Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-19 / 219. szám

2 IPOLGARI VEDELEM JS Csepel Autógyár Csendes hétköznap a pv-parancsnokságon Nemcsak a kerítésen belülre gondolnak Szigetszentmiklós. Pest me­gye gyáróriása. Kilométerekig fut mellettünk a kerítés, míg a bejárat elé érünk.. Ahol na­ponta több mint tízezer ember jár be-ki, nem is tudni hány községből. Csepel Autógyár. Milliárdos értékek: teherau­tók, szervokormányok, pad­lóvázak szülőhelye. Gyártani — védeni Reklámfogással úgy kezd­hetnénk ezt a riportot, hogy Szigetszentmiklós — Kili­mandzsáró. Ugyanis erre igyekszik most az egyik leg­újabb, legmodernebb típusú gépkocsijuk, hogy bizonyítsa — igazi márka még a Csepel... Lehetne arról is tájékoztatni fiz olvasókat, hogy milyen erős, szoros kapcsok fűzik ezt fi nagy gyárat egy másikhoz, a Mátyásföldi Ikarushoz. Ugyan­is ide szállítják a nép­szerű, híres buszok nélkülöz­hetetlen alkatrészét — a pad­lóvázat, majd minden típus­hoz. Lehetne arról is írni, hogy a VIT-en járt sziget- ezentmiklósi ifjúkommunisták milyen értékes kitüntetéssel tértek haza, melyet az Ikarus fiataljaival együtt azért kap­tak, mert soron kívül készí­tettek buszokat az NDK fővá­rosának, hogy a találkozó ide­jén is zökkenőmentes legyen fi közlekedés. Egy gyár — amely ráadá­sul több mint tízezer ember­nek ad kenyeret — sokat me­sélhet. Magukért beszélnek termékei, mégis kimondhatat­lanul sok történik a hétközna­pokon egy ilyen „milliárdos” közösségben. Például a hét­köznapokon készülnek fel ar­ra, hogy milliárdjaikat —ter­méket és gépet — szükség esetén megvédjék, sajátítsák el a polgári védelem alapvető tudnivalóit. Milyen egy csendes hétköz­nap a gyár polgári védelmi parancsnokságán? Erre vol­tunk kíváncsiak, mikor fölke­restük Uhrik István törzspa­rancsnokot. Széles alapokon Hatalmas, rajztáblára szege­zett papírlapot fürkészett —a gyári dolgozók kiképzési ter­vét. Az oktatás mostanában a legfontosabb feladat. — Mióta foglalkozik a pol­gári védelemmel? — 1951 óta. És 1957-től dol­gozom, mint a gyár törzspa­rancsnoka. Abban az időszak­ban, mikor én kezdtem a munkát, igen-igen éles, ke­mény harcok jellemezték a nemzetközi helyzetet. A hideg­háború bizony éberségre, ké­szenlétre ösztönzött bennün­ket is. Megóvni értékeinket, az volt a cél, megóvni, „kerí­tésen belül” védeni, amit csak lehet. Munkánk titkos volt, a kiképzés is amolyan gyorstal­paló ... Az ellenforradalom után stagnált a polgári védelem, 1964-től azonban friss vérrel új életre serkent, pontosan tudva és meghatározva helyét és szerepét nemcsak a gyár, hanem az ország életében is. — Akkoriban vált irányelv­vé, vezérfonallá, hogy a pol­gári védelemnek tömegekre van szüksége, aktívahálózatra, széles bázisra és elterjedt is­meretekre, tudnivalókra. Azonban a pv-tevékenység csak 1969-ben lett igazán szé­les alapokra helyezve, mikoris az önvédelmi alegységek mel­lé megszerveztük a szakszol­gálatokat. Megértették a jelentőségét — Mit jelentett ez a válto­zás a gyár életében? — Alapvető célunk változat­lan maradt: a vállalat védel­mének biztosítása elsőrendű kötelességünk. Ehhez szüksé­ges az életvédelmi létesítmé­nyek maximális megóvása és a beosztott állomány felszere­lésének rendszeres ápolása, megfelelő raktározása. Hét egységet szerveztünk, s a polgári védelmi hálózatunk körülbelül háromezer embert számlál. — A mindennapok feladata ezen felül még a képzés is. Ezt hogyan oldják meg? — Igen, nem kis feladat a termelőmunka mellől a dolgo­zók felkészítése egyrészt saját feladatainak ellátása, más­részt pedig a polgári védelmi tennivalók ellátásának megta­nulására, elsajátítására. Amel­lett, hogy a felszerelés korsze­rűsödött az elmúlt időszakban, javult az egyéni védőeszközök minősége, s megszerveztük az egészségügyi, a vegyvédelmi és a műszaki mentő szakszol­gálati alakulatokat, a legna­gyobb munka kétségkívül a ki­képzés előkészítése, illetve megkezdése volt. A dolgozók általában nem szívesen áldoz­zák szabad idejüket tanulásra, de örömmel mondhatom — szinte valamennyien megértet­ték a polgári védelmi ismere­tek szükségességét, az oktatás jelentőségét. Idén júniusban fejeződött be az önvédelmi al­egységek kiképzése. A foglal­kozásokon részt vevők 84.2 százaléka rendszeresen megje­lent. Tíz tárgykörből 22 órát oktattuk az alapot, jövőre ren­dezzük meg a szakmai alapki­képzést és utána — 1975-ben a továbbképzést. Megszűnik a végnélküliség — Az elkövetkező időszak milyen munkát ró a gyári pv-parancsnokságra? — Szeptemberben indul a szakszolgálati alakulatok és az önvédelmi alegységek parancs­noki állományának kiképzése — s ezzel egyidőben a dolgo­zók pv-oktatása. A vállalat létszáma akkora, hogy nehe­zen lett volna megvalósítható az egyszeri foglalkozás, ezért a dolgozók fele idén, másik fele pedig jövőre sajátítja el a legfontosabb tudnivalókat. Az általános kiképzés tíz órát vesz igénybe, a parancsnokok szakmai alapkiképzése pedig összesen 24 órát. — Milyen előnnyel jár az új kiképzési rendszer? — Megszűnik a végnélküli­ség. Az oktatás nemcsak szer­vezettebben, hanem nyugod- tabban is folyhat, hiszen nem mondjuk azt az embereknek, hogy egyik után kezdődik a másik tanfolyam: tudják, né­hány esztendő múltán kérjük meg csak őket, hogy vegyenek részt egy újabb tanfolyamon, továbbképzésen. És mi is tud­juk, hogy két-három évenként meggyőződvén a felkészültség fokáról — jó, vagy rossz mun­kát végeztünk. — Gondok akadályozzák-e a színvonalas oktatást? — Legfőbb gondunk, hogy kevés a szemléltetőeszköz. A polgári védelmi oktatást gyá­ron belül kell megoldanunk, nem lenne ehhez célszerű igénybe venni a művelődési központot, így még vetíteni sem tudunk. Feltétlenül javí­tani kéne ezen, hiszen a segéd­eszközök nélkülözhetetlen kel­lékei az oktatásnak, nélkülük nehéz elmélyíteni az ismeret- anyagot, s még nehezebb a gyakorlati területen megismer­tetni az alapvető tudnivalókat, a gyakorlatban — eszközök hí­ján — elsajátítani az egyes feladatoknak megfelelő tevé­kenységet. Pontot az i-re — A jövő feladata azonban nemcsak a szemléltetőeszkö­zök mennyiségének növelé­se. .. — Fontos feladat 1974-ben a szakmai alapkiképzés; 1975- ben pedig a szakmai tovább­képzés, hogy az esztendő vé­gére a zárógyakorlatokkal te­gyünk pontot az i-re, azaz fe­jezzük be a terveknek megfe­lelően a polgári védelmi okta­tást. Ehhez jól képzett előadók kellenek és természetesen az, hogy mindegyik dolgozó értse meg ennek jelentőségét, szük­ségességét. A kiképzési költség így is meghaladja a kétszáz­ezer forintot. — Hogyan zajlik majd az általános kiképzés? — A témákat kéthetenként, összesen öt előadásban ismer­tetjük. A másfél órás foglalko­zások anyaga felöleli mindazt, amit a korszerű tömegpusztító fegyverekről és az ellenük va­ló védekezésről tudni kell. Nemcsak az általános tudni­valók szerepelnek azonban a programban, hanem speciális üzemi feladatok is, például az üzemünk területén elvégzen­dő helyreállítási, mentési mun­kálatok is. Utolsó alkalommal pedig már kifejezetten az egyes üzemrészek feladatait tárgyaljuk. Ha valaki figye­lemmel kíséri, megérti az anyagot, beláthatja: a részvé­tel nemcsak társadalmi köte­lesség, hanem egyéni érdek is. Oldottan, érdekesen S hogy mit tesznek azért, hogy a szigetszentmiklósi Au­tógyár dolgozói értsék a tudni­valók szükségességét? Nem­csak a polgári védelmi pa­rancsnokságon dolgozók, ha­nem a politikai aktívahálózat is propagálja, magyarázza a polgári védelem helyét, szere­pét a gyár életében, a kiképzés jelentőségét. A Csepel Autó­gyárban nagy gondot fordíta­nak az emberek meggyőzésére. Ezt bizonyítja, hogy senkivel szemben sem kellett eddig al­kalmazni' a törvény kényszerí­tő erejét. Az előadók igyekez­nek oldotta, érdekessé tenni az oktatást — még szemléltető­eszközök híján is. A parancsnokság pedig nem­csak a „kerítésen belül” dol­gozik: a 208-as Szakmunkás- képző Intézet tanulóit is ok­tatják a honvédelmi ismere­tekre, segítik az ifjúgárdisták munkáját, sőt ők vezették le a szigetszentmiklósi általános is­kolások lőgyakorlatáit is. Így aztán — bár a gyári kerítés kilométer hosszúságban fut az út mellett — mégis tudnak a polgári védelmi munkáról a kerítésen kívül is. Tamás Ervin Az alapkiképzés után Szentendrén Szentendrén a polgári véde­lem vegyvédelmi szakszolgá­lat törzse a sokoldalú ipari tevékenységet folytató Pest megyei Vegyipari és Divat­cikkipari Vállalat írószer­gyáregységére épül. A szolgá­lat parancsnoka László Imre, a gyáregység igazgatója. Törzsparancsnok: Bíró Zol­tán, aki civilben vegyésztech­nikus, s mint ilyen, a mű­anyag galván üzemrész mű­vezetője. Az önálló alegység — amely­nek minden tagja az üzem dolgozója — életéről, kikép­zéséről a meglehetősen gazdag tapasztalattal rendelkező Bíró Zoltánt kérdezem, hiszen 1961 óta áll a városi vegyvédelmi szakszolgálat törzsparancs­noksága élén. Általános tudnivalók — Ügy tudom, az önálló vegyvédelmi alegység pa­rancsnoki és beosztott állo­mányának alapkiképzésére ta­valy került sor? — Igen. Az alapkiképzést Szontágh Györggyel, a vegy­védelmi törzs tervezés- és szervezési felelősével ketten hajtottuk végre. — Voltak nehézségeik a ki­képzéssel kapcsolatban? — Az anyagi feltételek biz­tosítva voltak. Kaptunk meg­felelő mennyiségű gázálarcot és védőruhát. Gondot elsősor­ban az okozott, hogy a válla­lat területén nincs megfelelő raktárhelyiség a kiképzési anyagok tárolására. A másik probléma pedig az volt, hogy indokolt egészségügyi szem­pontok miatt a már egyszer használt gázálarcot csak fer­tőtlenítés után használhatja más. A fertőtlenítés megoldá­sa az elkövetkező időszakban az egyik legfontosabb felada­tunk. A törzsparancsnok elmond­ta, hogy a foglalkozásokon a megjelenés 93,3 százalékos volt. Igazolt hiányzás: 6,9 százalék. Igazolatlan hiányzás: 0,61 százalék. A megfelelő fel­lépés még időben elejét vette a további igazolatlan hiány­zásoknak. Parancsnoki tapasztalatok — Milyen tapasztalatokat szerzett a kiképzés folyamán a tapasztalt parancsnok? — Ügy gondolom, a kikép­zések színvonala kielégítő volt. Tapasztalataink szerint a beosztottak tekintélyes része aktív érdeklődéssel hallgatta az előadásokat. Megértették a várható veszélyeket és az el­lenük való védekezés módját. Ezzel szemben a védőeszkö­zök használatára a tematiká­ban adott idő kevésnek bizo­nyult. Éppen ezért célszerű­nek tartanám az elkövetkező kiképzési időszakban a védő­eszközök használatával részle­tesebben foglalkozni. — Hogyan sikerült az alegy­ségparancsnoki állomány ki­képzése? — Az alegységparancsnoki állomány eddigi kiképzése nem ad még alapot arra, hogy a foglalkozásokat saját al­egységeiknél önállóan vezet­hessék. A jövőben az alegy­ségparancsnokok kiképzését úgy kell irányítani, mintha tartalékos tisztek és tiszthe­lyettesek kiképzése lenne, lé­vén az alegységparancsnokok­nak adott esetben hasonló jel­legű feladatokat kell megol­daniuk. Márpedig ehhez a ta­valy megtartott 21 órás kikép­zés nem adott elegendő ala­pot. Hasonlóan a gyár fluk­tuációjához, érthetően időn­ként csökken az alegység lét­száma is. A fluktuáció mérté­ke hozzávetőlegesen 10 száza­lékos. örvendetes azonban, hogy az okok között eléggé hátul kullog a kilépés. Az al­egység létszámát elsősorban a kiöregedés és a gyakori szü­lés csökkenti, lévén a PEVDI szentendrei gyára, ahogy mon­dani szokták, női üzem. En­nek megfelelően az alegység állományának mintegy 70 szá­zaléka lány, illetve asszony. A továbblépés — Az alapkiképzéssel azon­ban még nem fejeződött be az elmúlt három-négy év alatt jól összekovácsolódott alegy­ség teljes kiképzése. Jogos te­hát a kérdés: hogyan tovább? — Az idei esztendő bizo­nyos objektív körülmények következtében pihenőnek te­kinthető. A megyei polgári védelmi parancsnokság üte­mezése szerint Szentendre vegyvédelmi alegységének szakkiképzésére csak jövőre, 1974-ben kerül sor. K. P. Kényszervágási gyakorlat A mezőgazdasági nagyüzemekben — a polgári védelem keretén be­lül — kényszervágó alegységek is működnek. Feladatuk — adott eset­ben —, hogy a sérült, szennyezett állatokat levágják, s ellenőrizve emberi fogyasztásra való alkalmasságukat, a veszélytelenül fogyaszt­ható húst a közélelmezés rendelkezésére bocsássák. Képünk a toki Egyetértés Tsz egyik kényszervágó raját ábrázolja gyakorlat közben. Ékes János felvétele A riadótól a feloldásig A Polgári Védelem egyik legfőbb fel­adata, hogy már békés viszonyok kö­zött, vagyis a felkészítés időszakában jól megtanítsa a lakosságot feladataira a különböző veszélyességi időszakok idején. Ezek közé tartoznak a légi riasztás jelzései, valamint a veszélyes­ségi időszak magatartási rendszabályai. A korszerű rakéta-, atomháborúban a „légiriadó” jelzése és a légitámadás végrehajtása között csak néhány perc telhet el. Ezért a felkészítésnek olyan fokúnak kell lennie, hogy a rendelkezés­re álló rövid időt céltudatosan használ­ják fel, időben elfoglalhassa mindenki a részére kijelölt óvóhelyet, vagy szük­ségóvóhelyet. Az érvényben levő intéz­kedés az ország területét — légiriasztás elrendelése szempontjából — két zónára osztja fel: I. zóna — Dunántúl területe és Buda­pest egész közigazgatási területe. II. zóna — Duna—Tisza köze, Tiszán­túl és Észak-Magyarország. Pest megye területe mind a két zó­nába beleesik. Az I. zónába tartozik Szentendre vá­ros, Százhalombatta város, a budai já­rás, valamint a szentendrei járás. A II. zónába tartoznak az I. zónában fel nem sorolt Pest megyei városok, járá­sok. Háromszor ismételt jelzéssel A légiriadót elrendelhetik külön- külön a zónákra, vagy az egész ország területére. A légiriadót a Kossuth rádió hullámhosszán rendelik el, de műsoridő alatt a televízió is közvetít­heti. Minden esetben nyílt szöveggel háromszor ismételve, tizenöt másodper­ces szünetekkel rendelik el. A légiriadó jelzés első adásakor a riasztó szakszolgálatok kiképzett riasz­tó őrsei és riasztó központjai elekt- romos, illetve kézi szirénával jelzik a légiriadót. Légiriadó jele szirénával háromszor félperces „üvöltő” hangjelzés, kétszer félperces szünettel. Azokon a lakott te­rületeken, állami gazdaságokban, ter­melőszövetkezetekben, vagy egyéb más helyeken, ahol sem elektromos, sem pe­dig kézi sziréna nem áll rendelkezésre, a légiriadót el lehet rendelni .más esz­közökkel is, például hangosbemondóval, harangok félreverésével, gőzdudával, sikongatással, különböző sípok felhasz­nálásával. De bármely helyi eszközzel és jelzéssel rendelik el a riadót, a jel­zést és eszközt a terület lakosságával előre ismertetni kell! Magatartási szabályok A lakosságot a légiriadó elrendelése érheti a munkahelyén, illetve a lakó­helyén. Ha a munkahelyén éri a jelzés, vég­rehajtja a munkahelyére vonatkozó polgári védelmi feladatokat — ezeket a feladatokat a munkahely polgári vé­delmi parancsnoka, illetve a vállalat vezetője határozza meg. (Ezen felada­tokat a munkahelyi polgári védelmi ki­képzésen ismertetik és begyakorolják.) Ha a lakosságot lakóhelyén érte a „légiriadó” jelzése, akkor a helyi pol­gári védelmi szervek által ismertetett, illetve kiadott tájékoztatás szerint kell eljárni. így a lakosságnak az óvóhely­re vágy a szükségóvóhelyre való levo­nulása előtt a következő feladatokat kell végrehajtania: Fel kell öltöztetni a gyermekeket, ki kell kapcsolni a lakásban levő fűtést, a villanyvilágítást, el kell zárni a gázt, valamint az elektromos hálózat házban levő főkapcsolóját, a kályhában, tűz­helyen a tüzet gyorsan el kell oltani, a lakásban levő ablakokat be kell csukni, az ablakredőnyöket le kell ereszteni, az élelmiszereket zárható edényben vagy fóliába kell elhelyezni^ a szomszédok figyelmét hívják fel a légiriadóra — esetleg azok nem hal­lották —, vegyék magukhoz az óvó­helyi csomagot és az egyéni védőesz­közöket, az óvóhelyre haladva ne en­gedjék el maguktól a gyermekeiket, nyújtsanak segítséget a betegeknek és az öregeknek. Az óvóhelyi csomag A legszükségesebb és legfontosabb személyi értéktárgyak (pénz, óra, taka­rékbetétkönyv, táskarádió stb.). A leg­szükségesebb ruházat, 2—3 napra ele­gendő élelmiszer, amelyeknél hűtésre, melegítésre, főzésre nincs szükség. Te­hát elsősorban különböző konzerveket, vagy légmentesen zárt csomagolású készételeket (egy személynek napi 3000 —3600 kalória tápértékű élelmiszerre van szüksége), valamint takarót, vagy hálózsákot kell magukkal vinniük. Alapvető követelmény, hogy az össze­állított óvóhelyi személyi csomag kis terjedelmű legyen és a súlya nem lehet több 20 kilogrammnál. Az óvóhelyen való tartózkodás során, illetve azt megelőzően valamennyi ál­lampolgárnak be kell tartania az óvó­hely-parancsnok utasításait. A feloldás A légiriadó feloldása, az elrendeléshez hasonlóan — az I. zónára, a II. zóná­ra, illetve az egész ország területére vonatkoztatva — történhet". A. légiriadó központi feloldása ugyancsak a Kossuth rádió hullámhosszán történik, de a te­levízió is közvetítheti. A rádióban közölt szöveg után a riasztó szakszolgálat őrsei és a riasztó központjai szirénával jelzik a légiriadó „elmúlt” jelzését, háromszor félperces egyenletes magasságú hanggal, kétszer félperces megszakítású szünettel. Azokon a területeken, ahol sem elektromos, sem kézi sziréna nem áll rendelkezésre, a légiriadó elmúlt jelzé­sét más egyéb eszközökkel is ki lehet adni: mindazokkal az eszközökkel,’ amelyekkel a riadót elrendelték. Erdős István őrnagy

Next

/
Thumbnails
Contents