Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-20 / 220. szám

1973. SZEPTEMBER 20., CSÜTÖRTÖK PEST HEGYEI hírlap Ünnepség véradó katonáknak A térítésmentes véradómoz­galomba az elsők között kap­csolódtak be a néphadsereg alakulatainak katonái. A fegy­veres testületek önkéntes vér­adói az országos vérmennyi­ségnek csaknem egyötödét ad­ják. Szerdán a Néphadsereg Központi Klubjának nyári he­lyiségében a véradó katonák tiszteletére ünnepséget rendez­tek, összesen 130 személyt tüntettek ki. Öten egészség- ügyi miniszteri dicséretben ré­szesültek, hárman az Egészség­ügy kiváló dolgozója elisme­rést kapták. A többi véradó katona a Vöröskeresztes mun­káért, a Kiváló véradó, a Ki­váló véradószervező jelvény arany, ezüst és bronz fokoza­tát vette át. Elhunyt Péter Ernő, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Pedagógusok Szakszervezete Központi Veze­tősége mély megrendüléssel tudatja, hogy Péter Ernő, a SZOT elnökségének tagja, a Pedagógusok Szakszervezeté­nek főtitkára 1973. szeptem­ber 19-én, 59 éves korában, munkája közben, szívroham következtében tragikus hirte­Péter Ernő 1935-ben végezte el a Budapesti Tanítóképzőt. Először Nagykalászon, majd Nyíregyházán tanított, később igazgatóvá nevezték ki. A fel- szabadulás óta folyamatosan és szüntelenül részt vett a A termék kire annak olyan magyar áruk, amelyek gyár­tójának neve önma­gában garancia a minőség­re. A Tungsram, az Egye­sült Izzó védjegye minden földrészen ismert, ahogy a Ganz Műszer Művek gö­döllői árammérőgyárának készülékeit sem kell külö­nösebben bemutatni Dél- Amerika, Afrika jó néhány országában. Csupán az év első felében 900 000 dollár értékű árammérőt és kap­csolóórát adtak el a tőkés­és a fejlődő országok pia­cain, egyedül Algériában 340 000 dollár forgalmat könyvelhettek el. A termák hírének — s persze, jó üz­letpolitikájuknak — kö­szönhetik egyebek mellett azt a törökországi üzletet is, ami a közelmúltban jött létre. Eszerint Isztambul­ban összeszerelő üzemet létesítenek, s annak öt éven át az árammérőgyár szál­lítja a majdnem komplett háromfázisú mérőberende­zéseket, míg a török üzem a dobozokat és a kapcsoló- egységeket készíti. A szer­ződés évente mintegy 300 000 dollárt kitevő kivi­tel rögzítése... Persze, kivéve a legfej­lettebb államok iparát, egyetlen ország sem képes arra, hogy márkás termé­kek sokaságát vigye piacra. Néhány vagy egy-két tucat cikk kerülhet csak fel a megkülönböztető árulistára, s jó, hogy a hazai ipar fo­kozatosan bővíti részesedé­sét e listán. Legalább ilyen jó, hogy mind több törekvés tapasztalható az élmezőny mögé való fölzár­kózásra, azaz olyan termé­kek előállítására, amelyek megnyerik majd megtart­ják a vevő bizalmát, s ez a bizalom ún. referencia­ként már alapul szolgál a következő vevő aggályai­nak eloszlatásához. T avaly a Pest megyei Vegyi és Divatcikk­ipari Vállalat részt vett a nyugat-berlini konfekció- ipari kiállításon, s korábbi referenciáinak, nem ke­vésbé tetszetős modelljei­nek köszönhetően szeptem­berben lekötötte idei kon­fekciókapacitásának nyolc­van százalékát. Ugyanilyen okoknak tudható be, hogy már most másfél millió ru­beles szerződés van a bir­tokukban szovjet cégekkel, 1974-ben szállítandó akta- és egyéb táskákra. Mert a PEVDI-jel, ha nem is vete­kedhet több évtizedes már­kajegyekkel, de fokozatosan növeli jelenlétét a nemzet­közi piacon, új vevőket győz meg a termék jogos híréről; megbízhatóságáról, minőségéről, használhatósá­ga és ára arányosságáról. Tavaly a vállalat kivitele meghaladta a 300 millió fo­rintot, idén, bár a piaci helyzet sok tekintetben ne­hezebbé vált, „természete­sen” túltejlesítik a tavalyi összeget. Természetesen — áll idézőjelben, mert a Pest megyei Vegyi és Di­vatcikkipari Vállalatnál ugyan nincs ebben semmi különleges, de másutt — s ezért az idézőjel — nagyon is áhított dolog lenne ez a folyamatosság. Áhított, mert a gyárt­mányfejlesztés lassú, ne­hézkes a termékek cserélő­dése, s sűrűn az vezérli az előállítást, hogyha nem kell külföldön, még mindig el­adhatjuk itthon... Évente mindössze három-négy szá­zalékra rúg a termelésből kivont — azaz a gyártás megszüntetésével a termék­listáról lekerülő — árucik­kek aránya, s szabályt erő­sítő kivétel a műszeripar, ahol esztendőnként 15—16 százalék között van az új, azaz először gyártott áruk részesedése. Másutt ezek az adatok jóval szerényebbek, mintegy kifejezve azt a gyakorlatot, hogy „mind­egy a hír, csak adjunk túl rajta”... Valóban mindegy, milyen a termék híre, s persze, nemcsak a külföldi, hanem a belföldi vevő, fo­gyasztó szemében ? Mert ugyan fontos az export, de végül is — nagyon ritka kivételtől eltekintve — a vállalat a belföldi fogyasz­tóból, felhasználóból él, mégha ritkán gondol is er­re. Mert sok terméknél úgy tűnik, ritka gondolat a ve­vő véleményének, ítéleté­nek mérlegelése; úgy gyártják, annyit kérnek ér­te, olyan a minősége. S zakkörökben nem szá­mít titoknak, hogy a magyar iparvállalatok tekintélyes része ma még túlzott védettséget élvez. A különböző állami támo­gatások, visszatérítések se­gítségével képes fönnma­radni, úgy ahogy túladni termékein, de valójában a jelenlegi gyártmányszer­kezettel életképtelen. Több más tényező mellett pél­dául ez kényszerítette ki a textilipar rekonstrukcióját, a gyorsabb lépésváltást, a gépipar néhány iparága távlatainak felülvizsgálatát, de ma még csak addig sike­rült eljutni, hogy csökkent a vállalatok érdekeltsége az elavult termékek gyár­tásának fönntartásában, ám nem szűnt meg. Ez egyben magyarázata is annak, miért lassú a haladás: mert az elavulton is túl lehet ad­ni, forma szerint — leg­többször az állami támoga­tás valamely forrása közbe­jöttével — nyereséggel. Az ipari gyártmányszer­kezet változása a nemzeti jövedelem növekedésének egyik fontos tényezője. Köznapibban kifejezve: többet is, de mást, jobbat, értékesebbet, korszerűbbet is kell termelnie az ipar­nak ahhoz, hogy a tervezett vagy a tervezettnél eset­leg nagyobb mértékben nö- vekedhessék a nemzeti jö­vedelem — ami kívánatos lenne —, létrejöjjenek azok az anyagi alapok, amelyek a társadalom mindennapi körülményeinek javítását szolgálják. Ezért nem gyári magánügy, milyen a ter­mék híre. Közügy ez, s illő, hogy gyáron belül éppen ezért megkapja o közügy­nek járó figyelmet. Mészáros Ottó lenséggel meghalt. Pcter Ernő­vel a magyar szakszervezeti és munkásmozgalom fáradhatat­lan harcosát vesztettük el. Te­metéséről később történik in­tézkedés. A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA A PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETE KÖZPONTI VEZETŐSÉGE szakszervezeti mozgalom mun­kájában. Magas politikai tiszt­ségeket töltött be hosszú idő óta; 1962-től 1966-ig az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, 1958-tól a Pedagó­gusok Szakszervezetének főtit­kára, és a SZOT elnökségének tagja volt. Munkásságáért há­rom ízben kapta meg a Mun­ka Érdemrend arany fokozatát, két alkalommal pedig a Szak- szervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát. Magas szintű politikai és ál­talános műveltségét, nagy ta­pasztalatait mindenkor a moz­galom érdekében hasznosítot­ta. Vezetésével a Pedagógusok Szakszervezete következetesen, eredményesen dolgozott a párt közoktatási politikájának meg­valósításáért. A művelődésügy feladatairól tanácskoztak a megyei és városi tanácselnök-helyettesek Szerdán a Művelődésügyi Minisztériumban munkaérte­kezletet tartottak, a megyei és a városi tanácsok elnökhe­lyettesei részére. Az értekez­leten részt vett dr. Garamvöl- gyi Károly, a pénzügyminisz­ter első helyettese és Péter Ernő, a Pedagógusok Szak- szervezetének főtitkára is. Dr. Orbán László művelő­désügyi minisztériumi állam­titkár ismertette a tárca 1973— 74. évi munkatervének fonto­sabb feladatait. Hangsúlyozta, hogy a közoktatás területén jelentős változtatásokat kell még végrehajtani, és a végre­hajtásban nagy feladat hárul a pedagógusokra. A közműve­lődés helyzetéről szólva leszö­gezte, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a munkásműve­lődésre és az ifjúság kulturális ellátottságára. Ezzel kapcsolat­ban aláhúzta, hogy a nagyobb közművelődési akciók nem vonhatják el a figyelmet a na­pi munkától. A MEGYEI TANACS VB NAPIRENDJÉN Gondoskodás az öregekről A munkavédelem Szeptember 28-án tanácsülés Pest megye 909 ezer lakosa közül 146 349 a hatvan évnél idősebb ember, a lakosság 16,1 százaléka. Az idősek 78 száza­léka nyugdíjat, járadékot él­vez. A kis jövedelműeket, a jövedelem nélkülieket, a ma­gányosan élőket, betegeket nem hagyja magára a tanács, törődése anyagiakban és er­kölcsiekben egyaránt megnyil­vánul. A megyei vég­rehajtó bizottság tagjai a tegnapi ülésen kifej­tették, hogy az állami gondos­kodás, az anyagi segítség nem kizárólagos forrása az öregekkel való törődésnek. Megyénk lakossága, társadal­mi szervezeteink, a termelőszö­vetkezetek, a vállalatok tár­sadalmi, politikai feladatnak tekintik az idősek gondozását, támogatását. A KISZ, az úttö­rők, a Vöröskereszt, a szak- szervezetek már eddig is szá­mos jelét adták: nem hagyják magukra a munkából kiörege­detteket, rászorultakat. Anyagi és erkölcsi támogatás A végrehajtó bizottság meg­állapította, hogy az élet- és munkakörülmények folyama­tos javulásával, a lakosság életszínvonalának emelkedésé­vel javul a szociálpolitikai helyzet is. Az idősekről való gondoskodásnak számos módja van, mint ahogyan a rászorult­ság oka, tartalma is változó. 1965-ben például nem egé­szen 1500 helyet tudtak bizto­sítani szociális otthonainkban az öregeknek. 1972-ben már csaknem 1800 hely állt a ren­delkezésükre. Noha örvendetes a fejlődés, megyénk még min­dig elmaradt az országos átlag mögött. Tízezer lakosra jutó helyeink száma 16,5, az orszá­gos ugyanakkor 24,3. A megyé­ben jelenleg 21 szociális ott­hon működik, mégis megköze­lítőleg félezren várnak — be­utaló határozattal — elhelye­zésre és további 2000 azoknak a száma, akiknek indokolt len­ne a beutalása. A szociális otthonokban élőket 194 gondozó vigyázza. Az otthonok ellátása jó. Az otthonlakók foglalkoztatását is megoldották, az öregek napjai nem tétlenségben telnek, nem érezhetik magukat felesleges embereknek. A jó gondozás mellett azonban felhívta a vb arra a figyelmet, hogy az ott­honok állapotára is figyelni kell, nagyon sok helyen fel­újításra szorul. Rendkívül fontos szerepet töltenek be az idősek gondo­zásában az öregek napközi ott­honai. Ezeket 1965-ben csak hatvanketten látogatták. 1972- re 430-ra emelkedett a napkö­zisek száma. Jelenleg 20 nap­közi várja naponta azokat, akik ott töltik idejüket és leg­alább egyszer ott étkeznek. A 45 MÁSODPERC fenntartásuk 1972-ben több mint kétmillió forintba került, ugyanis az otthont igénybe ve­vők közül csupán ötven száza­lék fizet térítési díjat. Csak­úgy, mint a szociális ottho­noknál, az öregek napközi ott­honánál is megállapítható, hogy az országos átlagot te­kintve Pest megye hátrányo­sabb helyzetben van. Amíg or­szágosan 58,8 hely jut a hat­van éven felüli lakosokra, me­gyénkben csupán 21,2 helyet tudnak biztosítani. Mintegy ezer idős, rászorult ember vár arra, hogy felvegyék napközi otthonba. E szolgáltatást egészíti ki a házi szociális gondozás. Ebben azok az idős lakosok részesül­nek, akik nem vagy nehezen tudnak mozogni, tehetetlen sze­mélyek. Megyénkben jelenleg tíz hivatásos gondozónő ápol­ja őket, de nagy azoknak a társadalmi aktivistáknak a száma is, akik segítenek bevá­sárolni, főzni, takarítani az idősekre. Ilyen áldozatkész se­gítőtárs 531 él a megyében, s 1263 főt gondoznak. Az ellá­tásra szorultak száma azon­ban 1300-zal több, a róluk való gondoskodás megszervezése a közeli idők feladata. A megyei tanács rendelke­zésére álló pénzösszegből mintegy kétezer rászorultat segélyeznek állandóan. Továb­bi 121 fő segélyezését 1974-ben oldják meg. Az említetteken kívül még számos módját ta­lálták meg szervezeteink. A tanácsok gyakorta tekintenek el a kórházi ápolási költségek megfizetésétől, gondoskodnak a hadirokkantokról, vannak, akik nemzeti gondozásban ré­szesülnek és támogatást kap­nak a csökkent munkaképes­ségűek is. Megemlíthetjük a sorkatonák családtagjainak se­gítését, a sokgyermekes anyák jutalmazását, a közgyógyellá- tási igazolványok kiadását: valamennyi a szociálpolitika fejlődését példázza. A további feladatok megál­lapítására a tanács vb e fontos napirendet a legközelebbi ta­nácsülés elé terjeszti, hogy ja­vaslatai alapján a megyei ta­nács döntsön, miképpen fej­lessze anyagilag, erkölcsileg a fokozottabb gondoskodást az öregekről, hogyan gyorsítsa a szociális és a napközi ottho­nok befogadó képességének növekedését, hogyan szervez­ze tovább a társadalmi erő­ket, s az összlakosság támo­gatására, közreműködésére építve, nyugodt, elégedett öregkort biztosítson minden hatvan éven felüli lakosnak. A javuló körülmények ellenére sok a baleset A végrehajtó bizottság a munkavédelemre vonatkozó kormányhatározatok végre­hajtásáról is tárgyalt. Ügy ha­tározott, hogy az előterjesztett jelentést, szóbeli jelentéssel kiegészítve, a meglevő jelen­ségeket elemezve, az 1972 má­sodik félévben megjelent kor­mányhatározat végrehajtását ellenőrizve a napirendet a megyei tanácsülés elé terjeszti. A végrehajtó bizottság meg­állapítása szerint a munka- védelmi kormányhatározatok óta a munkavédelem javult, de üteme még nem kielégítő. Számos ipari, mezőgazdasági üzem vezetője a termelés fo­kozását tartja egyetlen célnak, és eközben megfeledkezik a dolgozók élet- és testi épségé­nek védelméről.'A járási hiva­talokra az eddiginél több fel­adat hárul, különösen a me­zőgazdasági üzemek munkavé­delmének ellenőrzésében. A tanácsoknak a korábbinál job­ban kell elemezniük a válla­lati éves jelentéseket. Annál is inkább, mert ugyan az utób­bi időben csökkent a bal­esetek száma, de a statisztikai számok mögé tekintve, megál­lapíthatjuk, hogy a korábbinál több a halálos baleset Elismerés a tervgazdasági bizottságnak Az ÉVIG ceglédi kismotorgyáregységében korszerű új gépeket szereltek be. Az automatán 45 másodperc elegendő a tekercs behúzásához. A munka azelőtt egy órát tartott. Koppány György felvétele A megyei tervgazdasági bi­zottság megalakulását az 1971. május 20-i tanácsülés hagyta jóvá, s 1973. május 11-én vá­lasztották újjá tagjait. A vég­rehajtó bizottság tegnap meg­hallgatta a tervbizottság mun­kájáról szóló jelentést, jóvá­hagyta, és köszönetét fejezte ki eredményes tevékenysé­géért. A tervbizottság feladata közé tartozik többi között a területi fejlesztési koncepciók megvitatása, a megye terüle­tén a tanácsi és a nem taná­csi szervek gazdasági kapcso­latainak koordinálása, az épí­tőipari tevékenység, a lakás- építési, a közlekedés és az út­hálózat fejlesztésének, a te­lekgazdálkodásnak, a vízügy, valamint a műemlékvédelem ellenőrzése. A bizottság nevéhez fűző­dik az a vizsgálat, amelyet a budapesti agglomeráció, vala­mint a megye egész területét átfogó fejlesztésének problé­máiról és a megoldás módjá­ról készítettek. Az ő javasla­tuk alapján készült el a me­gyei állásfoglalás is, amely az Országos Tervhivatal elé ke­rült, s amelyet 1972 márciusá­ban a Gazdasági Bizottság tár­gyalt meg és fogadott el. Min­den bizonnyal ez év végén az Állami Tervbizottság elé ke­rül jóváhagyásra az agglome­ráció hosszú távú, egységes koncepciója. A bizottság munkájában ki­emelkedő jelentőséget kapott a területfejlesztési és település­hálózat-fejlesztési közép- és hosszú távú tervek vélemé­nyezése. Foglalkoztak ezenkí­vül az ipari, az építőipari és raktárberuházások szabályo­zott telephelyforgalmának rendszerével. Munkájukat a többi tanácsi bizottsággal együtt végzik, gyakorta közös ülésen vitatják meg a legfon­tosabb problémákat. A végrehajtó bizottság ez­után egyéb ügyeket tárgyalt. Elhatározta, hogy a legköze­lebbi megyei tanácsülés elé terjeszti döntésre azt a javas­latot, hogy a szentendrei Teát­rum a jövő esztendő január elsejétől önálló intézményként működjék. Jelenleg uganis a Teátrum nem önálló jelleggel működő, nyári szabadtéri szín­ház. A végrehajtó bizottság tu­domásul vette, hogy munka­terv szerint — a megyei ta­nács legközelebbi ülésére szeptember 28-án kerül sor. S. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents