Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-02 / 179. szám

1973. AUGUSZTUS 2.. CSÜTÖRTÖK ‘“rJfíHtm 7 a^r> Albertirsai mozaik Néhány mozgékony fiatal közreműködésével alakulóban van Albertirsán a fiatalok színpada, illetve az irodalmi kör. Az alakulást olyan lel­kes emberek segítik, mint például Kokas Ferencné tanár és Pánczél Ferenc, a művelő­dési ház igazgatója. ★ Hetekkel ezelőtt híre futott, hogy az ÁFÉSZ átveszi a meggyet. Indult is minden mozogni tudó ember a szőlő­be, gyümölcsösbe és hordták a szép, pirosló gyümölcsöt. Az átvevőhelyen Kostyalik János vezetésével exportilá- dákba rakták a behozott gyü­mölcsöt. Most már csak az a kívánságunk, hogy bár egyéb konyhakerti terményt, zöldség­félét is ugyanúgy tudnánk mi a kistermelők értékesíteni. ★ A Postabontásban már szó volt arról, hogy községünk ha­tárában meleg vízre bukkan­tak. Most, nyáron, az időn­rendbehozták, kitisztították és használhatóvá tették az át­ereszt. A Pest megyei Hírlap gyors közbejárását, magam és ut­cánk lakóinak nevében hálás köszönetemet fejezem ki. Móricz Sándor Cegléd „ Illa tos " problémák Nem „illatos” többé az Il­latos út — a hatvanas évek végén így harangozták be azt az eseményt, hogy a budapes­kénti 3C fokos hőségben bosz- szankodnak igazán a helybe­liek, hogy nincs strandunk, ahol egy kicsit felfrissülhet­nénk. Pár hónapja a Pest megyei Hírlapban illetékesek­től azt a választ kaptuk, hogy a község távlati tervében sze­repel csak a meleg víz hasz­nosítása. Vajon meddig kell még várnunk? Sipőcz Ferencné Albertirsa Köszönet a katonáknak Pánd községből jövet, Ká­ván leszállva a Bénye—Gomba közti úton jártam nemrég. A szántóterületeken húzódó úton a Budapesti Postaigazgatóság kábelt fektetett le kö­rülbelül 90 centi mély és 60 centi széles árokba. Az árok kiásásában és a többi nehéz munkában nagy segítséget nyújtott a honvédség. A kis- katonák a forró melegben is szorgalmasan dolgoztak. Ez­úton mondok sokak nevében köszönetét munkájukért. Juhász Béla Gomba Egy év után... Panaszos levelem, melyben az utcánkban levő átereszről írtam, a július 12-i Postabon­tásban megjelent. Egy napi munka — egy év? címmel. A megjelenés napján délben már kijöttek a Városgazdál­kodási Vállalat munkásai, az­nap és a következő napon ti Illatos útról Tököl határába telepítik az állatifehérje-fel­dolgozó üzemet A vezetők ar­ról nyilatkoztak, hogy olyan gépeket sikerült beszerezniük, amelyekkel teljesen szagmen­tesen fog üzemelni a feldolgo­zó. Sajnos ma is nagyon sok emberben kelt útálatot a még Százhalombattán is érezhető förtelmes bűz. Tűrhetetlen ez az állapot! Mielőbb változtat­ni kell rajta, hiszen Százha­lombattán emiatt nemcsak a helyiek szenvednek: a nya­ralótelep lakói is. Az említett jelenség nem éppen nevez­hető nagy idegenforgalmi vonzerőnek! Kaposváry Béla Százhalombatta Váchartyánban lakásunkkal szemben az Alkotmány Ter­melőszövetkezet előnevelő ba­romfitelepet és egy hatvanmé­teres tehénistállót üzemeltet. Olyan borzasztó bűzt áraszta­nak, hogy nyáron még az ab­lakot sem lehet kinyitni. A környéken egyébként is nagy a piszok. Laczkovszky Sándor Váchartyán Máshol is savanyú a sör A múltkor a Postabontás­ban már jelenít meg panasz ar­ról, hogy Sződligeten savanyú sört szolgáltak fel. Sajnos a csapolt sörök! Az üveges sörök, még ha frissen is ér­keznek az üzletekbe, akkor is egy-két nap után megbugy- gyannak, az üveg alján az ál­lítólagos tartósító anyag lera­kódik, s a sör élvezhetetlen lesz! K. B. Százhalombatta Né vvál tozta tás Többen kérdezték tőlem: kihez kell fordulni, hová kell beadni a névmegváltoztatási kérvényt? Uno­kám például olyan helyzetbe ke­rült, hogy mivel sok Csányi Pál lakik a községben, a leveleket és a hivatalos idézéseket gyakran a névrokonok kapják meg. Virág Mihály Albertirsa ★ Válaszként közöljük, hogy akinek ilyen igénye van, je­lentkezzen a lakóhelye szerin­ti anyakönyvi kerületnél. Sze­mélyi igazolványát feltétlenül vigye magával és 50 forintos okmánybélyeget. Itt űrlapot kell kitöltenie, melyen egye­bek közt azt is meg kell indo­kolnia, miért kéri a névvál­toztatást. Részletes felvilágo­sítást az illetékes anyakönyv­vezető ad. Műemlékek Nemrég örömmel olvastam a Pest megyei Hírlap egyik cik­két, mely szerint megyénk te­rületén is jelentős számban találhatók műemlékek és mű­emlék jellegű épületek. így tudtam meg, hogy Gödöllőn tizenöt műemlék van. Oi'szá- gunkat járva több helyen lát­tam, hogy a műemlék épüle­tek falán táblákon tüntetik fel egyebek közt annak korát, al­kotóját, stílusát stb. Jó lenne, ha ezt a gyakorlatot Gödöllőn is rendszeresítenék. Mindezzel nemcsak az idegenforgalmat segítenék, hanem a helybelie­ket is felvilágosítanák egy-egy ház értékéről, hogy az ott la­kók is még jobban becsüljék, őrizzék és védjék a műalkotá­sokat. Horváth Kálmán Gödöllő Megírtuk — intézkedtek Július 12-i Postabontásunk­ban Savanyú sör címmel he­lyet adtunk Truszka Mihály kóspallagi olvasónk panaszá­nak. A Pest megyei Vendéglá­tóipari Vállalat 115. számú szódligeti büféjében savanyú sört szolgáltak fel, és amikor levélírónk a panaszkönyvet kérte, minősíthetetlen hangon utasította el az italmérő. A pa­naszt továbbítottuk az illetékes vállalathoz, ahonnan a követ­kező válasz érkezett: „Az olvasói panaszt váci terü­leti igazgatóságunk és a központi ellenőrzési osztály is kivizsgálta« Mindkét vizsgálat megállapította, hogy Novák Rudolfné italmérő szabálytalanul, az érvényben lé­vő jogszabályok és a vállalati előírások megszegésével tagadta meg a panaszkönyv kiadását. A kifogásolt Kinizsi sör minő­ségét utólag megállapítani nem lehetett. A kérdéses sör egy húsz hektoliteres szállítmányból szár­mazott, melynek eladása közben más vevők nem éltek panasszal. Az elkövetett szabálytalanság miatt Novák Rudolfné italmérő ellen a váci területi igazgatóság vezetője fegyelmi eljárást indí­tott.” Tóth B. András vezérigazgató-helyettes Szentendre a katakombák városa is, tele van a város pin­cékkel. Olyan hosszúak, hogy rajtuk az egyik házból át le­het sétálni a másikba. A püs­pöki palota kertjében van egy műemlék, melynek tetejét le­bontották, falán fák és bokrok nőnek, és a gyerekek is ron­gálják. Rajta ugrálnak, játsza­nak. Nem lehetne valamit ten­ni védelmében? Stijásznij Arpádné Szentendre Szerkesztői üzenetek Hogy „sötét" ügyekben — világosan lássunk Válaszol az illetékes — Újabb két panasz G. I. Tököl: A CSEB-bel kap- csolatos panaszát kivizsgálásra el­küldtük az Állami Biztosító Pest megyei Igazgatóságához. A válasz megérkezése után kérdésével is­mét foglalkozunk. N. J. Inárcs: Panaszát meg­küldtük a Nyugdíjfolyósító Igaz­gatóságnak. Amennyiben választ kapunk, és a nyugdíjintézet önt nem értesíti, ügyére visszatérünk. K. I. Budakeszi: Az őrbottyá- nyi esettel foglalkozunk. Az ered­ményről riportban számolunk be. R. Gy. Valkó: Panaszát a na­pokban munkatársunk személye­sen vizsgálja ki. S. F. Monor: Köszönjük levelét. A benne foglaltak segítséget ad­tak, a Postabontásban hamarosan megjelenő riportunkhoz. K. S.-né Dunakeszi, M. I. Al­bertirsa: A panaszok jogosak. Rövidesen részletesen beszámo­lunk az ezekkel kapcsolatos vizs­gálat eredményéről. A Pest megyei Hírlap július 19-i számának Postabontás ro­vatában Pedig kifizették cím­mel albertirsai villanyhálózat­bővítési problémát panaszoltak a Szabadság-telep lakói. A kérdéses telkeket valóban 1969-ben parcelláztatta a ta­nács, és adta át az OTP-nek értékesítésre. Ezek a telkek 1969-ben négyszögölenként 20 forintos árban keltek el. Nyil­ván ez a 20 forint nem foglal­hatta magában a közművesítés költségét, de még az előköz- művesítését sem, amelyhez a villanyhálózat is tartozik. Nagyközségünkben a vil­lanyhálózat-bővítési igényt fo­lyamatosan felmérjük. Jelen­leg a Szabadság-telepen az ilyen jellegű munkákhoz 433 546 forint áll rendelkezé­sünkre. Ez az összeg azért ilyen nagy, mert tervezés köz­ben kiderült egy új trafóállo­Levél az autóstopról nemcsak ott és nemcsak itt, Százhalombattán savanyú, za­varos és ihatatlan a sör. A me­gye több községében is hason­lót tapasztaltam. Ám nemcsak SZÖVETKEZETI JAVÍTÓSZOLGÁLAT BÁRMILYEN TIPUStí SZEMÉLY- ES TEHERGEPKOCSI kis* és nagyjavításót, szerviz (Ceglédi út 21.) HÁZTARTÁSI KISGÉP ES VILLANYMOTOR (Szolnoki u. 1.) MOTORKEREKPER ES KERÉKPÁR (Ceglédi út 6.) HÍRADÁSTECHNIKAI ESZKÖZ (Kecskeméti út 5.) garanciális és egyéb iavítását vállalja a Nagykőrösi Gépiavító és Faipari Ktsi Mennek, mint a rák. Hát­tal az úticélnak, a menetirány szerinti jobb oldalon. Köz­ben integetnek. Kedvesen, félszegen vagy feltűnően, ki­hívóan — kinek hogy sikerül. Akad olyan is, aki áll az út mentén. Egykedvűen. Mindegyikük szándéka azo­nos. Stoppolni. Megállítani egy autót, felkéredzkedni. Az autós megáll vagy nem, viszi végig utasát, vagy csak egy darabig, ameddig azonos az útjuk, de az is előfordul, hogy a stoppos kedvéért elkanyaro­dik olyan irányba, ahová ere­detileg nem akart menni. Kik stoppolnak? Fiú, lány egyedül, de inkább ketten. Ba­rátok, barátnők, párok. Ez utóbbiak legkevesebb sikerrel. Érthető: mindketten foglal­tak. Ritka a három vagy en­nél több stoppos. Nekik ugyanis eleve csak a magános autósoknál lehet szerencséjük. Kik veszik fel a stopposo­kat? Minél többen ülnek a ko­csiban, annál kevesebben. A legjobb, ha maximum két em­ber utazik — eredetileg. Ezt „példázza” Krausz Ferenc (Gyömrő, Jókai út 45.) esete is: Két lány az országúton „Július 11-én délután 15.35 órakor, amikoris személygép­kocsival Budapestről haza­felé tartottam barátom társa­ságában, a maglódi elágazás­nál két nagykátai harmadikos gimnazista leány megállította a stop-kéréssel gépkocsinkat. Felvettük őket. Útközben el­mesélték, hogy Monorra igye­keznek, barátnőjükhöz. Ki­derült, szüleik úgy tudják, hogy mivel van pénzük, vo­nattal teszik meg az utat. Te­hát a szülők mit sem sejtet­tek arról, hogy gyermekük milyen — megítélésem sze­rint — merész és főleg v e- szély es hobbynak hódol.” Indokolt-e olvasónknak a stoppolásra vonatkozó két jel­zője, és levele további részé­ben az aggodalom? Félteni, óvni kell-e a kamasz-bakfis gyermeket az autóstoptól? A vezető kétségtelenül na­gyobb felelősséget vállal, ha többen ülnek kocsijában, mintha egyedül hajt. Igaz, van olyan gépkocsitulajdonos is, aki éppen ezért többet kíván és enged meg magának, mint mások általában. Az a ritka eset is előfordult már, hogy stop-ismeretségből jó házas­ság lett. Valóban veszélyes Ezek a példák: megtörtént esetek. Nem jelentik azt, hogy minden stop a felsorol­tak közé sorolható. Hisz fel­vettünk már mezítlábas gyere­ket, aki a rekkenő hőségben igyekezett gyalog a határból a faluba, kiskatonát, aki ön­hibáján kívül lekéste a vona­tot. összegezve: mégsem va­gyunk a stoppolás mellett. Az ember barátait, ismerőseit — még az alkalmiakat se — hajviselet és szoknyahossz, illetve autómárka szerint vá­lassza meg! Márpedig egy el­suhanó, majd megálló (ha megálló) gépkocsiból, illetve kocsiról más nemigen álla­pítható meg hirtelenjében, mint ami „kívül van”. Kirándulás, kikapcsolódás, szabad idő eltöltése esetén sem árt a tervszerűség, rend­szeresség. Ide megyünk, ezt és ezt nézzük meg. A vonat ekkor indul, ekkor érkezik. Ez a látszólag konzervatív módszer valójában feltétlen időt spóroló. Természetesen nem jelenti azt, hogy egy nap minden másodpercének min­den eseményét előre hatá­rozzuk meg. Csak olyannyira, hogy a tervet rugalmasan ke­zelve, teljesülhessen az az­napi kívánságunk. Így bizto­san sokkal több helyre el­jutunk, többet látunk, és az esetek nagy hányadában kel­lemesebben is töltjük el a na­pot, mintha a teljes bizony­talanságra építve, stoppal vá­gunk a nagyvilágnak. Nem szükséges a stoppolással nö­velni a reánk leselkedő veszé­lyeket. Akad még belőlük sajnos amúgyis épp elég! Da.lns fiáhar Egyáltalán: miért stoppol valaki? Miért vállalkozik a furcsa rákmenetre, ácsorgás- ra, fárasztó és ritkán eredmé­nyes integetére? Válaszként előbb egy magánlevelet idé­zünk, mely nemcsak írójára, hanem úgy hisszük, a stoppo­sok zömére jellemző; „Az idén nyáron szeretnék autóstoppal egy kicsit országot járni. Július közepe táján egy pár barátommal összecso­magolunk, és az Alföldet meg a Duna déli szakaszát egy ki­csit közelebbről megnézeget­jük. Ügy terveztük, hogy pénzt nem sokat viszünk, ha­nem alkalmi munkából tart­juk el magunkat.” Ne tévessze meg az olvasót az eset anyagi háttere. Igaz, hogy így talán megtakarítható az utazási költség, de nem ez a stoppolás valódi oka. Le­vélírónk és a másik levél gimnazista lányai egészen biz­tos nem élnek olyan anyagi körülmények között, hogy szüleiknek ne futná a vo­nat- vagy buszjegy árára. Miről van szó tehát? Kaland­ról, vállalkozásról. Igen, leg­főképp ezekről. Az esetek legnagyobb része azonban valóban veszélyes. Autósra, stopposra egyaránt. Hosszan sorolhatnánk a pél­dákat arról, hogy az újdon­sült utasok miképp fenyeget­ték meg, bántalmazták a jó­szívű, magános autóst, ron­gálták, tették tönkre „cseré­be” kocsiját; hogy hány stoppos halt meg baleset kö­vetkeztében az országúton. (És ezekért mindig az autóve­zető a felelős!) Hogy a stop­posok — főleg lányok — így akartak ismeretséget kötni feltehetően jómódú férfival, akitől a későbbiekben egyéb vélt jó is kapható. más létesítésének szükségessé­ge: a meglevő hálózatra már nem lehet több fogyasztót rá­kötni. Ezen a területen a la­kosság panaszát csak abban az esetben tudjuk orvosolni, ha a nagyközségi tanács rendelke­zik majd az említett összeggel. Fejlesztési tervünkben ebben az évben e célokra csak mint­egy 60 ezer forintot tudunk fordítani. A csekély összeg fel- használását a községgazdálko­dási bizottság javaslata alap­ján a tanácstestület fogja meg­jelölni. A megnövekedett igények mielőbbi kielégítésére közmű- fejlesztési hozzájárulást fo­gunk kivetni az érdekelt lako­sokra, ugyanis, az építésügyi és városfejlesztési, valamint a pénzügyminiszter 8/1970. szá­mú rendelete erre módot ad. Ennek alapján a hozzájárulás mértéke 1500 forint lesz. Ezt az intézkedést azért tartjuk -in­dokoltnak, mert a Szabadság- telepen eladott telkek árát úgy állapítottuk meg, hogy azok nem közművesítettek, és az OTP a szerződéskötésnél nem is tett kötelező nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy mikor közművesítenek. A problémát egyébként az érintett terület tanácstagja ismeri, és ő is szorgalmazza a feladat megol­dását. Kis Ferenc, az albertirsai tanács elnöke ★ Négy év óta kérjük szóban és írásban Dabas nagyközségi tanácsától, hogy a már régóta meglevő villanyhálózatot ut­cánkban háromszáz méterrel bővítse. Nyolc családnak nem kellene petróleumfénynél va- koskodnia, nézhetnék a tele­víziót, használhatnák a külön­féle háztartási gépeket. Fel­ajánlottuk már többször, hogy anyagilag és társadalmi mun­kával egyaránt segítenénk a munkát, hogy egyszer már ná­lunk is kigyulladjon a villany. Eddig azt a választ kaptuk: a tanács községfejlesztési prog­ramjában nem szerepel a vil­lanyhálózat bővítése, pénzügyi fedezet hiányában nem áll módjukban a terveket elkészí­teni. Nem valami bonyolult feladatról van pedig szó. csu­pán 300 méterrel kellene to­vábbhozni a vezetéket. Az egyik család, Jurászik Mi- hályék már a belső villany- szerelést is megcsináltatták, ám a villanylámpa helyén pet­róleumlámpa lóg. Az idősek, a fiatalok és a gyerekek egy­aránt nagyon várják, hogy el­űzhessék a sötétséget. Barta István Dabas ★ Mogyoródon figyeltem meg, hogy az Elektromos Művek dolgozói milyen szép, precíz munkát végeznek. A villany- szerelő felmászik az oszlopra, óvatosan kicsavarja a kiégett égőt, előveszi zsebéből a jót, és visszahelyezi a rossz helyé­re. Ám mi történik ezután a rossz égővel? Nem a zsebbe kerül vissza, hanem fentről hatalmas durranás közepette ér a földre. Az égőt ledobó nem gondol arra. hogy milyen baleseti veszélyt okoz? Köny- nyen a szilánkokba léphet" a kis szandálban vagy éppen mezítláb arra járó gyermek. Kiss Sándorné Gödöllő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents