Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-12 / 188. szám
t973. AUGUSZTUS 12., VASÁRNAP P£S) MEGYEI '4^€írUsp 5 EBÉDSZÜNET Fél óra — az alkalmazottaknak, akiknek nincs fizetett ebédidejük. A két, illetve három műszakban dolgozó fizikaiaknak kifizetik az ebédidejüket Ikladon, az Ipari Műszergyárban. Vagyis hivatalosan nincs ebédidejük. A kollektív szerződés azonban a szalag mellett vagy a konveyo- ros rendszerben dolgozóknak naponta huszonöt perc szünetet, pihenést biztosít. Van, ahol kétóránként áll le a szalag és a konveyor öt-öt, illetve tizenöt percre, máshol egyszerre adják ki a fél órát. A leghosz- szabb szünetet a dolgozók többsége étkezésre használja. — Általában nyolcszáz személyre főzünk — mondja Ber- kó Mihályné, a konyha vezetője —, most, hogy az ipari tanulók szabadságon vannak, százzal kevesebbre. A konyha kapacitása elbírna több adagot is, de a huszonhárom főnyi személyzet nem győzné. Azt lehet mondani, a gyár dolgozóinak csaknem egyhar- mada fogyasztja rendszeresen a gyári konyha főztjét, beleszámítva természetesen az á la carte-osokat is. — Ide a nagy ebédlőbe — a gyár túlsó végében van egy kétszáz adagos melegítőkonyha, ebédlővel — többnyire az irodaházakból járnak az alkalmazottak — veszi át a szót Győri Mihályné raktáros —, s talán százan az üzemekből. A menü ára 4,90, de az a la carte-on is jól lehet lakni tíz-tizenkét forintból. Általában két-három féle leves és ötféle második fogás a kínálat. Egy tizenkét dekás húsból készített rántott szelet ára 4,50. — Különösebb panasz — a munkásellátás és a szakszervezet „szondázásai” alapján nyugodtan kijelenthetem — nincs a főztünk ellen — mondja a konyhafőnök asszony, aki a szakácsnő, a hentes, a raktáros, a vállalati vöröskeresztes és a munkásellátási osztály vezetője társaságában hétről hétre összeállítja az étrendet. — Sajnos, rendkívül alacsony a húskeretünk, egy negyedévre mindössze hétezer kiló, beleértve ebbe a büfé hentesáruját is. Ennek ellenére csak egy tésztás napunk van, de akkor is többnyire valamilyen gulyást tálalunk a tészta mellé. A konyha tiszta, világos. A gömbölyded, mindig vidám Káré Tiborné szakácsnő szerint korszerű is, hiszen a hatalmas kályhákat, üstöket gőzzel vagy villannyal fűtik. — Amennyire a nyersanyag engedi, jó ízű a koszt. Nekem legalábbis ízlik. Az előbb ettem meg két tányér tökfőzeléket. Vannak szép számmal, akik dicsérik az ételt, de olyanokat is bemondanak az ablakon, hogy azt le se merné írni ... Nagy Józsefné tizenhét éve mindenes a konyhában. Arra panaszkodik, hogy a nyersanyag pucolása és a mosogatás ma is a hagyományos módon történik. A szárítás sem megoldott: minden edényt és evőeszközt kézzel kell eltörölgetni. — Olykor kibírhatatlan a meleg — mondja a többiek helyeslésétől felbátorodva —, ki kellene találni valamit a meleg enyhítésére, teszem azt egy nagy teljesítményű ventillátor felszerelését. A tágas, kultúrált étteremben két ebédlő munkásasztalához ülök le. Egyikőjük ragaszkodik inkognitójához. — A forgácsoló II. műhely meo-csoportvezetője vagyok — mutatkozik be készséggel a másik, Péter Lajos. —Harmadikos tanuló korom óta itt ebédelek, van ennek már vagy tizenhét éve. Fapados ide, fapados oda, gyakran jobb itt a kaja, mint otthon. Majd elfelejtettem a mai menü ismertetését: borsóleves, burgonyafőzelék vegyes pörkölttel. — A csoportomból egyedül én járok le ebédelni. A többiek környékbeliek, főz a feleségük, így hazajárnak. Elhatározásukat nyilván az az esetenkénti két forint is befolyásolja, ami a fizetett ebédidejük bére. Ha lejönnének ebédelni, nem járna a két forint. Az univerzális üzem a II. számú gyáregységhez tartozik. Hűséges kísérőm, Martinék Ferencné, az szb versenyfelelőse, mielőtt belépnénk, elárulja, hogy a többféle motort gyártó üzem nem régen nyerte el a szocialista címet. Röviddel ezelőtt ért véget az üzem rekonstrukciója is. A korábbi sok járást-kelést, ci- pekedést megkönnyítendő most a konveyorrendszer kis libegői másodpercre pontosan hozzák a munkadarabot a kettesével ülő szorgalmas asz- szonyok, lányok asztalához, s ugyanúgy gondoskodnak az elszállításról is. Találomra állok meg egy asszony előtt. Három szomszédját hívja segítségül, hogy mondanák meg: hogy is hívják a brigádjukat, amiben nem tudja pontosan, hányán dolgoznak. Négyen aztán kiderítik az igazságot: húszán vannak a Tyereskova brigádban. Forgórészeket készítenek — porszívókhoz, mosógépekhez. Azután már csak Lakatos Lászlóné viszi a szót, a többiek hárman — Kreidlmajer Jánosné, Szabó Gyuláné és Nagy Gyuláné — csak nevetnek nagyokat, s helyeselnek. — Tízkor ebédelünk, reggelizünk, vacsorázunk itt a munkapadnál. A vonatosok »négykor kelnek, hogy beérjenek a hat órakor kezdődő műszakra. Hogy mit eszünk? Zsíros kenyeret, paprikával. Akinek van otthon a spájz- ban, az eszik hozzá kolbászt- is. A büfés kislány nem mindig hoz friss árut, márpedig nem akarunk betegek lenni. A múltkor is vettem tőle huszonöt deka sonkát, kiadtam rá vagy tizenhat forintot, és amire hazavittem, már meg- zöldült. — Miért nem teszi be a' jégszekrénybe? — Azért, mert nincs. Illetne van egy a gyáregységvezető titkárságán, de, ha mi be akarunk valamit tenni, azt mondják, hogy rossz. Így aztán minden asszony mellett ott van szatyorban vagy valamilyen táskában az ennivalója. — Főtt ételt csak otthon eszem. Ha délutános vagyok, én főzök, ha meg délelőttös, { akkor a menyecském, már- | mint a fiam felesége, aki ott- j hon van három kisbabával, a nyugdíjas urammal, meg a szellemileg elmaradott lányommal. — Csak ketten esznek közülünk műszak után az ebédlőben — szól közbe a padtárs I —, az egyik egy magányos nő, . a másik meg özvegyasszony. — Kávét isznak, Lakatos néni ? EGÉSZ NAP KELLEMES KÖZÉRZET — Kávézunk hát. Két forintért főzi egy asszony a raktárban. Nem drága. A féldeci, az drága! — De inkább azt írja meg, fiatalember: húsz éve eszem ennél a padnál, a társaimmal — mutat egy rozoga hokedlira. A gyáregységvezető titkársága. Három fiatal lány éppen ebéd utáni sziesztáját tartja. A sarokban csakugyan ott a hűtőszekrény: százhúsz literes Lehel. Év eleje óta nem mű ködik. Illetve: egyszer hűt máskor fűt. A leghosszabb lábú lány kijelenti, ha valak- az üzemből behozná az ennivalóját, ő készséggel berakná a hűtőszekrénybe, annak ellenére, hogy a műszakiaké. Csakhogy — a gyáregységben kétszázan dolgoznak. Giczei György, a gyáregység termelési és műszaki osztály- vezetője. — Külön ebédlőhelyiség biztosításáról és hűtőszekrény beszerzéséről, tudomásom szerint, nincs szó. Sőt, arról sincs tudomásom, hogy az univerzális üzemhez hasonlóan tiszta üzemek részére tervez-e egyáltalán a vállalat külön étkezőt. A piszkosabb üzemeknek, így gyáregységen belül a ragasztóműhelynek t^an külön étkezőhelyisége. Az osztályvezetőnek az a véleménye, hogy a „hűtőszekrény hiánya nem merül fel olyan élesen”. Több helyen inkább resót igényelnének. Alighanem azzal a céllal, hogy a magukkal hozott főtt ételt felmelegítsék. Igenám, de addig is tárolni kellene valahol, elsősorban azért, hogy ne romoljanak meg. Jelenlegi ismereteink szerint erre egyetlen alkalmatosság van — a hűtőszekrény. Tíz perccel múlt két óra. Tíz perccel ezelőtt fújták le a délelőtti műszakot. Az ebédlő előtt állok. Nagy csoportokban siető emberek szaporáz- zák léptüket a kijárat felé. Egy-kettő, ha betér az ebédlőbe. Gazdálkodni kell az idővel: a busz pontosan indul, nem vár meg senkit. A környező falvakba két óra után húsz, harminc és negyvenötperccel indulnak a buszok. A fürdés, öltözés után nemigen marad idő az üzemi ebédre. Munkásellátás. Horváth Jánosné jóléti előadó elmondja, hogy a konyha rekonstrukciójának első részét rövidesen követi a második, majd a harmadik ütem. Ennek során küllőn zöldség- és húselőkészítő, szárazáruraktár és a pincében betonozott alapú zöldségtároló fog épülni. — A környék nyersanyagokkal rosszul ellátott. Egyik szállítónk, a Váci Fűszért, nem egyszer hibás árut küld, vagy a megrendelt helyett mást, de az sem ritka, hogy egyáltalán nem szállít. A húsárut a Váci Húsipari Vállalat a raktárától idáig közönséges teherautón, egy lepedővel letakarva szállítja hűtőkocsi helyett. Volt rá eset, hogy kénytelenek voltunk az egész szállítmányt visszaküldeni. Kérdezem, van-e arról tudomása a munkásellátásnak, hogy a munkások jelentős része közvetlenül a munkapad mellett étkezik... — Természetesen van. Tudomásom szerint ez megengedhetetlen, az étkezéshez mindenhol külön helyiséget kell biztosítani. Ami a hűtő- szekrényt illeti: úgy tudom, a gyáregységek a saját rezsijükből kötelesek megvásárolni. — Sajnos, több meglehetősen szennyezett üzemben, így a sajtoló vagy a forgácsoló II. üzemben nincs külön étkező — mondja Majer Károly szb- titkár. — Az irodaépület felé tartva a nyitott ablakokon bepillantva, legalább három hűtő- szekrényt számoltam össze. — Rosszul számolt, sokkal több van. Jóllehet, amióta Faluvégi elvtárs a reprezentációs keretet megkurtította, nincs mit hűteni bennük. — Az üzemekben viszont lenne mit... — Egyetértek. Csakhogy nálunk ez nem olyan egyszerű: fogni a hűtőszekrényeket és egyik napról a másikra „letelepíteni” az üzemekbe. _ ??? — A negyedik ötéves tervünk szociálpolitikai terveiben szerepel az üzemek hűtőszekrénnyel való ellátása. Idő még van hátra, pénz Is akad. Korábban minden anyagi erőt a Bercelen felépült új gyáregységünkbe fektettünk. A törzsgyárban, ahogy azt jó zsargonnal mondják, csupán a szinttartásra törekedtünk. Kertész Péter „Kegyetóartásra nem szorultam...” . jljtrf' -V ' 'jjSZÄ . ; . £ f r AUN f kJ KAI tii ki K n i >7!rs% : KI KI i ;.v .: ‘V; APÓK K ■y m IN LM .nni A rv l\ 1 ■ . Pósa Jenőné, született Váradi Margit, Gödöllő, Rózsa utca 33. — Az én életemről regényt lehetne írni — fogatlan nevetés, a szemben zavart fény, a kéz remeg az asztalon. — Meséljen, Pósa néni — biztatják a többiek, két széket kapunk, kellemetlen egymással szemben ülni, s noteszba írogatni az adatokat. — Meséljen, Pósa néni — biztatom bátortalanul, Pósa néni vékonyka alakja beleveszik a székbe. Nyugdíjas, de tovább dolgozik, a gödöllői Ganz Árammérő- gyár takarítónője, Pósa Jenőné, született Váradi Margit, Gödöllő, Rózsa utca 33. Ennyit tudok róla. (Mise -Özdon a gyerekkorról.) Stem, édesapám becsületes vasmunkás volt, hatéves koromban temettük. Anyámmal ekkor Bánrévére költöztünk, oda, ahol ő született. Nem láttam mindennap ételt, any- nyit mondhatok. Pedig a gyermek éhes állandóan, mégsem lakhattam jól, nehéz volt a gyermekkor, nem lakhattam jól mindig, cipőm sem volt, mezítlábas élet volt az enyém. Tizenkét éves koromban elszegődtem az állomásfőnök úrékhoz, megbecsültek, jó helyem volt, megl-akattak, meleg helyem volt, fáznom sem kellett, boldog élet volt az, hajnali négykor keltem állatokat etetni, művelni a földjüket, aztán reggelit csináltam, takarítottam, fortém, mostam, vasaltam, amit kellett, szép életre emlékezem, mert ehettem, fáznékom sem volt. Nyolc és fél évig szolgáltam őket, és becsben voltam tartva. rám szólnak, dolgozott már Pósa néni eleget, pihenjen meg. Figyelemmel vannak hozzám, a koromra, meg talán arra is, hogy mindegyik gyerekem itt kezdett dolgozni, s én is tisztán tartom art a részt, amit rám bíztak. Mindenkinek megadom a tiszteletet, csak úgy várhatja az ember, hogy meg is kapja, nem? Hatéves voltam, mikor rámszakadt az árvaság, azóta több a bánatom, mint az örömöm. De nem baj, bírom én az életet, a munkát, ha zötyög is kicsit a szívem, de bírja az, csak lustálkodás. Hatvankét éves vagyok, moziban akkor voltam, amikor a fiam vitt, színházban, mikor a nagyobbik lány kísért s meghalt mind a kettő, ez az én nagy bánatom. (Mese — a fia”) . .r.. rossz not vett 3 halairól.) el, rosszvérűt. Fölakasztotta miatta magát. Szívideggyulladást kaptam a nagy szomorúságban, huszonnyolc éves volt, s ilyen csúnyán érte a vég. Sokszor úgy érzem, futni kéne, remeg a szívem, nem tudom, hogy van ez, nehezen kapom a levegőt. A lányom, aki a színházba vitt engem, nyolc hónapja ment el közülünk. Nagy bánatom nekem ez a két temetés. A rák vitte el szegényt, az isten nyugosztalja. Két gyereket temetni, gonosz feladat ez. Szülni szép volt, de hát, aki szül, az temet is... De a gyerekeket, azokat a legrosszabb siratni. Akik az örömöt szerezték. (Mese - „ Tanyán 3 vagyakról.) lamikor. Nem (Mese - rossz a házasságról.) én házasságom, nagyon rossz. Iszákos ember lett az uram, nem törődött énvelem, sem a gyermekeivel, boron kártyán fordult állandóan az esze, szép ember volt, megszerettem, udvarolt és elvett, így van ez rendjén, de kijutott nekem a negyvenkét esztendő alatt, amit vele töltöttem eddig, minden bajból kijutott nekem, mert nem a családjával gondolt, csak az itallal. Mondja most már: „máshogy csináltam volna Margit, jobb lett volna máshogy csinálni...” „Dehogy csináltad volna máshogy!” — mondom neki, kihullatta a fogait az oroszlán, és akkor keresi vissza azokat, akik mellette voltak hűségesen, ő is ilyen, de nem jó visszakeresni, jobb lett volna, ha előbb velem gondol, meg a gyerekeivel. (Mese - a* 3 gyerekekről.) örömöm az életben a szülés volt. Kilencszer szültem, s csak egyet hoztam halva a világra. Hat fiam, két lányom volt, mind jó gyerekek, az én örömöm az életben a gyerekeim. Mind taníttattam, inasnak adtam őket, szakma és tanulás ez volt a lényeg, gürcöltem értük eleget, de vitték valamire, megkérdezheti bárkiből, vitték valamire, becsületesek, rendesek, jó gyerekek. Üzemmérnök is van köztük. Meg géplakatos, cipész, segédmunkás. A sok cipekedéstől a legfiatalabb, a kislány nyomoréknak jött a világra. De mégis dolgozik: bevásárló. Nem gúnyolják, szeretik őt a gyárban, szorgalmas, csendes teremtés. Neveltem én a gyerekeimet, arra neveltem, ne hozzanak szégyent az anyjukra, még gyümölcsöt sem loptak, olyan éhesek voltak pedig volt, mikor egyiknek másiknak nem jutott vacsora. Felnőtt korukban is gondolnak rám, névnapomkor körbeülték a kis asztalt, úgy kanalaztak a levesben, mint régen, a fejük a tányérba lógott. (Mese - tNem ,ls- 3 munkáról.) népét. Nappal arattam, kapáltam, éjjel mentem fát lopni. Hogy enni tudjak adni, ha már a világra tettem a gyermekeimet, legalább enni tudjak adni nekik. Elvittek nemegyszer a csendőrök, olyankor üzentem, és amíg bent voltam a dutyiban, a szomszédok etették a fiaimat, velem éreztek, ahol nagy a nyomor, jut a másiknak is belőle. Vér csöpögött az uj- jaimból, annyit mostam, vasaltam, mert a háziak öreg, elhasznált ruhákat adtak a gyerekeimnek. Mikor azt mondták, varrni kellene, varrtam, nehogy máskor mást hívjanak. Varrtam, horgoltam a sebes uj- jaimmal. A lányomnak megnyomtam a balfelét a sok cipe- kedésben, ezért lett nyomorék a szerencsétlen, továbbadtam a szerencsétlenségemet neki, szegénykémnek. Tizenhárom éve takarítok itt, három éve mint nyugdíjas. Könnyú a dolgom. Fél ötkor fölkelek, hatra jövök, fölmosok, törülgetek, kényelmesen elvégzem a munkát, I kettőkor végzek, otthon mosok, főzök, takarítok. Kényelmes a mai életem. Régen, a reakcióban éjjel tizenkettőkor az erdőben fűrészeltem, mire hazajöttem, vártak a kapával, mentem a földre, utána sikáltam, kivetett még az ágy is magából. Elnézéssel vannak itt rám, aranyosak, azt mondják, dolgozott már Pósa néni eleget, ha öt vödör vizet hozok, már I Pósa Jenőné születeti zsa utca 33. Arca elfém volt se cipőm, semmim se. Olvasni, számolni nem tudok, nem járhattam iskolát. Kínlódtam az életet. Három ágy, asztal, szekrény fért el a szobában, ahová a gyerekeket szültem. Mikor fölébredtem, fáradtabb voltam, mint mikor lefeküdtem, kidobott magából az ágy, nem fértünk el benne annyian. Bériem ezt a kis lakást, több mint harminc éve, de nem lakás ez sem. Ha becsukom az ajtót, leszakad a mennyezetből egy darab, a lakott házra nem költ a tulajdonos, romhalmaz az egész. Tavaszra ígérik a lakást. Jó 'lenne. Mert már összekaptam magamat, vettem tizenkétezer forintért egy gyönyörű hálót, van televízió, lemezjátszó, s teszem a takarékba a pénzt, gyűjtök. A nagyobb fiamtól kaptam egy garnitúrát, egy kanapét, két fotelt, bevonva műbőrrel, szép az is. Kegyelemtartásra nem volt szükségem, eltartottam a családomat, most már semmi pályázatom, vágyam nincs ebben az életben, csak a lakás. Legyen meg arra a néhány évemre. A kislányomra hagynám, legalább ennyit mondhasson magáénak. Ott lakna velem, meg az apjával, meg a testvérével. Megkapná, ha itt hagyom. Váradi Margit, Gödöllő, Ró- i a tenyeremben. Tamás Ervin A UTSZEMt VIZ 1 Minden típusú személygépkocsi — alsó és felső mosását, zsírozását, olajcseréjét, — motor, futómű, fék, fényszóró műszeres beállítását, — kerékkiegyensúlyozását, — valvoline alvázvédelmét, — karosszéria javítását és fényezését vállaljuk. Előzékeny, gyors kiszolgálás As 99Univers€Íl” Aitjiss AUTÓSZERVIZ üzemében a 31-es főútvonal mellett, a 28-as kilométerkőnél, Maglódon.