Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-15 / 190. szám
2 rtsi MEGYEI cMírlap 1973. AUGUSZTUS 15., SZERDA Besanconi példa Drámai fordulat következett be a besanconi LIP óragyár dolgozóinak munkahelyük megmentéséért vívott harcában: kedden hajnalban a kormány utasítására rendőri osztagok meglepetésszerűen megszállták az üzemet. A FRANCIA KÖZVÉLEMÉNY már hetek óta növekvő rokonszenwel és szolidaritással figyelte a besanconi LIP-óragyár dolgozóinak üzemük megmentéséért vívott szívós harcát. A gyárat ugyanis tulajdonosai eladták egy külföldi vállalatnak, és az be akarta szüntetni a termelést a besanconi üzemben. A gyár dolgozói azonban nem törődtek ebbe bele, és néhány hónappal ezelőtt saját ^ kezükbe vették az üzem irányítását. Azóta is folytatják a termelést, és gondoskodtak a gyártott órák értékesítéséről is. A BESANCONI BÍRÓSÁG elrendelte az üzem zár alá vételét, de a munkások megakadályozták a határozat végrehajtását. Amikor a bíróság képviselője múlt csütörtökön megjelent az üzemben, hogy lepecsételje a kapukat, a dolgozók határozott fellépésének láttán le kellett mondania szándékáról. A munkások egy része az éjszakát is az üzemben töltötte, hogy megakadályozzon egy esetleges újabb kísérletet az üzem bezárására. A BALOLDALI PARTOK és a legnagyobb szakszervezetek képviselői csütörtök esti tanácskozásuk végeztével aktív szolidaritásukról biztosították a munkásokat, és bejelentették, hogy augusztus 21-én Párizsban nagygyűlést rendeznek a LIP dolgozóinak támogatására. Figyelmeztették a kormányt: ne alkalmazzon erőszakot a gyár dolgozói ellen, akik munkahelyüket védik, mert az erőszak súlyos következményekkel járna. A francia munkásosztály szolidáris a LIP-gyár munkásaival és követelte, hogy a konfliktust olyan módon oldják meg, ami biztosítja az üzem további működését. EZT KŐVETŐEN Charbonnel iparfejlesztési miniszter kormánybiztost küldött Be- sancopba. A megbeszélések azonban csak vontatottan folytak, s szakszervezeti körökben most rámutatnak: a kormánybiztos kiküldése nyilván csak a közvélemény figyelmének elaltatását szolgálta, s a kormány már akkor elhatározta az üzem rendőri megszállását. A francia nagyiparosok körében ugyanis nagy nyugtalanságot keltettek a besanconi fejlemények, attól tartottak, hogy ragadóssá válik majd a besanconi példa, amely megmutatta: a munkások képesek maguk is megszervezni a termelést, biztosítani a termelő munka folyamatosságát. BESANCONBAN, ahol a lakosság nagy része együtt érez a LIP-gyár dolgozóival, nagy megdöbbenést keltett az üzem rendőri megszállása, s már a kora reggeli órákban hatalmas tömeg sereglett ösz- sze a gyár közelében, hogy kinyilvánítsa szolidaritását. Georges Séguy, a CGT főtitkára kijelentette: a rendőrségi beavatkozás provokáció. A kormány szándékosan választotta ezt az időpontot, amikor a legtöbb francia szabadságon van, a francia dolgozók és demokraták azonban így is erőteljes választ adnak majd erre a kihívásra, hiszen a szakszervezeti és demokratikus szabadság- jogok forognak kockán. Edmond Maire, a CFDT főtitkára hangsúlyozta: a LIP-gyár dolgozóinak harcát az egész munkásosztály támogatja, s nem fog késni a válasz a mostani erőszakos beavatkozásra. A két legnagyobb francia szakszervezeti szövetség, a CGT és a CFDT vezetői már kedden délelőtt összeültek, hogy tanácskozzanak arról: hogyan támogathatnák a leghatékonyabban a LIP-gyár dolgozóinak küzdelmét... A. B. T. Jaroszewicz Moszkvában Piotr Jaroszewicz, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke kedden munkalátogatásra Moszkvába érkezett. Kíséretében van Mieczyslaw Jagiels- ki, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, az állami tervCsehszlovák—NSZK párbeszéd A nyugat-berlini kérdés A csehszlovák sajtó hírt adott arról, hogy a bonni tömegtájékoztatási eszközök pesszimista hangot ütnek meg a csehszlovák—nyugatnémet államközi szerződés eredetileg szeptember elejére tervezett prágai aláírásának lehetőségét illetően, s ezzel összefüggésben a Nyugat- Berlin kérdésében elfoglalt csehszlovák elvi álláspontot kárhoztatják. Ismeretes, hogy az ebben a kérdésben még meglevő tisztázatlan problémákról augusztus 20-án Bonnban újabb tárgyalások kezdődnek a két kormány képviselői között. bizottság elnöke és több más hivatalos személyiség. A lengyel kormányfőt a feldíszített vnukovói repülőtéren Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Borisz Bugajev polgári repülésügyi miniszter és Nyiko- laj Rogyionov külügyminiszter-helyettes fogadta. Jiri Götz külügyminásztser- heiyettes, a csehszlovák delegáció vezetője ez ügyben ismét állást foglalt: — A csehszlovák fél a Nyu- gat-Berlinről szóló 1971-es négyhatalmi megállapodás pontos értelmezéséből indult ki, ez azonban nem elégítette ki az NSZK delegációját. Jóllehet az államközi szerződésről folytatott tárgyalások idején még kielégítőnek tartotta a_csehszlovák javaslatokat, később azt követelte, • hogy CIPRUS Grivasz leleplezte önmagát Grivasz mellett tüntető jobboldali diákok a ciprusi Famasuszta utcáin. A ciprusi közvéleménynek egyre több részlet jut tudomására Grivasz tábornok és hívei felforgató tevékenységéről. A ciprusi kormány hétfőn nyilvánosságra hozta Gri- vasznak július 17-én az eno- zisz (Ciprus egyesítése Görögországgal) koordinációs bizottsága vezetőségéhez intézett levelét. A levélből kiderül, hogy Grivasz maga akar Ciprus elnöke lenni, és hogy a bizottságnak, amely a törvényes ellenzék palástjába burkolózva kísérli meg meg- dönteni Makariosz elnököt, ő maga a feje. A kormány szóvivője kijelentette, hogy Grivasz helyettese, Sztavrosz Sztavru letartóztatásakor megtalálták az úgynevezett Apollo-tervet, amely a kormány-* és rendőrségi épületek, a rádió és a repülőtér, a posta- és távíróhivatalok és más, stratégiai szempontból fontos pontok megszállását irányozza elő. A DPA nicosiai értesülése szerint az ottani görög nagykövet Athénba utazott. Váltás történt egyidejűleg a ciprusi görög hadsereg élén, hétfő este érkezett meg Nicosiába Georgisz Deniszisz tábornok, hogy a nemzeti gárda élén átvegye Ampopulosz tábornok helyét. A nemzeti gárda parancsnokát általában az athéni kormány nevezi ki. Egy nicosiai törvényszék előtt pedig hétfőn megkezdődött terrorcselekményekben való részvétellel vádolt 25 Grivasz-párti személy pere. Csehszlovákia valamilyen formában egyezzen bele: az NSZK jövendőbeli ' prágai nagykövete ne csak a nyugatberlini lakosoknak, hanem az ottani intézményeknek is jogsegélyt nyújthasson. E követelése mellett kitartott ama csehszlovák érvelés ellenére is, amete egyrészt a négyhatalmi megállapodásból, másrészt abból a tényből indult ki, hegy a két állam között nincsen jogsegélyegyezmény, még kevésbé valamiféle ilyen megállapodás Nyugat-Berlin vonatkozásában. •— Nem állja meg a helyét a nyugatnémet sajténak az az állítása, amely szerint a csehszlovák fél nem hajlandó kiterjeszteni a szerződéshez melléklendő és az úgynevezett humanitárius kérdésekkel (családegyesítés, utazási könnyítések) foglalkozó levél hatályát Nyugat-Berlinre. Csehszlovákia ugyanis hajlandó ezt megtenni, de csak olyan esetekben, amelyek közvetlenül nyugat-berlini lakosokat érintenek. Brandt kancellár a tervek szerint szeptember elején érkezik Prágába a szerződés aláírására. Noha a pontos időt még hivatalosan nem erősítették meg, a nyugatnémet sajtó fenyegetésekhez folyamodik, s azt írja, hogy ha a csehszlovák —nyugatnémet tárgyalásokon nem jutnak közös nevezőre Nyugat-Berlin képviseletének tárgyában, ez veszélyezteti a látogatást, — Ügy vélem, hogy Nyugat- Berlin kérdésében precedenst akartaik teremtem az NSZK más államokkal jelenleg folyó tárgyalásai számára. Ez az elképzelés azonban aligha számíthat sikerre., A csehszlovák fél jószándékát bizonyítja, hogv hajlandónak mutatkozott az államközi szerződés második és ötödik cikkelyét Nyugat-Berlinire alkalmazni. A néhány nappal ezelőtt: Prágáiban megtartott tárgyalásokon megállapodtunk abban, hogy a nyugatnémet nagykövetség miképpen látja majd el Csehszlovákia területén a nyugat- berlini lakosok konzuláris képviseletéit és megállapodtunk abban is, hogy miképpen oldjuk mag a vízumkiadás és az utazási okmányok kérdését. Abból, hogy készek vagyunk kiterjeszteni a humanitárius levél hatályát Nvugat-Berlm- re is, nyilvánvaló a csehszlovák fél jó szándéka. öles címek az olasz lapok első oldaláról: „Drágább lesz a vakáció!” Emelkedik a benzin ára Itáliában — ha előbb nem, szeptemberben —, de a hús, a lisztesáruk és a kenyér is valószínűleg drágább lesz, ha ugyan még egyáltalán lehet srófolni az árakon. Nemrég Nápolyban és több más olasz városban valóságos barikádharcokra került sor, éppen a kenyér eltűnése miatt. Miiként az lenni szokott, nem sokkal később már a pult alól, feketepiacon kínálták, persze jóval drágábban ... Az új olasz kormány drákói szigorral próbál szembeszállni az inflációs jelenségekkel. Minden egyes városi és tartományi rendőrkapitányságon különtelefon okát rendszeresítettek: ha valaki, valahol túl magasnak találja egyes élelmiszerek vagy vendéglői fogások árát, felhívhatja a számot, s nyomban kivizsgálják panaszát. Messmer francia miniszterelnök is hasonló gondokról panaszkodott a minap a mon- te-carlói rádiónak adott nyilatkozatában. Pompidou elnök pedig egy nizzai lap hasábjain fejtette ki, milyen együttműködésire lenne szükség a Közös Piac tagállamai között az aggasztó méreteket öltő infláció megfékezésére. Egy statisztika szerint — ezt a CGT, a legnagyobb francia szakszervezeti szövetség dolgozta ki — az általános létfenntartási költségek Franciaországban egy év alatt 10,3 százalékkal emelkedtek A Nouvel Observateur című hetilap elemzése szerint a súlyos inflációs jelenségek két okra vezethetőek vissza. Az egyik: a világméretű élelmiszer- és nyersanyaghiány. A másik: a nemzetközi pénzügyi rendszer válsága. Júliusban egyébként Franciaországban az árak 1,9 százalékkal emelkedtek. 1973 első hét hónapjában a drágulás szintje megközelítette a 6 százalékot. Angliában is gondot okoz a háziasszonyoknak, hogy a közeljövőben drágul a kenyér és a liszt. Ezt sokan a szigetországnak a Közös Piachoz történt csatlakozásával magyarázzák. Legfrissebb kanadai jelentések szerint folytatódott az élelmiszercikkek árának emelkedése. Júliusban 2,2 százalékkal növekedett az élelmiszerek ára, ami rekordnak számít. Drágult a városi közlekedés és magasabbak a lakbérek is. A kínai küldöttség az UNCTAD titkárságával közölt szóbeli előterjesztésében ellenvetését nyilvánította azzal szemben, hogy a Kína és a fejlődő országok közötti kereskedelem ügyét a titkárság a maga jelentésének abban a részében tárgyalja, melynek címe: A fejlődő országok és a szocialista államok közötti kereskedelem. Peking képviselője kérte, hogy ezentúl a Kínai Népköztársaság ne mint „a szocialista országok egyike”, hanem mint „a fejlődő országok egyike” szerepeljen az UNCTAD dokumentumaiban. A kínai küldöttség már az ENSZ 26. közgyűlésén, amely helyreállította Kína ENSZ- jogait, azt hangoztatta, hogy a KNK a „harmadik világhoz” tartozik. A pekingi kormány ezzel lényegében arra törekedett, hogy elhatárolja a Kínai Népköztársaságot a szocialista országoktól. Pegingnek az a törekvése, hogy a „harmadik világ” országaként ismerjék el, taktikai manőver volt, azzal a céllal, hogy Peking könnyebben megKína: „a fejlődő országok egyike" szerezhesse a vezetést a fej? lődő országok között. A nyilatkozatok, hogy a KNK a „a harmadik világhoz” tartozik, ismét felfedik azt a tényt, hogy Peking politikája nem osztályelveken alapszik. Ez a vezetőség, a Kínai Nép- köztársaságot hol az egyik, hol a másik államcsoporthoz sorolja, aszerint, mit kívánnak az adott pillanatban a maóis- ták érdekei. Peking szemet húny az előtt, hogyha „harmadik világ”, a „fejlődő országok” fogalma a nem-szocialista világ olyan, gazdaságilag elmaradott országait egyesíti, amelyekben eltérő szociális és gazdasági feltételek, különböző politikai rendszerek állnak fenn. A kínai vezetőség céljai megvalósítása során nem tesz különbséget a „harmadik világ” országaiban létező haladó és reakciós rendszerek között. Sőt, politikájával a fejlődő országokban érvényesülő reakciós erők kezére játszik és ellenségesen tekint a több fiatal ázsiai és afrikai országban mutatkozó szocialista orientációra. Párizs—London Nászút előtt? A francia nukleáris robbantás nemcsak fizikai felvillanásával, hanem politikailag is megvilágította Párizs külpolitikájának egy olyan oldalát, amely az utóbbi hetekben mind világosabban előtérbe került. A francia atomütőerő kialakítása természetesen nem most kezdődött. Valójában már a De Gaulle előtti „IV. Köztársaság” kormányai megkezdték szervezését. Politikai profiljának kialakulása mégis a De Gaulle időszakra esik. Az akkori világhelyzetben De Gaulle tábornok rendkívül összetett külpolitikájának fő iránya az amerikai hegemóniával való szembenállás volt. A francia atomfegyverkezéshez való ragaszkodás azonban ennek az alapjában pozitív politikának egy negatív, bírálható oldalát jelentette. Franciaország akkori Európa-politikájában is szerepet játszott az atomütőerő. Akkor a Közös Piac egyetlen atomhatalma Franciaország volt. De Gaulle arra törekedett, hogy egy, az amerikai hegemon törekvésekkel szemben álló, de politikailag egyértelműen konzervatív nyugat-európai kontinentális blokkot hozzon létre. Ennek alapja a francia—nyugatnémet szövetség lett volna — persze a franciáknak az atomhatalom által biztosított egyértelmű politikai felsőbbségével. Azóta nagyot fordult a világ. Igaz: a francia politika számos vonatkozásban őrzi a De Gaulle-korszak pozitív hagyományait. Így továbbra i6 nagy gondot fordít a Szovjetunióval és a szocialista országokkal fennálló kapcsolatok megőrzésére és erősítésére. Nem titok azonban, hogy Párizs — s ez is a De Gaulle-féle nagyhatalmi koncepció utóhatásának tekinthető — az Egyesült Államok és a Szovjetunió kibontakozó közeledését nem fogadta azzal az egyértelmű megértéssel, amelyet ez a világbéke szempontjából nagy jelentőségű folyamat megérdemelne. A legutóbbi hetekben — mintegy válaszképpen — olyan francia elképzelés kezd’kibontakozni, hogy Nyugat-Európában az új helyzetben „új atomhatalmat” kell létrehozni, amely '.w új keretek között ugyan, de — a korábbi francia nagyhatalmi elgondolásokat valósítaná meg. Az európai változások következtében ez a hatalom természetszerűen nem épülhet többé a francia—nyugatnémet szövetségre. Részben azért nem, mert a Brandt-kormány ’keleti politikája, az NSZK és a szocialista országok között létrejött egyezmények sora, valamint az európai biztonsági konferencia előrehaladása megszüntette Franciaország korábbi különleges helyzetét az úgynevezett „keleti politika” vonatkozásában. A másik ok természetszerűen az, hogy a Közös Piac kibővült. Anglia csatlakozásával az integrációnak immár két atomhatalma van. A francia politikában így a korábbi Bonn— Párizs tengely koncepcióját kezdi felváltani egy Párizs—London tengely létrehozására irányuló törekvés. Politikailag ezt az adott pillanatban alátámasztja, hogy a brit konzervatív kormány — és ezen belül különösen Douglas-Home külügyminiszter meglehetősen hűvösen áll szemben az európai kollektív biztonság gondolatával. Ugyanakkor más forrásból fakadó, de a franciákénál nem kevésbé hangsúlyozott fenntartásai vannak az amerikai—szovjet közeledés távlataival és esetleges politikai következményeivel szemben. A változásokból mind Párizs, mind London azt a következtetést vonta le, hogy amennyiben a formálódó új helyzetben Nyugat-Európa még törekedhet világméretű politikai és stratégiai szerep eljátszására — akkor ennek alapja csakis az angol—francia szövetség lehet, olyan atomütőerővel párosulva, amely a francia és angol atomkapacitás valamiféle összehangolására épül. Szinte „vegytiszta” formában ezt a törekvést a Le Monde Vezércikke így fejezte ki: „A nyugateurópai szövetség csak akkor játszhat világméretű szerepet, ha Anglia Franciaországgal közösen eléri azt, amit Francia- ország a Német Szövetségi Köztársasággal hiába kísérelt meg.” A valóságban természetesen távolról sincs szó ilyen „vegytiszta” politikai vonalról. Már csak azért sem, mert — mint említettük — a francia reálpolitika gondosan őrzi a szocialista országokkal fenntartott kapcsolatokat. Emellett Franciaországot és Angliát a Közös Piacon belül gazdasági ellentétek állítják szembe. Végül az sem elhanyagolható szempont, hogy a brit atomütőerő technológiailag továbbra is függ az amerikai atom-információktól, amelyeket — a korábbi szerződések alapján — egyelőre nem adhat tovább a franciáknak. így tehát egy politikai-stratégiai törekvés kezdeteiről van szó. De olyan kezdetről, amely kiteljesedése esetén számottevően bonyolíthatja az európai kollektív biztonság megteremtésének folyamatát. (—i—e—) A kínai vezetők azzal indokolják álláspontjukat, hogy Kína gyengén fejlett gazdasággal rendelkező szegény ország, s mint ilyen a fejlődő országokhoz tartozik. Ugyanakkor azonban megkerüli a kérdést, mi az oka ennek. Pe- kingnek nyilvánvalóan nem érdeke, hogy valódi, objektív választ adjon erre a kérdésre, hiszen a lényeg korántsem csupán .annyi, hogy Kína — a gazdaságilag elmaradott országokhoz hasonlóan — súlyos örökséget vett át a múlttól. Az antiszocialista, kalandor politika, amelynek megvalósításához Mao Ce-tung csoportja az ötvenes évek végén hozzákezdett, elkerülhetetlenül a szocializmus alapjainak eltorzulására, nagy gazdasági kudarcokra, az ország fejlődésének lelassulására és ennek következtében az életszínvonal romlására vezetett. Még a hivatalos kínai adatok is arról tanúskodnak, hogy a „nagy ugrás” és a „kulturális forradalom” következtében Kína egész évtizedet vesztett a gazdasági fejlődésben és ezért továbbra is meglehetősen elmaradott agrárország. Viszonylagos gazdasági elmaradottsága ellenére a KNK a világ egyik legnagyobb hatalma, az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja. Miközben Kínát magát „szegény”, „fejlődő országnak” tünteti fel, a pekingi vezetés nagy létszámú reguláris hadsereggel rendelkezik és erőltetett ütémben növeli nukleáris és rakéta-potenciálját. G. Kocsin Kenyér a pult alól
