Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-12 / 213. szám

1973. SZEPTEMBER 12., SZERDA rta» UECttl gJúvSap Érdemes-e rádolgozni? A PEVDI bőrdíszmű gyáregységében Pilisszentivánon a Pest megyei Vegyi- és Divatcikk- ipari Vállalat bőrdíszmű-gyáregységének telephelyén — akárcsak a legtöbb üzemben — monoton zúgás szű­rődik ki a napsütötte falak közül: a varrógépek zaja. A gépeké, amelyeknek tűi egyszer aktatáskák, máskor retikülök szegélyén futnak, öltögetik a táskákat hazai vagy külföldi megrendelésre. A gyáregység termékei iránt évről évre fokozódik a kereslet, a tavalyi 52 millióval szemben például idén már 70 millió forint értékű terméket kértek a partnerek. Ennyire intenzív termelésfelfutás láttán jogos a kérdés: a gyártásbőví­tés számos eszköze (gépvásárlás, új dolgozók munká­ba állítása, munkaszervezés) mellett nem növekszik-e a túlórák száma. 4777 óra — munkaidőn túl — Sőt, gyors ütemben csök­ken a túlóráztatás — mondja Kalmár Antalné gyáregység­vezető. — Kiterít elém egy ki­mutatást, s miközben mutató­ujja egyik rubrikáról a másik­ra siklik, azt mondja —1971- ben 14 740, tavaly már csak 10 239, s idén, az első hét hó­napban (az év majdnem két­harmad részében) 4777 órát töltöttek munkaidőn túl az üzemben a pilisszentivániak. Abszolút számokban sem el­hanyagolható tehát a csökke­nés mértéke. Hát még, ha azt is figyelembe vesszük, hogy 1971 ben kétszáznál kevesebb, 1972-ben pedig háromszáznál több dolgozója volt a telep­helynek. Két gyors osztás gondolat­ban, s a hozzávetőleges ered­mény: 1971-ben kétszer többet túlóráztak, mint tavaly. Idén pedig már 430-an vannak, az eddig teljesített 4777 órából át­lagosan 11 óra jut minden dolgozóra, a két évvel koráb­bi hetvenöttel szemben. — Ez a 11 óra, persze, csak átlagszám, van aki egyetlen órával sem dolgozott többet az előírtnál, akad viszont olyan munkás, aki ennek többszörösét teljesítette. A fűződében nincs... — S ez nem véletlen — kapcsolódik a beszélgetésbe Beke Zoltán telepvezető —, túlóráztatni ugyanis csak na­gyon ritkán szoktunk, olyan­kor, ha speciális, nagy telje­sítményű gépeket kell meg­pucolni, olajozni, kijavítani, amelyeknek akár egy órai ki­esése is zavart okozna a folya­matos termelésben. Érthető, hogy a tmk- és szerszámüzem­ben a legtöbb a túlóra. Már a telepvezető szavai sejtették, amiről a tüzödében a szalagok mellett győződhet­tem meg. Press Ferencné és Marlok Imréné, akik alapító tagjai az üzemnek, elmond­ták, hogy az ő műhelyükben az idén egyáltalán nem volt túlóra. „De nem is hiányzik”, mondták nevetve. Elegük volt belőle a hatvanas évek végén, amikor még csak két szalagon dolgoztak (most öt mellett ké­szülnek a szebbnél szebb tás­kák), s nem is voltak olyan gyakorlott mozdulataik, mint manapság. Akkor bizony nem­egyszer nyújtott műszakban„17 órát is lehúztak, hogy teljesít­hessék a tervet. ...és ahol van A tüzödéhez hasonlóan a szabászaton is nők dolgoznak. Éppen uzsonnaszünetben ér­kezünk hozzájuk, jó alkalom a beszélgetésre. Az asszonyok rl- .mondják, hogy havonta egy­szer túlóráznak, de ez nem akármilyen túlóra. Ugyanis két műszakban dolgozik az üzem, a gépek délután foglaltak, te­hát szabad szombaton kell be­jönniük, s ha már itt vannak, egy egész műszakot ledolgoz­nak. Arra a kérdésemre, hosrv kötelező-e a túlórázás, és, hogy az üzem vezetői megbeszélik-e velük, melyik szombat megfe­lelőbb számukra, azt válaszol­ják, hogy, bár nem kötelező a túlórázás, egy-két kivétellel teljes a létszám. Azt természe­tesnek tartják, hogy a gazda­sági vezetők megbeszélik ve­lük, hogy mikor akarnak be­jönni, hiszen — mint mondják — az üzemnek érdeke, hogy minél többen itt legyenek, ugyanis a szabászaton kicsi a gépek kapacitása, s nem győ­zik az anyagot vágni a tűző­nők keze alá. A beszélgetés közben egy-egy szóból, hang­súlyból érződik, hogy az asszo­nyokat nemigen érdekli a plusz pénz, amit a túlóra után kapnak (első két óra után 125, a harmadik és negyedik után 150 és azonfölül 200 százalék az órabér). Otthon hiányzik az Kedveltek a Ve esés és Vidéke Háziipari Szövetkezet NÉPMŰVÉSZETI TERMÉKEI: blúzok női és bakfis méretben, hímzett női fehérnemű, térítők, zsúrgarnitúrák szintetikus alapanyagú ágynemű­garnitúrák kaphatók a népművészeti boltokban, valamint a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat butikjaiban. az egy nap. Háber Ferencné részlegvezető az újságírónak is elmondja, amit a szabászok már tudnak, hogy még az idén vásárolnak egy olyan külföldi terítékszabész gépet, amely öt meglévő gépük közül a legna­gyobb kapacitását háromszor­ta felülmúlja. Amint megjön az új gép, ebben a műhelyben is megszűnik a túlóra. A férfiak szívesen vállalják A férfiak műhelyében, a tmk- és szerszámüzemben nincs remény a túlóra teljes felszámolására, ugyanis a te­lephely gépeinek 95 százaléka két műszakban dolgozik, kar­bantartásukat, ápolásukat, ja­vításukat csak túlórában le­het elvégezni, nem beszélve arról: gyakran befutnak olyan tőkésmegrendelések mint legutóbb az NSZK-beli part­nerüktől —, amikor nincs idő a szerszámok elkészítésére. Két hete például azért dolgozott egész éjjel Vígh László szer­számkészítő, hogy a megbízó modelljének megfelelő kés­szerszámok reggel már a mű­bőrt szabó asszonyok rendel­kezésére álljon. A szerszámműhelyben nem kell keresni a vállalkozókat, mindig többen is ajánlkoznak, ha túlórára keresnek jelentke­zőket. Amikor a miértjét ku­tattam, Vígh László (akinek itt dolgozik a felesége, sőt, két fia is) felelt nevetve: elvégre mégiscsak úgy illik, hogy a családfő tegye az asztalra a legvastagabb borítékot. „Minimálisra csökkenteni..." — Szerencsés helyzetben van szakszervezeti bizottságunk — mondja Juhász Lajosné telep­helyi szb-titkár —, ugyanis nagyon jó kapcsolatot terem­tettünk a gazdasági vezetők­kel, akik elfogadták és meg­értették, hogy szocialista vi­szonyok között biztosítani kell a dolgozóknak a pihenést, mert hiába fizet a vállalat akár 200 százalékot is, ha munkásai fá­radtak. Minimálisra kell csök­kenteni a túlórákat, akár be­ruházások, akár létszámbőví­tés, akár termelékenységnöve­lés árán. S bár nálírnk szép a kép, még akad tennivalónk. Czibor Valéria Orvosavatási ünnepség Hatéves egyetemi tanulmá­nyaik befejeztével 314 ifjú orvost avattak doktorrá ked­den az Erkel Színházban a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rendkívüli doktor­avató tanácsülésén. Dr. Anto­ni Ferencnek, az egyetem rektorának megnyitó beszéde után dr. Gráf Ferenc, az álta­lános orvoskar dékánja és a megjelentek előtt esküt tettek az idén végzett medikusok ég medikák, akiket a dékán ün­nepélyesen doktorrá fogadott. Egy járás mindennapija A tahitól falui új kenyérgyár az első nyáron három műszak­ban napi 120 mázsa kenyeret sütött. Innen látták el az egész szentendrei járást. Vasárnapo­kon Vác és Szob 80—100 má­zsa kenyérrel segítette az ellá­Ékes János felvétele tást. A lengyel gyártmányú modern szalagkemence fenn­akadás nélkül üzemel. A ké­pen Szabó Jánosné és Ezékiel Eszter kisütők rakják polcokra a kemencéből kijövő kenyere­ket. Budapesten is sok az engedé'y nélküli építkezés Az engedély nélküli építke­zések megelőzése érdekében fővárosi központi építésren­dészeti szolgálatot hoznak lét­re — jelentette be kedden a Városházán Giltner Andor, a Fővárosi Tanács elnökhelyet­tese. Mint elmondotta, Buda­pesten rendkívül elszaporod­tak az illegálisan emelt épít­mények, toldalékok, a szer- számoskamrák, csakúgy, mint a garázsok. A fővárosban je­lenleg csaknem 8000 engedély nélkül tető alá hozott épületet tartanak nyilván. Az ilyen vadtelepülések nemcsak a városrendezési tervek végre­hajtását akadályozzák, hanem számos megoldhatatlan prob­lémát vetnek fel. A földből ti­tokban kinőtt épületek szer­kezetileg nem felelnek meg az építésügyi előírásoknak. JEGYZET NÓI VAGY FÉRFI VEZETŐ? HELYES-E az — hallottam már többször is —, ha egy ki­zárólag női munkaerőt foglal­koztató munkahelyen egyet­len férfi van, s az az egy is: főnök. Vajon van-e valahol is női főnök ott, ahol csak férfiak dolgoznak? En még ilyenről nem hallottam — mondja a méltatlankodó, majd hozzáfű­zi : — Ha a többség nő — nyil­ván a munka jellegéből adó­dóan —, akkor a vezető is nő legyen! A férfi vezető megért­heti ugyan az irányítása alatt dolgozó nő gondját, de képte­len együttéf ezni vele. Meg­értés és együttérzés — nagy különbség ... Oly nagy, hogy óhatatlanul ellentéteket szül a vezető és a beosztottak kö­zött. Akivel a közelmúltban be­szélgettem erről a témáról, né­zetét bizonyítandó, elmondott egy — egyébként meglehető­sen felháborító — esetet. Az egyik intézmény fontos — köz­ügyekkel foglalkozó — osztá­lyán kilencvenkilenc százalék­ban női munkaerőt alkalmaz­nak. A hiányzó egy százalék: az osztályvezető, az egyetlen férfi. Zsarnok, hirtelenkedő, rosszindulatú ... s még jó né­hány jelző ráillik a magatar­tása, a vezetési stílusa, légió­ként azonban a férfi és nő egyenjogúságát, a társadalom nőpolitikáját semmibe vevő szavai és tettei alapján. Ez a vezető egyáltalán nem titkol­ja, kit tart — természetesen a nők között — »jó munkaerő­nek. „Jó munkaerő csak az le­het, akiről eleve feltételezhe­tő, hogy belátható időn belül nem megy szülési szabadság­ra.” Ezek a hamis csengésű szavak, e balga fej szülte ér­tékítélet, nem kér kommen­tárt. MI TÖRTÉNIK azonban ak­kor, ha az egyik ilyen munka­erő, aki a „legeslegfeltételez­Százhetvenezer pár fröccsöntött talpú tornacipő hetőbbek” közé tartozott, egy napon gyermekáldás elé néz? Itt, ezen a munkahelyen nem az történik, mint máshol, ahol felnéznek a leendő kismamá­ra, tisztelettel övezik és igye­keznek kedvébe járni. Az em­lített osztály mindaddig kiváló nődolgozója — valóban az — négy hónapig jól eltitkolta fő­nöke előtt a „bűnét”. A kollé­ganők tudtak róla, de érthető módon osztoztak a titoktartás­ban. Ám meddig lehet rejteni azt, ami inkább büszkeségre érdemes, mintsem titkolásra? Ez esetben ' a kényszerűség szólt közbe. A terhes asszony — szigorú orvosi utasításra — táppénzre ment. A főnök, aki számtalanszor megismételte már, hogy neki „a bizonytalan betegeskedések” felettébb gya­núsak, megkérdezte, mi baja? Természetesen nem a felvilá­gosításra legilletékesebbtől — hiszen ő félve, suttyomban tá­vozott —, hanem a kolléga­nőktől, akik egyébként meg­kapták a felhatalmazást a „vétség” közlésére. S a főnök megcsalatva-becsapatva csak ennyit préselt ki magából: nemrég kapott fizetésemelést; hát ez a hála?! Nos, mondta ki az áment vitapartnerem, ez a példa is igazolta, hogy nők főnöke nem lehet férfi, csak nő. Nincs iga­zam? NINCS! Az ilyen példa, s az ilyen vezető csak egészen ki­vételes. Kirívó. Kevésbé meg­fogható, árnyaltabb ellentétek vannak és még' lesznek is so­káig. De a szembetűnő vagy lapuló konfliktusok megoldás sának, illetve feloldásának semmiképp se az az egyetlen módja, hogy nőket csak nő dirigáljon, férfiakat pedig csak férfi. Végtére is nem az elkü­lönítés, hanem a közelítés po­litikáját akarjuk érvényre jut­tatni. A vezető — legyen az férfi, vagy nő — ne legyen vezető, ha nem alkalmas rá. A tehet­séget nem az határozza meg, hogy melyik nemhez tartozik az, aki irányit. A mérvadó: a,z alkalmasság. Az, persze, más kérdés, hogy a nők jogait szavakkal és tet­tekkel sértő férfi vezető ural­kodását nem tűrjük meg. Tör­vény védi a nőket, s az egész társadalom ismeri az elveket, amelyek mérvadók. Azt a kí­vánságot is elmondtuk és le­írtuk már jó néhányszor, hogy a nő is védje jogát, s ne hát­ráljon! Ne tegye ezt különösen akkor, ha egy egész kollektí­váról van szó. A MAGA NEMÉBEN ért­hetetlen az eset, amit elmond­tunk. Éppen ez mondatja ki velünk a talán kissé erős sza­vakat is: A társadalom védi a nők jogát. Ám a nőnek az is joga — egy kollektívának meg egyenesen kötelessége! —, hogy harciasán szembeszáll­jon azokkal, akik ellenük szól­nak és cselekszenek. Már csak azért is, mert ez nem kizáró­lag nőkérdés. Társadalmi ügy! Csala László A Martfűi Tisza Cipőgyár­ban néhány éve korszerű gép­sorok beállításával megkezd­ték az úgynevezett fröccsöntött talpú tornacipők gyártását, s a modernebb technológia ered­ményeként \ többszörösére nőtt a torna­cipők élettartama, teher­bírása. Az új termék ára azonban — épp a korszerűsítés miatt — lényegesen, 15—20 forinttal magasabb volt, mint a hagyo­mányos lábbeliké. Az Orszá­gos Anyag- és Árhivatal nem­résiben húsz százalékról tízre csökkentette a hagyományos tornacipők forgalmi adóját, s az új technológiával ké'-"’t termékeknél pedig eleve tíz­százalékos kulcsot állapítottak meg. Az intézkedés a gyár bevé­telét nem érinti, a fröccsöntött tornacipők árát viszont általában tíz forinttal csökkenti. Az árcsökkentő intézkedés ha­tására a kereskedelem azonnal feladta rendelését és már 1973 második félévére 170 000 pár fröccsöntött talpú cipőt ren­delt az 1 millió 400 000 pár ha­gyományos tornacipő mellett. A Tisza Cipőgyár szállítási szerződésének idejében eleget tett, sőt az olcsó, rögzített áras gyermekméretű tornaci­pőkből a tervezettnél mintegy 150 ezer párral többet ad a kereskedelemnek az év végéig. KÖZÜLETI ÉS MAGÁNÉPITTETŐK! A jelenleg szükséges, és a jövő évben felhasználandó TÉGLÁT most, még a téglagyárak téli nagyjavítása előtt szerezzék be! Pest, Fejér és Komárom megyében az állami TÜZÉP- és a szövetkezeti telepeken 1000 db 1000 db 1. o. kis méretű tégla 914 Ft 1. o. lyukasztott, kettős méretű tégla 2000 Ft 1. o. B—30-as tégla 4060 Ft 1000 db A téglát a gyárakból t. vásárlóinknak kell elszállíttatniuk- A tégla befizethető a vállalat központjában is. Címünk: Budapest VIII., Práter u. 22. Az állami és szövetkezeti telepek készségesen rendelkezésükre állnak. ~ BUDAPEST KÖRNYÉKI TÜZÉP VÁLLALAT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents