Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-10 / 186. szám

1973. AUGUSZTUS 10., PÉNTEK res» utetet k/űrtap Sokmilliós veszteség A látványosságra törekedtek i A ceölédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz szanálásának okairól Az ecser—gyömtjöi termelő­szövetkezet szanálásának kö­rülményeit elemezve esett szó róla e hasábokon, hogy Pest megyében a legnagyobb ösz- ezeigű veszteség és alaphiány tavály a ceglédi Magyar— Szovjet Barátság Termelőszö­vetkezetben volt. A közeli na­pokban a szövetkezet, közgyű­lése tárgyalja meg a szanálá­si bizottság jelentését s azo­kat a javaslatokat, amelyek a kilábaláshoz szükségeltet­nek. Lássuk, miről szól a sza­nálási bizottság oknyomozása­ként megszületett szigorú, ám tárgyilagos dokumentum. Gyenge 3 növénytermesztés A mai gazdaság 1970. január elsejével három tsz — a Dó­zsa Népe, a Petőfi, a Táncsics — egyesülésével jött létre. Ily módon aztán tekintélyes a határa: 4534 hektárra, vagyis 7886 holdra rúg, dolgozó tag­jainak száma pedig 601 em­ber. (De majdnem ennyi, 558 a gazdaság alkalmazottainak száma is.) Nem kevesen van­nak tehát, akiknek kenyeret nyújt a szövetkezet, vagyis a felelősség sem csekély. Éppen ezért különös, hogy jóllehet a városi átlag 24,4 aranykoro­nájával szemben a tsz szántó- területének egy hektárjára ju­tó kataszteri tiszta jövedelme 29,4 aranykorona, tehát jobb minőségű földeken gazdálko­dik, a növénytermesztési ho­zamok alatta maradnak a vá­rosi átlagnak. Ezen belül tavaly kivált­képpen a kukorica s a zöld­borsó hozama volt alacsony, bár kétségtelen, hogy a kuko­rica vetőmagja nem volt meg­feleli) minőségű, s a zöldbor­sóban használt vegyszert ások eső lemosta. Ez visszavetette a termésátlagot. Mindent ösz- szevéve azonban a 18 növény- termesztési ágazatból — szű­kített önköltséggel kalkulálva — nyolc ágazat veszteséges, s teljes önköltséget számítva, mindössze hat ágazat a nye­reséges. Szintén veszteséges volt a kertészet: növényvédel­mi hibák, nem megfelelő sza­porítóanyag, elemi károk, ér­tékesítési gondok játszottak ebben közre. Magas a virág- termesztés selejtezési veszte­sége. Az eredményt negatívan befolyásolja az is, hogy 1972 volt az indulás éve. Szakmai hibák az állattenyésztésben Es az állattenyésztés? A sza­nálási bizottság meglehetősen lesújtó képet fest a gazdálko­dásnak erről a terepéről is. Indokolt volt a szakosított te­henészeti telep megépítése, ennek 324 férőhelyéből 216 volt „benépesítve” a vizsgáló­dás idején, s a tejhozam ta­valy 2909 liter volt, amit a jelentés jónak ítél. A sertés- tenyésztésben azonban magas a 15 százalékos malacelhullás, ami főleg télen, a fűtetlen fiaztatóban következett be. A leggyengébbnek mégis a ba­romfitartás mondható, amely az állattenyésztés veszteségé­nek 78,2 százalékát egymaga ,,produkálta”. Az állattenyész. tés 11 ágazata közül mindösz- sze három volt a nyereséges, s ehhez kétségkívül hozzájá­rult, hogy 1972 márciusa óta főállattenyésztő nélkül ma­radt a tsz. a szakmai irányí­tás gyenge volt. Idevágó megállapítás, hogy rendkívül nagy a szövetkeze­tekben a vezetői helycsere, fluktuáció. Egyes vezetői posz­tokon évente háromszor is volt személy változás! Általá­nos benyomása volt a szaná­lási bizottság tagjainak, hogy a gazdaság vezetése elhanya­golta az alaptevékenységet, nem fordított gondot a talaj­erő-utánpótlásra, a géppark pótlására és karbantartására. Műszakilag leromlott és gyen-' ge vezetésű géppark állt ren­delkezésükre. Veszteség az építésben, kereskedésben Három nagy csoportra oszt­ható mindaz, amivel a hagyo­mányos tevékenységen kívül foglalkozik a gazdaság: építő­ipari, belkereskedelmi és élel­miszeripari munkákra. Közü­lük az első 6,5 millió, a má­sodik 2 millió veszteséget oko­zott, míg az élelmiszeripar nyereséges. Megalapozatlanul futtatták föl azonban a keres­kedelmüket: tavaly az ország különböző tájain 65 árudát működtettek, amiből 24-et már fölszámoltak. A forgal­mazott árunak mindössze 24 százalékát termelte a szövet­kezet, a többit máshonnan vá­sárolták, de a boltok ellátása, a szállítás így is akadozott. Éppen ezért a szanálási bizott­ság úgy ítéli, hogy ezt a tevé­kenységet célszerű a saját ter- melvények eladására leszűkí­teni, mindenkor szem előtt tartván a gazdaságosságot. A tsz 1970-ben és 1971-ben sem veszteséget, sem alaphi­ányt nem mutatott ki mérleg- beszámolójában. A revízió azonban kimutatta, hogy már 1971-ben 3 millió 994' ezer fo­rint volt a szövetkezet fejlesz­tési alaphiánya. Tavaly pedig 14 millió forintra rúgott ez az összeg, s még 24 és fél millió­ra a mérleg szerinti veszte­ség. A ceglédi gazdaság ösz- szes vesztesége és alaphiánya: 40 millió 375 ezer forint. Az okok, persze, összefügg­nek, így a rossz gazdálkodást kiegészítette — miként a sza­nálási bizottság jelentése meg­állapítja — a látványosságra való törekvés, a kalkulációk hiánya, a kapkodás, a teherbí­róképesség figyelmen kívül hagyása, az erőn felüli beru­házási ütem. Így aztán, a ma­gas hitelek következtében, rendkívül nagy a bankkamat. A beruházási források között tavaly 53 százalékos arányt képviselt a beruházási hitel. A megyei átlag 26 százalékos. Az egészségtelen beruházási szer­kezetre is megengedhetünk egy összevetést: míg megyei átlagban a beruházások 57 százaléka jut az építkezésekre, s 34 százaléka a gépek vásár­lására, addig a ceglédi szövet­kezetben 84 és 9 százalék ez az arány. A tsz az elmúlt három évben 164 millió forint értékű beruházást valósított meg, most azonban a hitelállomány legalább tíz éves prolongálása lenne célszerű, hogy az első esedékesség csak 1979-ben lépjen életbe. És a vezetés ? Fölmerül természetesen a megalapozatlanul kalkuláló vezetők felelőssége. Tény, hogy a magasabb vezetők prémiu­mot, kiegészítő részesedést nem vettek fel, s az is való igaz, hogy a tagok és alkalma­zottak munkadíja, munka­bére a teljesítmények ará­nyában is alatta ma­radt a megyei átlagnak. Ami a munkastílust illeti, megállapítható, hogy bizonyos űr van a tsz elnökének dina­mikus, ám kellő előszámítá- sok nélküli, a gazdaság teher­bíróképességét figyelmen kívül hagyó vezetése, illetve a közép­szintű, s az alsó vezetés kö­zött. Ugyanakkor rendkívüli hiányosság, hogy a fejlesztési és üzemviteli döntéseket elő­készítés nélkül valósítják meg. A testületi vezetés hiányossá­gát bizonyítja, hogy a tsz-ben több ízben nem tartottak ve­zetőségi ülést. A Pest megyei tanács vég­rehajtó bizottsága azt javasol­ja, hogy a veszteség és alap­hiány keletkezésében felelős Skultéty József elnök, SZabó Zoltán termelési elnökhelyet­tes, valamint Bácskerti János főkönyvelő ellen a ceglédi vá­rosi tanács elnöke kezdemé­nyezzen fegyelmi eljárást ,a termelőszövetkezet közgyűlé­sén. Természetesen van elképze­lés a gazdaság szénájának rendbetételére is, mégpedig a szokásos módon: dotációval, visszatérítendő állami jutta­tással, hitellel. Azt azonban, hogy ezeket a javaslatokat