Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-04 / 206. szám

1973. SZEPTEMBER 4., KEDD pts? HEGYEI ^Kírlnp Fiatalodva, gazdaságosan Visszaszerzik a szentendrei gyümölcs hírnevét Sokoldalúság jellemzi a Mathiász János Tsz-t Másfél évtized, ennyi a szö­vetkezet története. Avagy ta­lán mégsem. A históriát ott kellene kezdeni, hogy valami­kor igencsak híres volt a szent­endrei bor. Már az 1715-ben megtartott országos összeírás arról tanúskodik, hogy a lakos­ság túlnyomó része szőlőmű­velésből élt. A vidék földje köves ugyan, sziklás, nehéz művelésű, de vörösborai jó­fajták. Közülük is leginkább a Pismán, a Gyukovácz, az Or- lovacsa és a Bubán hegyekben termelt nedűt becsülték. Majd 3 ezer holdon hajladoztak a vesszők,„még aszúbor is érett a hegybevájt pincék mélyén. Ha­jókikötőt azért építettek a vá­rosban, hogy a bort könnyű­szerrel és olcsón szállíthassák Komáromba, Pozsonyba, Becs­be. A hegyközségtől a tsz-ig Később pusztulni kezdtek, megfogyatkoztak a szőlők. Amikor, immár a közelmúltban, az 1957-es esztendőben a vi­dék szőlősgazdái úgy döntöt­tek, hogy hegyközséget alapí­tanak, hanyatló hagyományo­kat kellett megmenteniük. A szövetkezés nem volt egészen újsütetű találmány ezen a tá­jon, hiszen példának okáért 1930 és 1940 között temérdek egrest termesztettek, sőt ex­portáltak is, közösen a gazdák, és úgyszintén együtt szerezték be a növényvédő szereket, a takarmányt. A Szentendrei Hegyközség megalakulásakor tíz hold álla­mi tartalékföldet kaptak a vá­rostól. Erre telepítettek gyü­mölcsfacsemetét. Bekeretezve, falrafüggesztve ma is látható a jogutód Mathiász Tsz-beri egy szépen díszített okirat, mely szerint: „Mi, alulírottak, a Szentendrei Hegyközség ál­tal létesített■ közös gyümölcs- alap telepítéséhez az alábbiak­kal járulunk hozzá..Az öt- venhét aláíró közli, hogy mun­kával, pénzzel támogatja a ki­csiny birtok.fejlődését. A tár­sulást 1961-ben formálták ter­melőszövetkezetté, 280 alapító taggal. Tekintsünk el ezúttal történetünk e korai fejezetének ismertetésétől, legyen elég annyi: nem kevés hadakozás árán, megannyi bajlódással te­remtették meg mai gazdaságu­kat, gazdagságukat. A jeles szőlőnemesítőről el­nevezett gazdagság elnöke, Hornyák Jenő a megalakulás­kor a megyei lap tudósítójá­nak elmondta, terveikről szól­ván, hogy elsősorban szőlő- és gyümölcstermesztéssel kíván­nak foglalkozni. Ma területük — 1100 hektár :— fele szántó. Ezen kenyérga­bonát is termesztenek — nem rossz eredménnyel, hiszen az idén 32 mázsát hozott a búza hektáranként —, de túlnyomó- részt az állattenyésztés szolgá­latába állították a földet: lu­cernát, kukoricát termeszte­nek rajta. A szőlő- és gyü­mölcsterület összesen 138 hek­tár. Hűtlenek lettek tehát egy­kori terveikhez? Jelentős állaí tenyésztés A termelőszövetkezet elnöke ezt mondja: — Az utóbbi két év alatt 400 ezer forintot fi­zettünk ró a kertészetre, azon­ban tévedés lenne azt hinni, hogy megmásítottuk eredeti szándékunkat. A termelőszö­vetkezet meglehetősen gyorsan fejlődött, kevés okunk van panaszra. Egy sor jövedelme­ző vállalkozásba fogtunk és mindezt a kevésbé jövedelme­ző ágazat föllendítése érdeké­ben tettük. Célunk ma is: visszaszerezni a szentendrei bor hírét-nevét. A gazdaság teljes neve: szőlő- és gyümölcstermesztő szövetkezet. Baj-e, hogy a me­zőgazdaság más terén Is igye­kezett eredményesen gazdál­kodni? Mi több: az ipari mel­léktevékenységekből. kereske­désből származó tőkére ala­pozva! Aki a gazdaság mai ál­lapotát szemügyre veszi, fölte­hetően választ kap erre a kér­désre. S nem maradhat előt­te észrevétlen, hogy a szent­endrei gazdák habozás nélkül belevágtak a mezőgazdaság „nehéziparába” is, amint a szarvasmarha-tenyésztést ne­vezik — okkal. Erre már a kezdet kezdetén elszánták magukat, amikor egy 50 férőhelyes növendékmarha- istálló építéséhez kezdtek. Ma? Szarvasmarhát és juhot te­nyésztenek. Istállóikban 350 jószág szálazza a szénát, 120 tehenük tbc- és brucellózis­mentes. Évente száznál több hízott bikát adnak a piacra. A tsz birtokának jó darabja dombvidéki, kövektől fehérlő gyönge legelő. A birka azért megél rajta. A tsz-nyój törzs- állománya: 650 anyajuh: éven­te 300—400 tejesbárónyt adnak el a görög meg az olasz ke­reskedőknek. Nem mellékes a melléküzem A gazdaság bevétele az el­múlt esztendőben 98 millió fo­rint volt. Ennek 17 százaléka származott abból, hogy üze­meikben gombot készítenek, műszaki gumiárut, s vasipari részleget működtetnek. S va­jon egyik-másik melléküzem­ági profil nem kapcsolódik-e közvetlenül is alaptevékeny­séghez? Hiszen előfordul nemegyszer,! hogy hiányzik egy-egy alkatrész, a szállítás­ra várni kell, a miunka áll. Ilyenkor jó hasznát veszik esztergályosaik szakértelmé­nek: a műhelyben rövid időn belül elkészítik a hiányzó ten­gelyt, az egyéb, nélkülözhe­tetlen gépi tartozékot. Hiva­talosan is a tsz-ek alapvető teendői közé sorolódik a bo­rászat — tavaly 1700 mázsa szőlőt préseltek —, a barom­fifeldolgozás. A termelőszö­vetkezet baromfifeldolgozó üzemeiben hetenként» 25 ezer csirkét és ötezer tyúkot tisztí­tanak az asszonyok, s ha az üzem nem is automatizált, nélkülözi is a modern gépso­rokat, azért a tsz bevételeihez tavaly 26 millióval járult hoz­zá, az idén pedig már az első félévben 24 millió forinttal. Tizennyolc termelőszövetke­zet szállítja ide a baromfit, a legtöbb a megyéből, de • Ko­márom, Sopron és Szentes környékéről is. Kedvelik a frissen vágott tsz-csirikét a háziasszonyok; a gazdaság két hűtőkocsija állandóan úton van a feldolgozó üzem és a tsz-árudák, közértek között. A Mathiász »János Termelőszö­vetkezet boltjában a barom- fin kívül zöldséget és gyü­mölcsöt is árusítanak a Lehel piacon és a Garay téren szentendrei kisáruházukban pedig tejet, húst, bort is mér­nek. A tsz tiszta nyeresége — valamennyi gazdasági ered­ményt összevetve — tavaly 6 millió 840 ezer forint vólt. Az első nyereséges év Nos, ezek után térjünk visz- sza ismét a kertészet fejlődé­séhez. Hornyák Jgpő elnök: — Gyümölcsösünkben al­mát, őszibarackot, diót ter­mesztünk. Igen jó fajtákat. Almából többnyire jonatánt és starkingot küldünk piacra, őszibarackfajtáink: a Napsu­gár, a Champion és az I. Ha­le. Szőlőinket géppel művel­jük, kézimunkát a metszés, a kötözés és a szüretelés ad, a kapálás már nem görnyeszti embereinket. De nem is lenne kit. Alig-alig találunk már vállalkozót a mezőgazdasági munka nehezére, jóllehet, a taglétszám gyarapodott. A mai létszám 430 — közülük 80 nyugdíjas —, és foglalkoz­tatunk 116 alkalmazottat. A gazdaság alapításakor 65 év volt az átlagéletkor, ma 35. A tagok éves átlagjövedelme ta­valy meghaladta a 31 ezer fo­rintot, az alkalmazottaké a 28 ezret. Ám akik a tsz-be jön­nek — a főváros szomszédsá­gában —, már nemcsak azt nézik, mennyi a kereset: úgy­szólván alig akad ember, aki szívesen végezné a hagyomá­nyos paraszti teendőket; na­gyon sokan a jövedelmező háztájira sem tartanak igényt. Az állatgondozókat távoli me­gyékből szerződtettük, a ker­tészutánpótlás is elég bizony­talan. Amíg helyben képeztük a szakmunkásokat, sok gye­rek jelentkezett, de az új szisztéma szerinti bentlakásos iskolára már nem szívesen engedik el őket a szülők. A szentendrei termelőszö­vetkezet dolgozói közül sokan nyáridőben, ősszel a rózsaker­tészetben — 2400 négyzetmé­teres üvegház és 4 holdas sza­badtéri virágmező tartozik ide — gyümölcsösben, szőlőben tevékenykednek és csak a me­zőgazdasági dolog után a tsz üzemeiben. Ily módon mégis kerül munkáskéz, ha a szőlő-1 ben, a gyümölcsösben szükség van rá. Az idén pedig nagy szükség lesz rá: — Két éve mindenünket el­verte a jég, ültetvényeink ter­mőre fordulása késlekedett. Tulajdonképpen ez lesz az el­ső esztendő, amikor gyümöl­csösünk nyereséget hoz. A szőlőben Olaszrizlingilnk, Bá­náti rizlingünk, Semillon, Muscat-Ottonel és Mathiász Jánosné fajtáink tavaly mu­tatták az első igazi termést. A Mathiász János Tsz gaz­dáinak akad még teendőjük, amíg az alapításkor kitűzött cél — hogy a szentendrei bor és gyümölcs hírét-nevét visz- szaszerezzék — megvalósul. Mindenesetre addig már elju­tottak, hogy szőlejük, gyümöl­csöskert jü'k gazdaságosan te­remjen. És ez sem kevés. Apor Zoltán Megzendült az erdő A Mátráiban — a szokásos­nál korábban — megzendült az erdő, megkezdődött a szarvasok násza. Az első szarvasbőigés't Rudolf-tanya térségében észlelték a vadá­szok. A mátrai erdő- és fa­gazdaság területén napok óta figyelik a szarvasbikák moz­gási területét, s elkészült már az idei kilövési terv is. LEGIFELVETEL a százhalombattai Du namenti Hőerőműről. Víz parti Vadkacsa Vendéglő épül Ráckevén A ráckevei strand termé­szet adta szépségei sok für- dőzőt, kirándulót vonzanak. A strand területén eddig a ráckevei Duna-Intéző Bizott­ság és a Kis-Duna menta ÁFÉSZ közösen nyolc fa­házat tartott fenn. A közel­múltban az ÁFÉSZ több ter­melőszövetkezettel olyan szer­ződést kötött, hogy saját ké­szítésű, eladásra termelt hét­végi házaikból egy-egy mintapéldányt ki­állítanak a már meglevők mellé a strandon, és eze­ket is ki lehet üdülésre bérelni. Jó reklám ez, hiszen többen jutnak így 1-—2 napos kikap­csolódáshoz a vízparton. Egyidejűleg folyik a strand­vendéglő nagyobbítása. Az ottlevő kis téglaház köré — ahol most csak italt mérnek — nagyméretű komplett fa­házat építenek. Az új ven­déglő a hangzatos Vadkacsa csárda nevet viseli majd. A vendéglő építési költsége négyzetméterenként 2500 fo­rint körül van, ami még fa- háznál is nagyon méltányos ár. A felszerelés-berendezés további 350 ezer forintot kö­vetel. A dupla falú, télen fűthető 80 fős ház a mélykúti tsz sza­badalma. A nyitott teraszon 150 ember talál helyet A nagyterem kettévá­lasztható, télen, amikor jóval kisebb a forgalom, csak az egyik felét hasz­nálják. A jelenlegi italmérésben alakítják ki a későbbiekben a melégkonyhát. Amíg az el nem készül, a szemközti par­ton levő Fekete Holló Étte­remben főznek a Vadkacsa csárda vendégei számára is. k. m. Bűnös: a cukor Hazánkban száz ember kö­zül átlag 92 fogszuvasodásban szenved. Az óvodás korúak 50, az általános iskolások 80, a középiskolások 80—90 százalé­ka szuvas fogú. Az egészség- ügyi szakemberek véleménye szerint ebben főbűnös: a cu­kor. Ezért ajánlják az érde­keltek figyelmébe, hogy az adott cukormennyiséget csak fő étkezések keretében, más étellel együtt, különféle éte­lekbe beépítve, nem utolsó fo­gásként fogyasszák. Lényege­sen nagyobb a fogszuvasodás lehetősége, ha főétkezések kö­zött is fogyasztanak édességet, akár cukor, akár pedig raga­csos, a fogakon megtapadó cu­korka formájában. Favágók versenye Edzések a nemzetközi találkozóra Vasárnap fejeződött be Esz­tergomban a fakitermelők há­romnapos 10. országos verse­nye, amelyen az erdő- és fafel­dolgozó gazdaságok, az állami gazdaságok dolgozói és a szak­munkásképző intézetek tanulói vettek részt. A küzdelemnek éppen az volt a fő célja, hogy a gépesí­tés fokozását ösztönözze, ugyanis a következő 15 évben úgy kell növelni mintegy 40 százalékkal a fakitermelést, hogy közben a munkaterme­lékenység kétszeresére emel­kedjen. ' A fakitermelők országos bajnokságának legjobbjai most tovább edzenek, mert készül­nek a szocialista országok Ro­mániában sorra kerülő nem­zetközi bajnokságára. Ilalimba 3 Vasárnap, a 23. bányászna­pon átadták rendeltetésének Európa legnagyobb bauxitbá­nyáját, a Halimbű 3-at, ugyán- akkor a hazai bauxitkutatás és bányászat is most fél év­százados. Az ünnepségen részt vett dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter is. Orvos, nyugdíjban--------------------- fél évszáza* | Csaknem [ da annak,---------------------- hogy egy fi atal orvos érkezett a faluba. Az emberek megszerették. A feleségét is. A doktor, dr. Dugár László 1931 óta lakja ugyanazt a kis falut. A Pócsmegyerre érkező az ő portáját pillantja meg elő­ször. Mert Leányfalun beszáll az utas a kompba s amikor kiszáll a Szentendrei-szigeten, épp azt a mellmagasságig érő, fehérre festett szép vaskerí­tést pillantja meg, mely mö­gött virágok illatoznak, cso­dálatosan simára nyírt gyep zöldell, mögötte tiszta, taka­ros házzal. Olyan szép, mint­ha nem is laknák, csak vala­mi bemutató kiállításon látná az ember, melyet mindunta­lan rendben tartanak a láto­gatók kedvéért.---------------------- kapuja min­I Az orvos | dig nyitva --------------------- áll, nem csu­pán képletesen, hanem a va­lóságban is. — Nem fél éjszaka, nyitott kapuval, Laci bátyám? — kérdem tőle. — Kitől? — csodálkozik el. — A kerítés is csak arra va­ló, hogy ne jöjjenek be álla­tok. Nézem az őszes hajú, i^en rokonszenves arcú, idős or­vost, amint éppen öntözi a kertet, aztán letelepszem vele hátul, egy kis kerti asztal mellé. — Milyen a nyugdíjas or­vos élete? — kérdezem tőle. Szerényen elmosolyodik. — Hát hasonló kicsit az ak­tív orvoséhoz — kezdi és me­sébe fog. — 1931-ben kerül­tem ide a feleségemmel. Elő­ször a hajósak orvosa lettem, mert akkoriban minden szak­ág külön biztosító intézettel rendelkezett. Azután vétt ál­lományába az OTI. Mint ha­jósorvosnak annyi volt a fize­tésem, hogy éppen a lakbérre futotta belőle. Magánbeteg meg bizony kevés volt, az emberek kerülték akkoriban a betegséget. Pócsmegyer, Szi­getmonostor és a túloldalon Leányfalu tartozott hozzám. Húsz esztendőn át minden gyereket én segítettem világra Szigetmonostoron is. Mert ak­koriban még nem állt a szent­endrei szülőotthon és az or­vos karikázott csak a szülő asszonyhoz. — Hogy érti, Laci bátyám, hogy karikázott? — Hát úgy, hogy az első hat esztendőben egy kerékpá­rom volt és éjfél után is azon karikáztam a szomszéd köz­ségbe. — És hat év után? — Akkor már könnyebb lett. Egy 100-as Sachs motor- kerékpárt vettem és azontúl már berregve jártam az uta­kat. Ilyen berregésen érkez­tem a tahitótfalui hídon át Móricz Zsigmondi leányfalui portáiéra is, ahol a Móricz családot láttam el. Nálunk is járt Móricz valami alkalom­kor, s akkor rólam is írt. Édesanyja a mi temetőnkben nyugszik... — És húsz év után, amikor lejárta magát a kis Sachs mo­tor? ^ — Akkor már, ha 'jól em­lékszem, 1957-et írtunk. Mint orvos, egy Moszkvics autóra kaptam kiutalást. Azzal jár­tam egész nyugdíjazásomig. Tizenegy esztendeje mentem nyugdíjba. — És azóta hogy él? j--------------------.----Hát az I Eltűnődik. | orvosi hi­-----------------------vatás nem szűnik meg a nyugdíjazással, csak a halállal. Nem mon­dom, néhány éven át utazgat­tam kicsit a feleségemmel az­óta. Mert addig éjjel-nappai rendelkezésre kellett állnom. De nyugdíjazás után mégis utazgathattunk. Voltunk Kar­lovy-Varyban, Párizsban és Londonban is, akkor Dalmá­ciában ... De három eszten­de je nagy-nagy csapás ért Meghalt a feleségem. Közben htwösödik az idő és beinvitál a házba. A konyha ragyog a tisztaságtól. A szo­bákban csodálatos a rend. Le­ülünk egy asztalnál. És most rajtam a csodálkozás. — Ki tartja ilyen tisztán a lakást? — Hát én. — És ki gondozza aákertét? _______________ — Megho­— Hát én. | zattam á------------------------ huszonkét mázsa- fát egy részét már felvágtam, ott raktam fel a sufniban, a többit még a hé­ten felaprítom. — Persze,' most nincsenek betegek ... — Betegek mindig vannak — javit ki. — Persze van kör­zeti orvos Szigetmonostoron, jó ismerősöm, de hozzátarto­zik Horány meg Surány is, és ha gyorsan kell orvos, altkor énhozzám futnak el. — Éjszaka is? — Ha nincs otthon a kör­zeti orvos, akikor éjszaka is. — De most nincs meg már az autó... — De megvan a lábam. Ha nem lakik túl messze a beteg, akkor gyalogosan' megyek oda. Ha Leányfalura hívnak át, nappal, akkor a kompon. Ha ott nagyobb utat kell ten? ni, akkor felszállók a buszra. Az orvos most hetvenkét éves. Örvös Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents