Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-07 / 183. szám
1973. AUGUSZTUS 7.. KEDD PEST meg rét kMívlap Ma már nincs csúcsidő Futóhomokon - rekordtermés BESZÉLGETÉS A HERNÁDI MÁRCIUS 15. TSZ PÁRTTITKÁRÁ VAl A kérdésre — hogyan dolgozik, mit csinál a tsz-pártszer- vezet a mezőgázdasági munkák dandárja: a betakarítás Idején — Kálmán Ferenc csúcspárttitkár széttárja a kezét. — Ugyanazt, amit egész évben. Egy korszerű mezőgazdasági nagyüzemben soha nincs, vagy ha úgy tetszik, januártól decemberig tart a csúcsidő. Márpedig a hernádi Március 15. Tsz korszerű mező- gazdasági nagyüzem! — Túlzás nélkül mondhatom, hogy a betakarítás legfeljebb a tagság húsz százalékát érinti. A többieket csupán annyiban, hogy a terméshozamoktól függ a természetbeni részesedésük. Hat párt- alapszervezetünk közül is csak egynek jelent közvetlen feladatokat az aratás-cséplés, s a tarlóhántás: a növénytermesztők és állattenyésztők alapszervezetének. No meg — természetesen — a csúcspárt- vezetőségnek. — Az állattenyésztőknek mennyiben van közük a betakarításhoz? — Közvetve. A magyarázat a párt szervezeti felépítésében rejlik, ami híven követi a gazdaság ágazati felépítését. Ahány munkaterület — ágazat —, annyi alapszervezet működik a termelőszövetkezetben. Ezért van közös alapszervezetük a növénytermesztési és állattenyésztési dolgozóknak a traktorosokkal, kombájnosokkal, fogatosok- kal, gépjavítókkal. Rájuk — épp a betakarítás jó előkészítése, zavartalanságának biztosítása, a szemveszteség megelőzése, s a zökkenőmentes szállítás érdekében — számít a gazdasági vezetés. Pihentetni a földet Hogy nem hiába, azt az alábbiak tanúsítják. A Március Í5. Tsz adottságai kedvezőtlenek, hiszen földjének túlnyomó része futóhomok. öt évvel ezelőtt még hat mázsa búzát arattak itt holdanként! — A szövetkezetben, megalakulása óta, a takarmánytermesztés dominált, s a gyenge minőségű földek színe-ja- vát — ha egyáltalán annak nevezhetjük — kukoricatermesztésre hasznosítottuk. Aztán szakembereink észrevették, hogy hiába a korszerű agrotechnika, a vegyszerezés, utóbb már ezeken a „legjobb” földeken is gazosodott a kukorica. Ügy döntöttek, hogy pihentetni kell a földet: egy-egy hagyományos kukoricaterületre — kísérletképpen — búzát vetni. Az idei volt az első kísérleti év, s remekül/ bevált: búzából 24, rozsból 17, tritiká- léból 20,3 mázsát takarítottunk be hektáronként. Futóhomokon — rekordtermés! Összesen 96 vagon gabonánk termett, 29-cel több,' mint amennyire a megszokott átlagoknál kjcsit merészebben tervezve számítani mertünk. Néhány évvel ezelőtt még talán zavart is okozott volna a vártnál ennyivel több termés learatása, kicséplése, szárítása és tárolása. Emlékezzünk csak a krónikus alkatrészhiányra, az órákig, napokig tartó gépállásokra; a szükségmagtárakra... — Az idén ezeket a gondokat már nem ismertük, hála a gyorsaságnak és a gondos munkaszervezésnek. Már a tavaszi' munkák idején felkészült az alapszervezet a politikai feladatokra. Ezt követte a csúcsvezetőség ülése, amelyen a főagronómus tájékoztatott a nyári feladatokról, a felkészülésről, a géppark helyzetéről, s a munkaszervezésről. Aztán jött a tsz-vezetőség ülése, amelyen meghatároztuk a természetbeni juttatások mértékét, figyelembe véve a közös gazdaság igényeit. Kimondtuk, hogy mivel a takarmánybúzára a téesznek is szüksége van, a tagság fele-fele arányban részesülhet a termésből : járandóságának 50 százalékát búzában vagy triti- káléban, 50 százalékát pedig rozsban kaphatja. E határozat elfogadtatása, megértetése a tsz-tagsággal — a kommunisták feladata volt. Régen: a gép — ma: az ember — Amikor megkezdődött az aratás, a gazdasági vezetők és a csúcsvezetőség tagjai —felváltva — állandóan járták a munkahelyeket. Mennyire más volt most a feladatuk, mint néhány éve, amikor itt is, ott is álltak a gépek, s nem győztünk ékszíjért, alkatrészért szaladgálni! Most az emberekről való gondoskodás került előtérbe: betartják-e a munkavédelmi előírásokat, van-e elegendő szódavizük, idejében ott legyen a vizeslajt, hogy megmosakodhassanak ebéd előtt. A következő feladat a tájékoztatás volt, az első félévi eredményekről, a betakarításról, a pénzügyi helyzetről, sa további tennivalókról. — A szokástól eltérően, az idén nem adtunk ki üzemi híradót, hanem — mivel személyi problémákban is kellett döntenie a tagságnak — részközgyűléseket hívtunk ösz- sze. Ezeket — persze — párt- csoport-értekezletek előzték meg, hogy a kommunisták véleményt nyilváníthassanak: kivel töltsük be az első félévben elhunyt vezetőségi tagunk helyét, s ki legyen a tsz-nőbizottság új elnöke. A részközgyűlésekre aztán Cserhát Pál tsz-elnök már magával vihette a kommunisták egyöntetű javaslatait. — A tájékoztatás ezzel nem merült ki. Most készítjük elő az ágazatonkénti termelési tanácskozásokat, amelyeken a dolgozók vitatják meg eddigi munkájuk eredményeit. Ezeket a negyedévenkénti termelési tanácskozásokat, a csúcspártvezetőség javaslatára, az idén rendszeresítette a gazdasági vezetés. Tapasztalataink szerint ugyanis az évi két közgyűlés egyre kevésbé töltheti' be a tagság alapos tájékoztatására, beleszólási jogának gyakorlására alkalmas fórum feladatát. A zárszámadó közgyűlés azért nem, mert mindinkább ünnepélyes jelleget öltött, a tervtárgyaló közgyűlésen pedig túl , sok szám, adat hangzik el ahhoz, hogy az emberek befogadhassák. Az ilyen negyedFüstfelhő a palotakertben évenként tartott, ágazati helyzetjelentések kevesebbet markolnak egyszerre, éppen ezért közérthetőbbek. „Testhez álló" pártmunkát Ha a közös gazdaságban nem is, a háztájiban azért ilyenkor van a munkacsúcs. Az, asszonyoknak különösen sok a dolguk ilyenkor: munka a közösben, a háztájiban, nyári szünet a bölcsődében, óvodában, s ráadásul itt a befőzés. Mi történik ilyenkor a pártmegbízatásokkal, hiszen a párttagok között sok a nő. A nyári hónapokra talán felfüggesztik a pártmunkát? — Ezt a „gyermekbetegséget” — szerencsére — régen kihevertük —, nevet Kálmán Ferenc. — Felfedeztük ugyanis az ellenszerét: a „testhez álló” pártmegbízatást, társadalmi munkát. A kommunisták legtöbbje tagja valamelyik szocialista brigádnak. Őket azzal bíztuk meg: ne csak résztvevői, motorjai is legyenek a mozgalomnak. Az idősebb elvtársakat, akik nem rendelkeznek nyolcosztályos végzettséggel, ezért magasabb politikai oktatásba sem tudnánk őket bevonni, arra kértük: legyenek a pártszervezet szeme, füle. Foglalkozzanak az emberekkel, gyűjtsék össze gondjaikat, orvoslásra váró panaszaikat. Például az alkalmazottakét, akiknek nálunk nincs szakszervezetük. Sok párttagunk dolgozik a különböző választott bizottságokban is. Mégpedig odaadóan, kommunista felelősséggel. A fiatalabbak az MHSZ-ben, az asszonyok a nemrég alakult önálló VörösT kereszt-szervezetben végeznek hasznos munkát. Száznégy kommunista van a termelőszövetkezetben : a tagság több mint tíz százaléka! Ma már elmondhatjuk: jelentős politikai erő. Nyíri Éva A szezon végi vásár első napján Nagyobb kínálat - nagyobb forgalom A tegnap kezdődött és augusztus 18-ig tartó nyári szezon végi kiárusítás és vásár első napján minden eddiginél nagyobb árumennyiség várta a vásárlókat, és a tavalyinál jóval nagyobb érdeklődés nyilvánult meg irántuk. Pest megye lakosságát fele részben látják el ruházati cikkekkel a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat, s körülbelül ugyanekkora részt vállal az ellátásból a 40 fogyasztási és értékesítő szövetkezet. A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat mintegy 13—14 milliós árualappal készült a vásárra, mégis jó néhány cikk várhatóan az első napokban elfogy. Dr. Békés Sándor áruforgalmi főosztályvezető a vásár első napjának első óráiban Pest megye egyik legnagyobb ruházati áruházát, a váci Dunakanyar Áruházat kereste fel, s tapasztalatai szerint az érdeklődés a tavalyit jóval meghaladta. Különösen sokan vásárolták Vácott a 40 százalékkal olcsóbban kínált női szandálokat, női fürdőruhákat és strandcikkeket, valamint a nyári női ruhákat és a 30 százalékkal olcsóbb férfi szandálokat, női és férfi fehérneműket. A vállalat érdi, a bevásárló- központban levő 214-es boltjában Gebauer László üzletvezető elmondotta, a legnagyobb érdeklődés a kötöttáruk és ezen belül is a női és a gyermek rövidujjú pulóverek iránt nyilvánult meg, a hétfő délelőtt forgalmának felét ezek adták. Sokan keresték a 30 és 40 százalékkal olcsóbb női és gyermek konfekció árut és a méterárut is. A vásár idejére behívták minden, szabadságon levő eladójukat, így a teljes létszám, 15 dolgozó szinte megállás nélkül a vásárlók rendelkezésére áll. Tegnap kora este már kitűnt, hogy a forgalom egy átlagos hétköznapnak mintegy négyszerese volt, 150 ezer forint értékű ruházati cikket adtak el. Miként az állami kereskedelemre, a szövetkezeti kereskedelemre is jellemző, hogy nem csupán nyári szezoncikkeket vontak be az árengedménybe, hanem jó néhány őszi jellegű ruhaneműt is. Pest megye egyik legnagyobb ÁFÉSZ-áru- házában — miként az Major Gyula, .a Nagykáta és Vidéke ÁFÉSZ kereskedemi főosztályvezető-helyettese elmondotta — várakozáson felüli volt a vásár első napi forgalma, több mint kétszerese a tavalyinak. Kétszer-háromszor egy-egy időszakra le is kellett zárni az áruház bejáratait — telt ház miatt. Saját kockázati alapjából a nagykátai áruház 700 ezer forint értékű árukészlettel készült az engedményes vásárra. Ehhez — az ő saját alapjából — a Kelet-Magyarországi Textilnagykereskedelmi Vállalat további 700 ezer forinttal járult hozzá. Erre az áruház újabb 150 ezer forinttal toldotta meg a 40—50 százalékos kedvezménnyel kínált árucikkek körét. A legnagyobb kereslet a női nyári ruhák és méteráruk iránt volt. Ezen az osztályon az első napi forgalom meghaladta a 100 ezer forintot. Ezután sorrendben a kötött- és divatárukat vásárolták a legtöbben, itt a forgalom meghaladta a 70 ezer forintot. A férfi és női cipőosztályon egyaránt 40—40 ezer forint értékű áru talált gazdára. Törökbálint, építőtábor Vasárnap: 600 mázsa A fehér sapkákon zöld betűíj felirat: Építőtábor — ATE KISZ — Gödöllő. A gödöllői Agrártudományi Egyetem építőtáborának fiataljai kezdtek parkrendezési munkába hétfőm helyben, a palotakertben. Szerszámokkal felszerelve érkeztek, kaszálják a füvet, nyesik a fákat és a bokrokat, égetik a gazt. Már az első napon nagy területet tisztítottak meg és a kupacokba gyűjtött gazt meggyújtották; füstfelhő szállt a park fád fölé. A hasznos rhunkát folyamatosan végzik a fiatalok. Cs. J. Bejárók, brigádok A Kertészeti Kutató Intézet törökbálinti tangazdaságában vasárnap is dolgoztak az építőtábor gimnazista lányai. Szabolcs, Vas, Zala, Csomgrád megyei fiatalok csaknem hétszá- zan szedték ' és csomagolták a gyümölcsöt. A vasárnapi mérleg: mintegy hatszáz mázsa zamatos, Ford fajtájú őszibarack. Hétfőn a hazai piacoíkra és a Szovjetunióba indítottók a gyümölcsszállítmányokat. A gazdaság a szegedi és a nagyatádi konzervgyárat is ellátja nagyobb mennyiségű őszibarackkal. Koppány György felvétele P est megyében nemcsak a fővárosba naponta ingázók száma hatalmas — mintegy kétszázezer ember —, hanem azok tábora is jelentős, akik megyei munkahelyüket utazva érik el. A váci gyárak dolgozóinak többsége nem váci lakos, a Csepel Autógyárban csak töredék a szigethalmi, azaz a' helyben lakó. Érthető tehát, ha a szocialista brigádmozgalom is újra meg újra szembénézni kényszerül a gonddal, amit éppen a Csepel Autógyárban — a forgácsológyárban — így fogalmaztak meg: ötöljünk ki látszat programokat, amelyek a bejáróknak is megfelelnek, vagy vegyük tudomásul, hogy ezeknek az embereknek nagy része a menetrendhez igazítja az életét? Ha csak az aűfógyáriak birkóznának e dilemmával, még rámondhatnánk: leljék meg az egészséges középutat. A dilemma azonban általános. Erről hallhattunk a váci Híradástechnikai Anyagok Gyára szocialista brigádvezetőinek — már rendszeressé vált — tanácskozásán., a Pest megyei Műanyagipari Vállalatnál viszont azt jegyezhettem fel, hogy ilyen értelemben igyekeznek különbséget tenni az ifjúsági brigádok meg az idősebbekből álló közösségek között. Azaz a kötetlenebbül élő fiatalok közös programjait jobban számon kérik, mint azokét, akik idősebbek, a család gondja is vállukon nyugszik, s idegesen várják az autóbuszt, amely jó néhány községbe, no meg . a fővárosba szállítja őket a munka végeztével. Kérdés — nekem ugyan nem, de a hivatalos elbírálóknak minden bizonnyal —, mennyire jogps ez a különbségtevés, összefér-e az igazságossággal, egyeztethető-e a szocialista brigád- mozgalom követelményéivel, elvi mércéivel? Ügy hiszem, igen! Ezt azonban meg kell indokolni. A Mechanikai Művek. egyik legjobb brigádjának, a Hámán Katónak, a gyakorlatából induljunk ki. Itt maguknak a tagoknak az a véleményük — s az nagy különbség, hogy maguk ismernek-e fel valamit, vagy felülről érkező biztatgatást fogadnak el —, hogy munkaidőn túl is jöjjenek össze, hozzák a családtagokat, mert így válhatnak igazán közösséggé. Igaz. Holott itt is bejárókról van szó, mégpedig elég széles körzetből. Hogyan csinálják? Ügy, hogy nem erőltetik a dolgot. Ezen van a hangsúly. Minden brigád végezzen annyit, amennyi erejéből, körülményeiből — tisztességéből, igyekezetéből — telik. Semmi értelme, elfogadható indoka az olyan összejöveteleknek, amelyeket ugyan bevezethetnek a brigádnaplóba, de amelyek alatt a többség lopva az órát nézi, mert „ha ez a busz is elmegy, akkor kiteszik a gyereket az óvodából ...” Még inkább ügyelni kell erre ott, ahol vonat, ritkán közlekedő autóbusz- járat hozza, viszi a dolgozókat, ahol tehát egy félórával tovább tartó program 2—3 órával későbbi hazaérkezéssel jár. Miért, nem tud meghozni ennyi áldozatot egy szocialista brigádtag? Akkor minek vállalta? Megfogalmazódhat ilyen kérdés? Sűrűn elhangzik. A következetesség, az igényesség, meg más hasonló, vélt elvek érvényesítése jegyében. A következetesség, az igényesség ugyanis aligha ölthet alakot olyasmiben, ami terhére van az embereknek, ami akadályozza normális életüket. Hiba, az igaszi közösségi érzés kialakulását nehezítő helyzet az, amiben csak azért tesz meg valaki valamit, mert röstel- li a többiek előtt a nemet mondást. Csak azért megy el velük a moziba, a munkásakadémia előadására, mert így kívánja a „regula”, s előtte, két napig, idegeskedve futkosott szom- szédtól-szomszédig, hol fogadnák be a gyereket... Vajon az eddig leírtakkal beletörődnénk abba, hogy a bejárók elvesznek a brigádmozgalom munkaidőn túli eredményeiből, törekvéseiből, terveiből? Nem az elvekből kell engedni. Sokkal inkább a merevségből. A brigádmozgalomnak nincs bibliája, szentírása; ne is legyen! Az élet adta változatosság, a körülmények diktálta ötletesség uniformisba kényszerítője az a vaskalapos- ság, amely formális elemek számonkérésével — hányszor voltak közösen moziban, megvitatták-e a filmek mondandóját, meghallgatták-e ezt meg amazt az előadást stb. — próbálja a szocialista brigádmozgalmat „gépi adatfeldolgozásra” alkalmassá tenni, azaz táblázatokba gyömöszölni. Nem a táblázatokon, hanem a mozgalmon a hangsúly! B ízzuk ezek szerint a brigádokra, mit tesznek munkaidőn túli idejükkel, programterveikkel? A merev elszámoltatás, a sűrűn, már-már moso- lyogtató ponfozgatás helyett — közös kirándulás fejenként hat pont... akkor is, ha a Margitszigeten voltak, s akkor is, ha teljes napon át Sopronnal ismerkedtek — segítség kell ezeknek a kollektíváknak. Módszerbeli támogatás, a programok megválogatásának lehetővé tétele, az időegyeztetésekre kiterjedő figyelem, sőt ,— mert jó néhány helyen mód van erre is — a gyári autó- buszjáratok némelyikének későbbi indítása. Ilyen és hasonló cselekedetek segíthetik, hogy a bejáró brigádtagok ne a programok terhét, hanem szükségességét, hasznát érezzék, értsék meg. Mészáros Ottó
