nyújtott katonai segítségét. Nem fogadta el In Tam mi­niszterelnök lemondását sem Lón Női, a Phnom Penh-i re­zsim elnöke, sem pedig az úgy­nevezett politikai főtanács, a rezsim ellenőrzése alatt álló kambodzsai országrészek va­lamennyi államhatalmi intéz­ményét ellenőrzése alatt tartó négytagú testület. A Phnom Penh-i rádió közlése szerint a miniszterelnök is meggondol­ta magát és visszavonta le­mondását. . Az ilyen irányú döntéshez kétségkívül hozzájárult az a nem jelentéktelen tény is, Csaknem 17 millió török választópolgár járult vasár­nap az urnákhoz, hogy részt vegyen az általános választá­sokon. Az első, kivetített vá­lasztási eredmények szoros küzdelmet ígérnek a legutób­bi kormánypárt, az Igazság Párt és az ellenzéki Köztár­hogy a hét végén egynapos, úgynevezett villámlátogatást tett Phnom Penhben Noel Gayler tengernagy, a csendes­óceáni amerikai fegyveres erők parancsnoka. Gayler lebeszélte a minisz­terelnököt a lemondásról, egy­úttal tájékozódott az ország­ban kialakult katonai helyzet­ről. Ezekben a körökben úgy tudják, Kissinger utasítást adott az amerikai nagykövet­ségnek, hogy pekingi látoga­tásáig naponta adjanak rész­letes jelentést Washingtonnak a frontok alakulásáról. sasági Néppárt között a nem­zetgyűlés 450 képviselői he­lyéért. Az Igazság Párt né­hány ezer szavazattal vezet. A szavazás légkörét Anka­rában a vártnál enyhébbnek minősítik, de még így is né­gyen vesztették életüket, és mintegy húszán sebesültek meg a különböző politikai cso­portok összecsapása során. A legutóbbi, 1969-ben' meg­tartott választás során az Igazság Párt a mandátumok 46 százalékát szerezte meg. Az 1971-ben bekövetkezett kato­nai hatalomátvétel fosztotta meg a pártot a vezető szerep­től. HÉTFŐN A SZOVJETUNIÓ­BAN föld körüli pályára bo­csátották a Kozmosz—599 jel­zésű mesterséges holdat. ALEKSZEJ KOSZIGIN szovjet miniszterelnök hétfőn megkezdte tárgyalásait a dél­ben Moszkvába érkezett An­ker Jörgensen dán miniszter- elnökkel. NOVEMBER 2-TÖL 4-IG tartják Hamburgban a Német Kommunista Párt következő kongresszusát. Budapest után Várnában KAMBODZSA In Tam marad... BUKAREST1973 Parkok, szökőkutak, múzeumok varosában Két hetet töltöttem a közelmúltban a Román Szo­cialista Köztársaságban, s vendéglátóm, a Turisztikai Minisztérium jóvoltából végigjárhattam mindazokat a helyeket, ahol a külföldi turista szórakozást, felüdülést találhat. Országjáró utam során négyszer tértem visz- sza Bukarestbe, s minden visszatérés egy-egy felfede­zést jelentett. Első találkozásom e több mint 500 esztendős várossal verőfényes őszi délelőttön esett, s a kezdő világjárók fölényével gondolatban azon­nal címkét ragasztottam a városra: Bukarest — a fehér város. A szeptember végi nap­sütésben fehéren szikráztak a Polygrafikai Kombinát — is­mertebb nevén: a Scinteia Székház — magasba törő fa­lai; fehéren világolt a párizsi Arc de Triomph ikertestvére, a Diadalív, hatalmas, fehér obeliszkként magaslott a kör­nyező házak fölé a Hotel Intercontinental több mint húszemeletes épülettömbje, hi­deg-fehéren ragyogott a Tele- vizó modern sziluettje. Fehér­be öltözött a Bukaresti Egye­tem és a Katonai Főiskola, a Tűzoltó Múzeum rondellája és a Takarékpénztár sok kupolás palotája; fehér a George Enescu Múzeum és a Köz- társasági Palota, a Román Athenaeum és az Operaház, fehér a szökőkutak márványa és a 290 ezer lakosú Balta Álba — Fehér Mocsár — város­negyed legtöbb új lakóháza. Ezüstfehérben sziporkáztak 6 szökőkutak szétporló víz­cseppjei is a parkokban, tere­ken. A második címkét ez a fel­fedezés kínálta: Bukarest — a szökőkutak városa. Félórás autóúton annyi bukkant a szemem elé, hogy már két kezemen sem győztem meg­számlálni. Két nap után ked­ves, régi ismerősnek tűnt a nagy, kerek medencés fontána az Operett téren, a Szabadság park fehér márványkehely for­májú szökőkútja, s csak a jó­ég tudná megmondani, miért vált kedvencemmé mégis in­kább a régi moldvai nép­balladát megörökítő Miorica — Bárányka — a Kiseleff műúton. A harmadik felfedezés — és vele az újabb címke — sem váratott sokáig magára. Elég volt egy pillantás a Constantából érkező IL-18-as ablakából, s máris megszüle­tett bennem az újabb szen­tencia: Bukarest — a parkok városa. Ennél aztán bízvást megmaradhattam, hiszen a másfél milliós román főváros minden egyes lakójára 12 négyzetméternyi zöldterület jut! Pontosan annyi, amennyit a környezetvédelemmel fog­lalkozó szakemberek ideális mércének állítanak. Skanzen a fővárosban A félezer esztendős városon nem látszik meg kora. Féltő gonddal óvott műemlékei, nagy becsben tartott, barokk, neoklasszicista és eklektikus stílusban készült középületei, változatos külsejű és jó minő­ségű új lakóházai láttán az avatatlan szemlélő legfeljebb néhány évtizedes városnak vélné. Pedig már annak is fél évszázada, hogy a Buka­resti Egyetem néhány lelkes tanára és diákja, D. Gusti szociológus professzor kezde­ményezésére megalapította Európa egyik legelső skanzen­jét — szabadtéri falumúzeu­mát, a Herastrau parkban. Külön város — külön világ — ez a skanzen a főváros­ban. Tíz hektárnyi területen együtt van az egész ország népi építőművészete: több mint 240 tájjellegű épület — lakóházak, templomok, mű­helyek, pajták, színek, istállók, ólak — egész parasztporták, 47 teljes gazdaság. Valameny- nyi eredeti építőanyagból, ere­deti bútorokkal, munkaeszkö­zökkel, háztartási felszerelé­sekkel, szőnyegekkel, szőtte­sekkel, népviseleti ruhákkal. Van itt halfeldolgozó műhely a Duna-delta vidékéről és fazekasműhely Észak-Moldvá- ból; zsindelytetős, faragott ka­pun át visz az út a bukovinai székelyek jellegzetes portájá­ra; az egyik lakóház fekete­fehér mintás szőttesekkel dí­szített, mennyezetes ágyakkal berendezett „parádés szobája”, az apró öltésekkel hímzett, báránybőr ködmönök, beke­csek sokasága a módos szebe- ni szászok életmódjáról vall a látogatónak; látható itt vízimalom az Olt vidékéről, asztalosműhely Dobrudzsából, és havasalföldi pravoszláv falusi templom, amelyet egyet­len szög, vasalás nélkül, fából ácsoltak össze az odavalósi mesteremberek. A népművé­szet kimeríthetetlen gazdag­sága — tíz hektáron. És még egyre épül, szépül, gyara­podik ... Evreul libával Aztán akkor sem mondanék valótlant, ha azt állítanám, hogy Bukarest — a múzeumok városa. Az idegenforgalmi prospektusok tizenhármat ajánlanak a külföldiek figyel­mébe — köztük a Grigore An- tipa Természettudományi, a Theodor Aman Szépművészeti és az Archeológiái Múzeumot, de a lista ezzel korántsem tel­Az Ana Ipatescu körút jes, hiszen külön múzeuma van a tűzoltóknak, a postának, George Enescu zeneszerző ha­gyatékának, sőt, a román feu­dalizmus képzőművészetének is. Akinek kevés az ideje, an­nak egyet ajánlok feltétlen megtekintésre: az egykori ki­rályi palota — ma az Államta­nács rezidenciája — Stirbei Voda utcai szárnyában székelő Román Szépművészeti Múzeu­mot. Aki — mint én is — vaj­mi keveset tud e baráti nép képzőművészetéről, itt szinté­zisét kaphatja mindannak, amit látni, ismerni érdemes: Nicolai Grigorescu, Theodor Aman, Stefan Luchian képeit, Dumitru Paciurea szobrait. Grigorescut — a XIX. szá­zadi román festészet talán leg­nagyobb egyéniségét — a pa­raszti élet, a rézpénz nyaklán­cos román paraszt leányport­rék festőjét igazán és végle­gesen Evreul lopta be a szí­vembe. Pontosabban az Ev­reul libával című kép. Evreul — ez a félig a magyar Ludas Matyi, félig az orosz furfangos Nyesztyerka XIX. századi ro­mán rokona — hóna alatt a bizonyára uraságtól lopott, hí­zott libával, báránybőr kucs­mája alól ravaszkás tekintettel követi a látogatókat. Ha jobb­ról nézem, ha balról, kék szemének huncut pillantása mindenképpen engem figyel. Ehhez az életrevalóan agyafúrt Evreulhoz képest a másik, a kaftános, maga a kétlábon já­ró tisztesség. Nem messze a kaftános Evreultól függ a művész három leghíresebb al­kotása: az Ősz, a Nehéz út és az ökrös szekér. A következő terem a törté­nelmi tablók és a portréfesté­szet mestere: Theodor Aman képeinek „otthona”. A nagy román forradalmi demokratá­ról, Kossuth kortársáról, Ni­l f 4 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents