Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-12 / 188. szám

t973. AUGUSZTUS 12., VASÁRNAP P£S) MEGYEI '4^€írUsp 5 EBÉDSZÜNET Fél óra — az alkalmazottak­nak, akiknek nincs fizetett ebédidejük. A két, illetve há­rom műszakban dolgozó fizi­kaiaknak kifizetik az ebédide­jüket Ikladon, az Ipari Mű­szergyárban. Vagyis hivatalo­san nincs ebédidejük. A kol­lektív szerződés azonban a szalag mellett vagy a konveyo- ros rendszerben dolgozóknak naponta huszonöt perc szüne­tet, pihenést biztosít. Van, ahol kétóránként áll le a szalag és a konveyor öt-öt, illetve tizen­öt percre, máshol egyszerre ad­ják ki a fél órát. A leghosz- szabb szünetet a dolgozók többsége étkezésre használja. — Általában nyolcszáz sze­mélyre főzünk — mondja Ber- kó Mihályné, a konyha veze­tője —, most, hogy az ipari ta­nulók szabadságon vannak, százzal kevesebbre. A konyha kapacitása elbírna több ada­got is, de a huszonhárom főnyi személyzet nem győzné. Azt lehet mondani, a gyár dolgozóinak csaknem egyhar- mada fogyasztja rendszeresen a gyári konyha főztjét, bele­számítva természetesen az á la carte-osokat is. — Ide a nagy ebédlőbe — a gyár túlsó végében van egy kétszáz adagos melegítőkony­ha, ebédlővel — többnyire az irodaházakból járnak az alkal­mazottak — veszi át a szót Győri Mihályné raktáros —, s talán százan az üzemekből. A menü ára 4,90, de az a la carte-on is jól lehet lakni tíz-tizenkét forintból. Általá­ban két-három féle leves és öt­féle második fogás a kínálat. Egy tizenkét dekás húsból ké­szített rántott szelet ára 4,50. — Különösebb panasz — a munkásellátás és a szakszerve­zet „szondázásai” alapján nyu­godtan kijelenthetem — nincs a főztünk ellen — mondja a konyhafőnök asszony, aki a szakácsnő, a hentes, a raktá­ros, a vállalati vöröskeresztes és a munkásellátási osztály ve­zetője társaságában hétről hét­re összeállítja az étrendet. — Sajnos, rendkívül alacsony a húskeretünk, egy negyedévre mindössze hétezer kiló, bele­értve ebbe a büfé hentesáruját is. Ennek ellenére csak egy tésztás napunk van, de akkor is többnyire valamilyen gu­lyást tálalunk a tészta mellé. A konyha tiszta, világos. A gömbölyded, mindig vidám Káré Tiborné szakácsnő szerint korszerű is, hiszen a hatalmas kályhákat, üstöket gőzzel vagy villannyal fűtik. — Amennyire a nyersanyag engedi, jó ízű a koszt. Nekem legalábbis ízlik. Az előbb et­tem meg két tányér tökfőzelé­ket. Vannak szép számmal, akik dicsérik az ételt, de olya­nokat is bemondanak az abla­kon, hogy azt le se merné ír­ni ... Nagy Józsefné tizenhét éve mindenes a konyhában. Arra panaszkodik, hogy a nyers­anyag pucolása és a mosogatás ma is a hagyományos módon történik. A szárítás sem meg­oldott: minden edényt és evő­eszközt kézzel kell eltörölgetni. — Olykor kibírhatatlan a meleg — mondja a többiek he­lyeslésétől felbátorodva —, ki kellene találni valamit a me­leg enyhítésére, teszem azt egy nagy teljesítményű ventillátor felszerelését. A tágas, kultúrált étterem­ben két ebédlő munkásasz­talához ülök le. Egyikőjük ra­gaszkodik inkognitójához. — A forgácsoló II. műhely meo-csoportvezetője vagyok — mutatkozik be készséggel a másik, Péter Lajos. —Har­madikos tanuló korom óta itt ebédelek, van ennek már vagy tizenhét éve. Fapados ide, fapados oda, gyakran jobb itt a kaja, mint otthon. Majd elfelejtettem a mai menü ismertetését: borsóle­ves, burgonyafőzelék vegyes pörkölttel. — A csoportomból egyedül én járok le ebédelni. A töb­biek környékbeliek, főz a fe­leségük, így hazajárnak. Elhatározásukat nyilván az az esetenkénti két forint is befolyásolja, ami a fizetett ebédidejük bére. Ha lejönné­nek ebédelni, nem járna a két forint. Az univerzális üzem a II. számú gyáregységhez tarto­zik. Hűséges kísérőm, Marti­nék Ferencné, az szb verseny­felelőse, mielőtt belépnénk, elárulja, hogy a többféle mo­tort gyártó üzem nem régen nyerte el a szocialista címet. Röviddel ezelőtt ért véget az üzem rekonstrukciója is. A korábbi sok járást-kelést, ci- pekedést megkönnyítendő most a konveyorrendszer kis libegői másodpercre pontosan hozzák a munkadarabot a kettesével ülő szorgalmas asz- szonyok, lányok asztalához, s ugyanúgy gondoskodnak az el­szállításról is. Találomra állok meg egy asszony előtt. Három szom­szédját hívja segítségül, hogy mondanák meg: hogy is hív­ják a brigádjukat, amiben nem tudja pontosan, hányán dolgoznak. Négyen aztán ki­derítik az igazságot: húszán vannak a Tyereskova brigád­ban. Forgórészeket készítenek — porszívókhoz, mosógépek­hez. Azután már csak Lakatos Lászlóné viszi a szót, a töb­biek hárman — Kreidlmajer Jánosné, Szabó Gyuláné és Nagy Gyuláné — csak nevet­nek nagyokat, s helyeselnek. — Tízkor ebédelünk, reg­gelizünk, vacsorázunk itt a munkapadnál. A vonatosok »négykor kelnek, hogy beérje­nek a hat órakor kezdődő műszakra. Hogy mit eszünk? Zsíros kenyeret, paprikával. Akinek van otthon a spájz- ban, az eszik hozzá kolbászt- is. A büfés kislány nem min­dig hoz friss árut, márpedig nem akarunk betegek lenni. A múltkor is vettem tőle hu­szonöt deka sonkát, kiadtam rá vagy tizenhat forintot, és amire hazavittem, már meg- zöldült. — Miért nem teszi be a' jégszekrénybe? — Azért, mert nincs. Illet­ne van egy a gyáregységveze­tő titkárságán, de, ha mi be akarunk valamit tenni, azt mondják, hogy rossz. Így aztán minden asszony mellett ott van szatyorban vagy valamilyen táskában az ennivalója. — Főtt ételt csak otthon eszem. Ha délutános vagyok, én főzök, ha meg délelőttös, { akkor a menyecském, már- | mint a fiam felesége, aki ott- j hon van három kisbabával, a nyugdíjas urammal, meg a szellemileg elmaradott lá­nyommal. — Csak ketten esznek kö­zülünk műszak után az ebéd­lőben — szól közbe a padtárs I —, az egyik egy magányos nő, . a másik meg özvegyasszony. — Kávét isznak, Lakatos néni ? EGÉSZ NAP KELLEMES KÖZÉRZET — Kávézunk hát. Két fo­rintért főzi egy asszony a raktárban. Nem drága. A fél­deci, az drága! — De inkább azt írja meg, fiatalember: húsz éve eszem ennél a padnál, a társaimmal — mutat egy rozoga hokedli­ra. A gyáregységvezető titkár­sága. Három fiatal lány éppen ebéd utáni sziesztáját tartja. A sarokban csakugyan ott a hű­tőszekrény: százhúsz literes Lehel. Év eleje óta nem mű ködik. Illetve: egyszer hűt máskor fűt. A leghosszabb lá­bú lány kijelenti, ha valak- az üzemből behozná az enni­valóját, ő készséggel berakná a hűtőszekrénybe, annak el­lenére, hogy a műszakiaké. Csakhogy — a gyáregység­ben kétszázan dolgoznak. Giczei György, a gyáregység termelési és műszaki osztály- vezetője. — Külön ebédlőhelyiség biz­tosításáról és hűtőszekrény beszerzéséről, tudomásom szerint, nincs szó. Sőt, arról sincs tudomásom, hogy az uni­verzális üzemhez hasonlóan tiszta üzemek részére tervez-e egyáltalán a vállalat külön ét­kezőt. A piszkosabb üzemek­nek, így gyáregységen belül a ragasztóműhelynek t^an külön étkezőhelyisége. Az osztályvezetőnek az a véleménye, hogy a „hűtőszek­rény hiánya nem merül fel olyan élesen”. Több helyen in­kább resót igényelnének. Alighanem azzal a céllal, hogy a magukkal hozott főtt ételt felmelegítsék. Igenám, de ad­dig is tárolni kellene valahol, elsősorban azért, hogy ne ro­moljanak meg. Jelenlegi is­mereteink szerint erre egyet­len alkalmatosság van — a hűtőszekrény. Tíz perccel múlt két óra. Tíz perccel ezelőtt fújták le a dél­előtti műszakot. Az ebédlő előtt állok. Nagy csoportok­ban siető emberek szaporáz- zák léptüket a kijárat felé. Egy-kettő, ha betér az ebédlő­be. Gazdálkodni kell az idő­vel: a busz pontosan indul, nem vár meg senkit. A kör­nyező falvakba két óra után húsz, harminc és negyvenöt­perccel indulnak a buszok. A fürdés, öltözés után nemigen marad idő az üzemi ebédre. Munkásellátás. Horváth Já­nosné jóléti előadó elmondja, hogy a konyha rekonstrukció­jának első részét rövidesen követi a második, majd a har­madik ütem. Ennek során kül­lőn zöldség- és húselőkészítő, szárazáruraktár és a pincé­ben betonozott alapú zöldség­tároló fog épülni. — A környék nyersanya­gokkal rosszul ellátott. Egyik szállítónk, a Váci Fűszért, nem egyszer hibás árut küld, vagy a megrendelt helyett mást, de az sem ritka, hogy egyáltalán nem szállít. A húsárut a Váci Húsipari Vállalat a raktárától idáig közönséges teherautón, egy lepedővel letakarva szál­lítja hűtőkocsi helyett. Volt rá eset, hogy kénytelenek vol­tunk az egész szállítmányt visszaküldeni. Kérdezem, van-e arról tudo­mása a munkásellátásnak, hogy a munkások jelentős ré­sze közvetlenül a munkapad mellett étkezik... — Természetesen van. Tu­domásom szerint ez megen­gedhetetlen, az étkezéshez mindenhol külön helyiséget kell biztosítani. Ami a hűtő- szekrényt illeti: úgy tudom, a gyáregységek a saját rezsijük­ből kötelesek megvásárolni. — Sajnos, több meglehető­sen szennyezett üzemben, így a sajtoló vagy a forgácsoló II. üzemben nincs külön étkező — mondja Majer Károly szb- titkár. — Az irodaépület felé tart­va a nyitott ablakokon bepil­lantva, legalább három hűtő- szekrényt számoltam össze. — Rosszul számolt, sokkal több van. Jóllehet, amióta Fa­luvégi elvtárs a reprezentációs keretet megkurtította, nincs mit hűteni bennük. — Az üzemekben viszont lenne mit... — Egyetértek. Csakhogy ná­lunk ez nem olyan egyszerű: fogni a hűtőszekrényeket és egyik napról a másikra „lete­lepíteni” az üzemekbe. _ ??? — A negyedik ötéves ter­vünk szociálpolitikai terveiben szerepel az üzemek hűtőszek­rénnyel való ellátása. Idő még van hátra, pénz Is akad. Ko­rábban minden anyagi erőt a Bercelen felépült új gyáregy­ségünkbe fektettünk. A törzs­gyárban, ahogy azt jó zsar­gonnal mondják, csupán a szinttartásra törekedtünk. Kertész Péter „Kegyetóartásra nem szorultam...” . jljtrf' -V ' 'jjSZÄ . ; . £ f r AUN f kJ KAI ti­i ki K n i >7!rs% : KI KI i ;.v .: ‘V; APÓK K ■y m IN LM .nni A rv l\ 1 ■ . Pósa Jenőné, született Váradi Margit, Gödöllő, Ró­zsa utca 33. — Az én életemről regényt lehetne írni — fogatlan nevetés, a szemben zavart fény, a kéz remeg az asz­talon. — Meséljen, Pósa néni — biztatják a többiek, két széket kapunk, kellemetlen egymással szemben ülni, s noteszba írogatni az adatokat. — Meséljen, Pósa néni — biztatom bátortalanul, Pósa néni vékonyka alakja beleveszik a székbe. Nyug­díjas, de tovább dolgozik, a gödöllői Ganz Árammérő- gyár takarítónője, Pósa Jenőné, született Váradi Mar­git, Gödöllő, Rózsa utca 33. Ennyit tudok róla. (Mise -Özdon a gyerekkorról.) Stem, édesapám becsületes vas­munkás volt, hatéves korom­ban temettük. Anyámmal ek­kor Bánrévére költöztünk, oda, ahol ő született. Nem láttam mindennap ételt, any- nyit mondhatok. Pedig a gyermek éhes állandóan, még­sem lakhattam jól, nehéz volt a gyermekkor, nem lakhattam jól mindig, cipőm sem volt, mezítlábas élet volt az enyém. Tizenkét éves koromban el­szegődtem az állomásfőnök úrékhoz, megbecsültek, jó he­lyem volt, megl-akattak, meleg helyem volt, fáznom sem kel­lett, boldog élet volt az, haj­nali négykor keltem állatokat etetni, művelni a földjüket, aztán reggelit csináltam, taka­rítottam, fortém, mostam, vasaltam, amit kellett, szép életre emlékezem, mert ehet­tem, fáznékom sem volt. Nyolc és fél évig szolgáltam őket, és becsben voltam tart­va. rám szólnak, dolgozott már Pósa néni eleget, pihenjen meg. Figyelemmel vannak hoz­zám, a koromra, meg talán ar­ra is, hogy mindegyik gyere­kem itt kezdett dolgozni, s én is tisztán tartom art a részt, amit rám bíztak. Mindenkinek megadom a tiszteletet, csak úgy várhatja az ember, hogy meg is kapja, nem? Hatéves voltam, mikor rámszakadt az árvaság, azóta több a bána­tom, mint az örömöm. De nem baj, bírom én az életet, a munkát, ha zötyög is kicsit a szívem, de bírja az, csak lus­tálkodás. Hatvankét éves va­gyok, moziban akkor voltam, amikor a fiam vitt, színházban, mikor a nagyobbik lány kí­sért s meghalt mind a kettő, ez az én nagy bánatom. (Mese — a fia”) . .r.. rossz not vett 3 halairól.) el, rosszvérűt. Fölakasztotta miatta magát. Szívideggyulladást kaptam a nagy szomorúságban, huszon­nyolc éves volt, s ilyen csú­nyán érte a vég. Sokszor úgy érzem, futni kéne, remeg a szí­vem, nem tudom, hogy van ez, nehezen kapom a levegőt. A lányom, aki a színházba vitt engem, nyolc hónapja ment el közülünk. Nagy bánatom ne­kem ez a két temetés. A rák vitte el szegényt, az isten nyu­gosztalja. Két gyereket temet­ni, gonosz feladat ez. Szülni szép volt, de hát, aki szül, az temet is... De a gyerekeket, azokat a legrosszabb siratni. Akik az örömöt szerezték. (Mese - „ Tanyán 3 vagyakról.) lamikor. Nem (Mese - rossz a házasságról.) én házas­ságom, nagyon rossz. Iszákos ember lett az uram, nem tö­rődött énvelem, sem a gyer­mekeivel, boron kártyán for­dult állandóan az esze, szép ember volt, megszerettem, ud­varolt és elvett, így van ez rendjén, de kijutott nekem a negyvenkét esztendő alatt, amit vele töltöttem eddig, minden bajból kijutott ne­kem, mert nem a családjával gondolt, csak az itallal. Mond­ja most már: „máshogy csi­náltam volna Margit, jobb lett volna máshogy csinálni...” „Dehogy csináltad volna más­hogy!” — mondom neki, ki­hullatta a fogait az oroszlán, és akkor keresi vissza azo­kat, akik mellette voltak hű­ségesen, ő is ilyen, de nem jó visszakeresni, jobb lett volna, ha előbb velem gondol, meg a gyerekeivel. (Mese - a* 3 gyerekekről.) örömöm az életben a szülés volt. Ki­lencszer szültem, s csak egyet hoztam halva a világra. Hat fiam, két lányom volt, mind jó gyerekek, az én örömöm az életben a gyerekeim. Mind taníttattam, inasnak adtam őket, szakma és tanulás ez volt a lényeg, gürcöltem ér­tük eleget, de vitték valami­re, megkérdezheti bárkiből, vitték valamire, becsületesek, rendesek, jó gyerekek. Üzem­mérnök is van köztük. Meg