Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-09 / 211. szám

1973. SZEPTEMBER 9., VASA RN AP «ST MEGYEI k/Cúitsp 5 Ismét 40 millió az üzletek technikai felszerelésére Hiitők, melegítők, sütők Belkereskedelmi kormány­zatunk pályázati rendszerben nagy összegekkel segíti azokat a vállalatokat, szövetkezeteket, amelyek saját pénzügyi for­rásaikat felhasználva javít­ják hálózatuk, üzleteik tech­nikai színvonalát. A Belkeres­kedelmi Minisztérium — amely az év első felében 40 millió forintot adott erre a célra — most újabb pénzügyi lehetősé­get nyújt a korábban kielégítetlen fej­lesztésekre, elsősorban a szo­cialista importból származó berendezések beszerzéséhez A pályázat elbírálásánál előnyben részesítik a fővárosi és a nagyvárosi üzletek tech­nikai körülményeinek javítá­sát, az idegenforgalmi terüle­tek és a nagyobb ipari tele­pülések ellátásának fejleszté­sét szolgáló beruházásokat. Az év végéig újabb 40 millió forint állami tá­mogatás áll a vállalatok rendelkezésére. Az összeg felét a kereskede­lem és a vendéglátóipar hűtő- gépesítésére — főleg a tej- [ a tejtermékek, a baromfi, a [ mélyhűtött áruk hűtését szol­gáló berendezések vásárlásá­ra — fordítják. Ugyancsak 50 százalékos támogatást kap­nak a vállalatok és a szövet­kezetek a gasztrofol és mire­lité ételek széles körű elter­jesztését segítő ételmelegítők tőkés piacról való beszerzésé­re. Hasonlóan a minisztérium viseli a beruházási költségek felét a grillsütők vásárlásánál. Buda,pesten és néhány nagy­városban szintén 50 százalékos állami támogatást kapnak azok a vendéglátó vállalatok, ame­lyek a szállítás és a kimérés korszerűsítésére — a hordó­mozgatás és a csapolás meg­szüntetésére sör tankokat állí­tanak üzembe. Szezon Nagykőrösön A Nagykőrösi Konzervgyárban az idén 10 ezer vagon gyümölcsöt és főzelékfélét tartósítanak. A több mint egymil- liárd forint értékű konzervből 48 országba exportálnak. Para­dicsomból jelenleg napi 90—100 vagonnal dolgoznak fel, és még tart az őszibarackszezon is. Soron van a szilvatermés fel­dolgozása. ni, akkor beküldőm a közvetí­tőhöz. A 48 éves, szikár Liska Ká­roly is rlighanem nagy gondot fog okozni tizenkét év múlva a Nyugdíj Intézetnek, hiszen jelenleg a második munka­könyvében a tizenharmadik bejegyzésnél tart. Hosszú len­ne elmondani az életét, elég annyi, hogy világéletében ra­kodott: TEFU-nál, Belsped- nél. Legutoljára a Monori Ál­lami Gazdaságban a fekete­aszfaltkeverőknél dolgozott, csakhát „a tonnánként járó bért négytízről levették egy- nyolcvanra”. Ezért aztán most fél éve, faválogató szállító- munkás. Minden kétséget ki­záróan ez a legnehezebb mun­ka a kefegyárban, különösen télen, amikor az átázott, nem ritkán mázsás hasábokat kell másod- vagy harmadmagával a fatelepen felrakni a lovas szekérre. Hárman dolgoznak a családban, rajta kívül a fele­sége és a nagyobbik fia. Hoz­závetőlegesen ötezer forint egy hónapban a jövedelmük. Most építettek nemrégen egy új há­zat. Liska Károly jól érzi itt magát, közel a munkahely s szabad ideje is akad jócskán. Ha jól megfizették, soha sem érdekelte, hogy milyen