Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-18 / 193. szám
1973. AUGUSZTUS 18.. SZOMBAT “k/Ctrlan 3 Először adták át a népfront kitüntető jelvényét A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége kitüntető jelvényt alapított a kiemelkedő népfrontmunkát végző aktivisták jutalmazására. Az elnökség úgy határozott, hogy ettől az esztendőtől kezdődően minden évben augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepe alkalmából a népfrontmunkáért kitüntető jelvényt adományoz azoknak, akik alkotó munkájukkal odaadóan segítik a szocialista nemzeti egység, a cselekvő társadalmi összefogás erősítését, a szocializmus teljes felépítését a köz javára. Pénteken a Belgrád-rak- parti népfrontszékházban került sor első alkalommal a kitüntetések átadására. Az ünnepi eseményen a népfrontmozgalom országos tisztségviselőivel együtt megjelent Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője. Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára köszöntötte a kitüntetetteket, és adta át a jelvényt a mozgalomban legeredményesebb munkát végzett aktivistáknak. Hatvanketten kapták meg a Hazafias Népfront kitüntető jelvényét, a többi között Darvas József Kossuth-díjas író, a Magyar írók Szövetségének elnöke, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, alelnöke, Kisházi Ödön, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke, Kiss Károly, a SZOT alelnöke, a Magyar Szolidaritási Bizottság alelnöke, az Országos Béketanács alelnöke, dr. Mód Aladár, egyetemi tanár, a Hazafias Népfront elnöksége elméleti munkaközösségének elnöke, dr. Ortutay Gyula akadémikus, egyetemi tanár, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész, dr. Pesta László, a Magyar Vöröskereszt budapesti titkárságának elnöke, Sebestyén Nán- dorné, az Országos Béktetanács főtitkára, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja, dr. Trautmann Rezső, ny. miniszter, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának elnöke. Pest megyéből ketten — Mezei Istvánná általános iskolai igazgató, a Hazafias Népfront Törtei községi bizottságának titkára és Tóth Mihály, a Csepel Autógyár munkaügyi előadója, a Hazafias Népfront Tököl községi bizottságának elnöke — kapták meg a kitüntető jelvényt. Az ünnepségen, a kitüntetettek nevében dr. Ortutay Gyula mondott köszönetét. Ezt követően a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkársága fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. r •• Ünnep előtt a budai járásban Ővodák, lakások, új iskola Perbál Érd tavaly, az alkotmány ünnepén művelődési központtal, az idén tíz tantermes, tornateremmel is rendelkező szakmunkásképző iskolával gyarapodott. Máté János, a nagyközség tanácsának elnöke ismertette a vendégekkel, hogy a több mint tizenötmilliós építkezéshez a Munkaügyi Minisztérium tizenegymilliót, Pest megye Tanácsa kétmilliót, a százhalombattai DKV és a DHV egyaránt egy-egymilliót adott. Az intézet növendékei és tanári kara háromezerötszáz óra társadalmi munkával járult hozzá a munkálatokhoz, amelyek kivitelezője a Budai Járási Építőipari Szövetkezet volt. A tanítás szeptember hatodikén kezdődik Érd új iskolájában. Törökbálint Ismét csak óvodaavatásra érkeztek a vendégek Törökbálintra. Itt Garai Gyuláné, a tanács elnöke mutatta be a vendégeknek a község új nevezetességeit, amelyben száz kisgyermek lel majd1 otthonra. A tárnoki Lenin Termelő- szövetkezet építőbrigádja hozta tető alá ezt az ötmilliós építkezést — kitűnően. Budaörs És, ha óvodával kezdődött, óvodával fejeződött is be a tegnapi „járásnéző” körutazás. Mert Budaörs is új óvodával gazdagodik ezekben a napokban. Amint Karlik András tanácselnök elmondotta: száz- huszonöt gyermek foglalhatja el szeptember hónapban a hét és fél milliós költséggel épített új intézményt, amelyből a fő részt itt is a Mezőgép Tröszt vállalta magára. Prukner Pál Koppány György felvételei Rakusz József, a toki Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke fogadta Perbálon az ünneplő vendégeket, s mutatta be a termelőszövetkezet által patronált és kivitelezett nagyszabású lakásépítkezést. 1980-ig százhúsz, kétszintes lakásból álló lakótelepet építenek fel itt a termelőszövetkezet dolgozói részére. Az idei évben húsz, kétszobás, kétszintes, garázzsal és télikerttel is rendelkező lakás készül el, boldog tulajdonosaik mokt, az alkotmány ünnepén kapják meg az új lakások kulcsát. A lakótelepet Maros Tamás, a termelőszövetkezet építészmérnöke tervezte, s egy-egy lakás értéke meghaladja a háromszázA pilisvörösvári óvoda A pátyi ikerháznegyedben \ (Folytatás az 1. oldalról) egyik sem vetekedhet a pilisvörösvári óvodával. Az autóbusz utasait és a község megjelent lakóit Peller János, a nagyközség tanácsának elnöke köszöntötte, majd In- zsel Ottó, a Hazafias Népfront budai járási bizottságának titkára mondott köszönetét mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ilyen nagyszerű óvodával gyarapodhasson Pi- lisvörösvár lakossága. A nemzetiszín szalagot Pap Sándorné, a Mezőgép Tröszt párttitkára vágta át, s adta birtokba az óvodát a község gyermekeinek. Hogy miért éppen ő? Nem titok: á Mezőgép Tröszt több mint hatmillió forinttal járult hozzá az ország talán legkorszerűbb óvodájának felépítéséhez. De a közreműködők között szerepelt Pest megye Tanácsa, a helyi Pilisvölgye Termelőszövetkezet, a Fővárosi Köztisztasági Vállalat, a toki Egyetértés Termelőszövetkezet csakúgy, mint a Fémmunkás Vállalat. A földmunkákat ez év áprilisában kezdte el a nagyközségi tanács költségvetési üzeme Varga Lajos Kossuth-díjas építőmester vezetésével — s kevesebb, mint fél esztendő alatt futottak el a befejezésig, az ünnepélyes felavatásig. ezer forintot. S bár még csak ezután költöznek be az elkészült új lakásokba a tulajdonosok, a szomszédban már magasodnak az újabb negyven lakás falai. Páty A szomszédos Páty községben nyolc darab (összesen tizenhat lakásos) ikerházba költöztek be az elmúlt napokban az új lakók. Ezeknek az állami erőből épült lakásoknak az értéke százhetvenezer forint, s két szoba-konyha-fürdőszoba- éléskamrából állnak. S. Nagy Imre, a község tanácselnöke vezette végig a mini lakótelepen a vendégeket, akik meg is látogatták az egyik új lakó, Farkas János lakását. A háziasszony, aki a budapesti Lenfonóban dolgozik, talán akkor volt a legboldogabb, amikor köszönetét mondhatott a kitűnő lakásért. Ezt a lakótelepet is Pilisvörösvár nagyközség tanácsának költségvetési üzeme építette fel. A munkák itt tavaly augusztusban kezdődtek, s idén májusban már sor került a műszaki átadásra is. Tizenegyen kezdték Az első 25 év Abonyban Jubilál a Súgván Endre Termelőszövetkezet Napjainkban, amidőn egyre terebélyesednek, stílbútorokkal nehezülnek a tsz-elnökök irodái is — ezt nem holmi kifogásként állapítom meg! —, a legfeltűnőbb éppen a bérén» dezés szerénysége Győré Sándor meglehetősen kisméretű hivatali rezidenciájában. Ezt a jelzőt — „hivatali” —, persze, bízvást elhagyhatnánk, hiszen minden szertartásosság nélkül jönnefc-mennek az emberek; jobbára kérelmekkel toppannak be, s az elnök szelíd határozottsággal képes elutasítani valami pluszkedvezményt éppúgy, miként megadni a fizetési előleget egy sertésgondozónak, akinek váratlan kiadása támadt: lagziba megy. Lenin és Kossuth: az elődök — Volt Lenin-es tag — mondja Győré Sándor, miután becsukódott az ajtó az új, 34,7 millió forintba került sertéstelep említett munkása mögött Az abonyi Ságvári Endre Tsz szótárában ugyanis volt „Le- nin-esekre” és volt „Kossuth- osokra” oszlik a tagság — e két, egyaránt 25 esztendeje alakult közös gazdaság egyesült 1970. január elején az új név égisze alatt. (A nagyközségé két másik termelőszövetkezete, a József Attila és az Új Világ egyébként szintén fönnállásának negyedszázados jubileumát ülheti mostanság; nyilván ez a szinte egyedülálló adottság késztette arra a megye vezetőit, hogy Abonyban tartassék az augusztus 20-i központi ünnepség, ahol dr. Biró József külkereskedelmi miniszter mond ünnepi beszédet, megemlékezvén a 25 éves termelőszövetkezeti mozgalomról is.) Befut egy hajdanvolt Kos- suth-os is, méghozzá ritka ember: olyan, amilyenből mindössze három találtatik már csupán a mai 657 között! Heréül Béla tehenész leül mellénk, lám, most ketten vannak együtt ama háromból: ő és Győré Sándor egyaránt a huszonöt éve termelőszövetkezetet alapítókhoz tartozik; a harmadik, Csernák János, szintén tehenész, mégpedig abban a munkacsoportban, ahol He- rédi is dolgozik. Pénzosztás — sapkából — Mikor volt a legnehezebb a negyed évszázad alatt? — kérdem é tehenésztől, aki nemigen töpreng a válaszon: — Amikor kis szövetkezetben voltunk, s kevés volt még a gép, napkeltétől napnyugtáig dolgoztunk, ráadásul kevés pénzért. Előfordult az ötvenes években, hogy a 40 forintot érő munkaegység négytizedét kerestük meg egy nap alatt, vagyis 16 forintot kaptunk egynapi kukoricakapálásért. Emlékszem, egy fa alatt ültünk, sapkából fizettünk ... Herédi Béla kezeügyében ott a sapka, mind járt, kerekre formálja; úgy tartja, mintha máris sorjában belemarkolász- nának a társai, miként egykoron, ott, a fa tövében, valahol az abonyi határban... A mai tehenész a harmincas években megfordult az ország legkülönfélébb útépítésein, mint kubikos; dolgozott egy röpke esztendeig a fővárosban, az Istvántelki Főműhelyben is, majd 1948 októberében belépett a mindössze 11 taggal megalakuló Kossuth Tszcs-be, hogy az akkori 184 hold közös földecskén, mindenfajta fölszerelés nélkül, nekivágjon a nagyüzemi gazdálkodás — gondolom — akkortájt még nemcsak rögös, de ködösen kirajzolódó útjának. Erről az indulásról azt írja az agrártörténész, Orbán Sán- don, Két agrárforradalom Magyarországon című, kitűnő könyvében: „...megkockáztatható az a megállapítás is a társas gazdálkodás és a magasabb üzemi forma bemutatkozásával kapcsolatban, hogy mivel hazánkban ... nem közvetlenül és konkrétan a paraszti parcella korlátolt üzemi és termelési lehetőségeinek szétfeszítésével indult meg a közös gazdálkodás, hanem abból óhatatlanul és elsődlegesen a szociális problémák keresték a megoldás útját, azért annak a magasabb üzemi formával járó fölénye sem bontakozhatott ki azonnal”. A történész ehhez rögvest hozzáteszi: „Mindazonáltal igaztala- nul járnánk el, ha a felelősséget ezért... az első termelő- szövetkezetek tagságára hárítanánk. Mert ők... valójában múlhatatlan érdemű úttörői voltak egy új, nagy távlatú, a korábbit messze maga mögött hagyó mezőgazdaság megteremtésére irányuló mozgalomnak”. Az első bevétel A szociális kényszer dominált alighanem Abonyban is, hiszen Győré Sándor így fogalmaz: — A két kezünk! volt csak. A tizenegy, vidékre járó munkás, agrárproletár ló és felszerelés nélkül látott dologhoz a klshaszonbérletű földeken. Tehene is csak két tagnak volt, ám az 1948 őszén megalakult gépállomás elvégezte az alapvető talajmunkát. Még azon az őszön Putnokról hoztunk 15, hízómarhának való jószágot — 49 tavaszán adtuk el őket, ez volt az első bevételünk, keresetünk: 400 forintot kaptunk fejenként. Az első fogatot — kocsit, lovat, szerszámot — szintén 1949 tavaszán kaptuk, mégpedig állami támogatásként. Ne hagyjuk megemlítés nélkül az akkori földműves- szövetkezetet, amely, mondhatni, anyagi gazdánk volt, olykor némi készpénzt adott. Hogyan fizettünk? Felírtuk a teljesített munkanapot, akkor még nem tudtuk, milyen lesz az elosztási forma. A munkaegységrendszer szintén 49 tavaszán lépett életbe, ennek megfelelően dolgoztuk ki a részesedési szisztémát. Az egyetértés akkortájt a lehető legtökéletesebb volt, folyton-foly- vást közgyűlést tartottunk, hiszen együtt kapáltuk a kukoricát, s együtt is ebédeltünk. Aki akkor aláírt, az tisztában Perbál új lakótelepe volt vele, hogy nagyon meg kell dolgozni a jobbért, amivel fölcserélhetjük a múltat. Visszatérés egy évtized máltán Győré Sándorral — aki országgyűlési képviselő — összefutottam már a Parlament folyosóján, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa elnökségi ülésén — e szűkebb testületnek is tagja —, vagy a ceglédi tsz-szövetségben, melynek elnöke. Bizonyos vagyok benne, hogy akad még néhány tisztsége, de most a tsz-törté- net második fázisáról faggatom. Tudni kell, hogy annak a negyedszázada alakult kicsiny gazdaságnak csak 1948 decemberétől 1950-ig volt az elnöke, majd egv évtizedes elkanyaro- dás kövjkezett. (Elnökképző iskola, megyei tanácsi poszt, minisztériumi funkció, egyetemi osztályvezetői sarzsi egyként előfordult ama évtizednyi életszakaszban.) A mezőgazdaság átszervezése idején, tehát a 60-as évek elején, visszahívták, visszatért a falujába, a jócskán neki terebélyesedett Kossuth élére, hogy a tovább nagyobbodott Ságvárit is irányítsa. — Mit talált, amikor visszajött? — Már 1960 előtt 84 tagra gyarapodott a Kossuth, s 850 hold földje volt. Szilárdnak mondható tsz volt, jó eredményekkel, ide jöttek elsősorban a jelentkezők is, hiszen egyaránt osztottak természetbeni részesedést, valamint pénzt is. Akkortájt elsősorban azt nézték a kívül állók, hogy mennyi búzát kap a tsz-tag? Nos, itt 35—40 mázsa búzát vitt haza egy-egy tag, s ezt többre is becsülték, mint a pénzt, ráadásul mindenki láthatta, hogyan szállítják haza, míg a forint ugyebár elrejtőzik a zsebben. 1960-ban 606 tsz-tag, 3915 hold föld lett a nagyüzemi gazdálkodás kerete. Amikor elkerültem, Greskovics Sándor lett az utódom az élnöká poszton, amikor hazajöttem, 56 éves volt, a helyettesem lett, s még 1960-ban meg is halt. Egyébként nagyon sokat segített nékem az induláskor, tavasztól őszig élt még, s ez volt a legnehezebb idő: a jószág behozatala, a takarmányellátás megszervezése, hiszen áprilisban már semmi sem maradt a kis tsz tartalékából. A mai helyzetképről töméntelen adalékot sorolhatnék elő, közülük tán az egyik leglényegesebb, hogy 137 szakmunkása van a Ságvári Tsz-nek — maga Győré Sándor is vezetett tanfolyamot a növénytermesztőknek. A legkülönfélébb tennivalók specialistái már ők, tehát korántsem az egykori kapa-kasza emberek. Húszon fölül jár a technikusok száma, s hatan vannak a diplomások. Győré Sándor 1952—57-ben végezte el levelezőként a gödöllői agráregyetemet, de agrármérnök az új sertéstelep vezetője, diplomás a főmezőgazdász, a főgépész, a főkönyvelő, s természetesen a jogász. Az emberek szakosodása együtt jár a termelés szakosításával. Lám, öt növényt termesztenek már csupán: búzát, őszi árpát, kukoricát, cukorrépát, lucernát. Az 1375 hektárnyi búzaterületről átlagosan 36,6 mázsányi terményt arattak le, a tervük 35,3 mázsa volt, s a jövő esztendei terv a mai tényleges eredmény lesz. (Sajnos, a kukoricával, ha eső nem érkezik, bajok lehetnek; az aszálytól már itt-ott megrepedezett a föld.) A szerény tsz-elmöki iroda egy hajdani fakereskedő kastélyában lelhető — az épület körül mindenütt ifjú nyárfák. Tíz esztendeje 45 ezer fát ültettek el, azzal a céllal, hogy legyen, ami árnyat adjon.' Ezenfölül van még tíz hektárnyi szerződött nyárasuk is, ez a hétéves telepítés 15 esztendősen kivágandó, jóllehet meggondolandó még: megteszi afféle — nem elválasztó, de ösz- szekötő — zöldövezetnek a nagyközség és a jubiláns gazdaság között. Keresztényi Nándor
