Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-02 / 179. szám

1973 AUGUSZTUS 3., CSÜTÖRTÖK 3 Nem mozgalom, munkarendszer DH — milliós eredményekkel A HAGY-BAN CSÖKKENT A SELEJT Ülésezett a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága A közös tanácsok Napirenden: a cigány lakosság élet- és munkakörülményei A Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága tegnap dél­előtti ülésén beszámoltatta a budai járási hivatal vezetőit a hivatal munkájáról, a továbbiakban meghallgatta azt a jelen­tést, amely a közös tanácsok tevékenységét elemezte, vala­mint megvizsgálta, hogyan segítették elő a tanácsok a ci­gánylakosság élet- és munkakörülményeinek javítását. A budai járási hivatal jól tölti be hivatását A hibamentes munkarend- szer — a dolgozz hibátlanul — egyre gyorsabban terjed. Elsőként Magyarországcs 1969- ben a Villamosszigetelő és Műanyaggyárban vezették be, persze, nem egyszerűen a kül­földi módszerek átvételével, hanem a hazai, illetve a válla­lati sajátosságok alkalmazásá­val. Alig egy év elteltével, 1970- ben, tizenegy követőre talált a VILLSZIG, s azóta is újabb és újabb vállalatok vezették be a hibamentes munkarend- szert. A kezdeményező vállalatnál már kézzelfogható eredményei vannak. Tavaly 30 százalékkal, azaz 8 millió forinttal kisebb volt a selejtből és egyéb hibákból származó károk ősz- szege. Az eredményre azonban évekig kellett várni, hisz a munkarendszer előkészítése hosszú időt vett igénybe. Jelenleg 54 vasipari vállalat, köztük négy Pest megyei (az ikladi Ipari Műszergyár, a Vá­ci Híradástechnikai Anyagok Gyára, a budaörsi Ipari Szerel­vénygyár és a szigethalmi Csepel Autó) dolgozik a DH elvei alapján. Ezek valameny- nyien kohó- és gépipari válla­latok. Ám a vasasszakszerve­zetet megkereste már a Váci FORTE, a Gödöllői Gépgyár és országszerte még vagy ötven vállalat. A DH-ról tudni kell, hogy az nem mozgalom, nem a fizikai dolgozók hosszabb távú felajánlása, hanem vezetési koncepció, amely műszaki, gazdasági, szervezési és oktatási intézke­dések összefüggő rendszerével igyekszik a hibákat és a vesz­teségeket csökkenteni és meg­előzni, ily módon a vállalati munka hatékonyságát növelni. A hibamentes munkarendszer tehát az intenzív fejlesztés ter- vezettebb, tudatos alapokra helyezett vezetési módszere, olyan eszköz, amelynek célja a vezetők és a beosztottak hi­bátlan munkája feltételeinek biztosítása. A már előbb említett megyei vasipari vállalatok 1972-ben csatlakoztak a hibátlan mun­karendszerben dolgozó üze­mekhez. Kézzelfogható ered­ményekről tehát még nem ad­hatnak számot, hiszen első feladatuk, hogy feltár­ják és megszüntessék a hibaforrásokat, és a gyártást megelőző vala­mennyi munkafázisban elő­készítsék és elindítsák a mun­karendszert. A második sza­kaszban vezetik be a terme­lésben is a DH-t, mérhető ered­mények azonban csak a har­madik szakaszban várhatók. Hogy mégis némiképp érzé­kelhető legyen az első szakasz hibafeltáró és -megszüntető munkája, lássunk két példát: Ikladon, az Ipari Műszergyár legnagyobb motorüzemében az indukciós motorok forgórészét eddig hagyományos köszörűgé­peken munkálták meg, s a termékek 3,5 százaléka nem felelt meg a szigorú minőségi előírásoknak. A selej