Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)

1973-10-03 / 231. szám

\ I*t3l UK. Kjíú'ksp 1973. OKTOBER 3., SZERDA f3kusz-' Harmadik CCMf Viták a munka ritmusáról Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet koordinációs bizottsága Géni­ben kedden egész nap folytat­ta tanácskozását a konferencia második szakaszának munka- szervezési és ügyrendi kér­déseiről. A 35 résztvevő or­szág képviselői úgy határoz­tak, hogy a hét hátralévő fe­lében az albizottságok az ed­digi rend szerint üléseznek — naponta átlag nyolc albizott­ság. Megállapodás született ar­ról is, hogy a gazdasági és ke­reskedelmi témákat tárgyaló munkaszervek a helsinki aján­lásoknak megfelelően konzuL tálhatnak az ENSZ európai Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára (a képen középen) hét­főn fogadta George Shultz ame­rikai pénzügyminisztert, Nixon elnöki gazdasági különtanácsadó- ját. Shultz a stovjet—amerikai kereskedelmi vegyes bizottság harmadik ülésszakára Moszkvába érkezett amerikai delegációt ve­zeti. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK küldöttsége, amely részt vesz a szovjet—amerikai kereskedel­mi közös bizottság harmadik ülésszakának munkájában, va­sárnap érkezett Moszkvába. A delegációt George Shultz, Ni­xon elnök gazdaságügyi ta­nácsadója, pénzügyminiszter vezeti. Tagjai között van. Fre- derich B. Dent kereskedelem­ügyi miniszter is. Az ülésszak hétfőn kezdte meg munkáját. AZ ELMÜLT ÉVBEN a szovjet—amerikai árucsere ér­téke 720 millió dollárt ért el, szemben az 1971. évi 240 mil­lió dolárral. A Szovjetuniónak a kapitalista országokkal foly­tatott kereskedelmében az Egyesült Államok a hatodik helyre került, az NSZK, Ja­pán, Finnország, Anglia és Franciaország után. A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK az utóbbi időben több megálla­podást írt alá, köztük keres­kedelmi-gazdasági jellegűeket is, amelyek nagy távlatot nyitnak a két ország előtt. Máris több szerződést kötöt­tek. A Szovjetunió amerikai bulldózereket, fémvágó gépe­ket, automata sorokat, fémön­tő és más berendezéseket ren­delt meg az épülőfélben lévő kámai autógyár számára, olaj; ipari és más felszereléseket vásárolt. A SZOVJETUNIÓ is ren­delkezik az Egyesült Államok érdeklődésére számottartó árukkal: fémvágó gépekkel, vaskohászati felszerelésekkel, szárnyas hajókkal, olyan mű­szerekkel és berendezésekkel, amelyek népszerűségre tettek szert a nemzetközi piacon. Je­lenleg tárgyalások folynak egy hosszútávú szerződés megkö­téséről, amely JAK—40-es utasszállító repülőgépek (heli­kopterek) szállítását irányozza elő. Tanulmányozzák szovjet mezőgazdasági traktorok el­adásának lehetőségeit. A szovjet exportban jelentős he­lyet foglalhatnak el a legkor­szerűbb termékfajták gyártá­sának és technológiai folya­matoknak a licencei is. „Marxistákkal szembeni éberség' Argentínában A perónista kormányzat hétfőn lemondásra szólította fel Rodolfo Puiggrosst, a Bue­nos Aires-i egyetem kommu­nista rektorát. Az argentin fő­város diákságának körében nagy ellenérzést keltett a dön­tés: az egyetemisták ezrei vo­nultak hétfőn a közoktatás- ügyi minisztérium elé tiltako­zásul a Hector Campora elnök­sége idején kinevezett kom­munista rektor távozása ellen. A UPI Buenos Aires-i jelen­tése szerint a hallgatók az elő­adótermek megszállására és újabb tüntetésekre készülnek. „Perónisták, radikálisok és kommuifisták együtt lépnek majd fel, követelve, hogy tartsák meg Puiggross rektort tisztségében” — mondotta egy diákvezető. A rektor mél­tán népszerű az egyetemisták között, hiszen jelentős változá­sokat hajtott végre az egyete­men, eltörölte a felvételi vizs­gákat és módosította a tan­anyagot. A rektor eltávolítását a hír- ügynökségek kapcsolatba hoz­zák azokkal a hírekkel, ame­lyek szerint a perónista kor­mányzat a „marxistákkal szembeni éberségre” szólított feL, ★ Az Argentin Általános Munkásszövetség (CGT) hét­főn Adelino Romerót jelölte a múlt héten meggyilkolt Jó­sé Rucei főtitkár utódjául. // Kézzelfogható" gáztávvezeték A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közöt­ti gáztávvezeték hétfőn meg­kezdte működését — közölte Szabit Orudzsev, a Szovjet­unió gázipari minisztere a TASZSZ tudósítójának. Több millió köbméter szovjet föld­gáz már megérkezett a Német Szövetségi Köztársaságba. „Az új nagy szovjet—nyu­gatnémet nemzetközi gázveze­ték üzembe helyezésére nagy jelentőségű időpontban került sor. Az SZKP-nak és a szov­jet államnak a nemzetközi fe­szültség enyhítésére, a béke megszilárdítására, valamint a népek közötti kölcsönös meg­értésre és együttműködésre irányuló politikája meghozza kézzelfogható eredményeit. Az NSZK-val kötött földgázszál­lítási megállapodás jó példa az ilyen kölcsönösen előnyös együttműködésre” — mutatott rá a miniszter. — Idén körülbelül 500 mil­lió köbméter gázt szállít a Szovjetunió az NSZK-ba. Ké­sőbb a szállítások tovább nö­vekednek és 1980-tól évente 7 milliárd köbméter földgáz áramlik majd a gázvezetéken keresztül az NSZK-ba. A meg­egyezés alapján az NSZK 20 év alatt mintegy 120 milliárd köbméter gázt kap majd. / MEGVÉTELRE AJÁNLUNK egy STAR-25-ös típusú, 3 tonnás AUTÓDARUT egy EV-732-es típusú, 3 tonnás EMELŐVILLÁS TARGONCÁT és két ZETOR K-25-ös VONTATÓT A felsorolt gépek felújításra szorulnak, illetve bontás után, alkatrészként használhatók. SZEREL VÉMYÉRTÉKESÍTÖ VÁLLALAT Forgalmi osztály Budapest V!., Bajcsy-Zsilinszky út 31. Telefon: 636-869, 836-990. ügyintéző: Bokor István Postai irányítószám: 1389. A jövő szállítások terhére a „Ruhrgas AG”- részvénytársa­ság hitelt bocsátott a Szov­jetunió rendelkezésére nagy átmérőjű csövek és néhány más olyan berendezés megvá­sárlásához, melyek szüksége­sek a szovjet gázipar fejlesz­téséhez — mutatott rá Szabit Orudzsev. A szovjet miniszter külön megemlékezett a csehszlovák dolgozóknak a gázvezeték épí­tésében szerzett érdemeiről. Mivel a vezeték Csehszlová­kia területén halad keresztül „az NSZK-val kötött gázszál­lítási szerződés hozzájárul majd a kereskedelmi kapcso­latok fejlődéséhez, valamint a két ország gazdasági és tudo­mányos-műszaki együttműkö­désének javulásához” — hang­súlyozta befejezésül a minisz­ter. gazdasági bizottságával. A ta­nácskozás során egyes orszá­gok felvetettek más ENSZ- szervek, így az UNESCO meg­hívásának kérdését is. A koordinációs bizottság ál­tal kijelölt munkacsoport ma Mielőtt készíti el és terieszti elő jóváhagyásra a következő időszak munkatervét az érte­kezlet számára. A konferencia jól tájékozott köreiből szár­mazó értesülés szerint a szo­cialista országok az eddigi munkaritmus fenntartása mel­lett foglaltak állást, jó néhány nyugati delegáció viszont az altoizottsági ülések számának, csökkentését kívánja. Bár a fent említett források szerint a közeljövőben nem terveznek szünetet az értekezleten, a munka lassítását szorgalmazó delegációk akarva akaratlanul azoknak az erőknek a malmá­ra hajtják a vizet, amelyek a biztonsági értekezlet elhúzá­sával is az európai enyhülés ellen tevékenykednek. Wilson új dimenziója A brit Munkáspárt fél év­százados történetének leg­messzebbmenő választási ígé­reteit tartalmazta Harold Wil­son kedden Blackpoolban mondott beszéde. A program, amelyet a pártján belül cent­ristának számító Wilson fel­vázolt, az erősödő baloldal nézeteit tükrözi, és bizonyta­lanságai ellenére is vonzó al­ternatívát kínál a hároméves toryuralom osztálypolitikájá­tól sújtott tömegek számára, ígéreteket tett arra, hogy fel­veszi a harcot a nemzetközi monopóliumok államok feletti uralma ellen, s a tőkés fejlő­dés új viszonyai közepette, „teljesen új dimenzióban” folytatja elődje, Clement Att­lee államosítási művét. Wilsont az évi országos pártkongresszuson tartott más­fél órás beszéde után az 1200 szakszervezeti és helyi dele­gátus helyéről felállva ünne­pelte. NEW YORK Pétsr-Riad találkozó Péter János külügyminisz­ter kedden találkozott és megbeszélést folytatott Mah­mud Riaddal, az Arab Liga főtitkárával. A megbeszélésen az Arab Liga és hazánk kö­zötti kapcsolatok, valamint az ENSZ-közgyűlés napirendjén szereplő kérdések kerültek szóba. Ciprus a „keresztútnál" A Ciprusi Köztársaság olyan politikai „keresxtútnál” OH meg a7 idén függetlenségének évfordulóját, amelyen biztató és veszélyeké hordozó erők ugyanabban az időpontban találkoznak. Ciprus, ez a Dunántúlnál kisebb sziget, ahol a lakosok lélekszáma alig negyed Budapestnyi — mindig is a legkülönbözőbb politikai erők valóságos lombikja volt. Ennek elsőrendű magyarázata a sziget stratégiai hely­zete a Földközi-tenger keleti medencéjében. Szerepe volt a különböző Ciprus elleni kísérletek ösz- szeomlásában a Görögország és Törökország közötti már említett feszültségnek is. A jelenlegi helyzet ugyanis olyan végletekig kiegyensúlyo­zott kompromisszumot képvi­sel, amelynek megváltoztatása az egyik vagy a másik fél el­lenakcióját provokálhatta vol­na. Ez szétrobbanthatta vol­na a NATO délkeleti szárnyát, amelynek fenntartása pedig még fontosabb Washington szemében, mint Ciprus esetle­ges „integrálása” egy atlanti támaszpontrendszerbe. A stratégiai pozíciók kö­nyörtelen logikával állították Ciprust függetlenségének meg­szerzése után is a különböző imperialista támaszpont-kom­binációk középpontjába. S en­nek természetes ellentétele­ként: a világpolitika szocialis­ta és haladó erői a maguk fo­kozódó fizikai és politikai be­folyását mindig erőteljesen latba vetették e blokk-kombi­náció meghiúsítására. Ezt a helyzetet még számos tényező bonyolította. Elsősorban az, hogy szerve­zett aknamunkával szembeál­lították a sziget török kisebb­ségét a gorög többséggel és így polgárháborús helyzetet •teremtettek. Másodsorban, és ettől elvá­laszthatatlanul az, hogy Tö­rökország hosszú évekig auto­matikusan a török kisebbség stratégiai támogatója volt és a sziget kettéosztását''javasolta, míg Görögország ezt élésen elutasította. Ez állandó konf­liktusveszélyt jelentett a NATO délkeleti szárnyán. Végül bonyolította a hely­zetet az, hogy a szigeten a függetlenség ellenére is ott maradtak a szuverén angol területnek számító katonai tá­maszpontok. A függetlenség tehát fizikailag korlátozott! A görög és török csapatkontin­gensek, valamint a görög tisz­tek parancsnoksága alatt álló ciprusi nemzeti gárda mellett ENSZ-haderők, s a támasz­pontokon angol csapatok is állomásoznak a szigeten. Makariosz érsek, aki a füg­getlenség kikiáltása óta a szi­get köztársasági elnöke, felis­merte, hogy ebben a hely­zetben Ciprus számára egyet-t len kivezető • út adódik: a nemzeti függetlenség megszi­lárdítása és olyan el nem kö­telezettségi politika kidolgozá­sa, amely megakadályozza, hogy a sziget a támaszpont­politika játékszerévé váljék. (Az utóbbi években tucatnyi válság során próbálták össze- roppantani a NATO-hatalmak ezt a politikai koncepciót. A függetlenség és el nem köte­lezettség gondolata — és an­nak személyes jelképe, Maka­riosz — azonban mindmáig túlélt minden ilyen kísérletet. Ebben kiemelkedő része voll a nemzetközi erőviszonyok­nak. Gyakorlatilag annak, hogy a Szovjetunió ismételten leszögezte: feltétlenül szüksé­gesnek tartja a szigetköztár­saság függetlenségének meg­őrzését és szilárdítását. Ez kockázatossá tett minden esetleges nyílt imperialista ka­landot.) Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a helyzet nyugvópontra jutott. Ciprus fölött szüntelenül ott lebeg a „lisszaboni formula’* ér­vényesítésének veszélye. Ez pedig egyben Makariosz hatalmának — sőt életének — veszélyeztetését is jelenti. A biztató jelek és Grivasz látszólagos veresége ellenére sem lehet tehát kizárni, hogy Cipruson az imperializmus valamilyen fegyveres akciót provokál a hajlékony és körültekintő politikát folytató államfő megbuktatására. — I — e Bizonyos fokig új helyzetet teremtett, hogy 1971-ben a NATO lisszaboni ülésén ame­rikai nyomásra Görögország és Törökország közeledni kezdett egymáshoz. Az ame­rikai elképzelés az volt, hogy Athén és Ankara a Ciprusi Köztársaság kormányának fe­je fölött nyújtsanak kezet egy­másnak. Így — vélték a NATO csúcsain — olyan hely­zetet lehet kialakítani, amely­ben a ciprusi függetlenség fo­kozatosan elhal és a sziget maradéktalanul NATO-tá- maszponttá változtatható. (Az utóbbi esztenSök bajai és nehézségei mind ebből a „lisszaboni formulából” adód­tak. Számos válság robbant ki e két esztendő során. A leg­látványosabb ezek közül az angolok elleni függetlenségi harc hajdani katonai vezető­jének, Grlvasznak titkos part­raszállása a szigetein 1971 őszén. Grivasz a Görögország­hoz való csatlakozás, az úgy­nevezett Enosis fanatikus hí­ve. A partraszállás éta eltelt két esztendő alatt az ember­rablások, bombamerényietek, I politikai Intrikák és puccster- vek tucatjait dolgozta ki Ma­kariosz megdöntésére.) Athén ezredesei szívesen vették volna ugyan Makariosz „eltüntetését”, s erre a célra Grivaszt alkalmas eszköznek ítélhették. Ugyanakkor azon­ban Grivasz vak Enosis-poli- tikája ellentétben állott a gö­rög—török alkut feltételező „lisszaboni formulával”, ame­lyet Washington nyomására Athén elfogadott Ily módon számos fordulat után 1973 őszére Makariosz meg tudta erősíteni helyzetét, és a görög kormány arra kényszerült, hogy nyilvánosan elítélje Grivasz terrorista és puccsista akcióit Bemennek-e az oroszok Sanghajba? A Reuter hírügynökség szeptember 4-én a pekingi rádióra hivatkozva a következőt jelentette: „Sanghajban éjszakánként fokozott erővel folynak a kínai hadsereg gyakorlatai egy meg­lepetésszerű orosz támadás visszaverésére.” Ugyanebben a hongkongi táviratban azt a tényt emeli ki a hírügynökség tu­dósítója, hogy hasonló állítólagos, intézkedésekre azután került sor, hogy Csou En-laj miniszterelnök a KKP nemrég véget ért X. kongresszusán figyelmeztetett egy Kína elleni váratlan orosz támadás lehetőségére. A közelmúltban tartott kínai pártkongresszus titokzatos jellege — a kongresszus sok dokumentumát még a kínai sajtó sem tette közzé — meghátározta az utóbbi időben Kínában és a Kínai Kommunista Pártban történt változásokkal foglalkozó külföldi sajtó tónusát. A komoly elemzések mellett egy napig élő szenzációs híresztelések is napvilágot látnak, amelyeket csupán az idegek borzolására szánnak. Rendszerint ezek közé tartoznak azok a közlemények is, amelyek valamilyen formá­ban a szovjet—kínai viszonnyal kapcsolatosak. Vannak bizonyos körök, amelyek szeretnék a maguk ér­dekében felhasználni a szovjet—kínai nézeteltéréseket, olyan tényezővé téve ezt, amely egyszer s mindenkorra megakadá­lyozza a nemzetközi feszültség enyhülését, megtépázza a szo­cialista országok nemzetközi tekintélyét, elszigeteli őket a nemzeti felszabadító mozgalmaktól, valamennyi demokratikus és békeszerető erőtől. Egyes tömegtájékoztatási eszközök rend­szeresen gyártanak ügyetlen provokációs koholmányokat azzal a céllal, hogy növeljék a bizalmatlanságot és feszültséget a szovjet—kínai viszonyban. Csak így értékelhetők például a legnagyobb polgári lapok hasábjain időszakonként megjelenő cikkek arról, hogy a szov­jet—kínai határ mindkét oldalán „növeltek” a hadosztályok számát. Ide tartoznak a nyugati katonai tnegfigyelők számí­tásai a kínai nukleáris töltetek és robbanófejek számát ille­tően, és hogy ezek mennyi idő alatt hány szovjet várost és ipari központot képesek szétrombolni. A nyugati sajtó szíve­sen ad helyet a NATO-stratégák kijelentéseinek, amelyek „megjósolják”, hogyan jár majd el Kína, ha megtámadja a Szovjetunió. Miközben arról álmodoznak, hogy egy szovjet— kínai konfliktus tüzénél melegítsék meg a kezüket, egyben nem kevésbé provokatív gondolatokat szőnek arról, hogy a Szovjetuniónak minél előbb végre kell hajtania „Kína nukleá­ris kasztrálását”. Nsni kivétel a Reuter hírügynökségnek ez a legrosszabb hidegháborús idők szellemében fogant közlése a Kínában folyó hadgyakorlatokról. Senki előtt sem titok, hogy a hadseregek a katonák harci kiképzésére is szolgálnak, nem pedig arra, hogy a katonákat krikettezni, hokizni vagy pingpongozni ta­nítsák. A Reuter azonban az „oroszok” szó segítségével sajátos élt ad közleményének. És bár a közönség már régen elfelej­tette az unalomig ismételt hisztérikus kiáltozást, hogy „Jönnék az oroszok!”, és ez már rég anekdoták témája lett, Kína szá­mára most mesterségesen felélesztik ezt a hisztériát. A másik oldalra címezve viszont más motívumot játszanak ki: „Jönnek a kínaiak!” Ehhez a provokációs lármához a nyugatnémet Axel Sprin­ger lapjai, az amerikai Joseph Alsop és a szovjetellenes beállí­tottságú angol David Bonavia mellett (akit Moszkvából kiuta­sítottak, és most Pekingbe fészkelte be magát) Nyugat-Európa jobboldali lapjai, az amerikai monopolisták kiadványai, a kü­lönféle revansisták és antikommunisták járulnak hozzá. Ki­agyalásaikat rendszerint felkapják a Szovjetunió és Kína szá­mára műsort sugárzó rádióadók, amelyeknek egyetlen célja: gyűlöletet és bizalmatlanságot szítani, útját állni mindennek, ami a szovjet—kínai kapcsolatod normalizálásához vezethetne. A KKP X. kongresszusának eddig közzétett dokumentu­mait elemezve, megfigyelők arra a következtetésre jutnak, hogy a maoisták politikájának egyik fő tengelye továbbra is a szov- jetellenesség. Ebben az összefüggésben nem fölösleges arra emlékeztetni, hogy a szovjet—kínai kapcsolatok normalizálá­sának útján a fő akadályt épp a kínai vezetőségnek az a poli­tikája képezi, amelynek a féktelen szovjetellenesség és a szo­cialista országok ellen irányuló aknamunka az alapja. A Szov­jetunió álláspontja világos és határozptt. Ez az álláspont elvi politikát jelent, amely a maoizmus — mijjt a leninizmussal szemben ellenséges tanítás elmélete és gyakorlata — elleni határozott harcot összeegyezteti a készséggel a KNK-hoz fű­ződő államközi kapcsolatok normalizálására. És a Szovjetunió nem egy lépést tett is már ebben az irányban. Jurij Sztycrligov I 4

Next

/
Thumbnails
Contents