Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-19 / 194. szám
2 ““kJCítBop 1973. AUGUSZTUS 19.. VASÁRNAP VOLT ES LESZ Magyar kezdeményezés a nemzetközi problémák rendezésére Péter János kaposvári beszéde Péter János külügyminiszter tegnap a Kaposvárott rendezett alkotmányünnepi nagygyűlésen mondott beszédének bevezetőjében a nemzeti és a nemzetközi ügyek szoros ösz- szefüggéseiről szólt. Kijelentette: — Nem szolgálhatja eredményesen nemzeti ügyét senki úgy, hogy figyelmen kívül hagyja a nemzetközi ügyeket, a nemzetközi helyzetet. Ugyanakkor nem viheti előre a nemzetközi ügyeket sem az, aki elhanyagolja az egyes nemzetek és saját nemzete ügyét. Ugyanúgy összefüggnek egymással a nemzeti és nemzetközi ügyek, mint ahogyan a bel- és külpolitika összefügg. Péter János részletesen elemezte a nemzetközi viszonyok javulásának tényezőit, eseményeit, s rámutatott: az enyhülés, a javuló légkör alapvetően azt jelenti, hogy a nemzetközi erőviszonyok megváltoztak — a béke, a haladás, a társadalmi fejlődés, a szocializmus javára és az imperializmus, a kolonializmus, a kapitalizmus rovására. Túlzás veszélye nélkül mondható — jelentette ki —, hogy a történelem során a tartós béke szempontjából a nemzetközi helyzet soha olyan jó nem volt, mint most. Ennek alátámasztására felidézte: — Megkezdődött az agresz- sziók felszámolása és a vitás kérdések rendezése — Vietnam, Indokína, a Közel-Kelet ügyében. Következetes tárgyalások folynak a fegyverkezési Verseny korlátozására. Európában — ahol a szembenálló felek legfőbb katonai erői néznek egymással farkasszemet és ahol a legközvetlenebb lehetne az új világháború veszélye — megindult a biztonsági rendszer előkészítése. Ma az a fő feladat, hogy megszilárdítsuk az eddigi eredményeket, és azokat megváltoz- tathatatlanokká tegyük. — A kedvező eredmények elérésében — hangsúlyozta Péter János — a Magyar Nép- köztársaság is részt vett. Először is az európai viszonyok javításával. Szoszédainkkal most olyan jó a viszony, amilyen a történelem során soha nem volt. A nemzetiségi kérdést úgy kezeljük, hogy a nemzetiségek ne elválasztó, hanem összekötő tényezők legyenek közöttünk. Szólt a továbbiakban arról, hogy szélesebb területen is küzdünk a békés megoldásokért, s ennek példájaként említette jelenlétünket a vietnami ellenőrző bizottságban. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzetközi viszonyok még terhesek további problémákkal, veszélylehetőségekkel is. Utalt arra, hogy a feszültségek bármikor kiújulhatnak; az atom- és termonukleáris fegyvereket az imperialista hatalmak még újabb zsarolásokra használhatják; az atomfegyverkezési versenyt nem egy újabb állam fokozhatja, új államok válhatnak atomhatalommá; vannak a hidegháborúnak hívei, akik a nemzetközi érintkezésnek a mostani új szakaszát is a feszültségek felújítására kívánják használni. Elmondta Péter János, hogy a mai kedvező eredmények nemzedékek szívós munkájának és harcának köszönhetők. Az eredmények megszilárdításához és újabb eredmények eléréséhez további szívós munkára és harcra van szükség. Ennek kapcsán kifejtette: — A nemzetközi politikai életben ma az a fő feladat, hogy a mostani kedvező jelenségeket visszafordíthatatlanok- ká tegyük. Vannak az utóbbi évek. évtizedek politikai fejlődésében olyan eredmények, amelyek máris visszafordítha- taüanok. A volt gyarmattartó hatalmak soha többé nem tudják visszaállítani gyarmati uralmukat felszabadult egykori gyarmataikon. Az imperialista hatalmak soha többé nem tudják visszahódítani vilag- uraimi helyzetüket. A szocialista világrendszer végérvényesen és visszafordíthatatlanul — a történelem lényeges formáló tényezője. Valószínuteg az is végérvényes igazság, hogy amint soha nem volt, sona nem is tesz még egy olyan haditechnikai nagyhatalom, mint amilyen a termonukleáris fegyverzetű Szovjetunió és mellette az Amerikai Egyesült Államok. Számos alapvető kérdésben tehát végérvényesek az elért eredmények. Nagy kérdés azonban, hogy a nemzetközi feszültség mostani enyhülése után nem következik-e újabb feszültség. Ennek a veszélye fennáll, de meg lehet akadályozni. Ez ma a fő nemzetközi feladat. Az enyhülés mai jelenségeinek tartósításához, az enyhülés irányába mutató további új eredmények eléréséhez teendőként azt említette a külügyminiszter, hogy tovább kell erősíteni az eddigi eredmények legdöntőbb tényezőit, hasznosítani, a jövőre alkalmazni az eddigi tapasztalatokat. E fő tényezők és legfontosabb tapasztalatok taglalásakor egyebek között ezeket mondta: — A legdöntőbb tényező az erőviszonyok megváltozása. Alapvető szerepe az erőviszonyok meghatározásában — a sok fontos tényező közül — a társadalmi igazságnak van. A Szovjetunió akkor is — például a polgárháborúban — győzött ellenfelein, amikor fegyveres túlerővel állt szemben. A társadalmi igazság mellett a mai erőviszonyok arányának meghatározásában sok más tényező között leglényegesebb a katonai és haditechnikai erőhely- zet. A mai kedvező nemzetközi viszonyok. kialakításában a Szovjetunió termonukleáris fegyverzeti ereje a legközvetlenebb hatótényező. Európa mai enyhült légkörét a viszonylagos katonai és haditechnikai egyensúly biztosítja. Ha az imperialista hatalmak bármilyen halvány mértékben fölényben éreznék magukat a Szovjetunióval szemben, akkor a jelenlegi európai kiegyensúlyozott légkör azonnal megváltozna. Ezért volt a magyar delegáció olyan óvatos a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon. Beszéde befejező részében Péter János foglalkozott a nemzetközi erőviszonyok alakulásában szerepet játszó szubjektív tényezőkkel, hangsúlyozottan szólt a szocialista országok együttműködésének fontosságáról, az egyes szocialista országoknak a közös cél érdekében tett önálló kezdeményezése szükségességéről. Kijelentette, hogy Magyarországnak is volt és lesz is kezdeményezése a nemzetközi problémák rendezésére. Végül ezeket mondta külügyminiszterünk: — A mai kedvező nemzetközi viszonyok kialakításában a Magyar Népköztársaság is részt vett mind belpolitikájával, mind külpolitikájával. Itthon tovább folytatjuk eddigi belpolitikánkat: növeljük mind a demokratizmust, mind a szocialista centralizmust, s .a kettő egymást segíti. Külpolitikánkban elősegítjük az európai biztonság megszilárdítását, Vietnamban a fegyverszünet békévé változtatását, a Közel- Keleten a politikai rendezést tárgyalások útján, a leszerelésre irányuló tárgyalásokat az ENSZ-ben és minden fórumon, segítjük az összes szocialista országok kölcsönös megértését, a szovjet—amerikai viszony további javulását, a termonukleáris háború veszélyének végérvényes kiküszöbölését. A Szovjetunió vezetésével a szocialista országok közössége elérhetővé tette az emberiség ősi álmának, a háború nélküli világnak a megteremtését. Ha jól dolgozunk itthon, ha jól ápoljuk nemzetközi kapcsolatainkat, akkor a tartós béke aranykorát teremtjük meg közös erővel. Az ostromlott kambodzsai főváros, Phnom Penh: katonai jármű, elefánt, riksa ... Olasz gyárfoglalók Rómában, a dolgozók által két éve elfoglalt Aerostatica gyárban. A bal oldali felirat szerint »a munka nem privilégium, hanem jog”. Fock Jenő Moszkvában, Nagy János Bonnban járt Mit jeleznek a besanconi órák? Nixon: „tengeri kígyó”, nyugat-európai körút és indokínai doktrína Közel-Kelet „szenzációi” Kép a közel-keleti BT-ülésrői: fent Tekoah, Izrael, lent Adouard Ghorra, Libanon állandó ENSZ- kép viselője. A Biztonsági Tanács szerda este egyhangúlag elítélte Izrael légi agresszióját, az Irak által bérelt utasszállító Libanonból történt elrablását. A Benghaziból Bejrutba tartó MEA arab utasszállító repülőgépet Mohammed Altuni líbiai fiatalember kényszerítette az izraeli, lodi repülőtérre való leszállásra. Képünkön: Mohammed Altuni — izraeli rendőrök között. Phnom Penh térségében, a Veal Sbou-i pagodában aknavető-tisztogatás — pillanatnyi harci szünetben. Augusztus 15-e Nyugat- Európában a nyár közepének számít. Ilyenkor a dolgozók többsége szabadságon van, vagy éppen akkor kezdi, vagy a végén jár. A világ az idei augusztus 15-ét azért várta feszülten, hogy valóban megszüntetik-e az amerikaiak Kambodzsa bombázását úgy, ahogyan a washingtoni törvényhozás előírta. Közben ki figyelt oda olyan jelentéktelennek látszó eseményre, mint hogy a svájci határ közelében fekvő francia kisváros, Besan- con óragyára előtt, amelyet munkások tartottak elfoglalva, rohamrendőrök gyülekeztek .,. A Lip-óragyár bevonult a francia munkásmozgalom történetébe: a tőkések által csődbe vezetett gyárat a munkások hónapokkal ezelőtt megszállták, és saját hasznukra, saját kockázatukra folytatták a termelést! A kormány augusztus közepéig várt a kemény ellenlépéssel. Párizsban arra számítottak, a szabadságolások idején a munkásság nem tud és nem akar visszavágni. (Párizsi tudósítói éveimből sok személyes élményt őrzök: a frank leértékelése, adóemelés és megany- nyi népszerűtlen intézkedés augusztus 15-e körül történt, abban a reményben, hogy a munkásosztály a vakáció idején képtelen a cselekvésre...) Most mintha elszámították volna magukat azok, akik augusztus 15-ére időzítették a Lip-gyár „visszafoglalását”, a munkások erőszakos kiűzését. Az akció felháborította a dolgozókat, akik már eddig is ro- konszenvükről biztosították a Lip-gyáriakat. A szolidaritási sztrájkok olyan arányúak, amilyenekre nem volt példa két évtizede ilyen.^augusztusi csendben s melegben. Ugyanakkor más szociális feszültség is forróvá teszi a francia nyarat: a gyáripar egyes szektoraiban érződik a valutaválságok kedvezőtlen hatása (a cipőiparban gyárakat zárnak be, a repülőgép- gyártásban munkáselbocsátásokat terveznek), a mezőgazdaságot pedig a Közös Piacon jelentkező új ellentétek ingatják meg. Az igazság az, hogy az úgynevezett mezőgazdasági közös piac eddig a francia földbirtokosoknak kedvezett. Az angolok belépése után a nyugatnémetek, akik eddig a közös mezőgazdasági áralakulásnak inkább csak a terheit viselték, a mostanáig érvényes mezőgazdasági politika felülvizsgálatát kezdték követelni. (Az angolok támogatásával...) Párizs ingerülten válaszolt, Chirac földművelésügyi miHétfő: A chüei kormány határozott Intézkedésekkel igyekszik letörni a szállítási sztrájkot — Líbia amerikai olajtársaságot államosított. Kedd: A francia rohamrendőrség kiűzte a munkásokat a besanconi Lip-gyárból — Jaro- szewicz lengyel miniszterelnök Moszkvában. Szerda: Leonyid Brezsnyev beszélt Alma-Atában — A Biztonsági Tanács határozatban ítélte el Izrael légi agresszióját — Az amerikai légierő megszüntette Kambodzsa bombázását. Csütörtök: Nixon tévébeszéde a Watergate-ügyröi — Bonnban lezárult a magyar—nyugatnémet tárgyalások első szakasza. Péntek: Fock Jenő hazaérkezett Moszkvából — Megnyitották a sziriai—libanoni határt. Szombat: Csökkenő hevességű harcok Kambodzsában — Űjabb francia atomkísérlet készül. niszter leszedte a keresztvizet a bonni kormányról. S ki tudja, lehet, hogy igazuk van azoknak a találgatásoknak, hogy a párizsi politikai körökből szolgáltattak muníciót Carstens CDU-vezérnek a Brandt-kormány elleni támadásaihoz. (Emlékezetes, hogy Carstens azzal vádolta a szociáldemokrata és szabad demokrata vezetőket, hogy Nyu- gat-Németország semlegesítését készítik elő, ami — szerinte — például a francia szövetségesek bizalmatlanságát is kihívta ...) Pedig Pompidou elnök a brógancon-i erődben, a Földközi-tenger partján üdülve éppen azon elmélkedett — így mondják bizalmasai —, hogy szeptemberben a szokásos sajtókonferenciáján egy nagyszabású „európai és atlanti tervet” terjeszt elő. Megteszi-e most, hogy országában belső nyugtalanság jelentkezik, nemzetközi téren pedig bizonyos elszigeteltséggel kell számolnia. (Amit a csendes-óceáni kísérleti atomrobbantások folytatása éppenséggel nem enyhít...) A héten kiszivárgott, hogy a NATO az ősszel valóban „ünnepélyes deklarációt” készül kiadni, ami hozzávetőleg á Kissinger által emlegetett „új atlanti chartának” felel majd meg. Az „ünnepélyes deklaráció” fényét csak növelné, hogy Richard Nixon jelenlétében adnák ki, akkor, amikor az amerikai elnök rég beharangozott nyugat-európai kőrútján Brüsszelbe, a NATO központjába érne. Nixon a héten nagy televízióbeszédben próbálta elterelni az amerikai polgárok figyelmét a Watergate-ügyről, es az ország problémáiról beszélt. A Fehér Ház ura láthatóan arra számít, hogy a közvélemény előbb-utóbb megunja az örökös „leleplezéseket”, belefásul az egészbe, amikor már nem tudja követni a tengeri kígyóhoz hasonló, botrányos ügy teker vényeit. Az amerikaiak augusztus 15- én ugyan valóban abbahagyták a kambodzsai terület bombázását, de Washington most a saigoni rezsimet buzdítja arra, hogy nyújtson segítséget a Lón Nol bábkormány fenntartásához. A „Nixon-döktrina” szerint „ez az indokínaiak háborúja” .. A Közel-Keleten az egymást követő légi kalózkodások szolgáltatják a látványosságot, de nyilvánvaló, hogy az ilyen szenzációk csak a tényleges problémák megoldatlanságát hivatottak elkendőzni. A Biztonsági Tanács elmarasztalta Izraelt az utolsó előtti gépeltérítésért, amelyet Libanon szuverenitását megsértve hajtottak végre izraeli vadászgépek. Az ENSZ-fórum vitájában Izrael nem találhatott védelemre, hiszen védhetetlen volt az álláspontja. Még az USA is megszavazta a Tel Aviv-i kormányt elítélő határozatot. Persze a döntés nem tartalmazott megtorló intézkedéseket, szankciókat, — a washingtoni küldöttség értésre adta, hogy izraeli pártfogolta a érdekében újra vétójogához folyamodna, ha megtorlást szabna ki a Biztonsági Tanács... Azóta a héten még egy rejtélyes gépeltérítés történt, amelynek végén a géprabló (részeg volt? elmebeteg? izraeli ügynök? líbiai arab? — a kérdésekre még nincs válasz ...) Izraelba irányította a közel-keleti arab légitársaság egy Boeing-ját. Izrael légiterébe érve izraeli vadászgépek Tel Aviv Lód nevű repülőterén kényszerítették földre az arab utasszállítót. Az ügynek nyilván lesz még folytatása. Áttérve a magyar diplomácia e heti krónikájára, két fontos eseményről számolhatunk be. Fock Jenő miniszterelnök Moszkvában járt és tárgyalt Alekszej Kosziginnal. A két kormányfő részletesen megvitatta a következő ötéves terv összehangolásával kapcsolatos feladatokat. (A hét elején a szovjet fővárosban Jaroszewicz lengyel kormányfő tárgyalt ugyanerről, látható tehát, hogy a legutóbbi krími találkozó egyik határozatának végrehajtásáról van szó: biztosítják a KGST tagországai szocialista gazdasági integrációjának további elmélyítését, fejlesztik gazdasági együttműködésüket.) Nagy János külügyminiszter-helyettes a hét első felében a nyugatnémet fővárosban tárgyalt a Magyar Népköztársaság és az NSZK diplomáciai kapcsolatainak előkészítéséről. A tárgyalásokat később Budapesten folytatják. Pálfy József Hét végi jelentések A KAMBODZSAI FELSZABADÍTÓ ERŐK pénteken előretörtek a Phnom Penhtől 80 kilométernyire levő Kompong Cham tartományi székhely felé, és elfoglalták a várostól néhány mérföldnyire, levő Troeung erődítményét. A kambodzsai főváros körül viszonylag nyugodt volt a helyzet. A hírügynökségek lehetségesnek tartják, hogy a felszabadító erők taktikai okokból távolabb húzódtak a várostól a déli fronton. AZ INDIAI ÉS A PAKISZTÁNI küldöttség szombaton délelőtt és délután Üj-Delhi- ben összesen négy és fél órát tanácskozott az 1971-es háború óta függőben levő problémákról. Az előreláthatóan néhány napig tartó megbeszéléssorozatot hétfőn, folytatják. FRANCIAORSZÁGBAN pénteken is sok helyütt munka- beszüntetéssel fejezték ki a különböző üzemek és vállalatok dolgozói szolidaritásukat a Lip-gyár dolgozóival. A KÉTOLDALÚ katonai vegyes bizottságban levő DIFK- küldöttség szokásos szombati saigoni sajtótájékoztatóján ismertették a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány külügyminisztériumának nyilatkozatát, mely határozottan elítéli a Thieu-rezsim amerikaiak bátorította kambodzsai intervencióját. DR. SALVADOR ALLENDE chilei köztársasági elnök szombaton úgy rendelkezett, hogy a hét végén valamennyi állami alkalmazott dolgozzék, s ezzel is próbálja ellensúlyozni a törvénytelen sztrájk következtében kialakult jelentős gazdasági veszteséget. A most kezdődő hét eseménynaptárából : Kedd: NDK—NSZK jogsegélyügyi tárgyalások Berlinben — A genfi leszerelési értekezlet ülése Genfben — Az Argentin Kommunista Párt kongresszusának nyitánya. Csütörtök: A DIFK és Saigon képviselőinek párbeszéde Párizsban — A leszerelési értekezlet ülése Genfben — Kohl— Bahr találkozó — A holland kormányfő Bonnban Brandttal tárgyal. Péntek: Az argentin KP kongresszusának záróülése.