tcsökken- tés érdekében az NSZK-ból automata köszörűgépet vá­sároltak, amelyet a napok­ban helyeznek üzembe. A berendezés segítségével két- három olyan forgórészt fognak gyártani, amely a legnagyobb sorozatban készül, évente kö­rülbelül 250 ezer forgórész megmunkálására alkalmas az automata, s várhatóan egy szá­zaléknál kevesebb hibás da­rabot készít. Vácott, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában a ferrit- üzemben transzformátor U- magokat, fekete-fehér — s az év eleje óta — színes tv-alkat- részeket gyártanak. Az üzem­ből csak kifogástalan termé­kek kerülhetnek ki, ugyanis 70 százalékukat tőkésországok­ba, NSZK-ba, Olaszországba és Spanyolországba exportál­ják, a többit pedig az ORION és a Videoton gyár használja fel. Az említett termékekből igen gyakori a hibás darab, vi­lágviszonylatban 18 százalékos a gyártás közben előforduló selejt. Vácott a lelkiismeretes ellenőrzés és a gondos munka eredményeként már korábban is 15 százalékra csökkentették a hibás termékek arányát, az elmúlt hónapokban azonban az üzem két szocialista brigádja kezdeményezésé­re bevezették az ömneó- zást, amely igen mutatós eredmé­nyekkel járt. További hét­nyolc százalékkal sikerült le­szorítani a selejtet. Ez azért örvendetes, mert az elmúlt két évben megnőtt a tőkéspiac ke­reslete e gyártmányok iránt, sőt a színes tévé-alkatrészek közül az úgynevezett „eltérítő­rendszereket” nyugaton nem is gyártanak, csak egészen kis mennyiségben, tehát a Vácott készített 120 ezret exportál­ták. A ferritüzem kapacitását teljes egészében kihasználják. Az igények viszont növeksze­nek. A mostani selej tcsökken- tés lehetővé tette, hogy rövid ideig még szinkronban legyen a kereslet és a kínálat. Cz. V. A budai járás Pest megye legnagyobb járása. Községei­nek több mint fele az ún. agglomerációs övezethez tar­tozik. A kereső lakosság java része a fővárosba jár dolgoz­ni. Valaha úgy mondották, hogy a bejárók a szocializ­musban dolgoznak és haza­térnek a sötét feudalizmusba. Ennek a mondásnak már ré­gen nincs létjogosultsága. Az MSZMP budai járási bizottsá­gának 1970-es pártértekezle­tén határozatba foglalták a szociális követelményeknek meg nem felelő települések felszámolását (Budakeszin, Törökbálinton, Budaörsön, Erden stb.). A tervidőszak óvodai programját 500 óvodai hely bővítésében jelölték meg. Állami és OTP-lakótelepek kialakítását határozták el, va­lamint a vezetékes ivóvízellá­tás bővítését, a szennyvízcsa­torna-hálózat építésének meg­kezdését, a kommunális ellá­tottság alapvető javítását. A határozatban foglalta­kat, a lakosság milliókat érő, önkéntes segítségét is igény­be véve, a tanácsok igyekez­tek megvalósítani. Jelentősen nőtt a lakások száma, ebben a járásban építették a legtöbb óvodai helyet, sok települést láttak el villanyhálózattal, csatornázták, s nőtt a műve­lődési intézmények száma is. A negyedik ötéves terv kí­nálta lehetőségeket maximáli­san kihasználták. A járás sajátos helyzete miatt: a főváros közelsége, a távoli vidékekről idetelepü­lök lakás- és más igényelnek gyors növekedése, a korábbi súlyos elmaradottság — ma is sok gondot okoz a helyi ta­nácsoknak és a járási hiva­talnak. így a többi között, az említésre érdemes előrehala­dás ellenére is 110 százalékra használják ki az óvodákat, az iskolai épületek ötven száza­léka nem felel meg a követel­ményeknek, ma is 63 szükség- tanteremben tanítanak. Mind­ez nemcsak zsúfoltsági, de egészségügyi problémákat is jelent. Érden ma 1200 család várja jogosan, hogy az ő há­zukban is kigyúljon a fény. A megyei végrehajtó bizottság ígéretet tett, hogy 1973—74- ben elősegíti a 42 km vil­lanyhálózat lefektetését. Meg­oldásra vár Nagykovácsi, Tö­rökbálint, Piliscsaba vízgond­ja. Mindennek ellenére megál­lapítható, hogy o tanácsok le­hetőségeikhez mérten jól kép­viselik választóik érdekeit, urai a helyzetnek. A járási hivatal — mint azt a megyei tanács végrehajtó bizottsága kimondotta —, a korábbinál magasabb színvonalon, jól dolgozik, betölti hivatását. Az apparátusban megszűnő­ben a nagy fluktuáció, a tiszt­ségviselők szakképzett, politi­kailag érett emberek. Példa­szerű a járási pártbizottsággal való kapcsolatuk: munkáju­kat mindenkor összehangol­tan végzik. Hasonlóan jó a helyi szervezetek együttmű­ködése. A tanácsok a hatás­körök bővülése következtében még inkább szószólói, ügyin­tézői lettek a lakosságnak. Legtöbb ügyben már első fo­kon elfogadható döntés szüle­tik. A járási hivatal pedig jól tölti be másodfokú hatósági funkcióját, legfeljebb az épí­téshatósági és az igazgatási ügyekben kell gyorsítania in­tézkedéseit. A járásban jelentős a szö­vetkezetek, a vállalatok, az iparosok száma. Emiatt a já­rási hivatalnak sokrétű álla­mi törvényességi felügyeletet kell gyakorolnia. Ennek a fel­adatának a sok vezetőcsere miatt csak részben tudott ele­A megyében jelenleg 27 kö­zös tanács működik és 60 te­lepülés ügyeit intézi. Terüle­tükön a megye lakóinak mint­egy egyötöde él. A megyei tanács kiemelten foglalkozik a közös tanácsok segítésével, hogy biztosítsa zavartalan munkájukat. Se­gít megteremteni az újszerű feladatok minél jobb elvégzé­sét. Biztosítja a társközségek megfelelő szerepét, a tanács­tagi csoportok rendszeres munkáját, a helyes fejlesztési arányok kialakítását. Időről időre ellenőrzi a falugyűlések megtartását. Az eddigi tapasztalatok biz­tatóak: a közös tanácsok már eddig is megfeleltek céljaik­nak. A legtöbb közös tanács a társközségben tartja üléseit, ünnepségeit, hogy ezzel a cse­lekedetével is méljiptse tö­megkapcsolatát. Megalakultak a társközségi tanácstagi cso­portok, csupán egy-két helyen feledkeztek meg erről, így Pusztazámoron, Tökön. A falu­gyűléseket legalább évente egyszer a társközségekben hív­ják össze. Ezeket a gyűléseket nagy érdeklődés, aktivitás, színvonalas tájékoztatás jel­lemzi. A tanácstagok számos formáját találták meg annak, hogyan tartsanak a lakosság­gal szoros kapcsolatot. Az elmúlt időben sokat fej­lődött a közös tanácsok veze­tési színvonala, ötven száza­lékról 67 százalékra emelke­dett a tanácsakadémiát vég­zett tanácselnökök száma. A vb-titkároknak 72 százaléka A korábbi esztendőkben három ízben, legutóbb 1969- ben a megyei tanács vb hatá­rozatot hozott a cigány lakosság élet- és munkakörülményeinek javítására. A határozat végre­hajtása eredményesen befo­lyásolja a cigány lakosság mun­kába állítását, a cigány lakó­telepek felszámolását, az egészségügyi és szociális, to­vábbá a művelődésügyi hely­zetének