Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-04 / 206. szám
MST MECVEI T&ürhw 1973. SZEPTEMBER 4., KEDD Kincsünk és gondunk, a szabad idő (2.) Az igények válaszútja A szabad idő növekedése előrelátható és kiszámíthatatlan következményeket hordoz. Mind gyakrabban kerül válaszút elé egyén és közösség, mi mellett döntsön, mit ítéljen szükségesnek. Egyik napról a másikra divatossá, fölkapottá lesz valamelyik üdülőhely; tömegek szálljak meg. Építsenek új üzleteket, éttermeket, bővítsék a szolgáltatásokat? S ha jövőre vagy két év múlva már csupán néhány látogató lézeng, mert más a „sikk”? A szabad idő hasznosítása elválaszthatatlan többi dolgainktól: a beruházásoktól- a közlekedésfejlesztéstől, a művelődési hálózat gyarapításától, a takarékosságtól, a háztartások gépesítésétől, az üdüléstől, a gyermekintézmények színvonalától. Semmivel vagy mindennel? Ügyis fogalmazhatunk: ami a gazdaság egyéb területein történik, az kihat a szabad időre, a szabad idő hasznosításának szokásai viszont sok tekintetben befolyásolják a gazdasági tevékenységet. Azaz meg kell találni azt az egészséges arányt, amely a semmivel nem törődés és a mindenV nel foglalkozás között van. Az élő vizek két legnagyobb ellenségét, a fenolt és a higanyt — ezek származékait — az idén előreláthatóan jóváhagyásra kerülő környezetvédelmi irányelvek remélhetően visszaszorítják. Ez éppúgy javára válik az ivóvízellátásnak, a vizek élővilága megóvásának. mint a — horgászásnak. tgenám, de vannak, akik azt szeretnék, hogy ezek az irányelvek tiltsanak el mindenfajta motoros járművet a tavakról, folyókról. Megoldható-e ez, s egyáltalán: szükséges? Másféle sorrend Bóklásszunk tovább e tágas példaréten. Az életkor meghosszabbodása, a nyugdíjasok közismerten növekvő tábora új igényeket, új szükségleteket teremt. Az idős emberek nehezebben utaznak, de helyben rengeteg időt tölthetnek. el különböző, kedvükre való foglalatossággal, hiszen nekik a nap minden órája szabad... Tíz év alatt a négyszeresére növekedtek a lakosság által igénybe vett hitelek *— összegük tavaly 34 milliárd forintra rúgott —, de míg korábban bútor-, televízióvásárlásra stb. kérték és kapták nagyobb részét, most a lakásépítés, a hétvégi faház megvétele, a külföldi utazás az indok. Decemberben négy és fél millió betétkönyv volt forgalomban. A betétek összege 59 milliárd forintot tett ki, csupán gépkocsinyeremény-betét- könyvre 5,7 milliárdot helyeztek el. Pest megyében 1973. VI. 30-án 2,8 milliárdra rúgott a betétállomány, 15 százalékkal volt magasabb, mint tavaly, az első félévben. S hogy anyagi lehetőségeink javulnak-e, arra felelhet a következő tény is. 1960-ban a teljes betétösszeg 5,5 milliárd forint volt, míg 1972-ben pusztán a növekedés hatmilliárd! Lakás, nyaraló, gépkocsi, utazás ... ezek a fő takarékossági okok. Másféle sorrend, mint egy-másfél évtizede... Példák és összefüggések Gyarapítsuk még a példatárat. Tíz év alatt az egy főre jutó könyvre, újságra kiadott forintok 111,28-ről 186.42-re emelkedtek. A színházra, mozira szánt forintok viszont megcsappantak. A megyében 1968-ban mindössze 800 villamos hűtőszekrényt adott el a kiskereskedelem, tavaly több mint húszezret! Mosógépből 12 ezer kel el évente, a háztartási villamos vízmelegítők eladott mennyisége öt év alatt megháromszorozódott. Kelendőbb a varrógép, de a padlókefélő gép fölött elmúlt az idő, a lakkozás ettől a munkától megszabadította az asz- szonyokat. Végül egy utolsó példa. 1960—1965 között — még mindig a megyénél maradva — évente 70—100 darabbal nőtt a megvásárolt fényképezőgépek mennyisége. Az utóbbi esztendőkben viszont 800—1000-rel. Mert könnyebben jut rá pénz s igény is, idő is lett e hasznos kedvteléshez. A példákból nem nehéz kihámozni az összefüggéseket. Az emberek először otthonuk korszerűségét kívánják megteremteni — Vagy magával az otthon kialakításával kezdik —, s csak azt követően néznek körül, milyen is a tágabb világ? Természetes folyamat ez. Erőszakot tenni rajta hiba lenne. Hatni rá, terelni a társadalmilag kívánatos irányba: szükséges, sőt, elengedhetetlen. Kettős háttér Elégedettek lehetünk-e azzal, hogy ma már száz háztartás közül negyvennégyben ott a hűtőszekrény, ötvenben a mosógép? Önmagában nem rossz eredmény, óm csak akkor igazi segítség, az asszonyokat akkor juttatja szabad időhöz, ha nagy a választék mélyhűtött árukban, ha az ún. hűtőlánc nem szakad meg, van elegendő hűtőkocsi a szállításhoz, hűtőpult az üzletekben, s olyan csomagolás, amely a hazaérkezésig nem engedi fölmelegedni az árut... Mosógép. A modern automatához vezetékes víz kell; ma a megyében az összes lakások 22 százaléka' rendelkezik vízvezetékkel ... Gáz. Az országban 600 ezer háztartásban élvezik a vezetékes, a megyében 181 ezer családban, a palackos gáz előnyeit. Hasznos eszköz? Persze. Ám a palackcsere bonyodalmai ma még sűrűn ürmöt kevernek az örömbe, „ellopják” azt az időt, amelyet a tűzrakás, begyújtás elmaradásával nyert a család. Egy évtized alatt kétezerrel bővült a • vendéglátóhelyek száma, de az ételforgalom növekedése jócskán elmarad az italokétól... Az élelmiszer- boltoknak ma már fele önki- szolgáló rendszerű, de az árukiválasztásnál megtakarított idő sokszor elvész a pénztárnál való sorban álláskor. 1969- ben és 1970-ben — amikor az iparban és az építőiparban bevezették a szabad szombatot — ugrásszerűen gyarapodott a strandok látogatóinak tábora. Egyszeriben kevés lett a kabin, a szekrény, olykor még a víz, a fű is... Ahhoz, hogy a szabad idő valóban szabadon eltölthető legyen, kettős háttérre van szükség. A közös, azaz társadalmi méretű igyekezetre, s az egyéni, otthoni törekvések egészséges irányainak meglelésére. Mészáros Ottó (KÖVETKEZIK: KÖZÖS KERINGŐ.) Megújul a régi térkép A Széchényi Könyvtár restauráló műhelyében régi kéziratokat, könyveket, térképeket és színlapokat mentenek meg a pusztulástól. Ez a munka nagy szakértelmet és kézügyességet igényel a restaurátoroktól. Képünkön: Köztes» Ildikó restaurátor egy XVIII. századi, kézzel rajzolt és festett térkép megrongált részét japán papír és polietilén fólia segítségével restaurálja. Kim Jong Szun Nagykátán Kim Jong Szun koreai művelődésügyi miniszterhelyettes, a koreai kulturális kapcsolatok bizottságának elnökhelyettese, vailaminit két munkatársa hétfőn Nagykátára látogatott. A delegációt Pataki Márton, a járási pártbizottság első titkára és Povázson Sándor, a járási hivatal művelődés- ügyi osztályvezetője fogadta. Ä vendégek fölkeresték a Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezetet, ahol Széki György tsz-elnök tájékoztatott a közös gazdaság életéről, kulturális fejlődéséről. Ezután a tsz központi majorjában megnézték, hogyan dolgoznak a Koreából érkezett szerszámgépek, majd a szakosított tehenészeti teleppel ismerkedtek. A látogatás befejezéseként a nagykátai járás, valamint a nagyközség művelődési és kulturális életéről hallgattak tájékoztatót a koreai vendégek. Pest megye is köszönti Budapestet Szeptemberben országos népművészeti kiállítás nyílik a Nemzeti Galériában Szeptember 24-én a budapesti művészeti hetek rendezvénysorozat nyitányaként a Néprajzi Múzeum rendezésében a Magyar Nemzeti Galériában nyitják meg az eddig legnagyobb szabású országos népművészeti kiáltssswuAaa Általános és középiskolát végzetteket várnak Betöltetlen m A múlt iskolaév végén 1099, a nyolcadik általánost végző növendék j előzte, hogy nem kíván élni semmiféle továbbtanulási lehetőséggel. Ez a szám, tekintettel a 10 881 végzősre, nem túl nagy és az eltelt hónapok alatt legalább tíz százalékkal különben is csökkent. A megyei tanács Pályaválasztási Tanácsadó Intézete ugyanis ez idén ismét felkereste elsősorban a jó tanulmányi előme- netelű, de tanulni tovább nem akaró fiatalokat, és egyéni meggyőzéssel mintegy 100— 110 fiatalt sikerült továbbtanulásra mégis rábírnia. Könnyen lehet, hogy ezeknek a száma végül még nagyobb, de a végleges adatok összeállítása csak £ésőbb készül el. Vállalatoknál, szövetkezeteknél Az alig ezer főt kitevő tovább nem tanuló fiatalok túlnyomó többsége munkát vállal, mégpedig általában segédmunkásnak áll be, jelentős részük azonban betanított munkás lesz. Ez utóbbiak, ha csak később meg nem szerzik a képesítést, mindvégig kevesebbet keresnek a szakmunkásnál, ám náluk jóval hamarabb kapnak bé^t. Elhelyezkedési lehetőségük ez idén is rendkívül könnyű, jóformán nincsen egyetlen vállalat vagy szövetkezet, amelyik ne alkalmazna segédmunkásnak, betanított munkásnak, általánost most végzett fiatalokat. Jóformán valamennyien el is helyezkedtek, erre vall, hogy közülük csak elvétve jelentkezett egy-egy tanácsért, útbaigazításért a pályaválasztási tanácsadónál. Sokkal sűrűbben jelentik be azonban a vállalatok, szövetkezetek a náluk betöltendő, fiatalok részére fenntartott állásokat. Van munkaadó, amelyik számszerűen rögzíti, mennyi segéd-, illetve betanított munkást venne fel, dé a legtöbb enél- kül közli, hogy milyen munkaalkalmakat nyújthat még augusztus végén is. Az érdi Építőipari Szövetkezet például 65, általános iskolát végzett fiút és két leányt alkalmazna segédmunkásnak, a zöldség-gyümölcsfeldolgozó Cegléden 40 fiúnak és 100 leánynak, ugyanott, a cipőipari vállalat 100 fiúnak ájánl segédmunkási állást. Nem valószínű, hogy ha eddig nem akadt, ezután lenne ilyen számban jelentkező ezekre az állásokra. Érettségizetteknek A baromfitenyésztéssel, -neveléssel és újabban -feldolgozással olyan szép eredményekkel foglalkozó hernádi Március 15 Tsz 16 éven felüli, az általános iskolából most kikerült lányokat meg nem határozott számban keres baromfifeldolgozónak. A községnek jólétet biztosító tsz ilyen munkaerőgondjából akaratlanul is arra kell következtetni, hogy a közös gazdaságban jól kereső szülők lányai nem vállalkoznak az aránylag szép jövedelmet biztosító munkára a tsz-ben. Kellene a Március 15 Tsz- ben. egyetlen idén érettségizett leány ii? alminisztrátornak, az állást augusztus végéig azonban nem sikerült betölteni. Érettségizetteknek különben is sokfelé kínálnak még mindig a lehető legkülönbözőbb elhelyezkedési lehetőségeket. Különösen jelentős, hogy az állások nagy részére érettségizett leányokat keresnek, akiknek az elhelyezkedése a közelmúltban is gyakran nehézségekbe ütközött. Előfordul azonban most is, hogy ugyanolyan munkakörben alkalmaznának az általános, illetve a középiskolából idén kikerült lányokat, fiúkat. Az érdi 20. Volán például meg nem határozott számban alkalmazna ilyeneket buszkalauznak. A váci Forte, az Egyesült Izzó és a DCM betanított munkásnak venne fel érettségizett fiúkat és lányokat. Különböző megyei üzemek érettségizett fiúkat gépmunkára tanítanának be, másutt targoncásnak alkalmaznák őket, ahogy általános iskolából kikerülteket is. „Korlátján mennyiségben" A váci MÁV-állomásfőnök- ség 10—10 általános, 5—5 középiskolát végzett fiút, illetve leányt jegyvizsgálónak, a szobi állomás csak érettségizett fiúkat, lányokat alkalmazna forgalmi ügyintézőnek. A dabasi nyomda három, az idén érettségizett fiút és két lányt venne fel korrektornak, gép- és gyorsírókat pedig iskolai előképzettségre való tekintet nélkül — mint jelzi — „korlátlan mennyiségben”. Szentendrén több vállalat is vár még különböző munkakörbe középiskolát idén befejezett fiatalokat, mert a városban levő két középiskolában tavasszal érettségizettek, úgy látszik nem nagyon törekedtek elfoglalni helyi állásokat. Holott ezúttal érettségizett lányoknak is kínálkozik jó alkalom, mégpedig egyszerre 30 fő részére az OVH Vízügyi Számító Központjánál, ahol adatrögzítők lehetnének. Később azután az állást elfoglaló lányokat továbbképeznék programozónak. Kérdéses azonban, hogy mind a 30, még üres munkahely giazdára lel-e még az idén, mert, mint a Pályaválasztási Tanácsadó Intézetben bennünket tájékoztattak, az érettségizettek, ameny- nyiben nem jelentkeztek főiskolára, egyetemre vagy szakmunkásképzésre, többnyire valamennyien még a nyár elején helyezkedtek el. Amelyiknek nem sikerült az egyetemi, főiskolai felvételije, általában már az is. Alig egy tucat érettségizett fiatal fordult a nyár második felében elhelyezkedés ügyében a tanácsadó intézethez. A fiatalok tehát nemcsak továbbtanulási, hanem elhelyezkedési lehetőségekben is bőségesen válogathatnak. Sőt, az idősebbek is, hiszen jóformán minden egyes üzem keres gyakorlott szakmunkásokat, irodai alkalmazottakat, ami a munkavállaló szempontjából határozottan kedvező körülmény. A folyamatos termelés szempontjából viszont az évről évre nagyobb munkaerőhiány kevésbé az. Sz E, lítást, melyen tizenkilenc megye negyvenkét múzeuma köszönti a centenáriumát ünneplő fővárost. A megyék szerint tagolt kiállítás anyagában három évszázad népművészeti alkotásai láthatók majd amelyeket sok esetben ornamentikájuk is összekapcsol. Bemutatják a múlt századi népművészet sok-sok díszes tárgyát, a cifraszűröket, köd- mönöket, kivarrott subáikat, a parádés (tiszta) szobák festett bútorait, mázas cserépedényeket, melyeket túlnyomóan kézművesek készítettek. A ritkaságok sorában majd a matyó parádés szoba; „nemes Mező Csátíh város” fazekasainak cserépedényei; a legrégibb Miska-kancsó Hódmezővásárhelyről, 1824-ből. Pest megye közismerten sok nemzetiség lakta terület, jászkiskun, alföldi, dunántúli és betelepült székely magyarok mellett nagy kultúrájú szlovák, német és szerb nemzetiségeket is találunk. Ezt tükrözi majd a Pest megyei tárlat. A Galéria dísztermében nagytarcsai keresztelő köszönti a látogatót, mely alkalommal a sokrétűséget a szlovák—magyar házaspár köré gyűlt német, szlovák, szerb és magyar viseletbe öltözött „vendégek” érzékeltetik. Természetesen bölcső és kisbaba sem hiányozhat, akárcsak hamisítatlan galga- mácsai, caglédberceli és szerb menyecske, mely látvány méltán reprezentálja a még ma is élő viseleteket, szinte tüntető jelleggel a főváros közelében. Cegléd és Nagykőrös tárgyai mezővárosi tradíciókról tanúskodnak, elsősorban a céhemlékek, így a behívó tábla, a pecsét és vándorkönyv. Nem kis érdeklődésre tarthat számot a nagykőrösi tulipános láda és a legrégebbi nagykőrösi kézműves — a szabócéh (1617») kiállítandó tárgyai. Korompay János TV-FIGYELŐ A Hét. Eddig sem unatkoztunk a vasárnapi politikai magazin, A Hét adásai közben, de olyan érdeklődéssel, mint tegnapelőtt, talán még egyszer sem figyeltük. Azoknak a törekvéseknek első, igazán átütő erejű megvalósításával és sikerével találkoztunk vasárnap, amelyek eddig is foglalkoztatták ugyan A Hét szerkesztőségét, de a megvalósítás mind mostanáig csak részleges eredményekkel járt. A közélet időszerű és tényleges problémái iránti feltűnő érzékenység persze A Hét adásaiban — a hiteles, meggyőző/ hang keresésével együtt — jó ideje észrevehető. Ilyen koncentráltan azonban talán még egyszer sem találkoztunk ezekkel a televíziós erényekkel, mint most. Az egyetemi felvételekről, a kenyér minőségéről, az építőipari ellentmondásokról szóló riportokat ezek a szándékok határozták meg. Nem is beszélve a szerkesztői ötletességről, ahogyan ezeket az anyagokat komponálták. , Nem arról van szó természetesen, hogy a tévések vasárnap varázsigéket mormoltak. A kenyér a legjobb riporttól sem lesz jobb, s a legjobb adás sem oldhatja meg az egyetemi felvételek tényleg nagyon bonyodalmas problémáit. De biztosan hozzásegíti az illetékeseket, ahhoz, hogy megtudják nemcsak azt, mi történik a világban, hanem azt is, hogyan történik/ Ez az értelme az ilyen adásoknak. A harmadik változat, vámos László harmadszor rendezte Euripidész nálunk szinte mostanáig elhanyagolt tragédiáját, a Trójai nőket. Először a Vígszínházban, aztán a szegedi szabadtérin, legutóbb pedig a televízióban. Ezt a harmadik változatot láttuk vasárnap. Mindhárom rendezés azonos alapokra épül. Vámos lényegében csak a helyszín eltéréseit vette figyelembe rendezéseiben. De azokat csakugyan figyelembe vette. Ezért aztán a Trójai nők televíziós változata nem filmre vitt színházi előadás, hanem a szó legteljesebb értelmében tévéjáték, amelyben a színházi eredet nem feltűnő. Ahogyan a szegedi szabadtéri Trójai nőkje sem egy méreteiben megnövelt kőszínházi előadás volt. A színházi eredet annak ellenére sem tűnt fel a tévéjátékban, hogy a szereplők majdnem mindhárom változatban azonosak voltak. Sulyok Mária, Ruttkai Éva és Latinoints Zoltán játszották korábban is a darab főszerepeit. Üj név a Kasszandrát alakító Szalay Edit, aki szenvedéllyel ugyan bírta a kivételesen szép és hálás szerepet, de hitelességgel sajnos, nem mindig. Ö.L.
