Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-12 / 188. szám
4 K^CíHap 1973. AUGUSZTUS 12., VASÄRNAP Szirmok a V Hajnal az Alexander Platzon. A tér szabadtéri színpadának padsorain pokrócba bugyolált fiatalokat nyomott el néhány órára az álom. Az S- bahn aluljáróiban szinte alig lehet közlekedni, hátizsákon pihentetve fejüket, hálózsákba burkolózva ezrek és ezrek várják a hajnalt. A fesztivál nem az alvás ideje, néhány órás felfrissülés elegendő, hogy utána egész napon át járjon-kel- jen, beszéljen, kiabáljon, daloljon, táncoljon az ember. külön gazdagították a fesztivál eredményeit. A fiataloknak mindent szabad. Mert vidámságuk, felsza- badultságuk súlyos, hasznos társadalmi, politikai gondolatok kifejezőjévé vált. • Hogyan körűit egy tunéziai fiatalember noteszébe budapesti címem? Pár száz méterre a berlini tv-toronytól gyönyörű park pázsitján csoportokba ültek a fiatalok. Négyen egy gitárost hallgattak, s ötödiknek engem hívtak a társaságba. Hallgattuk a zenét, majd egy másik fiú vette kezébe a gitárt, s a húrokból európai fülnek szokatlan melódiát csalt ki. Énekelj! — mondtam neki franciául, s a fiatalembernek felcsillant a szeme, hogy végre valakivel közös nyelvre talált. Néhány akkord után már csak beszélgettünk. Megtudtam, hogy a zeneszerszám kezelője Tunéziából érkezett Berlinbe. Otthon húsz testvérével együtt nagy szegénységben él földművelő szüleivel. Minden energiájukat az életfeltételek megteremtése rabolja el, s a szolidaritásnak köszönhető, az anyagi segítségnek, hogy az NDK fővárosába eljutott. Egyébként szépen kezeli a miniatűr cimbalomra emlékeztető tunéziai húros hangszert, a nemzeti programokon tunéziai dallamokkal szórakoztatja a közönséget. A fiatalember Budapestről, Magyarországról kérdezősködött. Mindenre kíváncsi volt. A beszélgetés végén megkért, hogy írjam be noteszébe pesti címemet: szeretne egyszer Budapestre látogatni, és engem, a barátját — ő mondta így — viszontlátni. A mindennapok gyakorlatában ezt fejezte ki a barátság jelszava. • Néhány SZÓ a vendégiá- toKiuí, a Házigazdákról, az NDK, Berlin ifjúságáról. Kitüntető szeretettel fogadták az NDK-beli fiatalok a világ ifjúságát. Olyan emberfeletti szervezőmunkát végeztek, amelynek gyümölcseit mi, küldöttek élveztük. A közlekedés a hatalmas tömeg ellenére fennakadás nélkül zajlott, szinte egymást érték az S-bahn, az U-oahn szerelvények. Égy-egy kijelölt étterem a vendegek ezreinek ebédjéről, vacsorájáról gondoskodott. Az első étkezők már délelőtt fél tizenegykor meleg ételhez jutottak, de négykor is lehetett ebédelni. Es fél öttől tízig már tartott a vacsora. Pincérek tucatjai izzadtak, amíg a százas csoportokat kiszolgálták, s a fáradtság ellenére udvariasan, pedig kilenc napon át egy pillanatnyi megállásuk sem volt. A boltok késő estig nyitva tartottak. Hogy minél több legyén a vásárlási lehetőség, konténerben berendezett boltokat emeltek a terekre, rájuk színes sátrakat húztak, hogy ne szűkítsék, de színesítsék Berlint. Mindig volt sör, hosszú német virsli, limonádé, fagylalt. A gondoskodás tökéletes volt. A VIT helyszíneit is ünnepélyessé varázsolták. Minden házat több tucat zászló, embléma, jelvény, girland, transzparens díszített. A harminchat emeletes Hotel Stadt Berlin ablakait, falait vörös csillagok élénkítették. El tudják képzelni, hogy mennyi dekoráció fér egy felhőkarcolóra? Berlinben mindent tudni lehetett, iz informátorok ezrei nyüzsögtek a tereken, a küldöttek térképeket kaptak, nyomtatott programokat. A legkisebb részletig minden szervezési lépést megterveztek és pontosan végrehajtottak. És a hivatalos szervezéshez társult a spontán segítség- nyújtás: a Berlintől harmincöt kilométerre Henningsdorff- ban levő szálláshelyről ötszöri átszállással egy FDJ-fiatal vezetett be az Alexre. A „hívatlan” szervezők, segítők is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy 140 ország ifjúsága kilenc napra valóban otthonra talált Berlinben. • A magyar fiatalok fesztivál-helytállásának is szenteljünk néhány sort. Megérdemlik küldötteink, mert dalban, táncban, politikai vitákban méltóan képviselték hazánk ifjúságát. A magyar delegátusok a VIT sokszáz programján vetSzáznegyven országban VIT-kendőkön őrzik a vendégek aláírásait. Az Alexen állandó a telt ház. A szabadtéri színpadon egymást váltja az orosz, ukrán, grúz népi táncos az NDK-beli énekessel, a magyar beatzenekar' az afrikai ütőhangszerek művészeivel. A tér más pontjain külön műsor folyik, itt gitárost állnak körül, ott táncot ropó néger fiataloknak tapsolják a ritmust. Másutt szavalókórus alakul, s a különböző országok ifjai együtt zengik németül a VIT jelszavát: „Frieden, Freundschaft, Solidaritätr A déli órákban perzsel a Sap, a srácok farmerben, VIT- trikóban bemásznak a szökőkút medencéjébe, fröcskölnek, Ugrálnak, mint az igazi kamaszok, a legbátrabbak a magas vízköpők tányérjaiba is felmásznak, s az alkalmi zuhany alatt úgy állnak, mint a meg- dicsőült szobrok. A fiataloknak mindent szabad. Igazi népünnepély ez, a vidámság korlátjai nélkül. Csak a felszabadult- ság lehet igazi kifejezője az ifjúságnak. AX. VIT töob volt mint igazi népünnepély, több mint felszabadultság, vidámság. A X. Világifjúsági és Diáktalálkozó a politikai gondolatok tisztázóhelye, az egységpontok megtalálásának színhelye lett. Itt a dal, a tánc, a gálaest, a vitafórum mind a megismeréshez, az eszmecseréhez, a békeakaráshoz, a barátság kialakításához, elmélyítéséhez vezetett. A VIT-ek jelszóbővülése mutatja, hogy minden eddigi fesztiválnál többet, még fontosabbat tűzött zászlajára a tizedik, a berlini találkozó. Történelmi korszakot határozott meg a béke és barátság jelszava. Csak a IX. VIT-en, Szófiában gazdagodott újabb fogalommal a találkozó mottója: szolidaritás. De a világ ifjúsága először az idén, Berlinben tűzte zászlajára az antiimperialista szolidaritás gondolatát. Száznegyven ország 20 ezer küldötte vállalta e gondolat felelősségét. Az eszme terjedésének ragyogó bizonyítéka ez. És betetőzésképpen Angela Davis előadásában ilyen gondolatot fogadott el a világ ifjúsága: „Erősítsük akciónkat és egységünket az imperializmus ellen, a nemzeti függetlenségért, demokráciáért, társadalmi haladásért és a békéért!”. Ez az igazi eredménye a berlini VIT- nek. Ezt a gondolatot vitték 140 országba a fiatalok. Az NDK-ban az európai biztonság szempontjából egyik legfontosabb helyen, a világ ifjúsága a demokratikus német állam mellett tüntetett. Az NDK melletti szolidaritás ugyanis a béke és barátság gondolatának szerves része. A berlini helyszín, az NDK fiataljainak politikai akciói tehát Közös fénykép a Pest megyei és a Suhl megyei VIT-delegáció baráti találkozójának emlékére. a szerző felvételei Telt ház az Alexen. tek részt és hallatták hangjukat. Ott voltak a Humbold egyetem vitafórumain, s hozzászóltak a kérdésekhez, táncot roptak a szabadtéri színpadokon, győztek a sportversenyeken, együtt kiabálták a jelszót a felvonulásokon, a tüntetéseken, baráti találkozókat szerveztek, barátokat tájékoztattak hazánk eredményeiről. Olyan sokrétű volt a szereplésük, hogy bemutatásukra nem is vállalkozhatom. A Pest megyei 17 küldött ki- lencnapos VIT -s zereplésének krónikáját sem könnyű elkészíteni, hiszen volt olyan nap, amikor 17 rendezvényen képviselték hazánkat. Berla Ferenc, a monoii járási KISZ- bizottság titkára francia fiatalokkal beszélgetett a művészi alikotószabadságról. Érvelit, magyarázott, s örült, hogy segíteni tudott a francia ifjú- kommunistáknak, akik nem titkolták: a trockistáfc elleni harchoz gyűjtenék érveket. Pásztor Gabriella, a Nagykőrösi Konzervgyár KlSZ-bizott- ságának titkára a nők fórumán képviselte hazánk fiatalságát. Küldötteink idegen nyelvekre fordított ifjúsági törvényünket aditák át a külföldieknek, s éppen Pásztor Gabriella tájékoztatta őket e vívmány jelentőségéről. Borsos Annamária, a ceglédi ÉVIG meósa fiatal fémmunkásokkal egy korszerű kohót látogatott meg, sok külföldivel együtt ismerte meg az NDK modem iparát. Kurucz János, a százhalombattai DKV táblakezelője a fejlődő országok melletti szolidaritási nagygyűlésen forró hangulatban hallgatta a kubai szónokot, s a tölcséren át kiáltott jelszót vette át: „Éljenek a szocialista országok!” A felsorolást abba kell hagynom, mert oldalakon áit idézhetném a neveket, az eseményeket: minit éreztek küldötteink a Suhl, az Ornszk megyei találkozón, hogyan beszél tek mezőgazdaságunkról váci termelőszövetkezet példájával, hogyan kötöttek barátA srácok úgy állnak a vízköpőben, mint megdicsőüll szobrok. ságot ciprusi fiatalokkal. De ezt inkább majd ők mesélik el — szerte a megyében, • Legtöbbször ezt hallottam a magyar VIT-küldöt- tektől: „Ezt nem lehet elmesélni, ezt át kell élni”. Vajon mit jelentett ez a közhely Berlinben. Újra élő gondolatokkal telítődött: csak a részvevő érezhette, mit jelent kórusban jelszót kiabálni, mekkora öröm a „KISZ—KISZ— FDJ” szavalókórust hallani, hogyan szorítja össze az ember szívét a Treptow parki szovjet hősi emlékműnél rendezett tiszteletadás, mekkora hangulati. emelkedettséget okoz huszonötezred magával tűzijátékban gyönyörködni, mit jelent összekapaszkodva táncolni, egymás nyelvén énekelni. El lehet ezt mesélni, de a történet mindig kevesebb marad a belső valóságnál, mert a rezonálást, az idegszálak bizsergését képtelenség visszadni. Sem újságíró, sem tévériporter, sem a színes tévé képe nem alkalmas az érzelmek közvetítésére. Senki ne kérdezze meg tőlem, hogy mi tetszett a legjobban Berlinben, mert nem tudok válaszolni. Mesélhetek az FDJ két és fél órás monumentális tüntetéséről, a szálláshelyünkön rendezett forró hangulatú Komszomol—KISZ találkozóról, a határállomás fúvószenekaras forró fogadtatásáról, a karnevál forgatagáról, a nemzeti programok változatosságáról, a jelvénycserék epizódjairól, arról, hogy több száz kendő őrzi a világ földrészein aláírásomat. Felidézhetem a Brandenburgi kapu látványát, az Unter den Linden forgatagát, az angol beatzenekar ragyogó muzsikájára rótt táncot, a fogadások vidámságát, és a viták komolyságát. De az élmények rangsorolására nem vállalkozom. Én is a hangulatot hoztam el Berlinből. Egy érzést, amely több tucat esemény hatására alakult ki bennem. Lehet, hogy később az apró epizódokat elfelejtem, de a hangulat,' az érzés mindig az enyém marad. És ehhez hasonló élményt a világ ifjúsága csak Berlinben, a „tizediken” gyűjthetett. Fóti Péter