javítását. Megállapít­ható, hogy a lakosság támo­gatja a pártnak és a tanács­nak e törekvését és sokféle módon segíti a cigány lakosság további felemelkedését. Jelenleg 16 804 cigány él a megyében, s csupán 38 száza­lékuk lakik már telepen. A tanácsok nagy erőfeszítése eredménnyel járt, mind több lakásra alkalmatlan telepet si­kerül felszámolnia. Abcmy nagyközség, Jászkara jenő köz­ség és Vác város megszüntet­te teljes egészében az egész­ségtelen cigány-lakótelepeket. Másutt azért halad vontatot­tabban a feladat teljesítése, mert egyrészt az ott élő lakos­ság ragaszkodik a megszokott­hoz, a régi életmódhoz, más­részt sokszor az anyagi esz­közök bizonyulnak kevésnek. A tanácsok a cigányok la­káskérelmét minden esetben alaposan, felelősen mérlegelik. Sokan veszik igénybe az építési kölcsönöket. Ilyenkora tanácsok házhellyel és bontási anyaggal járulnak hozzá az építkezéshez. OTP-kölcsönnel az utóbbi négy esztendőben 390 cigány család került jó kö­rülmények közé. Az építtetők gyakorta előtakarékossággal 20—30 ezer forinttal is rendel­keznek, sajnos azonban, még mindig nagy azoknak a szá­ma, akik nem tudnak gyűjte­ni. ! Ma már a korábbi 66 száza­lékkal szemben a munkaké­pes cigány lakosság 80 száza­léka dolgozik. Az időszakosan munkába állók száma 22 szá­get tenni. Ezért is történhe­tett meg, hogy több szövetke­zetei fel kellett számolni tör­vénytelen működése miatt. A megyei végrehajtó bizottság felhívta a járási hivatal fi­gyelmét arra, hogy rendsze­resen ellenőrizze a rábízott szövetkezeteket, vállalatokat, hogy megelőző munkája is hozzájáruljon a lakosságot szolgáló tevékenységéhez. végzett akadémiát. Politikai iskolai végzettséggel a tanács­elnökök 81,6, a vb-titkárok 40 százaléka rendelkezik. A tapasztalat szerint feles-: leges aggodalomnak bizonyult, hogy az új forma miatt háttér­be szorulnak a társközségek a fejlesztési és költségvetési gazdálkodásban. Ellenkezőleg. Mivel a legtöbb társközség fej­lettségi színvonala, elmaradt a székhelyközségekétől, így ter­mészetessé vált a társközségek nagyobb ütemű fejlesztése. Az ellentmondás éppen ebben je­lentkezik, hiszen a hiányok pótlása miatt nagyobb össze­geket vonnak el a székhely­községektől fejlesztési célokra. Az ellentmondások megoldár sában a járási hivatalok, il­letve a megyei tanács gaz­dálkodó szervei már eddig is sokat segítettek. A vállalatok leginkább tár­sadalmi munkával, szolgálta­tásokkal segítik a tanácsi gaz­dálkodást. Szobon például a többi között az autóbusz-meg­állóhelyek építéséhez a kő­bánya és a betonüzem 500 000 forint értékű, Pencen a járda­építéshez a termelőszövetkezet 120 000 forint értékű munkát adott. A Pest megyei Tanács vég- rehaj tó bizottsága helyeselte azt a változatos módszert, sokféle formát, amit a közös tanácsok kialakítottk, hiszen a helyi sajátosságok számtalan módon befolyásolják munkájukat. Ott állnak leginkább hivatásuk magaslatán a tanácsok, ahol figyelembe veszik ezeket a sa­játosságokat. zalék. Többségük közmegelé­gedésre végzi munkáját, szor­galmas, fegyelmezett. Az egész megyében ismerik pél­dául a pomázi lakatosszövet- kezetet vagy a szigetszentmik- lósi szövetkezet kosárfonó részlegét. Jelentős változás követke­zett be az egészségügyi