Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-07 / 157. szám
1973. JÚLIUS 7., SZOMBAT pcs T ti tart K-JCífiap Felavatták a vasutas tiszteket A 23. vasutasnap alkalmából ezúttal nem vasárnap, hanem pénteken tartották a vasutas tisztek avató ünnepségét, Budapesten, a BVSC Szőnyi úti sporttelepén. A 253 új vasúti tiszt dr. Mészáros Károly közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a MÁV vezérigazgatója előtt ünnepélyes fogadalmat tett. Nemzetközi egészségnevelési konferencia A 8. nemzetközi egészségnevelési konferenciára több magyar egészségnevelési szakember utazott Párizsba. A július 8-án nyíló konferencián — melyen a nemzetközi unió húszéves fennállását is ünnepük — a szocialista országok küldöttei jelentős szerepet kapnak a plenáris és munkacsoportülések szakmai programjaiban. Felmérés a meggyőző sző erejéről A gazdaságpolitikai agitáció helyzete a ceglédi járásban A Politikai Bizottság 1972. június 27-i ülésén határozatot hozott a gazdaságpolitikai tájékoztatás, az agitáció és a propaganda továbbfejlesztésére, amelyet az idén áprilisban megvitatott az MSZMP Pest megyei Bizottsága is. A határozatban megjelölt feladatok alapján a közelmúltban széles körű felmérést folytatott az MSZMP ceglédi járási bizottsága. A propaganda- és művelődési osztály munkabizottságának tagjai és a vezető propagandisták huszonnyolc mezőgazdasági, üzemi, hivatali és községi alapszervezet munkáját vizsgálták meg. Kis csoportokban hetven párttaggal beszélgettek a pártszervezetekben folyó gazdaságpolitikai és agitációs tevékenységről, s a további lehetőségeket és az új módszereket is kutatták. A ceglédi járásban végzett gazdaságpolitikai agitáció helyzetét és feladatait nemrég járási pártbizottsági ülésen is megtárgyalták, amelyen részt vett Barinkai Osz- kárné, a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottságának titkára. Növekvő érdeklődés A járási pártbizottság ülése elé terjesztett jelentés megállapítja, hogy a hatáskörök decentralizálása az önállóság megnövekedését, a nagyobb felelősségvállalást hozta magával. Amióta ott születnek a döntések, ahol a legtöbb információ rendelkezésre áll, helyben kell a megoldást is keresni. Ennek az elvnek szükséges érvényesülnie az agitációban is. Nem elég csupán következményeket állítani, a párttagokat alkalmassá kell tenni az agitációra. Ismerjék a párt politikáját, legyenek tájékozottak az ideológiai és kulturális kérdésekben is, ne csals a gazdaságpolitikában. A tapasztalatok szerint az utóbbi években megnőtt a gazdaságpolitikai kérdések iránt az érdeklődés. Ilyen témák egyre gyakrabban szerepelnek a taggyűlések, pártnapok napirendjén. Foglalkoznak az üzem- és munka- szervezés korszerűsítésével, a termelésszerkezet átalakításával, a munkaversennyel, a szarvasmarha- és zöldségprogrammal. Ugyanakkor a párttagok e megbeszéléseken elítélik a szocialista társadalomtól idegen vadhajtásokat, az anyagiasságot, a protekció- hajhászást, a borravalózást. Figyelemmel kísérik e jelenségeket, és megnyugvással veFokozott figyelmet a dolgozók javaslataira A.B üzemi demokráciáról tárgyalt as SX3ÍT elnöksége A horganyüzem vezetője panaszkodik: nifics kereté á jutalmazásra, dolgozói külön- pénzt csak akkor kapnak, ha szocialista brigádjuk ér el jó eredményt, vagy ha „kiváló dolgozók” lesznek. Így megkötött az üzemvezető keze, nem honorálhatja a nehéz körülmények között végzett jó munkát. A szerszámkészítő üzem munkása optikai méretköszörűn dolgozik, a ferrit- üzemből helyezték ide, ahol ferritköszörűsi szakmunkásbizonyítványt szerzett. A munkást a betanítottak közé sorolták, s betanított munkásként fizetik, pedig három évé dolgozója a HAGY-nak. Elkeseredett, mert hiába fordult akárhová, meg sem hallgatták. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa elnökségi ülését tegnap Vácott tartotta, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában. A tanácskozást — melynek napirendjén az üzemi demokrácia szerepelt — megelőzte a gyárlátogatás: az ülés résztvevői megismerték a gyárat, a munkásokat. Menet közben, elidőzve néhány percet egy- egy gépnél, ezeket a panaszokat hallhatták. Ezután kezdődött tulajdonképpen a „kihelyezett” elnökségi ülés, melyen a napirend előadója Szeitz János, a Híradástechnikai Anyagok Gyárának szak- szervezeti titkára volt. A tanácskozáson részt vett dr. Dobi Ferenc, az SZMT vezető titkára, Galbicsek Károly, az SZMT elnöke, dr. Sófalvi Zoltánná, az SZMT titkára, Molnár István, az MSZMP Vác városi bizottságának titkára, Ispaics Sándor, a SZOT alosztályvezetője, és a HAGY új igazgatója, Koncz Károly. y Az üzemi demokrácia legközvetlenebb fórumai a termelési tanácskozások, Ezek sikere biztosíthatja az üzemi demokrácia fejlődését, aminek záloga — a bizalom. A vezetők bizalma a munkások felelősségében, hozzáértésében, s a dolgozók bizalma, hogy meghallgatják őket, javaslataikat mérlegelik, véleményük befolyásolhatja a döntéseket. Az előadó hangsúlyozta, hogy az üzemi demokráciát nehéz megvalósítani, az eredmények később és nehezebben jelentkeztek, mint gondolták volna. A gyárban 1967—70. között a munkások '„pafekiív” fnödbn igyekeztek érvényt szerezni Jogaiknak: a tmk-ban és a feríitüzemben nem „hajtottak”, a transzformátorüzemből pedig kiléptek, vagy sokszor betegállományba menték — „tiltakozásul”. Három évvel ezelőtt a tmk dolgozói felszólították a műhelybizottságot, hogy hívjon össze rendkívüli termelési tanácskozást, mert a vezetőkkel akarnak tárgyalni. Ez volt az első, nem „felülről” kezdemé- nyezett munkásgyűlés, ahol már nemcsak a bér körüli vitákról, hanem az üzem munkáját akadályozó tényezőkről is szóltak a munkások. Ma már a termelési tanácskozás mindinkább betölti feladatát, bár az itt elhangzott javaslatok végrehajtása, ellenőrzése még nem rendszeres, s vannak megválaszolatlanul hagyott kérdések is. A szakmunkásokat foglalkoztató üzemekben a tanácskozások színvonala magasabb, mint a betanított munkásokkal dolgozó helyeken. Sok függ az értekezletek előkészítésétől, attól, hogy a vezetők kellően fölkészülnek-e ezekre az ülésekre, hogy ne számerdőben vesszen el mondanivalójuk lényege. A vállalat dolgozóinak körülbelül a fele dolgozik szocialista brigádokban, tevékenységük azonban az egész vállalat munkáját meghatározza, de nem minden vezető ismerte fel szerepük jelentőségét. Az egyes dolgozó rétegeknek szervezett tanácskozások még nem váltak rendszeressé a gyárban, csak kísérletképpen rendezték meg a műszaki ankétot, a kiváló dolgozók értekezletét. Gondot okoz a szakszervezeti tisztségviselőknek az is, hogy a bizalmimunka színvonalát és hatékonyságát nem tudták növelni, a dolgozók elsősorban nem a bizalmi segítségével igyekeznek bekapcsolódni a vezetésbe, és jogorvoslásért inkább a szakszervezeti bizottsághoz mennek. A Híradástechnikai Anyagok Gyárában is sok a fiatal, és nem kevés nőt foglalkoztatnak a gépek mellett. Ezért az üzemi demokrácia szempontjából sem lehet közömbös az ifjúsági szövetség és a nőtanács tevékenysége. A siker záloga a szervezeteik együttftiűköü'ésétíérfYfejlik;-' A testületi,''., együttműködés a szakszeriedét és a KISZ között kialakulóban van — a szakszervezet vezetői meghallgatják az ifjúsági szövetség gyári vezetőinek véleményét, igénylik segítségüket, állásfoglalásukat egy-egy kérdés megtárgyalásakor. A HAGY az utóbbi években rohamosan fejlődött: 1967-ben termelési értéke még alig haladta meg a 400 milliót, idei tervük pedig már több mint 600 millió forint. Mindezt főleg a termelékenység növelésével érték el, a munkások száma az eltelt időszak alatt százzal sem emelkedett. E fejlődést követnie kell az üzemi demokrácia mind szélesebb kibontakozásának, érvényesítésének — mondta befejezésül Szeitz János, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára. A beszámolót vita követte. Sütő István, a Postások Szak- szervezetének megyei titkára arról szólt, hogy az információk áramlása még mindig nem megfelelő, a dolgozók gyakran nem értesülnek az egész gyárat érintő változásokról, eseményekről. Hontvá- ri József, a Vasutasok Szak- szervezetének megyei titkára a munkások passzivitásáról beszélt. A passzivitás okát a vezetőkben kell keresni — mondta. — Senki sem születetten passzív, csak akkor válik azzá, ha tudja, felesleges szólnia, úgysem hallgatják meg. Erdős Antal, a vasasszakszervezet osztályvezetőhelyettese hozzászólásában a jövő tennivalóiról beszélt. A gyári dolgozók közül Pető Miklósáé, a ferritüzem művezetője elmondta: sokszor ütközik közömbösségbe, érdektelenségbe, gyakran tapasztalja a dolgozók körében a bércentrikusságot, a befelé fordulást, amely megnehezíti munkájukat. Az előterjesztett anyagot I az elnökségi ülés elfő* gadta, s egyetértett a határozati javaslatokkal, melyek a további feladatokat az általános műveltség növelésében, a társadalmi szervek és a gazdasági vezetés együttműködésében, az információáramlás javításában és a munkások javaslatainak, észrevételeinek hatékonyabb feldolgozásában látja. T. E. [ szik tudomásul, hogy a párt mindent megtesz visszaszorításukra. A helyi témák elemzésével Az agitációs formák, fórumok és eszközök gyarapodnak a járásban, hatékonyságuk azonban különböző. A gazdasági egységekben kedvezőbb a helyzet, mint a területi alapszervezeteknél. Erősebb és több szóbeli agitációra van szükség, amely időben ad tájékoztatást, nem marad el az eseményektől. Sájnos, ma még érvényes a megállapítás, hogy sok dolgozó jobban ismeri az ország gazdasági helyzetét, mint saját munkahelye eredményeit, gondjait. Nem vált általános gyakorlattá az országos és helyi témák elemző összevetése és az ehhez fűződő agitáció, de több alapszervezetben már a helyi körülményeket, adottságokat figyelembe véve dolgozzák fel a központi határozatokat. Lényeges feladat a gazdaságpolitikai agitáció közgazdasági szemléletének erősitése. Arra is szükség van, hogy a jövőben a gazdasági vezetőkön kívül a középkáderek, a munka közvetlen irányítói is több felvilágosítást és segítséget kapjanak. Felhasználva minden fórumot A pártcsoportok az agitációs munka fontos sejtjei, a pártnapok pedig bevált, hatásos agitációs fórumok. Tavaly két alkalommal foglalkoztak pártnapon gazdaságpolitikai témával, s hatezerötszázan vettek ré^zt e rendezvényeken. A helyi jellegű témákban szívesen hállgatják az ott dolgozó szakemberek előadásait. Az viszont hiányosság, hogy kevés a helyi kezdeményezésre szervezett pártnap. A televízió fórumához hasonló rendezvények jó célt szolgálnak a közösségekben. (A tarteli Aranykalász Tsz-ben tartott összejövetel is ezt példázza.) A közgyűléseken, termelési tanácskozásokon, brigádgyűléseken sok közérdekű kérdés hangzik el. Elsősorban az üzemekben kell előbbre lépni, hogy a termelési tanácskozásnak, szocialista brigádértekezletnek ne csak feladatközlő jellege legyen. Ismerjék és vitassák meg a gazdasági kívánságokat és ezek figyelembevételével hozzanak döntéseket. A ceglédi járásban működő kétszáztíz szocialista brigád — háromezer tagjával — nagy erőt képvisel, a végzett gazdaságpolitikai agitáció hatásfoka azonban nem áll arányban ezzel. A községi és munkahelyi pártszervezetek feladata a jövőben jobban kiaknázni ezt a lehetőséget. Az intézkedési tervre támaszkodva A ceglédi járásban fontos kérdés a negyedik ötéves terv időszakában a cukorrépa-termesztés nagyobb területre való kiterjesztése. Fonák helyzet állt elő, hogy még a Szolnoki Cukorgyár szomszédságában működő termelőszövetkezetek sem foglalkoznak keüő mértékben az utóbbi években a cukorrépa-termesztéssel. Az agitációnak is szerep jut abban, hogy ez az állapot fokról fokra megváltozzon. A ceglédi járásban összegyűjtött tapasztalati anyag reális, sokoldalúan elemzi a helyzetet. Mivel a gazdaságpolitika az osztályharc fontos része, a pártszervezeteknek is ki kell dolgozniuk a konkrét tennivalókat. A pártbizottsági ülés megbízása alapján ezért olyan intézkedési tervet dolgoznak ki, amely — a járási pártbizottság irányító és összehangoló szerepével — községi és alapszervezeti szinten megszabja a feladatokat, hogy a párttagság folyamatos gazdaságpolitikai agitációt folytathasson. T. T. EZ EV VÉGÉN Nemzetiségek kongresszusa Szeptembertől küldötiválasztó gyűlések A magyarországi nemzetiségi szövetségek ősszel sorra kerülő kongresszusairól tájékoztatta pénteken a Művelődésügyi Minisztériumban dr. Kővágó László, a Művelődés- ügyi Minisztérium nemzetiségi gi osztályának vezetője az újságírókat. Elmondotta, hogy a tervek szerint ez év végén, októberben-novemberben tartják a magyarországi délszlávok, németek, románok és szlovákok országos tanácskozásukat, az előkészületek már megkezdődtek. Szeptemberoktóberben zajlanak le a küldöttválasztó gyűlések a helyi nemzetiségi lakosság részvételével. A négyévenként sorra kerülő kongresszusok számot adnak az elmúlt időszak tevékenységéről, s meghatározzák a következő évek legfontosabb feladatait. A pult mögött A KORMÁNY ÉS A SZAKSZERVEZETEK vezetőinek megbeszéléséről kiadott legutóbbi közleményben olvasható, hogy a munkaidő-csökkentés jövő évi lehetőségeinek vizsgálatával összefüggésben „fokozott gondot fordítanak a nők jelentős hányadát foglalkoztató kereskedelmi ágazatra”. Nem tekinthető véletlennek, hogy a kereskedelmi alkalmazottak kérdése ezen a fontos megbeszélésen is szóba került. Ugyanis ez a szakma igen exponált helyet foglal el a társadalom életében. Sokkal nagyobb a jelentősége, szerepe, mint ahogyan azt a vásárló, a boltba járó ember gondolja. A termelőtől a fogyasztóhoz kerülő minden áru a kereskedelmi dolgozók kezén megy keresztül. Akár állami vagy szövetkezeti kereskedelemről legyen szó, feladata, funkciója: több mint tízmillió ember élelmezése, ruházása, egyéb kis szükségleteinek kiszolgálása. Figyelemmel természetesen arra, hogy a vásárlói igények az utóbbi évtizedben hallatlanul nagymértékben megnőttek. Téves az a közhiedelem, hogy a kereskedelem köny- nyű szakma, annyi csupán, hogy az elárusító az asztal mögött áll és kiszolgálja a vevőt, odaadja a kért apróságokat és a számlát. Ez csak a látszat. A VALÖSÄG nem ilyen egyszerű, hiszen a kereskedelmi dolgozók, mielőtt az elárusító pultok mögé állnak — előzőleg mázsaszámra helyezik el az árut a raktárakban. Különösen az élelmiszer-, csemege-, vas- és edényboltokban. Rendkívül sokat cipelnek és dolgoznak, olyan munkát végeznek tehát, amely megfeszített erőt kíván. S ezt a munkát zömében nők végzik: asszonyok, gyerekes 'anyák, lányok. S az ő munkájukat a kiskereskedelmi hálózatban nem lehet elejétől végéig gépesíteni, gyakran még a legelemibb fizikai munkát is nehéz géppel megoldani. Hány mázsa kenyeret raknak egy nap egyik polcról a másikra, helyeznek a raktárban és onnan az elárusítópultra. S ezt mindennap végzik — nyolc órában, mert hiszen az üzletek nyitva tartási ideje szabályozott, azért vannak, hogy a lakosságot kiszolgálják. Szociális körülményeik sem azonosak természetesen, például az ipari munkásokéval, vagy a hivatali dolgozókéval. A kiskereskedelmi hálózatban ritka az olyan nagy bolt vagy áruház, ahol fürdőjük vagy külön öltözőjük van. Bármily sokat fejlődött is a kiskereskedelmi hálózat, épültek új áruházak az ország szinte minden városában, azonban a lakosság ellátásának zömét ma is kis boltokban, üzletekben oldják meg, ahol külön szociális létesítményeket kialakítani egyszerűen helyhiány miatt nem lehet, még raktárt építeni is nehéz, ahol az árut tárolhatják. AZ SEM MELLÉKES, hogy a kereskedelemmel szembeni igény társadalmi méretekben jelentkezik, s ez egyre fokozódó igény. Gyors és jó kiszolgálást akar kapni mindenki, aki bemegy az üzletbe. Ez természetes is. Ugyanakkor rendkívül nagymértékben nő mindenütt az áruválaszték: az élelmiszerboltokban éppen úgy, mint a ruházati vagy közszükségleti vagy kozmetikai cikkek árudáiban. Sokkal többet kell tudni egy mai kereskedelmi alkalmazottnak, mint például tíz-tizenöt évvel korábban. De ez az áru- választék azt is megkívánja, hogy bővült raktározási lehetőségekkel rendelkezzenek a boltok, viszont nagyon nehéz régi kis üzleteket ebből a szempontból fejleszteni. Mint látható tehát, raktározási gonddal külön is meg kell birkózniuk. (Ami nagyon sok áru- cipelést jelent, a helyszűke.,,, miatt is.) 'I tű Amennyire érdeke a társadalomnak, hogy jó és javuló kereskedelme legyen, olyan érdeke az is, hogy a kereskedelemben dolgozó emberek megbecsültek legyenek és megkapják azokat a szociális lehetőségeket, amelyek egyébként más szakmai ágazatokban bevezetésre kerültek, vagy bevezetésre kerülnek. Nem egyszerű kérdés ez, hiszen 'az itteni létszámfejlesztés sem lehet korlátlan. Már csak azért sem, mert a munkaerőgondok mindenütt, tehát itt is munkaerőgondok. Sokat javított a kereskedelmi dolgozók helyzetén az utóbbi években az előrecsomagolt áruk nagy tömege. Okos kereskedelempoütiká- val a szaktárca ezt tovább növeli. Persze, ez nemcsak a kereskedelmi dolgozók munkáját könnyíti meg, hanem a lakosságét is. Gondoljunk csak a műanyagtasakos tejre, a mélyhűtött árukra. S nagyon sok fűszerárut — különösen az önkiszolgáló boltokban — a vásárló egyszerűen a kosarába rak. Sokat javított a helyzeten az önkiszolgáló boltok hálózatának kiépítése és fejlesztése is. MINDEZ persze, nem változtat azon, hogy itt is néhány kérdésben majd valamilyen megoldást kell találni. Van azonban olyan lényeges elem is, amely sem anyagi eszközökkel, sem pedig egyéb tényezőkkel nem függ össze: ez pedig a vásárló udvariassága és az elárusítóval, a kereskedelmi alkalmazottal szembeni tisztelete. Ha azt várjuk a boltban, hogy udvarias kiszolgálást kapjunk, akkor cserébe legalább annyi udvariasságot és tiszteletet adjunk, mint amennyit kapunk, elvárunk. Sajnos, ez nem mindig úgy történik, ahogy kellene, s ebben a hibásak mi vagyunk, a vásárlók. Legtöbbször — teljes joggal — az udvarias kiszolgálást hangoztatjuk. De jó lenne arról is többet beszélni, hogy ez kétoldalú dolog, mert az eladó is éppen olyan ember, mint a vásárló. — ÖS
