Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)
1973-10-03 / 231. szám
1973. OKTOBER 3., SZERDA PESl MEG k/CívIop Szimpozion Visegrádon Az Eötvös Loránd Tudományegyetem, állam- és jogtudományi karának rendezésében kedden Visegrádon négynapos nemzetközi pénzügyi, jogi szimpozion kezdődött. A tanácskozás részvevői — szovjet, bolgár, csehszlovák, lengyel, NDK-beli, jugoszláv és magyar szakemberek — a szocialista pénzügyi jog és jugtu- domány időszerű kérdéseit vitatják meg. A szocialista országok pénzügyi jógi együttműködésének keretében első alkalommal összehívott nemzetközi tanácskozást dr. Ádám György, az ELTE rektora nyitotta meg. Nemzetközi álfafhigiámai kongresszus kezdődött kedden a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, ahol csaknem 200 hazai és külföldi szakember vitatja meg az állattenyésztés egészségügyi kérdéseit. A négynapos tanácskozást dr. Kovács Ferenc, az Állatorvos- tudományi Egyetem rektora, a nemzetközi állathigiéniai társaság elnöke nyitotta meg, majd dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese tartott előadást. A miniszterhelyettes után dr. Kovács Ferenc beszélt az állathigiénda szerepéről és jelentőségéről a modern állattartásban. A tanácskozáson tíz témakörben több mint 100 előadás hangzik majd el. Kollektív szerződés — üzemi demokrácia Minta lehet a nagykőrösi gyakorlat Sajtótájékoztató a Munkaügyi Minisztériumban A Munkaügyi Minisztérium szakemberei nyolcvan vállalatnál — több mint 400 ezer ember munkahelyén — vizsgálták meg a kollektív szerződések végrehajtását, a beszámolók és a viták hatékonyságát. Tegnap dr. Nagy László, a minisztérium munkajogi főosztályának vezetője e felmérés tapasztalatairól tájékoztatta a sajtó munkatársait. Beszámolójának külön aktualitást ad az a tény, hogy vállalatainknál épp most, Gyarapodó tehénállomány Szakosodás útján a valkéi tsz Szeptember vége egy nem túlságosan nagy, ám nem is jelentéktelen eseményt hozott a válkói Űj Élet Termelő- szövetkezet számára: kibővült az a szakosított, 400 állatra méretezett tehenészeti telep, amelynek műszaki átadása tavasszal történt meg. Most egy újabb 100 férőhelyes istálló készült el, amelynek benépesítése, állatokkal való feltöltése a már meglevő üszőállomány révén történik. S még az idén, előreláthatóan az esztendő utolsó hónapjában szintén megépül a 250 férőhelyes, úgynevezett kötetlen zárt rendszerű istálló, amelyben hízómarhákat tartanak majd. Mi e szisztéma lényege? — kérdem Kovács Lászlótól, a tsz elnökétől. Együtt mennek exportra — E tartási mód lényege az, hogy az állat nincs lekötve a jászolhoz, de zártan, boxok- ban éldegél, ahol, abrakos hizlalással, 13 hónap alatt 5—0 mázsás lesz, hogy aztán elutazzék, főként olasz exportra. Minden boxban 13 állat hízik, s ezek olyannyira összeszoknak, hogy azonos vagonban mennek exportra _is. Minden vagonba 12 marha fér, a tizenharmadik amolyan tartalékos szerephez jut, hátha nem hízik valamelyik eléggé. Kovács Lászlótól megtudom azt is, hogy évek óta 3000— 3500 liter az átlagos tejhozam a valkói szövetkezetben, ami országosan is kimagasló, lévén ez utóbbinak az átlaga 2500 liter körül. Tehetünk egy összevetést a hajdani helybéli produktummal Js: 1958-ban, tehát közvetlenül a tsz megalakulása előtti esztendőben, mindössze 1500 liter volt a valkói tehenek átlagos tejhozama. Az idén 3500 litert várnak a magyartarka állománytól, amely folyton- folyvást gyarapszik. Egy évtizedre visszapillantván: 1963- ban 246, 1966-ban 329 szarvas- marha, ezen belül 91, illetve 157 tehén van a közösben — ma viszont 1100 szarvasmarha, ebből pillanatnyilag 400, de jövőre már ötszáz tehén birtoklója lesz a szövetkezet. Kiszolgálni az állattenyésztést Az Űj Élet Tsz tagja a Gal- gatej társulásnak, amelynek naponta 4000 liter tejet szállít. A valkóin kívül Túra, Vácszentlászló, Dány és Zsám- bok termelőszövetkezete alapította ezt a közös vállalkozást, hogy ily módon jövedelmezőbben értékesíthessék termékeiket. E reményekben nem csalatkoztak, jóllehet az utóbbi hónapokban már van bizonyos eladási gondjuk: a napi 15—20 ezer, közösen földolgozott tejből ezer liternek nincs megbízható piaca. Nem kívánok sokirányú tennivalók elemzésébe elmélyedni, megtettük azt lapunk egyik közelmúltbeli számában, ezúttal csak annyit: ez a föltehetően átmeneti zavar nem módosítja a valkói szövetkezet vezetőinek azt a véleményét, hogy helyesen jártak el, amidőn — az idevágó kormányhatározat szellemében — a szarvasmarha-állomány fejlesztését tartják legdöntőbb tennivalónak állattenyésztésükben. — Az a koncepciónk, hogy a növénytermesztés szolgálja ki az állattenyésztést — hangsúlyozza Kovács László, aki 1962- ben jött Valkóra főmezőgazdászként, majd elnökké választották, s változatlan dinamizmussal igyekszik tovább szilárdítani a nagyüzemi gazdálkodásnak immár nemcsak a kereteit — amelyek megvannak, kialakultak —, hanem mindazt, amit e keret egybefoglak — Olyan, tömbösített, zárt termelési rendszert kívánunk megvalósítani, amelynek lényege, hogy hatékonyabban leszünk képesek az erő- és munkagépek kihasználására Azzal, hogy egy-egy tömbben termesztjük a különféle de most már pusztán négyre apadt — nem is olyan régen még 15—20 félét vetettünk, ültettünk — növényt, voltaképpen a szövetkezetben megteremtjük a magunk kis zárt szisztémáját, amelyhez megtaláljuk a legcélszerűbb gépsorokat. Íme tehát, először hallok ilyesfajta kezdeményezésről: anélkül, hogy a tsz belépne valamely országosan ' ismert zárt rendszerbe — köztudott, hogy mindössze négy van belőlük —, önmaga kívánja meglelni a magasabb hozamok útját. Ennek természetesen föltétele — miként egyebütt is — a szakosodás. Enyhített az eső Búza, kukorica, zöldborsó és pillangós takarmányok — ez a mai növényszerkezet. A mindössze 9,4 aranykoronás, lényegesen az országos, s jóval a gödöllői járás átlaga alatti minőségű földeken, oz idén 41 mázsa búzát arattak hektáronként. 23,5 mázsát holdanként. Miként a tejhozam esetében, úgy itt is érdemes egy összevetést tenni: a tsz megalakulása előtt 9,5 mázsa volt a valkói parasztok holdankénti búzaátlaga. (Való igaz, a tsz első éveiben ennél is alacsonyabbra süllyedt ez a hozam: 1963- ban 7, 1964-ben 8,1, 1965- ben azonban már 13,1 mázsa volt az átlag, amely adialék- sor pontosan megfelel a tsz fejlődésének, beleértvén a gyötrelmes indulást, majd a jó tíz esztendeje megkezdődött fölívelést.) Nyilvánvaló, hogy a föld csak a megfelelő tápanyagot, a gondos művelést hálálja meg, ezért magas, holdanként nyolc-tíz mázsa vegyes műtrágyát adagolnak a búzához, amely növény termesztése gépesített. — Áz idei vetés meglehetősen kilátástalan körülmények közepette kezdődött — mondja az elnök. — A szárazság miatt több műveletet kellett elvégeznünk, vagyis tetemesen megugrottak a költségeink. Az esőzések azonban már enyhítenek ezen a gondon. A tsz 550 holdnyi kukoricája viszont megsínylette az aszályt, ezért a terméskilátás alaposan megcsappant abban a két hónapban, amíg egy szemernyi eső sem hullott a valkói határban. De így is 23—25 mázsányi kukoricát várnak májusi morzsoltban kalkulálva holdanként — a tsz megalakulása előtt az ebbéli hozam 15 mázsa volt a faluban. Ami a növénytermesztés, valamint az állattenyésztés harmóniájának megteremtéséből hiányzik még: a takarmányok szárításának, földolgozásának, tárolásának, vagyis a magas takarmány érték „megfogásának” a lehetősége. Anyagi fedezetük van rá, 1975-re megépül a gazdaságnak ez a láncszeme is, a 10 millió forintba kerülő takarmányüzem. Jubileum előtt Ez az időpont túl lesz már a tsz megalakításának másfél évtizedes jubileumán, amelyet tavasszal szándékoznak megünnepelni. Erre az alkalomra dr. Udvari László, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem professzora földolgozta és megírta a valkói tsz történetét, tavaszra ez is megjelenik. A professzor idézi Kovács Lászlót, a volt főmezőgazdászt, a mai elnököt, aki szintén Gödöllőn szerezte mpg a diplomáját, s 'aki elmondta a krónika szerzőjének: nagy szerepet tulajdonít a szövetkezeti demokráciának. „A szövetkezeti gazdálkodáshoz nemcsak jómódú, dolgos, hanem művelt, a saját sorsát és a nép érdekeit is figyelembe vevő parasztokra van szükség. Ezt pedig csak a szövetkezeti demokrácia megtartásával lehet elérni.” Az elnöki vallomást megerősíti mindaz, amit a valkói tsz szisztematikus gyarapodásáról a hírlapíró följegyezhet. Keresztényi Nándor a negyedik negyedévben kerül újra napirendre a kollektív szerződések elemzése, a módosítások szükségességének feltárása. A szakemberek elsősorban azt vizsgálták, hogy a vezetők milyen részletesen tájékoztatják a munkásokat a kollektív szerződés végrehajtásáról. A többi között megállapították, hogy a vállalati beszámolókban még mindig sok az általánosság, ezekből nem derül ki pontosan, hogy az ígért jogok és a vállalt kötelezettségek egyensúlyban vannak-e. A szakemberek a formális értékelés okait keresve, rámutattak, hogy a legtöbb vállalatnál nincs olyan • Információs rendszer, amely a kollektív szerződés végrehajtásának minden területére kiterjedne. Nem ritka tünet a vezetők részéről a kollektív szerződések lebecsülése sem. A hiányos tájékozottságon és a helytelen szemléleten a legrövidebb időn belül változtatni kell — mondotta a főosztály- vezető. Hogyan illeszkedik a kollektív szerződés, a beszámoló vitája az üzemi demokrácia rendszerébe? — így fogalmazták meg második kérdésüket a szakemberek. Megállapították, hogy az üzemi demokráciában előkelő helyet foglal el a beszámoló és a vita. Ahol jó beszámolót készítettek, elegendő időt biztosítottak a felkészülésre, ott a dolgozók 60—70 százaléka megjelent, 10 százaléka résztvett a vitákban. A hozzászólók, az őket közvetlenül érintő kérdéseken túl a kollektíva, az egész vállalat problémáival is foglalkoztak. Különösen sók hasznos ötlet hangzott el a munka- és üzemszervezés javításáról, e javaslatok nyolcvan százalékával egyetértettek a gazdasági vezetők. Ezután a főosztályvezető arról szólt, hogyan segíti a minisztérium a kollektív szerződések hatásosabb végrehajtását. A vállalatok vezetői olyan módszertani anyagra számíthatnak, amelyek segítik a beszámolók elkészítését, a viták bonyolítását. A minisztérium illetékesei elhatározták, hogy azokat a vállalatokat kérik fel A Suhl megyei ifjúsági delegáció Százhalombattán A hétfőn megyénkbe érkezett öttagú Suhl megyei FDJ delegáció tegnap délelőtt Szentgyörgyvári Istvánnak, a KISZ Pest megyei bizottsága titkárának kíséretében Százhalombattára látogatott. A városi KISZ-bizottságon Komáromi János, az MSZMP városi bizottságának első titkára, Barthoíomaei Gy örgy, a városi pártbizottság titkára, Koltai Attila, a városi KISZ-bizottság titkára, Ferenczi Illés, a városi tanács elnökhelyettese, valamint Bagi Gábor védnök- sé.gi szervező fogadta a vendégeket. A várasd KISZ-bizottság után a vendégek a Dunai Kőolajipari Vállalatnál tettek látogatást, ahol Péczeli Béla, a DKV igazgatója, Mezei Lajos, a gyár pártbizottságának titkára és Gátai Tamás, a KISZ- bizottság titkára fogadta őket. Az igazgató tájékoztatást adott a gyár tevékenységéről, gazdasági eredményeiről, majd a delegáció tagjai megnézték a DKV fontosabb üzemeit. A délután folyamán a vendégek Érden megtekintették a művelődési házat, az ifjúsági klubot, valamint az új szakmunkásképző intézetet. Ma Nagykőrösön megismertednek a konzervgyárral, délután pedig a kocséri termelő- szövetkezetben szüreten vesznek részt, s találkoznak a termelőszövetkezeti fiatalokkal. jó tapasztalataik rögzítésére, melyek eddig a legjobb tapasztalatokat gyűjtötték. Munkatársunk kérdésére a főosztályvezető elmondotta, hogy több Pest megyei vállalatot Is felkérnek a módszertan kimunkálására, így például várható, hogy a Nagykőrösi Konzervgyár jó gyakorlata is mintául szolgál majd más vállalatok számára. F. P. A szlovák nemzeti felkelés, képekben A csehszlovák néphadsereg napja tiszteletére a budapesti Csehszlovák Kultúra és a Magyar Néphadsereg Központi Klubjának parancsnoksága gazdag, változatos programot állított össze. Ennek első eseménye kedden délben volt, amikor a központi klub Váci utcai épületében ünnepélyes külsőségek között megnyitották „A szlovák nemzeti felkelés képekben” című kiállítást. Ugyancsak kedden nyílt meg a Karikás Frigyes katonai kollégiumban a Csehszlovákia idegenforgalmi szépségeit bemutató fotókiállítás. Ma este filmbemutatóval folytatódik a program. Szakipar Ek«s János felvétele Megtekintik a ceglédi bor- palackozót és meglátogatják a ceglédi városi ifjúsági klubot. Október*1 4-én, csütörtökön Vácott a város politikai vezetőivel találkoznak a delegáció tagjai, majd látogatást tesznek az Egyesült Izzó váci gyárában. P ontosabban: szak- és szerelőipar, a hivatalos szóhasználat így jelöli azokat a tevékenységeket, amelyek egyre nagyobb szerephez jutnak a beruházásoknál, a fejlesztési, felújítási munkáknál, a termelőüzemek: rekonstrukciójánál. Szak- és szere- lőiparosok dolgoznak a padlóburkoláson, a víz-, gáz-, villanyvezetékek, a fűtőberendezések elhelyezésén, szerelők állítják össze a darabokban szállí- ' tott csöveket, tartályokat, gépeket. Szakipari tevékenység a százhalombattai hárommillió tonnás atmoszferikus-vákuumdesztillációs sor hegesztési munkáinak elvégzése éppúgy, mint a lakóházak „vizesblokkjának” — konyha, fürdőszoba, mellékhelyiség — szigetelése, o törökbálinti tüdőgyógyintézetben 1,8 millió forintos költséggel elvégzett szennyvízderítő-, kazán-, villanyhálózat-felújítás. A szak- és szerelőipar döntő, nélkülözhetetlen része mindenfajta beruházási, fejlesztési programnak. A szak- és szerelőipar országosan is, a megyében is e programok legérzékenyebb, leggyengébb pontjának számít. Gödöllőn hónapokat késett két, összesen 80 lakást fedele alá fogó épület átadása, mert azon állt a vita, hogy megfelelő-e, jcellő minőségben elhelyezett-e a padlóburkolat... Cegléden a kétezer vagon befogadó- képességű gabonatároló átadási határideje 1972 vége volt, de még most is csak 600 vagonos kapacitással működik, főként szak- és szerelőipari problémák miatt. Hasonló gondok késleltették — késleltetik — Százhalombattán a Dunai Kőolajipari Vállalat több részegységének határidőre történő üzembe helyezését... Egy-egy közepes létesítményen fél tucat szak- és szerelőipari vállalat emberei dolgoznak. A nagyberuházásokon az alvállalkozók száma sűrűn meghaladja a húszat is, s pusztán tevékenységük egyeztetése, munkavégzésük sorrendjének megállapítása négy-öt beruházási ügyintéző idejét köti le. T úlzottan szakosodott a szak- és szerelőipar, de ugyanakkor gépesítési színvonala alacsony, kapacitásuk összetétele nem tükrözi a mai igényeket s még kevésbé felel meg a holnapi követelményeknek. Miközben fölös képességékkel küzdenek — s munka , után szaladgálnak — például a villany-, és műszerszerelő vállalatok, szövetkezetek, addig kínzó —■ a befejezést erősen hátráltató — hiány mutatkozik ún. minőségi hegesztésben, csőszerelésben ... S hogy a feszültségek nem pusztán falra festett ördögként léteznek, azt bizonyítsuk egy, a magunk tapasztalatainál nyomosabb tanulmány említésével. Az elemzést az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság készítette, s eszerint 1975re 8—9 milliárd forint értékre növekszik a technológiai szerelések iránti igény, de ebből 1,5—2 milliárd forintnyi munka elvégzésére nem lesz kapacitás. Építőmesterileg tehát készen áll majd az építmény, legyen az akár lakóház vagy ipari csarnok, de könnyen megtörténhet, hogy mégis meghiúsul a terv szerinti átadás. Mert nincs elég szakiparos, szerelő, mert munkájuk csak kis részben gépesített, s a gépek többsége elavult... Amit még inkább aláhúz az a tény, hogy a szak- és szerelőiparban évek óta a tervezettnél kisebb mértékben növekszik az egy főre jutó termelési érték, azaz nemhogy csökkenne a feladatok és a teljesítmények közötti rés, hanem lassan, de fokozatosan tágul. Igaz, az 1971. július 1-i hatállyal életbe lépett rendelkezés — akkor már hosszú ideje ismert, kárhoztatott, de megtűrt jelenségnek véget vetve — ugrásszerűen növelte a beruházásokon dolgozó szerelők személyi érdekeltségét mind a határidők betartásában, mind a munka előírt minőségű elvégzésében, de semmit nem változtatott a vállalatok helyzetén. E zt a helyzetet pedig az jellemzi, hogy nincs különösebb érdekeltség a munkavégzés korszerűsítésében, a kapacitások fejlesztésében, mert — néhány kivételtől eltekintve — a nagy kereslet így is lehetővé teszi a feladatok közötti 1 válogatást, a legjobb nyereséggel kecsegtető munkák „kimazsolázását”, az árak nyílt vagy burkolt emelgetését. Az építés gyors iparosodása — így a lakóházaknál a nagypanelek térhódítása —, a könnyűszerkezetek alkalmazásával elért időnyereség még inkább kiemelte a szak- és szerelőipar elmaradottságát, s azt a tényt, hogy a gyatra szervezés miatt a meglevő kapacitások ktihasználtsága sem megfelelő. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat — s ez dicséretére válik —, ráérezve időben a feladatokra, évekkel ezelőtt gyors tempóban fejleszteni kezdte szak- és szerelőipari részlegeit, de így sem győzi a munkát. Ám ugyanakkor — s ez már nem válik dicséretére — nehézkesen, sok huzavonával fogadta azt a fölkínált lehetőséget, hogy a Ceglédi Tanácsi Építőipari Vállalat — amelynek 30 milliós évi szakipari kapacitása van — bekapcsolódjék ilyen természetű teendőik ellátásába. Az első lépés tehát a szervezettség javítása, a meglevő kapacitások leghatékonyabb fölhasználása érdekében. Ez a lépés lényeges javulást hozhat, s alapot teremthet arra, hogy a szakipar ma oly’ zilált szénája fokozatosan rendeződjék, összhang* teremtődjön a fejlesztési munkák e két önálló, de egymástól el nem választható területe között. Mészáros Ottó 4 I
