Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-06 / 208. szám
1973. SZEPTEMBER 6.. CSÜTÖRTÖK PES1 »I EGY El kJCÍHop Tanácskozás gazdaságpolitikai kérdésekről A negyedik ötéves terv teljesítésének helyzetéről és az ötödik ötéves tervre való felkészülés kérdéseiről, továbbá a munkások élet- és munka- körülményeiről tanácskoztak szerdán a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsánál a megyei szakszervezeti bizottságok függetlenített titkárai. A tanácskozáson megjelent dr. Biró Ferenc, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára. Vándorgyűlés A biológiai tudományok és kutatások egyik hazai központjában Szegeden rendezik me" a 1 biokémiai ván. dorgyűllot. A három napig tartó tudom'“""s nrn"ramot szerdán, az új szegedi November 7. művelődési központban nyitották meg, csaknem 200 hazai tudományos kutató és gyakorlati szakember részvételével. Emléktábla Az Országos Mentőszolgálat fennállásának 25. évfordulója alkalmából, alapítója, első főigazgatója, dr. Orovecz Béla tiszteletére szerdán emléktáblát lepleztek le a mentőszolgálat Markó utcai székházán. Egy paradoxon nyitja Sikerek - a kiszáradt kutak ellenére KGST-BEMUTATÓTELEP A DUNAVARSÁNYI TSZ-BEN? Paradox módon, két ellenkező előjelű gondra is példázatot nyújthat ez a táj, amelyet jobbfelől a Duna vize — pontosabban csak a soroksári ágé — zár le természetes határként, s nagy-nagy szerencsére. A folyó ugyanis mindjárt belejátszik az egyik gondba, éspedig enyhítő módon: az 1973-as aszály az átlagosnál is jobban dézsmálta meg a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet növényzetét, sokat segített ellensúlyozásában az öntözés. S mégis, mégis: a szövetkezetnek az lUtóbbi években szinte látványos gyarapodása nem tört meg, az idén minden eddiginél magasabb árbevétellel kalkulálnak. Ez tehát az a paradoxon, amelyet említettem, s amelynek nyitját dr. Tresser Pál elnök segítségével meglelni igyekszem. A fölívelés szamai Lássuk előbb, hogy az elmúlt években miként is gyarapodott ez az egyáltalán nem nagy határú, mindössze 960 holdra kiterjedő gazdaság? Vessük egybe az elmúlt négy esztendőt az azt megelőző négy évvel. Kitűnik, hogy 1965—68-ban 7 millió forint volt az évi átlagos árbevétele a szövetkezetnek, s 1969—72-ben már 30 millió forint. Ebben a mezőnyben már jelentősen kiemelkedik a tavalyi esztendő, amikor 51 millió forint volt ez a bevétel, s az idei év minden bizonnyal jelentősen túlszárnyalja ezt az adatot is, hiszen 80—90 millió forintos A tanácstörvény szellemében 900 év 900 perc Naponta tíz ügyirat Az új tanácstörvény értelmében nőtt a tanácsok szerepe, munkájuk jelentősége. Ezért érdekes és figyelemre méltó az a széles körű felmérés, mely elemezte az 1971-ben életbe lépett törvényt, megvizsgálta annak megvalósítását, körülményeit, s nem utolsósorban fogadtatását a lakosság körében. Erre a felmérésre Vácott került sor — nemcsak azért, mert iparilag e város a legfejlettebb megyénkben, hanem azért is, mert az utóbbi esztendőkben a Duna-parti helység fejlődött a legdinamikusabban. A tanácstörvény bevezetését követően nőtt a tanáccsal szembeni igény, így nőtt dolgozóik felelőssége is — fokozódott a lakosság részvétele a tanácsi munkában. Igazolja ezt az a jelentős társadalmi munka, melyet a váciak végeztek az elmúlt két évben: 1971-ben 3,4 millió, 1972-ben 3,7 millió forint értékben. Jónak mondható a kapcsolat a város üzemeivel is, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az új művelődési központ építéséhez a gyárak, vállalatok mintegy 50 millió forintot ajánlottak fel, s idén a fiatalok helyi építőtábort szerveztek a munkálatok meggyorsítása érdekében. Megépült már — szintén az üzemek segítségével — a 23 személyes óvoda, s dolgoznak már egy nagyobb 75 helyes óvodán is. A városi tanács és a KISZ városi bizottsága közötti együttműködést példázza a „900 év, 900 perc” mozgalom elindítása — 900 perc társadalmi munka a 900 éves Vácért: ezt ajánlják fel a város ifjúkommunistái. Szükséges a több és hatékonyabb találkozó a tanácstagok és a város lakói között, ezért megszervezik az ünnepi fórumokat, melyen nemcsak a városi, hanem a megyei tanácstagok is részt vesznek. A tanács és a lakosság kapcsolatának elmélyítését szolgálja az év második felében megnyíló ügyfélfogadási iroda. Célja: az ügyfélforgalom és az ügyintézés meggyorsítása. Az iroda a gyorsan elintézhető, a szak- igazgatási szervekhez nem feltétlenül kapcsolódó hatósági tevékenységet, a lakosság tájékoztatását, továbbá beadványok, panaszok és közérdekű bejelentések átvételét látja majd el. A tanács szakigazgatási szerveinek feladatait a 280 új hatáskör jelentősen növelte. Ennek következtében tavaly több mint 25 ezer ügyirat érkezett, vagy kelt a tanácson — az 1967-es 17 ezerrel szemben. Tavaly 4604 határozat született, s mindössze 116 ellen fellebbeztek —, s 27 esetben változtatták meg az első fokú határozatot. Bizony sok a munka, hiszen egy-egy szakigazgatási szervre naponta 10—13 ügyirat jut. A tanács és szervei, bizottságai rendszeresen üléseztek, átfogóan tárgyalták meg a város ügyes-bajos dolgait, és sok esetben javított a helyzeten a határozott, gyors intézkedés. T. E. Együttműködő mezőgazdászok és vadászok A mezőgazdasági nagyüzemek és a vadásztársaságok a gyümölcsöző együttműködés új formáit alakították ki. Az országban működő 700 vadász- társaságból már 380 vesz részt az együttműködés valamilyen formájában, s ez azt jelenti, hogy több mint 7 millió holdon a kölcsönös előnyök és az együttes anyagi érdekeltség elvei alapján gazdálkodnak a vadászok és a mezőgazdászok. Ezen a területen él a mezei- nyúl-állomány 66 és a ‘fácán- áílomány 59 százaléka, itt tartják a foglyok és az őzek több mint felét. árbevételre számítanak a gazdaság vezetői. Ami emö- gött meghúzódik, azt a töméntelen erőfeszítést föltérképezni alighanem lehetetlen, említsük azonban meg a szövetkezet nyereségének alakulását. Íme: egymillió forint volt átlagosan az említett nyolc esztendő első felében, s hatmillió forint a második felében. Kiragadván a tavalyi esztendőt: akkor 10 millió, az idén pedig előreláthatólag 16 millió forint nyereségre tesz szert a Petőfi Tsz. Ősz óta: szárazság Egyetlen növény példáján némiképpen azért bemutathatjuk a szántóföldi gyarapodást. 1965—68 átlagában 12 mázsa búza termett a duna- bogdányi határban ' holdanként! átlagban, s 1969—72-ben már 19,5 mázsa. S ha ismét kivesszük a tavalyi évet, úgy 27,3 mázsás hozamot kapunk, amihez képest bizony visszaesés az idei , „mindössze” 24,5 mázsás produktum. Ebben az utóbbi adatban ugyanis már benne van, belejátszik az aszály — a hozamok töretlen fölívelését a szárazság akasztotta meg. Itt, Dunabogdányban még a búzának országosan — és látványosan — kedvező júniusi esők is elmaradtak, miként mondani szokás, a legöregebbek sem emlékeznek hasonló mérvű aszályra, amely voltaképpen az elmúlt év ősze óta tart. — A valamelyest jelentősnek mondható csapadékot márciusban kaptuk, júniusban egy ízben három, s még egy alkalommal 8 miliméter csapadék hullott — sorolja dr. Tresser Pál. — Közismert hogy a téli havazás is elmaradt, mindenesetre a két esztendeje fúrt 16 csőkút vize elapadt, hiába szántunk 20— 20 ezer forintot ezekre a kutakra. Csak a sóderbánya talajvize, víztükre, no meg a Duna vize maradt meg öntözési lehetőségként. Az a búza például, amelyet a Duna mentén vetettünk el, 27—30 mázsát termett holdanként, s a Duna-parti kukoricásból is 35 mázsa körüli — májusi morzsoltban számolt — termésátlagot várunk. Másutt valósággal elszáradt ez a növény, silónak kellett levágnunk. A magyarázat: az öntözés. Most azt kell eldöntenünk: vajon vállalkozzunk-e mélyebb fúrásokra; egyetlen ilyen kutunk, egy 300 méter mélységű szolgáltatja a vizet az állatok itatásához. A tsz-elnök érdekes összefüggést mutat ki az aszály és a műtrágya-használat között. Ilyen körülmények közepette ellenkező hatású rendeltetésével a műtrágya, amely valósággal égeti a növényt, s ily- módon kettős kárt okoz. Hatóanyagban számolva, holdanként 263 kilóra emelkedett a korábbi 54 kilóról a tsz-ben fölhasznált műtrágyák mennyisége, ami tetemes kiadással járt, s lám, a remélt következmény — elmaradt. Új növény: a burgonya — Ha a vetést sem kíséri eső? — aggályoskodom. — Akkor, mihelyt elvetettünk, úgynevezett kelesztő öntözésbe kezdünk, hogy kikeljen a növény. Persze, csak a vetőmagnak szánt búzára jut, juthat az öntözővízből, mert különben vetőmagtermesztő gazdaság vagyunk, ahol egyébként minden gépesített. Az utóbbi három évben újra cseréltük a régi masinákat, s most ismét újabb gépeket várunk. Arról tárgyalunk ugyanis a dunaharaszti Ezüstkalász Tsz, valamint a tököli Petőfi Szakszövetkezet vezetőivel, hogy belevágunk — közösen — a zárt rendszerű burgonyatermesztésbe. — Eddig nem volt burgonyájuk? — Mi nem ’ termesztünk, de a szomszédos Dunahurasztiban Újrendszerű garancia Darabonkénti átalánydíj a televíziójavításért nagy szakértelemmel foglalkoznak a burgonyával. Talajadottságaink egyébként jók, öntözési lehetőségünk is akad, úgy gondolom, hogy 200 holdat vetünk mi be burgonyával. Állattenyésztési gondok Egy, már megvalósult társulásnak is tagja a Petőfi Tsz. Nyolc szövetkezet építette azt a zárt rendszerű, szakosított sertéstelepet, amelynek az idei év az első — szaknyelven — üzemelési esztendeje, vagyis amikor már 8700 hízót szándékoznak értékesíteni ebből a telepből. Ez a beruházás nem valami jó előjelekkel indult, hiszen közbeszólt a száj- és körömfájás, a betegség miatt elhullott 1104 állat, főként kismalac. Továbbá ennek a bábolnai rendszerű telepnek máris kiütköztek a hibái: a spanyol silótorony például jó ott ahonnan hozták, de nálunk hideg is van, így megromlik, megzöldüí a silóban levő takarmány, ami már önmagában tekintélyes veszteség- forrás. Ügy épült meg a telep, hogy nincs megfelelő takarmánytere, s emiatt gyakori a takarmányváltozás, ily módon csekélyebb eredményességű a hizlalás. Az pedig már korántsem dunabogdányi specialitás — jóllehet az említett bajok sem teljesen azok! —, hogy a fehérjetakarmányok beszerzése roppant nehézkes, egyszersmind drága művelet. — Néhány kollégám valósággal odavan: jaj, mi lesz a tejjel? Dolgozzuk föl, fölözzük le, etessük meg, ha netán nagyobb a kínálat, mint az állampolgárok kereslete. Dr. Tresser Pál meditációja belevág abba a minapi kormánydöntésbe, hogy új tejporgyárak, illetve — afféle gyorsmegoldásként — berendezések építendők, importálandók. Az elnök tehát biztos abban a helyi döntésben, az elhatározás helyességében, hogy a Petőfi Tsz is növelni akarja tehénállományát. Ma 130 tehenük van — 640-re kívánják emelni ezt a számot, mégpedig a Mezőgép Tröszt segítségével. Ez a tröszt ugyanis olyan, bemutató jellegű szarvasmarhatelepet kíván könnyűszerkezetes építményként emelni, amely négy KGST-tagállam szakembereinek szolgál majd — remélhetően — mintául. Olyan telep lesz ez, ahol minden egyes dolgozó egymillió forint fölötti termelési értéket produkál évente, vagyis roppant jelentős lesz a gépesítés, a termelékenység. Sajnos, egy nem éppen jelentéktelen konfliktus máris akadt: az AGROBER Vállalat túlságosan magas beruházási költségeket tervezett — egy tehénre több mint 80 ezer forint jut! —, márpedig így nehéz lesz exportra kínálni a telepet. Dehát amíg tervezői érdek — hiszen ennek százalékában kapják a díjat — a magas beruházási költség, addig csakugyan nehéz elkerülni ‘ az efféle konfliktusokat. Ma tehát az a helyzet, hogy mind a tsz-nek, mind a trösztnek elemi érdeke a kisebb költség, s hogy erre volna is mód, azt egy aprócska példával világítja meg számomra az elnök: — Lám, egy előző változatban még 1,8 millió forintban szabták meg a fejőház költségét a tervezők, a mostani variáns viszont 3,9 millió forintot mutat ugyanerre a házra... Az adottságokra épülve ... Az aszálytól a majdnem 100 millió forintos beruházási tervig: íme, ezt mondhatnám gazdálkodási paradoxonnak, bár most, hogy leírtam az összefüggések némelyikét, kezdem föladni a csodálkozást. Inkább nevezném az egybejátszó folyamatokat annak, amit valójában tükröznek: egy szisztematikus, folyton-foly- vást ható, az adottságokra jól épülő munka végül — az aszály, s egyéb gondok ellenére — szerencsésen ötvöződő sikerének. Keresztényi Nándor A székesfehérvári Videoton- gyár új rendszerű garanciális szolgáltatást vezet be. A Videoton a fekete-fehér televíziók garanciális javítása után darabonként meghatározott átalánydíjat fizet a Gelkának, amelynek fejébén a szerviz gondoskodik a készülékek üzemeltetéséről — az előforduló hibák számától f"--"ellenül. A szerződés új vonása, ho"y a Gelka az új Videoton televíziók garanciális javítását meghatározott műszerészekre bízza, akik az új televíziókat üzembe helyezik a vásárló lakásán, bemutatják a készülék helyes használatát és az antenna felszerelésére is szaktanácsot adnak. A javító műszerészeket a készülék után járó átalánydíjjal érdekeltté teszik abban, hogy a személy szerint elvállalt televíziók hibamentesen működjenek, illetve az esetleges hibákat gyorsan és jó minőségben megjavítsák. További előrelépés, hogy a tv-tulajdonos mindig ugyanazzal a javító műszerésszel áll majd kapcsolatban, megszűnik a szerviz személytelensége. A szerződés természetesen a Videoton-gyárat is hibamentes, jó munkára ösztönzi, hiszen az átalánydíjas javítás, összege a készülékek minőségétől függ. Az új rendszerű garanciális szolgáltatás a IV. negyedévtől lép életbe, amikor a Vi- deoton-gyár a fekete-fehér televíziókat új típusú jótállási csekkfüzettel látja el. Fokozatok N agykőrösnek huszonhatezer lakosa van, s 131 boltja, vendéglátóhelye. Vessük össze a két adatot, s azt mondhatjuk, az arány nem rossz, az ezer lakosra jutó „hálózati egységszám” — amint hivatalosan fogalmazzák ezt — megfelelő. Az üzletek — használjuk most ezt a fogalmat mindenre kiterjedően — működése azonban legkevésbé múlik 'azon, hogy a papíron végzett számítások mit mutatnak. Az üzletek működését a vevők minősítik. E legilletékesebb bírák szerint a kereskedelmi ellátásban sok a zavar, lassú a korszerűsödés, úgy tűnik, mintha néhány vállalat számára semmiféle jelentősége nem lenne annak, elégedettek-e boltjaikkal a vevőik. Nem a hasukra csapva állítják ezt. Hanem — például — megmutatva a Dózsa György úti élelmiszer- üzletet. Amit o Bács megyei vállalat nyitott meg, mivel itthon, azaz megyén belül hiába szorgalmazták létrehozását. Bonyolult dolog ez — mondhatnánk, mert hiszen napjainkban lassan már minden bonyolult, de ne próbáljunk kibújni okok és okozatok szövevényéből a divatos sammitmondással. Igaz, minden tevékenységnek, így a kereskedelem munkájának, fejlesztésének is megvannak a maga keretei, szabályai, lehetőségei, de ezek nem adnak magyarázatot mindenre. Arra például, hogy a városban rendszeresen csekély a péksütemények választéka, kevés és drága a zöldség és gyümölcs. Itt, 'ahol bármerre néz az ember, kerteket, kertészeteket lát... S nem adnak magyarázatot arra sem, miért elhanyagolt, piszkos a boltok jó része, miért hágják át újra meg újra a higiéniai előírásokat ... A vevőnek egyébként is nem magyaráratokra, hanem árura, minél jobb ellátásra van igénye, szüksége. i H amis lenne persze a kép, ha egyik részét eltakarva hagynánk, s nem mutatnánk meg, hogy a fogyasztási szövetkezet fölépített egy modem, reggel hattól este nyolcig nyitva tartó élelmiszer-áruházát, amely ugrásszerűen javította a kereskedelem állapotát. Lendített a helyzeten az a vágóhíd is. amelyet a fogyasztási szövetkezet és a Szabadság Termelőszövetkezet együttesen hozott létre, s ahol elsősorban a Szabadság Tsz hízott sertéseit dolgozzák fel, főként töltelékáruknak, azaz felvágottnak. Mégis ezek csak alkotóelemek abban a szervezetben, amely egyetlen esztendőben 330 millió forint körüli forgalmat bonyolít le. s amely önmaga is szenvedi hiányosságait, a szűk. elavult üzleteket, pici raktárakat, nélkülözött szociális létesítményeket. Arról lenne sző, hogy Nagykőrös lakossága — az érdekeit képviselő városi tanács — azt kéri, követeli, adjanak több pénzt lakóhelyük kereskedelmének fejlesztésére? A körösiek sokkal józanabbak, tárgyilago- sabbak ennél. Ök elsősorban egy szemlélet ellen hadakoznak — fogalmazhatok úgy is, hogy tiltakoznak —, amely nem tiszteli a fokozatosság elvét, s amely nem tartja fontosnak a hosszabb távú elképzelések tudtül adását. Mit értsünk ezeken, most már nemcsak nagykőrösi értelemben, hanem tágab- ban vonva meg a kört? Azt, hogy a kereskedelem fejlesztése, a boltok gyarapítása önmagában még nem old meg semmit. A több üzlet, de ugyanakkora árumennyiség és azonos választék nemcsak a húsáruk — egyébként érthető, s kivételesen magyarázható — esetében tapasztalható jelenség, hanem sokféle más terméknél is. Olyanoknál, amelyek szinte korlátlanul vehetők át az ipartól, de amelyekből mégsem jut elég a települések jelentős részére. Nem, mert rossz a „terítés”, azaz a szállítástervezés, az áruelosztás, az igények előzetes fölmérése. Nem tapinthatjuk ki tehát a fokozatosság elvét, azt, hogy a megnyitáskor példásan ellátott üzletben később is meglelhető legyen mindaz, amit az ipar kínál, továbbíthat a nagykereskedelem. Azt, hogy modem, új üzletek helyett, hónapok alatt elhanyagolttá, piszkossá válnak, már-már istencsapásaként hajlamosak fölfogni sokan, holott pusztán arról van szó, hogy a vállalati központok nem sokat törődnek vele, ők menyitől - tak egy üzletet, teljesítették a hálózatfejlesztési tervet, s ezzel letették a gondot. ! Tükrözi ezt a szemléletet, j gondolkodásmódot az is, ' hogy — amint azt Nagykőrösön a városi tanács vezetői elmondták — némely kereskedelmi vállalat arra sem érdemesíti a tanácsot, hogy képviselője megjelen- s jen a végrehajtó bizottság ülésén, vázolja távlati el- | képzeléseiket, följegyezze az intézkedésre érett problémákat. S nem ritka az sem, hogy ugyan valaki ott van az ülésen, de a hallottak nyomán semmi sem változik... j T eendők sorához pénz kell, ám rengeteg mindenhez csak becsületes munka, nagyobb igyekezet, a helyi testületek szavának értő mérlegelése. A dolgok félreértése, a helyzet meghamisítása úgy vélekedni, hogy „egy megyei vállalatnak nem diktálhat a helyi tanács’’... Diktálni sem a körösiek, sem1 mások nem 'akarnak. Együttműködést szeretnének kialakítani, összhangot, egy nyelvet. A lakosság érdekében. Azok érdekében, akik szolgálatára szerveződött, s akik pénzéből él a kereskedelem. Mészáros Ottó
