Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)
1973-10-03 / 231. szám
\ I*t3l UK. Kjíú'ksp 1973. OKTOBER 3., SZERDA f3kusz-' Harmadik CCMf Viták a munka ritmusáról Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet koordinációs bizottsága Géniben kedden egész nap folytatta tanácskozását a konferencia második szakaszának munka- szervezési és ügyrendi kérdéseiről. A 35 résztvevő ország képviselői úgy határoztak, hogy a hét hátralévő felében az albizottságok az eddigi rend szerint üléseznek — naponta átlag nyolc albizottság. Megállapodás született arról is, hogy a gazdasági és kereskedelmi témákat tárgyaló munkaszervek a helsinki ajánlásoknak megfelelően konzuL tálhatnak az ENSZ európai Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára (a képen középen) hétfőn fogadta George Shultz amerikai pénzügyminisztert, Nixon elnöki gazdasági különtanácsadó- ját. Shultz a stovjet—amerikai kereskedelmi vegyes bizottság harmadik ülésszakára Moszkvába érkezett amerikai delegációt vezeti. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK küldöttsége, amely részt vesz a szovjet—amerikai kereskedelmi közös bizottság harmadik ülésszakának munkájában, vasárnap érkezett Moszkvába. A delegációt George Shultz, Nixon elnök gazdaságügyi tanácsadója, pénzügyminiszter vezeti. Tagjai között van. Fre- derich B. Dent kereskedelemügyi miniszter is. Az ülésszak hétfőn kezdte meg munkáját. AZ ELMÜLT ÉVBEN a szovjet—amerikai árucsere értéke 720 millió dollárt ért el, szemben az 1971. évi 240 millió dolárral. A Szovjetuniónak a kapitalista országokkal folytatott kereskedelmében az Egyesült Államok a hatodik helyre került, az NSZK, Japán, Finnország, Anglia és Franciaország után. A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK az utóbbi időben több megállapodást írt alá, köztük kereskedelmi-gazdasági jellegűeket is, amelyek nagy távlatot nyitnak a két ország előtt. Máris több szerződést kötöttek. A Szovjetunió amerikai bulldózereket, fémvágó gépeket, automata sorokat, fémöntő és más berendezéseket rendelt meg az épülőfélben lévő kámai autógyár számára, olaj; ipari és más felszereléseket vásárolt. A SZOVJETUNIÓ is rendelkezik az Egyesült Államok érdeklődésére számottartó árukkal: fémvágó gépekkel, vaskohászati felszerelésekkel, szárnyas hajókkal, olyan műszerekkel és berendezésekkel, amelyek népszerűségre tettek szert a nemzetközi piacon. Jelenleg tárgyalások folynak egy hosszútávú szerződés megkötéséről, amely JAK—40-es utasszállító repülőgépek (helikopterek) szállítását irányozza elő. Tanulmányozzák szovjet mezőgazdasági traktorok eladásának lehetőségeit. A szovjet exportban jelentős helyet foglalhatnak el a legkorszerűbb termékfajták gyártásának és technológiai folyamatoknak a licencei is. „Marxistákkal szembeni éberség' Argentínában A perónista kormányzat hétfőn lemondásra szólította fel Rodolfo Puiggrosst, a Buenos Aires-i egyetem kommunista rektorát. Az argentin főváros diákságának körében nagy ellenérzést keltett a döntés: az egyetemisták ezrei vonultak hétfőn a közoktatás- ügyi minisztérium elé tiltakozásul a Hector Campora elnöksége idején kinevezett kommunista rektor távozása ellen. A UPI Buenos Aires-i jelentése szerint a hallgatók az előadótermek megszállására és újabb tüntetésekre készülnek. „Perónisták, radikálisok és kommuifisták együtt lépnek majd fel, követelve, hogy tartsák meg Puiggross rektort tisztségében” — mondotta egy diákvezető. A rektor méltán népszerű az egyetemisták között, hiszen jelentős változásokat hajtott végre az egyetemen, eltörölte a felvételi vizsgákat és módosította a tananyagot. A rektor eltávolítását a hír- ügynökségek kapcsolatba hozzák azokkal a hírekkel, amelyek szerint a perónista kormányzat a „marxistákkal szembeni éberségre” szólított feL, ★ Az Argentin Általános Munkásszövetség (CGT) hétfőn Adelino Romerót jelölte a múlt héten meggyilkolt Jósé Rucei főtitkár utódjául. // Kézzelfogható" gáztávvezeték A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti gáztávvezeték hétfőn megkezdte működését — közölte Szabit Orudzsev, a Szovjetunió gázipari minisztere a TASZSZ tudósítójának. Több millió köbméter szovjet földgáz már megérkezett a Német Szövetségi Köztársaságba. „Az új nagy szovjet—nyugatnémet nemzetközi gázvezeték üzembe helyezésére nagy jelentőségű időpontban került sor. Az SZKP-nak és a szovjet államnak a nemzetközi feszültség enyhítésére, a béke megszilárdítására, valamint a népek közötti kölcsönös megértésre és együttműködésre irányuló politikája meghozza kézzelfogható eredményeit. Az NSZK-val kötött földgázszállítási megállapodás jó példa az ilyen kölcsönösen előnyös együttműködésre” — mutatott rá a miniszter. — Idén körülbelül 500 millió köbméter gázt szállít a Szovjetunió az NSZK-ba. Később a szállítások tovább növekednek és 1980-tól évente 7 milliárd köbméter földgáz áramlik majd a gázvezetéken keresztül az NSZK-ba. A megegyezés alapján az NSZK 20 év alatt mintegy 120 milliárd köbméter gázt kap majd. / MEGVÉTELRE AJÁNLUNK egy STAR-25-ös típusú, 3 tonnás AUTÓDARUT egy EV-732-es típusú, 3 tonnás EMELŐVILLÁS TARGONCÁT és két ZETOR K-25-ös VONTATÓT A felsorolt gépek felújításra szorulnak, illetve bontás után, alkatrészként használhatók. SZEREL VÉMYÉRTÉKESÍTÖ VÁLLALAT Forgalmi osztály Budapest V!., Bajcsy-Zsilinszky út 31. Telefon: 636-869, 836-990. ügyintéző: Bokor István Postai irányítószám: 1389. A jövő szállítások terhére a „Ruhrgas AG”- részvénytársaság hitelt bocsátott a Szovjetunió rendelkezésére nagy átmérőjű csövek és néhány más olyan berendezés megvásárlásához, melyek szükségesek a szovjet gázipar fejlesztéséhez — mutatott rá Szabit Orudzsev. A szovjet miniszter külön megemlékezett a csehszlovák dolgozóknak a gázvezeték építésében szerzett érdemeiről. Mivel a vezeték Csehszlovákia területén halad keresztül „az NSZK-val kötött gázszállítási szerződés hozzájárul majd a kereskedelmi kapcsolatok fejlődéséhez, valamint a két ország gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésének javulásához” — hangsúlyozta befejezésül a miniszter. gazdasági bizottságával. A tanácskozás során egyes országok felvetettek más ENSZ- szervek, így az UNESCO meghívásának kérdését is. A koordinációs bizottság által kijelölt munkacsoport ma Mielőtt készíti el és terieszti elő jóváhagyásra a következő időszak munkatervét az értekezlet számára. A konferencia jól tájékozott köreiből származó értesülés szerint a szocialista országok az eddigi munkaritmus fenntartása mellett foglaltak állást, jó néhány nyugati delegáció viszont az altoizottsági ülések számának, csökkentését kívánja. Bár a fent említett források szerint a közeljövőben nem terveznek szünetet az értekezleten, a munka lassítását szorgalmazó delegációk akarva akaratlanul azoknak az erőknek a malmára hajtják a vizet, amelyek a biztonsági értekezlet elhúzásával is az európai enyhülés ellen tevékenykednek. Wilson új dimenziója A brit Munkáspárt fél évszázados történetének legmesszebbmenő választási ígéreteit tartalmazta Harold Wilson kedden Blackpoolban mondott beszéde. A program, amelyet a pártján belül centristának számító Wilson felvázolt, az erősödő baloldal nézeteit tükrözi, és bizonytalanságai ellenére is vonzó alternatívát kínál a hároméves toryuralom osztálypolitikájától sújtott tömegek számára, ígéreteket tett arra, hogy felveszi a harcot a nemzetközi monopóliumok államok feletti uralma ellen, s a tőkés fejlődés új viszonyai közepette, „teljesen új dimenzióban” folytatja elődje, Clement Attlee államosítási művét. Wilsont az évi országos pártkongresszuson tartott másfél órás beszéde után az 1200 szakszervezeti és helyi delegátus helyéről felállva ünnepelte. NEW YORK Pétsr-Riad találkozó Péter János külügyminiszter kedden találkozott és megbeszélést folytatott Mahmud Riaddal, az Arab Liga főtitkárával. A megbeszélésen az Arab Liga és hazánk közötti kapcsolatok, valamint az ENSZ-közgyűlés napirendjén szereplő kérdések kerültek szóba. Ciprus a „keresztútnál" A Ciprusi Köztársaság olyan politikai „keresxtútnál” OH meg a7 idén függetlenségének évfordulóját, amelyen biztató és veszélyeké hordozó erők ugyanabban az időpontban találkoznak. Ciprus, ez a Dunántúlnál kisebb sziget, ahol a lakosok lélekszáma alig negyed Budapestnyi — mindig is a legkülönbözőbb politikai erők valóságos lombikja volt. Ennek elsőrendű magyarázata a sziget stratégiai helyzete a Földközi-tenger keleti medencéjében. Szerepe volt a különböző Ciprus elleni kísérletek ösz- szeomlásában a Görögország és Törökország közötti már említett feszültségnek is. A jelenlegi helyzet ugyanis olyan végletekig kiegyensúlyozott kompromisszumot képvisel, amelynek megváltoztatása az egyik vagy a másik fél ellenakcióját provokálhatta volna. Ez szétrobbanthatta volna a NATO délkeleti szárnyát, amelynek fenntartása pedig még fontosabb Washington szemében, mint Ciprus esetleges „integrálása” egy atlanti támaszpontrendszerbe. A stratégiai pozíciók könyörtelen logikával állították Ciprust függetlenségének megszerzése után is a különböző imperialista támaszpont-kombinációk középpontjába. S ennek természetes ellentételeként: a világpolitika szocialista és haladó erői a maguk fokozódó fizikai és politikai befolyását mindig erőteljesen latba vetették e blokk-kombináció meghiúsítására. Ezt a helyzetet még számos tényező bonyolította. Elsősorban az, hogy szervezett aknamunkával szembeállították a sziget török kisebbségét a gorög többséggel és így polgárháborús helyzetet •teremtettek. Másodsorban, és ettől elválaszthatatlanul az, hogy Törökország hosszú évekig automatikusan a török kisebbség stratégiai támogatója volt és a sziget kettéosztását''javasolta, míg Görögország ezt élésen elutasította. Ez állandó konfliktusveszélyt jelentett a NATO délkeleti szárnyán. Végül bonyolította a helyzetet az, hogy a szigeten a függetlenség ellenére is ott maradtak a szuverén angol területnek számító katonai támaszpontok. A függetlenség tehát fizikailag korlátozott! A görög és török csapatkontingensek, valamint a görög tisztek parancsnoksága alatt álló ciprusi nemzeti gárda mellett ENSZ-haderők, s a támaszpontokon angol csapatok is állomásoznak a szigeten. Makariosz érsek, aki a függetlenség kikiáltása óta a sziget köztársasági elnöke, felismerte, hogy ebben a helyzetben Ciprus számára egyet-t len kivezető • út adódik: a nemzeti függetlenség megszilárdítása és olyan el nem kötelezettségi politika kidolgozása, amely megakadályozza, hogy a sziget a támaszpontpolitika játékszerévé váljék. (Az utóbbi években tucatnyi válság során próbálták össze- roppantani a NATO-hatalmak ezt a politikai koncepciót. A függetlenség és el nem kötelezettség gondolata — és annak személyes jelképe, Makariosz — azonban mindmáig túlélt minden ilyen kísérletet. Ebben kiemelkedő része voll a nemzetközi erőviszonyoknak. Gyakorlatilag annak, hogy a Szovjetunió ismételten leszögezte: feltétlenül szükségesnek tartja a szigetköztársaság függetlenségének megőrzését és szilárdítását. Ez kockázatossá tett minden esetleges nyílt imperialista kalandot.) Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a helyzet nyugvópontra jutott. Ciprus fölött szüntelenül ott lebeg a „lisszaboni formula’* érvényesítésének veszélye. Ez pedig egyben Makariosz hatalmának — sőt életének — veszélyeztetését is jelenti. A biztató jelek és Grivasz látszólagos veresége ellenére sem lehet tehát kizárni, hogy Cipruson az imperializmus valamilyen fegyveres akciót provokál a hajlékony és körültekintő politikát folytató államfő megbuktatására. — I — e Bizonyos fokig új helyzetet teremtett, hogy 1971-ben a NATO lisszaboni ülésén amerikai nyomásra Görögország és Törökország közeledni kezdett egymáshoz. Az amerikai elképzelés az volt, hogy Athén és Ankara a Ciprusi Köztársaság kormányának feje fölött nyújtsanak kezet egymásnak. Így — vélték a NATO csúcsain — olyan helyzetet lehet kialakítani, amelyben a ciprusi függetlenség fokozatosan elhal és a sziget maradéktalanul NATO-tá- maszponttá változtatható. (Az utóbbi esztenSök bajai és nehézségei mind ebből a „lisszaboni formulából” adódtak. Számos válság robbant ki e két esztendő során. A leglátványosabb ezek közül az angolok elleni függetlenségi harc hajdani katonai vezetőjének, Grlvasznak titkos partraszállása a szigetein 1971 őszén. Grivasz a Görögországhoz való csatlakozás, az úgynevezett Enosis fanatikus híve. A partraszállás éta eltelt két esztendő alatt az emberrablások, bombamerényietek, I politikai Intrikák és puccster- vek tucatjait dolgozta ki Makariosz megdöntésére.) Athén ezredesei szívesen vették volna ugyan Makariosz „eltüntetését”, s erre a célra Grivaszt alkalmas eszköznek ítélhették. Ugyanakkor azonban Grivasz vak Enosis-poli- tikája ellentétben állott a görög—török alkut feltételező „lisszaboni formulával”, amelyet Washington nyomására Athén elfogadott Ily módon számos fordulat után 1973 őszére Makariosz meg tudta erősíteni helyzetét, és a görög kormány arra kényszerült, hogy nyilvánosan elítélje Grivasz terrorista és puccsista akcióit Bemennek-e az oroszok Sanghajba? A Reuter hírügynökség szeptember 4-én a pekingi rádióra hivatkozva a következőt jelentette: „Sanghajban éjszakánként fokozott erővel folynak a kínai hadsereg gyakorlatai egy meglepetésszerű orosz támadás visszaverésére.” Ugyanebben a hongkongi táviratban azt a tényt emeli ki a hírügynökség tudósítója, hogy hasonló állítólagos, intézkedésekre azután került sor, hogy Csou En-laj miniszterelnök a KKP nemrég véget ért X. kongresszusán figyelmeztetett egy Kína elleni váratlan orosz támadás lehetőségére. A közelmúltban tartott kínai pártkongresszus titokzatos jellege — a kongresszus sok dokumentumát még a kínai sajtó sem tette közzé — meghátározta az utóbbi időben Kínában és a Kínai Kommunista Pártban történt változásokkal foglalkozó külföldi sajtó tónusát. A komoly elemzések mellett egy napig élő szenzációs híresztelések is napvilágot látnak, amelyeket csupán az idegek borzolására szánnak. Rendszerint ezek közé tartoznak azok a közlemények is, amelyek valamilyen formában a szovjet—kínai viszonnyal kapcsolatosak. Vannak bizonyos körök, amelyek szeretnék a maguk érdekében felhasználni a szovjet—kínai nézeteltéréseket, olyan tényezővé téve ezt, amely egyszer s mindenkorra megakadályozza a nemzetközi feszültség enyhülését, megtépázza a szocialista országok nemzetközi tekintélyét, elszigeteli őket a nemzeti felszabadító mozgalmaktól, valamennyi demokratikus és békeszerető erőtől. Egyes tömegtájékoztatási eszközök rendszeresen gyártanak ügyetlen provokációs koholmányokat azzal a céllal, hogy növeljék a bizalmatlanságot és feszültséget a szovjet—kínai viszonyban. Csak így értékelhetők például a legnagyobb polgári lapok hasábjain időszakonként megjelenő cikkek arról, hogy a szovjet—kínai határ mindkét oldalán „növeltek” a hadosztályok számát. Ide tartoznak a nyugati katonai tnegfigyelők számításai a kínai nukleáris töltetek és robbanófejek számát illetően, és hogy ezek mennyi idő alatt hány szovjet várost és ipari központot képesek szétrombolni. A nyugati sajtó szívesen ad helyet a NATO-stratégák kijelentéseinek, amelyek „megjósolják”, hogyan jár majd el Kína, ha megtámadja a Szovjetunió. Miközben arról álmodoznak, hogy egy szovjet— kínai konfliktus tüzénél melegítsék meg a kezüket, egyben nem kevésbé provokatív gondolatokat szőnek arról, hogy a Szovjetuniónak minél előbb végre kell hajtania „Kína nukleáris kasztrálását”. Nsni kivétel a Reuter hírügynökségnek ez a legrosszabb hidegháborús idők szellemében fogant közlése a Kínában folyó hadgyakorlatokról. Senki előtt sem titok, hogy a hadseregek a katonák harci kiképzésére is szolgálnak, nem pedig arra, hogy a katonákat krikettezni, hokizni vagy pingpongozni tanítsák. A Reuter azonban az „oroszok” szó segítségével sajátos élt ad közleményének. És bár a közönség már régen elfelejtette az unalomig ismételt hisztérikus kiáltozást, hogy „Jönnék az oroszok!”, és ez már rég anekdoták témája lett, Kína számára most mesterségesen felélesztik ezt a hisztériát. A másik oldalra címezve viszont más motívumot játszanak ki: „Jönnek a kínaiak!” Ehhez a provokációs lármához a nyugatnémet Axel Springer lapjai, az amerikai Joseph Alsop és a szovjetellenes beállítottságú angol David Bonavia mellett (akit Moszkvából kiutasítottak, és most Pekingbe fészkelte be magát) Nyugat-Európa jobboldali lapjai, az amerikai monopolisták kiadványai, a különféle revansisták és antikommunisták járulnak hozzá. Kiagyalásaikat rendszerint felkapják a Szovjetunió és Kína számára műsort sugárzó rádióadók, amelyeknek egyetlen célja: gyűlöletet és bizalmatlanságot szítani, útját állni mindennek, ami a szovjet—kínai kapcsolatod normalizálásához vezethetne. A KKP X. kongresszusának eddig közzétett dokumentumait elemezve, megfigyelők arra a következtetésre jutnak, hogy a maoisták politikájának egyik fő tengelye továbbra is a szov- jetellenesség. Ebben az összefüggésben nem fölösleges arra emlékeztetni, hogy a szovjet—kínai kapcsolatok normalizálásának útján a fő akadályt épp a kínai vezetőségnek az a politikája képezi, amelynek a féktelen szovjetellenesség és a szocialista országok ellen irányuló aknamunka az alapja. A Szovjetunió álláspontja világos és határozptt. Ez az álláspont elvi politikát jelent, amely a maoizmus — mijjt a leninizmussal szemben ellenséges tanítás elmélete és gyakorlata — elleni határozott harcot összeegyezteti a készséggel a KNK-hoz fűződő államközi kapcsolatok normalizálására. És a Szovjetunió nem egy lépést tett is már ebben az irányban. Jurij Sztycrligov I 4
