Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-11 / 187. szám
PEST MECYEI 1973. AUGUSZTUS 11., SZOMBAT KbfCíriap Aktív külkereskedelmi egyenleg Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter sajtótájékoztatója Tegnap a Külkereskedelmi Minisztérium kollégiumi tanácstermében tartotta meg sajtótájékoztatóját dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter a külkereskedelmi forgalom első félévi alakulásáról, s a soron levő feladatokról. A miniszter elmondta: az export az év első hat hónapjában, szocialista relációban másfél milliárd forinttal növekedett az elmúlt esztendő hasonló időszakához viszonyítva. Nőtt a tőkés országokba szállított termékek értéke is — 1 milliárd 400 millió forinttal. Az összforgalom 11 százalékkal volt magasabb, így elmondhatjuk: az első félévi népgazdasági fejlődés kedvező jelei tapasztalhatók a külkereskedelemben is. Kedvező adat, hogy míg a külkereskedelmi egyenleg tavaly egymilliárd devizaforintos passzívumot mutatott, most 1. milliárd devizaforint — az aktívum. A kivitelben a fejlett országok részaránya változatlanul 80 százalék, a fejlődő országoké 11 százalék. A behozatalban a fejlett országok 82 százalékos, a fejlődő országok 10 százalékos részt képviselnek. A továbbiakban dr. Bíró József a második félév feladatairól, a forgalom várható alakulásáról beszélt. A körülmények arra mutatnak, hogy az év második felében is folytatódik nemzetközi gazdasági kapcsolataink dinamikus fejlődése, hiszen elősegíti ezt a GATT-hoz való csatlakozásunk is. A hátralevő hat hónap legfontosabb feladata a kedvező tendenciák fenntartása, ugyanakkor olyan körülmények biztosítása, hogy a szocialista hosszú lejáratú szerződésekkel összhangban növekedjék az export, s ugyanakkor importban is fejleszteni kell a forgalmat ezen országokkal. Érdekesen alakultak az utóbbi időszak kooperációi, a licenc- és know-how vételek. A gépipari együttműködés terén az elmúlt két esztendő során a KGST tagországai 14 többoldalú gyártásszakosítási egyezményt kötöttek, s további 43 egyezmény kidolgozása folyamatban van. Aktívan foglalkoznak a kő- olajimport problémáinak hosz- szabb távú megoldásával, s ebben a kérdésben érdekelt az ország legnagyobb olajfinomítója, a százhalombattai DKV is. Tőkés kooperációs szerződéseink száma az elmúlt évben ötvennel bővült, s elérte a 300-at. Az együttműködés új területe a szolgáltatási kooperáció, melynek első példája a Magyar Hajó- és Darugyár, valamint az IBUSZ által a Plattense Yacht Charter KG NSZK-beli céggel létrehozott kapcsolat. A cég a hajógyártól hatvan vitorláshajót vásárol, s azokat az IBUSZ-szal kötött szerződés értelmében a Balatonon üzemelteti. A könnyűiparban számos tartós kapcsolat bérmunkaszerződések alapján valósul meg; erre példa a Május 1. Ruhagyár több céggel kötött szerződése, melynek alapján ceglédi gyáregységükben is készülnek különböző női és férfikabátok bérmunkában. A legutóbbi szabadalomvásárlások a híradástechnikai és számítástechnikai alkatrészbázis fejlesztésére, valamint a közúti járműprogram keretében megvalósuló műszaki fejlesztés további megalapozására irányultak. Tamás Ervin A szerződő felek is elfogadták Magyarország GATT-iagságát Az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) Tanácsának egyhangú határozata után az egyezmény szerződő felei formális szavazással is elfogadták a magyar csatlakozás feltételeit. Ezeket magyar részről Nyerges János, a kormány különmegbí- zottja pénteken Genfben aláírásával erősítette meg. Az előírt 30 napos határidő leteltével hazánk tagsága 1973. szeptember 10-én válik érvényessé. Első személyben? Változás - cementtonnákban Emlékszünk, 1970-re, a Cement és Mészművek váci gyárában aggasztóvá vált a helyzet: a kiét évvel korábbi egymillió tonna cementet sehogyan sem tudták elkészíteni, a a gépek műszaki állapota romlott, a nagyjavítások elmaradtak, mindennapos volt az üzemzavar, a mészkőeHátás akadozott, álltak a mészégető kemencék, a munkaerő fogyott, cserélődtek a munkakönyvek. 1971 szeptemberében az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban elemezték a DCM helyzetét, s Bondor József miniszter végrehajtási utasításit adott ki, amely a gyár összes problémáját felölelte, s feltárta a megoldás lehetőségeit Több mint másfél év telt él azóta: vajon hol tartanak Vácott a miniszteri utasítás végrehajtásában? Folyamatosan Elöljáróban írjuk le: folyamatos lehet a végrehajtás, ezt tükrözik az eredmények. Tavaly végre egymillió tonna cementet adott a gyár az építőiparnak. Az idei első hat hónap tervét Is teljesítette a DCM, csaknem 533 ezer tonna cementtel, tehát lehetőség van arra, . hogy az év végére túlszárnyalják a bűvös egymilliós határt. Végre lobog a láng a mészégető kemencékben, s a tervnek megfelelően 13 és fél ezer tonna égetett ■ rneszet gyártottak. Az eredményekből levonható, hogy a DCM-ben javult á berendezések műszaki állapota, szervezettebbé vált a nagyjavítás, csökkent a munkaerőgond, a fluktuáció. A miniszteri utasításnak megfelelő munka elemzése így sokkal érdekesebb. A Cement- és Mészművek vezérigazgató-helyettese, a váci gyár igazgatója, Mihócs Ferenc, az intézkedési terv legfontosabb feladatait foglalta össze. Eszerint: szükségessé vált bizonyos műszaki problémák megoldása. Hogyan történt ez? Egy sor intézkedést valósítottak meg: a kőbányában például a „lefedést” — a humusz elbányászását a kő fölül — rendszeres üzemi feladattá tették, ez ugyanis az egyik legfontosabb feltétele a folyamatos nyersanyag-ellátásnak. A követ szállító kötélpályák biztonsága érdekében hajtóműveket gyártottak házilag — ugyanis semelyik vállalat nem volt hajlandó készítésükre —, hogy leállás ne zavarja meg a gyárat. Más: a klinkerszállítás megoldására 7 betelni saját pátriánkban a régi korok gazdag történelmi emlékeivel, az okkal világhírű várakkal és kastélyokkal. Karlstejn vára a Berounka völgyében, Krivoklát vára a rakovniki erdőkben és dombokon, a konopistei várkastély a behesovoi erdők között, Kokorin vára Melnik vidékén, a gyönyörű Sázava mente, a gótikus Kulná Hóra a Vrchlice- folyóval és sok-sok további kastély Roztokyban, Lisá nad Labemben, Veltrusében, Őrlik vára a Slapy völgyzáró gáttól délre... És szinte lehetetlen felsorolni a kerület valameny- nyi középkori értékét, melyekhez természetvédelmi területek is csatlakoznak. Hogy csak egyet említsek: a zehusicei vadaskert — fehér szarvasaival... De egyetlen turista sem mulasztja el meglátogatni Lidi- cét és a forradalmi munkás- mozgalom harcos hagyományait őriző Kladno vidékét sem. A duplára nőtt időszaki lakosság természetesen fokozott gondot jelent. Hisz a pihenni vágyók kényelmesen kívánnak utazni, vásárolni, étkezni s megálmodják meguknak a szállodát, a kempinget, a motelt, s mi álmaikat igyekszünk valóra váltani. Több száz, sőt, ezer azoknak a száma, kik szinte észrevétlenül biztosítják a hozzánk jövőknek az igazi pihenést. De erről szólva már az üdülés hétköznapjairól kell beszélnünk. A járási és a kerületi nemzeti bizottságok ellenőrei naponta a helyszínen győződnek meg arról: ne legyen hiány semmiből. Ellenőrzik nincs-e árdrágítás, a vendéglőkben az ételek és italok minősége és a kiszolgálás kifogástalan-e, a szállodák és a szálláshelyek valóban minden tekintetben nyugalmat adók-e. Azonnal intézkednek a panaszok, hiányosságok megszüntetéséről. Az idén — már eddig is — örömmel tapasztaltuk, elsősorban a vendégkönyvi bejegyzések alapján, hogy jobb házigazdának bizonyultunk, mint eddig bármikor. Az üdülők nyári rohama immár természetessé vált számunkra — ezt jelzi a Sázava, Berounka, Vltava, Labe folyók mentén, a Pribram, Rakovnik, Boleslav körüli gyönyörű erdőkben önfeledten pihenő ezrek és ezrek jó kedve. Örömünk nem öncélú. Tudjuk, hogy a szabadságukat nálunk töltők munkaerejüket akkumulálják, s ez köztársaságunk, az egész csehszlovák nép érdeke. Egy estét — Karlstejn környékén járva — a nymburki és rakovniki autószervizt meglátogatva az éjszakát a konopistei motelben töltöttem. A A szervizekben és a hotelben egyszerű hétköznap volt. Zavartalan, nyugalmas nyáreste, holdvilágos éjszaka. Nekünk, üdültetőknek pedig mindez a legmunkásabb... A turisták jó kedve, hangulata viszont ezt elfeledtette velünk. Múld felül önmagad Most, nyáron lapunk hasábjain viszonylag kevesebbet írunk az üzemekben folyó munkáról, pedig 'a tervet a dolgozók ekkor is teljesítik, te- ' kintet nélkül a szabadságon levőkre. Immár az év második felében járunk. Szép félévet hagytunk magunk mögött. Terveinket száz százalék felett teljesítettük és szebb lett az életünk. Előre léptünk a dől-' gozó nőkről és anyákról való gondoskodás terén, többet tudtunk már a több gyermekes családok asztalára tenni. Kerületünkben tovább változik a. táj, mégpedig úgy, hogy e változás új lehetőséget nyújt gazdaságunk fejlesztéséhez. A Szovjetunióból az NDK-ba és az NSZK-ba érkező gázvezeték rajtunk, Kladno vidékén át fut a „végtelenbe”... És hol tartanak ötödik ötéves tervünk nagy beruházásai? Szinte hetente szemtanúi vagyunk az új elektromos acélmű építésének Kladno-Drinében. Szemünk láttára ölt formát a neatrovi- cei petrokémiai kombinát, a korlupyi közép-csehországi olajfinomító s a bővülő Mla- dá Boleslav-i autógyár. Közben új energiaforrásokat is létesítünk Melnik vidékén. Két hete utaztak el ezekből az üzemekből, bányákból, erőművekből, építkezésekről a berlini X. VIT-re, küldötteik. Ezt megelőzően munkaversenyre keltek a VIT-ért, s most a VIT után új versenyre kelnek, újabb csúcsteljesítményekért, az osztravai Zabcik-csoport példáját követve. Jelszavuk: „Múld felül[ önmagadat!”. Az osztravai bányászkollektíva ifjú élmunkásai — élükön Jan Somsediltkel és La- dislav Kopeccel — valóban önmagukat múlják felül. Tanulnak, művelődnek, segítik egymást és munkájuk értelme: a lehető legtöbb szenet adni új tecnikával, újabb és újabb munkaésázerűsítéssel. Nyár van. De az acélművek kohászai, a boleslavi autógyár, a Kavalier üvegkohó dolgozói... egyszóval valamennyien ontják termékeiket. Az élet az üzemekben egy percre sem áll meg. (Fordította: Csiba Lajos) millió forintért biztonságos berendezést építettek be. Segítség az ÉYM-ből Az elmúlt időszakban sikerült biztosítani az alkatrészellátás folyamatosságát. A karbantartási munkákba egyre jobban bevonják a Cementipari Gépjavító szakembereit, például a cementmalmok javítását már teljesen ők látják eL Az eredmény: óránként három tonnával nőtt a malmok teljesítménye. Az ÉVM-től sok segítséget kapott a váci gyár, hogy műszaki helyzetét megváltoztassa, így a tárolói daruk cseréjét is elvégezhetik: ez a munka 115 millió forintba kerül, s ennek felét állami támogatásként kapták. A tervek végrehajtása most kezdődik, s a nagy teljesítményű daruk 1976 végiére kapcsolódnak be a munkába. Szenteljünk külön fejezetet a nyersanyagellátásnak, mivel ez az egyik alapgondja a gyárnak. A miniszteri utasításban is sokféle feladatot róttak a bányára. E területen kisebb a fejlődés. Az idén sem yolt teljesen zavartalan a nyersanyag- ellátás. Gyors kisegítő megoldást kerestek és találtak: a hiányzó követ Bélapátfalváról és Keszegről szállították Vác- ra. A szükség vitte a DCM vezetőit erre a választásra, a Naszályban ugyanis egyre romlik a kő minősége, egyre drágább a bányászás. Igazolja e tényt egyetlen adat: tavaly 1,3 millió tonna mészkőre 1.4 millió tonna meddő jutott. A gazdag káteiumkarbonát tartalmú bélapátfalvi, keszegi mészkő tehát jól jön a váciaknak, s a szállítási költséggel együtt egyensúlyban van a helyi bányászat drágaságával. A Naszályban néhány éven belül a nyersanyag minőségében változás nem várható, ezért egyre inkább az „imnortálás” szükségessége kerül előtérbe. Több lakás, több út A miniszteri utasítás szociális intézkedéseit elemezzük, végezetül, hiszen ezek teszik lehetővé a munkaerő megtartását, a fluktuáció csökkentéséi. Felépült a korszerű munkásszálló, az idén április elsején birtokukba vehették a lakók. A 14 millió forintba került épületben szinte mindenki korszerű körülmények között lalehat. A váci gyár vonzóbbá tételét szolgálta a tervezett 96 vállalati bérlakás megépítése is. Az első 48 lakásba 1972 negyedik negyedévében beköltöztek a lakók, a cserék miatt ez 85 családot érintett. Büszkék a DCM-ben, hogy ezek közül 14 lakást egyedülálló anya kapott. A terveknek megfelelően most van a műszaki átadása 24 lakásnak, s szeptember végéig mind a 96 lakást birtokba vehetik a gyár dolgozói. Az építés hatása érződik: ez is hozzájárul a munkáslétszám stabilizálásához. A DCM-ben sok minden változik tehát, s minden változás az egész népgazdaságnak fontos, hiszen cementtonnákat jelent, több lakást, több utat, több bölcsődét, több iskolát, ‘több óvodát. F. P. A zt tapasztalom, hogy manapság egyes embereknek problémáik vannak a személyes névmásokkal. Főként az egyes szám első személyben. Félreértés ne essék: nem nyelvészként kívánok foglalkozni ezzel a furcsa tévesztéssel, hanem olyan emberként inkább, aki márcsak munkakörénél fogva is sokat jár- kel, véleményeket hall, megjegyzéseket vesz észre. Miről is van szó? Igazán öröm olvasni számos cikkben, méginkább hallani élő szóval is, hogy a mi társadalmunkban az emberek nagy része büszkén vallja magáénak a szocializmus eszméjét, az építésben elért eredményeket. Számottevő azoknak az embereknek a száma, akik a munka során elkövetett hibákban észreveszik, beleértik a saját tevékenységük gyengeségét, hibáját is. Régebben ezt úgy mondtuk, (ma sem helytelen), hogy van önkritikájuk. Ügy is mondhatnám, hogy elismerik, de nem sajátítják ki maguknak az eredményeket, s ' ugyanakkor nem varrják mások nyakába a hibákat. Helyén és helyesen kezelik a dolgokat. Ezt tartom természetesnek, mert így van rendjén. Van azonban az embereknek egy kis része, amely mindent magáénak tulajdonít, ami eredmény, és mindent másnak, ami hiányosság. Vagyis nagyon jól tudja használni az egyes szám első személyt, amikor eredményről van szó, de nyomban elfelejti, amikor a hibákról kell beszélni. Akkor — érdekes módon — mindjárt eszébe jut a ti, meg az ők: „ti vagytok az oka” ... „az ő hibájuk” ... Az ilyesféle emberek egyéni érdemeket tulajdonítanak maguknak olyasmiért, amely nem illeti meg őket, így tehát másokat fosztanak meg tőle. Emberek tömegétől veszik el az alkotó örömet, a sikerélményt. Ezért tűrhetetlen, hogy a vezetők közül még ha egy szűkebb, kis számú csoport is úgy beszéljen, hogy például „az én embereim,' azt csinálok velük, amit akarok ...”. Vagy mások: „Én vagyok a gazda, itt másnak nincs beleszólása” ... „Én majd megmutatom, hogy ki vagyok”... — és így tovább. Hát még amikor mindezek kíséretében repül a pohár, vagy éppen a szódavizes üveg, s botrányos verekedés zajára ébred a falu. Mert már erre is volt példa, s annál szomorúbb, ha az ilyen vezetőnek a hajaszála sem görbül meg ezek után. Ugyanezek a csak első személyt ismerő vezetők felejtik el egyszeriben az én fogalmát, amikor előbukkannak a bajok, a problémák, s egyszerre harmadik személyben kezdenek beszélni, miközben másra, meg felfelé mutogatnak: „Ök ott az okai!...” S emmiképpen sem tűrhető az ilyen és hasonló megnyilvánulás. Ez ugyanis nem egyszerű nyelvtani kérdés, hanem egyes emberek jellemében, gondolkodásmódjában megbújó jelenség. Olyan, amely tendenciává válva súlyos következményekkel járhat. Szembefordulást jelenthet a közösséggel, mások munkájának lebecsülését vonja maga után. E káros jelenségek eluralkodása egyébként tehetséges embereket is alkalmatlanná tehet közfunkcióra, vezető poszt betöltésére. Hovatovább ez a magatartás a káderekkel szemben támasztott hármas követelménynek is ellentmond. Különösen veszélyes ez a magatartás a társadalmi, jelentős hatáskörrel rendelkező gazdasági vezetőknél, akiknél ez a felelősségvállalás hiányára is mutathat. Pedig az élet egyre nagyobb felelősséget vet fél, egyre igényesebb munkát követel. Az MSZMP Központi Bizottságának tavaly novemberi határozata is arra irányította a figyelmet, hogy mindenki — és minden vezető! — a maga helyén hajtsa végre a feladatokat. gyorsítsa meg a célkitűzések elérését, és ne a más „asztalán” keresse a megoldás kulcsát. Vagyis merjen szembenézni a tényekkel, a valósággal. N em szabad tehát összekeverni az egyes szám első személy és a harmadik személy fogalmát Tudni kell, hogy mikor melyiket használjuk. Mikor melyik van a helyén. Van, amikor az egyes szám első személy helyett éppen a többes szám első személyt kell használni. Mert köztudott, hogy az egyének a különböző csoportok, általában a munkamegosztásban elfoglalt helyük, szerepük, az így létrejött érdekeik szerint foglalnak állást. Ebből következik, hogy nem az a jó vezető, aki intézkedéseiben mindenki- egyetértését keresi, hanem aki progresszív döntéseket hoz és azokhoz igyekszik megnyerni a többség támogatását, egyetértését. E többség segítségével tud olyan erkölcsi, szükség esetén szervezeti hatást kiváltani, amelynek következtében részt vesznek a végrehajtásban azok is, akik egyébként vitába szálltak az elhatározással. Ilyenkor jogosan és megnyugtatóan lép az egyes száfti első személy helyére a többes szám első személy: „mi döntöttünk így” ... „mi akartuk, mi vállaljuk”... Ez mennyivel másként hangzik, mint az „én akartam”! Ez már magában is mozgósító erő, amelynek következménye, eredménye sem marad el. A szocialista típusú vezető döntése sohasem pillanatnyi elhatározás dolga, hanem mindig folyamatok összessége: a probléma felismerése, információk gyűjtése, értékelése, a lehetőségek és feltételék felismerése. Az elhatározás mindig a döntési változatok, az alternatívák alppos elemzése után lehetséges. Ehhez nélkülözhetetlen az érintett dolgozók, a területek szakembereinek véleménye, az önkontroll. Ezt mindig igényelni, sőt adott esetben szervezni kell. Évekkel ezelőtt volt, hogy a tsz-elnökök közül sokan sokszor úgy beszéltek: „az én téeszemben”... „az én tagjaim”... stb. Ma már ez szerencsére általában a múlté. Fölváltotta a „mi szövetkezetünk”, a „mienk” fogalma. Ezzel megerősödött a termelőszövetkezeti mozgalom is, miközben egyáltalán nem gyengült, sőt erősödött a jól dolgozó tsz-elnökök tekintélye. M inden alapunk megvan arra, hogy bíz-, zunk benne: hasonló egységes folyamat másutt is végbemegy. Az érdekelt vezetőknek kell elsősorban jó belátáson lenniük ebben, de sokat tehetnek nevelő- munkájukkal, az időbeni fellépéssel a különféle irányító társadalmi és állami szervek. S nem utolsósorban maga a közvélemény is, amely jó erkölcsi érzékkel követelheti meg: minden vezető legyen tisztában vele, hogy mikor használja az én, mikor a mi, s mikor az ők személyes névmást. És ezeket sohase cserélje fel. Mégpedig egyáltalán nem nyelvtani okokból. Dr. Szabó Imre __C
