Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-05 / 182. szám

> 1973. AUGUSZTUS 5., VASÄRNAP res r UECrei VEZETŐK ÉS BEOSZTOTTAK Beszélgetés az irányításról Tízéves az atomcsend szerződés Hollai Imre külügyminiszter-helyettes nyilatkozata A vezetők 1970-es összlét- jáma: 307 ezer. Ha azonban zt számítjuk, hogy aki tény- iges utasításokat adhat, az 3 vezető — 900 ezerre becsü- k az irányító munkakörben olgozók számát Magyaror- :ágon. Csakhogy, aki vezető — be- sztott is: valahonnan, valaki ilügyel munkájára, ellen- •zi döntéseit, szemmel tartja pengéit és erényeit. o A Hazai Fésűsfonó- és '.övőgyár kistarcsai gyárá- ik igazgatónője nehezen áll Ítélnek. Sok a gond, nem nne jó most erről beszél- !tni, nehezen alakul ki a >lső irányítási rendszer, a yapjúmosó- és Szövőgyárat íolvasztották a Fésűsfonóba, csat fölbolydult minden, s út is mondjon ő a vezetés- •1, nincs szisztémája, nincs alakult módszere, egvsze- ien irányítja a termelést és isz. Werner Jánosné ki­nn esztendeje igazgató, har- incegy éve textiles, múltja, itinja van. — Mindenkit ismer? — Régebben nyugodtan ondhattam volna, nincs szá- omra ismeretlen arc a gyár­in. Ma nem merek ilyet ki- lenteni: évente kétszáz em- t cserélődik. Az biztos: a rzsgárdát jól ismerem. — Az örökké vándorló réteg a törzsgárda egy helyen, ukrán egymás mellett dol- zik. Hogyan fegyelmez az izgató, hogy intézkedései­I elégedettek legyenek a rá­dolgozok, de az újak azért menjenek el? — A kollektívával együtt gyelmezek. Sokszor ha le- tőség volna, fel sem ven- nk, aki három munka- nyvvel jelentkezik, de így Ivesszük, s megpróbálunk le mindent, hogy rendesen lgozzék. Ritkán sikerül. ;m a fegyelmi eszközök ámítanak. Az emberség. És légkör, ahová a dolgozó rül. — Mit ért jó munkahelyi lkör alatt? — Ahol befogadják az új íbert, törődnek vele, ahol a zetőkhöz bizalommal for- lhat bármilyen gondjával, lol a társadalmi szervezetek működnek, feladatukat el- ;ják, funkciójukat betöl- :. A vezetők a gyár életé- t mindent tudnak, s önma- któl állást foglalnak, vita- pesek. Kapcsolatuk van a lgozókkal, a gazdasági ve­tőkkel, s érvényesíteni' tud- í elgondolásaikat. — Mit kérnek öntől „fent- azaz a Hazai Fésűsfonó­Szövőgyár vezetői? — Eredményt. Megkapom a rt, a létszámot, s azzal el II érnem az eredményt. El- rják, hogy tartsam az előző i szintet, de leginkább, gy teljesítsem túl azt. Tud- t újra és újra beletaposni gázba, újat adni. — Mik ennek az akadályai? — A kooperálás, mely meg- lezíti az ütemességet, s egy- i a gazdaságos termelés ro- sára megy. A bérmunkák, a gyvállalati együttműködés lmunkra izgalommal jár, z-e elcsúszás, időben, foly- losan kapjuk-e az anyagot, gy a festőüzemnek állandó inkája legyen. — Mitől függ munkájának ere? — Hogyan áll mögöttem a ár — ettől függ leginkább | — Mit követel egy-egy be­tolt vezetőtől? — Ember legyen. Követel- í, de emberségesen. Támasz- djon a dolgozókra, a szocia- ;a brigádokra, irányítson nokratikusan. legyen kíván­a véleményekre, de érvé- ssítse akaratát és ne legyen iéző a hanyag munkát vég­ekéi szemben... Ne vesszen az utasításokban, mert ak- t mindenkinek minden ro­sta válik. — Mit tesz, ha panaszkodnak nek a dolgozók? — Előfordul, hogy hozzám dúlnak. Kérnek, panaszkod- k. Ha tudok, segítek. És be- rasok a vezetőjének, mert ti bíznak benne a dolgozói, likőr rögtön hozzám jönnek. — Hogyan ismeri meg be- ■.tottjait? — A feladatok végrehajtásá­ból, üzemük hangulatából, Sok az olyan vezető, aki mindent maga akar elintézni, a többiek semmiről sem tudnak, mert minden ügyet magánál tart. Nem tudja, hogy a funkciók­hoz feladatokat is kell adni. Figyelem az értekezletek ide­jén is az embereket. Nálunk mindenki megmondhatja a vé­leményét, sőt megkövetelem, hogy itt mondják el és kint le­gyenek egységesek. Nemrégi­ben a vezető testület együtt ment kirándulni a Csorba-tó­hoz, Szlovákiába. A vezérigaz­gatótól kaptunk három nap jutalomszabadságot. Sokat se­gít az így eltöltött idő is a megismerésben, a közösség összekovácsolásában. Nem sze­retem az „ijedős” vezetőket és az elvtelen kapcsolatokat. — Mit ért elvtelen kapcsola­ton? — Mikor valaki nem törődik semmivel, csak a saját érdeké­vel. Mindent úgy alakít az életében, ahogy neki a leg­jobb. — Véleménye szerint mi a legfontosabb a vezetők mun­kájában, akik egyben beosz­tottjai is? — A nyugodt munka, az al­kotó kezdeményezés. A kollek­tív vezetés további kibontakoz­tatása és a vállalati, egyéni ér­dekek jobb összehangolása. Egymás megbecsülése, előítéle­tek nélkül. © Szilágyi Dezső, az előfonoda üzemvezetője huszonegy esz­tendeje keresi Kistarcsán ke­nyerét, volt művezető, főmű­vezető, 1963-tól üzemvezető. — Hogyan egyezteti össze a hangnemet a tekintéllyel? — A következetes, de rész­leteibe menő ellenőrző munka az üzemvezető dolga. Nem al­kalmazom' az „előveszek va­lakit” módszert, szót értek mindenkivel, megértik, ha va­lami úgy nem mehet tovább, ahogy eddig. A hangom néha erősebb, de gépen dolgozónak utoljára 1964-ben adtam fe­gyelmit. Nyíltan, személy sze­rint bírálok — elég az. A fel­sőbb vezetés követelményeit, mégha lehetetlenségnek is tartom, elmondom, s a kollek­tívával karöltve igyekszem teljesíteni. Tekintélyt ez ad: vállalok népszerűtlen feladato­kat, és ember tudok maradni. Nem azt mondom, „kell”, csak annyit, „kellene”. Vállalati ér­dek, emberek — mondom —, mi mozaikja vagyunk a gyár­nak, de most rajtunk a világ szeme! ígéreteimet viszont megtartom, s gyakran dicsérek. — Mi a hatásköre? — Az elöfonoda minden ügyes-bajos dolgában én dön­tök. Felterjeszthetek valakit jutalomra, különleges kedvez­ményre. Pénz nincs a kezem­ben. — Miért bírálják? Mit érez hibájának? — Nyers vagyok. Goromba. De senkivel sem viselkedem elfogultan, ha jól dolgozik. — Mit érez elismerésnek? — Hát, az anyagiakkal nem vagyok megelégedve. De örü­lök, ha a főnökeim pozitívan értékelik a munkámat. Mikor jön valaki és csóválja a fejét, hogy „Szilágyi elvtárs”, ezek a tízéves gépek milyen szépek!” — Milyen elismerést ka­pott? — Háromszor lettem kiváló dolgozó, egyszer a könnyűipar kiváló dolgozója, kaptam igazgatói, vezérigazgatói, mi­niszteri dicséretet. — És a dolgozóitól? — Nekem tőlük az az elis­merés, ha őszinték, bíznak bennem. — Nem vágyott nagyobb tisztségre? — Elszakadnék a gépektől, az emberektől. Onnan szakad­nék el, ahova belegyökerez­tem. Nem belegyepesedtem, mert képzem magam állan­dóan. Nekem nem elég az író­asztal, jól érzem itt magam, i nem szívesen válnék meg et­től a poszttól. Nézze, mikor jöttek az olasz gépek, tanul­tam olaszul, hogy tudjak be­szélni a szerelőkkel. Most, amikor várjuk az új francia berendezéseket, tanulok fran­ciául, lefordíttatom a pros­pektusokat, hogy mire itt lesz­nek, konyítsak valamit hozzá­juk, s ha eljön az ideje, tud­jak utasítást adni, hogyan ápolják. Amit rám bíznak, azt elvégzem. Mikor éjjel, éjjel, mikor télen, télen. Teszem, amit kell. Nem fejbólogató módjára. Általában egyetértek azokkal az utasításokkal, ami­ket kapok. e Minden ember más. Sokszor egy-egy ember is másként vi­selkedik, ha beosztott, s ha vezető. A statisztika szerint 900 ezren irányítanak. Ketten beszéltek, gondjaikról, elkép­zeléseikről. Beosztottak, s vezetők egyben. .Magatartásuk azonban kiismerhető. Egyezők: mikor vezetők, s mikor beosz­tottak. Emberek. T. E. Tíz évvel ezelőtt, 1963. au­gusztus 5-én írták alá Moszk­vában, Londonban és Wa­shingtonban az atomcsend- szerződést. Az évforduló al­kalmából Hollai Imre külügy­miniszter-helyettes nyilatko­zatot adott Tóth Ferencnek, az MTI munkatársának. — A világ békeszerető erői tíz évvel ezelőtt a nukleáris korszak első nagy jelentőségű leszerelési, illetve fegyverzet­korlátozó intézkedéseként üd­vözölték az atomcsendszerző- dés létrejöttét. Jelentősége túlmutatott a szerződés tar­talmán. A szerződés — mint a nukleáris fegyverkezésre vo­natkozó első széles körű nem­zetközi megállapodás — a bi­zonyíték és a példa erejével hatott. Kézzelfoghatóan bebi­zonyította, hogy a nukleáris leszerelés és a fegyverzetkor­látozás útja nehéz, de járható út, és megfelelő nemzetközi egyezmények, megállapodá­sok révén lehetséges a fegy­verkezési verseny fékezése, az atomfegyverek elterjedésé­nek meggátlása és nem utolsó­sorban az emberiség természe­ti környezetének megóvása azoktól a károsodásoktól, ame­lyeket a légköri, a világűrbeli és a víz alatti kísérletek foly­tatása okozhat. — Tudományos mérések ki­mutatták az atomcsendszerző- dés kedvező hatását. Hatályba lépése óta összehasonlíthatat­lanul kisebb lett a földi légkör radioaktív szennyeződése. Ne­hezebben mérhető, de talán ennél is jelentősebb az a ked­vező hatás, amelyet az elmúlt tíz esztendőben az atomcsend- szerződés a nemzetközi életre gyakorolt. A nemzetközi erő­viszonyok megváltozása. mel­lett e szerződés is segítette a további leszerelési és fegyver­zetkorlátozási megállapodások létrejöttét, köztük az 1968-as atomsorompó-szerződés kidol­gozását. — Az atomcsendszerződést csaknem 120 állam írta alá, és mintegy 100 ország vált része­sévé, köztük a Magyar Népköz- társaság is. Az atomcsend azonban még nem teljes. Részben azért, mert az öt atomhatalom közül kettő — a Kínai Népköztársaság és Fran­ciaország — nem csatlakozott a szerződéshez, tovább foly­tatják légköri atomkísérletei­ket. Másrészt a szerződés ha­tálya egyelőre nem terjed ki a föld alatti atomkísérletekre. — Hazánk mint a genfi le­szerelési