mun­kát kap. Kupecz Tivadar főmérnököt arról kérdeztem, hogy mit tet­tek eddig azért, hogy letele­pítsék a vállalatot átjáróház­nak tekintő dolgozókat. — Elsősorban a munkakö­rülmények javításával igyek­szünk maradásra bírni az em­bereket. A faműhelyben ma már a nehéz fizikai munkát három hidraulikus emelővil­lás targonca könnyíti, ugyan­csak ebben a műhelyben nagy teljesítményű elszívóberende­zést szereltünk fel. Az utóbbi években végrehajtott beruhá­zásaink is elsősorban a fizi­kai dolgozók szociális körül­ményeinek a javítását szol­gálták. Bevezettük a központi fűtést, öltözőket és fürdőket létesítettünk. Félmillió forin­tot fordítottunk a Monoron ritkaságszámba menő jó ivó- viz biztosítására. Schurmann István halk sza­vú, nőtlen fiatalember, a tmk lakatosműhelyének cso­portvezető-helyettese. Eddigi hét munkahelye közül három azonos: a Monori Kefegyár. — Itt szabadultam 1959-ben lakatosként, 4,50-et kaptam kezdő szakmunkásként, jóval kevesebbet, mint a segéd­munkások. Elmentem Pestre a MÁVAUT-hoz géplakatos­nak kereken hat forint órabé­rért. Alig telt el egy fél év, visszahívtak ide, a kefegyár­ba, szó nélkül megadták a hat ötvenet. Furcsállottam, hiszen ezzel az erővel hat hó­nappal azelőtt is kaphattam volna ennyit. Következett a Világítástechnikai Vállalat, s további két forint órabéreme­lés. Monorról jártam be, s így előfordult néhányszor, hogy elkéstem, egy-két igazolatlan mulasztásom is volt, amiért fegyelmit kaptam. A mun­kámmal elégedettek voltak, de hát a művezetőmnek a ké­sés volt a rögeszméje. Egy évig bérfűrészelő kisiparos­ként maszekoskodtam, majd a szakmámban dolgoztam a Telefongyárban és Vecsésen a VIZÉP-nél. Tavaly augusztus­Akták mögött — az embert MUNKÁK gff ÉS MINDENNAPOK Az irattárosok, az iktatók, könyvelők, bérelszámolók, ügyviteli dolgozók munkáját - s még sokáig sorolhatnám a közvéleményben adminiszt­rátorként, irodistaként szá­mon tartott foglalkozásokat — manapság nem túlságosan ér­tékelik az emberek. Azok az állások, melyek hajdan, külö­nösen a régi Magyarországon a vágyak netovábbjai voltak — mint tisztes, biztos kenyeret jelentő pályák — ma legfel­jebb státus-szimbólumok („mégiscsak íróasztal mellett dolgozom”), vagy átmenetileg, kényszerből választott mene­dékek („ha nem vesznek jel az egyetemre, legfeljebb elme­gyek valahová adminisztrátor­nak”). Mindezt az is alátá­masztja, hogy e szakmák szin­te teljesen elnőiesedtek. Ugyanis szintén jelenkori ta­pasztalat, hogy a társadalom értékítéletében alacsonyabb szintre került pályákról elván­dorolnak a férfiak, s helyükre a frissen munkába álló, addig szakképzetlen nők kerülnek. Az adminisztrátorok munká­ja gazdaságilag improduktív, de a termelés, a társadalom, a mai fejlettségi szinten nem tud létezni e közvetlenül nem ter­melő réteg tevékenysége nél­kül. Sőt, szerepük, a számuk is egyre inkább növekszik. E ten­dencia világjelenség. Ahogy a korszerű nagyipari termelés igényli a betanított munkáso­kat, ugyanígy az irányítás, az igazgatás is. „Az „irodisták” a szellem betanított munkásai. Szellemi katalizátor Hivatalosan már három napja el kellett volna mennie szabadságra, helyettese azon­ban megbetegedett, s ő ön­ként vállalta, hogy marad. Mi­kor belépek, még nem tudja, hogy őt keresem, tehát néhány pillanatig zavartalanul megfi­gyelhetem. Iratköteg fölé ha­jol, majd számot jegyez a bo­rítóra, továbblapoz. Az aszta­lon körül akták bástyái, szép rendben. Kezeügyébe készítve egy másik golyóstoll, színes ceruzák. A gödöllői járásbíró­ság folyosóján, e szoba ajtaján kis tábla hirdeti: „Polgári iro­da, Egyházi Margit irodaveze­tő”. Elmondom jövetelem célját. Zavarba jön, szabadkozik, ne­hezen indul a beszélgetés. Aki évek óta idejének nagyobb ré­szét mások életének, gondjai­nak megismerésével, számon­tartásával tölti, annak nehéz a sajátjáról beszélni. 1942-ben itt kezdte a pályát, az egyik ügy­védi irodában. Telekkönyvi kivonatokat ittasolt, végzéseket gépelt, naphosszat. (Iskolai végzettsége gyors- és gépíró is­kola, kereskedelmi tanfolyam.) A felszabadulás után négy év­vel nevezték ki a polgári iroda vezetőjévé. Precízen, határo­zottan sorolja az ide tartozó ügyeket: válás, gyermektartás, szülőtartás, gondnokság alá helyezés, apasági perek, kisa­játítás, birtokháborítás, tulaj­donjogi ügyek, \öröklés, fizetési meghagyások, döntőbizottsági perek, intézmények, vállalatok, szövetkezetek egymás közötti perei... Amint beszél a mun­ban kerestek meg újra a ke­fegyárból, hogy jönnék vissza csoportvezető-helyettesnek a lakatosokhoz. Igent mondtam főleg azért, mert nyugdíjba ment a csoportvezető, akivel azelőtt nem jöttünk ki. Az órabére jelenleg 15,66 forint. A főmérnök kitűnő szakmunkásnak tartja, s ál­lítja, ha végig ittmaradt vol­na, akkor is lenne ennyi pén­ze. A tmk vezetője ezt egy­általán nem tartja valószínű­nek. — Egyedül a Telefongyár­ban tették szóvá a vándorlá­saimat — mondja a most elé­gedett csoportvezető-helyettes — mondván, hogy illő volna már, ha egy helyben marad­nék. Ennek ellenére nem bán­tam meg, sokat tanultam ez alatt a tizennégy év alatt. Akárhol megfordultam, min­denhol lakatos voltam, egy­két nap után ugyanúgy dol­goztam, mint aki húsz éve ott volt. íme, három „vándormadár” eddigi története a monori ke­fegyárból. Nyilvánvalóan fe­lületes lenne egyetlen gyűjtő­névvel meghatározni maga­tartásukat, jellemüket. — Mi a feltétele annak, hogy felvegyenek valakit a gyárba? — kérdeztem búcsú­zóul a gyár igazgatóját. — Mindenkit felveszünk, aki jelentkezik. Elsősorban azért, mert szükségünk van a munkaerőre, de pedagógiai optimizmusból is ... Bizakodjunk — előbb-utóbb ez a tiszteletre méltó opti­mizmus is kamatozni fog. Kertész Péter káról, kirajzolódik előttem az iroda funkciója. A felsorolt ügyekben tulajdonképpen a katalizátor szerepét tölti be, a kívánt irányba tereli, meg­gyorsítja a folyamatokat, anél­kül, hogy tartalmilag befolyá­solná a végeredményt. Az már hivatalosan a bíróság dolga. Vagy talán mégis sántítana a hasonlat? — tűnődöm. Igen. A vegyi reakciókkal ellentétben itt a katalizátor tartalmilag is befolyásolja a megoldást. Az irodavezető, amikor megismeri az ügyeket, önkéntelenül is az egyik vagy másik fél mellé