Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-09 / 211. szám

1973 SZEPTEMBER 9., VASÁRNAP-^Orhw 7 TECH NIK A E HETI TUDOMÁNY-TECH­NIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK TÉMÁJA a kőolaj ÜJ LELŐHELYEKKEL, A FELDOLGOZÁS ÜJABB MÓDSZEREIVEL, A SZÜN­TELEN VÁLTOZÓ TECHNI­KÁVAL KÍVÁNJUK MEGIS­MERTETNI OLVASÓINKAT. Légpárnás fúrótorony 1975-re a nyugat-szibériai olajtermelés eléri a 120—125 millió tonnát. Az olaj- és gáz­mezők legnagyobb része átha­tolhatatlan mocsár alatt nyug­szik. Felmerült a kérdés, mi­ként szállítsák ide a fúrótor­nyokat? Tyuményi szakembe­rek kidolgozták és a gyakor­latban alkalmazzák a fúrótor­nyok légpárnás módszerrel történő szállítását. Ezzel az el­járással a mocsár bármely pontjára szállítható a sokton­nás torony. „Szelíd" robbantás Az eddig alkalmazott, ha­gyományos robbarióanyagok- kal folytatott tengeri kőolaj- és földgázkutatás nagy károkat okozott a halállományban, ezért szovjet kutatók új, a tengervíz lakói számára ártal­matlan geofizikai vizsgálati módszert dolgoztak ki. A robbanás, amely oxigén és propán-bután gáz speciális, víz alatti robbantókamrákban való elegyítésével történik, csak úgynevezett síkhullámo­kat kelt, amelyek elijesztik a halakat anélkül, hogy kárt tennének bennük, de ugyan­akkor tartalmazzák az összes, a geológusok számára értékes információt is. Az ezüstváros tornyai Tovább épül a DKV Olvasóink bizonyára tudják, hogy a Dunai Kőolajipari Vállalat az ország legnagyobb, legkorszerűbb kőolaj feldolgozó üzeme és hogy nemzetközi viszonylatban is a jelentősebbek között tartják számon. Nyilvánvaló azonban, hogy egy olyan feldolgozó, mint a százhalombattai, nem tekinthető sohasem befejezettnek, ahhoz, hogy megtarthassa korszerűségét, állan­dóan fejleszteni kell. Hazai konstrukciók — magyar szabadalmak — Az 1965-tól napjainkig mintegy 6,5 milliárd forintot felemésztő finomító kapacitá­sa kétszer akkora, mint a másik három hazai kőolaj- feldolgozóé együttvéve — mondja Nagy Sándor, az Olajterv főosztályvezetője. — S egyik sincs olyan jól fel­szerelve, mint éppen a bat- tai. Megtervezéséhez a kőolaj­feldolgozásban már nagyobb tapasztalatot szerzett szovjet szakemberek nyújtottak se­gítséget, sőt a berendezések egy része is szovjet gyártmá­nyú. A gépek másik csoport­ja viszont teljesen új, hazai konstrukció, amelyet magyar tervezők álmodtak rajzpapír­ra. Közéjük tartozik a Ma­gyar Ásványolaj és Földgáz­kísérleti Intézet szabadalma alapján készült bitumenfúva- tó berendezés, amelynek se­gítségével évente 100 ezer tonnányi útépítéshez és 150 ezer tonnányi egyéb célokra használható bitument gyárta­nak. Ugyancsak magyar terve­zők munkája, a paraffin me­chanikus és kémiai finomítá­sának összekapcsolása. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a fino­mítandó, kénsavval összeke­vert paraffinból vegyi centri­fugában kicsapatják a savas, gyantás részeket, majd a visz- szamaradó paraffint derítő­földdel tovább finomítják. Ez­zel a technológiával olyan ki­váló minőségű paraffin készül, amelyet az élelmiszeripar is felhasználhat például sajtok bevonására vagy csomagoló­papírok vízhatlanítására. Buboréksapkás tányérok — Köztudott, hogy Százha­lombattán három alapüzem, egy-, kettő- és hárommillió tonna kőolaj feldolgozására alkalmas lepárló működik — folytatja az ismertetést a fő­osztályvezető. — Említésre méltó, hogy az utóbbinak olyan óriási (egy-egy bubo­réksapkás tányér átmérője 8 méter) a desztillációs oszlopa, hogy nincs párja a szocialista országokban. Ezt a berende­zést a mi mérnökeink ter­vezték. Mi szerkesztettük ugyanennek az üzemnek a visszaforraló készülékét és a gőztermelő kazánt is, ame­lyeket szabadalmaztattunk az Országos Találmányi Hivatal­nál. Az említetteken kívül egy sor más technológiai elképze­lés szabadalmaztatását is kér­tük. — Már feltöltöttek néhá­nyat abból a 20 ezer köbméte­res úszótetős kőolajtartályból, amelyből 12 sorakozik egymás mellett Százhalombattán. Eze­ket a tartályokat a Budapesti Vegyipari Gépgyár tervezte és készítette, a tartálytelep megkonstruálása pedig az Olajterv feladata volt. Ma már körülbelül egymillió ton­nányi kőolajat, illetve párla­tot rejtenek a tartályok. Bután a gömbökben — Nem dicsekvésként mon­dom, de szintén messze föl­dön a legnagyobbak lesznek azok az ezer köbméteres bu- tántároló gömbtartályok, ame­lyek most épülnek a legszigo­rúbb biztonságtechnikai elő­írások alapján. Néhány hete helyeztük üzembe azt a ben­zinreformáló üzemet, amely a kiváló minőségű benzin gyártásához nélkülözhetet­len. Az első ízben ilyen 300 ezer tonna kapacitású üzemet öt évvel ezelőtt adtuk át. Az új üzem már korszerűbb előd­jénél, berendezései biztonsá­gosabbak, jobb hőátadást tesznek lehetővé. A jövő év első felében még egy, harma­dik ugyanilyen üzemet adunk át. A DKV fejlesztése tovább folytatódik. Az ötödik ötéves tervben a könnyűbenzin ólomtartalmának csökkentésé­re úgynevezett izomerizáló- üzem, újabb gázolaj-kénmen- tesítő üzem, továbbá biológiai szennyvíztisztító telep épül. Utóbbi elsősorban környezet- védelmi szempontból szüksé­ges, ugyanis az Országos Víz­ügyi Hivatal előírásai szerint az üzemből kikerülő szenny­víz literenként nem tartal­mazhat öt milligrammnál több olajat. Fejlesztés a végtelenig A százhalombattai beruhá­zás 1980-ra fejeződik be, ad­dig 10 milliárd forintot for­dítanak a kőolaj-feldolgozó fejlesztésére. Ez azonban nem jelenti, hogy a továbbiakban nem fejlődik tovább. 1975-től megkezdődik a nullára leírt gépek selejtezése, és újabb, korszerűbb berendezéseket szerelnek fel helyettük. 1980 után pedig egész üzemrésze­ket újítanak fel. A Dunai Kő­olajipari Vállalatnál tehát végérvényesen nem fejeződik be a beruházás. Az Olajterv évi 2,5—3 milliárd forintos kivitelezési költségű tervei­nek egyharmadát jelenleg Százhalombattán használják fel, s előreláthatólag a későb­biekben sem csökken számot­tevően ez az arány. Cz. V. Szállító repülőgép „Befáslizott" Nem mindegy, hogy a nagy költséggel épülő föld alatti csővezeték-rendszerek élettar­tama mennyi, s ez elsősorban a csövek fémanyagának korró­ziójától függ. A kémiai és elektrokémiai jellegű korrózió a cső anyagának és az azt körülvevő talajnak, illetve a szállított közegnek a 'kölcsön­hatásaként jön létre. Ennek megakadályozására aktív és passzív korrózióvédelmet al­kalmaznak. A passzív korró­zióvédelemnél a fémfelületet a korróziót »kozó környezettől egy vagy több összefüggő vé­dőréteggel választják el. A csővezeték passzív védelem felújítása a legritkább esetben lehetséges, ezért élettartamának meg kell egyeznie a csővezeték terve­zett használati élettartamával, vagy felül kell azt múlnia. A képen a gép tekercseli fel az 1420 mm átmérőjű távveze­téki csőre & szigetelőanyagot. Üjabban e réteget olyan feke­te szinű speciális PVC-fóliából készítik, amelynek felületén egy külön kialakított műanyag film van. Ez az átfedéseknél kémiailag kötődik a felette le­vő réteghez és ezzel tökéletes záródást eredményez. Alaszkában az utóbbi évtizedben bőséges kőolajkincsre bukkantak a kutatók. A lelőhelyek feltárását a modern tech­nika eszközeivel a kivételesen zord klímájú környezetben is meg tudják oldani, ám annál több gondot okoz a kőolaj elszál­lításának a kérdése. Tengelyen való szállításról nem lehet szó, a hó borította vidékeken, több száz vagy ezer kilométer hosszú távvezetékeket pedig csak mélyen a föld alá lehetne építeni a nagy hidegek birodalmában. A gondomat még az is szaporítja, hogy a távvezetékek „végállomásai”, a tankhajók fogadására alkalmas kikötők az év legnagyobb részében be vannak fagyva. Pedig az Egyesült Államoknak nagy szüksége lenne a területé­től viszonylag nem túl messze feltörő alaszkai olajra. Való­színűleg nem marad más hátra, mint repülőgépekkel, olajszál­lító légihidat kiépíteni a lelőhelyek és a felhasználók között. E célra a Boeing repülőgépgyárban már építik a világ legna­gyobb teherszállító repülőgépének a prototípusát, amelynek méreteit a modellről készített felvétel is elég jól érzékelteti. A gépóriást 12 sugárhajtóművel látják el. 1000 tonna (!) te­herrel 1800 kilométer távolságra tud majd repülni 750 km/óra sebességgel. Lyukkeresés A folyadékot szállító csőve­zetékek esetleges hibahelyeit viszonylag egyszerű felderíte­ni, hiszen a csöpögés könnyen nyomra vezet. A gázok, gőzök, a sűrített levegő esetén azon­ban nem ilyen egyszerű a helyzet, különösen kisebb szi­várgások esetén. Márpedig ép­pen ez utóbbi esetben nagyobb a veszély, mivel könnyen be­következhet robbanás vagy tűz. E hibák gyors felderítésé­re angol kutatók a képen lát­ható kézi műszert szerkesztet­ték, A berendezés azt az ultra­hangenergiát hasznosít ja, ame­lyet a lyukon megszökő mole­kulák ütközése kelt. Ezt az ultrahangot nagyfrekvenciás kerámikus mikrofon fogja fel, ami a jelet erősítőbe továbbít­ja. Onnan műszermutatóra te­vődik át a már felerősített jel, ugyanakkor a fülhallgatóban jelentkező „zümmögés” is jel­zi, hogy hibára bukkant a ké­szülék. A mikrofon nagyon irány érzékeny, így könnyű be­határolni a lyuk, a sérülés, az esetleges repedés pontos he­lyét. Geológiai kutatások a tengerfenéken A Szovjetunió, tengeri hatá­rai mentén a világ legnagyobb méretű kontinentális talapza­tával (self) rendelkezik — több mint 8 millió km2. A tu­dósok jelentős eredményeket értek el a tengerfenék geoló­giai kutatásában. A Kaszpi- tenger medréből már régóta bányásznak kőolajat, s hama­rosan megkezdik a termelést a Fekete-tenger mélyéről is. Az Északi-tenger is jelentős olaj­lelőhelyeket ígér. A távol-ke­leti Szaholini-öböl altalaja a szó szoros értelmében arany­bánya. A talajminták és az előzetes kutatások szerint a part menti sekély vízben, a geológusok számításait igazol­va, jelentős arany-, ólom- és titánmezőket találtak. Érdekes geofizikai kutatáso­kat végeznek Bulgária, az NDK, Lengyelország, Románia és más szocialista országok tengerfenék-geológiát kutató tudósai. A szakembereknek véleménye szerint ezen orszá­gok partjainál érdemes kuta­tásokat folytatni kőolaj-, föld­gáz-, színes- és ritkafém-lelő- helyek után. A KGST-tagországok szak­értői a közelmúltban Lett­ország fővárosában, Rigában tárgyaltak a tengerfenék geo­lógiai kutatásának feladatairól. Tűzoltás — repülőgép-hajtóművel Az olajtűz oltása nehéz feladat elé állítja a szakembereket: szerencsésnek mondható, ha néhány napon belül meg tudják fékezni a tomboló olajkutat. Az oltás csak akkor lehet hatá­sos, ha hatalmas erejű, s egyúttal hűtő hatású sugárral vég­zik azt. A közönséges vízfecskendők nem felelnek meg ennek a követelménynek. A képen látható turboreaktív oltógép szovjet kutatók elkép­zelése alapján készül. Lényegileg egy gépkocsira szerelt repü- lőgép-turbóhajtómű, amelynek „torkából” a gázturbina által termelt kipufogógázok nagy sebességgel lépnek ki. A kilépő — 500—600 C fokos — gázsugárba percenként 6 köbméter vizet fecskendeznek be; az ott elporlad, egy része gőzzé alakúk s megfelelően lehűti a kb. 30 méter hosszú, nagy átütőerővel rendelkező hűtő-oltó sugárnyalábot. Ha megfelelően közelről tudják a tűzfészekre irányítani a sugarakat, előfordulhat, hogy mintegy elfújja a hatalmas olajfáklyát. Kőolaj a Balti-tengerben? Jelentős kőolajkészletekre bukkantak a Szovjetunióban, a kalinyingrádi területen. Elő­zetes becslések szerint a fel­tárt rétegekben rejlő készle­tek több millió tonnára rúg­nak. A krasznodari lelőhelyen felállított első kísérleti olajkút napi hozama több mint 100 tonna. Hét kilométerrel távo­labb 11 méter vastag kőolaj­hordozó rétegre bukkantak. 1971—75 között a kalinyin­grádi geológusok 150 ezer fo­lyóméternyi olajkút fúrását tervezik. Folytatják a kutatá­sokat a már ismert területe­ken is a készletek pontosabb meghatározására. Széles körű kutatómunka kezdődik a Bal­ti-tenger part menti vizei alatt rejlő esetleges kőolaj- és föld­gázlelőhelyek feltárására is. mikrofonnal

Next

/
Thumbnails
Contents