ellá­tásban is. A terhesek 97 sszáza- léka rendszeresen jár ellenőr­zésre, a szülő asszony majd száz százaléka kórházban szül. Megszervezték a háztól házig anyatejellátást, biztosítják a szükséges tejport és vitamint. Legkevesebb eredményt a tudat fejlesztésében érték el a tanácsok. Igaz, hogy tavaly 171 tanulóval több iratkozot. iskolába, mint korábban, igaz. hogy 179 gyermeket óvoda, előkészítő tanfolyamon képez­nek, igaz, hogy javult a tanul­mányi átlaguk az iskolákban, de még mindig sokan nem végzik el a nyolc osztályt A megyében 26 cigány ta­nácstag dolgozik a lakosság bizalmából. Az ő segítségüket is igénybe véve és mindazo- két, akik értik annak szüksé­gességét, hogy a cigány lakos­ság egésze mielőbb beillesz­kedjék a társadalomba, a ta­nácsokkal egyetemben azon fáradoznak, hogy csökkentsék a folyamat idejét. Minden esz­közt igénybe kell venni, hogy végre megszűnjenek az egész­ségtelen, lakásra alkalmatlan telepek, más, emberibb körül­mények közé kerüljenek az ott lakók. Gondoskodjanak a ta­nácsok és a helyi gazdasági szervek munkalehetőségekről, hogy anyagi biztonságban él­jenek a cigányok is. A korábbi határozatok ma is érvényben vannak, végre­hajtásuk folyamatos. Az idő­közi ellenőrzés alapján a me­gyei vb megállapította, hogy az 1969-ben hozott határozat megvalósulása biztató, a ta­nácsok ezen a téren is jó mun­kát végeztek. S. Ä. • 1 Nem szivesség Y olt-e olyan gond, hogy a gazdasági vezető­ket — s itt nemcsak az igazgatóra, főmérnökre, a néhány vezető állásúra gondoljunk, hanem az üzem- meg művezetőkre, mindenki­re, akinek hatalom van a ke­zében — kérlelni, sarkallni kellett, törődjenek a szocia­lista brigádokkal? A kér­désre igennel, de múlt idő­ben felelnek a Nagykőrösi Konzervgyárban. Volt ilyen gondjuk, mert csak keve­sen látják be maguktól, hogy a brigádokkal való foglalkozás nem társadalmi munka — önként vállalt szivesség —, hanem vezetői kötelezettség. Megszakítva néhány mondat erejéig a nagykő­rösi tapasztalatok sorolását, a Munkaügyi Minisztérium, egyik országos vizsgálatá­nak kiemelkedő fontosságú megállapítását idézem: a megkérdezett munkások nagyobb része úgy érzi, hogy a közép- és alsó szintű vezetők jelentős csoportja a brigádok bevonását a ter­melési feladatok kialakítá­sába feleslegesnek, teher­nek tartja. Magyarán: nem kíváncsi a véleményükre. Térjünk vissza Kőrösre. A több mint háromezer embert foglalkoztató gyár­ban a dolgozók hetven szá­zaléka szocialista brigád­ban — szám szerint 193-ban — tevékenykedik. Sokat mond ezeknek a közössé­geknek a minőségéről az, hogy 42 az arany-, 53 az ezüstjelvény birtokosa, s öt olyan akad, amely a gyár kiváló brigádja címet is megszerezte. Megtehető-e, hogy ezeket az embereket kihagyják a feladatok meg­határozásából, nem kérik véleményüket — a véle­ménnyel segítségüket! —, nem foglalkoznak észrevé­teleikkel ? Mozdulni sem tudnának nélkülük! Végül is a többséget nem lehet semminek nézni...! És ahol nem többség, ott le­het? T evékenykedik néhány, műszakiakból álló szocialista brigád,. így például az Eötvös Loránd Vácott, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában. Létezé­sük, jelenlétük valame­lyest enyhített azon a hely­zeten, hogy voltak a mun­kások, akik brigádokat alakítottak, s voltak a mű­szakiak, akik a termelés különböző posztjain az uta­sításokat osztogatták. E megosztottság, s annak minden következménye sű­rűn éreztette kedvezőtlen hatását. Nehéz volt a közös nyelv meglelése a termelés­fejlesztés vitás kérdéseiben — s ilyenekkel többször kényszerültek szembenézni, akár a trafógyártás átszer­vezésére, akár a ferritüzem korszerűsítésére, a nyomta- tottáramkör-gyártás megte­remtésére gondolunk is —, mert az üzem- és műveze­tők közül sokan nem ismer­ték fel: rangjukat, te­kintélyüket erősíti, ha igénylik, kérik a brigádok közreműködését. Minden bizonnyal a ve­zetés szemlélete s az abból következő gyakorlat is köz­rejátszott abban a furcsa helyzetben, hogy az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban hosszú időn át ugyan erősö­dött a brigádmozgalom, de e közösségek vezetésére csak nagynehezen vállalko­zott valaki. Napjainkban, amikor a gyárat új szellem­ben irányító, elődeik helyé­re lépő vezetők fáradozásá­nak gyümölcsei fokozato­san beérnek, a furcsa hely­zet is eltűnőben van; nem kell kötéllel fogni a brigád­vezetőket. Sok munkahelyen a fe­szültségnek, a rossz légkör­nek, a termelés akadozásá­nak legfőbb oka abban van, hogy lebecsülik az emberi tényezők jelentőségét, a gé­pek, berendezések szükség- szerű „tartozékává” alacso- nyítják a legfontosabbat, a mindenek fölött elsőnek számba jövőt, az embert. Utasítások végrehajtóját látják benne, aki „nem éri fel ésszel” a termelésirányí­tás bonyolultságéit, a távlati elképzelések összefüggéseit, aki „nem tud beleszólni” abba, amit a főnökök tár­gyalnák. Akinek csak az a dolga, hogy a parancsokat várva álljon a vezető elé... Nyersnek tűnik a fogalma­zás? Nyers maga a valóság! Végül is furcsa, hogy bár több mint egy évtizedes múltra tekinthet vissza a szocialista brigádmozgalom, még mindig rimánkodni, sápítozni kell a vezetők nem kicsiny csoportjának vaskalapossága, gőgje, min­dent jobban tudása miatt. Hiszen ki nevezte ki ezeket az embereket? A szocialis­ta államhatalom. Legyenek akár vezérigazgatók, akár tizenöt embert irányító mű­vezetők, kinevezésükkel tu­domásul vették a követel­ményeket, amelyeknek meg kell felelniük. Ezek sorában nem is legutolsónak az üze­mi demokratizmus erősíté­se, a versenymozgalom tá­mogatása áll. Miért, hogy mégis annyi a kötelesség­mulasztó? A Minisztertanács jú­nius 21-i ülésén ha­tározatot fogadott el az üzemi demokratizmus erősítéséről, s egyebek kö­zött leszögezte, hogy a jö­vőben a korábbinál sokkal nagyobb súllyal mérlegelik a vezetők minősítésekor, mit tett a munkahelyi lég­kör javításáért, a demokra­tizmus elmélyítéséért, gaz­dagításáért. A korábbinál sokkal nagyobb súllyal... Itt található a magyarázat. Elvben ugyanis sűrűn el­hangzott a kívánalom, de a gyakorlati számonkérés rit­ka volt, ha sor került is rá, legtöbbször akkor, amikor már úgyis sok volt az érin­tett vezető rovásán. Ennek a gyakorlatnak kell véget vetni, az ugyanazon szájból hideget és meleget fújás­nak. Mert eddig ez történt. A szavak nem fedték a tet­teket. Ideje, hogy itt is egy­beessenek. Mészáros Ottó Az intézkedés előnyös a társközségek számira is Mind többen illeszkednek bele a társadalomba

Next

/
Thumbnails
Contents