Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-09 / 211. szám

Csak négy pályázat Úgy gondoltuk, divat lett i Vác 900. évfordulóra ki­írt történelmi pályázat után Vác történelmével foglalkozni, felkutatni ez­zel kapcsolatos forrásokat. Felkerestük a városi ta­nács illetékes előadóját, és meglepetten tapasztaltuk, hogy a kiírt pályázatra mindezideig csak négy pá­lyamunka érkezett be és éppen ezért a pályázat ha­táridejét meg kellett hosz- szabbítani. Pedig városunk nem egy egyetemi profesz- szort, régészt, kutatót adott az országnak és jelenleg is sok hivatásos és amatőr, városunk múltját kutatót ismerünk. Helyesnek tar­tanánk a most meginduló iskolaévben a történelem- tanárok ha utólag is, be­vennék tantervűkbe váro­sunk múltjával kapcsola­tos előadásokat, dolgozat- írásokat. Nem lenne ha­szontalan ifjúsági történel­mi klubokat alakítani, hogy városunk fennállásá­nak 900. évfordulóján fia­taljaink tudói legyenek szűkebb pátriájuk múltjá­nak. Délker-míntabolt Vácon Űj színfolttal gazdagodott városunk. Vácott, az ország 14 Délker-szakboltja után az Elhurcoltak terén megnyitot­ták a Délker mintaboltját. Megjelentek a városunkban eddig még nem ismert kül­földi cigaretták} import ita­lok, konzervek, édességek s egyéb árucikkek. Takács Imréné boltvezető szerint már az első napok­ban nagy volt az érdeklődés. Tervük, hogy a visszaállított presszógépen nemcsak a szoká­sos, de a külföldön is nép­szerű fűszeres mexikói kávét is főznek. Közeli napokban megjelennek a boltban a déli­gyümölcsök is, amelyeket a Délker Vállalat ezután remél­hetően rendszeresen szállít mintaboltjának. A Váci Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalatnál, ahol a Délker Vállalattal még a múlt hónapban aláírták a szerző­dést — közölték, hogy külö­nös figyelemmel kisérik a bolt forgalmát, és ezúton is kérik a vevőket, hogy javas­lataikat és kívánságaikat a boltban kifüggesztett panasz­könyvbe jegyezzék be. M. VÁC I NAPLÓ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 211. SZÁM 1973. SZEPTEMBER 9., VASÁRNAP Kossuth Tsz, Vác Egyszerűsített vetésszerkezet, jó átlagtermés Lucernából 65 mázsa hektáronként — Megszűnik a tehenészet , Mi lesz a szerviz sorsa? A váci Kossuth Tsz-ben most a napraforgó betakarítá­sa az aktuális feladat. Nem jelentős mennyiségről, csupán 18 hektárnyi olajos termény­ről van szó. A szövetkezetnél a vetésszerkezet egyszerűsíté­se után jelentősen csökkent a szántóföldi termények száma. Maradt a búza, a takarmány- és sörárpa, a kukorica és a lucerna. A kukoricán kívül — amelynek a törése csak ezután kezdődik — a má­sik négynek ismert a hek­táronkénti átlagtermése. A búza 33, az árpa 36, a lu­cerna pedig 65 mázsát adott. Kukoricából 46 mázsát tervez­tek, az időjárás azonban még mindig befolyásolhatja a ter­mést. A csapadékszegény nyár nem kedvezett a szemképző­désnek. A gazdaság gépműhelyében már szerelik a két kombájnra a BRAUD adaptereket, me­lyekkel a betakarítást végzik majd. A tavalyi egy helyett az idén két kombájn tarolja majd a kukoricatáblákat. Ta­valy már üzemelt a nagy tel­jesítményű terményszárító, amelyben a kukorica szárítása is történik. A munkaerőhiány miatt és a fizikai munka meg­könnyítése érdekében . a ter­melőszövetkezet vezetősége most a szárításhoz szükséges anyagmozgató berendezést szorgalmazza. A tavalyi sze­zonban előfordult, hogy egy vagy két lapátos hiánya miatt nem tudták a szárítótornyokat feltölteni. A kertészeti ágazat az idén gyengébb eredménye­ket produkált. Őszibarack­ból nagyon kevés termett, s ugyanez mondható el a paprikáról is, amelynél a fajtakorcsosodás jelei mutatkoztak. Az almater- més ezzel szemben nagyon jó­nak mutatkozik. A (váci Kossuth MGTSZ egyik legjelentősebb ágazata az állattenyésztés, és ezen be­lül is a hízómarha. Köztudott, hogy a váci járás hét termelő- szövetkezetének közös, szako­sított szarvasmarha-tenyész­tési vállalkozását fogja össze és irányítja a váci tsz. A nem nagy múltra visszatekintő kö­zös vállalkozás azonban máris kedvező eredményekkel ke­csegteti a társszövetkezeteket. A szakosodás értelmében a Kossuth Tsz a hízómarha előállításával foglalkozik, s ennek érdekében még az idén felszámolja a 90 da­rabot számláló, nagy érté­kű tehéntörzsállományát. A kooperáción belül hízómar­ha-alapanyagért átadják vala­melyik társszövetkezetnek. A jelenlegi tehenészet 100 férő­helyes istállójából alakítják ki a tervezett évi ezer hízott marha kibocsátásához elen­gedhetetlenül szükséges takar­mánykeverő bázisukat. A váci közös gazdaság egyi­ke azon keveseknek, amely ki­egészítő üzemét — a tavaly még 40 dolgozót számláló la­katosműhelyt — nem fejlesz­tette, hanem a lakatosműhely nyereségéből az alaptevékeny­séget, a mezőgazdasági terme­lést erősítette. Az élet is iga­zolta a szövetkezet vezetőinek jó elképzelését, hiszen az idén a megrendelések hiányában 40 helyett már csak 12 vasas szaketnbert tudnak foglalkoz­tatni. Az így feleslegessé vált dolgozók közül nem egyet a november elején üzem­be lépő váci AFIT-szerviz foglalkoztat tovább. A korszerű és nagy teljesít­ményű gépkocsijavító és kar­bantartó üzem nem ítéli „ha­lálra” a tsz gépkocsiszervizét, mert az nem csupán a lakos­ság igényeinek ellátására ké­szült. A mindössze négy munkást és egy adminisztrátort foglal­koztató szervizben — az éjsza­kai műszakban a szövetkezet erő- és munkagépeit tartják karban, meghosszabbítva ez­által élettartamukat, s növe­lik üzembiztosságukat. A gaz­dasági számítások még a ma­gángépkocsik csökkenése ese­tén is pozitív egyenleget mu­tatnak. Bognár János Autójavító és Fémipari Vállalat A név nem fedi a Elmentek az autószerelők — Ami másnak nem kifizetődő Költözne a „vezérkar“ is — Ingajárat Vác és Sződliget között Vácon már az üzem bejára­ta fölött nincs ott a nagy táb­la, melyen ez állt: Autójavító és Fémipari Vállalat. A válla­lat neve ugyanis nem fedi már a vállalat tevékenységét. Sza­bó Sándor, aki 1952, a meg­alakulás éve óta irányítja az üzemet, erről a következőket mondja: — Nemcsak azért számol­tuk fel a gépkocsijavító te­vékenységünket, mert az idén belép a nagy teljesítményű váci AFIT-szerviz, hiszen mi típuson kívüli — azaz lefu­tott típusú — gépkocsik javí­tásával és egyedi gépkocsi­szekrények készítésével fog­lalkozunk. Ez nem lesz az AFIT profilja. Az autójaví­tás megszüntetését elsősorban az indokolja, hogy tönkre­ment, szinte rommá vált az ideiglenesen felépített javító- műhely. — A gazdaságosság is köz­rejátszott? — Igen. A régi, elavult gébkocsik javítása, az alkatré­szek pótlása nagyon nagy szakértelmet követelt, s mi magas bérért jó szakembere­ket foglalkoztattunk. A válla­lat haszna viszont az évente valamivel több mint ezer gép­kocsi jávításából nagyon ke­vés volt, szinte a béreket is alig fedezte. Most az új AFIT- szervizhez több jó szakembe­rünk távozott. A megmara- dottakat más munkaterületen tudjuk foglalkoztatni. — Jelenleg mi a vállalat legfőbb profilja? — A különböző fémtömeg­A TÁRGYALÓTEREMBŐL Az idézést a börtönbe kézbesítették A 33 éves Szentandrási Ist­ván sok dolgot adott már az igazságügyi hatóságoknak. A mostani vádiratból kitűnt, hogy először a debreceni bíró­ság ítélte el csalásért négy hónap elzárásra. Szentesi já­rásbíróság: vagyon elleni cse­lekmény (3 év 6 hó), dombó­vári járásbíróság: két rend­beli csalás (egy év), sásdi já­rásbíróság: 82 (!) rendbeli csa­lás (10 hónap) és mezőcsáti járásbíróság: 21 rendbeli csa­lás (1 év és 5 hónap). Jelenleg Márianosztrán tölti legutóbbi büntetését. Oda kap­ta az idézést is az újabb tár­gyalásra — a váci járásbíró­sághoz. Ez alkalommal a váci járás­beli Szokolya községet sze­melte ki újabb csalásainak az elkövetésére. Múlik Andrásné- tól 270, Szirota Lajosnétól 300, ifj. Gelányi Andrásnétól 100 és Kata Józsefnétől 200 forint előleget vett fel azzal, hogy családi fényképeket, színes nagyításokat készít. Mindenütt nyugtát adott, de a képek csak késtek. Szent­andrási a pénzt saját céljaira elköltötte. Sürgették, ajánlott levélben kérték a képek kül­dését, de hiába. Megtették a feljelentést. Így lett a vád: négy rendbeli csalás. A bíróság újabb tanú be- idézését rendelte el és a tár­gyalást október másodikára elnapol,ta. (P.) cikkek nagy választékát ké­szítjük az ország minden ré­szébe. Legnagyobb megren­delőnk a MÜÁRT, amelynek alkatrésztároló ládákat gyár­tunk nagy mennyiségben, ezekhez szállítókocsikat is ké­szítünk. Ugyancsak ennek a cégnek útelzáró lámpákat szállítunk, de a különböző lámpák széles választéka ke­rül ki üzemünkből. A MÁV kalauz, szemafor és egyéb jel­zőlámpákat rendel tőlünk. Nagy mennyiségben készítünk különböző fémipari alkatré­szeket. A jászberényi Hűtő­gépgyárnak például mélyhűtő pult vázakat, s ezekbe reke­szeket, kosarakat. —Milyen problémákat, vagy plusz kiadást jelent önöknek, hogy a gyártó részlegük Szöd- ligeten, az irodaház és egy ki­sebb műhely pedig Vácon van? — Semmi esetre sem ideális állapot. Ha nagyobb megér­téssel találkozna igyekezetünk felsőbb szerveinknél, hogy a váci épületeket eladjuk, s he­lyettük a sződligeti telepen építsünk megfelelőt. Gondol­hatja mennyi plusz kiadás és létszám terheli ezt a kettőssé­get. A kettő helyett például négy raktárost, egy helyett két portást kell így alkalmaznunk és sorolhatnám a többit is. Egyszóval nagyon sokba van ez így nekünk — mondta Sza­bó Sándor igazgató. B. J. A nőbizottság meghívója A Hazafias Népfront Vác Városi Nőbizottsága értesíti a helyi asszonytársakat, hogy a Madách Imre Művelődési Köz­pont I. emelet 10. számú helyi­ségében szeptember 11-én, kedden 18 órakor klubnapot tart, amelyre az érdeklődőket szeretettel meghívja. EBUSZ-összefoglaló Az idén áprilistól augusz­tusig kétszáznegyvenen töltöt­ték szabadságukat IBUSZ-tár- sasutazás keretében külföldön. A nyári időszakban mintegy 80 egyéni utazó vette igénybe szolgáltatásaikat. A legtöbben Jugoszláviát és Bulgáriát ke­resték fel. Belföldre 35 csoportban 1600-an ut-aztak. A legkedvel­tebb helyek a fürdővárosokon kívül Sopron, Gyula és Pécs» Most indult két turnus Agg­telekre és Hortobágyra. Expressz-premier Váciak Lengyelországban Az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda szervezésé­ben harminc-egynéhány fia­tallal először indult Vácról külföldre ifjúsági turistacso­port. Megszervezéséért Len­gyel Erzsébetet, az SZMT kör­zeti könyvtárának vezetőjét illeti a dicséret. A Kötöttárugyárból, a Víz­művektől, a Gépipari Techni­kumból munkások, gépírónők, technikusok és idén érettsé­gizett diákok indultak el ki- lencnapos lengyelországi útra, látni, tapasztalni, élményeket szerezni. Volt, aki a saját pénzén utazott, volt, akit a vállalat vezetősége jutalma­zott meg ezzel az úttal. Az indulás estéjén valamennyien ott izgultunk a Keleti pálya­udvar várócsarnokában. A késő esti vonattal indul­tunk, és reggel értünk Krak­kóba. Diákotthonban száll­tunk meg. Kollektiven, kis csoportokban és egyénileg há­rom napon át jártuk a vá­rost. A Visztula partján sé­tálva, láttuk a krakkói al­konyt. üldögéltünk hangula­tos kis Kawarniákban, amik a mi eszpresszóinknak felel­nek meg. Lody Ez a szó mindenhova elkí­sért bennünket. Kis epizódok fűződnek hozzá. Finom, ízle­tes keverékből készítik a len­gyel fagylaltot. A Rynek Glownyn, Krakkó főterén, á bazár és képtár épületének árkádjai alatt akartuk először megízlelni. — Holodna krém — próbál­tuk körülmagyarázni, hogy mit kérünk. — Geretka — mondta a fel­szolgálónő és elsietett. —’ Nyi- ma — mondta aztán sajnál­kozva, amikor visszajött. El­fogyott, nincs már. — És az ott? — mutattunk a tőlünk negyedik asztalhoz egy fagylaltozó nénire. — Lody — mondta most már nevetve a fiatal felszol­gálónő. A krakkói galambok Muzsikálnak a dallamos szláv utcanevek. Ulica Kar- melicka, Stare sebskiego, Uli­ca Reymonta. A régi város­rész neve Stare Miasto. Vib­rál a város esti fénye, zajlik a forgalom, állnak az ódon templomtornyok. A Rynek Glownyn, Adam Mickievich szobra előtt tengernyi ga­lambsereg. A szobor lépcsőin fiatalok ülnek. Nem lehet tud­ni, hogy lengyelek, csehek, bulgárok, németek, szovjetek vagy magyarok. Sokféle az emberek nyelve, sötétszürke a galambok színe. Az emberek felírják egymás címeit, barát­ságot kötnek. A galambok szelídek, akár az ember te­nyeréből is esznek, ha leku­porodik hozzájuk. Ha elfo­gyott az elemózsia, egy dara­big még csapatostul tipegnek alkalmi vendéglátójuk után. Báthori István sírjánál Felfedezni az olvasó számá­ra Lengyelországot, leírni ne­vezetességeit nem az én dol­gom. Máshol és mások ezt már régen megtették, a tisz­telt olvasók is elolvasták, pn csak a felsorolásba kezdtem bele, hogy merre jártunk, de nehéz a szelektálás, gyakran meglazul a gondolatok zab­lája. Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem sírján lengyel és magyar nem­zetiszínű szalagok. Egy né­pes, magyar általános iskolai csoport épp a Himnuszt ének­li. Az országtól távol, a tör­ténelem és barátság e közel­ségében szívmelegítő. Mickie­vich, a lengyel Petőfi sírjánál csak állunk, nézünk és hall­gatunk. Viszonzásul talán egy szál virágot mi is hozhattunk volna. A negyedik napon Varsó felé, velünk utazó lengyelek az kérték, énekeljünk nekik népdalokat. Megpróbáltuk. Néhányszor sikerült is, de több volt köztük a műdal és a sláger. Ennek ellenére notesz­re való lengyelországi cím gyűlt össze, és nagy barátság­gal váltunk el egymástól a pályaudvaron. Interklub. Ezekben a gépzenétől hangos klubokban félhomály dereng, reflektorok sugara cikázik a zene ütemére, a filmvásznon rajzfilmek mulatságos figu­rái perlekednek, s kevered­nek komikus helyzetekbe. A parketten a zene ütemére rin­gatóznak a párok, vetítővá­szon felé fordulva. Az előtér­ben asztalok, székek mellett kávét, teát, gyümölcslevet fo­gyasztó, különböző nemzetek csoportjai, akik átülnek egy­más asztalához. Es mégis Varsó A varsói történelmi mú­zeumban német turisták kö­zött ülve megnéztük a leg­újabb, német nyelvű doku­mentumfilmet. Varsónak a né­metek által történt elpusztí­tásáról és a lengyelek által történt újjáépítéséről. A címe: És mégis Varsó. Csoportunk a Waved leié tart. — Hogy tetszik Varsó? — kérdezgetik tőlem a lengyel eszperantisták, akiket közpon­ti irodájukban meglátogat­tam. — Mit is mondhatnék? — tűnődtem. — Nappal is, este is élvezet végigsétálni a Novy Swiaton, Varsó Váci utcáján, a Visztula túlsó partjáról rá­csodálkozni az óváros piros cseréptetőire, válogatni a Mar- szalkowska és a Swietkoriska modern áruházaiban. Csopor­tunk tagjai egyik ámulatból a másikba estek a Vilanovi nyári palota, a lengyel Ver­sailles termeinek pompáját, parkjának szépségét látva Mégis számomra Varsóban a világváros lüktetése, a város újjászületése a nagy élmény, a lengyel nép teremtő erejé­nek hatalmas bizonyítéka. A varsói IL—18-as típusú repülőgép délelőtt 11 óra 20 perckor szállt fel velünk a repülőtérről. Alig több mint egy óra alatt értünk Buda­pestre. Végiggondolva a ki­lenc napot: Sikerült a váci premier. Kovács István

Next

/
Thumbnails
Contents