Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-05 / 155. szám

PEóy HEGYEI cTCírlap 1973. JÚLIUS 5., CSÜTÖRTÖK n&JKUSZ A „döntő roham” kudarca A chilei Népi Egység kor­mánya ellen döntő rohamra készülő ellenség — június kö­zepén már egyre inkább nyil­vánvalóbbá vált — kész a si­ker reményében akár az al­kotmányosság látszatát is el­vetni, s polgárháború kirob­bantásától sem riad vissza. A tömegek közti, a közellátási nehézségek tokozásával általá­nos elégedetlenséget szítva, igyekszik a kormány ellen for­dítani. Eközben kísérletet tesz a hadsereg megnyerésére is, annak ellenére, hogy Chile ta­lán Latiin-Amerika egyetlen olyan országa, ahol évtizedek óta a hadsereg a mindenkori elnököt támogatja. Ök azonban a kivételben bíztak, hiszen 1970 novemberében a második páncélos brigád már egyszer szembehelyezkedett a törvé­nyes renddel. Viaux tábornok vezetésével részt vett a hadse­reg akkori főparancsnokának, Schneider tábornoknak meg­gyilkolásában. JULIUS 9-TÖL a belső el­lentmondások egyre inkább kiéleződtek. Carlos Alitamirano szenátor, a szocialista párt fő­titkára felszólította a kor­mányt, hogy még szigorúbban járjon el az alkotmányosság védelmében a spekuláció és a szabotázsakció ellen. Június 12-én a baloldali forradalmi mozgalom (MIR), amely még június elején a kormány támo­gatására szervezett tüntetést, azzal vádolta meg Allendéé- ket, hogy cserbenhagyják a tö­megeket és tárgyalásba bo­csátkoznak a reakcióval. Jú­nius 13-án haladó érzelmű santiagói asszonyok tüntettek a fővárosban a kormány mel­lett. 14-én Allende a legfel­sőbb bíróságot bírálta, mert az védelmet nyújt a törvény- sértő államellenes erőknek. JÚNIUS IDUSÁN hozta tu­lajdonképpen mozgásba az el­lenzék a hadsereg második páncélosbrigádját, midőn a ü legfelsőbb ..bíróság .húsz. étről két. évre kívánta' csökkenteni volt vezetőjük, Roberto Viaux tábornok börtönbüntetését. A következő napon összecsapá­sokra került sor Santiagóban a sztrájkoló bányászok mellett tüntető kereszténydemokraták és a baloldali csoportok között. 17-én pedig a Haza és Szabad­ság nevű fasiszta szervezet tá­madásai nyomán az ország kü­lönböző pontjain több személy életét vesztette, sokan pedig megsebesültek. A TÜRELMÉT VESZTETT ellenzék sugallatára június 19- én fasiszta rohamosztagosok Osorno városában egy tünte­tés során öt baloldali diákot, két napra rá pedig Concepcion városában a szocialista párt két tagját sebesítették meg. További olaj volt a tűzre, hogy június 23-án a fellebbviteli bí­róság érvénytelenítette a fa­siszta nyilatkozat közlése miatt betiltott El Mercurio el­leni szankciókat. A HÖ VÉGI DRÁMAI na­pokban, 27-én Chilian városá­ban tizenhárom személyt tar­tóztattak le szélsőjobboldali akcióban való részvétel miatt, 28-án Mario Sepulveda tábor­nok jelentette: laktanyaláza­dást vertek le Santiagóban, majd június 29-én reggel 9 órakor a távirati irodáit ad­ták hírül: Chile fővárosában fellázadt a második páncélos brigád, a tankok a köztársa­sági elnöki palotát lövik. Vi­lágszerte feszült várakozás. Néhány óra múlva AJlende el­nök bejelentette: a katonai puccskísérletet meghiúsítot­ták, az összeesküvés katonai vezetőit és szervezőit letar­tóztatták. A NÉPI EGYSÉG KORMÁ­NYA felülkerekedett, s teg­nap este — a nyugodt hely­zetre való tekintettel — Allen- de hatályon kívül helyezte a rendkívüli állapotot és felol­dotta az éjszakai kijárási ti­lalmat is. Az ellenzék „döntő roha­ma” kifulladt, a kormány azonban jól tudja: számítani lehet a jobboldal újabb ak­cióira ... Alacs B. Tamás TODOR ZSIVKOV, hiva­talos bulgáriai látogatásra hívta meg Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt. A látogatásra július 24—25-én kerül sor. URUGUAY Sztrájk és mézesmadzag Juan Maria Bordaberry uruguayi elnök kedden ár- és béremelések bejelentésével igyekezett lecsillapítani a la­kosság különböző rétegeinek elégedetlenségét a múltheti antidemokratikus elnöki púcs- csal szemben, a fokozódó el­lenállás jeleként azonban újabb két miniszter vált ki kormányából és erősödik a sztrá j kmozgalom. Az egy hete tartó országos sztrájk felszámolására Bor­daberry bejelentette, hogy a magánipar alkalmazottai 31,5, az állami alkalmazottak pedig 25 százalékos béremelést kap­nak. A mézesmadzag mellé viszont rögtön felszolgálta az ostort is, amikor egy dekré­tummal lehetővé tette, hogy a hadsereg katonai behívóval kényszerítse munkára a leg­fontosabb gyárak és iparágak dolgozóit. A béremelés egyéb­ként aligha lesz elegendő az infláció ellensúlyozására, mert a kormány már kedden nagyarányú, átlag 25 százalé­kos áremeléseket is bejelen­tett, méghozzá olyan alapve­tő fogyasztási cikkek és szol­gáltatások terén mint a ben­zin, a hús, tej, cukor, gáz,'víz és elektromosság, valamint a tömegközlekedési tarifák. A hadsereg megosztottságá­nak jeléül kedden újabb két ! miniszter vált ki a kormány­ból, Bordaberry elnöki pucs- csa óta négy miniszter hagyta el kormányát. Az uruguayi dolgozók to­vábbra is a sztrájk fenntartá­sával fejezik ki tiltakozásukat az antidemokratikus fordulat ellen. Jól tájékozott források szerint az ország üzemanyag­tartalékai legfeljebb három hétre elegendőek. Miért késett Al-Bakr? Sehab iraki hadügyminiszter gyilkosai merényletet tervez­tek Hasszán Al-Bakr elnök eh len is. Az összeesküvők Al-Bakr Lengyelországból való vissza­érkezésének pillanatára időzí­tették az akciót, a repülőtér kormányváróját akarták a levegőbe röpíteni. Tervük azonban Szadam Húszéin Tak- riti, a forradalmi parancsnok­ság tanácsának alelnöke tu­domására jutott, aki intézke­dett, hogy egy nappal halasz- szák el az államfő visszaérke­zését. Francia kommunista képviselők Strashonrgban Miként már közöltük, Strasbourgban kedden délelőtt nyílt meg az Európa-parlament ülésszaka. A tanácskozáson elő­ször vesznek részt trancia kommunista képviselők, a francia kormány ugyanis mindeddig megakadályozta, hogy az FKP nemzetgyűlési mandátumai arányának megfelelően képvisel­tethesse magát az Európa-parlamentben. A három francia kommunista képviselő: Gustave Ansart, Gerard Bordu, Mar­cel Lemoine csatlakozott az olasz kommunisták nyolcfős cso­portjához. Az Európa-parlament baloldali képviselői „a hideg­háború ellen vívott harc újabb sikerének” nevezték a francia kommunisták bekapcsolódását a Közös Piac e szervének munkájába. Az Európa-parlament — Strasbourg székhellyel — az Európai Gazdasági Közösség egyik szerve, amelyet a Közös Piacot létrehozó 1957-es római szerződés igen csekély jogkör­rel ruházott fel. Az Európai Gazdasági Közösség gazdaság­politikáját érintő egyetlen fon­tosabb kérdésben sem foglal­hat állást, mert ezeket ille­tően csak konzultációs joggal Az EGK pénzügyi szolidaritása DM-be „bújtak" a bolygó tökék Szakértők szerint várható volt a, nyugatnémet márka múlt pénteki : 5,5 százalékos újabb felértékelése. Áz ipari­lag legfejlettebb tőkésországok közül a Német Szövetségi Köz­társaság és Japán kereskedel­mi és fizetési mérlege már rég­óta erősen szufficites, a két or­szág árukivitele gyors ütemben növekszik. A nyugatnémet márka meg­teremtésekor (1948) 1 amerikai dollár 3,33 nyugatnémet már­kát, 1949 szeptemberétől pedig 4,20 DM-et ért. A nyugatnémet márkát elő­ször 1961-ben értékelték fel 5 százalékkal: ettől kezdve 1 dol­lárért 4,20 DM helyett 4-et ad­tak. A második felértékelés már 8,5 százalékkal változtat­ta a DM dollárhoz viszonyított paritásán. A dollár 1971. de­cemberi 13,5 százalékos és 1973 februári 10 százalékos leérté­kelés után 1 dollár már csak 2,9 DM-et ért. 1973. március 11 óta a nyugatnémet márka — hasonlóan az Európai Gaz­dasági Közösséghez tartozó más országok valutájához (ki­véve Angliát, Írországot és Dániát) — lebeg a dollárhoz képest. A közös piaci valuták összehangolt lebegtetését akkor első ízben fogadták el: legfőbb oka az volt, hogy tartották a monetáris egyensúly megbom­lásának az EGK mezőgazdasá­gi politikáját súlyosan érintő következményektől. A spekula­tív célú, úgynevezett „bolygó tőkék” az utóbbi napokban oly nagy mennyiségben keres­ték a márkát, hogy a Bundes- Bank egy hét alatt csaknem 4 milliárd DM értékű külföldi valutát, elsősorban dollárt volt kénytelen felvásárolni a nyu­gatnémet valuta átváltás árfo­lyamának biztosítására. A spe­kulatív tőkék azonban tovább­ra is DM-ben igyekeztek ma­gukat kifejezni: számításuk bevált, felértékelték a nyugati pénzvilág egyik legerősebb va­lutáját. Jelenleg egy dollár DM-ben kifejezett megvételi és eladási ára 2,43, illetve 2,46. Az aranyparitásra épülő különle­ges lehívási jog (DTS) egysé­gében kifejezve 1 DM 0,310580 egységet ér., Helmut Schmidt nyugatné­met pénzügyminiszter közlése szerint a nyugatnémet kor­mány — mielőtt meghozta vol­na döntését — konzultált közös piaci partnereivel. Az EGK- államok már korábban megál­lapodtak a tervezett lépések egyeztetésében, a „pénzügyi szolidaritásban”. A Közös Piac brüsszeli bizottsága, csákúgy, mint az integrációs közösséghez tartozó' állatnotó, ’ szükségesnek tartották Bonn lépését, szak­értők mégis ügy vélik, hogy az újabb pénzügyi intézkedés csali ideiglenes gyógyír a Nyu­gat pénzügyi nehézségeire. Ezt látszik bizonyítani az is, hogy a DM felértékelése ellenére a tőzsdéken tovább emelkedik az arany ára. Épp ezért a nyugati pénzügyi rendszer fe­lülvizsgálását is várják a To­kióban ősszel kezdődő GATT- tárgyalásóktól, amelyeken, az egyik legfontosabb téma a nyugat-európai partnerek és az USA gazdasági-pénzügyi kap­csolatainak rendezése lesz. bír. Határozatai nem kötelezik a Közös Piac brüsszeli bizott­ságát, az EGK legfelsőbb vég­rehajtó testületét. Egyetlen politikai joga: kétharmados többséggel megvonhatja bizal­mát a brüsszeli bizottságtól (ez még sohasem fordult elő), kinevezésébe viszont már nem szólhat bele, mivel arról, az EGK minisztertanácsa (ä tag­országok minisztereiből álló testület) dönt. Az Európa-parlament csak a közelmúltban szerzett jogot arra, hogy megszavazhassa a nyugat-európai integrációs szervezet költségvetését. A képviselőket a Közös Piac kilenc tagállama egymástól eltérő eljárással választja ki: így történhetett meg, hogy a ifcawáúu; tocmány,. megakadályQkfkátfs. .-.femaipuj- nista kápyiselő^y,Strasbourg?- ba küldését. Az Ölasz Kom­munista Párt képviselői már 1969 óta részt vesznek az Európa-parlament munkájá­ban. Nyugat-Európa és egyben a tőkés világ két legbefolyáso­sabb kommunista pártjának képviselői azonban nem tud­nak parlamenti csoportot ala­kítani, mert ehhez tizennégy tagra volna szükség. Ezen az állapoton csak úgy változtat­hatnak, ha az Európa-parla­ment felülvizsgálja a jelenlegi frakcióalakítási rendszert. A béke igénylése (Londoni levél) Az európai történelem oly jelentős részét írták meg kon­ferenciák asztalánál, hogy a legkomolyabb történészek és szakemberek az európai vál­tozásokat nem is a lezajlott háborúk, hanem az őket kö­vető konferenciák szerint tart­ják nyilván. Az európai kon­ferenciák többsége a múltban — így a XIX. századi bécsi kongresszus, vagy a húszas években tartott európai kon­ferenciák — nem voltak egye­bek, mint a hadizsákmányon osztozkodó győztesek tanács­kozásai. A nevük mindig bé­kekonferencia volt, de soha­sem volt fő témájuk a béke. Amint, hogy nem volt témá­juk a népek érdeke sem. Iga­zi tárgyuk a gazdasági kon- kurrencia, a gazdaság újrafel­osztása, a kereskedelmi vetél­kedés, a birodalmi érdekek védelme volt. Egyfelől még a régi Népszövetséget és az új ENSZ-et is arra használták fel, hogy másokat alárendelje­nek maguknak. Az ENSZ-ben viszonylag nemrégen álltak elő olyan erőviszonyok, ame­lyek lehetővé teszik, hogy ezt a szervezetet többé ne rendel­jék vakon a nyugati politiku­sok diktátumai alá. Mindezek­ből a konferenciákból lénye­gében a fő elv, a béke iránti igény hiányzott — ez a béke nem épülhetett a hadizsák­mány háború utáni elosztásá­ra, A jaltai és a potsdami ér­tekezlet bizonyos mértékig előrevetítette már a jövő bé­kekonferenciáit. Ezekre azon­ban a háború folyamán került. sor, amikor a világ még ro­mokban hevert. Mindamellett épp a potsdami értekezlet után kezdett egész Európa egy olyan új konferencia összehí­vásában bizakodni, amely az egész földrésznek lehetőséget adna az igazi béke megerősí­tésére. Várakozásaink, sajnos, hiábavalóknak bizonyultak. A forró ...fyí&práfj ,hidegháború” követte. A béke a messze tá­volban maradi. Ä Hidegháború idején a Nyúgat ügy Viselke­dett, mintha ő lett volna a győztes — nem is a náci Né­metország fölött, hanem — o szocialista országok, elsősor­ban a Szovjetunió fölött. Az eltelt 25 év alatt a Szov­jetunió igyekezett meggyőzni a Nyugatot, hogy ez az állás­pont nemcsak értelmetlen, de veszélyes is. A szovjet politika minden területen — a diplomácia, a gazdaság, a kultúra terén — arra törekedett, hogy a Nyu­gatot rábírja olyan valódi megállapodásra, amely nem­csak az egyes országok, ha­nem a két különböző rendszer közötti ellentmondásokat is megbékítené. Nagyjából-egé- széből ez a folyamat gyakran a „két lépés előre, egy lépés hátra", vagy az „egy lépés elő­re, kettő hátra” elve alapján ment végbe. De a jószemű megfigyelő még a hideghábo­rú legzordabb időszakában, legrosszabb napjaiban is lát­hatta, hogy csak idő kérdése, mikor ismerik fel az európai népek, hogy egyetlen reális reményük lehet a békpre. Ennek ellenére azok többsé­gét, akik Nyugaton bíztak a szovjet politika őszinteségé­ben (és sokan voltak ilyenek), a béke megrögzött ellenségei ostobáknak, együgyűeknek, sőt árulóknak nevezték. Azok az angolok, akik aláírták a stock­holmi békefelhívást, tudták, hogy nevüket bejegyezték a rendőrség különleges névjegy­zékeibe (ugyanezt mondhatjuk más nyugat-európai országok vonatkozásában is). Ha egy nyugat-európai ember akkori­ban az atombomba ellen nyi­latkozott, nevét rögtön rovásra tették, viert veszélyes elemnek tartották. Ezt a légkört kellett, leküzdeni, és hálásnak kell lennünk a szovjet politikusok türelméért, diplomáciai művé­szetéért, hogy ilyen makacs előítéletek sem térítették el őket a választott útról. Ennek a hosszú éveken át folytatott diplomáciának lett az eredménye az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet, amely július 3-án ült össze Helsinkiben. Elválasztha­tatlan ettől Leonyid Brezsnyev bonni, washingtoni és párizsi látogatása. Ezek lényegében egymástól elválaszthatatlan események. Az államok veze­tői egykor rendszeresen tettek formális látogatásokat más ál­lamokban, de a hintákon tett sétáktól, álarcosbáloktól és zártkörű estélyektől eltekintve éZek a látogatások vajmi ke­veset adtak az emberiségnek. Az első világháború mindezt megváltoztatta, az államfők idővel nemzetük diplomáciai szolgálatának fejévé lettek. Ami pedig azt illeti, hogyan tölti be ezt a funkcióját Leo­nyid Brezsnyev, elmondhat­juk: arra törekszik, hogy a szovjet diplomáciát a legma­gasabb szintre emelje és e té­ren elért sikerét könnyen le­mérhetjük a világsajtóban ez­zel összefüggésben megjelent kommentárokon. James Aldridge Testvérmegyénkben, jártunk (2.) Cselekvő emberek között A hildburghausení Csa­var- és Alkatrészgyárat ugyancsak a gyár párt-, gaz­dasági és társadalmi vezetői mutatták be nekünk. Az üzem 1969-ben létesült és termelése azóta 300 százalékkal, létszá­ma 50 százalékkal nőtt. Most 1550 a dolgozólétszám. Ebből 500 a fiatal dolgozó. Azonfelül 250 szakmunkástanulójuk 2 és fél évig tanul az üzem saját szakiskolájában. Egy hét elmé­leti képzés után, egy hét gya­korlat következik. Ezt a rend­szert -tartják egészen a szak­munkásvizsga letételéig. Az üzemnek önálló szakmunkás­tanuló-kollégiuma is van, melyben 130 főt helyeznek el. A fiatalok rendelkezésére áll minden szórakozási lehetőség. Ez is fiatal üzem, az átlag­életkor 34 év, az üzem igaz­gatója is csak 35 éves. El­mondták, hogy az idén 11 százalékkal akarják emelni a termelékenységet, 1972-höz ké­pest. A szocialista munka vál­lalata címért küzdenek. Az üzem dolgozóinak egynegyede párttag, 8 pártalapszervezetbe tömörülnek, s minden alap­szervezeti titkár egyéves párt­iskolát végzett. A pártcsopor­tok munkájára összpontosít­ják a figyelmet, személy sze­rinti konkrét feladatot adnak a párttagoknak, olyat, amely a személyiséget teljesíti ki. Nagy gonddal fejlesztik az üzemi demokráciát. Az álla­milag megkapott tervfeladatot a brigádokkal megbeszélik, javaslatot kérnek az éves terv­hez. Az ideihez például 400 javaslatot gyűjtöttek össze. Ezt követően üzemi termelési értekezleten határoznak a tervről. A szakszervezetekkel évente áttekintik, módosítják a kollektív szerződést, megha­tározzák a munkafeltételek fejlesztését, külön a nők, fia­talok érdekében teendő intéz­kedéseket.* Az üzem igazgatója havon­ta beszámol a szakszervezeti bizottságnak. A gazdasági ve­zetők negyedévenként talál­koznak a nőbizottság vezetői­vel, meghallgatják a problé­mákat és beszámolnak az in­tézkedésekről. Érdekes volt számunkra, hogy az üzem minden gazda­sági vezetője felelős egy-egy brigád munkájáért. Előre el­tervezett beosztás szerint a gazdasági vezetők fogadóórát tartanak és az elmondott pa­nasz alapján, 14 napon belül — a szükség szerint — intéz­kednek. Rendszeres a gazdasági ve­zetők politikai iskoláztatása. Az igazgató és helyettesei a megyei egyéves pártiskolán, az osztályvezetők a járási pártbizottságok által szerve­zett iskolán tanulnak. Rend­szeresen tartanak elméleti továbbképzést az üzem-, és műszakvezetők részére. Meg­győződéssel vallották, hogy az ő üzemükben nincs külön gaz­dasági és politikai munka. Minden vezetőnek egyformán politikai és gazdasági vezető­nek kell lennie. A meíníngení járásban tett látogatásunk alkalmával a járási pártbizottság első titká­ra és Brünhild város polgár- mestere fogadott. Megtekintettük a helyi ter­melőszövetkezetet. Figyelemre méltó szarvasmarha-hizlaló­juk, amely angol licenc alap­ján, 7 millió márka értékben épült. A modern hizlalda ka­pacitása 1550 szarvasmarha tenyésztése, és a munkát mindössze négy fő látja el. A növendékek 45 kiló súllyal ke­rülnek a hizlaldába, s 16 hó­nap múlva négymázsásan ér­tékesítik a hízómarhát. Szarvasmarha-tenyésztéssel is foglalkoznak, 750-es tehénál­lomány mellett az évi tejho­zam átlaga 3800 kiló, 3,3 szá­zalékos zsírtartalommal. Ga­bonát 450 hektáron termeszte­nek. Az éghajlatra való tekin­tettel a kaukázusi búza vált be, melynek átlagtermése az elmúlt évben 56 mázsa volt hektáronként. A tsz-nek 350 tagja van, évi átlagjövedelmük — egy tagra vetítve — 7000 márka. A leg­nagyobb kereset 12 000 márka volt. Számos szociális intézke- , dést is biztosít tagjainak a tsz, így például az öregeknek évi 300 márka különjuttatást. Négy község óvodáját látják el meleg étellel. A végzett munkaegység arányában fize­tett szabadságot biztosítanak: maximálisan 24 napot. Brünhild város kerámiaüze­me is szép élményünk volt. Érdekessége, hogy csak egy évvel ezelőtt államosították. A volt tulajdonos jelenleg az állami üzem vezetője: 140 fő­vel dolgozik, főleg kerémia- tömegárut készítenek, s 35-en különböző formázókorongon folytatják munkájukat. Auto­mata gépek is működnek. A termékek többségét exportál­ják. A legérdekesebb látoga­tások egyike a Neuhaus járás­ban volt. Itt egy tranzisztor­gyárban találkoztunk 120 ma­gyar fiatallal, akik a Magyar- ország és az NDK közötti szer­ződés alapján három évig dol­goznak ott. Az üzem színes és fekete te­levíziós készülékekhez gyárt tranzisztorokat, évente több mint 20 milliót. Az 19Í1. évi termelését 1972- ben hatszorosára növelte. A magyar fiatalok három évet töltenek az üzemben, ez alatt megismerkednek a tranzisztor- gyártás műszaki folyamataival elméletben és gyakorlatban. Meg kell tanulniuk a német nyelvet is, és a három év el­teltével németül szakmunkás- vizsgát tehetnek. Ezek a köve­telmények nehéz feladatok elé állítják a magyar fiataloka:, ők azonban sikeresen oldják meg. A szakmai munkában egy év elteltével az elég magas normákat sikeresen teljesitik a nagyon fiatalok is, és így el­érték, hogy már többen havi 6—700 márkát keresnek. Ez a német viszonyoknak megfele­lően is szép, magyar pénzre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents