Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-20 / 220. szám
A 133. és a 134. tagállam Péter János: a békés egymás mellett élés példája a két német állam ENSZ-tagsága Valóban történelmi pillanat tanúi lehettek kedden az ENSZ 132 tagállamának képviselői, amikor közfelkiáltással felvették a 133. és a 134. tagként, a két német államot. Péter János külügyminiszter szerdán a különböző rendszerű országok békés egymás mellett élésének példájaként méltatta az eseményt. „Együtt ünnepelnek az egykori győztesek és az egykori legyőzőitek utódai és örökösei, az azóta felnőtt harmadik világ, a fejlődő országok képviselőinek közösségében. Sok-sok válság, hidegháborús megha- sonlás, véres konfliktusok, még több tárgyalás útján érkeztünk el a mai naphoz, amely az ENSZ alapvető céljának jelentős megvalósulását tükrözi, és ígéri” — mondta a többi között a magyar külügyminiszter. Kétségtelen: az NDK és az NSZK íel- » vétele újabb, igen jelentős lépés a világszervezet egyetemessége felé. Egyben híven tükrözi a nemzetközi élet megváltozott légkörét, amely a tartós enyhülés irányába hat. Egyetlen percre sem szabad elfeledni — Péter János is megemlékezett róla —, hogy a két német állam a harmadik világháború veszélyeinek árnyékában, a hidegháború szellemében, sőt, a világméretű konfliktusra felkészülve formálódott, ma pedig a társadalmilag más-más berendezkedésű két ország együtt és külön-külön is a kontinens, de az egész földkerekség békéjének, biztonságának lényeges záloga. Két — gazdaságilag és a nemzetközi politikában egyaránt — jelentős szerepet betöltő állam foglalta el helyét a világszervezetben. Az NDK- val :— mint azt Péter János megfogalmazta — „megszámlálhatatlan szálak sokasága” fűzi össze hazánkat. Ami az NSZK-t illeti, a külügyminiszter rámutatott: „A magyar kormány megbecsüléssel tekint Willy Brandt kancellár és kormánya törekvéseire, amelyekkel országuk népe javát is keresve, a múlt örökségeit felszámolja és az NSZK-t az európai országok — nem a »kis Európára«, hanem egész Európára gondolva — együttműködésének szerves tagjává teszi.” Huszonnyolc esztendővel a második világháború után, valóban történelmi esemény a két német állam felvétele a világszervezet tagjai sorába. Űjabb lehetőség a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésére s ezzel a békés együttműködés, a különböző társadalmi rendszerű államok egymás mellett élésének előmozdítására. • • Ünnepség az Országházban Békemozgalmi aktivisták kitüntetése Az Elnöki Tanács a VIII. békekongresszus alkalmából kitüntetéseket adományozott békemozgalmunk legeredményesebb munkát végző aktivistáinak. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át a kitüntetéseket szerdán az Országházban rendezett ünnepségen. Az ünnepi esemény elTanácskozás a békéről B ékemozgalmunk negyedszázados történetében még egyetlen tanácskozás sem ült össze olyan kedvező helyzetben, mint a ma kezdődő VIII. magyar békekongresszus. Talán most először érezhetik igazán a küldöttek, miután körülpillantottak a világban: igen, érdemes volt tenni, cselekedni, áldozatot hozni, hiszen végre történelmileg elérhetőnek tűnik az erőszakmentes világ, a nyugodt, békés emberi élet. S a reménység, a további küzdelem új forrásai éppen az előző kongresszus óta eltelt négy esztendőben fakadtak, amikor — hogy csak a legfontosabb, az egész emberiség sorsát, jövőjét befolyásoló változásokra utaljunk — előrehaladás történt a fegyverkezés korlátozásában, napirendre került, érdemi tárgyalások témájává vált Európa országainak biztonsága és együttműködése, s elhallgattak a fegyverek Vietnamban. Az eredmények történelmi jelentőségűek, még akkor is, ha végső soron csak kezdetnek tekintjük — nem is tekinthetnénk másnak — őket. Ám óriásiak voltak az erőfeszítések is, sok-sok millió ember lankadatlan, több évtizedes erőfeszítései. Az eredményekhez mi is hozzájárultunk. Jogos büszkeséggel emlékeztettek például a budapesti békekonferencia részvevői Moszkvába küldött üzenetükben arra, hogy „1969-ben a Duna partján emelkedő Parlament falai között fogalmazták meg és fogadták el a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésén azt a felhívást, hogy Európa népeit és kormányait együttműködésre, a kollektív biztonsági rendszer megteremtésére szólította fel”, majd 1971 májusában nálunk találkoztak a kontinensünk fővárosainak békeerőit képviselő személyiségek. Tavaly ősszel pedig mi láttuk vendégül az európai fővárosok polgár- mestereit, akik az együttműködés elősegítésére gyűltek össze Budapesten. N em megyünk hát üres kézzel a hatalmas seregszemlére: a békeerők október 25—31-e közötti, moszkvai világkongresszusára. A mi most kezdődő kétnapos tanácskozásunknak egyik célja éppen az, hogy — eddigi tevékenységünk áttekintése után — újabb, a változó körülményekhez igazodó javaslatokat, kezdeményezéseket találjon,, és majd a nemzetközi fórumon is vitára bocsássa azokat. Mert bármilyen kedvezők a távlatok, kilátások, erőfeszítéseinket továbbra sem csökkenthetjük. Ellenkezőleg, most kell igazában megsokszoroznunk azokat. Hogy mennyire nem ringathatjuk magunkat illúziókba, arra épp a kongresszus előkészületeinek napjaiban érkezett a megdöbbentő figyelmeztetés a világ másik részéről, Chiléből, ahol a reakciós puccsisták maguk bizonyították, hogy az imperializmus természete mit sem változott. Elsősorban a béke és haladás híveinek kell erősíteni a szolidaritást a chilei néppel; nekik kell elősegíteni, hogy további, sikeres szakaszokat zárhassanak a fegyvercsökkentési és az európai biztonsági tárgyalások; hogy a vietnami fegyverszünet átalakuljon szilárd, tartós békévé; hogy a Közel-Kelet kimozduljon a válságból. Ugyancsak fejtörést — de jóleső, kellemes gondot okozó körülmény, hogy a biztonság, a bizalom kialakulásával együtt jár a népek közeledése. A feladat tehát most az: hogyan lehetne — nem tévesztve szem elől az ideológiai különbségeket — fokozni, a legkülönfélébb módon elősegíteni az információ- és eszmecserét. H azai békemozgalmunk fejlődése felveti a „hogyan tovább” kérdését. Erre várunk választ a nyolcadik magyar békekongresszustól, amelynek — az ünnepi köszöntésével együtt eredményes, jó munkát kívánunk. Olyan vetést, amit négy év múlva a jelenlegihez hasonló, örömteli és erőt adó aratás új, nagy eredmények számbavétele követhet. K. S. nökségében foglalt helyet Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára. Jelen volt az ünnepségen Bencsik István, a Hazafias Népfront főtitkára s az OBT alelnökei közül Pethő Tibor és Vass Istvánná. Ott volt a békekongresszusunkra Budapestre érkezett Romesh Chandra, a Béke-világtanács főtitkára. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést kapta: Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagja, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke, az Országos Béketanács alel- nöke; dr. Simái Mihály, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanára, az Országos Béketanács alelnöke; Tóth Károly, a Református Zsinati Iroda főosztályvezetője, a keresztyén békekonferencia főtitkára. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést tizenheten, bronz fokozatát tízen kapták meg. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Kovács Istvánná, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyárának csoportvezetője, Pest megyei országgyűlési képviselő is. A kitüntetettek nevében dr. Simái Mihály mondott köszönetét az elismerésért. Az ünnepség után az Elnöki Tanács fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ M$ZMP f>EST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVII. ÉVFOLYAM, 220. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1973. SZEPT 20., CSÜTÖRTÖK Képviselők a zöldséghelyzetről Paprikából csak a fele termett Országgyűlési bizottság ülésezett Nagykőrösön A témához illő, stílusos helyszínt választott ki legutóbbi ülése színhelyéül az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága: a Nagykőrösi Kon- zervgyárban tárgyalták meg a zöldségtermesztés helyzetét, a gondokat és a tennivalókat. Kovács Sándor, a gyár igazgatója, a háromezer dolgozó nevében is köszöntötte a képviselőket — ő maga is az, egyszersmind tagja a mezőgazda- sági bizottságnak — és a vendégeket: dr. Lénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettest, dr. Nyíri Bélát, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnök- helyettesét, Patay Jánost, a SZÖVOSZ elnökhelyettesét. Tízezer hektáros növekedés Elöljáróban a miniszterhelyettes nyújtott áttekintést a zöldségtermesztés szinte bejárhatatlan terepéről, hangsúlyozva, hogy a MÉM, a TOT, a SZÖVCSZ szigorú figyelemmel kíséri az idevágó kormányhatározat, a zöldségprogram végrehajtását. E határozat célja köztudottan az volt, hogy megálljon a terület csökkenése, s megkezdődjék növekedése. Nos, elmondható, hogy az 1969—70-es mélyponthoz képest tízezer hektárral nőtt az ország zöldségtermö területe, s az esztendő végére eléri a 15 ezer hektárt az úgynevezett zártrendszerű zöldségterület. A gazdaságok termelési kedvét jelzi, hogy az idei évre 10—15 százalékkal túlszerződték az előirányzottat, ám az időjárás közbeszólt: az aszály következményeként voltaképpen csak a tavalyi mennyiség termett meg az idén, sőt egyes zöldségekből ezt sem értük el. Mindez arra készteti a minisztériumot, hogy újból vizsgálja fölül a tennivalókat, s bizonyos kiegészítő javaslatokkal éljen. Nyilvánvaló, hogy a támogatásokat fenn kívánják tartani, s megvizsgálják, mihogy több zöldségfajta minősége leromlott, így a paprikáé is, amelynek hozama tehát nem pusztán az időjárás miatt alacsony. Egyes növényeket nem lehet megvédeni a betegségektől, a külföldi vetőmagvak drágák, nemkülönben a gépek is. Megítélése szerint az állami támogatás fenntartandó a megfelelő termőterület elérése után is, ennek a szerepe nem átmeneti, hanem tartós kell, hogy legyen. A konzervipar több úton- módon támogatja a zöldség- termesztést; kutatásokat finanszíroz, részt vállal a gépesítésből, sőt gépet ad a gazdaságoknak, miként ezt teszi bizonyos import-vetőmagvakkal is. A többéves szerződések rendszere biztonságot nyújt a partnereknek — mindez együttesen eredményezte azt, hogy a konzerviparban a zöldségprogram már meghozta a kívánt változásokat. A Dunába? A képviselők hangot adtak néhány meghökkentő tapasztalatuknak is. Dr. Molnár Béla budapesti képviselő például — — aki a Kertészeti Kutatóintézet főigazgatója — Pest megyei példát említett arra, hogy indokolt lenne változtatni bizonyos szemléleten. Ma mindössze egyetlen növényház van az országban — a Sárszentmi- hályi Állami Gazdaságé —, amely ipari energiát hasznosít. Megpróbálták ezt a szisztémát Százhalombattán is megvalósítani, ám kitűnt, hogy irreális árakat kérnének a gyáriak. „Amíg a Dunába folyik el a forró viz, addig ez senkit sem érdekel; ha viszont valamely tsz jelentkezik, hogy hasznosítaná az energiát, drágán adnák azt” — mondta a főigazgató. A hasznos vita után a képviselők megtekintették a Nagykőrösi Konzervgyárat. Keresztényi Nándor Segítenek a diákok A kocséri Űj Élet Termelőszövetkezet 700 holdas szőlőjében megkezdődött az ezerjó, a kövidinka és más borszőlők szüretelése. A munkát segíti a nagykőrösi Arany János Gimnázium 100 fős diákcsoportja is. Koppány György felvétele ként lehetne bizonyos adókedvezményeket nyújtani. Hagyma, paprika, paradicsom Dr. Lénárt Lajos részletesen elemezte az egyes zöldségnövények termesztési helyzetét, így a többi között elmondta, hogy tizenegyezer vagonos vöröshagyma-termésre számítanak, ami kevesebb a tervezettnél. Az aszály következményeként mindössze egy hónap alatt tíz százalékkal apadtak a hagyma terméskilátásai, ami azért is kár, mert a világpiacon nagy a kereslet a hagy- maszárítmányok iránt. A legszomorúbbnak mondotta a miniszterhelyettes a zöldpaprika helyzetét, ugyanis a tervezettnek csupán a fele termett meg. Harmincszázalékos kiesés várható fűszerpaprikából, az előirányzat 8C százalékát takaríthatják be gyökérféléből, de megfelelő a káposztafélék, valamint o, paradicsom termése. Máris nyilvánvaló azonban, hogy a téli savanyúság-ellátásban gondok adódhatnak, jóllehet a honi fogyasztás megelőzi az exportot, s importra is sor kerül: a Szovjetunióból fokhagymát, az NDK-ból és Lengyelországból burgonyát vását ólunk. A képviselők észrevételei és javaslatai megannyi részlet- kérdésre kiterjedtek. Többen firtatták az árrés meglehetősen ismert témakörét, vagyis azt, miért jut el a fogyasztókhoz drágán az a portéka, amelyet fele áron vettek meg a termelőtől? Mateovics József budapesti képviselő jelezte, hogy a falvakban is mind nagyobb a zöldséghiány, s megkérdezte a miniszterhelyettestől, vajon a mai termelési kedvezmények akkor is fennmaradnak-e, ha elérik a kormányhatározatban célul kitűzött termőterületet? Dr. Lénárt Lajos válaszában elmondta, hogy amennyiben még tízezer hektárral emelkedik a termőterület, akkor a lakosság igénye bőven teljesedik, ám ezt követően is szükséges fenntartani a kedvezmé- nyrket. S ha még tővább nö- veksz.k vagy 10—20 ezer bek tárral a terület, csak akkor kérdő jelezhető meg, vajon a támogatások mely növényekre indokoltak továbbra is? A program sikerei Érthető, hogy a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatója, Kovács Sándor, főként azokról a sikerekről számolt be, amelyeket a konzerviparnak a kormányhatározat eredményezett, jóllehet a képviselőtársait vendégül látó házigazda nem maradt meg ennél a szűkebb témakörnél, hanem alapos elemzését adta az egész zöldségtermesztésnek. A konzervipar nyarsanyagának hatvan százaléka zöldség, így a megtermelt növényeknek lényegében csak a harminc százaléka jut a hazai és az exportpiacokra. Zöldségkonzervekből 3 milliárd forint értékű az exportunk, s a kormányhatározat előtt az iparágnak komoly gondjai voltak. Azt követően viszont megváltozott a légkör, amiben szerepet játszott a felvásárlási árak növelése, de legalább ennyire fontos oka a műszaki fejlesztés támogatása. — Ahogy egyes gondok megoldódnak, úgy keletkeznek azonban újabbak — mondta Kovács Sándor, utalva arra, Focit Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke táviratban fejezte ki részvétét Willi Stophnak, az NDK Minisztertanácsa elnökének, Georg Ewaldnak, a Német Szocialista Egységpárt Pilitikai Bizottsága póttagjának, mező- és élelmiszergazdasági miniszternek elhunyta alkalmából. Övári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és dr. Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter az NDK budapesti nagykövetségén tett részvétlátogatást. Apró Antal, az országgyűlés elnöke, bemutatkozó látogatáson fogadta Nguyen Shu Soait, a Dél-vietnami Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter, aki Tokióban tartózkodik, tegnap látogatást tét Aicsi Kiicsi pénzügyminiszternél és Szakuraucsi Josio földművelés- és erdőgazdaságügyi miniszternél. Dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter kíséretében Békés megyébe látogatott az a csehszlovák igazságügyi delegáció, amely dr. Pavel Királynak, a Szlovák Szocialista Köztársaság igazságügy-miniszterének vezetésével tartózkodik hazánkban.
