Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-30 / 229. szám

1973. SZEPTEMBER 30., VASÁRNAP rt»i UEOitl cXír!ap SZERVEZNI - KONKRÉTAN! A régi módszereket nem konzerválják Az irodában, az aj tóval szemben szekrény, benne kü­lönböző konzervek: külföldi narancsdzsem, háromszögletű kartondobozba csomagolt ivó­ié, s magyar vegyesbefőtt, nagykőrösi lecsó. A Nagykőrö­si Konzervgyár főmérnöke, Antal László éppen telefonál, a félszavakból kiderül, hogy a napokban nem érkezett elég paprika, ezért át kell csopor­tosítani a munkát. Ez a tele­fonbeszélgetés szinte előjátéka közös meditációnknak: van-e akadálya az optimális, jó szer­vezésnek? Az időt eltölteni? Gyorsan megegyezünk ab­ban, hogy csak az időt eltölte­ni, pusztán a munkásokat dol­goztatni, nagyon könnyű fel­adat lenne. Am nem ez a cél, hanem az értelmes munika, az eredmény, a haszon. Ha nem érkezik paprika, paradicsom, más termék konzerválására kell áttérni — s a vezető vá­lasztásakor számol a hasznos­sággal a részleges, vagy teljes haszontalansággal. N Vajon hogyan választhat he­lyesen a szervező, az irányító? Először is a vezetőnek is­mernie kell a munkáját, s elő­re látnia döntése következmé­nyeit. E tudásból ered az az érzéke, hogy számol a várható lehetőségekkel, készül a válto­zásokra. Vagyis: jól informált. A főmérnök e követelményt egy példával szemléltette: a konzervgyárban bevezették az önelszámoló műhelyrendszert, e mechanizmusban az üzeme­ket egész évi feladataikról tá­jékoztathatják, sőt, jelezhetik, hogy profiljuktól milyen elté­rés várható. Tehát nemcsak a vezető, hanem a munkás is számol a lehetőségekkel, ké­szül a változásokra. Ez az alapja a gyors, eredményes szervezésnek! No, és még egy: a dolgozók teljes tájékozottsága. Minden­ki tudja, mit kell tennie azért, hogy a tavalyi 911 millió fo­rintnyi produktum az idén egymilliárdra nőjön. Értsék, miért van erre szükség. Mert csak így lehet fejleszteni, eredményt elérni, nyereségré­szesedést osztani. A munkás­nak Is tudnia kell, hogy a plusz százmillió forint több paradicsom-, több savanyúság­konzervet jelent — 950 vagon borsókonzerv helyett több mint ezret kell készíteni, egy mázsa nyersanyag feldolgozá­sára ne 1,1 órát fordítsanak, hanem szorítsák le hatvan perc alá a „normát”. Az ilyen szintű tudás önmagában is szervezőerővé válik. Készülni a változásokra Következő gondolatkörün­ket így lehetne megfogalmaz­ni: Mennyire lehet előre látni a várható fejleményeket? Ez az „előrelátás” vezetői feladat, Antal László szerint a megérzéshez kialakul a ru­tin. A gyakorlati ismeretek, az események ismétlődése gaz­dag tapasztalatokká alakul át. A vezetőnek állandóan a tar­solyában. kell tartania olyan ötleteket, amelyeknek szük­séghelyzetben való magvaló­sítása nem jár kedvezőtlen ha­tással. Nem lényegtelen kérdés, hogy milyen gyakori a válto­zás? A Nagykőrösi Konzervgyár­ban nem a munkás, hanem a munka változik; helybe viszik az új feladatot. Miért ezt a költségesebb módszert alkal­mazzák? Mert a munkás meg­szokta a vezetőjét, a munka­termet, az üzem szagát, zaját, ott érzi otthon magát, s azzal csak zavarnák, ha gyakran vándorolnia kellene. Az át­csoportosításra, íme, egy pél­da: a gyárban három mázsa pritaminnaik való paprika volt, a gazdaságosság úgy kívánta, hogy csipkebogyót dolgozza­nak fel a pritamingépsoron, a paprikát pedig vágják fel sa­vanyúságnak. A produktum­ból eredő gazdasági többlet megtérítette az átállás költsé­geit. Az ilyen fokú alkalmazko­dáshoz természetesen jó mun­kahelyi légkör szükségeltetik, hogy a gyári gépezet olajozot­tan működjön, s a munkás sa­játjának érezze a vállalatot. A főmérnök példákkal igazolja a zavartalan együttműködést: még minden vasárnap tudtak dolgozni, tehát a munkások az anyagi előnyök ismeretében j mindig készek a gyárért tenni. És ez tükrözi azt is, hogy Nagykőrösön jól megérti egy­mást vezető és vezetett, vala­— Eddig hálistennek nem. Amit váltótársammal ezzel a kocsival művelünk, nem is csoda. Mi ugyanis 24 őrá­zunk, s nagyon sok úgyneve­zett állásidőnk van, amelyben más dolgunk nem lévén, á kocsit javítgatjuk. Amikor Szigetszentmiklóson megál­lunk, öt óra négy percet mu­tat az óra. Még sötét a posta, 7 perc múlva egy férfi és egy nő érkezik, átveszik a csoma­gokat, leveleket, lapokat, s már megyünk is tovább. — Fél nyolckor leszünk Ló­réven, az utolsó állomáson, ahol délután 3-ig tartózko­dunk. Fél négykor a ráckevei postáról indulunk vissza Bu­dapestre — folytatja a beszél­getést a postakocsi vezetője. Öt óra húsz Öt óra húsz perckor érünk Halásztelekre, ahol Pászler Mihályné „egyesített kézbesí­tő” (azaz levelet, pénzt, új­ságot egyaránt kihordó pos­tás) veszi át a küldeménye­ket. Bizony, nem könnyű egy asszonynak emelgetni a jóko­ra csomagokat, a hírlapokkal megtömött zsákokat. Miután a postakocsi elrobog, Pászlerné hozzálát a levelek és az újsá­gok szétosztásához, hogy a község négy postása reggel mi­előbb kézbesíthessen. A 7500 lakosú Halásztelek egyik leg­ifjabb postása a másfél hónap­ja itt dolgozó Valérián Ist­vánná, akihez mintegy 300 ház tartozik. — A Kertészeti Egyetem tangazdaságában kezdek, hoz­zám tartozik a Hajnal utca, Rákóczi utca, Diófasor, Tán­csics utca és a Dózsa utca, va­lamint az őket keresztező ki­sebb utcák. Éh mindössze négy Pest megyei Hírlapot viszek naponta, ugyanis július 18-tól augusztus 3-ig a területemen nem volt kézbesítő, emiatt sem a lapokat, sem a leveleket nem kapták meg a címzettek, s több mással együtt, nyolcán lemondták a megyei lapot is. Ez a négy előfizető már évek óta járatja a lapot, de ők is csak hétfőn olvashatják, ugyanis mire Majorékhoz a Dózsa utca 82-be érek, már dél körül jár az idő. — Vajon nem lehetne két fordulóban kiosztani előbb az újságokat, aztán a leveleket? — kérdezem a hivatal vezető­jét, Kecskés Rozáliát. — Minden postásunknak akkora területe van, hogy egy nap alatt nem érne kétszer a végére. Ha a hírlapot a regge­li órákban akarnák az olva­sókhoz eljuttatni, három új dolgozót kellene felvennünk, viszont a levélkézbesítőknek nem lenne meg a normájuk. Viszont lehetetlen ez a helyzet, mindenképpen meg­oldást kell találni. Szigethalmon hasonló álla­potok vannak. A 7 ezer lako­sú községben van olyan előfi­zető, akinek csak délután 3 órakor dobják a ládájába a reggeli lapot. Lassú Gézáné kézbesítőt munka közben ke­restem meg a helybeli posta- hivatal hírlapfelelősének út­baigazítása alapján. A postás a kormány előtt és a nyereg mögött egy-egy jókora fémlá­dával felszerelt különleges ke­rékpárral közlekedik. — Igen nagy a területem, 35 utca tartozik hozzám, így bi­zony akad, aki csak délután kapja meg az újságot. A leg­utolsó Pest megyei Hírlapot ill órakor Csücsörke Sándo- réknak adom be. Tizenegy órakor!... Pedig reggel öt óra negyven perckor Szigethalomra is megérkezik a napilap. Azért olyan korán, hogy az aznapi híreket min­denki idejében olvashassa. Czibor Valéria mint az a tény, hogy szinte fél nap alatt megoldhatók az átállások. Önként adódik a következő kérdés: vajon a gyakori átál­lás stresszeli-e a dolgozókat? Természetes, hogy az új munkafolyamat más munka-x fogásokkal, másféle figyelem­mel, más koncentrálással, más­féle elfáradással jár együtt. Tehát, ha nagyon gyakori len­ne az átállás, ez idegesítené a munkásokat, megzavarná a kollektívákat. Ezért csak az éppen szükséges átcsoportosí­tásokkal élnek. A munkások aktivitása A főmérnök egy másik za­varforrásra is felhívta a fi­gyelmet: nemcsak a változás, hanem a monotónia is stresz- szeli a dolgozókat. Íme a pél­da : a zakuszka, a lecsó és a ve­gyesbefőtt készítése tart a leg­hosszabb ideig a gyárban. _ A zakuszkasoron októbertől már­ciusig azonos anyaggal dol­goznak —' „csak az időjárás változik”. A monotónia lehan­goló .hatását jelzi, hogy erre a feladatra a legnehezebb mun­kaerőt kapni. A vegyesbefőtt- konzerválás is hosszadalmas, de hol szilvával, hol ősziba­rackkal „díszítik” a befőttet, s a munkás a változatosság rit­musát jobban szereti. E tény is meghatározza a szervezést. Tegyünk föl újabb kérdést: a munkások aktivitása hozzá­járul-e az ideális szervezés­hez? A „Dolgozz hibátlanul” munkamódszert nem véletle­nül vezették be a gyárban, öt üzemben munkálkodnak így, s innen származik termelési ér­tékük 90 százaléka. A három legnagyobb üzemben hibafel­vételeket tartanak, hibalapo­kat vezetnek, s a vezetők a munkások véleményét tanul­mányozzák, az ötleteket meg­valósítják. „A dolgozók javas­latai rengeteget adnak, többet, mint amennyit vártam” — így fogalmaz a főmérnök, s egy példával Bizonyít: a DH ered­ményeként az első nyolc hó­napban egymillió forintot ta­karított meg az az üzem, amely éveken át túllépte a normákat. A munkások aktivi­tása: szervező erő. Életszükséglet az ésszerűsítés A szervezésnek annyi rész­területe van, hogy a nagykő­rösi programokról a továb­biakban csak távirati stílus­ban tudunk beszámolni. Az üzemek között versenytárgya­lást hirdetnek, hogy hová kell kevesebb munkaeszköz az új termék bevezetéséhez — a versenyt anyagi előnyökkel teszik vonzóvá. Más: állan­dóan vizsgálják a termelés op­timális ritmusát, feltárták pél­dául, hogy a tizedes paradi­csomnál a munkaidő 60 (!) százalékát használták ki, vál­toztatni kell a munkaintenzi­táson. Vagy: a zöldiborsó-kon- zerválásnál, ha az előfőző ka­pacitását bővítik és a zárógé­pek üzembiztonságát fokoz­zák 15 (!) százalékkal növel­hetik a termelést. Ennyit ér az okos szervezés. Végezetül még egy tényről: a konzervárak alacsonyak, nem változnak — a felvásár­lási árak nőnek. Hogyan lehet így gazdálkodni? A főmérnök szerint a nyersanyag és a re­zsiköltségek emelkedését csak a termelés növelésével lehet ellensúlyozni. Nos, a Nagykő­rösi Konzervgyárban ezért is életszükséglet az átgondolt, rendszeres, ötletes, eredmé­nyes szervezés. Fóti Péter A gyógynövény­gyújtó ES MINDENNAPOK----------------------------- a napi [A mikor mások | mun­után a tévé elé ülnek szóra­kozni, Turi-Nagy Sándor és családja lepihen. Amikor a leg­többen éjfél után már az iga­zak álmát alusszák, náluk fel­gyullad a fény, szedelőzköd- nek, zsákot, ollót, kampós vé­gű póznát, ásót támasztanak a vén Warszawa oldalához. Az­tán attól függően, hogy merre visz az útjuk'; közeire vagy tá­volra, Cegléd alá vagy a Bör­zsönybe, éjjel 2—3 órakor út­ra kelnek. Márciustól novem­berig fordított életet élnek. Gyógynövénygyűjtők. A mo­gyoródi faluszélen álló há­zat nemcsak a tábláról lehet megismerni, amely hirdeti, hogy ott a szövetkezeti felvá­sárlóhely, hanem akinek jó or­ra van, azt az aromás szagok is odavezérlik. Néha, nagy me­legben erdők mélyén, vagy eső utáni réteken árad ilyen fris­sen a vadvirágok illata, mint itt, ahol a szobától a fészerig mindent betölt a zsálya, a menta, a majoránna párája. A Turi-Nagy házaspár erős, levegőtől barna és nyugodtnak tetsző ember. Házuk nemrégen épült, sok híja van még a be­fejezésig. — Lassan haladunk vele — szemléli a férfi kis félmosoly- lyal a még csak egyszer festett szárnyasajtót. — A mi mun­kánk itt minden, a. festéstől a cserepezésig.-------------------- éppencsak | Tavaszon I megzsendül-------------------- a természet, én már motorra szállók — van egy kis brüggetőm — és szé­pen, lassan, komótosan elindu­lok. De nem ám az országuta­kon, hanem keresem a dűlő­ket, az erdőaljákat, a völgye­ket. Nézem, milyen fák-bokrok vannak arrafelé, miféle fű dug­ja ki a fejét. Aztán írom a kis- noteszembe, hogy hol, mit ta­lálok. Hol van martilapu, me­téli, cicka, ibolya, kutyabengá. Számba veszem az akácosokat; kutatom a bodzásokat, meg­jegyzem a hársakat. Amelyik gyógynövény kertben, gyümöl­csösben nő, ott felkeresem a tulajdonost, lekötöm a termést. A rendelkezés úgy szól, hogy a vadon termő gyógynövény azé, aki leszedi. Nem is gondolja, Pest megye milyen gazdag gyűjthető fű­ben. A hivatalos listán két­száztíz fajta szerepel, ebbői én a megyében negyven fajtát gyűjthetek. Szinte minden fon­tosabb növényt megtalálok, amit a szakkönyvek javasol­nak és amit a HERBÁRIA át­vesz. Csakhogy van újabban egy nagy baj! I---------------- az ujján, hogy | S orolja I legutóbb-----------------merrefelé já rt és hol tapasztalta; a vegy­szeres - gyomirtás ellenségévé vált. — Tudom én jól, hogy a kul­túrnövénynek hasznos, az em­ber munkáját segíti a vegysze­rezés. Azonban az én kenye­remnek és sok ezer betegnek el­lensége lett. Permetezik a szán­tót, a szőlőt. Jut abból a lege­lőre is, a mikroszkopikus szem­cséket elrepíti a szél. Az eső beveri a földbe s utána az eredmény: sárgul a papsajt, kivész az ezerjófű, elszárad a pipitér. Pedig nagyon sok kell belőlük és mindinkább ritkul a terület, ahol szedhetjük. Igaz, hogy sok gyógynövényt ma már termelünk. Itt Gödöllő táján is levendulát, borsmentát, má­sutt majoránnát, de hát mond­juk, ibolyát, vagy kankalint mégsem lehet holdszámra vet­ni, annak erdő kelL Turi-Nagy Sándor a Szentes környéki tanyavilágban pa­rasztgyereknek született. Ami­kor cseperedett, odahaza álta­lában szűkiben voltak a pénz­nek. Pedig nagyon vonzotta a falu, ahol mozi is volt és fagy­laltot adtak tölcsérben. Így kaptak rá a legénykék a tocso- gósban a piócázásra, mert azért néhány tízfillért adtak a gyógyszertárban, parasztgye­reknek vagyont. Egyszer aztán Kedvezmény, fotósoknak Az Ofotért vállalat kitűnő külföldi üzleti kapcsolatainak legújabb eredménye,shogy az NSZK-beli Agfa-cég átlagosan 8 százalékkal olcsóbban szál­lítja Magyarországra a gyár amatőrfilmjeit. Az Ofotért az engedményt teljesen átengedi, végleges árleszállításként, a fotoamatőröknek. Így október 1-től 11 féle amatőr Agfa-film átlagosan 8 százalékkal olcsób­ban kerül forgalomba. Többek között az Agfa Isopan Color Ct 18 fordítós diafilm 153 he­lyett 139 forintba kerül. Az árleszállítás több mint egymillió forint megtakarítást jelent az Agfa-filmre fotózó amatőröknek. Gárdos Katalin felvétele egy ember a gyerekeket kihív­ta a földekre és megmutatta, milyen füvet, gazt gyűjtsenek, azért is adna pénzt. Betartotta a szavát, egy idő után valóban ismét eljött és pénzt adott az ökörfarkkóróért, a kökényvirá­gért. Nosza, bejárták érte a fél határt. A felszabadulás után meg­alakult a Gyógynövény Nem­zeti Vállalat. A szentesi fiók­vezető maga mellé vette őt, innen számítódik, hogy Turi- Nagy Sándor hivatásos gyógy- növenygyűjtő lett. ■------ nem — Egyszer, mon­i---------------------dóm, én | is másba fogtam. Akkor már itt laktunk Mogyoródon, ami­kor szóltak, vállaljam a köz­ségi postás tisztét. Gondolkoz­tam, a gyaloglás nekem nem árt, máskülönben is mindig a szabadban vagyok, és talán hasznos lesz a biztos, állandó kereset, hiszen már családot hagyok otthon. Na, így lettem postás ötvenkilencben. Később bevittek a budapesti igazgató­ságra. Tizenkét évi posta »ág után, az idénr tavasszal leve­tettem az egyenruhát. Na­gyon kevés volt a kereset, alig haladta meg az ezerhatszáz forintot. A szívem is fájt, ha valahol leszedni való növényt láttam. Csak úgy mellékesen néha azért eljártam a zsá­kommal, egy kis pénzt keres­ni, kicsit szórakozni. A rádió melletti kis asztal­kán, a falipolcon és a szek­rény tetején színes füzetek, tekintélyes vastag könyvek sorakoznak. Kézbe veszem az egyiket: Rápoti—Romvári': Gyógyító növények. — Állandóan olvasok, ma­gam is megveszem az új munkákat, de a Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ-től is kapok útmutató füzeteket. Az ő al­kalmazottjuk vagyok, ők ve­szik át tőlem a begyűjtött anyagot. Az ember saját maga ta­pasztalatból ismeri, hogy mi­kor kell mondjuk a hecsedlit leszedni. Mennyivel más azon­ban, hogy most már tudom, hogy miért pont a szeptember a legalkalmasabb erre: akkor telítődik meg leginkább C-vi- taminnal, és ez a hatóanyag később csak csökken a bo­gyóban. Szeretem tudni, hogy milyen növény milyen alkaloi­dát tartalmaz, mi lesz a sorsa, amíg az én zsákomból kis szí­nes drazsévá válik, amit a be­teg csak úgy bekap, ha vala­mije fáj. már | A konyhában | más­----------------------------- nap­ra készült, főzött a felesége. Most ő is bejött kis időre. Együtt mesélik, hogyan telik egy napjuk. Nyáron is vastag ruhában indulnak körútra, mert amikor hajnal hasadtá­val munkához látnak, még hi­deg a fű. Kiszemelik a terüle­tet, megvárják, míg felszáll a harmat Mire a naD ieazán 1 me legíteni kezdene, már vé­gezniük is kell. A legtöbb nö­vényt ilyenkor gyűjtik, ami­kor az éj folyamán valóság­gal megtelik hatóanyaggal. A hársfavirágot három-négy óra között kell hajnalban szedni, akkor az igazi. Meghúzzák az ágat kampós póznával — ez a férfi dolga —, az asszony meg a fiú speciális nyíróollóval vágják a zsenge ágvégeket Egy zsák egy óra alatt telik. Utána sietve fordulnak visz- sza, minél kevesebbet fülled­jen a termés az autóban. Ha csak egy kicsit is dohos, vagy megbámul az anyag, értékte­lenné válik nemcsak a hárs- virág, • hanem minden más növény. Jócskán reggelre érnek har za, s akkor máris szárítanak a padláson, a pajtában drót- kereteken terítik a vágott nö­vényt Csak ezután jöhet né­hány falat, egy szusszanás, majd az asszonynak a ház kö­rüli teendők, a kisebb fiú el­látása, a többieknek a ház­építés folytatása. A korai ebéd után megintcsak „virágoz­nak”. Morzsolják az előző na­pokban szedett mennyiséget, különválasztják, osztályozzák, forgatják, szellőztetik. Dél­után segít a kisfiú is, mások is szívesen benéznek. Míg ül­nek a száradó, jó szagú hal­mok mellett jár a kezük, rá­dióznak, beszélgetnek, s máris nyakukon az este. Mosdás, vacsora, sötétedésre ágyban vannak. . elégedett. A házaspár | — Amo­-----------------------1 tor és az au tó munkaeszköz. Fehér- mályvagyökérért például késő ősszel a Körös és a Tisza mentére járunk. Ha befut a kamilla, egy szezon alatt meg­hozza a nyolcezer forintunkat. Mázsáját nyersen 850 forin­tért veszik át, egy liter ka­millaolaj ára 40 ezer forint. A fagerebennel hárman na­ponta három mázsát is lesze­dünk. Amióta Sanyi is teljes ér­tékű tagja lett a családi mun­kaközösségnek, fejlesztik az „üzemet”. Szárítópajtát építet­tek, az anyagot-felszerelést az ÁFÉSZ biztosította, amelynek •a gyógynövénygyűjtés tiszte­letre méltó jövedelmet bizto­sít. — Most, hogy már mind jobb a felszerelésünk, megvan a termelési biztonságunk, még télen is megkeressük a ma­gunk ezreseit havonta. Amit lehet, gyökeret, a nyáron be­gy űj tünk, a pincében bever­meljük, és november után, amikor kinn már üres a föld, itthon, a melegben hozzákez­dünk a feldolgozásához. j--------------- elhallgatnám, | Estéiig | ahogy szakér­---------------- telemmel, szí­vesen beszél. Most 43 éves, harminc éve a hérics, az üröm, a galagonya a barátja. — Sokaknak javasoltam, ne legyenek restek, kevés a gyűjtő. Érdemes lehajolni azokért a kis semmi növény­kékért. Mégse nagyon akaród- zik — még a ráérő öregeknek sem — a gyógy növény gyűjtés. Nem tekintik igazi munká­nak. Pedig amikor betegek, ők is szívesen öblítik a fájós fo­gukat kamillával, vagy isszák a hársfateát. Az országnak a gyógynövényexport — gondol­junk csak a kamillára — jó valutaszerző. Komáromi Magda FELVÉTELRE KERESÜNK képesítéssel és legalább kétéves szakmai gyakorlattal rendelkező, forgácsoló- és lakatosmunkában jártas normatechnológust MEZŐGÉP, MONOR KÖZPONT! GYÁREGYSÉG Jelentkezés: a technológiai csoportvezetőnél.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents