Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-25 / 198. szám

2 "‘"xfCfotiSp 1973. AUGUSZTUS 25., SZOMBAT Lip, Lip, hurrá! 587 szolidaritási nyilatkozat 500 manőverező levél Csütörtökön impozáns módon jutott kifejezésre a széles körű szo­lidaritás a Lip-gyár dolgozóival: a televízió és a rádió dolgozóinak 24 órás sztrájkján kívül országszerte munkabeszüntetésekkel, gyűlések­kel és egyéb akciókkal juttatták kifejezésre a franciák milliói, hogy támogatják a besanconi óragyár munkásainak igazságos küzdelmét.- A miniszterelnökségen 587 küldöttség nyújtott át szolidaritási nyilat­kozatot. A besanconi gyár dolgozóinak képviselői és a kormány megbí­zottja közötti újabb tárgyalás időpontját még nem tűzték ki. Besanconban felháborodást keltett, hogy a gyár 150t) dolgozója kö­zül mintegy ötszáz pénteken reggel levelet kapott. A levélben közük velük, hogy újra alkalmazzák őket az óragyártó részlegben, „amely­nek újjáalakítása folyamatban van”. Charles Piaget, a Lip-gyári dol­gozók egyik szakszervezeti vezetője a levelek elküldését a dolgozók egységének megbontására irányuló manővernek minősítette. Wroclaw negyed százada FÓKUSZ Nyugat-Berlin NYUGAT-BERLIN ismét előtérbe került az utóbbi idő­ben, az európai enyhülési po­litika tárgyalóasztalainál. A tizenkét évvel ezelőtti „front­város” problematikája termé­szetesen már a múlté, de az NSZK-ban és Nyugat-Berlin- ben változatlanul léteznek erők, amelyek akadályozzák — Nyugat-Berlin különleges státuszára hivatkozva — a végső megegyezéseket az NDK és az NSZK, Csehszlovákia és az NSZK, valamint Magyaror­szág és az NSZK között. A magyar—nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok fel­vételéről folytatott múlt heti tárgyalásokon is Nyugat-Ber­lin okozott problémát: nem születhetett megállapodás a nyugat-berlini lakosoknak és hivataloknak nyújtandó NSZK-jogsegély tárgyában. Most kedden szintén e jog­segéllyel összefüggő kérdé­sekről tárgyaltak Berlinben az NDK és az NSZK képvise­lői. Itt sem sikerült megegye­zésre jutni és e tárgyalásokat október Il-én, Bonnban foly­tatják. A CSEHSZLOVÁKIA ÉS NSZK közti tárgyalások során e kérdés megoldatlan még, de Prága így is kész Brandt nyu­gatnémet kancellár szeptem­ber 6-i fogadására. Ugyanis a két félnek sikerült elkészíteni a kapcsolatok normalizálásá­ról szóló szerződéshez csato­landó, a humanitárius kap­csolatokról szóló levelet. A csehszlovák—NSZK szer­ződéshez csatolt külügymi­niszteri egyezmény kimond­ja, hogy a müncheni szerződés érvénytelenné nyilvánítása kiterjed Nyugat-Berlinre is. A szerződés leszögezi, hogy Nyugat-Berlint minden eset­ben be kell vonni a tudomá­nyos, műszáki, kulturális és • sportegyüttműködésbe, de hiányzik a kifejezett, .utalás arra, hogy a humanitárius kérdésekről 6ZÓ1Ó levélcse­rébe is be kell vonni Nyugat- Berlint. A CSEHSZLOVÁK FÉL kinyilvánította jószándékát, hogy az említett levél hatá­lyát ennek ellenére hajlandó kiterjeszteni Nyugat-Berlin­re is. Ennek nyomán már megállapodás jött létre abban a tekintetben, hogy az NSZK jövendő prágai nagykövetsé­ge miképpen látja el majd Csehszlovákia területén a nyu­gat-berlini lakosok konzulá- ris képviseletét, miképpen oldják meg továbbá a vízum­kiadást és az utazási okmá­nyok kérdését. Az NSZK azonban változatlanul ra­gaszkodik ama elfogadhatat­lan követelésének teljesíté­séhez, hogy a nagykövetség ne csak a nyugat-berlini lako­soknak, hanem az ottani in­tézményeknek is jogsegélyt nyújthasson. Az NSZK e kö­vetelése mellett kitartott ama csehszlovák érvelés ellenére is, amely egyrészt a négyha­talmi megállapodásból, más­részt abból a tényből indult lei, hogy a két állam között nincsen jogsegélyegyezmény, még kevésbé valamiféle ilyen megállapodás Nyugat-Berlin vonatkozásában. A BONNI TÖMEGTÁJÉ­KOZTATÁSI ESZKÖZÖK most pesszimista hangot ütnek meg a csehszlovák—NSZK állam­közi szerződés szeptember elejére tervezett prágai alá­írásának lehetőségét illetően, és ezzel összefüggésben — jogtalanul — a Nyugat-Berlin kérdésében elfoglalt csehszlo­vák elvi álláspontot kárhoz­tatják. Ezzel ellentétben az az igazság, hogy az NSZK azért támasztott és támaszt jogta­lan követeléseket Csehszlo­vákiával szemben Nyugat- Berlinnel kapcsolatban, hogy mindezzel precedenst teremt­hessen a más államokkal (köztük hazánkkal) folyó tár­gyalások számára. AZ NSZK E TAKTIKÁZÁ­SA azonban nem számíthat sikerre, hisz a még fennálló jogsegélyvita nem az állam­közi szerződés aláírásával, hanem „csak” az ezt követő diplomáciai kapcsolatok fel­vételével kapcsolatos. , Alacs B. Tamás Ha formailag nem is, tartal­milag a cífnben megfogalma­zott kiáltás zúg, hömpölyög keresztül-kasul Franciaorszá­gon. A legutóbbi hírek tovább­ra is arról tanúskodnak, hogy a besanconi Lip-óragyár dol­gozóinak drámai küzdelmét nemcsak helyeslő kiáltásokkal, hanem a szolidaritás megkapó megnyilvánulásaival támogat­ják Franciaország dolgozóinak legkülönbözőbb rétegei. Ennek érzékeltetésére álljon itt csu­pán két látványos, mert rend­hagyó példa: a Lip-gyáriakkal való közösségvállalás demonst­rálására huszonnégy órán ke­resztül szüneteltették munká­jukat a francia rádió és tele­vízió munkatársai és — erre még nem volt példa — figyel­meztető sztrájkot tartottak a párizsi tőzsde alkalmazottai. Jogos a kérdés: Franciaor­szágban, ahol távolról sem rit­ka a tőke és a munka ilyen összecsapása, miért váltott ki ilyen hatalmas visszhangot egy vidéki, besanconi gyár harca? Végül is a Lip nem valami or­szágos jelentőségű mammut- üzern, mindössze egy patinás, ismert nevű óragyár. A válasz kiderül, ha rövid visszapillan­tást szentelünk a történteknek. A besanconi üzem esztendők, óta gondokkal küzd. A tulajdo­nos, bizonyos Monsieur Fred Lip, régi, elavult módszerekkel lavírozott a bel- és főleg a kül­földi konkurrencia tengerében. Termelési, szervezési, kereske­delmi hibák követték egymást, elkerülhetetlennek tűnt a csőd. A munkások és alkalmazottak fölött megjelent az elbocsátás Damoklesz-kardja. Ekkor szán­ták rá a dolgozók magukat ar­ra, hogy megmutassák Lipnek és a világnak: a gyárat meg lehet és meg kell menteni. Szokatlan harci formát vá­lasztottak: egyszerűen meg­szállták a gyárat és átvették az igazgatást. Kitűnő eredmé­Az Al Hajat című libanoni lap hivatalosan még meg nem erősített értesülése szerint Fej­szál szaud-arábiai uralkodó hamarosan találkozik Szadat egyiptomi elnökkel. Ez a jelentés tovább erősíti azokat a manapság sokasodó kombinációkat, amelyek sze­rint „lassú, de érezhető” válto­zás állt be Szaud-Arábia kül­politikájának bizonyos vonat­kozásaiban. Ez a hatalmas te­rületű, de jórészt sivatagos és mindössze nyolcmillió la­kosú ország az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió után a világ legnagyobb olajtermelő és máris a legnagyobb olaj- exportőr állama. Termelése 1970-ben 176, 1971-ben 223 és tavaly már 285 millió tonna olaj volt. Szakértők becslése szerint ez a szédületes ütem a jövőben megtartja az évi legalább hu­szonöt százalékos növekedés szintjét. Ennek az elmaradott, feudális országnak a jövedel­me már most évi 4,4 milliárd, devizatartaléka pedig 3,3 mil­liárd dollár. 1975-re amerikai számítások szerint ez az ösz- szeg eléri az évi nyolcmilliár- det, 1980-ra pedig a húszmil­liárdot! Fejszál király tehát érthe­tően úgy érzi, van mit veszte­nie és minden irányban lépé­seket tesz, hogy megtarthassa ezt a dolláresőt. Öriási ösz­nyekkel. . A munkásvezetés százhúsz napja alatt eltüntet­ték a csődtömeg jelentős ré­szét. Augusztus 15-én azonban a hatóságok lesújtottak: csend- őrség szállta meg a gyárat. A nagytőkével összefonódott igazgatási apprátus nem is na­gyon titkolta, hogy veszélyes­nek tartja a Lip-gyári prece­denst. Ami történt a csődig, tipikus a mai Franciaországban. A ha­tóságok azt akarták megakadá­lyozni, hogy az ezt követő százhúsz nap is tipikus legyen. Ezért váltott ki országos ér­zelmeket — és akciókat — a besanconi óragyár dolgozóinak harca. A Szovjetunióba visszatérni szándékozó szovjet zsidókról ír a párizsi Le Monde pénteki számában a lap bécsi tudósí­tója. Bécsben jelenleg mintegy 200 szovjet zsidó várja, hogy visszatérhessen a Szovjetunió­ba. Eddig 32-en kapták meg a hazatérési engedélyt. A Szovjetunióban — mond­ják — az alkotmány rögzíti az emberek közötti egyenlőséget, mindenki tanulhat, szabadon dolgozhat szalunájában. Ezek­ből és a hasonló kedvező nyi­latkozatokból kiindulva a cikk­író rámutat: a kivándoroltak mindannyian egyhangúlag el­ítélik az izraeli propagándát. „Izraelben és a nyugati orszá­gokban élő barátaink leve­leikben mindig hívtak min­ket. Valamiféle pszichózis fo­gott el bennünket. Elutaz­tunk, de nem fogtuk fel, hogy 'mit teszünk.” Miért nem tudtak megma­radni ezek az emberek Izrael­ben? — teszi fel a kérdést a szegekkel fejleszti hadseregét, amelynek — Tel Aviv tiltako­zása ellenére — Washington a minap adott el ultramodern Phantom vadászbombázókat; kerek ötven darabot! A király tudja, hogy reakciód rezsimje nem várhat mástól komoly támogatást, mint az Egyesült Államoktól. Az utóbbi időben azonban azt is felismeri, hogy Amerika barátsága otthon és az arab világban, számára az egyik legnagyobb veszély for­rása. Ezért döntött úgy a rijadhi vezetés, hogy a jövőben poli­tikája árnyaltabb lesz és — az eddig is létező anyagi támoga­táson túl — politikai gesztu­sokat is tesz az Izraellel köz­vetlenül szemben álló „front­országok” felé. Ezzel számítása szerint O csökkenti egy rendszere ellen irányuló puccs le­hetőségét és © zsarolhatja Washingtont is az olajjövedelem része­sedési arányával kapcsolatos tárgyalásokon. Yamani, a király olajminisz­tere már az év elején úgy nyi­latkozott, hogy az Egyesült Államoknak szállított olaj „nem lehet független politikai tényezőktől". A S„adattal való találkozásnak már a híre is arra utal, hogy Fejszál, leg­alábbis egyelőre, folytatni kí­vánja a lassú, óvatos válto­zások politikáját. N incs semmiféle statisztika arról, hogy az idei nyár meg ősz Lengyelországot járó magyar turistái közül há­nyán vannak, akik Krakkó meg Varsó, a tengerparti Gdansk meg Szceczin után el­mennek Wroclawba is. S ha nincs meg a teljes szám, hogy lenne a részadat, például az: mennyi volt a huszonöt esz­tendős magyarok száma az ősi lengyel város idei látoga­tói közül. Pedig érdekes do­log lenne tudni, hányán vol­tak, s még izgalmasabb: meg­kérdezni egyiket-másikat, észébe jut-e, hogy éppen ak­kor, amikor ő született, indult el útjára egy nagy és diadal­mas mozgalom is, éppen ab­ban a városban, ahova világ­járó vágya elvitte. Mert negyed százada, hogy az értelmiségi világkongresz- szussal tulajdonképpen meg­született a nemzetközi béke­mozgalom, s a wroclawi talál­kozóra készülődve itthon ná­lunk, a magyar békemozga- iom. Negyed század múltán éppen magyar békekongresz- szusra készülődve és a béke­érők nagy moszkvai találkozó­ja előtt egyszerre csak felvil­lan az emlékezetben az az 1948-as lengyel város, az az 1948-as hangulat. Felvillan, s Le Monde tudósítója, és az egyik Bécsben élő kivándorolt szavaival azonnal válaszol is rá: „Izraelben nem érezni semmi emberi melegséget, csak a pénzt, az üzletet be­csülik meg. Nálunk, Grúziá­ban, teljesen mások az erhbe- rek közötti kapcsolatok. Ügy gondolom, hogy az, aki szocia­lista országban élt, soha sem tud megszokni egy mps vilá­got”. mindjárt tűnődésre is készte­ti az embert: a milliók hal­latlan derűlátásának, harci bátorságának erejéről kell el­gondolkodnia. H ogy is volt az akkor 1948- ban? Wroclawban a vi­lág sok országából össze­gyűlt értelmiségiek egy vi­gasztalannak tynő romváros kísértetvilágába érkeztek, és a döbbenettől szinte szótlanul tették meg első sétáikat a vá­rosban — ha felkelt a szél, törmelék pora szállt kilomé- terhosszan az egykori belvá­ros felett. Egy vén középkori kőtoronynál a kísérők a ma­gasba mutattak: ott volt va­laha a lengyel sas ... Este, a békeküldöttség első találkozó­ján Iréné Joliot-Curie és Ju­lian Huxley az atombomba veszedelméről beszélt, és még vacsora közben is, az ülése­ken a majd ötszáz párizsi és moszkvai, chicagói és varsói, athéni és budapesti küldött azt mondta: nem szabad, hogy valaha is más városok he­lyén olyan iszonyú rommező legyen, mint a vendéglátó Wroclaw helyén; nem szabad megengedni, hogy új világhá­ború tüzét gyújtsák ki gonosz erők. Negyed százada csak. De ebben a negyed században fa­gyasztotta be az emberi re­ményt hosszú esztendőkre a hidegháború. Ebben a negyed században hulltak bombák Hanoi és Phenjan otthonaira, ebben a negyed században vert fel fegyverzaj dominikai, angolai, alexandriai éjszaká­kat, hogy csak egynéhányra emlékezzünk a „helyi hábo­rúk ” közül. Mint ahogy en­nek a huszonöt esztendőnek történelmi összegezésében min­den bizonnyal a legfontosabb események közé keli illeszteni a másik oldalon azokat az aláírásmilliókat, amelyeket például a stockholmi békefel­hívás alá vagy az atomfegy­ver-kísérletek betiltásáért megfogalmazott felhívások alá írtak japán tustollal, belga ceruzával, amerikai golyóstol­lal — latin betűkkel, drill írással vagy arab írásjegyek­kel. A negyed század elsősorban persze, a világhistória menetében azt a megje­lölést kapja: a szocialista or­szágok megerősödésének ko­ra, szövetségük kialakulása az elért vívmányok kiteljesítésé­re és védelmére. De emellett a tegnapi térképek pirosra festett angol, lilára színezett francia meg zölddel jelölt spa­nyol gyarmatai helyére önál­ló új országok sorának nevét kellett berajzolni. Ez volt az a negyed század, amikor a szocializmus világ- rendszerré vált, és a gyarmati rendszer szétbomlása kétfelől is segítette ennek az új, vi­lágméretű népi mozgalomnak, a békemozgalomnak erősödé­sét. Ez volt az a negyed század, amelyben, ki tudná megmon­dani hány gyűlésen, őszintén és szenvedéllyel szólalt meg magyar földön is a milliók gondolatát kifejezve a béke­akarat, a szembeszállás a há­borúra spekulálók terveivel. Jó volt tudni, hogy a magyar békemozgalom része az egész­nek, a világmozgalomnak — annak, amely első találkozói egyikére éppen 25 éve ültösz- sze egy akkor még a háború irtóztató sebeit mutató len­gyel városban, Wroclawban. S zinte bizonyos, hogy egy sincs a huszonöt eszten­dős magyar turisták kö­zül, aki az újjászületett, gyö­nyörű Odera-parti lengyel nagyvárosban sétálgatva, er­re is gondolna. De így van jól — hogy békén és vidáman járják ma a huszonöt évesek Európa nagyvárosait, Berlint vagy Belgrádot, Budapestet, Prágát és a Louvre vagy az Ermitázs termeit, a Colosseu­mot vagy Várna modem szál­lodasorát nézegetve. Ez — nem is kevéssé — a velük egyidős, az emberiség lelkiis­meretét ébresztő békemozga-i lomnak is köszönhető. Gárdos Miklós Vásárlóinknak ajánljuk az olcsó, praktikus, BŐVÍTHETŐ LÁBAT LAN I HÉTVÉGI HÁZAT Alapterülete: 11,96 m2, padozattal, üvegezve készül. Ara: 17 800 Ft. ♦ 17,97 nr-re bővítve ára: 23 100 Ft. Kizárólagos forgalmaz^: BUDAPEST KÖRNYÉKI TUZÉP VALLALAT Budapest Vili., Práter u. 22. Telefon: 141—256. Sorgarázsnak is ajánljuk a LÁBATLAN I GARÁZST Alapterülete 15 m2. Kiváló hőszigetelésű. m Ara: 9150 Ft. ♦ Forgalomba hozza: a I BUDAPEST KÖRNYÉKI TUZÉP VALLALAT Budapest Vili., Práter u. 22. Telefon: 141—256. Kérjük, tekintse meg a szentendrei Pap-szigeten, a kemping területén hétvégi faház- és nyaralóház-bemutatónkat. Reméljük, hogy ajánlatunk megnyeri tetszését, és a közeljövőben vevőként üdvözölhetjük. Fej szál király és a „front-országok" BÉCS Kétszázból harminckettő...

Next

/
Thumbnails
Contents