Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-12 / 188. szám

4 K^CíHap 1973. AUGUSZTUS 12., VASÄRNAP Szirmok a V Hajnal az Alexander Platzon. A tér szabadtéri szín­padának padsorain pokrócba bugyolált fiatalokat nyomott el néhány órára az álom. Az S- bahn aluljáróiban szinte alig lehet közlekedni, hátizsákon pihentetve fejüket, hálózsákba burkolózva ezrek és ezrek vár­ják a hajnalt. A fesztivál nem az alvás ideje, néhány órás felfrissülés elegendő, hogy utá­na egész napon át járjon-kel- jen, beszéljen, kiabáljon, dalol­jon, táncoljon az ember. külön gazdagították a fesztivál eredményeit. A fiataloknak mindent sza­bad. Mert vidámságuk, felsza- badultságuk súlyos, hasznos társadalmi, politikai gondola­tok kifejezőjévé vált. • Hogyan körűit egy tuné­ziai fiatalember noteszébe bu­dapesti címem? Pár száz méterre a berlini tv-toronytól gyönyörű park pázsitján csoportokba ültek a fiatalok. Négyen egy gitárost hallgattak, s ötödiknek engem hívtak a társaságba. Hallgat­tuk a zenét, majd egy másik fiú vette kezébe a gitárt, s a húrokból európai fülnek szo­katlan melódiát csalt ki. Éne­kelj! — mondtam neki fran­ciául, s a fiatalembernek fel­csillant a szeme, hogy végre valakivel közös nyelvre talált. Néhány akkord után már csak beszélgettünk. Megtudtam, hogy a zene­szerszám kezelője Tunéziából érkezett Berlinbe. Otthon húsz testvérével együtt nagy sze­génységben él földművelő szü­leivel. Minden energiájukat az életfeltételek megteremtése rabolja el, s a szolidaritásnak köszönhető, az anyagi segít­ségnek, hogy az NDK főváro­sába eljutott. Egyébként szé­pen kezeli a miniatűr cimba­lomra emlékeztető tunéziai húros hangszert, a nemzeti programokon tunéziai dalla­mokkal szórakoztatja a közön­séget. A fiatalember Budapestről, Magyarországról kérdezőskö­dött. Mindenre kíváncsi volt. A beszélgetés végén megkért, hogy írjam be noteszébe pesti címemet: szeretne egyszer Bu­dapestre látogatni, és engem, a barátját — ő mondta így — viszontlátni. A mindennapok gyakorlatá­ban ezt fejezte ki a barátság jelszava. • Néhány SZÓ a vendégiá- toKiuí, a Házigazdákról, az NDK, Berlin ifjúságáról. Kitüntető szeretettel fogad­ták az NDK-beli fiatalok a vi­lág ifjúságát. Olyan ember­feletti szervezőmunkát vé­geztek, amelynek gyümölcse­it mi, küldöttek élveztük. A közlekedés a hatalmas tömeg ellenére fennakadás nélkül zajlott, szinte egymást érték az S-bahn, az U-oahn szerel­vények. Égy-egy kijelölt étte­rem a vendegek ezreinek ebédjéről, vacsorájáról gon­doskodott. Az első étkezők már délelőtt fél tizenegykor meleg ételhez jutottak, de négykor is lehetett ebédelni. Es fél öttől tízig már tartott a vacsora. Pincérek tucatjai iz­zadtak, amíg a százas csopor­tokat kiszolgálták, s a fáradt­ság ellenére udvariasan, pe­dig kilenc napon át egy pil­lanatnyi megállásuk sem volt. A boltok késő estig nyitva tartottak. Hogy minél több le­gyén a vásárlási lehetőség, konténerben berendezett bol­tokat emeltek a terekre, rá­juk színes sátrakat húztak, hogy ne szűkítsék, de színe­sítsék Berlint. Mindig volt sör, hosszú német virsli, li­monádé, fagylalt. A gondosko­dás tökéletes volt. A VIT helyszíneit is ünne­pélyessé varázsolták. Minden házat több tucat zászló, emb­léma, jelvény, girland, transz­parens díszített. A harminchat emeletes Hotel Stadt Berlin ablakait, falait vörös csillagok élénkítették. El tudják kép­zelni, hogy mennyi dekoráció fér egy felhőkarcolóra? Berlinben mindent tudni le­hetett, iz informátorok ezrei nyüzsögtek a tereken, a kül­döttek térképeket kaptak, nyomtatott programokat. A legkisebb részletig minden szervezési lépést megterveztek és pontosan végrehajtottak. És a hivatalos szervezéshez társult a spontán segítség- nyújtás: a Berlintől harminc­öt kilométerre Henningsdorff- ban levő szálláshelyről ötszöri átszállással egy FDJ-fiatal ve­zetett be az Alexre. A „hívat­lan” szervezők, segítők is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy 140 ország ifjúsága ki­lenc napra valóban otthonra talált Berlinben. • A magyar fiatalok fesz­tivál-helytállásának is szen­teljünk néhány sort. Megér­demlik küldötteink, mert dal­ban, táncban, politikai viták­ban méltóan képviselték ha­zánk ifjúságát. A magyar delegátusok a VIT sokszáz programján vet­Száznegyven országban VIT-kendőkön őrzik a vendégek aláírásait. Az Alexen állandó a telt ház. A szabadtéri színpadon egy­mást váltja az orosz, ukrán, grúz népi táncos az NDK-beli énekessel, a magyar beatzene­kar' az afrikai ütőhangszerek művészeivel. A tér más pont­jain külön műsor folyik, itt gitárost állnak körül, ott táncot ropó néger fiataloknak tapsol­ják a ritmust. Másutt szavaló­kórus alakul, s a különböző or­szágok ifjai együtt zengik né­metül a VIT jelszavát: „Frie­den, Freundschaft, Solidari­tätr A déli órákban perzsel a Sap, a srácok farmerben, VIT- trikóban bemásznak a szökő­kút medencéjébe, fröcskölnek, Ugrálnak, mint az igazi kama­szok, a legbátrabbak a magas vízköpők tányérjaiba is fel­másznak, s az alkalmi zuhany alatt úgy állnak, mint a meg- dicsőült szobrok. A fiataloknak mindent szabad. Igazi népün­nepély ez, a vidámság korlát­jai nélkül. Csak a felszabadult- ság lehet igazi kifejezője az ifjúságnak. AX. VIT töob volt mint igazi népünnepély, több mint felszabadultság, vidámság. A X. Világifjúsági és Diáktalál­kozó a politikai gondolatok tisztázóhelye, az egységpontok megtalálásának színhelye lett. Itt a dal, a tánc, a gálaest, a vitafórum mind a megismerés­hez, az eszmecseréhez, a béke­akaráshoz, a barátság kialakí­tásához, elmélyítéséhez veze­tett. A VIT-ek jelszóbővülése mu­tatja, hogy minden eddigi fesz­tiválnál többet, még fontosab­bat tűzött zászlajára a tizedik, a berlini találkozó. Történelmi korszakot határozott meg a béke és barátság jelszava. Csak a IX. VIT-en, Szófiában gaz­dagodott újabb fogalommal a találkozó mottója: szolidaritás. De a világ ifjúsága először az idén, Berlinben tűzte zászlajá­ra az antiimperialista szolida­ritás gondolatát. Száznegyven ország 20 ezer küldötte vállal­ta e gondolat felelősségét. Az eszme terjedésének ragyogó bizonyítéka ez. És betetőzés­képpen Angela Davis előadá­sában ilyen gondolatot foga­dott el a világ ifjúsága: „Erő­sítsük akciónkat és egységün­ket az imperializmus ellen, a nemzeti függetlenségért, de­mokráciáért, társadalmi hala­dásért és a békéért!”. Ez az igazi eredménye a berlini VIT- nek. Ezt a gondolatot vitték 140 országba a fiatalok. Az NDK-ban az európai biz­tonság szempontjából egyik legfontosabb helyen, a világ ifjúsága a demokratikus né­met állam mellett tüntetett. Az NDK melletti szolidaritás ugyanis a béke és barátság gondolatának szerves része. A berlini helyszín, az NDK fia­taljainak politikai akciói tehát Közös fénykép a Pest megyei és a Suhl megyei VIT-delegáció baráti találkozójának emlékére. a szerző felvételei Telt ház az Alexen. tek részt és hallatták hangju­kat. Ott voltak a Humbold egyetem vitafórumain, s hoz­zászóltak a kérdésekhez, tán­cot roptak a szabadtéri szín­padokon, győztek a sportver­senyeken, együtt kiabálták a jelszót a felvonulásokon, a tüntetéseken, baráti találko­zókat szerveztek, barátokat tá­jékoztattak hazánk eredmé­nyeiről. Olyan sokrétű volt a szereplésük, hogy bemutatá­sukra nem is vállalkozhatom. A Pest megyei 17 küldött ki- lencnapos VIT -s zereplésének krónikáját sem könnyű elké­szíteni, hiszen volt olyan nap, amikor 17 rendezvényen kép­viselték hazánkat. Berla Fe­renc, a monoii járási KISZ- bizottság titkára francia fiata­lokkal beszélgetett a művészi alikotószabadságról. Érvelit, magyarázott, s örült, hogy se­gíteni tudott a francia ifjú- kommunistáknak, akik nem titkolták: a trockistáfc elleni harchoz gyűjtenék érveket. Pásztor Gabriella, a Nagykő­rösi Konzervgyár KlSZ-bizott- ságának titkára a nők fóru­mán képviselte hazánk fiatal­ságát. Küldötteink idegen nyelvekre fordított ifjúsági törvényünket aditák át a kül­földieknek, s éppen Pásztor Gabriella tájékoztatta őket e vívmány jelentőségéről. Borsos Annamária, a ceglédi ÉVIG meósa fiatal fémmun­kásokkal egy korszerű kohót látogatott meg, sok külföldi­vel együtt ismerte meg az NDK modem iparát. Kurucz János, a százhalombattai DKV táblakezelője a fejlődő orszá­gok melletti szolidaritási nagygyűlésen forró hangulat­ban hallgatta a kubai szóno­kot, s a tölcséren át kiáltott jelszót vette át: „Éljenek a szocialista országok!” A felsorolást abba kell hagy­nom, mert oldalakon áit idéz­hetném a neveket, az esemé­nyeket: minit éreztek küldöt­teink a Suhl, az Ornszk me­gyei találkozón, hogyan be­szél tek mezőgazdaságunkról váci termelőszövetkezet példá­jával, hogyan kötöttek barát­A srácok úgy állnak a vízköpőben, mint megdicsőüll szobrok. ságot ciprusi fiatalokkal. De ezt inkább majd ők mesélik el — szerte a megyében, • Legtöbbször ezt hallot­tam a magyar VIT-küldöt- tektől: „Ezt nem lehet elme­sélni, ezt át kell élni”. Vajon mit jelentett ez a közhely Berlinben. Újra élő gondola­tokkal telítődött: csak a rész­vevő érezhette, mit jelent kó­rusban jelszót kiabálni, mek­kora öröm a „KISZ—KISZ— FDJ” szavalókórust hallani, hogyan szorítja össze az em­ber szívét a Treptow parki szovjet hősi emlékműnél ren­dezett tiszteletadás, mekkora hangulati. emelkedettséget okoz huszonötezred magával tűzijátékban gyönyörködni, mit jelent összekapaszkodva táncolni, egymás nyelvén éne­kelni. El lehet ezt mesélni, de a történet mindig kevesebb marad a belső valóságnál, mert a rezonálást, az idegszá­lak bizsergését képtelenség visszadni. Sem újságíró, sem tévériporter, sem a színes tévé képe nem alkalmas az érzel­mek közvetítésére. Senki ne kérdezze meg tő­lem, hogy mi tetszett a leg­jobban Berlinben, mert nem tudok válaszolni. Mesélhetek az FDJ két és fél órás monu­mentális tüntetéséről, a szál­láshelyünkön rendezett forró hangulatú Komszomol—KISZ találkozóról, a határállomás fúvószenekaras forró fogadta­tásáról, a karnevál forgatagá­ról, a nemzeti programok vál­tozatosságáról, a jelvénycserék epizódjairól, arról, hogy több száz kendő őrzi a világ föld­részein aláírásomat. Felidéz­hetem a Brandenburgi kapu látványát, az Unter den Lin­den forgatagát, az angol beat­zenekar ragyogó muzsikájára rótt táncot, a fogadások vi­dámságát, és a viták komoly­ságát. De az élmények rang­sorolására nem vállalkozom. Én is a hangulatot hoztam el Berlinből. Egy érzést, amely több tucat esemény hatására alakult ki bennem. Lehet, hogy később az apró epizódo­kat elfelejtem, de a hangulat,' az érzés mindig az enyém marad. És ehhez hasonló él­ményt a világ ifjúsága csak Berlinben, a „tizediken” gyűjt­hetett. Fóti Péter

Next

/
Thumbnails
Contents