géplakatos, cipész, segédmun­kás. A sok cipekedéstől a legfiatalabb, a kislány nyo­moréknak jött a világra. De mégis dolgozik: bevásárló. Nem gúnyolják, szeretik őt a gyárban, szorgalmas, csendes teremtés. Neveltem én a gye­rekeimet, arra neveltem, ne hozzanak szégyent az anyjuk­ra, még gyümölcsöt sem lop­tak, olyan éhesek voltak pe­dig volt, mikor egyiknek má­siknak nem jutott vacsora. Felnőtt korukban is gondol­nak rám, névnapomkor kör­beülték a kis asztalt, úgy kanalaztak a levesben, mint régen, a fejük a tányérba ló­gott. (Mese - tNem ,ls- 3 munkáról.) népét. Nap­pal arattam, kapáltam, éjjel mentem fát lopni. Hogy enni tudjak adni, ha már a világra tettem a gyermekeimet, leg­alább enni tudjak adni nekik. Elvittek nemegyszer a csend­őrök, olyankor üzentem, és amíg bent voltam a dutyiban, a szomszédok etették a fiai­mat, velem éreztek, ahol nagy a nyomor, jut a másiknak is belőle. Vér csöpögött az uj- jaimból, annyit mostam, va­saltam, mert a háziak öreg, el­használt ruhákat adtak a gye­rekeimnek. Mikor azt mond­ták, varrni kellene, varrtam, nehogy máskor mást hívjanak. Varrtam, horgoltam a sebes uj- jaimmal. A lányomnak meg­nyomtam a balfelét a sok cipe- kedésben, ezért lett nyomorék a szerencsétlen, továbbadtam a szerencsétlenségemet neki, sze­génykémnek. Tizenhárom éve takarítok itt, három éve mint nyugdíjas. Könnyú a dolgom. Fél ötkor fölkelek, hatra jövök, fölmosok, törülgetek, kényel­mesen elvégzem a munkát, I kettőkor végzek, otthon mosok, főzök, takarítok. Kényelmes a mai életem. Régen, a reakció­ban éjjel tizenkettőkor az er­dőben fűrészeltem, mire haza­jöttem, vártak a kapával, mentem a földre, utána sikál­tam, kivetett még az ágy is magából. Elnézéssel vannak itt rám, aranyosak, azt mondják, dolgozott már Pósa néni eleget, ha öt vödör vizet hozok, már I Pósa Jenőné születeti zsa utca 33. Arca elfém volt se cipőm, semmim se. Olvasni, számolni nem tudok, nem járhattam iskolát. Kín­lódtam az életet. Három ágy, asztal, szekrény fért el a szo­bában, ahová a gyerekeket szültem. Mikor fölébredtem, fáradtabb voltam, mint mikor lefeküdtem, kidobott magából az ágy, nem fértünk el benne annyian. Bériem ezt a kis la­kást, több mint harminc éve, de nem lakás ez sem. Ha be­csukom az ajtót, leszakad a mennyezetből egy darab, a lakott házra nem költ a tulaj­donos, romhalmaz az egész. Tavaszra ígérik a lakást. Jó 'lenne. Mert már összekaptam magamat, vettem tizenkétezer forintért egy gyönyörű hálót, van televízió, lemezjátszó, s teszem a takarékba a pénzt, gyűjtök. A nagyobb fiamtól kaptam egy garnitúrát, egy kanapét, két fotelt, bevonva műbőrrel, szép az is. Kegye­lemtartásra nem volt szüksé­gem, eltartottam a családomat, most már semmi pályázatom, vágyam nincs ebben az élet­ben, csak a lakás. Legyen meg arra a néhány évemre. A kis­lányomra hagynám, legalább ennyit mondhasson magáénak. Ott lakna velem, meg az apjá­val, meg a testvérével. Meg­kapná, ha itt hagyom. Váradi Margit, Gödöllő, Ró- i a tenyeremben. Tamás Ervin A UTSZEMt VIZ 1 Minden típusú személygépkocsi — alsó és felső mosását, zsírozását, olajcseréjét, — motor, futómű, fék, fényszóró műszeres beállítását, — kerékkiegyensúlyozását, — valvoline alvázvédelmét, — karosszéria javítását és fényezését vállaljuk. Előzékeny, gyors kiszolgálás As 99Univers€Íl” Aitjiss AUTÓSZERVIZ üzemében a 31-es főútvonal mellett, a 28-as kilométerkőnél, Maglódon.

Next

/
Thumbnails
Contents