el­fogadja-e a ceglédi szövetke­zet tagsága, majd a néhány nap múltán megtartandó köz­gyűlés dönti el. Keresztényi Nándor Szlovák szakemberek Díósdon Csütörtökön külföldi vendé- | gei voltak a Magyar Gördülő- csapágy Müvek diósdi gyárá­nak: a csehszlovákiai Kysucké Novomesto város ZVL Narodny Rodnyik csap ágy gyárának 47 tagú szakmai küldöttsége. A vendégek, akik előzőleg a deb­receni gyárat is meglátogat­ták, Diósdon is a termelési folyamatokat tanulmányozták. Koppány György felvétele Beszámolnak a VIT-küldöttek Mozgalmas hetek következ­nek a gyárak és az üzemek, a hivatalok és az mtézhnények KISZ-szervezeteiben. A Ber­linben hazánkat képviselt VIT-küldöttek ugyanis Köz­gyűléseken, klub-összejövetele­ken elevenítik fel a X. Világ- ifjúsági és Diáktalálkozó emlé­keit. Olyan eseményeket idéz­nek fel, mint a politikai dal- fesztivál, baráti találkozó a testvérszervezetek, köztük a szovjet és az NDK fiataljaival, az indokínai szolidaritási nagy­gyűlés, a magyar delegáció kulturális csoportjának műso­ra és a gálaest. Számot adnak a küldöttek a politikai tömegdemonstrációk­ról, a politikai szemináriumok­ról. A különböző vetélkedők, versenyek és rendezvények, a spontán lezajlott baráti össze­jövetelek legemlékezetesebb mozzanatait is felelevenítik. Országos fagazdasági vándorgyűlés Csütörtökön Szekszárdon megnyitották az országos fa­gazdasági műszaki napokat, melynek első eseménye, az Országos Erdészeti Egyesület kibővített közgyűlése volt. Ennek megnyitóján dr. Ma- das András, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyet­tes rámutatott, hogy a gaz­dasági és társadalmi fejlő­dés következtében az erdők iránti igények növekednek. Hangsúlyozta, hogy a követ­kező 5—6 évben át kell térni az egyes erdőgazdasági műve­letek teljes folyamatának gé­pesítésére, tovább kell fej­leszteni az utóbbi két évti­zedben már erőteljesen növek­vő farost- és forgácslemez­ipart. A vándorgyűlés alkalmával adták át Lámfalussy Sándor nyugdíjas egyetemi tanárnak, dr. Majer Antal tan­székvezető egyetemi tanárnak és Keresztes Jánosnak, a Gyulaji Erdő- és Vadgazda­ság kerületvezető erdészé­nek a magyar erdészet leg­magasabb kitüntetését, a Bs- dő Alberí-díjat. A nyári vásár 4. napján Érden a kötöttáru a sláger Tegnap volt az árengedmé­nyes vásár negyedik napja. Bár az első napokhoz viszo­nyítva csökkent a forgalom, még mindig fokozott az érdek­lődés a kedvezményes áron for­galomba hozott cikkek iránt. Az érdi új bevásárló központ első emeleti tágas ruházati üzletében, közvetlenül a nyi­tás után, máris minden eladó­pult előtt több vásárló áll. Legtöbbjükről látszik, hogy határozott szándékkal jött. Varró Mártonné másodma­gával', kis csomaggal lép ki az ajtón: — Egy fiú- és egy min­tás férfigarbót vettem. A régi ára az egyiknek 90 forint, eb­ből 40 Százalék az engedmény, a másiké 38,80, ebből húsz szá­zalék. Ez több, mint 40 forint, és nálunk bizory ez számít. Ha nincs leszállítva az ára. nem is vettem volna meg... Poszpisekné a gyerekeknek vásárolt alsóneműt, fehérne­műt, harminc, illetve negyven százalékos engedménnyel. — Rendszeresen bejárok az üzletbe, s általában mindig veszek is valamit. Persze, hogy megéri ilyenkor vásárol­ni, hiszen majdnem 60 forint­tal kevesebbet fizettem... Juhász Sándorné egy 8 év körüli kislánnyal tért be az üzletbe. Lokáig nézegettek, vé­gül mégis üres kézzel távoz­tak. — A kislánynak szeret­tem volna nadrágkosztümöt venni, nagyon szépek vannak olcsón, de csak nagyobb mé­retben. A kötöttruha, amit ez­után kinéztünk1, kicsinek bi­zonyult. Azt hiszem, előbb kel­lett volna jönni, az első na­pokban még kaptunk volna, de akkor még egyenesen meg­rohanták az üzletet, szinte be se lehetett férni... Kovács Györgyné és fia nagy csomagot cipelnek. — Főleg azért jöttünk be, hogy paplant vegyünk és fe­kete szövetet. Kellemes meg­lepetés volt, hogy az utóbbit olcsóbban kaptam meg. Vet­tem volna a fiamnak enged­ményes árú ingeket is, hiszen messze van még a nyár vége — de az ő méretében már nincs... Sok a dolga Szilágyi Lász­ló üzletvezető-helyettesnek. Most hordják ki a még rak­tárban levő engedményes árut, rendezik . kirakatot. — Végeredményben a java forgalom már lement. Az idén a kötöttáru volt a sláger. Az árengedmény magas, 40 szá­zalékos és a választék is szé­les volt, különösen az első na­pokban: dugig tömöttek vol­Odafigyelni? tak a polcok. Női, gyermek és férfi holmi egyaránt volt, az utóbbiból kevesebb, s ez már el is fogyott. Amiből még ma is válogatni lehet, az a női nyári ruha. Pénteken, szom­baton várjuk az utolsó „roha­mot”, ekkor sokan kapnak fi­zetést. A jövő hétre már nem hiszem, hogy sok minden ma­rad. A bolt 700 ezer forint érté­kű árut vont be az árenged­ményes cikkek körébe. Az idén rugalmasabb volt a lis­ta, olyan ruházati termékeket is meg lehetett vásárolni lé­nyegesen olcsóbban, amik nem elsősorban szezoncikkek. (Bár ellenpélda lehetne a 40 százalékos engedménnyel áru­sított női fürdőruha, mely teg­napig szinte az utolsó darabig elfogyott. Ez viszont arra mu­tat, hogy a korszerű anyagból készült, divatos női fürdőru­hák — árengedmény nélkül — bizony meglehetősen drágák.) Az a tény, hogy a vásárlók minden évben számítanak a vásárra, sokan bekalkulálják a családi költségvetésbe, hogy ilyenkor nagyobb összeget ta­karíthatnak meg. Ebből a szempontból pedig az idei vá­sár különösen eredményes. Mészáros János E gy évtized alatt meg­kétszereződtek a mun­kásjóléti, szociális ki­adások a megye ipari üze­meiben. Ez mindenképpen örvendetes, még akkor is, ha tudjuk: rengeteg a ten­nivaló, az iparban, a mező- gazdaságban, a szállításban és a kereskedelemben tevé­kenykedőknek mintegy ne- gyede-féle csupán a mini­mális ellátást élvezheti. A termelés fejlesztésével együtt — sajnos — nem bővült arányosan a mun­kásellátás; a régi üzemek­ben főként, de az újabbak­ban is meglelhető ez az el­lentmondás. Mert hogy az, aligha vi­tathatja bárki. Beruházni gépekre, be­rendezésekre, új üzemcsar­nokokra, s közben „elfeled­kezni” a szociális létesítmé­nyekről — ellentmondás. Nemcsak gyakorlati, hanem elvi is. A szocialista gazdál­kodás elveivel áll szemben. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának egyik titkára — Kovács István — mondta el: tapasztalnak olyan irányzatot az üze­mekben, amely a beruhá­zási megszorításokat, a szi­gorúbb gazdálkodást a munkásj óléti kiadások mér­séklésével, az ezen a terü­leten tervezett fejlesztések elhagyásával vagy későbbre halasztásával kívánja ellen­súlyozni. Miféle ellensúly ez? Miféle — gondolkodás- mód? Nem lehet minden jogos igényt azonnal kielégíteni, ez természetes, A helyes sorrend, s a cselekvés folya­matossága azonban elen­gedhetetlen. A Nagykőrösi Konzervgyár igazgatójának szellemes megfogalmazása kívánkozik ide. Azt mond­ta: a gyárban levő embe­rekről való gondoskodás nem „odafigyelés” kérdése, hanem a termelésbővítés lo­gikus kísérője. Gyakorla­tukkal bizonyítják ezt, de — s ez a dolgok fonákja — nem könnyen. Ugyanis a konzerviparban 1968 óta nem volt hatósági árválto­zás, viszont drágábbak let­tek a nyersanyagok éppúgy, mint a konzerválószerek, a csomagolási eszközök. Nye­reségük így a korábbi hat­ról két százalékra csökkent, tavaly például százmillió forint értékű termékkel kel­lett többet előállítaniuk, hogy ugyanazt a nyereséget elérjék, mint 1971-ben... Márpedig a munkásjóléti kiadások túlnyomó része a nyereségből táplálkozik. G ond nyomhatja tehát azok vállát is, akik so­kat tesznek a vállalati szociálpolitika és munkás- ellátás fejlesztéséért? Igen. Ez azonban másféle gond, mint azoké az üzemeké, amelyekben huszadrangúvá válik a dolgozó emberrel való törődés, ahol legele­mibb szükségleteit is — így. a meleg vizet...! — csak örökös viták, termelési ta­nácskozási felszólalások után elégítik ki. Az külön­bözteti meg őket, hogy az előbb említett helyeken mindent megtesznek a ma­gas színvonalú ellátásért, az utóbbiakon viszont ezt húzzák ki elsőnek a teen­dők, a kiadások listájáról. Ezek szerint a néhány leg­főbb gyári, vállalati vezető szemléletén, felfogásán, tisztességén múlik a dolog? Nem egészen.^ Nincs szándékomban un­tatni az olvasót e kérdéskör gazdasági hátterének fölvá­zolásával, így egyebek kö­zött csak utalok arra, hogy a szociális létesítmények fönntartásáról is gondos­kodni kell, miután elké­szültek, s ez újabb pénz. (Nem is kicsi, a konzerv­gyáriak csupán a bölcsőde és az óvoda fönntartására több mint félmillió forintot adnák ki egy esztendőben.) Az újabb pénzt nem vala- honnét, hanem csakis a ré­szesedési alapból teremthe­tik elő, de mi lesz, ha csök­ken ez az alap? Az intéz­ményekre akkor is ráköltik a működésükhöz szükséges summát, azaz akkor a nye­reségrészesedéshez nyúlnak, abból csípnek le... Sajátos gondolatmenet? Mindenna­pi gondolatmenet, a terme­lőüzemek vezetőinek — be­leértve a politikai tisztség- viselőket is — rendszeres próbatétele, mert nemcsak ezt kényszerülnek latolgat­ni, hanem hasonlókat, tisz­tes számban. Jogos akkor az elmarasz­talás? I gen. Éppen azért a szemléletért, 'amely — s nemcsak üzemi, válla- . lati méretekben létezik ez — elválasztja a termelésnö­vekedést, a bővítő beruhá­zásokat, az új fejlesztéseket vonzataiktól. Attól, hogy a korszerű berendezés, a vi-ga lágos, tiszta gyártócsarnok még sötétebbé, dohosabbá, szűkebbé teszi a fürdőt, az öltözőt, még dühítőbbé az apró sérelmeket — nincs elég szekrény, törött a láb- rácS, kévés a zuhanyrózsa, egy éve ígérik a hajszárítót, megint nem adták ki idő­ben a kézmosó szereket... —, még bántóbbá azt a tu­datot, hogy a vezetők ezzel nem törődnek, „csak a terv legyen meg”. Vácott, a kép­csőgyárban jegyeztem fel — nagy örömmel — azt a tapasztalatot, hogy a leg­utóbbi években megvalósí­tott munkaszociális fejlesz­tések ha lassan is, de foko- ■ zatosan megváltoztatják, át­formálják az emberek gon­dolkodásmódját. Korábban' sokan voltak, akik sem sze­mélyi higiéniájukkal, sem környezetük tisztán tartásá­val nem törődtek. Most, hogy mások a keretek, egy­re kevesebben lesznek ... Odafigyelni annyi, mint átmenetileg foglalkozni va­lamivel, amivel egyébként nem törődünk. Való igaz, nem odafigyelésre, kegyként gyakorolt alkalmi törődésre van szükség. Hanem arra, hogy mind több tényen vál­jék lemérhetővé a gazdasá­gi vezetés e nagyon fontos kötelességének teljesítése. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents