Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-30 / 229. szám

4 ^KMiríap 1973. SZEPTEMBER 30., VASÁRNAP TV-FIGYELŐ FEJEZETEK AZ ÜJ RENDTARTÁSBAN Heti három négy óra Nemzetiségi nyelvoktatás Pest megyében Ráday-jubilüum Egy nap híján 260 éve, 1713. október 1-én született Ludány- ban és 79 éves korában, 1792- ben halt meg Pécelen, Ráday Gedeon író, irodalomszervező, aki életét a nemzeti művelő­dés ügyének szentelte. Földbirtokos grófi családból származott; apja, Ráday Pál, Rákóczihoz hű kuruc diplo­mata volt. Tanulmányai után, birtokainak kezelése mellett, széles körű levelezést folyta­tott korának íróival, támogat­ta haladó irodalmi művek és folyóiratok kiadását. Atyja által alapított családi könyv­tárát tovább gyarapította, s egyik szervezője volt a méltán nagy hírnévre szert tett Pé- celi Gyűjteménynek. Ö írt elő­ször — német mintára — rí- mes-mértékes formában ver­set, s ezzel nagy hatást gya­korolt a magyar költői kifeje­zésmód fejlődésére. A Pest megyei Pályaválasz­tási Tanácsadó Intézetben kör­levelet borítékoznak az álta­lános iskolák pályaválasztási felelős pedagógusainak. — Múlt iskolaév vegén fog­lalkoztunk először szervezet­ten az egészségileg károsodott, nyolcadik általánost végzők­kel, hogy útjukból elháríthas­suk a pályaválasztásuknál je­lentkező nehézségeket. Az idén korábban, már a tanév elején hozzáláttunk — mutat a kör­levélre Horváth Izabella, az intézet igazgatója. — A tavasszal meg is irtuk az akkori kezdeményezésü­ket .., — Sőt, azt is közölték, hogy a megye 265 általános iskolá­jából csak 106 válaszolt, és pedig 31 nemlegesen. Hetven­öt azonban tudatta velünk, hogy 201 tanulójuk egészségi­leg károsodott. Valamennyit behívtuk, de mindössze 107 jelent meg a vizsgálaton. Jött azonban a Pest me­gyei Hírlap akkori cikkére hivatkozva 22, egészségi­lek károsodott gyermek, többségük olyan iskolák­ból, amelyek felhívásunk­ra nem válaszoltak. De jött a cikk nyomán három, korábban végzett fiatal is. Testi hibájuk miatt sem to­vábbtanulni, sem elhelyezked­ni nem tudtak. Most ők is szakmát tanulnak. — Valamennyi jelentkező részére tudtak a múlt iskola­év végén lehetőséget biztosí­tani? — Egyetlen kivétellel. Az illető fiú szobafestő akart len­ni, de szédülős és erre nem alkalmas. Az általunk ajánlott más pályák közül egyik sem kellett neki. •, — Vagyis, akár halló-, akár látó-, akár mozgásszervi káro­sodása, vagy valamilyen idült betegsége legyen is a gyerek­nek, továbbtanulását elő tud­ják segíteni? ' — Eddigi tapasztalataink szerint, igen. A Szakmunkás Tanulók Országos Egészségvé­delmi Intézete orvosi vizsgá­lat alapján dönti el, közülük ki, mire alkalmas. Testi álla­potuktól függően némelyiknek csak egyetlen, némelyiknek négy pályát is ajánlhatunk Most azt kértük az egészség- védelmi intézettől, hogy köz­vetlenül a téli vakáció után küldhessük hozzájuk a megyé­ből ezeket a gyerekeket, az intézet viszont vállalta, hogy már október elejétől fogadja őket. Szabadjon megkérnem a Hírlapot, közölje, hogy szívesen foglalkozunk az általános iskolát korábban végzett, de még 18. élet­évüket be nem töltött, egészségileg károsodott fiatalokkal is, hogy az egzis: ‘enciakeresés- ben segítsük őket. Minden je­lentkezőt megjelölt időpontra hívunk be. — Egyébként — folytatja az intézet igazgatója — remélem, hogy ezúttal minden iskola Öíszemközt — Marosánnal. Néhány sikeres és kevésbé sikeres próbálkozás után — úgy érezzük — Vitray Tamás televízióműsora, az Ötszem­közt, egyenesbe jutott. Maro­sán Györggyel beszélgetett a riporter, azzal a Marosán Györggyel, akinek a személye is érdeklődést kelt és akinek személyisége ott tartja a né­zőt a televízió képernyője előtt még akkor is, ha azt kérdezik tőle: mennyit ciga­rettázik naponta és mit szív, mert még ezt a személyes kérdést is képes bekapcsolni a társadalmi képbe, egy kö­zös ügyért élő politikus-szó- nok-agitátor-társadalmi har­cos életének színező összké­pébe. Vitrav azonban nemcsak magánérdekű vonások után tudakozódott a nyugdíjba vo­nult Marosán Györgytől: kér­dései jórészt úgynevezett „rá­zós” problémákat érintettek, I válaszol, mégpedig mielőbb, és tüzetes pontossággal közli velünk, az iskolaorvos taná­csát is kikérve, valamennyi, egészségileg károsodott növen­dékük baját, nevét. Az idén különben először foglalkozunk a középiskolák egészségileg károsodott, végzős tanulóival is, ha ipari szakmát akarnak tanulni. Megjegyzem, hogy mindazok, akik az egészségvé­delmi intézetben most esnek át orvosi vizsgálaton, a már­cius-áprilisban folyó kötelező szakmaalkalmassági vizsgálat alól természetesen mentesül­nek. — /I festi fogyatékosokon kívül azonban szellemi fogya­tékosok is vannak ... — A kisegítő osztályok nö­vendékeinek életútját szintén igyekszünk egyengetni. To­vábbtanulásukkal is most fog­lalkozunk, ez azonban függet­len az egészségileg károsodott fiatalok továbbtanulási lehe­tőségeinek előmozdításától, Sz. E. A legromlandóbb sajtóter­mék a napilap. A reggeli újsá­gokat délután, amikor megje­lenik riválisuk, az Esti Hírlap, már nem lehet eladni. Az ol­vasó mindig a legújabb, a leg­frissebb hírekre, információkra kiváncsi. Mégis sokszor pa­naszkodnak olvasóink, hogy a lapot csak késő délelőtt, néha délután kapják meg. Vajon mi lehet az oka, hogy amíg a távoli Nyíregyházán reggel 8-ra, addig Budapest tőszom­szédságában, Halásztelken dél­ben, sokszor délután jut el az olvasóhoz a lap? Szervezéssel lehetne-e változtatni ezen a helyzeten? Éjfél előtt Egymásután kihunynak a szerkesztőség szobáiban a fé­nyek. A munkatársak haza­mennek, már csak a szerkesz­tők, az ügyeletes újságíró és két gépírónő tartja a „frontot”, hogy a telexen érkező anyago­kat feldolgozzák a lap számá­ra. A szerkesztők és a nyom­dászok munkája ezekben az órákban sűrűsödik. A telex még javában ontja a híreket — és fél tízre le kell adni a Pest megyei Hírlap minden (vagy majdnem valamennyi) kézira­tát. Éjfél körül beindul a zaka­toló, hatalmas rotációs gép, a MAN, amely ontja az újságo­kat, óránként 30 ezret készít. Tóth János gépmester először a ceglédi mutációt, majd a fiókszerkesztőségek nélküli já­rásokba jutó lapok egy részét, amiket a marxista politikus nyilvánossághoz szokott gya­korlottságával, egyéniségének dinamizmusával és a tőle megszokott biztonsággal vála­szolt meg: bebizonyítva, hogy a széles nyilvánosság előtt nincsen „rázós” kérdés, téma. Marosán, a tömegek előtt szónokló, retorikus tehetségű politikus, vagy Marosán, a magas pártfunkciókat betöltő forradalmár, vagy Marosán György, az emlékiratait meg­író, egy korszak dokumentu­mát az igaz tanú hitelességé­vel megörökítő közíró egy em­ber. S ez az ember, ez az erős és erőteljes egyéniség nyilat­kozott meg a televízió Öt- szemközt-sorozatában: bizony­ságot téve arról, hogy azzal le­het érdekes műsort készíteni, aki maga is érdekes ember, érdekes életet élt. —1 —r NépZ6llC, Nem tudom, sze­mély szerint kinek jár köszö­net a televízióban a népzenei műsorok kiemelkedően magas színvonaláért. Az azonban egé­szen biztos, hogy sokféle fel­adata közül a tévé ezt a prob­lémakört kitűnően megoldotta. Olyan változatosan és sokszí­nűén, de ami talán a legfonto­sabb, olyan következetesen foglalkozik a népzenével, hogy erről a munkáról tényleg csak a legnagyobb elismeréssel be­szélhetünk. Nemrégiben a Sebő—Halmos szerzőpár népzenei gyűjtőút já­rói szóló riportot láttuk. Pén­teken — Lóra, csikós címmel — egy egészen másféle kom- pozíciójú, de hasonlóan nemes anyagú összeállítást élvezhet­tünk. A műsor címével ellen­tétben a pusztai pásztorok életéről ugyan keveset tud­tunk meg, de nem bántuk, mert a kitűnően interpretált népzene mindenért kárpótolt. A főszereplő ismét a Sebő— Halmos pár volt, akiket, úgy látszik, nem lehet megunni. S ami talán a legfontosabb: úgy tolmácsolják a népzenét, hogy a beathangzásokba bele­veszett fiataloknak is tetszik. Az ilyen műsorok nyomán biztosan nő a népzenét szere­tő farmemadrágos fiatalok tá­bora. ÖL. aztán a nagykőrösi, a monori, a váci kiadás nyomását irá­nyítja. Szinte percre pontosan kell dolgoznia a nyomdának, mert a vonatok, autóbuszok nem várhatnak, menetrend szerint indulnak. Az újságok futószalagon áramlanak a szomszédos terembe, a Posta Központi Hírlap Iroda egyes üzemébe. Itt is alig lehet moz­dulni a rengeteg újságtól. Éjfél után — Másfél millió lapot kell szétosztanunk reggelig — mondja Schenker Nándor üzemvezető. — Nekünk az éj­szakai órákban van a legtöbb dolgunk. Bár három műszakos az üzem, a 165 dolgozó közül százan éjszaka teljesítenek szolgálatot, s ez nem véletlen, hiszen a legnagyobb példány­számban megjelenő napilapo­kat — mint a Népszabadság, Magyar Nemzet, Magyar Hír­lap, Népszava, Népsport, Pest megyei Hírlap — kell szétosz­taniuk. A nyomdából folyamatosan érkező lapokat ötvenenként megfordítva rakják egymásra. A felhalmozott újságok em­bermagasságú, sőt itt-ott két és fél, háromméteres oszlopo­kat alkotnak. Kézzel kötegelik az újságcsomókat. Egy hosszú hajú, szőke fiatalember hatal­mas csomókat köt össze. Egy- egy csomag legalább 50 kiló. — Hogy bírja ezt a nehéz munkát? — Megszoktam. Három hó­Ha valaki fellapozza az új iskolai rendtartást, amely alig egy hónapja, szeptember el­sején lépett életbe, mindjárt az első fejezet első paragra­fusában találkozik a magyar- országi nemzetiségek iskolai oktatásának problémájával. S azután még gyakran felbuk­kan ez a kérdéskör: az új rendtartás összesen 18 fejeze­tében foglalkozik a nemzeti­ségi származású gyerekek ta­nításával. Szó -van ezekben a paragrafusokban egyebek közt az első osztályosok felvéte­léről, a tanulócsoportok lét­számáról, a kétnyelvű bizo­nyítványokról és a nemzeti­ségi diákotthonokról, vagyis tulajdonképpen az iskolai munka/ minden lényeges kér­déséről. Üt esztendő Ezek a fejezetek igazi új­donságok: a régi, érvényét vesztett rendtartás nem be­szélt a nemzetiségiek oktatá­sáról. A változás nem vélet­len. Annak a nagyarányú fej­lődésnek jele és eredménye ez, amely az utolsó öt eszten­dőben ebben a tekintetben or­szágszerte megkezdődött. A nemzetiségek iskolai oktatá­sa természetesen nem nap­jainkban kezdődött. Az elmúlt öt év azonban nagy jelentő­ségű változásokat hozott. 1968 szeptemberében az MSZMP Politikai Bizottsága megtár­gyalta a magyárországi nem­zetiségek helyzetét. Az ülésen született határozatok végre­hajtásának következtében na­gyot lépett előre a nemzeti­ségi nyelvoktatás ügye is. Csak néhány intézkedés az elmúlt öt évben az erre vo­natkozóak közül: az Országos Pedagógiai Intézetben létre­hozták a nemzetiségi tanszé­ket, bevezették a pedagógu­sok nemzetiségi nyelvpótlé­két, korszerű tankönyveket adtak ki, megszervezték a szakfelügyelői hálózatot és a nemzetiségi nevelők rendsze­res továbbképzését. Nem maradt el ettől az or­szágos fejlődéstől Pest megye napja dolgozom itt, eleinte el­viselhetetlennek tűnt az éjsza­kázás. (Nem csodálom, Róna Benjámin mindössze 17 esz­tendős.) De megéri a fáradsá­got, havonta 2500—2600 forint van a borítékomban. Azért is hagytam ott az iparitanuló-is- kolát az utolsó vizsgák előtt, mert felszabadult műszerész­ként nem kerestem volna eny- nyit. Persze, nem célom életem végéig ezt csinálni, úgy terve­zem, hogy két éven belül még­is csak leteszem a vizsgám,_s ha meglesz a motorkerékpá­rom, amelyre most gyűjtök, visszamegyek a szakmámba. sem, sőt sok tekintetben való­sággal reprezentálja a fejlő­dést. Az MSZMP Politikai Bizottságának 1968 szeptem­beri ülése után, 1969 áprilisá­ban a Pest megyei párt-vég­rehajtóbizottság és a megyed tanács vb együttes ülésen tár­gyalta a nemzetiségek hely­zetét. A hozott határozatok nyomán Pest megyében is megkezdődött a nemzetiségiek oktatásának nagyarányú fej­lődése. Ennek egyik legfon­tosabb jele, hogy a megye 8, nemzetiségek lakta járásában és egyetlen ilyen városában, Szentendrén, helyenként el­térő mértékben és módon ugyan, de végeredményben mindenütt fokozódott az anyanyelv tanulása iránti ér­deklődés. A fejlődés napjainkban is tart. Most szeptemberben pél­dául három iskolában, Nagy- börzsönyben, Dunaharaszti II. sz. iskolájában és Zsámbé- kon először kezdődött német anyanyelvi oktatás. Ezzel, hu­szonegyre emelkedett Pest megyében a német nyelvi is­kolák száma, öt évvel ezelőtt még csak 13 iskolában folyt ilyen munka. Negyven iskola A számok más nyelvek ese­tében és az iskolai élet más területein is dinamikus fej­lődésről tanúskodnak, öt esz­tendővel ezelőtt például mind­össze öt nemzetiségi óvoda működött Pest megyében. Ma 21 német, szlovák és szerb— horvát nyelvű óvodánk van, s ezekbe 940 gyerek jár, a Pest megyei óvodások 4,4 százalé­ka. Dinamikus az általános is­kolák fejlődése is. Nemcsak a német nyelvi iskolák gyara­podtak. A szlovák nyelvokta­tó iskolák száma a kétszere­sére, hétről tizennégyre nőtt. A szerb-horvát iskolák száma öt. Ez azt jelenti, hogy Pest megyében jelenleg negyven | — Nálunk — mondja az üzemvezető — úgy próbáltam kialakítani a kollektívát, hogy a gyorsaságot, fegyelmet kö­vetelő éjszakai munkára a legjobb dolgozókat osztottam be, s őket nem is cserélgetem, hiszen mint említettem, ná­lunk mindig éjszaka van nagyüzem. — A kötözést egyébként gé­pek is segítik. A közeljövőben a posta vásárol még egy nagy és tíz kicsi mozgatható kötö­zőgépet. Ezzel is könnyíteni szeretnénk az amúgyis fárasz­tó munkát. A legutolsó asztalon, mely­nek lapját a rajta tologatott újságok tükörfényesre csiszol­ták, a „szerelők” dolgoznak. Lezárás előtt a csomagra rá­kerül a fedőlap, amelyről le­olvasható, melyik újságból hány példányt tettek bele. A csomagok ezután zsákokba kerülnek. Fél kettő után pár perccel valamelyest csökken a zaj. Befejeződött a Pest me­általános iskola érdekelt a nemzetiségi anyanyelvi okta­tásban. A tanulólétszám is ennek megfelelően változott. Ma ezerrel több gyerek — 4300 — vesz részt ebben, mint öt esztendővel ezelőtt. Ezer­rel több általános iskolás is­merkedik heti három-négy órában anyanyelvével. Jobb helyzetben Jelenlegi adottságaink és körülményeink miatt az or­szág sok iskolájában nem egyszerű ez a tanulás. A kis létszám miatt gyakran a ren­des tanítási idő előtt • vagy esetleg utána tartják az anya­nyelvi órákat. Pest megye •azonban, szerencsére, ilyen szempontból kivétel. Nálunk nagyrészt sikerült ezeket az úgynevezett csatlakozó órá­kat megszüntetni, s az anya­nyelv tanítását a legtöbb he­lyen beépítették már az is­kola órarendjébe. S még valami, amire büsz­kék lehetünk. A budaörsi né­met nyelvi óvoda országos bázisává vált az óvónők to­vábbképzésének. Nem zárt szigetek Egyébként nehogy azt higgyük, hogy e nemzetiségi nyelvoktató iskolák valami­féle zárt szigetek. Ezek az is­kolák szervesen kapcsolód­nak a magyar oktatásügy egészéhez. Az új törekvések például épp úgy vonatkoznak rájuk, mint a többi iskolára. Részt vesznek például a tan­anyag csökkentésében. Az er­ről szóló dokumentumok nem­rég jelentek meg. De lénye­gében hasonlóak a gondjaik is. Náluk is szorít például a nevelőhiány, a nyelvoktató iskolákban is tanítanak ké­pesítés nélküli pedagógusok. Vagyis sok még a tennivaló. De nem kétséges, hogy — erre is bizonyság az elmúlt öt év — a nemzetiségi anya­nyelvi oktatás lendületes fej­lődése a jövőben is tovább tart. Ökrös László gyei Hírlap nyomása. Egy óra múlva az üzemvezetőnek je­lentik: — Befejeződött az j expediá­lás is. Több mint 350 fedőla­pot készítettünk, körülbelül 200 Pest megyei postahivatal számára. — Szeretnék megnézni egy Pest megyei csomagot, mond­juk a Halásztelkit. A fedőlapon a következő felsorolás: Népszava 104, Ma­gyar Nemzet 13, Népsport 29, Pest megyei Hírlap 53, Daily News 1, Magyar Hírlap 6, Vi­lággazdaság 1. (A Népszabad­ság külön zsákba kerül.) A terem most egy óriási, üres hodályra hasonlít, ami* ben csak itt-ott ragyog egy- egy asztal még langyos fém­teteje, s ahogy jobban szét­nézek, csodálkozom, hogy ez a néhány ember ilyen rövid idő alatt tüntette el azt a sok új­ságot. Egyesek, hogy már túl­jutottak a munka dandárján, hozzálátnak megvacsorázni, vagy inkább megreggelizni. A lábak és karok -fáradtak, s most már egyre nehezebb nyitva tartani a szemet is. Négy óra harminc A főváros még ailszik, at EMKÉ-nél két postakocsi ro­bog a Keleti pályaudvar felé. A posta Budapest—Lórév kö­zött közlekedő 230-as járatába (egy átalakított autóbuszba) már bepakolták a Csepel-szi- get községeibe szállítandó új­ságokat, leveleket, csomago­kat. Elindulunk. Látva a gép­kocsivezető meg-megránduló kezét, amint az engedelmes­kedni nem akaró kormányt arrébb fordítja, megjegyzem. — Nagyon régimódi, kise­lejtezésre érett ez a kocsi. Nem fordult még elő, hogy nem ért a küldemény időben a címzetthez? — kérdezem Salabert Lajos gépkocsiveze­tőt Expediálják a Pest megyei Hírlapot Koppány György felvétele Októberben: pályaalkalmassági Az egészségileg károsodott fiatalok továbbtanulásáért Norma vagy időben kézbesítés? A szerkesztőtől az olvasóig Hajnalban érkezik, mégsem olvashatnak délutánig

Next

/
Thumbnails
Contents