Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-19 / 219. szám
POLGÁRI VEDELEM 3 A polgári védelemnek is fontos Életmentő gyártmányok Gödöllőről Esetleges rendkívüli helyzetben a legfontosabb feladat az emberi életek védelme, megmentése. Az életmentés napjainkban sem képzelhető el hatásos segédeszközök, készítmények nélkül. A Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet gödöllői gyáregysége biztosítja, hogy ezek a létfontosságú gyártmányok minden Időben és kellő mennyiségben az országos egészségügyi hálózat rendelkezésére álljanak. A gyáregység munkájának, eredményeinek felvázolásához Tóth László gyáregységvezető és Kiss Irén főtechnológus nyújtott segítséget. Frissen konzerválva Az országos vérellátó szolgálat tervszerű működése nyomán napról napra biztosított az a friss vér mennyisége, amely az ország egészségügyi intézményeiben folyó gyógyító munkához nélkülözhetetlen. Egyúttal mindig annyi friss vért tartanak raktáron, amennyi a számítások és a gyakorlati tapasztalat alapján fedezi a napi szükségletet. Köztudomású, hogy a vér bomlékony anyag, tehát konzerválni kell, hogy viszonylag hosszabb ideig — körülbelül három hétig — felhasználható legyen transzfúzióra. A vérkonzerváló oldatokat a gödöllői Humán Intézetben készítik, innen szállítják az ország minden véradó állomása számára szabvány üvegpalackokban. Esetleges rendkívüli helyzetben, amikor a vér iránti kereslet megsokszorozódik, nyilvánvaló, hogy friss vérből lehetetlen a megnövekedett igények kielégítése. Addig tehát, amíg a vér tartós konzerválásának problémája nem megoldott, olyan vérpótló szereket kell gyártani, amelyek hosszú időn át eltarthatok, és szükség esetén alkalmasak a vérveszteség pótlására. Ilyen szerepet tölt be a — ugyancsak Gödöllőn gyártott — tartósított vérplazma, amely minden olyan sérülés esetén eredményesen alkalmazható, amikor a szervezet ugyan több-kevesebb vért (folyadékot) vesztett, de a vörösvértes- tet képző szervek nem szenvedtek végzetes károsodást. Ilyen esetben életveszélyt jelent a vérnek mint folyadéknak az elvesztése is, mivel az erekben megszűnik a keringés, így nem jut vér az agyba sem. A transzfúzió útján kapott vérplazma biztosítja az életveszély elhárítását addig, míg a sérültet olyan helyre szállítják, ahol friss, teljes vért kaphat. Vérpótló por A vérplazma jelentősége az előbbieken kívül azért is különleges, mert liofilizált (vagyis por alakban) a tapasztalatok szerint legalább öt évig biztonságosan tárolható. Az is növeli értékét, hogy szükség esetén — steril desztillált víz hozzáadásával — bármilyen vércsoportú sérültnek adható. Tehát használatával megtakarítható az időleges vércsoportvizsgálat. Rendkívüli helyzetben pedig életmentő beavatkozás gyorsasága a legfontosabb szempont. A Humán Intézet gödöllői gyáregysége nagy tömegben állítja elő a liofilizált vérplazmát. (A liofilizálás úgy történik, hogy a teljes vérből nyert plazmát mélyhűtik, majd vákuumban elpárologtatják belőle a nedvességet. A visszamaradó száraz anyagot légmentesen lezárt üvegekben raktározzák.) Az eddigiek alapján felvetődik a kérdés, mi történik az ország területén frissen fel nem használt, s ugyanakkor lejárt szavatosságú vérrel? Ez is értékes alapanyag, tehát nem megy veszendőbe. Az. ország minden pontjáról a gödöllői intézetbe szállítják a transzfúzióra már nem haszállítanak tehát speciális, egy bizonyos betegség — például tetanusz, kanyaró stb. — ellen védettséget nyújtó készítményeket is. Olyan csecsemők számára, akik még nem részesültek például szamárköhögés elleni védőoltásban, az ilyen speciális gamma-globulin adagolása életmentő lehet. Igen nagy jelentősége és perspektívája van tehát a speciális védőanyagok előállításának. Különösen fontos lehet ez rendkívüli helyzetben. Az intézetben kidolgozták oz intravénásán adható gamma-globu- lint is, mely az eddigiekkel szemben — melyeket csak izomba adhattak — közvetlenül a vérbe juttatható, tehát azonnali a haiása. Égési sérüléseknél A vérből kivonható másik igen fontos fehérje az albumin, melyet szintén a gödöllői intézetben állítanak elő. Az albumin oldatok szintén életmentő vérpótló szerek, különösen égési sérüléseknél alkalmazhatók hatásosan. A megégett beteg általában nem veszít vért, viszont annál több folyadékot: a szó szoros értelmében kiszárad, a vér besűrűsödik és beáll az égési sokk. Ez esetben az albuminoldat a legjobb segítség, a teljes vér adása kimondottan káros lehet. Az albumin is rendelkezik azzal a hasznos tulajdonsággal, hogy liofilizálva, száraz állapotban hosszú ideig tárolható. A fenti termékeken kívül a gyáregységben még infúziós oldatok is készülnek. Ezek segítségével is életet menthetnek. A különböző fajtájú folyadékveszteségek (hányás, iz- zadás, hasmenés) esetén a szervezet elektrolit, savbázis stb. egyensúlyának helyreállítását szolgálják. A Humán Intézet korszerűen felszerelt gödöllői gyáregységében párhuzamosan folyik termelő- és kutatómunka. Az itt kikísérletezett, illetve gyártott készítmények a polgári védelem szempontjából is je- tősek, hiszen esetleges rendkívüli helyzetben éppúgy, mint napjainkban az emberi élet védelmét, megmentését szolgálják. Mészáros János Képünk a gödöllői üzemben készült. Szigorúan ellenőrzött, steril körülmények között töltik palackokba az infúziós oldatot. Ekés János felvétele nálható vért és itt kivonják belőle a még használható fehérjéket, nevezetesen a gam- ma-globulint és az albumint. A sokoldalú gamma-glo b u lin Közismert, hogy a gamma- globulin tartalmazza a vérben a szervezet által a különböző megbetegedések ellen termelt védő (immun) anyagokat. A gamma-globulin jelentősége a betegségek — különösen a fertőző megbetegedések — megelőzésében óriási, hiszen segítségével mesterségesen ellenállóképességgel lehet felvértezni a szervezetet. A nagy számok törvénye alapján — körülbelül ezer ember vérének összekeverésével — elérhető, hogy az abból kivont gamma-globulin ' gyakorlatilag minden fontosabb fertőző megbetegedés ellen védőanyagot tartalmazzon. Különösen akkor kap nagy szerepet a fertőző betegségek megelőzésének ez a módja, ha valamilyen okból nem lehet védőoltással védekezni ellenük. ElőKerekaszhül-beszélgetés Dobáson Az általános ismeretek részeként A dabasi kerékasztal-beszélgetésen részt vétt Boros András, a járási hivatal elnöke, járási polgári védelmi parancsnok, Kancsár György, a parancsnok szervezési helyettese és Bognár Gyula alezredes, járási polgári védelmi törzsparancsnok. Az újságíró első kérdésére tulajdonképpen már a kérdés elhangzása előtt megkapta a választ. Mert tudomásunk szerint igencsak dabasi járási sajátosság az az írásban rögzített program, amely évről évre pontosan megszabja a parancsnok, a törzsparancsnok, a szervezési helyettes, a kiképzési helyettes, a szakszolgálat-vezetők, a polgári védelem munkájáért minden szinten felelősök feladatait. S hogy ez a feladatterv nem az íróasztalfiók számára készült, azt a többi között jelzi a számtalan bejegyzés, felkiáltójel, emlékeztető. Átgondoltsággal és rendszeresen BOROS .ANDRÁS: — Az új tanácstörvény bevezetésével, s ezen belül a hatáskörök leadásával — nagyjából egy időben — átgondoltabbá, rendszerezettebbé tettük a polgári védelmi munkát is. Először is tisztáztuk, hogy a járási vezetők miként az államigazgatásban, a polgári védelemben sem dolgozhatnak a községi vezetők helyett. Magasabb követelményeket állítottunk fel, és mindenekelőtt — magunkkal szemben. Egyértelműen tisztáztuk az irányítás, az ellenőrzés szerepét, és tudatosítottuk: nincs, nem lehet olyan parancsnok, sem járási, sem községi, de még üzemi szinten sem, aki minden feladatot egymaga elvégezhet. Ez eleve megkívánta, hogy kiszélesítsük a polgári védelmi munkában részt vevők körét. Két év elmúlta után azt mondhatom: a célt lényegében elértük, a tapasztalataink jók. — Gyakorlatilag a polgári védelmi munkát megfelelő szintre emeltük. Jellemző, hogy a járási hivatal, a községi tanácsok komplex felügyeleti vizsgálatánál a polgári védelmi munkát is vizsgálja. Látják, érzik a községi parancsnokok, hogy a pv- munka nem afféle ötödik kerék, hanem szünet nélküli, folyamatos tevékenységet kíván. Mihdértki isfüeri személy szerint a feladatát, konkréten, tapasztalataink szerint ezt értik is, s ha nem is hibátlanul, de jól végzik. BOGNÁR GYULA: — Munkánk jellemzőjeként — talán nem tűnik önteltségnek — a rendszert, a rendszerességet emelem ki. Például: a járási parancsnok kéthetenként kér információt — s nem ötpercenként, három-, vagy ötnaponként — a törzs- parancsnoktól, rendszeresen. Van is mindig mit megbeszélni, számtalan érdemi téma kerül ilyenkor terítékre. A fejlődés alapfeltétele: mérni a végzett munkát, lényeges nagyon a sikerélmény! Felkeltve az érdeklődést KANCSAR GYÖRGY: — Ügy véljük, hogy sikerült a korábbinál jobban felkelteni a lakosság érdeklődését a polgári védelem iránt. Nagy figyelmet fordítottunk az alapos előkészítésre, az előadók kiválogatására, az ismeretek szemléltetésére. Ez utóbbi nagy gondunk. A leghatásosabb szemléltetési eszköz a film lenne, a választék azonban szegényes, nem felel meg a ma követelményeinek. BOROS ANDRÁS: — Elindultunk a polgári védelem presztízsének felértékelése útján. A polgári védelem tartalmának, lényegének ismerete mindinkább beletartozik — bele kell tartozzék ■— az emberek általános ismereteibe. KANCSÄR GYÖRGY: — Nem hagyjuk figyelmen kívül az iskola nyújtotta lehetőségeket. Pest megyében elsőként a dabasi járásban rendeztünk az úttörők részére polgári védelmi vetélkedőt. Községi szinten évente megismételjük ezt. Hasznosak a pv-kiállítások is, a megyei anyagot kiegészítjük járási képekkel, grafikonokkal. Öcsén, Örkényben, Bugyin, a telefongyárban szinte hagyomány már a kiállítás, s Da- bason is bemutattuk már kétszer. Nagy az érdeklődés a Polgári Védelem című lap iránt, a dabasi járásban van az összmegyei előfizetők mintegy negyven-ötven százaiéiul. Három éve hatvan-hetven előfizető volt, az idén — négyszáz. A munkahelyi kiképzésről \ BOROS ANDRÁS: — Ki hol legyen kiképezve, lakóhelyén vagy az üzemben, ez volt a kérdés. A kötelező lakossági kiképzésről szóló kormányhatározat megjelenése után a községi vezetőkkel megvitattuk, a járás területén hány személyt érint a munkahelyi kiképzés. Minden községben meghatároztuk a számot, a személyeket. Abban is egyezségre jutottunk, hogy minden helyi üzemben van olyan ember, aki képes a képzést lebonyolítani. Mi minden támogatást megadunk. Pillanatnyilag nem látszik olyan akadály, amely gátolná ennek a munkának a megvalósítását. BOGNÁR GYULA: — Mintegy húszezer bejáró dolgozó él a járásban, az ő kiképzésük a budapesti üzemekben folyik. Ha valakit a' lakóhelyén beosztanak szakszolgálatra, erről értesítik az üzemét. Sajnos, nincs ez így fordítva. Érzékelteti ez is, hogy nem teljes a kapcsolat a helyi tanácsok és a fővárosi gyárak között. A nagy gondunk az, hogy a bejárók közül se maradjon ki senki a képzésből, ugyanakkor arra is vigyáznunk keli, hogy senkit ne zaklassunk akár egy fölöslegesen elküldött értesítéssel sem... Érzékeltető példák A beszélgetésnek csupán egy részét képes az újságíró visz- szaadni, pusztán helyhiány miatt. Pedig érdemes lenne szólni hosszabban arról, hogy évente a fegyveres erők napja a dabasi járásban egyúttal a polgári védelem napja is; hogy huszonketten vannak — tekintélyes szám! —, akik birtokolják a honvédelmi érdemérem kitüntetést; hogy példamutató munkát végeznek az egészségügyi szakszolgálat tagjai... De talán az elmondottak is érzékeltetik: a dabasi járásban felelősséggel törődnek a polgári védelemmel. Deregán Gábor ELETUT A nagykőrösi törzsparancsnok Mikor belépek a szobába, épp az egyik leendő oktatónak magyarázza a kiképzési programot, a vázlatkészítés, az előadás módszereit. — Sok a gond mostanában — jegyzi meg bevezetésképpen —, kezdődik az őszi kiképzések szezonja. Jene Gyula alezredes, Nagykőrös polgári védelmi törzsparancsnoka 1957 óta irányítja a városi pv-szervezeteket. Ahhoz a nemzedékhez tartozik, mely az idén negyedszázada megindult demokratikus tisztképzés első éveiben készült fel a parancsnoki hivatásra. Három évvel a felszabadulás után tért vissza hadifogságból. Röviddel ezután párttag lett, majd 1950-ben behívták háromhónapos tartalékos tiszti tanfolyamra, a tüzérekhez. Megszerette a tiszti pályát, s a következő évben már egyéves ütegparancsnoki iskolára küldték. Tovább folytatta a tanulást, s újabb egy év elmúltával az egyik magasabb egység parancsnoka lett. Az ellenforradalom idején a karhatalomnál teljesített szolgálatot. Nagykőrösön, majd a fővárosban. Mikor konszolidálódott a helyzet, visszatért Kőrösre, s elvállalta a törzsparancsnoki megbízást. — Szinte elölről kellett kez• Koppány György felvétele deni a tanulást — mondja —, hiszen a polgári védelem, mint szakterület, teljesen új volt számomra. Az itthoni tanfolyam után a Szovjetunióba kerültem iskolára, itt ismerkedtem meg a korszerű védelem elveivel és gyakorlatával. Űj munkahelyemen szokatlan volt az is, hogy munkatársaim „civilek” voltak, akik közül sokan idegenkedve tekintettek az első időben a közéjük csöppent katonára. A beilleszkedés nehézségein túljutva, egyre nagyobb örömet találtam a munkában. A tanácsi vezetők segítségével elértük, hogy az alakulatok beosztottjai is megértették a polgári védelmi felkészülés fontosságát. Eredményeink alapján 1969-ben Nagykőröst pv- nagygyakorlat megrendezésével bízták meg. Az erőpróbán jól vizsgázott nemcsak az alakulatok állománya, de a város lakossága is. Mindenki szívügyének tekintette a sikert. Jóleső érzés volt arra gondolni, hogy mindebben nekem is részem van, hosszú éveken át nem hiába munkálkodtam. A sikeres nagygyakorlat után még nagyobb feladatok következtek: a szakszolgálatok, szakszolgálati alakulatok, az önvédelmi alegységek átszervezése, új rendszerű kiképzésük felkészítésének megszervezése. Mindez még a korábbinál is nagyobb felelősséggel járó, intenzívebb munkát követel. Mostanában nemegyszer nagyon fáradtnak érezte magát, s más jelek is figyelmeztették: négy éve már, hogy elmúlt ötvenéves. Ám azok közé az emberek közé tartozik, akik nehezen szakadnak el a munkától M — S Látszólagos ellentmondás A z utóbbi időben gyakran vetik föl az emberek: rrü- ** ként egyeztethető össze, hogy békepoíitikát folytatunk, s ennek szellemében jelentős megállapodások születnek, ugyanakkor tovább erősítjük hadseregeinket, honvédelmünket, a szocialista országok katonai szervezetét, a Varsái Szerződést. A közelmúlt diplomáciai tárgyalásain, csúcstalálkozóin valóban világszerte alapvető változásokat és enyhüléseket hozó eredmények születtek a Szovjetunió és a szocialista országok összehangolt békepolitikája következtében. Mindezek bizonyítják a világ közvéleménye előtt, hogy reális perspektíva a békés egymás mellett élés a két világrendszer között, lehetőség van a legbonyolultabb konfliktusok esetén is a tárgyalásos megoldásra, az új nemzetközi méretű nukleáris világ- katasztrófa elhárítására. T T gyanakkor éppen Leonyid Brezsnyev hívta fel a A-* figyelmet — amerikai látogatása eredményeit elemző kijevi beszédében —, hogy a nemzetközi enyhülés „nem jelenti azt, hogy megszűnt az ellentét a két társadalmi rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus között. Nem feledkezhetünk meg róla, hogy egyes államokban bizonyos befolyásos körök továbbra is feszültségre, a katonai költségvetések növelésére és a fegyverkezési hajsza folytatására törekszenek.” Az is köztudott ugyanis, hogy Kambodzsában még nem hallgattak el a fegyverek, a saigoni rezsim lépten-nyomon megsérti a tűzszünetet, változatlanul feszült a helyzet a Közel-Keleten, s az Egyesült Államok sem csökkentette, sőt növelte hadikiadásait. IV/I egfeledkeztek magáról a nemzetközi enyhüléshez _ vezető útról is azok, akik a békepolitika és a honvédelem erősítése között ellentmondásra gondolnak Küzdelmes harcok árán születtek ugyanis ezek az eredmények. Nem veszik figyelembe a nemzetközi légkör pozitív változásainak alapját, a megváltozott katonai viszonyokat, s azt, hogy az ezt reálisan mérlegelő imperialista vezető körök rákényszerültek a nemzetközi enyhülést célzó megállapodások aláírására. Régi mondás, hogy a gyengeség csábítja a támadót, de ez napjainkban is érvényes. Csak látszólag paradoxon tehát, hogy a nemzetközi viszonyok további normalizálásának feltétele a Varsói Szerződésben tömörült szocialista hadseregek, a honvédelem — ezen belül a polgári védelem — állandó fejlesztése, erősítése. Ezért szükséges tehát változatlanul az ország polgári védelmi felkészítése, s az ennek keretében folyó tömegméretű kiképzés is. M. J.
