Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)

1973-10-11 / 238. szám

«ST HEGYEI 1973. OKTÓBER 11., CSÜTÖRTÖK BUDAPESTEN A MOSZKVAI PAX> vadvirág És társai VAHTANGOV SZÍNHÁZ Kedves vendégeket köszön­tött szerdán a budapesti Fé­szek Művészklubban dr. Ma- lonyai Dezső, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezető­je és Adám Ottó, a Madách Színház igazgatója: háromna­pos vendégjátékra Budapestre érkezett a Moszkvai Állami Akadémiai Vahtangov Színház társulata. Jevgenyij Szimonov, a színház főrendezője mutatta be a társulat tagjait a sajtó munkatársainak, ismertette az első szovjet színházak egyiké­nek múltját, mai tevékenysé­gét. A színház 1913-ban kezdte meg működését, esztendőkig stúdiójelleggel 1 dolgoztak, és első „nagy előadásukat” 1921-ben tar­tották. Ettől számítják a színház hi­vatalos megnyitását. Az alapí­tó, Jevgenyij Vahtangov halá­la után tanítványai irányítot­ták tovább a társulat munká­ját. Az alapító, Jevgenyij Vah­tangov, a szovjet színművészet nagy alakja, Sztanyiszlavszkij egyik tanítványa. Utolsó ki­emelkedő rendezése az 1922- ben bemutatott Turandot her­cegnő volt. Ez az előadás — felújítva — ma is Vahtangov rendezői felfogásában arat nagy sikert a nevét viselő színházban. A Turandot her­cegnőt október 13-án és 14-én játsszák a Madách Színházban, 18-án pedig a szegedi Nemzeti Színházban. A másik darabnak, Pogogyin A puskás emberének színház- történeti érdekessége is van: I 1937-ben ebben a drámá- [ ban idézték fel először ■ Lenin alakját a színpadon. /Jevgenyij Szimonov állította ismét színpadra a drámát, új t változatban, új rendezői felfo­gásban. Lenin szerepét M. A. Uljanov, a Szovjetunió népmű­vésze játssza. A puskás embert október 12-én mutatják be a Madách Színházban. Szórakoztatás és állásfoglalás POLBEAT EGYÜTTESEK PEST MEGYÉBEN HETI FILMJEGYZET Nincs idő A polbeat műfajilag néhány perces zenemű, szöveges dal, amelyeket szólóban vagy ka­maraegyüttesben adnak elő, tánc- és beatzenében szokásos hangszerek kíséretével; ezekl az utóbbi időben kiegészültek j népi hangszereket is. Tartal­milag: politikai és társadalmi problémákat érintő szöveg, [ amely kilép a táncdalok 200 szót variáló, szokványos és felszínes szerelmi tematikájá­ból. Zeneileg: közérthető, po­puláris zene, amelynek meg­van a lehetősége, hogy komp­lexebbé váljék. E szórakoztató tánczenei irányzatok felhasználják a népzenét, a munkásdalokat is. Megtaláljuk e folklórban egyebek közt a társadalmi til­takozást és a politikai élet mozzanatainak ábrázolását. A népzenei elemek betörtek a tánc- és könnyűzene területé­re, és/így alakult ki a beat, amelyben két, egymással lát­szólag ellentétes tendencia fo­nódik össze. Egyik a kikapcso­lódást, szórakoztatást nyújtó irányzat. A másik megőrizte véleményalkotó szerepét, hat­ni akar az átalakítandó világ­ra. Tartalmas gondolatok Magyarországon fordított volt a helyzet. A tömegszóra­koztatásra szánt zene a nyu­gati divatot kezdte követni. Ennek hatására, mintegy el­lensúlyozására, jelentkezett a fiatalok amatőrmozgalmának új hulláma: nemcsak az elgé­pesített zene ellen emelik fel szavukat azzal, hogy saját ze- néjű verseiket maguk adják elő, vagy felkutatnak, gyűjte­nek ritkaságokat. A többlet: egyéni véleményüket öntik daliba. Esetenként politikai vé­leményüket is. — Pest megyében tizenöt] ifjú-, tizenöt diák- és többi mint száz területi ifjúsági klub szervezi a fiatalok kultu­rált időtöltését — mondotta beszélgetésünk alkalmával dr. Kelemen Endre, a Pest megyei Népművelési Tanácsadó zenei szaikreferense. — A szabad idő hasznos felhasználásában nagy segítséget adnak ezeken kívül a művelődési házak if­júsági rendezvényei, tanfolya­mai, klubjai. Ezeken a fóru­mokon találkozunk a külön­böző zenei stílusirányzatokat, így a polbeat-et is képviselő ifjúsági együttesekkel és gyakran ezek az együttesek határozzák meg alapvetően a szórakozás színvonalát. Egy évtizede — Mikor jelentkezett a beat első hulláma Pest megyé­ben? — A hatvanas évek elején. A fiatalok gitárt vettek ke­zükbe, és játszani, énekelni kezdtek. Korábban a legnép­szerűbb tömeghangszer a tan­góharmonika volt, amatőr mozgalmainkat pedig a nagy blokkok (kótus, népitánc, stb.) jellemezték. A gitár kiszorí­totta a harmonikát. — Ä Pest megyei Népmű­velési Tanácsadó 1964 óta gondját viseli ezeknek a beategyütteseknek — folytat­ja dr. Kelemen Endre. — Hosszú éveken át a szakmai fejlődés a továbbképzés érde­kében megyei tánczenei stú­diót tartott fenn, ahol zeneel­méletet tanítottak és stúdió- hangversenyeket is rendezték. Az oktatás helyszíne Budapest volt, éS a hallgatók lakóhe­lyükről való beutazása sok problémát okozott ezért a stúdió tavaly megszűnt. 1964- ben még csak körülbelül hat­van zenekar működött a nie­EH Zc/r.-.y.-: >:■ * R 9 '..,U AZ ORION RÁDIÓ ÉS VILLAMOSSÁGI VÁLLALAT FELVESZ ÉS BETANÍT 14 éves kortól NŐKET TÉVÉSZERELŐ FORRASZTÓ MUNKÁRA Korszerű munkahely, tiszta, könnyű munka, egy- vagy kétműszakos beosztás. Jelentkezés: a Munkaerőgazdálkodáson Budapest X., Jászberényi út 29. Telefon: 284-830, 484-760. gyében, ma már több mint száz van. Ezért új formában folytatjuk az oktatást: — mert erre szükség van — idén levelező tanfolyam indult. A solymári Wulkán — Pest megyében a nagy- kátai és a budai járásban mű ködik a legtöbb nyilvántar­tott amatőr zenekar, húsz, il­letve tizennégy, a dabasiban és a ceglédiben a legkevesebb, négy-négy. Solymáron játszik a Wulkán együttes, mely a megyei tánczenei fesztiválon arany oklevelet, a Salgótar­jánban megrendezett országo; amatőr könnyűzenei fesztivá­lon pedig ezüst oklevelet nyert. Az együttes igen sok saját szerzeményt iktat mű sorába. A számok nagy része színvonalasan képvisel igé­nyesebb, eszmeileg is íelelő- sebb, a világhoz való mé­lyebb viszonyt meghatározni próbáló műfajt, mely túlmu­tat a slágerek sokszor tingli tangli zenéjén és gyöngécs- ke szövegén. — A törökbálinti Rekord együttesből a szólista Vikidál Gyula énekét dicsérhetjük. A többi járásból a hévízgyörki Adria, a váci Stop, a monori Little Boys és a dunaharaszti Pax és Vadvirág együttesekről szólhatunk leginkább elisme rően. — Kik és milyen formában támogatják az amatőröket? — Elsősorban a helyi mű­velődési házak, ifiklubok, is­kolák és KISZ-szervezetek az­zal, hogy próba- és fellépési lehetőséget nyújtanak, vala­mint besegítenek az igen költ­séges szerelés (hangszerek, erősítők stb.) megvételébe. A bemutatkozás fórumai — Van-e még egyéb fórum is a bemutatkozásra? — Különféle járási, megyei ifjúsági tánczenei bemutató­kon, a Ki mit tud selejtezőin egyaránt nyílott alkalom a já­tékra. Az 1972—73-as évadban a járási hangversenyek közül o váci és a ráckevei volt i legsikeresebb. Ez utóbbi be­mutató a korszerű, nagy hang- versenyteremmel rendelkező tököli művelődési házban zaj lőtt le június 9-én, melyen « Népművelési Intézet munka­társai is megjelentek, és a Pax és Vadvirág együtteseket meghívták a budai Ifjúsági Parkba bemutatkozó fellépés­re. Az együttesek július 7-én tettek eleget a meghívásnak — sikerrel. A Vadvirág ez­után sok meghívást kapott megye és az ország más he­lyeiről is. Az együttes egyéb ként négytagú (két fiú, két lány), akik négyes vökéiként éppen olyan jól és színvonala­san énekelnek, mint ahogy, ha kell, kisérik is dalukat, vagy csak hangszeres muzsikát ját­szanak két gitáron, egy fúvó son és egy hegedűn. Nem mostoha a polbeat — A beszélgetésünkben sze- replő amatőr együttesek mi lyen hangszeres felállásban játszanak, és milyen számo kát? — Az együttesek túlnyomó része a hagyományos beat felállásban szerepel: szóló-, ritmus- és basszusgitár plusz dob. Ez olykor kiegészül or gonával, ritkábban hegedűvel, fúvósokkal. A műsor negyven százaléka népszerű nyugati sláger, hatvan százalék saját szerzemény. Ez utóbbiak kö zött persze gyakoribb a „csak’ talpalávaló tánczene, de polbeat sem mostohagyerek. Nem, egyáltalán nem! Igaz, a szövegben találunk hibát is magyartalanságot, rossz képe két, a zenében az összhangzat tan nem kellő ismeretéből fa­kadó rossz akkordokat. De ezeken lehet és kell is segí teni. A Pest megyei polbeat mozgalomban találunk szép példákat, s ezek azt bizonyít ják, hogy e műfaj lehet jó és hasznos, ha itt és most aktuá lis, izgalmas közéleti, politikai kérdésekhez szól hozzá, azok­hoz, amelyek ifjúságunkat kö zelebbről és legszemélyeseb ben érintik. Dalos Gábor Jelen-et a Nincs^idő című filmből Kása Ferenc, Csoóri Sándor és Sára Sándor új filmje, a Nincs idő körül már forgatása idején kialakult valamiféle felfokozott várakozás. Ami­kor megjelent a Kása Ferenc és Csoóri Sándor által közö­sen írt, három irodalmi for­gatókönyvet tartalmazó, For­radás című kötet, s benne a Nincs idő is, és a kötet kap­csán bizonyos problémák me­rültek föl, ez a várakozás még csak fokozódott. Az ilyesmi ritkán tesz jót egy művészi alkotásnak. Vég­tére is a megítélés alapja csak maga az alkotás lehet, az elké­szült mű, amely elénk kerül, mendemondák és beleképze- lések nélkül. Nos, most itt a film, s eloszlatja a hiedelme­ket, mert világosan és érthe­tően beszél magáért. Kását és Csoórit a Nincs időben is az izgatja, amire már előző filmjükben, az Íté­letben is keresték a választ: miképpen állhat helyt a for­radalmár az elbukott forra­dalmat követő megtorlás ide­jén, s mennyire igazolhatók lépései a forradalom felívelő szakaszában? Emberi és er­kölcsi szilárdságról, eszmék­hez való hűségről s e hűség másokat is megragadó kisu­gárzó erejéről szól a Nincs idő is. Három kommunista ül a Horthy-korszak kellős közepén egy börtönben, s legelemibb emberi jogaik védelmében éhségsztrájkba kezdenek. Ez a passzív ellenállás, mely alig­hanem az egyetlen lehetséges cselekvési mód az adott hely­zetben, szenvedélyeket rob­bant ki a börtönben. A rab­társak többsége nem érti, vagy félreérti a „politikaiak” ak­cióját, s lényegében csak egy közbűntényes fogoly (az ap­jára támadó saját öccsét ölte meg) fogja fel, milyen nagy­szerű emberi tettről van szó, milyen hit, elvek, belső tartás áll az elgyötört emberek lát­szólag eredménytelen lépése mögött. A tiszteletet parancsoló, szép mondanivaló ugyanak­kor meglehetősen furcsa kö­zegben jelenik meg. A bör­tön, mely szinte végig a cse­lekmény színhelye, egy áb­rándos, a valóságot nem is­merő, saját szerepét és fel­adatát sem értő, lágyszívűén idealista emberbarát igazgató vezetése alatt áll. Karácsonyi ünnepséget rendeztet a fog­lyoknak, énekkar, zenekar működik, bejár beszélgetni a rabok celláiba, hogy erköl­csi, filozófiai eszmecserékkel is próbálja meggyőzni őket: a börtön az emberré nevelő- dés helye, és sokkal jobb, mint a kinti világ, itt megtisz­tulnak a bűntől a rabok, s új emberként lépnek ki a ka­pun. Ám a két háború kö­zötti polgári humanista ér­telmiség magatartására oly jellemzően viselkedő igazgató mellett ott van a főfegyőr, a nyíltan szadista, adott esetben véres tettektől sem visszaria­dó Babella, aki egy egész magatartásformát is megtes­tesít — amellett elismert ré­gészeti kutatómunkát folytat, természetesen a rabok mun­káját felhasználva. Megint- csak ismerős típus: a művelt, kulturált hóhér típusa. Kosa elsősorban e két alak, vala­mint a teljesen bomírtnak ábrázolt, ám éppen bomírtságá- ban veszedelmes miniszter se­gítségével rajzol erős ironikus felhangokkal teli hátteret a három kommunista történe­te mögé. Bennük számol le az illúziókkal, amelyek esetleg abba ringatnák a gyanútlanab­bakat, hogy lehet a fehér­terror elnyomatása idején úgynevezett jó börtön, lehet függetlenülni az elnyomás erőszakszervében dolgozó hu­manistának attól a poszttól, melyet betölt, vagy hogy le­hetséges más megoldás, mint a szembeszegülés ezzel a pre­cízzé fejlesztett elnyomó ap­parátussal. Nem kulcs ez a film vala­miféle, egyesek által elképzelt zárhoz, mert semmiféle zár nincsen, amit nyitnia kelle­ne, s amiről szól, azt a Kásá­tól inq.r megszokott, nagy fe­szültségteremtő erővel, rész­letszépségekben gazdagon, ki­tűnő színészi alakításokkal adja elő (Lohinsitky Loránd börtönigazgatója, Szilágyi Ti­bor főfegyőre, Haumann Pé­ter minisztere, a filmszerepet vállalt KonyorcsUc János szobrászművész közbűntényes rabja állnak az alakítások élén.) Sára Sándor kamerája épp olyan társalkotó, mint a korábbi közös filmjeikben, csak most színes anyagra dol­gozott. A film tehát kitű­nően megcsinált, szuggesztív alkotás. Valamit azonban mégis ki­fogásolok. S ez nem más, mint a belső aránytalanság. Bár­milyen belső hittől sugár­zóan megfogalmazott ugyanis a három kommunista alakja, részint túl keveset tudtunk meg róluk, sztrájkjuk tény­leges indítékairól, részint olyannyira passzivitásra van­nak kárhoztatva — ez a bör­tön körülményeiből és az éhségsztrájk eleve passzív voltából egyaránt ered —, hogy a velük szemben álló, ki­tűnően megrajzolt, gazdagon, árnyaltan ábrázolt rabtar­tókkal összevetve, az utóbbiak javára billen a mérleg. A né­zőben az a bizonytalan érzés alakul ki, mintha a film in­kább a Babellákat tolná elő­térbe, holott a Nincs idő igazi hősei — még elnyomott, le­alázott, kiszolgáltatott hely­zetükben is — a kommunisták. Talán a rabtartók helyen­ként túlburjánzó szónokla­tainak erőteljes tömörítése, a miniszter jeleneteinek kur­títása jobb arányokat terem­tett volna. Kosa úgy látszik, nem tudott szabadulni né­hány, egyébként kitűnő öt­letétől, és ez nem vált a Nincs idő szerkezeti arányai javára. Kis nagy ember Mi történik, ha a sors sze­szélye tragikomikusán ide- oda dobál egy kisembert az indiánok és a fehérek között a múlt század közepe táján Amerikában? Erre a kérdésre keresi a választ a Thomas Berger könyvéből írt filmjé­ben Arthur Penn. Tegyük hozzá: az igazi profi szak­mai biztonságával és rutinjá­val. A film azonban első­sorban a jól megírt, fordula­tos, szerencsés kézzel meg­rajzolt figurákat felsora­koztató forgatókönyvnek kö­szönheti sikerét. írója, Col­der Willington, a komor színeket és fanyar humort egyaránt megcsillantó tör­ténetben végre árnyaltan áb­rázolja mind az indián, mind a fehér szereplőket. Dustin Hoffmann címszerepbeli já­téka ritkáin látható, nagyfor­mátumú alakítás. Takács István I 1 A Jl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents