Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-30 / 229. szám

2 "i&CiHap 1973. SZEPTEMBER 30., VASÁRNAP A békés egymás mellett élés kiskátéja TASKENTI T0VÁBBLAP0ZÁS... Amur - Bríoni összhang - Az a bizonyos tíz százalék Aktivitás és realizmus az East River-parti palotában A Szojuz—12 a fellövés után. Gromiko szovjet külügyminisz­ter felszólalt az ENSZ közgyűlé­sén. Javasolta, hogy az öt nagy­hatalom csökkentse 10—10%-kal katonai költségvetését, és a fel­szabaduló összeg egy részét ad­ják át a fejlődő országoknak. Alig több, mint negyed éve az Egyesült Államok nyugati partvidékén jártam a Leonyid Brezsnyevet kísérő újságírók­kal együtt. Az volt Brezsnyev hivatalos látogatásának utolsó napja, s miután San Cle- mente-ben a pálmafákkal öve­zett kis füves térségen aláír­ták a közös közlemény bőrbe kötött példányát, az SZKP fő­titkára odafordult hozzánk, s ezt mondotta: „Ez a béke üze­nete, új fejezetet nyitottunk”. Ezen a héten ismét egy Brezs- nyev-beszéd erősítette meg a béke üzenetét, s abban a bi­zonyos új fejezetben megint továbblapoztunk egyet. Az SZKP főtitkára ezúttal Üz­begisztánban járt, a szeptem­ber végén is napfényes Tas- kentben, s minden eddiginél részletesebben fejtette ki azt, amit a londoni BBC kommen­tátora a békés egymás mellett élés kiskátéjának nevezett. „Amit az utóbbi időben meg­tettünk, ' máris észrevehető kedvező változásokat eredmé­nyezett a világhelyzetben. A nagyszabású és hosszú távú gazdasági megállapodások erősítik az országok közötti békés kápcsolatokat. Ügy véljük, hogy ebben a vonat­kozásban minden lehetőség megvan a további haladásra, természetesen a kölcsönös elő­nyökből és az egyenjogú, a diszkriminációktól mentes együttműködés általánosan el­ismert normáiból kiindulva” — jelentette ki Brezsnyev. Az SZKP főtitkára megerősí­Koszjgin szovjet miniszterelnök Brloni szigetén találkozott Tito jugoszláv elnökkel. A képen: (balről jobbra) Bijedics jugoszláv mi- niszterelnök, Koszigin és Tito. Nixon amerikai elnök fogadta az Egyesült Államokban tartózkodó Gromiko szovjet külügyminisztert. Hétfő: Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára Taskent- ben beszédet mondott nemzet­közi kérdésekről — Koszigin szovjet miniszterelnök Bije­dics jugoszláv kormányfő meg­hívására Belgrádba érkezett. Kedd: Gromiko szovjet kül­ügyminiszter az ENSZ-ben ja­vasolta: a BT állandó tagjai csökkentsék 10 százalékkal ka­tonai költségvetésüket — Há­romhónapos szünet után foly­tatódtak a SALT-tárgyalások Genfben. Szerda: A szélsőjobboldal Bonnban — Strauss körleve­lével — általános támadást kezdett az enyhülés irányzata ellen — Tanaka japán minisz­terelnök Párizsba érkezett — A magyar kormány nyilatko­zatban közölte: a chilei jun­ta tevékenysége, provokációi lehetetlenné teszik hazánk szá­mára a diplomáciai kapcsola­tok) fenntartását Chilével. Csütörtök: Lazarev és Maka­rov űrhajósokkal fedélzetén a Szovjetunióban fellőtték a Szo­juz—12-t — Kissinger figyel­meztette a kongresszust: az USA nem avatkozhat be a Szovjetunió belügyeibe —Meg­kezdődött Baltimore-ban Ag- new amerikai aleLnök bűn­ügyének tárgyalása. Péntek: Hazaérkezett finn­országi útjáról Kádár János, az MSZMP KB első titkára és felesége, a látogatásról közös közleményt adtak ki — Nixon elnök a Fehér Házban fogadta Gromiko szovjet külügymi­nisztert — A chilei katonai junta bejelentése szerint el­fogták Corvalant, a Chilei KP főtitkárát, országszerte foko­zódik a terror. Szombat: Richard Nixon amerikai elnök fogadta Wa­shingtonban Willy Brandtot, az NSZK kancellárját. Tanaka japán miniszterelnököt Párizsban Pompidou francia elnök) is fogadta az Elysée palotában. tette, hogy a fejlődő külíkap- csolatok között 'a szovjet— amerikai viszonynak különle­ges jelentősége van. Nem azért, mintha e két nagyhatalomnak „különleges jogai” lennének — fejtette ki —, hanem egysze­rűen azért, mert egyedülál­lóan nagy katonai, gazdasági és tudományos-műszaki po­tenciáljuk miatt kapcsolataik állapota objektív hatást gya­korol az egész nemzetközi helyzetre. Brezsnyev beszéde ebben az ázsiai köztársaságban, amely nincs olyan messze a Kínai Népköztársaságtól, teljes nyíltsággal szólt Peking kül­politikájának következményei­ről is. (E sorok írója jól em­lékszik, amikor sok évvel ez­előtt a távol-keleti Haba­rovszktól nem messze a fen­ségesen hömpölygő Amur folyó partján állt, amelyet a kísérők így neveztek: a barát­ság folyója. Az Amuron bár­kák százai hajóztak szovjet és kínai zászlók alatt békésen, egymás mellett: azóta a kínai vezetők a barátság folyóját a feszültség határvonalává ala­kították át). Brezsnyev Tas- kentben beszámolt egy rend­kívül jelentős szovjet kezde­ményezésről, ami e kapcsola­tok normalizálásának kiindu­lópontja lehetne. Elmondta, még júniusban hivatalosan ja­vasolta a szovjet kormány a kínai vezetőknek, hogy kösse­nek a két ország között olyan meg nem támadási szerződést, amelyben a felek kötelezett­séget vállalnak: semmilyen fegyverfajtával nem hajtanak végre támadást egymás ellen, s nem is fenyegetik egymást ilyen támadással. Jellemző módon a pekingi vezetőség, még csak válaszra sem mél­tatta ezt a javaslatot! A most befejeződött hétre egyébként is a szovjet diplo­mácia olyan aktivitás^ volt jellemző, amely még a XXIV. kongresszussal kezdődött „bé- keoffenzíva” hónapjaiban is párját ritkítja. Ugyanezekben a napokban Alekszej Koszi- gin, a szovjet minisztertanács elnöke jugoszláv kollégája, Bijedics meghívására Belgrád­ba látogatott, majd országjá­ró útja után Brioni-szágefcén Tito elnökkel is találkozott. A szovjet és a jugoszláv értéke­lések szerint is az összhang jellemezte a megbeszéléseket. Elsősorban gazdasági téren látható előrelépés, amelyet más, környező országok, köz­tük hazánk is, őrömmel üdvö­zölnek. Ugyanis ahogy Koszi­gin megjegyezte: „Jugoszlá­via további részvétele a KGST tevékenységében kétségtele­nül új lehetőségeket teremt majd arra, hogy növelje ke­reskedelmi forgalmát más szo­cialista országokkal, aktívab; ban kivegye részét a nemzet­közi szocialista munkameg­osztásból, a kooperációból és a termelés szakosításából”. New Yorkban, az ENSZ- közgyűlés általános vitájában Gromiko szovjet külügymi­niszter tett olyan javaslatot, amelynek hordereje első lá­tásra nyilvánvaló. Kormánya nevében azt indítványozta, hogy a Biztonsági Tanács minden állandó tagja csök­kentse tíz százalékkal katonai költségvetését. A javaslat aktu­alitását két adat tükrözi: az egyik szerint az idén a vilá­gon 216 milliárd dollárt — példátlan, szinte hihetetlenül hangzó rekordösszeget —.for­dítottak fegyverkezésre. A másik adatot néhány héttel ezelőtt ismertette velem a Magyarországon járt Arbatov szovjet professzor, aki Leo­nyid Brezsnyevet tanácsadó­ként Amerikába is elkísérte, s részt vett az ott létrejött egyezmények kimunkálásá­ban. Elmondta: a tudományos- technikai forradalom új kor­szakában, amelybe most be­léptünk, szédítő , mértékben, mértani haladvány szerint nö­vekszenek a fegyverkezési költségek. Például 1945-höz képest a hetvenes évek elejé­re egy tengeralattjáró gyár­tási költsége több mint negy­venszeresére, egy repülőgép- anyahajó majdnem tízszeresé­re, egy stratégiai bombázóé harmincszorosára, egy va­dászgépé pedig százharminc­szorosára nőtt. A New Yorkban most be­terjesztett szovjet javaslat haszna hármas lenne: egy­részt csökkentené az érintett országok fegyverkezési kiadá­sait, másrészt a nemzetközi atmoszféra általános javításá­val más országok számára is békés célú kiadásaik fokozását tenné lehetővé. S végül har­madszor — de nem utolsósor­ban — a megtakarítás tekin­télyes részét, a szovjet elkép­zelés szerint, a fejlődő orszá­gok megsegítésére, az éhség és elmaradottság elleni küzde­lemre kellene fordítani. Az ENSZ-ülésszakra a New York-i, East River-parti pa­lotában egyébként is az akti­vitás és realizmus volt jellem­ző. Péter János, hazánk kül­ügyminisztere, a magyar dele­gáció feje több küldöttség ve­zetőjével — például kanadai és japán kollégájával — tár­gyalt a nemzetközi élet új je­lenségeiről, s arról, miiképp le­het megerősíteni az enyhülés irányzatát. Különös figyelem fogadott két felszólalást: Kis- singerét, aki első ízben jelent meg az ENSZ pódiumán kül­ügyminiszterként, s Brandt szövetségi kancellárét, akinek beszédére olyan időpontban került sor, amikor az NSZK- ban bizonyos körök megkísér­lik megkérdőjelezni az új ke­leti politikát. Kissinger beszéde a Nixon- kormány külpolitikai céljai­nak változatlanságát hangsú­lyozta, s igen figyelemre mél­tónak tartották, hogy ezzel egy időben tartott sajtóérte­kezletén figyelmeztette az amerikai törvényhozókat: ne húzzák-halasszák a legnagyobb kedvezmény elvének megadá­sát a szocialista országok szá­mára. Brandt azt mondotta, bízik benne, hogy a két né­met állam „ki tudja alakítani a német stílusú békés egymás mellett élést”. Brandt egyéb­ként meghívást kapott Nixon- tól a Fehér Házba is. A jelek arra mutatnak, hogy a terven felüli nyugatnémet—amerikai csúcstalálkozó azokkal az új­keletű akadályokkal függ ösz- sze, amelyek kétségessé tették az amerikai elnök tervezett nyugat-európai körútját. Mint ismeretes, az Atlanti Chartára vonatkozó amerikai indítvá­nyokra a „kilencek” ellenja­vaslatokkal válaszoltak és az amerikai elnök aligha enged­heti meg magának, hogy üres kézzel térjen vissza Nyugat- Európából. Vajda Péter Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára Taskentben. (Átadja Szovjet-Üzbegisztán képviselőinek a „Népek Barátsága” érdemren­det.) Luis Corvalan, a Chilei Kom- Juan Perón, akit képűnk még munista Párt főtitkára, akit az a szavazáson ábrázol, nyerte az ellenforradalmárok letartóztattak, elnökválasztást Argentínában. Hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára Buenos Airesben Jósé Rucci meggyilkolt szakszervezeti vezetőt. Nairobiban a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank értekezletén * Dél-afrikai Köztársaság pénzügyminiszterének felszólalása elleni tiltakozásul az ázsiai és afrikai államok küldötteinek egy csoportja* köztük sok arab országbeli, elhagyta az üléstermet. így adták az egy- besereglett pénzügyi hatalmasságoknak — McNamarának, a Világ­bank elnökiének és másoknak — tudtára, hogy a pretóriai kormány véleményére nem kíváncsiak, küldöttjét bojkottálják. Husszein Jordánia királya váratlanul rövid látogatásra Szaúd- Arábiába érkezett, ahol Fejszal királlyal (jobbról) folytatott eszme­cserét. A most kezdődő hét esemény­naptárából: Hétfő: Koszigin hazautazik Jugoszláviából — A szovjet— amerikai kereskedelmi bizott­ság ülése Moszkvában — Ta­naka Londonban tárgyal — Leone olasz elnök Franciaor­szágban. Kedd: SALT-ülés a genfi szovjet nagykövetségen — Az ENSZ-közgyűlésen: kínai fel­szólalás. Szerda: Giri indiai elnök Romániában — Tanaka Bonn- ba érkeziki. Csütörtök: Kohl—Bahr talál­kozó Berlinben. Péntek: SALT-ülés a genfi amerikai nagykövetségen — Leone hazautazik Franciaor­szágból. Szombat: Brandt—Heath ta­lálkozó Chequers-ben.

Next

/
Thumbnails
Contents