Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-12 / 188. szám

«ST

MEGYEI

8

K^Ctrlesp

g>A könyvek a szocialista munka szerszámai1

Gondolatok a könyvről

a Kriterion romániai könyvkiadó Téka-sorozatában, a mi %jr\ Európa Könyvkiadónkkal közös gondozásban aforizma- gyűjtemény jelent meg Gondolatok a könyvről címmel. Érdekes lapozgatnivaló akad több ezer év mintegy ötszáz szerzőjének gondolatai között, amelyek bizonyára újabb gondolatokat ébresztenek.

Ezzel a szándékkal adunk közre mi is néhány kiragadott aforizmát a kötetből, minden különösebb válogatás nélkül, csupán a szerzők sorrendiségében, a kronológiai rendet tartva be.

tanul abból, amit olvas és tulajdon magától.

(KAZINCZY FERENC)

Amely kerttel, leánnyal és képpel első látásra, könyvvel egy olvasásra, és étellel egy kóstolásra megteltél — nem sokat érnek azok.

(VAJDA PETER)

Mint az üres beszédű társalkodót: úgy kerüld a tartalmatlan könyvet. Sőt, ne köny- nyen végy kezedbe oly művet, mely a zseni lánjegyét homlokán nem hordja; a nagy író művét pedig mély figyelemmel tanuld keresztül.

(KÖLCSEY FERENC)

A könyvet szép, de csalfa tündér lakja; Ha fölnyitod, megkapja szívedet. És fölvisz a legragyogóbb csillagra, De le nem hoz — a magasból levet ...

(PETŐFI SÁNDOR)

Olvasson, tanuljon a nép maga. Olvassa ne csak a szentírást, ami az örök életre szükséges, hanem egyéb könyvet is, ami a földi életre hasznos. Mindeneket megpróbáljon, és ami jó, azt tartsa meg.

(ARANY JANOS)

A ponyvairodalom nem azért kárhozatos, mert ponyvairodalom, hanem mert rossz. Miszerint a siker teljes legyen, a rossz ponyvairodaimat jó ponyvairodalommal is meg kellene támadni, nemcsak újságra szorítkozni.

(KOSSUTH LAJOS)

Könyvet csinálni szégyen, hol kutyabör a kincs.

(VÖRÖSMARTY MIHÁLY)

A könyvekben nem szép mű, hanem szép emberi tett fekszik előttünk.

(EÖTVÖS JÓZSEF)

Igyekezzünk az olvasók számát növelni: ez az első és legszentebb kötelességünk. Ne hagyjunk felhasználatlanul semmi eszközt ennek érdekében, kivéve a tisztességteleneket; hajoljunk le az olvasóhoz, ha nagyon alacsony, rágjuk szájába az ételt, ha nagyon gyenge, ismerjük meg szokásait, gyengéit és vele gondolkozva hassunk rá.

(BELIN SZKIJ)

Akarjátok tudni, milyen ember volt? Nem olvasott.

(BALZAC)

Nem kell olvasnotok a könyveket; már szokatlan látványuk is meghatja szíveteket, megkapja érzékeiteket, akárcsak, teszem, például egy gótikus épület... Nem ti rendelkeztek a könyvekkel, ők rendelkeznek veletek.

(MARX)

A nép számára írt könyvnek minden okos kívánalmat ki kell elégítenie, és minden oldalán megtámadhatatlan értékeket kell tartalmaznia. A népkönyveknek az a hivatásuk, hogy a parasztembert — amikor késő este a kemény napi munkától fáradtan hazatér — felvidítsák, felélénkítsék, gyönyörködtessék; segítsék elfeledtetni fáradtságát; az ő köves mezejét illatos rózsakertté változtassák át; az a hivatásuk, hogy a kézművesnek a kis műhelyét, a meggyötört inasnak nyomorúságos kuckóját a költészet világává, aranypalotává varázsolják át és az ő tenyeres-talpas szeretőjét gyönyörűséges hercegnő alakjában vetítsék elébe; de emellett az is a hivatásuk, hogy a — biblia mellett — az olvasójuk erkölcsi érzéseit vi- lágossabbá tegyék, és megmutassák a saját erejét és igazát, tudatába véssék jogát a szabadságra, és felkeltsék a bátorságát és hazaszeretetét.

(ENGELS)

Az ember ne olvasson azért, hogy mindent behabzsoljon, hanem inkább azért, hogy lássa: mire van szüksége.

(IBSEN)

A könyv csodálatos utazás a múltba és a jövőbe.

(JÓKAI MÓR)

Tudós az az ember, aki sokat megtanult a könyvekből. Művelt az, aki korának legszélesebb körű ismereteit és szokásait elsajátított. I'elvilá- gosodott az az ember, aki megérti az élet értelmét.

(LEV TOLSZTOJ)

Nem a könyv kedvéért olvasok én egy könyvet, hanem a magam kedvéért.

(MAUGHAM)

A tudás: könyvtárak párlata.

(ANATOLE FRANCE)

Sokkal egyszerűbb egy könyv hibáira rámutatni, mint felfedezni benne az értéket, a hasznot, a tehetséget... és sokkal könnyebben meghallgatják azt, aki azt mondja: ne olvasd el, mint azt, aki azt mondja: olvasd!

(ARAGON)

A könyv a nép kezében a leghatalmasabb fegyver a lelki és fizikai szabadságért folytatott harcban.

(ROMAIN ROLLAND)

Minden jó könyv egy-egy tanítója a nemzetnek.

(GÁRDONYI GÉZA)

Minden könyv egy kis lépcsőfok volt, amely feljebb vitt az állattól az emberhez, a jobb élet fogalmához és áhí- tásához.

(GORKIJ)

Ha egy könyv keveseknek szól, azzal, hogy e kevesek' kizárólagos használati tárgya legyen, és ezen a használaton kívül nincs más funkciója — akkor nem kell.

(MAJAKOVSZKIJ)

A könyv és az élet ugyanaz. A könyv egy része az életnek. Ma már a könyvek nélkül nem lehet az életet megvizsgálni. A könyvekbe lefektetett életanyag biztosabb mérték, mint az elfolyó, eltűnő valóságos élet.

(MÓRICZ ZSIGMOND)

Könyvek és tapasztalatok együtt alakítják a lelket.

(RADNÓTI MIKLÓS)

A könyvtárak nem egyszeri hanem műhelyei, a köny szerszámai.

Minden jó könyv való a népnek, amelyet pedig nem olvasna a művelt olvasó, az a népnek sem való.

(SZABÓ ERVIN)

Amíg csak kevesen tudnak olvasni, addig szükségképpen korlátoltabb az olvasnivaló, mint amikor többen olvasnak.

(JÓZSEF ATTILA)

Nem fecske módra kell átsurranni a könyvön. Meg is kell abban merülni.

(MÓRA FERENC)

Kétféle izgalom érhet olvasás közben. Az egyiket akkor érezzük, ha a könyv nagyon is rólunk szól; a másikat akkor, ha egyáltalán nem rólunk. Ki tudja, talán az utóbbi az igazabb, a mélyebb. Egészen távolesik tőlem, mégis lenyűgöz: ez a legnagyobb eredmény, amit könyv elérhet.

(BÁLINT GYÖRGY)

Szerző és olvasó titkos szövetségben vannak: szeretnék együtt kideríteni az igazságot.

(HEINRICH MANN)

Könyveink arra hivatottak, hogy megváltoztassák az életet. Csupán az igazi művészet képes erre, az álművészet sohasem.

(EHRENBURG)

Az író, az irodalom s még egy-egy jó könyv is olyasféle természeti jelenség, de amellett történelmi-társadalmi valóság is.

(VERES PETER)

Már nem a kard, nem a vagyon, nem a hatalom, hanem a könyv jelenti az embert.

(BIBO LAJOS)

Csak olyan könyvet tartok a szobámban, amivel valamiféle személyes viszonyom van, majdnem azt mondhatnám: szerelmi viszony. Ne értsük félre, a szerelem mélyebb értelmére gondolok. Azt hiszem, hogy a saját könyvtárnak, akármekkora is, az az értelme, hogy az ember minden könyvének ismeri rejtelmeit, hogy azután a kedves helyein magától kinyíljék.

(BOLDIZSÁR IVAN)

Nemcsak az a kérdés, hogy kik olvasnak, hanem az is, hogy akik olvasnak, mit olvasnak.

(DARVAS JÓZSEF)

Elvárom az olvasótól, hog% 6 is fejtsen ki annyi erőt a megértés érdekében, mint o költő a megértetés érdekében Csodálkozom azon, aki a mélységhez rögtön liftet is igényel

(ILLYÉS GYULA)

í templomai a tudománynak vek pedig a szocialista munk<

(V. L LENIN)

Tegyük fel, hogy az olvasás célja csakis a szórakozás, még így is azt gondolom, hogy semmiféle elméleti foglalkozás nem mélyíti el annyira érzéseinket, nem világosítja meg értelmünket úgy, mint a könyv.

(CICERO)

Sokat kell az embernek olvasni, hogy megtudja, milyen keveset tud.

(LAO-CE)

A könyv a lélek orvossága.

(DIODOROSZ)

A legnagyobb áldás, amit a múzsáktól kaptunk, a tanulás lehetősége és az olvasás.

(PLUTARKHOSZ)

Nincs az a csapnivaló könyv, amelyiknek ne lenne néhány tanulságos részlete.

(PLINIUS — IFJABB)

Könyvet hoznak eléd — rögtön rád ismer az ember.

(JANUS PANNONIUS)

Már sokan mondták, hogy a háborúban hallgatnak a múzsák. Mi mégis, amennyi időnk marad az állandó nyugtalanító háborúktól, az irodalomnak szenteljük kedvvel és gyönyörűséggel.

(HUNYADI JANOS)

Nem nevezhető gazdagságnak, ami elveszíthető. Csak eszednek és telkednek olvasás útján nyert kincse jelenti az igazi gazdagságot, mert ez nem vész el, és el nem hagy soha.

(LEONARDO DA VINCI)

Van ám úgy, hogy néma könyvből szót kér az igazság.

(LOPE DE VEGA)

Meg kell vallanom, hogy az emberi elme mind vitézi mesterségre, mind más, minden dologra sehonnan annyi segítséget nem vészen, mint a tanulásból és a históriaolvasásból.

(ZRÍNYI MIKLÓS)

Mikor becsukom magam mögött a könyvtár ajtaját, s annyi isteni szellem között elfoglalom a helyemet, olyan édes elégedettség tölt el, hogy sajnálkozom mindenkin, aki nem ismeri ezt a boldogságot.

(BURTON)

A könyveket nem szeretni annyi, mint nem szerétni a bölcsességet, s a bölcsességet nem szeretni annyi, mint állativá lenni.

(COMENIUS)

Igyekezzed inkább annál, mint eddig szoktad, a’ könyvekhez, az íráshoz való értéssel magadat ékesíteni. Bizony nem semmi ékessége, nemessége, világa és bódog- Sága ez a’ nemzetnek, ’s akar- melly magános személynek is; a’ mint ezzel ellenben az írás- tudatlanság motska, parasztsága, setétsége, félszegsége és nyavalyája.

(MISZTOTFALUSI KIS MIKLÓS)

A könyvek — az értelem gyermekei.

(SWIFT)

A könyvek olvasása a függetlenség csúcsfoka volt számomra az élet ízetlenségeivel szemben. Sohasem volt egyetlen kellemetlenségem sem, amelyet egyórai olvasás el nem oszlatott volna.

(MONTESQUIEU)

A könyvekkel ugyanaz történik, mint a tűzhelyeinken égő tűzzel: vedd e tüzet a szomszédoktól, gyújtsd meg magadnál, adj belőle másoknak, s ily módon mindenkié

(VOLTAIRE)

A kinyomott könyvek olyanok, mint a megszületett csecsemők: mondhat ez ember róluk akármit, rosszat vagy jót — ők mindenesetre itt vannak.

(HERDER)

Haszon nélkül olvas újságot, aki nem kombinál, nem

DAVID JÓZSEF:

Kiben bízhat az ember?

. tud ám lenni az ember, ha évenFenemód nagylegény | ként egyszer szűkebb honába------------------------------------ téved! Még le se mosta az út

porát, máris zuhog a szívére a sok gyermekkori, ifjúkori emlék. Fűzfaparipára ugrana, s egy trappban föl a hegyre; vagy legényes pincézésre, könnyen feledve, hogy közben évtizedek zúgtak el feje fölött, s talán a vasútállomástól a szülői házig sem tudja már tartani a lépést a fiatalokkal.

Dehogyisnem! Amikor azzal köszöntenek vissza az udvarokról: „Józsi, te egy cseppet sem öregszel”?

„Nem én!” — húzom ki magam. Hiszen úgy tetszik (ó, de nagy kerítő is tud lenni az emberi hiúság), tegnap még itt ka- rikáztam az út porában, s talán a vérem se fakult meg a kastély melletti kilométerkövön, amelyhez T. Miska verte a fejem. Miska persze már trottyos vén ember, mindig egyhetes szakállal kerül elém, s nyár lévén, mezítláb. De izzadság-marta inge pontosan olyan sallangos a hátán, mint harmincöt évvel ezelőtt, amikor e hát még nem volt görnyedt, S a kapa is úgy illeg a vállán, mint tegnap, amikor a Nyergeshegy felé menet találkozgattunk.

Ö is azt mondja, amikor hunyorgó szemével felismer: „Te betyár, te, hát sosem öregszel”?

Csak édesanyám rakna vissza ölelő karjából a rideg valóság talajára, de ő is csupán féltő, sopánkodó tekintetével, amiből egyedül én tudom kiolvasni: „mán megint olyan sápadt vagy, a homlokod is gyűrtebb, mint egy évvel ezelőtt.. Ülj csak le, no! Többet kellene már neked is pihengetni...”

No, de ezt a „sopánkodást” én úgy a hátam mögé csapom, mint egy sálat, ha melegét érzem is.-----------------------------------------, a népes famíliából egyik kis

Kü

lönösen, hogy másnap | unokahúgom áll elém a ké- ------------------------------------------ réssel: ha már itthon vagyok, tiszteljem meg közelgő lakodalmán. De úgy ám, mint aki keze írásával is tanúsítja majd, hogy ő örök hűséget esküdött T. Bercinek.

Mi sem könnyebb ennél — fogadtam el a megtiszteltetést.

Méghogy én násznagy! — Kenegetett a háj. Mert ezt a tisztet nem bízzák akárkire. Még büszkébben sétálgattam tehát anyám portáján. Mint a kendermagos kakas.

Mondom, hogy odahaza — különösen, ha idő is van rá — valósággal eszét vészéj ti a látogató, olyan istenigazából a szíve alá tudják rakni az emberek, de még a látható és emlékeztető tárgyak is azt a bizonyos kisszéket, amin egyszerre úgy megnő, felmagasodik,..

Megnőttem én is. S mit eszeltem ki ? Pont a kishúgom esküvője napján? Hogy átsétálok a hegyen apám falujába, Erdő- bényére! Hát mi az nekem? Harmaton indulok, s mire húz1973. AUGUSZTUS 12.. VAS ÁRVÁÉ

Ének

Kirchmayer Károly szobra

zák a delet, már ülök is anyám asztalához. Utána bólintok egyet, majd puccba vágom magam és sietek nasznagyi tisztemet végezni.

Anyám riadt szemekkel nézett rám. Már-már bosszantott, s bizony csak később döbbentem rá: egy hetvenhét esztendős édesanya is pontosan tudja, hogy ötvenkét éves fiacskája mire képes.-------------------------- — mint kora .gyermekkorom óta minMé

gis mentem J dig — a magam szabta útján. Által a -------------------------- hegyen.

A rendes műúton ugyanis jó 16—18 kilométerre van tőlünk apám faluja, de a hegyen keresztül alig öt. Igaz, hogy dombnak fel, völgynek le, de álomszép úton, ahol — állítólag — megboldogult apám valamikor az ölében is áthozta a mamát Hát én is elsétálhatok urasán oda-vissza, a pompás erdőrengeteggel körülvett utakon négy-öt óra alatt.

Az út idejének a kiszámításával nem is volt baj. Csak éppen azt felejtettem ki az okoskodásból, hogy Bényén is rokonok vannak. Dehogyis engedtek azok vissza jó, kiadós ebéd nélkül! Azután is csak úgy, hogy mindenre megesküdtem, délután hatkor násznagyként állok helyt kishúgom mennyegzőjén

Szaporáztam is a lépést, amíg meredek nem lett az út. Di ott aztán szakadt rólam a verejték. Pedig hát jobbára árnya: erdők alatt mentem, Nem hallottam már — mint jövet — s madarak énekét, a patak csobogását, a távoli motorfűrészek zengését, csak saját fújtatásomat.

Mind többször meg kellett állnom, aztán le-leülnöm, új erőt gyűjteni.

No, te nagylegény! Még jó, hogy nem hoztam magammal órát, mert ha azt nézegetném, csak mérgem gyűlne, erőm meg fogyna. így azzal vigasztaltam magam — a fák lombrésein át a nap járását lesve —, hogy nem lehet több délután három óránál. (Kettőkor indultam.) Legfeljebb fél négy. De akkor is ... ötre hazaérek, s lesz még egy órám mosakodni, öltözködni.

Gyi, te Sárkány, gyi, te Vihar! — szóltam a lábaimra, mert bizony — mit szépítsem a dolgot —, nem is a szívemmel, tüdőmmel, hanem a két lábammal, fakó lovacskáimmal gyűlt meg a bajom.----------------------------- vibrált előttem anyám riadt tekinHát ide jutottam, tete. Csak most cserben ne hagyja------------------------------nak ezek a „lovacskák”. Hiszen úgy

tud

tak ezek engem repíteni, hogy földet is alig értem, amikor nagyanyám boltba szalajtott... Amikor megzavartak a bálon a zalkodi legények ,.. Igen jó hasznukat vettem ifjúkori országos barangolásaim alatt is... Vittek ezek Pestig is, pedig az hozzánk 250 kilométernyire esik... És ezek a fakó lovacskák