bizottság tagja tevé­kenyen részt vesz azokban az erőfeszítésekben, amelyek az atomcsend teljessé tételére irányulnak. — Az atomcsend teljessé té­teléhez a föld alatti atom­kísérletek megszüntetése is szükséges. A genfi leszerelési bizottságban az elmúlt évek­ben folytatott viták és eszme­cserék nyomán nyilvánvalóvá vált: az ellenőrzés nemzeti eszközei, közöttük a korszerű szeizmikus mérő- és észlelő- berendezések ma már elég fejlettek ahhoz, hogy ezekre' támaszkodva ki lehessen mon­dani a föld alatti kísérletek ti­lalmát is. Azok az ellenveté­sek, amelyek a helyszíni ellen­őrzés mellett érvelnek, a meg­állapodási szándék hiányának elkendőzésére szolgálnak. — Az évforduló, amelyen a tíz év eredményeit regisztrál­juk, egyben rávilágít azokra a további sürgető tennivalókra is, amelyek az atomcsend tel­jessé tételéhez szükségesek. — A fegyverkezési verseny megfékezéséhez és ennek so­rán a teljes atomcsendhez ve­zető úton is fontos szerepet tölthet be a leszerelési világ- konferencia. Hazánk támogat­ja a konferencia mielőbbi ösz- szehívását és minden olyan kezdeményezést, ami közelebb hozza világunkat a népek ál­tal annyira óhajtott általános és teljes leszereléshez. Kommunista orvos volt A z évfordulónaptár, az emlékezés egy orvos egyszerű névtáblájánál időzik ma. „Dr. Schönstein Sándor.’’ Ha él­ne, hetvenöt esztendős lenne, bete­geitől, a benne bízóktól s a nép legjobbjainak harcosaitól 28 éve, hogy örökre elbúcsúzott. 1898-ban Sátoraljaújhelyen született, a nagy család első gyermeke volt, hét testvére kö­vette. Ifjan látta az első világháborút, a har­cok közepette, 1916 őszén kezdte meg tanul­mányait a Budapesti Tudományegyetem orvo­si karán. Az ellenforradalom elüldözte ha­zájából, 1920-tól Prágában folytatta tanulmá­nyait, 1932-ben hazajött, s csaknem egy évti­zedig a Kaszab poliklinikán (a mai Orvosto­vábbképző Intézet) dolgozott. Már fiatal or­vos korától kezdve „egynek látta” a gyógyí­tást a társadalmi harccal. Alapító tagja volt a Magyar Szociáldemokrata Párt úgyneve­zett orvoscsoportjának. Az orvoscsoport egyik nagy sikere az ak­koriban szervezett jobboldali orvoskamara elleni fellépés volt. 1932 decemberében fényes külsőségek közt a Vigadó termében orvos­kongresszust tartottak, ahol Gömbös Gyula is megjelent. A kommunista orvosok közbekiál­tásaikkal, felszólalásaikkal Gömbös és a ka­mara ellen fordították a hangulatot. Sallai és Fürst perének statáriális bírósága ellen til­takozó aláírásokat gyűjtenek. Ez már sok volt a Szociáldemokrata Párt jobboldali vezető­ségének: feloszlatják az orvoscsoportot. Más formákat kellett keresni a harc folytatására. Schönstein cikkeket, tanulmányokat írt a Kommunisták Magyarországi Pártjának legá­lis lapjaiban, a 100%-ban, a Társadalmi Szemlében, a Gondolatban. Cikkei a kor ma­gyar társadalmának aktuális kérdéseiről szól­nak. A „Munkásifjúság és a nemi kérdés” cí­mű tanulmányáért perbe fogják, háromhavi fogházra ítélik. 1933. március 11-én a Társadalmi Szemle szerkesztőségében rajtaütésszerűen házkuta­tást tartanak. Az ott tartózkodókat, a többi közt Madzsart és Schönsteint is, letartóztat­ják. Az ügyészség vádirata hangsúlyozza: „... a tömegek részére forradalmi elméletet nyújtottak, a Szovjetunióban bevezetett rendszer mellett célzatos propagandát fej­tettek ki...” Schönstein szerkesztette a „Marxizmus” cí­mű füzeteket. Néhány nyomtatásban megje­lent száma kézről kézre járt az országban, szinte tankönyv lett az illegális pártcsopor- tokban-, s a forradalmi munkásmozgalom kü­lönböző szervezeteiben. A harmincas évek közepétől Szűcs István álnéven ír a Gondolatba, a párt legális fo­lyóiratába. 1939-ben kitört a máso­dik világháború, s ekkor háttérben kellett maradnia, illegalitásban dolgoznia. Tisza- földvárra megy OTI körzeti orvosnak, úgy gondolja, ott, szinte ismeretlenül tudja hiva­tását teljesíteni. Felesége — francia—német szakos tanárnő — követi férjét, 13 éves Ve­ra, 9 éves Péter nevű gyermekükkel. De a kör szűkült, a csendőrnyomozók elől nem tud elmenekülni. Nagykanizsára viszik, onnét a „hosszú utazás”, zárt vagonban Auschwitzba. Kisfiát azonnal, lányát később gázkamrába küldik. Az erős, kisportolt orvost Bergenbel- senbe viszik. 1945 tavaszán, a felszabadulás előtt néhány nappal egy SS-katona öli meg. Emlékét mélységes megbecsüléssel őrzik mindazok, akik ismerték, akik tisztelik az új és igaz gondolatok bátor hitvallóit. Volt munkahelyén, a mai Orvostovábbképző Inté­zet falán emléktábla őrzi nevét, s születésé­nek háromnegyed-százados évfordulója alkal­mából emlékalbum jelenik meg életéről. (KS) r T úljutott félidején a ta­nácsok középtávú terve is; első ízben készítettek ilyet, a termelő- ágazatokhoz hasonlóan, s ahogy ott, itt sem bizonyult szentírásnak a terv, sok mindenben áthúzta, meg­változtatta az élet, az új igény. Nem baj, ha a terv azért módosul végrehajtás köz­ben, mert még jobban iga­zodni kíván a lehetőségek­hez, adottságokhoz, követel­ményekhez. A terv azonban — amint arra a tapasztala­tok intenek — sűrűn azért ölt új alakot, mert felüle­tes, merev, papírízű volt. Tervezni bonyolult dolog, a tervezés: tudomány! Sajnos, igazán megtanulni ezt a tudományt csak a gyakor­latban lehet. Tanácsi vezetőkkel be­szélgetve megoszlanak a vélemények arról, vajon miben volt reális s miben irreális a maguk középtá­vú terve. Közrejátszanak a gondokban természetesen a tanácsokon kívülálló okok is — így például Vácott a tervezett, de a vállalatok egy részétől be nem folyt jövedelmek —, de az is, hogy a tanácsoknak, akár­csak az iparvállalatoknak, a mezőgazdasági üzemek­nek, még nincs gyakorlatuk az önálló tervkészítésben. Ezért történhetett meg pél­dául, hogy több nagyközség jelentős út- és közműfej­lesztési hozzájárulást terve­zett bevételei között, ám hoppon maradt, mert — egyrészt — a létesítmények nem készültek el időre, s így a hozzájárulás kivetésé­re sem kerülhetett sor, ha meg elkészültek — azaz másrészt —, maguk a ta­nácsok adtak részletfizetési kedvezményt, fizetési ha­lasztást.. L átszólag cáfolja a pénzszűkéről hallható örökös panaszokat, hogy az 1972. évi fejlesztési alapból összesen 169 millió forint pénzmaradvány volt található a tanácsok szám­láján az elszámoláskor, s ebből csak a nagyközségek — amelyek szerepköre fo­lyamai san növekszik a megye egész közigazgatásá­ban és településfejlesztésé­ben — 66 milliót mondhat­tak magukénak. Most van pénz vagy nin­csen? Éppen ez a kérdés mutat rá teljes fénnyel a tervezés jelentőségére. Mert igaz, mód nvílik például a költ­ségvetésen belül különböző átcsoportosításokra — s az illetékes tanácsok élnek is ezzel —. s míg ezek egv ré­sze pusztán technikai jelle­gű, azaz egyik elszámolási alrovatból ugyanazon ki­adási csoport másik alrova- tába kerül a pénz, a másik rész viszont a tervezés kri­tikája. Nem kevésbé a gyakorlati munkáé. A megyei tanácstagok gödöllői járási, városi cso­portjának vezetője fogal­mazta ezt meg nagyon ta­lálóan, amikor azt mondta: a pénz „kiharcolásáig” nagy az aktivitás, mindenki mo­zog, kér, követel, érvel, bi­zonyít, ám furcsa módon gyorsan megcsappan a tett- rekészség, amikor már ott a forint, amikor cselekede­tekre váltható át. Nagyon igaz! Jó néhány esetben meg­történt, hogy a központi forrásokból a kért összeget már igénybe vehette volna a helyi tanács, ám a beru­házás kivitelezése mégsem kezdődhetett meg, mert — a teljes költség húsz száza­lékát kitevő tartalékot — nem tudták letenni a taná­csok az előírt biztosítékot. Jogos a kérdés: miként gondolták a dolgot, amikor terveztek, amikor nekilát­tak a segítségkérésnek? Abban bíztak, addigra maid j csak lesz pénzük? A terve­zés azonban nem függhet a remények teljesedésétől vagy kudarcától. A terve­zés program, nem a jó len­ne alapon megjelölt felada­tok összefoglalása, hanem azoké, amelyeket ténylege­sen végrehajthatnak. A tervek nagyobb pontos­ságát, szorosabb kapcsola­tát a tényleges helyzettel és lehetőségekkel nem azért tartjuk elengedhetetlennek, hogy „szép legyen a bizo­nyítvány”, azaz ami a papí­ron van, azt teljesítettként kipipálhassák, hanem azért, mert a pontatlan tervezés, a bizonytalan tényezőkre való alapozás szinte beépíti a zavarforrásokat, akadá­lyokat a fejlesztési munká­ba, s megsokszorozódó ha­tásokat kelt. B írálni kell tehát a ta­nácsokat, amiért úgy készítették el a kö­zéptávú, majd az erre ala­pozott éves terveiket, aho­gyan szóltunk arról? Ter­mészetesen helye van a bí­rálatnak, a figyelmeztető — ha kell, elmarasztaló — ész - revéteieknek is a tanácsülé­sen, ahol áttekintik a kö­zéptávú terv végrenajtásá- nak eddigi tapasztalatait. A hangsúly mégsem a bírála­ton van, hanem a tanulsá­gok fölismerésén, a terve­zés módszereinek tökélete­sítésén, az okozatok is­meretében az okok fölkuta­tásán. Ma, a negyedik ötéves terv félidején túljutva, megállapítható, hogy a ta­nácsok beruházási, fejlesz­tési tevékenysége tervsze­rűbb, megalapozottabb, mint korábban volt. Ez a középtávú tervnek éppúgy betudható, mint a növekvő begyakorlottságnak. Éppen a javulás, a változás meny- nyisége és minősége az, ami magasabbra helyezi a mércét, többet követel, s nemcsak a majdani közép­távú tervnél, amelynek ki­dolgozását a következő öt­éves tervidőszakra a taná­csok rövidesen megkezdik. . hanem a mostaninál is. an­nak vérehajtásánál, végre­hajthatóságánál. M. O. Tervezés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents