Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-06 / 208. szám
PESi /HEGYEI ^Mvriap 1973. SZEPTEMBER 6., CSÜTÖRTÖK Kincsünk és gondunk, a szabad idő (4.) Áz égő gyújtőzsinór könyvtár várja a látogatókat, megnőtt a szabadegyetemekre beiratkozottak száma a legutóbbi években ... ám sajnos, mindössze 200 csónakház, 260 úszómedence áll rendelkezésre, kevés a sportlétesítmény... Folytathatjuk — nagyot ugorva — azzal, mint a szabad idő növekedésének egyik lehetséges vetületével, hogy öt év alatt tizenkétezerrel nőtt az ittas botrányokozás, verekedés miatti szabálysértések száma... Elkalandoztunk volna? Aligha. Ahogy korábban, most is azt kívántuk bizonyítani: minden lépésnek megvan a maga hatása, a láncban minden szem összefügg. Tervezés, tudatosság Egy amerikai közgazdász és szociológus — Werner Z. Hirsch — égő gyújtózsinórhoz hasonlította a szabad idő növekedését, amelyről nem tudni, egymagában van-e, vagy bomba is rejlik a végén. Néhány váratlan, meglepetésszerű folyamat — mint például a nemzetközi turizmus irdatlan gyors növekedése a hatvanas évek második felében — már eddig is bekövetkezett, s nyilván tartogat ilyeneket a jövendő is. Ám túlbecsüljük e lehetőségeinket, ha azt tartjuk: szocialista társadalmunkban igazán mód nyílik az élet e területének tervszerű befolyásolására, az egészségtelen jelenségek visszaszorítására, az egészségesek istápolására ? Reális lehetőség ez. Nagyobb figyelem, sokrétűbb elemzés a közös tervekben, a jót, a hasznosat a kellemessel összekapcsoló tudatosság az egyéni elképzelésekben — ez az útja, eszköze annak, hogy ne nézzük gyanakodva az „égő gyújtózsinórt”, hanem azt lássuk benne, ami. A technikai haladás, a társadalmi fejlődés törvényszerű velejárója a szabad idő növekedése. Nem öncél, hanem eszköz, lehetőség, forrás. A tartalmasabb, emberibb, minden tekintetben gazdagabb élethez. Mészáros Ottó (Vége.) Egyetemi doktori cím szerezhető a politikai tudományokban Hogy ne legyen „jellegtelen” HETI FI LM JEGYZET Érintés Jelenet az Érintés című filmből A negyedik ötéves tervben minden korábbinál nagyobb összeget fordítanak olyan termelő és nem termelő beruházásokra, amelyekét a szakemberek az infrastruktúra fogalomkörébe sorolnak. Tény, hogy nemzetközi összehasonlításban a beruházásokon^e- lül hazánkban viszonylag még mindig alacsony az ilyesfajta befektetések aránya, bár az ebből származó hátrányok mind nyilvánvalóbbak. Az utakon való torlódás miatt hosszú órák mennek veszendőbe — s nemcsak ^ személyautók, hanem a ' teherszállító gépkocsik is szenvedői ennek. A lassú vonatok „,megnyújtják” a távolságokat, az üdülőhelyi üzletek, éttermek zsúfoltsága nem egyszerűen bosszúság, hanem gazdasági veszteségek forrása is. Bűvös kör? Természetes folyamatként foghatjuk fel az úgynevezett társadalmi közi» fogyasztás — a kommunális szolgáltatások, az oktatás,. az egészségügy, igazgatás, rend és jogbiztonság stb. — szerepének növekedését s vele a kiadások emelkedését. Ugyanígy jogos igény az infrastruktúra egy részének integrációja is, hiszen — például — hiába a hazai erőfeszítések a víz tisztaságának megóvására, ha a szomszédos országokból a folyók erősen szennyezve hozzák vizüket... Szükség van az együttműködésre a közlekedésben, a hírközlésben úgyszintén. Kevesebből több Az eszközöket s az időt jobban hasznosítóvá, más szóval hatékonyabbá kell tenni a gazdasági munkát. Mert csökkent ugyan a munkaidő, de a termelés nem eshet vissza, sőt növelése volt a kötelezettség. A hatékonyság, a szervezettség fokozása az egyedüli forrás, amelyből az infrastruktúra fejlesztése is táplálkozhat. Hétköznapibban: többet, értékesebbet kell munkánkkal előállítani ahhoz, hogy szabad időnk tartalmasabb, zavartalanabb lehessen. Amíg ez nem érvényesül maradéktalanul, addig fönnmarad az a fonák helyzet, hogy a munkahelyén ímmel-ámmal ténykedő hábo- rog a „cammogó'’ vonat, a szegényes áruválaszték, a szűkös strand, az étterem zsúfoltsága miatt Holott valójában „tükörbe” nézett, s magát, hasonmásait láthatja benne. Számítások szerint 1985-re a keresők többsége — a munkanapok szabad idejét nem véve figyelembe — esztendőnként 140—150 szabadnappal gazdák kodihat. (A vasárnapok és ünnepnapok, továbbá á szabadságidő növekedése, valamint a minden heti szabad szombat, azaz a negyvenórás munkahét bevezetése teszi ki ezt a tekintélyes időmennyiséget.) Fokozza az igényeket az is, hogy folytatódik a városokba áramlás — egy évtized alatt hazánkban a városlakók száma több mint félmillióval gyarapodott — a megyében tízezerrel —, s ez nemcsak a kommunális szükségletekre hat ki, hanem egyebek között a turizmusra is. A városi ember ugyanis már ma háromszor, négyszer annyit utazik — szigorúan a szabad idővel s nem a hivatással összefüggő utazásokat tekintve —, mint a községekben lakó. Kibővített lista Igényeink a tervek, teendők listáját éppúgy bővítik, mini a kiadásokat. 1960-ban a nemzeti jövedelem 0,6 százalékát fordították népművelési kiadásokra, ma az arány egy százalék fölött van, azaz megkétszereződött. de mégis kevés. Évente csupán a múzeumok 150 millió forinttal szerepelnek a költségvetési kiadásokban, a művelődési otthonok ennél is nagyobb összeggel, ám lelni-e olyan szakmabelit, aki elégedett ezzel? Esztendőnként. 650—720 szépirodalmi mű jelenik meg, a televízió 2700 óra tiszta műsoridőn át sugároz, az országban 17 000, Pest megyében 500 A dabasi járás néhány esztendővel ezelőtt még a „jellegtelen” járások közé tartozott Pest megyében. Nemcsak azért, mert ipara elenyészően kevés volt, hanem azért is, mert jelentősebb kulturális hagyományokkal nem rendelkezett. Nem telepedtek meg művészemberek ezen a tájon, de még öntevékeny művészeti csoportjai sem szereztek rangot, ami elsősorban abból adódott, hogy népi hagyományokban is igen szegényes e táj. A Hagy István csoport Néhány esztendő óta azonban egyre gyakrabban hangzik el a különböző közművelődési tanácskozásokon a dabasi járás neve. Miért? Ipar-, ban azóta sem lett lényegesen gazdagabb ez a vidék. Megtelepedett azonban néhány tehetséges fiatal rajztanár-képzőművész a járás különböző községeiben. Csendben kezdtek a munkához, a festészetnek, a grafikának szentelve szinte minden szabad idejüket. Már akkor felfigyeltek rájuk a járás kulturális életének vezetői. S jó volt, hogy felfigyeltek, mert csakhamar sikeres művek egész sorával jelentkeztek Kadosa Pál „KADOSA PÁL legkiemelkedőbb fiatal komponistáink egyike, felkészültsége igen figyelemreméltó; erről tanúskodnak művei és az Űj Zene Nemzetközi Társasága számos ünnepségén való részvétele. Ezenkívül kiváló zongoraművész és pedagógus.” — Bartók Béla írta e sorokat 1939-ben az akkor harminchat éves zeneszerzőről. A világháború fenyegető réme, amely Bartók számára is elkerülhetetlenné tette az ország elhagyását, Kadosában is felvetette a kivándorlás gondolatát. Végül mégis itthon maradt, íróasztalának dolgozott. Szomorú esztendők következtek a zeneszerző életében, akit már fiatalon szenvedélyes közéleti érdeklődés, az irodalom, képzőművészet, művészetpolitika kérdéseire való érzékeny reagálás jellemzett. Neyét napjainkban leggyakrabban pedagógusi minőségben halljuk. Több mint negyedszázada a Zeneakadémia tanára, jelenleg a zongoratanszak vezető professzora. Az utóbbi években bámulatos módon feltűnt tehetséges fiatal zongoristák jelentős száma az ő pedagógiai műhelyét dicséri. Számos közéleti funciója közül csak a legfontosabbak: a Szerzői Jogvédő Hivatal elnöke, a Jogvédő Hivatalok Nemzetközi szervezetében működő Nemzetközi Zeneszerző Tanács elnöke, a Művészeti ezek a fiatalok. Mindez megteremtette ä lehetőségét annak, hogy valamilyen szervezeti formába összefogják őket. így alakult meg a Nagy István képzőművészeti csoport, amelynek tagjai ma már rangos képzőművészeti tárlatokon is megállják a helyüket. Ez természetesen új igényeket vetett fel: kiállítóhelyiséget kellett biztosítani a járás területén is. Ez volt a következő lépés. A harmadik pedig: szívesen vették a Nagy István-csoport, tagjai között a ráckevei, a nagykátai és a monori járás képzőművészeit is. Közös fenntartásban A másik dolog, amiért egyre gyakrabban hallani a dabasi járás nevét: a megyében itt vált leginkább élővé a művelődési intézmények közös fenntartásának gondolata. Hernádon kezdődött még 1969 májusában: a helyi termelőszövetkezet a községi tanáccsal közös fenntartásba vette a művelődési otthont, azt részben átépítette, majd pedig korszerűen berendezte. A hernádi- példát 1970 elején a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet követte: átvállalta a tanácstól a művelőhetvenéves Dolgozók Szakszervezete Zene- pedagógus szakosztályának elnöke stb. KITÜNTETÉSEI KÖZÜL IS csak néhányat említünk: Kos- suth-díjas kiváló művész, a Munka Érdemrend és az Er- kel-díjak különböző fokozatainak birtokosa, a Német Művészeti Akadémia levelező tagja és az Angol Királyi Zeneakadémia tiszteletbeli tagja. Ez utóbbi megtiszteltetésben előtte mindössze egy magyar muzsikus, Bartók Béla részesült. Kadosa Pál pályája szinte tükre egész zajló zeneéletünknek, szerteágazó problémáinak. S bár mindegyik tevékenységét különös hozzáértéssel és ügyszeretettel végzi, mégis legfontosabb számára, önmaga kifejezésének elsőrendű eszköze, a zeneszerzés, amelyről egy mozgalmas életpálya csúcsán, hetvenedik születésnapján így vall: „HISZEK ABBAN, amit csinálok. Akkor is, ha nem keltem fel a világ érdeklődését, ha szomorú, groteszk, kínlódó vagy tragikus zenét írok. Amíg fiatal az ember, inkább sikerre, hatvanon túl inkább megértésre vágyik. Azért komponálok, hogy megszabaduljak attól, ami zaklat, nyugtalanít; s zeneszerző szeretnék lenni akkor is. ha — mint a háború idején — csak az íróasztalomnak dolgoznék.” Korda Agnes A művelődésügyi miniszter utasítása értelmében az MSZMP Politilaai Főiskolája a jövőben a politikai tudományokból egyetemi doktori címet adományozhat. A címet az nyerheti el, aki politikailag és erkölcsileg kifogástalan magatartást tanúsít, továbbá a politikai főiskolán, illetve más belföldi vagy külföldi egyetemeken (egyetemi jellegű főiskolán) egyetemi oklevelet szerzett és a politikai főiskolán szerezhető végzettséghez szükséges tanulmányi anyag elsajátításánál magasabb fokú tárgyismerettel, valamint a tudományos kutatás módszerében való jártassággal rendelkezik. Mindezt a tudományos munka módszerének alkalmazásával készített, legalább részben önálló kutatásokon alapuló doktori értekezés benyújtásával, valamint a doktori szigorlat sikeres letételével kell bizonyítani. Az utasítás hatályba lépett. dési ház teljes fenntartását, sőt arra is tellett a gazdaság erejéből, hogy függetlenített igazgatót nevezzen ki a művelődési ház élére. S ezzel szinte egy időben a Dabas és Vidéke'ÁFÉSZ közös fenntartást vállalt a tanáccsal a volt gyóni művelődési ház működtetésére. Őket követte 1971- ben Űjhartyánban a Keselyhegyi Szakszövetkezet és az Űj- hartyán és Vidéke ÁFÉSZ: a szakszövetkezet klubbal bővítette a meglevő művelődési otthon épületét, majd az ÁFÉSZ-szal együtt évente meghatározott összegű fenntartási támogatást vállalt. Ka- kucson a közelmúltban avatott klubkönyvtár működtetése szintén már nem csupán a községi tanács feladata. A felsoroltakon kívül a járásban másutt sem hagyják magára a gazdaságok a művelődési intézményeket. Táborfalván, Öcsán és Bugyin a termelőszövetkezet jelentős összeggel járul hozzá a működési feltételek biztosításához. Örkényben a helyi ktsz önálló klubot tart fenn. Koncertet ad a Filharmónia És dicséretes dolog az a járási törekvés, amely egyre inkább hozzáférhetővé teszi a zenét is ezen a területen, ahol korábban legfeljebb az iskolásgyerekek éneklése jelentette a zenekultúrát. Dabason már harmadik éve rendeznek rendszeresen hangversenyeket a fiatalok számára. A jó kezdeményezés előbb-utóbb követőkre talál. Ez történt az idei tavasszal: a gyáli termelőszövetkezet megállapodást kötött az Országos Filharmóniával négy hangversenyre. S mert a kísérlet osztatlan tetszést aratott: ősszel már nem csupán Dabason és Gyálon folytatják a hangversenyeket, hanem Örkényben, Ócsán, Tá- bcxrfalván és Űjhartyánban is. S ha nincs is jelentős népzenei hagyománya ennek a tájnak, nem zárkóznak el más tájak népzenei hagyományai elől. Ezért is rendezik meg szeptember végén Üjhartyán- ban a megye legjobb Röpülj, páva-köreinek nagyszabású találkozóját. A tápiószecsői, a Galga menti, az érdi, a mag- lódi, a jászkarajenői, a ceg- lédberceli együtteseket várják Üjhartyánba, ahol a dabasi járást a kakucsi és a volt sári együttes képviseli majd. Nem véletlen tehát, ha az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozunk a dabasi járás nevével a különböző köz- művelődési tanácskozásokon és rendezvényeken. A nem is olyan régen még „jellegtelen” járás egyre inkább helyet kér és kap a megye egészének közművelődésében. Prukner Pál Bizonyára zavarban lesznek majd ennek az új Ingmar Bergman-filmnek a nézői. hiszen a kiváló svéd mester, az. élő filmrendezők egyik legnagyobbja, korábbi- alkotásaival nem ehhez a stílushoz, s nem is egészen ehhez a mondanivalóhoz szoktatta a mozilátogatókat. Bergmant az emelte a nemzetközi élvonalban is az élre, hogy korunk nagy erkölcsi kérdéseit — hit, szerelem, boldogság, az élet értelme, s az értelmes-tartalmas élet elérésének lehetőségei vagy lehetetlenségei, a vallás — misztikus-sejtelmes megfogalma- zásbap, csodálni való pszichológiai érzékenységgel és szug- gesztivitással tudta közvetíteni. Szorongásos, vívódó filmekkel vallott egy kuszáit korról, kuszáit életű, lelkű emberekről — lényegében önmagáról és saját nemzedékéről. Szókimondó, olykor nyers művek voltak ezek, Bergman sem az érzelgősséget, sem az álszemérmet nem ismerte. Az elidegenedő, belső és külső magányával viaskodó ember árnyalt, lélektanilag-társadalmilag hiteles ábrázolására kevesen találtak a filmművészetben olyan formanyelvet és stílust, mint Bergman. Iskolát teremtett, bár lényegében senki sem tudta őt követni; c^ak utánozni- bírták. Mindezeket tudva, s emlé- kezetiíhkbe idézve nálunk is bemutatott filmjeit — A nap vége, a Trilógia darabjai, vagy a Szenvedély —, mi tagadás, meghökkentő a találkozás egy olyan banális, csaknem érzelgős filmmel, mint az Érintés. A film ugyanis nem más, mint egy szabvány háromszög-történet, amelyben a látszólag boldog házaséletet élő, ám valójában érzelmileg és női mivoltában is kielégítetlen Karin összetalálkozik egy zsidó származású fiatalemberrel, Dáviddal, a szeretője lesz, sőt, gyeA régebbi magyar filmsikerek felújításának sorozata kivételesen érdekes alkotással bővül ezen a héten. A tizenhat éve, 1957-ben készült Bakaruhában ugyanis nem csupán egyike a jó magyar filmeknek, hanem egy kicsit új korszakot is kezdett filmművészetünkben. Ebben több tényező is közrejátszott. Elsőként talán az, hogy egy erősen sematikus, a szocialista realizmust helytelenül értelmező filmművészeti korszak elmúlása után egyik első olyan filmünk volt, amelyben az árnyalt lélekrajz és a nem szájbarágós társadalmi mondanivaló szerencsésen ötvöződtek. Aztán egy jelentős író, Hunyady Sándor egyik legjobb novellája adta hozzá az alapanyagot, s ezt Koreai népmese — filmen így lehetne röviden jellemezni ezt a sajátosan keleti stílusú alkotást. A történet maga a tiszta népmese, a beteg édesanyát és vak hugocskát virágárusításból eltartó tisztaszivű, ártatlan, szerény, szép kislányról, aki nehézségeken, kísértéseken, nyomorúságon és megaláztatásokon át is megmarad tisztának, szépnek, s aki végül is elnyeri jutalmát a sorstól, Ez a bájosan naiv mese azonban különös fénytörést kap azáltal, hogy a harmincas reket is vár tőle, otthagyja a férjét, de a fiú sem áll mellé, úgyhogy a végén magára marad, születendő gyermekével. Ám maga a történet csak a felszín. Közhelyei mögött ott húzódik az örök bergmani téma: férfi és nő kapcsolatának tisztázatlansága, kiérleletlen- sége, esetleg lehetetlensége. S ha nem a korábbi, hőseiben kíméletlenül vájkáló, de velük elsősorban önmagát elemző Bergman-filmekkel hasonlítjuk össze az Érintést, akkor a zavaró érzés is megszűnik. Most ugyanis az történt, hogy Bergman hagyta menni a történetet és a figurákat a maguk útján, nem szólt bele az életűkbe, nem alkalmazott misztikus-homályos jelképeket, hanem egy nagyon egyszerű históriái mondott el nagyon egyszerűen, már-már raffináit puritánsággal, tudatosan mellőzve az értelmi megközelítést, mint a korábbi filmjeire jellemző módszert. Itt az érzelmek, ráadásul a bárkivel megtörténhető, mindennapi eseményekből fakadó élelmek dominálnak, s nem is akarnak önmaguknál többet jelenteni. Bergman keze azonban té- veszthetetlenül nyomot hagyott még ezen a könnyebbre hangolt alkotáson is. A lélektani elemzés precizitása és hitelessége, a szereplők mozgatása, a színészi munka irányítása ennek csak egyik oldala. A másik, a fontosabb az, hogy a banális történet mélyén is ott húzódik a nagy vívódás, a nagy kérdőjelek: eljuthat-e az ember önmaga kiteljesedéséhez, lehet-e boldog úgy, hogy mások boldogságát nem veszélyezteti? A kifogások tehát csak Bergman önnön, igen magas szintjén érvényesek. S ezt a szintet a ragyogó színészhármas — Bibi Andersson, Max von Sydow, Elliot Guld — is méltón képviseli. Hubay Miklós kiváló forgató- könyvvé írta. A rendező, az akkor igen fiatal Fehér Imre pedig ebből a remek anyagból, kitűnő színészek közreműködésével, megcsinálta élete nagy alkotását, azt, amelyet azóta sem tudott nemhogy felülmúlni, hanem megközelíteni sem. A Bakaruhában ma is kitűnő film. A becsapott, elcsábított kis cseléd, és a felelőtlen kalandba bocsátkozó csábító újságíró története tiszta emberi hangjaival, mély humanizmusával, a megalázottak és megszomorítottak, iránti ro- konszenvével szép élmény. Bara Margit és Darvas Iván játéka tizenhat év múltán is őszintén, átélten hat. évekbe helyezik a film a1’ Így a meséből társadalom,, bírálat lesz, elnyomók és elnyomottak kapcsolatát feltáró, magvas mondanivalójú alkotás. Külön érdekessége a filmnek a sok dalbetét. Velük A virágárus lány valami olyasmihez válik hasonlóvá, mint amilyenek a mi népszínműveink java alkotásai lehettek a múlt században. A film figyelemreméltó híradás egy élő, erős filmművészetről, melyet sajnálatosan kevéssé ismerünk. Takács István Bakaruhában A virágárus lány