áll, szorít, aggódik, sajnál, nemegyszer , maga is töri a fe­jét a legjobb megoldáson. Vannak olyanok is, akik az iratok alapján ellenszenvesek lesznek, felháborodik tettei­ken, gondolkodásukon — s ta­lán egyszer-egyszer még örül is, ha nem sikerül valamilyen mesterkedésük. Ö teheti, item köteles elfogulatlannak lennie, mint a bírónak. Türelem és emlékezet — Hogyan fordíthatná el a fejét az ember, ha olyanokat lát, hogy férj és feleség ösz- szeverekednek a folyosón, a rokonok hajbakapnak az örökségen, az apa nem akar­ja kiadni a tőle bírói ítélettel elvett 18 hónapos gyermeket az elvált feleségnek, amikor a szülők azon vitatkoznak, ki tartsa el a gyerekeket, a gye­rekek azon, ki adjon két-há- romszáz forintot havonta az idős, magatehetetlen szülők­nek. Rengeteg családi tragé­diának vagyok — akaratomon kívül is — beavatott tanúja, sokszor ütközőpontja. Mind­két fél nekem panaszkodik, gyakran még az élettörténe­tüket is elmesélik, itt sírnak, kiabálnak vagy éppen go- rombáskodnak. Szombaton tartunk panasznapot. Negy- ven-ötvenen is eljönnek ilyen­kor tanácsot kérni — hoz­zám is sokan fordulnak —, iratokat kikerestetni. A leg­többen laikusok a jogi ügyek­ben, a legelemibb dolgokkal sincsenek tisztában. Nem tud­ják például a keresett ügy­nek a számát, olyasmit mon­danak, hogy „néhány éve le­hetett” vagy „ha jól emlék­szem, volt már vagy tíz éve is”. Ilyenkor csak a türelem segít vagy az emlékezet. Egy­szer például férj és feleség gyermektartásdíj megszünte­tésének ügyében érdeklődött. Megtudtam, hogy a férfi el­vált, majd újra nősült. Ké­sőbb a második házasságát is felbontották, s újra elvette az első feleségét. Ezeknek az ügyeknek kellett kikeresni az iratait, mivel nem emlékez­tek, mikor és mennyi tartás­díjat állapítottak meg. Az 1962-es évtől kezdtük végig­nézni az aktákat. (Az irato­kat 1945-től őrizzük.) Több mint fél óráig tartott, amíg rábukkantunk az aktákra. Mindketten nagyon hálásak voltak, számos esetben azon­ban csak azt vetik oda: „azért van itt, hogy megkeresse, nem?” Pontosan, hiba nélkül Az iroda feladata az elő­készítés, az irattározás. Egy. Koppány György íelvétele év alatt átlagosan kétezer pe­res ügy érkezik, s ezenkívül több mint kétezer az olyan, melyben per nélkül születik döntés. Egy munkanapra te­hát 6—8 ügy jut. Mi is tulaj­donképpen ez a munka? Az irodavezető elmagyarázza, hogy minden ügy külön borí­tékot kap, ebbe kerülnek a kísérő iratok: a munkahelyi vélemény, a jegyzőkönyv, számlák, feljegyzések, határo­zatok és így tovább. Az ira­tok sorrendje igen fontos, eszerint lehet valamit gyor­san megtalálni, áttekinteni. A hiány tehát jelzi, a döntésig még elintézendő, beszerzendő valamilyen irat, csak ha min­den együtt van, akkor kez­dődhet a tárgyalás. Az ügyek jellemző adatai s az iratok száma a borítóra kerül. Ez a visszakeresést segíti. „Ponto­san, hiba- nélkül kell dolgoz­ni, hogy ne várjanak fölösle­gesen a döntésre az amúgy is érzékeny, zaklatott lelkiálla­potú emberek.” Az idén 60. évébe lépett. Rendszeresen orvoshoz kell járnia. Három évvel ezelőtt már egyszer nyugdíjba akart menni, felmondott, aztán még­is engedett a kérésnek. Visz- szajött dolgozni. 1963-ban el­vesztette édesanyját, azóta egyedül él. Amikor a szabad ideje felől érdeklődöm, elmo­solyodik: — Takarítás, mo­sás, főzés — ezzel el is megy az idő. Két öcsém van, hoz­zájuk szoktam eljárni. Estén­ként hazaviszem a statiszti­kát, néhány költségmentes ügy aktáját — délelőtt nem nagyon lehet az irodában dol­gozni, sok a jövés-menés. Hogy meddig dolgozom még? Most nem tudnék rá felelni. Egyelőre úgy érzem, hogy még bírom a munkát, s szük­ség van rám ... S a kivételek? Dr. Elsnítz Albert tanács­vezető járásbíró: — Margitka már több mint 20 éve dolgozik itt, úgy tu­dom, itt is kezdte. Mindene a munka, precízsége, emlékező­tehetsége szinte bámulatos. Épp most járt itt, és figyel­meztetett, hogy az egyik ügy­ben még nem intéztünk el mindent, s rövidesen kezdődik a tárgyalás. Rá mindig biz­tonsággal támaszkodhatunk, több évtizedes tapasztalata óriási kincs. Nehéz dolgunk lenne nélküle... Számtalanszor feltették már a kérdést: örömet nyújt-e, boldogíthat-e egyáltalán az irodai munka? A közvéle­mény előtt nehezen lehetne bebizonyítani az igenlő vá­laszt még feltételesen is. S a kivételek? A munka örömé­nek, szépségeinek felfedezése — bárhol dolgozzanak is — csak azoknak adatik meg, akik a részletet az egészbe tudják illeszteni, meglelik mozdulataik, szellemi tevé­kenységük értelmét. Mint Egyházi Margit, a holt szá­mok és betűk mögött — az embert. Mészáros János Növekvő idegenforgalom Hárommillió vendég Több mint hárommillió kül­földi fordult meg hazánkban az év első hét hónapjában, s ugyanakkor 870 ezer magyar utazott külföldre, 158 ezerrel több, mint az elmúlt év ha­sonló időszakában. A növek­vő idegenforgalom egyebek között a szolgáltatás emelkedő színvonalának az eredménye. A vendéglátóipari és keres­kedelmi hálózat bővítéséhez az Idegenforgalmi Tanács is anyagi támogatást nyújt. Az idén több mint 80 étterem, bisztró, ÁBC-áruház építését segítette. A szolgáltatásokhoz a propagandatevékenység is hozzátartozik, ezért újabban már a határátkelő helyeken ellátják a külföldieket isme­retterjesztőkkel. Növekedett a más országokban működő ma­gyar utazási irodák propagan­datevékenysége is. Fakultativ A művelődésügyi miniszter utasítása értelmében a dolgo­zók általános iskolájának esti tagozatán — a hetedik és nyolcadik osztályban — új, választható tantárgyat vezet­nek be: a közművelődési prog­ramot. A fakultatív tantárgy célja a jelentkezők világnézeti és erkölcsi nevelésének előse­gítése. A programra egy tan­évben 48 órát fordíthatnak, és ezt a tantárgyat nem osztá­lyozzák. A foglalkozások taní­tási napra nem tervezhetők. Az utasítás hatályba lépett. Budapesten és közvetlen környékén a vállalati, a szövetkezeti és a magánépítkezések helyszínére KÉSZ HABARCSOT SZÁL1ÍTUNK 'SSSSSSSSSSSSSS/sSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSS,* ... KÖZÉPÜLETÉPÍTŐ VÁLLALAT HABARCSÜZEME Budapest X.. Kerepesi út 27la. Telefon: 135-027 és 139-488. Felvilágosításokat ad a habarcsüzem vezetője.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents