Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)

1973-10-12 / 239. szám

I PEST MEGYE! sr&irUw 1973. OKTÓBER 13., PÉNTEK fókusz EGY HÓNAPJA... lsabel AJlende csütörtökre virradó éjjel Rómába érkezett •.. í>e nemcsak az egy hónap­pal ezelőtt meggyilkolt Ailsnue leánya, hanem özvegye is az olasz főváros vendége voit tegnap, ahol délelőtt nagyszabású diáktüntetés zajlott le: az egyetemek és a fő­iskolák több ezer hallgatója vo­nult végig Róma utcáin, hogy a Bóke-viiágtanács felhívására e na­pon megemlékezzék Salvador Al- lendéről, a latin-amerikai imperia­listaellenes felszabadító mozgalom és a chilei nép hőséről. A diákok nagygyűlésén felszólalt lsabel Al­len de is. A . KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK, a társa­dalmi szervezetek és a haladó személyiségek, s különböző országok népei, mindenki, akinek drága a szabadság és a demokrácia ügye, határozott támogatásáról biztosítja a chilei hazafiakat — ezt de­monstrálták világszerte az e napon lezajlott megemlékezé­sek. MOSZKVÁBAN, a Szakszer­vezetek Házának oszlopcsar­nokában nagygyűlésen emlé­keztek meg az egy hónappal ezelőtt hősi halált halt chilei hazafiról. A nagygyűlés a szovjet emberek rendületlen szolidaritásáról biztosította a fasiszta terror ellen küzdő chilei népet. A szovjet társa­dalmi szervezetek javaslatára Moszkvában utcát neveznek el Allendéről, a szovjet posta Allende-emlékbélyeget bo­csát ki, s hamarosan megjele­nik Allende beszédeinek orosz nyelvű gyűjteménye. S MIKÖZBEN CHILÉBEN a katonai junta terrorkampá­nya, erőszaktételei nem törték meg a hazafias erők ellenállá­sát, az emlékezés napján Pi­nochet tábornok, a junta ve­zetője első rádió- és televí­ziós beszédében nem átallotta rágalmak özönét zúdítani ál­dozatára. De disszonáns lépés­re határozta el magát e napon Peking is. Elárulva a demok­ráciáért és a szocializmusért vívott felszabadító harcot, de facto elismerte a puccsisták re- zsimjét. Épp’ így leleplezte ön­magát Santiago de Chile bíbo­ros érseke is, kijelentve, hogy a chilei katolikus egyház „teljes bizalommal tekint az ország jövője elé”, sőt azt is bizony­gatta, hogy VI. Pál pápát rosz- szul tájékoztatták a Chilében lezajlott eseményekről, s a ka­tolikus egyház feje ezért nyil­vánította aggodalmát a véron­tás miatt... _ A VILÁG KÖZVÉLEMÉ­NYÉT azonban nem lehet megtéveszteni. Chilében egy hónappal ezelőtt a szélsősége­sen reakciós katonai junta ál­lamcsínnyel ugyan megdöntöt­te Salvador Allende elnök al­kotmányos kormányát, de ez riadóztatta az egész világot... Erre emlékezett tegnap a vi­lág, s nem felejt. Alacs B. Tamás Széles körű támogatásra talált az ENSZ-ben a Szovjetunió hediköliségvetés-csökkentést javasló határozattervezete Az ENSZ-ben hivatalos ok­mánnyá nyilvánították azt a határozattervezetet, amely­ben a Szovjetunió javasolja a Biztonsági Tanács állandó tagjainak, hogy 10 százalék­kal csökkentsék hadiköltság- vetéseiket, és az így felszaba­duló összeg' egy részét a fej­lődő országok segélyezésére fordítsák. A TASZSZ hírügynöKség felhívja, a figyelmet a határo­zattervezetnek arra a megál­lapítására, amely szerint a beké szilárdulására, valamint Kire kacsint Jaszlíck? PEKING Tolsztyikcv Szihanuknál Vaszilij Tolsztyikov, a Szov Jetunió pekingi nagykövete látogatást tett Norodom Szi- hanuk herceg államfőnél, a Kambodzsai Nemzeti Egység­front elnökénél. A beszélgetés folyamán a kambodzsai hely­zetről cseréltek véleményt. A szovjet fél támogatásáról biz­tosította a khmer hazafiaknak a Kambodzsai Nemzeti Egy­ségfront és a királyi nemzeti egységkormány vezetése alatt vívott igazságos harcát. Pestiesen szólva, Spiro Agnew, az Egyesült Államok alelnöke **űgy jött, mintha menne”, amikar távozott a bíróságról. Néhány friss hírekre szimatoló újságírónak nyomban be is jelentette: lemond a tisztségéről. Az Egyesült Államok máso­dik legmagasabb választott méltóságának viselője végül is belebukott a korrupciós bot­rányba. Jobbnak látta, ha haj­dani vesztegetési ügyeit lep­lezendő — úgy hírlik, busás baksisokért nagy összegű ál­lami megrendeléseket járt ki kormányzósága idején — beis­merő vallomást tesz. Persze olyan ügyben, amelyből nem származhat különösebb hátrá­nya: a hamis jövedelemadó­bevallást enyhébben kezeli az amerikai büntető törvény- könyv, mint a vesztegetést, a hivatali hatalommal való visszaélést. Nos, Agnew — nyilvánva­lóan bölcs tanácsra hallgatva ennyire szánta el magát, s nem többre. Azt azonban nem tudta elkerülni, hogy tisztsé­géről le né* mondjon. Mégis furcsa lenne, ha az USA alel­nöke, a második legmagasabb közjogi méltóság viselője, akárcsak adócsalásban is vét­kesnek bizonyulna. Persze, idejében felvonult a védelem is. Kissé bizarr mó­don a vádat képviselő igazság­ügy-miniszter elvbarátja, a republikánus Agnew-ra elnéző büntetés kiszabását kérte. To­vábbá azt is közölte, hogy a hivatali zsarolás és megvesz­tegetés folyamatos elfogadása ügyében nem emelnek vádat Spiro Agnew ellen. Ügy vélte, a hosszadalmas bűnügyi tár­gyalás katasztrofális következ­ményekkel járhat az USA lét- fontosságú nemzeti érdekeire. Agnew újságíróknak hogy lemond. hejelenti, Ennyi enyhítő körülmény hatására mit volt mit tennie Hoffmann szövetségi bírónak: valóban enyhe ítélettel sújtot­ta a hajdani alelnököt. Tízezer dollár pénzbüntetést szabott ki, de a végrehajtást három évre felfüggesztette. Lényegében tehát véget ért az Agnew-botrány históriája. Mint a mesében, mindenei elnyerte jutal­mát. Agnew megőrizhette üzleti titkait és a sápul felvett milliókat. Végső soron az amerikai bíróság elfogulatlansága is bebizonyoso­dott: Agnew-t megbüntették. A gyanú árnyéka sem vetődhet Ri­chardson igazságügy-miniszterre: ő kérte a bűnös megbüntetését. Hogy a zsarolás és a megveszte­getés vádja adócsalássá szelídült? Legfeljebb Jusztfcia, az igazság is­tenasszonya hunyorít egyet a sze­mével. Az amerikai igazságügy­minisztériumban álló szobra ezt a cinkos kacsintást úgyis már sok­szor gyakorolta ... a nemzetközi feszültség eny­hülésére mutató tendenciák lehetővé teszik minden állam számára, hogy hatékony in­tézkedéseket foganatosítson a háborús konfliktusok tűz­fészkeinek felszámolására, s a politikai enyhülést a katonai enyhüléssel egészítse ki. A határozattervezet java­solja, hogy a Biztonsági Ta­nács állandó tagjai az 1973-as színvonalhoz képest a követ­kező pénzügyi évben 10 szá­zalékkal csökkentsék katonai költségvetéseiket. Az okmány egyben felhívja az államokat, hogy a felszabaduló összeg 10 százalékát bocsássák a fejlő­dő országok rendelkezésére az­zal a céllal, hogy azokban gyors ütemben gazdasági és szociális terveket hajtsanak végre. A tervezet reményét fejezi ki, hogy e célkitűzések érde­kében más, jelentős gazdasá­gi és katonai lépéseket tesz­nek katonai költségvetéseik csökkentésére. Az okmány in­dítványozza továbbá, ho£y a közgyűlés alapítson különle­ges bizottságot, amely az ösz- szegek egyenlő és megkülön- Ijpztetés nélküli felosztásáról gondoskodna. A bizottságnak a javaslat szerint tevékeny­ségéről jelentést kell tennie a közgyűlés 29. ülésszaka szá­mára. A Szovjetunió javaslata széles körű támogatásra talált az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében. Az általános poli­tikai vita eddigi szakaszában máris a javaslat mellett szó­laltak fel a szocialista orszá­gok, továbbá Afganisztán, In­dia, Libéria, Szenegál, Mau­ritánia, Tunézia és más or­szágok képviselői. Az utóbbi napok eseményeit Irakban éltem át. Ez az az or­szág, amely olaját mint fegy­vert, először használta fel az imperializmus elleni harcban. Az arab országok már jó ideje hangoztatják erőforrásaik mozgósításának szükségességét az Izrael által megszállt terü­letek felszabadítása érdekében. Az elv gyakorlati megvalósítá­sa azonban csak az elmúlt na­pokban vette kezdetét. Még a múlt év júniusában kisajátí­totta Irak az Iraq Petroleum Companyt. Ezt követte a líbiai részleges államosítás. Az új háború az eddigieknél még jóval inkább az olajhely­zetre és általában az energia- ellátásra irányította a politikai és gazdasági vezetők figyel­mét. Ausztria, Olaszország és Spanyolország csökkentette az olajszármazékok eladását. Az olasz intézkedésnek van a leg­nagyobb jelentősége, hiszen az USA Olaszországból szerzi be a fűtőolaj-szükségletének je­lentős részét. A közel-keleti harcok követ­keztében több veszély fenye­Fclytatédik a csehszlovák—NSZK párbeszéd nak és a sajtónak adott nyi­latkozatában. Mint közölte, a világszervezet székhelyén igen hasznos tanácskozásokat tar­tott Scheel nyugatnémet kül­ügyminiszterrel, s ezen a ta­lálkozón határozták el az érintkezés újrafelvftelét. A csehszlovák és a nyugat­német fél megállapodott ab­ban, hogy Prágában folytatják a tárgyalásokat a két állam kapcsolatainak normalizálásá­ról — jelentette be Bohuslav Chnoupek csehszlovák kül­ügyminiszter a prágai rádió­Harmincéves a lengyel néphadsereg Méltó utódok Tegnap a lengyel néphadsereg megalakulásának 30-ik év­fordulója alkalmából fotókiállítás nyílt Budapesten, a Len­gyel kultúrában. Stanislaw Syndoman nemzetközi hírű fotó­művész képein a jelentős évfordulót ünneplő szocialista had­sereg mindennapjait örökítette meg. Gyakorlat, valahol Varsó környékén, a Tadeusz Kosciusz- kóról elnevezett magasabb egység egyik alakulatánál. _A kato­nák összfegyvernemi védőfelszerelésben állnak a tűző napon. Rövidesen a bátorság, a fegyelem, a felkészültség próbája kö­vetkezik. A parancsnok magyaráz: „Az égő napalm hőmérsék­lete ezer fok, csak villámgyors mozdulattal, biztos kézzel olt­ható...” Először egy bábut kennek be a félelmetes folyadék­kal. Szinte az „olts!” vezényszóval egy időben, hirtelen lángra lobban a bábu. A sor szélén álló katona szinte repül, egy má­sodperc, és kialszik a láng... Majd az éles gyakorlat követke­zik: az oltás alanya az egyik katonatársuk. A gumírozott ru­hán lobbanva tüzet fog a napalm. A többiek a gondolat sebes­ségével fojtják el a gyilkos lángokat, a ruha még csak fel sem melegedett. A katonák kiállták a nem mindennapi próbát... Harminc évvel ezelőtt, 1943. október 12-én hajnalban a belorussziai Leninónál, a Tadeusz Kosciuszkóról elnevezett lengyel hadosztály támadásba indult a német védelmi vonalak ellen. Ekkor esett át a tűzkeresztségen a lengyel kommunisták kezdeményezésére a Szovjetunió területén szervezett, legendás hírű alakulat, s megnyílt a Lengyelország felszabadításához vezető legrövidebb út a szövetséges lengyel és szovjet csapa­tok előtt. E csatát méltán tekintik azóta is történelmi jelkép­nek, hiszen ezen a napon új, korszakalkotó folyamat kezdő­dött. A leninói csata bebizonyította, hogy a felszabadító harc, a katonák hősiessége akkor nyer valódi értelmet, ha a nem­zet igazi érdekeit képviselő politikai elképzelésekhez, a bal­oldal, a kommunisták koncepciójához kapcsolódik. Ennek1 pe­dig a legfontosabb célkitűzései a következők voltak: Lengyel- ország jövőjéért folytatott küzdelem elválaszthatatlan a tár­sadalmi átalakulástól, az antifasizmus döntő erejével, a Szov­jetunióval való szövetségtől, a nemzet haladó erőinek,össze­fogásától. A Kosciuszkó-hadosztályból rövid idő alatt több százezer fős lengyel népi hadsereg született, mely a Vörös Hadsereg oldalán nemcsak hazája, de Csehszlovákia felszabadításában és Berlin ostromában is jelentős szerepet játszott. A fasizmustól egyik legtöbbet szenvedett nép számára méltó elégtételt vív­tak ki katonái azzal, hogy a legyőzött Berlin falain a szovjet vörös zászló mellett ott lengett a lengyel piros-fehér lobogó is. Aki mostanában Varsóban jár, hatalmas építkezésnek lehet tanúja. Készül a fővároson keresztülvezető, 17 és fél ki­lométer hosszú autósztráda, mely enyhíti majd a növekvő gép­kocsiforgalommal járó gondokat. A közel kétmilliárd zlotys beruházáshoz a múlt év végén kezdtek hozzá, s jövőre, július 22-re, a felszabadulás ünnepére szeretnék átadni a forgalom­nak. A terv megalapozott: az építés gyorsan halad. A kivite­lévé vállalat igazgatója elmondta, hogy az autópálya szokatla­nul rövid idő alatt történő megépítésében jelentős szerepet játszik a néphadsereg támogatása. Az itt dolgozók több mint egyharmada katona. Egyaránt segítenek a »földmunkában, a betonozásban, a hidak és az útpálya építésében ... A lengyel néphadsereg, meiy a szovjet, az amerikai és a brit hadsereg után legtöbb katonát adott a hitleri Német­ország elleni harchoz, jelentős szerepet játszott a háborúban lerombolt ország újjáépítésében is. A hadsereg főparancsnoká­nak egy 1945-ből származó napiparancsából származik a kö­vetkező idézet: „Nem kérdeztük, hogy a főiskolákon kidolgo­zott rendtartások és katonai elméletek lehetségesnek tartják-e, hogy a katona szántson, vessen, arasson a parasztoknak, har­coljon a rendért, a közbiztonságért, és magára vállalja az ál­lampolgárok életének, vagyonának védelmét, könywel-újság- gal váltsa fel puskáját, az igazság szavát vigye el a népnek; de mindenütt ott vagyunk, mindenüvé elmegyünk, ahol nem­csak fegyverrel, hanem kalapáccsal, ekével, személyes példá­val is védeni kell Lengyelországot.” A hadsereg nemcsak a szocialista Lengyelország történetének első éveiben, de azóta is híven szolgálja e gondolatot, s a katona alakja összeforrott a társadalom és a gazdaság nagy eredményeivel. A harmincéves születésnapját ünneplő lengyel néphadse­reg a legkorszerűbb fegyverek birtokában, jól képzett parancs­nokok irányításával erős láncszeme a szocialista országok vé­delmi erejének, a Varsói Szerződésnek. A hős elődök példájá­hoz híven, mindig kész a lengyel határok védelmére, inter­nacionalista kötelezettségei teljesítésére. M. J. geti a tőkésországok olajella- tását: megsérülnek az olajku­tak, vezetékek és a harcok végső kimenetelétől függően alakul az arab olaj politika. Már ma is óriási szerepe van a Perzsa-öböl menti olajnak a nyugat-európai országok és Japán ellátásában. Az előrejel­zések szerint pedig az elkö­vetkezendő évek folyamán az importáló országok kiszolgál­tatottsága még nagyobb lesz. 1980-ra például az Egyesült Államok kőolajszükségletének 30. Japán és Nyugat-Európa pedig 701—80 százalékát fogja az arab országokból beszerez­ni. Most, a háborút eldöntő in, tézkedés lehet az olajból szár­mazó arab pénzügyi források mozgósítása. Hiszen Szaúd- Arábia, Irán, Kuwait, Líbia és Irak elmúlt évi olajbevé­telei több mint 13 milliárd dollárt jelentettek. Ezeknek a pénzeszközöknek a bevetése, valamint az olajszállítások mérséklése döntő vereséget mérhet Izraelre, hiszen az ag- resszort támogató országok alól kihúzza az olajiparra épí­tett energiaellátási bázist. Az iraki gazdasági minisz­terrel, Al-Azzawival szomba­ton folytatott beszélgetésem­ből kiderült, hogy az iraki politikai és gazdaságpolitikai kérdések között első helyen szerepel az olajtermelés álla­mi kézbe vétele. A miniszter szavainak éles csattanójavolt a háború második napjának eseménye, vagyis a Basrah Petróleum Company ameri­kai kézben lévő érdekeinek államosítása. A BPC évi 35 millió tonna olajat hoz fel­színre és a két amerikai vál­lalat részvényei ennek csak­nem egynegyedét, tehát közel 9 millió tonna olajat jelente­nek. (Ez a szám meghaladja hazánk teljes évi olajszükség­letét.) Az államosítás perceiben, vasárnap éppen a kerbalai kormányzóval, Razak Al-Ha- boby-val készítettem interjút. A kormányzó rámutatott arra: a forradalmi tanács csak az alkalmat várta, hogy lecsap­hasson a Standard Oil of New Jersey és Mobil Oil rész­vényeire, és ezzel az iraki olajtermelés 9Ö százaléka fö­lött rendelkezzen. Az iraki forradalmi tanács felszólította a többi arab olajtermelő or­szágot, szüntessék meg olaj- szállításaikat az Izraelt támo­gató országokba. Az újabb közel-keleti hábo­rú során e hét közepére ki­alakult hadihelyzet tovább érleli az olajfegyver beveté­sének szükségességét. Egyip­tom, Irakhoz hasonlóan. az olajszállítások leállítását sür­geti. Kuwaiti jelentések sze­rint a sejkség is kész olaj­hatalmát bevetni az arab or­szágok oldalán. Ha a többi" olajtermelő ország hasonló lé­péseket tesz, akkor az olaj- importőrök számára sürgető lesz a háború mielőbbi befe­jezése, hiszen energiatartalé­kaik csupán néhány hétre ele­gendőek. Ernőd Pál Lapzártakor érkezett: Claude Brinegar amerikai közlekedésügyi miniszter wa- shingtoni sajtóértekezletén be­jelentette, hogy az Egyésült Államok lakosságának aa arab—izraeli háború elhúzódá­sa esetén üzemanyag-adago- lásra kell felkészülnie. \ i 4 Közel-keleti háború Bevetik-e az arab országok az olajfegyvert? Az arab országok Bonnban akkreditált diplomáciai képviseleteinek vezetői csütörtökön közös nyilatkozatban kilátásba helyezték az Iz­raelt támogató országokba irányuló olajszállítások bojkottálását. Kö­zös sajtóértekezletükön felolvasott nyilatkozatban az arab nagyköve­tek és misszióvezetök leszögezik: közvetlen kapcsolat van az olajszál­lítások és az olajat importáló országoknak az arab—izraeli konflik­tusban elfoglalt álláspontja között. Figyelemmel kísérjük a harmadik országok minden, a konfliktussal kapcsolatos lépését. „Az olaj kétség­telenül mindenki számára igen értékes, de vannak nála értékesebb dolgok is: az igazságosság, az emberi méltóság, gyermekeink jövője, akik nem akarnak izraeli elnyomás alá kerülni” — hangoztatja az arab diplomaták nyilatkozata. A nemzetközi olajhelyzet legújabb fejleménye: bombatalálat miatt bezárták a sziriai Banijasz olajkikütöt. Ezzel ugyan ellentmondani lát­szik az APA tegnap délelőtti, bejrúti forrásokra hivatkozó jelentése, amely szerint Irak továbbra is üzemben tartja a Banijaszba vezető távvezetéket, mindazonáltal az e körzetből jelentős mennyiségben im­portáló néhány nyugat-európai kormány máris kényszerintézkedéseket hozott. Ugyanakkor az amerikai olajtartalékok növelésének szükséges­ségét hangoztatta Mansfield szenátor, tekintettel arra, hogy az USA tartalékai mindössze öt napra elegendőek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents