Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-20 / 220. szám

UECUZI hírlap 1973. SZEPTEMBER 20., CSÜTÖRTÖK r[€j]Kusz 745 és 5000 Amraauban nagy tömeg várako­zik! az egyik börtön előtt, miután Husszein király általános aim nesztiát hirdetett. ABU DAUD Palesztinái ge­rillavezér szabadon bocsátásá­val szerdán reggel Jordániá­ban megkezdődött a kedden váratlanul bejelentett általá­nos amnesztiarendelet végre­hajtása. A király döntése ér telmében hétszáznegyvenöt, 1970 óta börtönbe vetett poli­tikai foglyot helyeznek szabad­lábra. A rendelkezés csak a gyilkosság miatt bebörtönzöt- tekre, a kémekre, valamint azokra a személyekre nem vo­natkozik, akik a megszállt te­rületen földet adtak izraeli ál­lampolgároknak, vagy megsér­tették az Izrael-ellenes bojkott­törvényt. AZ AMNESZTIA — mint Ammanban közölték — a kül­földön levő politikai elítélte­ket is érinti, ezeknek számá­ról egyelőre nem közöltek pon­tos adatokat. A hírek szerint hamarosan kiengedik börtöné­ből Szalah Raafot, a Havat- meh vezette Demokratikus Népfront Palesztina Felszaba­dításáért politikai bizottságának tagját, akit 1971-ben fogtak el, valamint Hamdi Mattort, a George Habbas irányítása alatt álló Népi Felszabad!tási Front vezetőségi tagját. A HASEMITA URALKODÓ­TÓL, meglehetősen szokatlan kegyelmi intézkedés egy héttel követte az egyiptomi—jordá- niái diplomáciai kapcsolatok helyreállítását, s minden való­színűség szerint gesztus akar lenni a Palesztinái ellenállási mozgalom irányában. A Jordá­niái rendszer — mutatnak rá megfigyelők — az utóbbi idő­ben komoly erőfeszítéseket tesz, hogy felszámolja az arab világban immár három éve tartó elszigeteltségét. Már a kairói csúcsértekezlet előtt is voltak hírek arról, hogy a Husszein király rendszerével élesen szembenálló damaszku­szi kormány is hajlandó a kö­zeledésre, s hamarosan helyre­állítja az 1971-ben megszakadt diplomáciai kapcsolatokat. En­nek első lépéseként tekintik azt, hogy Szíriában pár nappal ezelőtt betiltották a Palesztina Hangja nevű gerillaadó műkö­dését, mivel az Jordánia-elle- nes műsorokat sugárzott. A PALESZTINÁI SZERVE­ZETEK, amelyek körében he­ves ellenzést váltott ki az egyiptomi—szíriai—jordániai közeledés, nem fogadták kitö­rő lelkesedéssel a jordániai palesztin mozgalmat 1970—71- ben könyörtelenül szétzúzó ha- semita uralkodó gesztusát sem. A WAFA palesztinai hírügy­nökség kedden este az am- nesztiarendeletet kommentál­va azt közölte, hogy a moz­galom nem hagyja magát fél­revezetni a jordániai rendszer legutóbbi intézkedésétől, majd hangsúlyozta, hogy az ammani elnyomó rendszer ennek elle­nére sem változtatott lényegén. AMMANBÖL érkezett, meg nem erősített hírek szerint pe­dig, kairói tárgyalásain Husz- szein király hozzájárult ahhoz, hogy jordániai parancsnokság alatt országában állomásoz­hasson a palesztinai felszaba- dítási hadsereg (a palesztinai ellenállási mozgalom reguláris katonai szervezete) ötezer har­cosa. A BANGLADESBÖL haza­települő pakisztániak első, 125 fős csoportja szerdán reggel Daccából repülőgépen Lahore- ba indult. Ezzel megkezdődött az 1971. évi indiai—pakisztá­ni háború polgári és hadifog­lyainak, valamint a háború következtében hazájukon kí­vül rekedt pakisztáni és ben- gáli államoelgárok kölcsönös hazatelepítése. Október 11: emlékezés AHendére Antofagustoi erődök A junta: legkegyetlenebb módszerekkel irtja a Népi Egység híveit A chilei katonai junta az ellenforradalmi puccsot kö­vető második héten folytatja a Népi Egység baloldali koa­líciójához tartozó személyek üldözését. Az ország legkülön­bözőbb pontjain katonai rög­tönítélő bíróságok adnak tu­catszámra utasítást a fegyver­rel ellenálló hazafiak kivég­zésére. A szárazföldi csapatok főpa­rancsnoka szerdán nyilatko­zatban erősítette meg, hogy több helyütt harcok folynak, és „hosszadalmas folyamat­nak” mondotta, amíg a junta képes lesz az ellenállás végle­ges megtörésére. Egy hivatalos szóvivő San- tiagóban beismerte, hogy ked­den és szerdán 53 személyt vettek őrizetbe, és több tucat fegyvert foglaltak le a junta járőrei. A Mercurio című reakciós napilap jelentéseiből kitűnik, hogy a Chile északi részén le­vő Antofagasta városban a munkásság jelentős ellenállást fejt ki. A korszerű amerikai fegyverekkel rendelkező és számszerű túlerőben levő ka­tonai alakulatokkal szemben a munkásosztagok immár nyol­cadik napja tartanak ki az erőddé változtatott üzemekben. Lagos tábornok, a tartomány­ban elrendelt rendkívüli álla­pot körzetparancsnoka ultimá­tumban szólította fel a mun­kásokat fegyverletételre. Miközben a junta a legke­gyetlenebb módszerekkel irtja a Népi Egység híveit, és a tör­vényességnek még a látszatát is mellőzi intézkedéseiben, pro­pagandagépezete koholt rágal­makat szór Allende kormányá­ra. Allende özvegyének felhívása Hortensia Allende, Salvador Allende özvegye felhívást in­tézett a chilei katonai junta ellen harcoló hazafiakhoz. A felhívást Adriana Bussi, az özvegy nővére ismertette Mexikóvárosban, a Chile fel- szabadulásának 163. évfordu­lója alkalmából tartott ünnep­ségen. „Hazánk gyászol. Férfiaira, nőire, gyermekeire, fiataljaira, diákjaira, dolgozóira, gazdasá­gi és politikai vezetőire az el­nyomás fegyvere sújt le. Az ellenállás megkezdődött. Fel­hívásunkban azokhoz a hős chileiekhez fordulunk, akik illegalitásban harcolnak, akik úttörői Chile második függ 2t- lenségének” — áll Allende asszony felhívásában. Nemzetközi szervezetek — Chiléért A Béke-világtanács Helsin­kiben azt javasolta, hogy ok­tóber 11-én világszerte emlé­kezzenek meg Salvador Allen- déről, aki a népért küzdve ál-' dozta föl életét. A DÍVSZ és a Béke-világta­nács kezdeményezésére szer­dán Budapesten számos nem­zetközi szervezet képviselői ültek össze tanácskozásra, hogy megvizsgálják a chilei jobboldali katonai puccs kö­vetkeztében kialakult helyze­tet és a haladó erők szolidari­tási feladatait. A kezdemé­nyező szervezeteken kívül szakszervezeti, diák- és vallá­si szervezetek, valamint a de­mokratikus nőmozgalom, jo­gász- és újságírószervezetek küldték el képviselőiket. A konferencia egyhangúlag támogatásáról biztosította azt a felhívást, amelyet szeptem­ber 18-án Chile nemzeti füg­getlenségi napján Rómában a Népi Egység vezetőd és más chilei személyiségek bocsátot­tak ki. A konferencia részve­vői támogatják a szeptember 22-re Párizsba összehívott európai ifjúsági és diákszoli­daritási találkozót és felhí­vással fordulnak világszerte valamennyi demokratikus és haladó erőhöz, hogy tevéke­nyen kapcsolódjanak be a szeptember 29-én és 30-án Helsinkiben megrendezendő rendkívüli nemzetközi chilei szolidaritási konferencia elő­készítésébe. Brezsnyev Szófiában Barátsági nagygyűlés Szerdán Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, baráti látogatásának második napján a szófiai Universziada palotá­ban több ezer szófiai lakos részvételével szovjet—bolgár barátsági nagygyűlést tartot­tak. A nagygyűlésen a főváros lakosainak képviselői: munká­sok, mezőgazdasági dolgozók, diákök és akadémikusok mon­dották el, mit jelent a bolgár nép számára a szovjet népi im temacionalista barátság. A barátsági nagygyűlés két fő szónoka Todor Zsivkov é$ Leonyid Brezsnyev volt. Leonyid Brezsnyev szerdán Szófiában koszorút helyezett el a Dimitrov-maiuzóleum falá­nál. Ezt követően az SZKP KB főtitkára megkoszorúzta a szó­fiai Lenin-szobrot, valamint a szovjet hadseregnek és a fasiz­mus elleni harcban elesett hő­söknek az emlékművét. GENF Döntés a földközi-tengeri, Európán kívüli országok meghallgatásáról Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet má­sodik szakasza Genfben már egy nappal a megnyitás után rátért normális munkarendjé­re, megkezdték ülésezésüket az albizottságok. Az összes mun­kaszervet irányító koordiná­ciós bizottság délelőtt döntést hozott a földközi-tengeri tér­ség Európán kívül eső orszá­gai meghallgatásának régóta húzódó kérdésében, s ezzel be­fejezte mostani, rendkívüli ülését. A bizottság legközelebb október 1-én ül össze, amikor megvitatja az eddig végzett munka eredményeit és tapasz­talatait. A koordinációs bizottság úgy határozott, hogy alb a hat föld­közi-tengeri ország, amely szeptember 18-ig bejelentette azt a szándékát, hogy ki akar­ja fejteni véleményét az euró­pai biztonsági értekezlet té­máival kapcsolatban, lehetősé­get kap erre, képviselőik egy alkalommal megjelenhetnek az első bizottság (európai bizton­ság) és a második bizottság (gazdasági és kereskedelmi együttműködés) előtt, és vá­zolhatják kormányuk állás­pontját e két témakörről. Mint részvételi joggal nem rendel­kező államok, a bizottságok vi­táiban természetesen nem ve­hetnek részt. A földközi-ten­geri országok a következő sor­rendben kapnak szót Genfben: Algéria okt. 9-én, Tunézia okt. 10-én, Izrael okt. 23-án, Szí­ria okt. 30-án, Egyiptom nov. 6-án és Marokkó nov. 13-án. Szerdán hat albizottság kezdte meg üléseit az új genfi kongresszusi központban. Dél­előtt az első és a második na­pirendi ponttal foglalkozó al­bizottságok tartottak ülést, dél­után mind a három napirendi pont szőnyegre került. A biztonsági értekezlet mos­tani, szakértői szintű szaka­szán az érdemi munka az al­bizottságokban folyik. A koor­dinációs bizottság augusztus végi ülésén 11 albizottságot és egy különleges munkaszervet hozott létre. Szeptember vége — Tokióból nézve Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szer­dán Moszkvában fogadta Fukuda Tokujaszit, a japán Liberális Demok­rata Párt külpolitikai bizottságának elnökét. A találkozót a japán politikus kérte. Japán politikai és sajtókö­rökben élénken kommentálják Tanaka miniszterelnök szep­tember végén kezdődő nyu­gat-európai és moszkvai út­ját. Rámutatnak, hogy Párizs­ban, Londonban és Bonnban Tanaka tárgyalásainak köz­ponti kérdései a kereskedel­mi és az olaj problémák lesz­nek. Az Európai Gazdasági Kö­zösség országait kellemetlenül érinti, hogy az amerikai piac japán árukkal szembeni pro­tekcionista intézkedései miatt mind az Egyesült mind Japán azt követeli tő­lük, hogy még inkább nyissák meg kapuikat a japán ipar cikkei előtt. A távol-keleti or­szág 1965-ben 800 millió dol­lár értékben exportált árut A magyar—finn kapcsosatokról Mint jelentettük: Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára a napokban baráti látogatásra Finnor­szágba utazik, ahol Urho Kekkonennek, a Finn Köztársaság elnökének vendége lesz. Finnország — amely földrajzi fekvése szerint Izland után a világ legészakibb országa, 337 000 négyzetkilométer területét tekintve Európa egyik legnagyobb országa, 4,7 milliós népessé­gével viszont kontinensünk legkisebb lakosságú országai közé tartozik — a második világháború után folytatott békeszerető külpolitikájával, a nemzetközi enyhülés és biztonság erősíté­sére irányuló kezdeményezéseivel jelentős tekintélyre tett szert a nemzetközi életben. Kapcsolatai a Szovjetunióval az 1948- ban megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segély- nyújtási egyezményen alapulnak. A békére és a nemzetközi együttműködésre irányuló politikát folytató finn kormány fon­tos céljának tekinti az északi országokkal való együttműködés fejlesztését is. A legutóbbi években pedig elismerésre méltóan sokat tett az európai biztonsági és együttműködési konferen­cia megrendezésének támogatásáért, valamint a két német ál­lammal való kapcsolatok normalizálásáért. Államférfink magas szintű találkozói Urho Kekkonen köztársasági elnöknek 1963. évi nem hivatalos magyarországi látogatása után mindinkább meg­élénkültek államközi vonalon meglevő kapcsolataink. Az utób­bi évtizedben egyre gyakoribbá váltak a miniszteri szintű hivatalos látogatások. Jelentős esemény volt, hogy 1968 októ­berében Magyarországon járt Karjalainen finn külügyminisz­ter. Kapcsolataink kiemelkedő jelentőségű állomása volt Kek­konen elnök 1969 szeptemberi hivatalos látogatása, majd 1971 januárjában Fock Jenő miniszterelnök vezetésével kormány- küldöttségünk hivatalos finnországi útja és 1971 augusztusában Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének hivatalos láto­gatása Finnországban. Kétoldalú egyezmények A Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság 1959-ben kulturális egyezményt, 1962-ben légügyi egyezményt, 1971-ben gazdasági, ipari és műszaki-tudományos együttműködési meg­állapodást kötött, s ugyancsak 1971-ben a vízumkényszer el­törléséről szóló konzuli egyezményt írt alá. Az utóbbi évek­ben politikai, társadalmi és kulturális kapcsolataink sokolda­lúan és eredményesen fejlődtek, gazdasági kapcsolataink terén a legutóbbi időszakban mutatkozik bizonyos előrelépés. Ered­ményesen alakultak a két ország parlamenti kapcsolatai is. Sok szál fűzi össze társadalmi és tömegszervezeteinket. In­tenzív testvérvárosi együttműködés alakult ki a következő hét várospár között: Debrecen—Jyväskylä, Miskolc—Tampere, Pécs—Lahti, Szeged—Turku, Székesfehérvár—Kérni, Szolnok —Riihimäki és Eger—Pori. A kétoldalú társadalmi események jelentős állomásai voltak a magyar—finn, illetve a finn—ma­gyar barátsági hetek, amelyeket eddig — egyidejűleg mindkét országban — három alkalommal rendeztek: 1967-ben, 1970-ben és legutóbb 1973 nyarán. Finn álláspont, a főbb nemzetközi kérdésekben Finnország külpolitikai tekintélyét nagyban erősítette, hogy — a helsinki hosszú, de végül is eredményes előkészítő tanácskozások után — Helsinkiben rendezték meg ez év július 3—6. között az európai biztonsági és együttműködési konfe­rencia első — külügyminiszteri szintű — szakaszát, és várha­tóan a harmadik (záró) szakasz tanácskozásainak színhelye is a finn főváros lesz. Érdemes felidézni, hogy Finnország 1969. május 5-én, nem sokkal a Varsói Szerződés tagállamainak budapesti felhívása után memorandumot intézett az európai országok, továbbá az USA és Kanada kormányához, amelyben készségét nyilvání­totta a konferencia és az azt előkészítő tanácskozások meg­szervezésére. A finn kormány ezt követően is több pozitív kezdeményezéssel segítette elő a konferencia ügyét. 1972 decemberében megkötötték — 1973 januárjában életbe (léptették —. az NDK és Finnország közötti egyezményt, amely egymás teljes diplomáciai elismerését is tartalmazza. Ugyan­csak ez év januárjától kezdődő hatállyal megállapodtak a Finnország és NSZK közötti teljes jogú diplomáciai kapcsola­tok felvételében, miközben a finn—nyugatnémet kapcsolatok többi megoldatlan kérdéseinek megtárgyalását függőben hagyták. Finnország az elmúlt év december 20-án kormánynyilat­kozatban jelentette be, hogy hivatalosan elismeri a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. A finn kormány 1973 nyarán hasonlóan elismerte a KNDK-t is. Érdemes megemlíteni, hogy idén május 16-án — beható előkészítő tárgyalások után — megkötötték a Finnország és a KGST közötti szerződést, amelyet a finn parlament május 29-én egyhangúlag ratifikált. Júniusban a finn kormány me­morandum átadása útján tárgyalásokat kezdeményezett az európai szocialista országokkal a kétoldalú kereskedelmi for­galmat gátló tényezők eltávolításáról. A Szovjetunióval már korábban rendezték a kereskedelmi kapcsolatokat. A finn kez­deményezést az érintett szocialista országok, köztük Magyar- ország is, kedvezően fogadták, és ennek nyomán a konkrét tárgyalásokat előkészítő konzultációk sorban megkezdődtek Helsinkiben. A finn—magyar konzultációkra augusztus végén került sor. A Közös Piaccal való — eddig még csak parafáit — sza­bad kereskedelmi szerződés aláírásának kérdése immár egy év óta nagy vitákat vált ki a finn belpolitikai életben, s ez 1 jelenti a legkomolyabb problémát a finn parlament mostani, szeptember 3-án megkezdődött őszi ülésszakán is. A közös pia­ci szerződés következetes ellenzője a Finn Kommunista Párt és a Finn Népi Demokratikus Unió. Nyugat-Európába, 1972-re 3 milliárd 600 millió dollárra növelte exportját Ugyaneb­ben az időszakban az EGK Japánba irányuló exportja mindössze 1 milliárd 300 mil­lió dollárra emelkedett, ami azt jelenti, hogy Japán külke­reskedelmi aktívuma az idén eléri az 1 milliárd 200 millió dollárt Nyugat-Európával szemben. Tanúsának tehát számolnia kell azzal, hogy a ffáhciát-áz; ''áhg&l'és nyu­gatnémet vezetők követelni ...-„V., ingják ennek az irányzatnak a Ällnrnok” í megváltoztatását: vagyis Ja- ’ Pán esetleg ugyanolyan pro­tekcionista tendenciával ta­lálhatja magát szemben Nyu- gat-Európában, mint az Egye­sült Államok piacán. Hasonló ellenállás mutatkozik Japán­nal szemben a kőolaj vásárlás kérdésében is: ez egyre na­gyobb gondot okoz az EGK- nak és az USA-nak. Megfi­gyelők arra számítanak, hogy a nyugat-európai vezetők sür­getni fogják Japán csatlako­zását az Egyesült Államok ál­tal javasolt „új atlanti char­tához” — ha másért nem, azért, hogy jobban ellenőriz­hessék Japán dinamikusan fejlődő gazdaságának tevé­kenységét. Politikai és sajtókörökben Ta­naka moszkvai útját elsősorban arra irányuló lépésnek tekintik, hogy a japán kormány kibon­takoztassa független külpoli­tikáját és „megfelelő helyet” biztosítson magának a „mul­tipoláris világban”. Lényege­sen megerősítené Japán nem­zetközi helyzetét a békeszer­ződés megkötése a Szovjet­unióval — hangsúlyozták To­kióban. Ez elsősorban attól függ, hajlandó lesz-e Tanaka félretenni a Szovjetunióval szemben támasztott területi követelését és a két ország gazdasági és politikai kapcso­latainak fejlesztését előmozdí­tani. Ennek jelentős állomása le­het a japán—szovjet megálla­podás a szibériai olaj- és gáz­lelőhelyek közös kiaknázásá­ról. Tokióban bizonyosra ve­szik, hogy Tanaka és Brezs­nyev tárgyalásain fontos na­pirendi pontként szerepel majd az a szovjet javaslat, amely szerint létre kell hozni egy ázsiai kollektív biztonsági rendszert. Japán — a jelek szerint — kész a kérdés meg­vitatására, de tekintettel Kína ellenzésére, nem hajlandó el­kötelezni magát ebben a kér­désben. Japán megfigyelők po­zitív eredményre számítanak — a fennálló problémák elle­nére — Tanaka moszkvai lá­togatásával kapcsolatban. Utalnak rá, hogy á japán kor­mányfő tokiói látogatásra hív­ja meg Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát.

Next

/
Thumbnails
Contents