Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-31 / 177. szám

Lehetne másképp is HANGOK A TELEFONBAN Az utolsó „rendet” vágja a kombájn az üllői határban. Egy utcát elhordanak A monori-erdei utcát már félig-meddig elhord­ták: talaja sárga homok. Jó kereseti lehetőség: né­hány monori fuvaros alig­hanem egy Trabant árát is elhordhatta onnan. Hogy nem szabad? Hát aztán! Ilyen kicsinység nem zavarja őket. A Rakéta utca elhordói vajon mit szólnának, ha egy reggel arra ébrednének, hogy utcájukon gödrök tá- tonganak, a villanyoszlop mellé jókora mélyedést ás­tak, ■sőt a telkükből is el­hordták egy darabot? Bizo­nyára nem örülnének. A felállított tiltótáblának egyelőre semmi hatása. Jó lenne, ha a nagyköz­ségi tanács szakigazgatási szerve erőteljesen közbelép­ve, megszüntetné az áldat­lan állapotot, és a járhatat­lanná vált utat helyreho­zatná. A költséget a ho­mokfuvarosok megbírságo­lásával teremthetné elő, hogy olyan jó üzlet azért mégse legyen mások megkárosítá­sa. (szatti) MOHOIWIDfö P»E S T -M,í G Y E I HÍRLAP K ÜLŐN K I A D A S A XV. ÉVFOLYAM, 177. SZÁM 1973. JÜLIUS 31., KEDD Búzából hektáronként több mint negyvenöt mázsa Befejezték az aratást az üllői Kossuth Tsz-ben MEGÜNNEPELTÉK A REKORDTERMÉST Az utóbbi évek hagyomá­nyárnak megfelelően, zeneszó kíséretében, feldíszítve vonult öt SZK—4-es kombájn az ül­lői Kossuth Tsz majorjába. Népes csoport várta őket. Je­len volt Béki Ferencné ország­gyűlési képviselő, és olt vol­tak a község politikai, vala­mint gazdasági vezetői is. Göndöcs Tamás mezőgaz­dász, aki az aratás idején szin­te mindig kint volt a földeken, örömmel jelentette Győri Jó­zsefnek, a tsz elnökének, hogy befejezték az aratást: ÚJABB NÉGY Szocialista címért küzdi brigádok a vecsési Zöldmező Tsz ben Rend és tisztaság a műhelyekben A napokban felkerestük a vecsési Zöldmező Tsz ipari üzemét, miután hallottuk, hogy a szocialista címet nyert Zója és Ságvári brigád ver­senytársaiként újabb négy szo­cialista címért küzdő brigádot hoztak létre. A forgácsolóüzemben ala­kult a Kossuth brigád, vezető­je Mérai János, a mintakészí­tőben a Széchenyi brigád, Pol­gár István vezetésével, a tmk Táncsics brigádjának vezetője Kisvirág Pál, s az adminisztrá­cióban a Petőfi brigád, veze­tője Bach Ádámné. Látogatásunk alkalmával el­beszélgettünk néhány brigád­taggal. Kisvirág Pál elmondta, hogy belépése óta több felelősséget érez a munkában, eredménye­sebben dolgoznak, mert egy­mást segítik. Már kezdik szer­vezni a közös szórakozásokat is. Kovács János, a forgácsoló­részleg vezetője kifejtette: a brigádmoz álmát úgy képzeli, mint társadalmi összefogást, szakmai, politikai és kulturális jelleggel; a műhelyben a de- mokratiku centralizmus elve érvényesül, a pártvezetőség tá­mogatásával. Aki még nem vé­gezte el a nyolc osztályt, ősz­szel beiratkozik a dolgozók es­ti iskolájába, aki pedig elvé­gezte, részt vesz az ugyancsak ősszel meginduló pártöktatá- son. Balato :i Istvánná bérelszá­moló elmondotta, hogy bri­gádjuk megalakulása óta min­dent megtesznek egymás segí­téséért, közösen mennek mo­ziba, színházba is ezután, s közös szakmai napokon tanul­nak tovább. Váraljai Ferenc szb-titkár fémmintakészítő a Széchenyi brigádban. Mióta megalakult kis közösségük, a munkaszer­vezés folyamatosabban halad, együttes megbeszélések alap­ján. Egymást segítik családi házak építésében, gépkocsive­zetés tanulásában, közösen ol­vassák a sajtót. A 8 osztályt minden brigádtag elvégezte. Jelenleg egy ipari tanulót se­gítenek. Pártoktatáson már részt vettek, s az új őszi tan­folyamra ismét többen beirat­koznak. A beszélgetés után Bach Ádámné és Váraljai Ferenc vezetésével, megtekintettük az egyes műhelyeket. Mindenütt rend és tisztaság fogadott. Igen érdekes volt a könnyűfémön­töde munkája, a gázhevítés: alumíniumöntvényeket készí­tenek. Az udvaron nagy teherautó állt, várva az elszállítható gyártmányokat. Pápay Iván Pá'yaszéli sportjegyzet Szép volt, fiúk, de lehetett volna szebb is... — A pilisi tanács? — Nem, kérem, én a 29-es vagyok. — Akkor egy évvel öre­gebb tetszik lenni — tréfálko­zom —, mert én 30-ban szü­lettem. — Kikérem magamnak ezt a durva tréfát, így megöregí- teni! — hallom a hölgy hang­ját. — Hát mondtam én egy szóval is, hogy 1929-ben szü­lettem? ★ Kattanás és figyelmeztetés: — Maradjunk! — Csak egyedül vagyok, ke­zét csókolom! — Érdekel engem, hányán vannak? ★ — A községi tanács tele­fonközpontja? — Nem, én Vecsés vagyok! — Nem régen még arról panaszkodtak, hogy kicsi a hivatal, most meg, amint hal­lom, mind a huszonötezer em­ber benne van? — Nézze, nem érek rá most, B. Károly, H. Pál és K. Ti­bor monori fiatalkorúak egy nap, délután 15 óra felé be­tértek a monori gyorsbüfébe, ahol este 19 óráig szórakoz­tak, több üveg sört és __ sok rumot fogyasztva, melytől va­lamennyien erősen italos álla­potba kerültek. Ivás közben tökmaghéjjal teleszórták a he­lyiséget. A takarítónő, Gulyás Ferencné, figyelmeztette őket, de ők továbbra is a földre szórták a tökmaghéjat. Később B. felállt az asztal mellől, és kiejtette kezéből a söröskorsót, amely összetört. A pénztárhoz indult, hogy a kárt megtérítse, s akkor az asztal­ról leverte a sörösüveget, ezért Gulyásné ismét odament hoz­zájuk, és felelősségre vonta őket. H. Pál ekkor Gulyásné kendőjét kezdte húzogatni, mi­közben sértő kifejezéseket használt, mire Gulyásné H. Pált, majd K. Tibort is arcul ütötte. A vendéglőben tartóz­kodók a fiatalembereket ki­tuszkolták a vendéglőből. B. Károly az őt kikísérő Csati Jánost bántalmazta. H. és K. eltávozott, de B, Károly visszament a vendég­lőbe, mivel orkánkabátját ott hogyta. A vendéglőben, az üz­letvezető kérésére, Kolompár Máté elfogta őt, és addig nem akarta elengedni, amíg a ki­hívott rendőrség meg nem ér­dé, ha egyébként is lenne időm, inkább a Ludast olvas­nám, nem a maga vicceit hallgatnám. Kit kapcsoljak? ★ — Itt vagyok — hallom a kapcsolás után. — Itt? — felelem, és elgon­dolkodva: — Hát akkor én hol vagyok? Ott? — Én nem tudom, honnét beszél az úr! — válaszol türe­lemmel, majd, amikor kérem, hogy kit kapcsoljon, így felel: — Én nem értek hozzá, tes­sék megvárni a Terikét. — Kivel beszélek? — Én senki vagyok. — Az a becses neve, vagy ... mert, ugye, akit Ördögnek hívnak, és mégsem ördög és nem minden Angyal angyal­ka... Közben megérkezik Tériké, és míg beszél velem, hallom az iménti személy hangját: — Ki volt az a lehetetlen pasas? (— cs gy —) kezik. B., "ki akarta magát sza­badítani Kolompár kezéből, dulakodás közben a pulton le­vő fémtálcát hirtelen felkap­ta és Kolompárt fejbe vágta vele. Időközben a rendőrök megérkeztek, és B-t a rendőr­ségre kísérték. A monori járásbíróság ga­rázdaságért B. Károlyt 3 ezer, H. Pált 2 ezer, K. Tibort 3 ezer forint pénzbírságra ítél­te, figyelembe véve a vád­lottak beismerését és őszinte megbánás .t, valamint büntet­len előéletét. A garázdaság elkövetésében, a bíróság megállapítása sze­rint is. nagymértékben közre­játszott Gulyásné agresszív magatartása, valamint közre­játszottak az italmérők is, akik a 18 éven aluli személyeket kiszolgálták, sőt tűrték több órás benn tartózkodásukat, le­hetővé tették lerészegedésüket. Vitéz Imre MŰSOR MOZIK Gyömrő: Joe Hill balladája. Maglód: A -nagy mesemondó titka. Mende: Személyiség­csere. Monor: A vénlány. Pi­lis: A sortűz. Üllő: Búcsúzza tegnaptól. Vecsés: Andrej Rubljov I—II. 939 holdról 164 vagon ga­bonát takarítottak be. Czioikly Károly főmezőgaz­dász részletesen tájékoztatott az elért eredményekről: — Az elmúlt alkalommal óvatosan nyilatkoztam, húsz mázsa körüli termést jósoltam búzából. „Tévedésem” szíve­sen javítom ki: 26,4 mázsa lett az átlagtermés, azaz hektáron­ként 45,6 mázsa, így a terve­zett 55 helyett 104 vagon bú­zát szállítottunk a magtárak­ba. — Hogyan vált be a többi gabonafajta? — Rozsból hektáronként 18, őszi árpából 22,5 mázsa termett. — A kombájnok jól helyt­álltak? — Kisebb hibákat leszá­mítva, nagyon jól. Igaz, állan­dó ügyeletet tartottunk a föl­deken, de a gondosan előké­1973. JÜLIUS 18. BALA­TON AKALI, ÚTTÖRŐTÁBOR. Minden zavar nélkül megér­keztünk idáig, de itt aztán jött a baj csőstül. Először is nem kaptunk ebédet. Másodszor, amit otthonról, hoztam, már az úton megettem. Szerencsé­re, uzsonnát már kaptunk, két szem barackot. Az ablak mellett alszom, az „emeleten”, Anyuci, ugye, azt mondta, ne aludjak fenti ágyon, mert leesem és az ablak mellett sem, mert megfázom. 1973. JÜLIUS 19. Reggeli: tea, amennyit aka­rók, és egy szelet vajas, illetve egy szelet lekváros kenyér. Tízórai: egy zsömle, párizsi­val (holnap nápolyit kapunk!). Ebéd: leves (nem tudom, mi­lyen), paprikás krumpli, kri- nolinnal. Uzsonna: három szem bor­ízű alma. Vacsora: gulyásleves. Reggel fél hétkor kelünk. Zászlófelvonás, parancski­hirdetés. (Irtó nagyot nevet­tünk, mert Frici annyi teát ivott, hogy szétpattant a gumi a fürdőnadrágjában, amikor éppen vigyázzban álltunk.) Naponta kétszer fürdünk. Mennyivel jobb a Balatonban fürödni, mint a vecsési „La­szített SZK—4-esek győzték az iramot. Közben meghozták a sört, a bort, és rázendített a zenekar is. Néhányan táncraperdültek, vidáman, jókedvűen. Joggal örültek a rekordter­mésnek. Kép és szöveg: Pesti Imre Áramszünet Ollón Az ELMÜ pesterzsébeti üzemviteli osztályának értesí­tése szerir t augusztusban Üllő községben áramszünet lesz augusztus 7-én, kedden és 9-én, csütörtökön, 7—16 óráig. Ez idő alatt a ' -’lózaton karban­tartási munkálatokat végez­nek. Amennyiben a feladatot a jelzett időpont előtt befejez­nék, az áramot előzetes ér­tesítés nélkül visszakapcsol­ják . nyiban”! Estére melegítőben (nem pizsamában) fekszem le, Ugyan, észre veszi-e a tanár bácsi? 1973. JÜLIUS 20. Kedves szüleim! Jól vagyok. Ma vonattal átmentünk Ba- latonfüredre. (A hajó nagyon drága, 40 forint lett volna.) Képzeld, Apu, vettem neked valamit: egy olyan pisztolyt, tudod, amilyet már annyiszor kértem, hogy vegyél nekem. Reggelire kakaót és vajas ke­nyeret kaptunk. Az ebéd ki­rántott csirke, üborkasalátá- val és raguleves (ezt nem ettem meg). Ja, még valamit! Ebéd után én mostam fel Fricivel az ebédlőt. Vacsora tejbegríz. (A tízórait elfelejtettem!) Az este tábortüzet gyújtot­tunk. Sokat énekeltünk, és ugráltunk is. És képzeljétek, éjjel 12 órától négy óráig én voltam Fricivel a kapuőri Odalopództunk az ablakhoz, és megkapartam a Cakó lábát. Olyat ordított, hogy az egész szoba felébredt. Be is csukták az ablakot. A tűzrakáskor egy kicsit megperzseltem az úttörőingem ujját, de re ijedj meg, Anyu­ci, csak egy kis darabon égett ki. Álmos vagyok. Sokszor beszélgettem már Zika Jánossal, a monori lab­darúgás egyik hűséges szurko- ! lójával, de még ilyen őszinte, szókimondó hangulatban nem találtam. Íme, az interjú: — Mit tesz vasárnaponként labdarúgó-mérkőzés nélkül? — Alszom, rámfér a pihe­nés. — Pedig ön nem játszott. — A játékosok kipihenik fáradalmaikat, én is, kimerí­tett a szurkolás. — Miért? Elégedetlen a mo­nori labdarúgók szereplésé­vel? — A „dobogós” helyezés tiszteletre méltó, de csak az. — Berendi? — Jó edző, kiváló ember, de amikor nem láttam a pályán, A Bungyinak el ne feledje­tek friss vizet adni. 1973. JÜLIUS 21. Ma nem írok, majd holnap, vagy esetleg azután. 1973. JÜLIUS 23. Este megint tábortűz lesz. Voltunk kirándulni ma is a hegyekben. De kár, hogy Ve- csésen nincsen hegy! A tábo­runk is szép, nagy fenyvesben van, tíz faház. Gyönyörű he­lyeken voltunk. Az egyik fát megmásztam, szét is szakadt az ülepemen a nadrágom, de majd a bőrönd aljába teszem, hogy Anyu ne vegye észre. (Lényeg, hogy én másztam a legmagasabbra!) Kár, hogy vége! De azért jó lesz otthon is már. Bungyi is nyüszít, tudom, és vár haza. 1973. JÜLIUS 26. Végre megyünk! Az este bál volt. Nusival táncoltam, pedig nem akartam, de a tanár néni erőltetett. Nu- si az úttörő nyakkendőmbe is beleírta a nevét, de gyorsan kimostam. Az útra májkon­zervet kaptunk és colát. Jövőre is eljövök. A vonatban vettem észre, hogy ott felejtettem a szap­pant, a fogkefét és a törülkö­zőt ... (k. gy.) ! véletlenül egészen jól játszót* 1 tak a fiúk. — No, de a tények: bajnok­ság a területiben, harmadik hely a megyében, ez csak mond valamit! I — Illovszky csapata sem ka- j pott ki a világbajnoki selejte- i zők során, mégsem jutott előbbre. — Mondják, hogy Berendi az eddigi legjobb edző Mono- ron. — Szerintem Lázár Gyula volt a legjobb. Igaz, ő főállás­ban volt edző Monoron. — A játékosok? — Megtették a magukét, különösen Simonovics, László Karcsi, Déri és Kalocsa. Ők az év játékosai. — S a többiek? — Nagyon egyenetlen tel­jesítményt nyújtottak. — Nem megy mindig jól a foci. — Az igaz, de azért lehet akarni is. — Kire gondol? — Főleg Bajkaira, ő a leg­képzettebb. — És Halápi? — Az újpesti jobb volt, nem lehetett őt leigazolni? — De technikás és csapat- játékos! — Az igaz, viszont labda nélkül nem lehet játszani. — Szabó Bolya? — Leengedett, lassú, körül­ményes lett. Láttam egy ré­gebbi mérkőzésen, kapásból akkora dugót ragasztott a há­lóba, hogy a kapus keresztet vetett. Monoron csak icipici­két tud. — Mindez Berendi edzőt igazolja. — Igazolná, ha nem enged­ne beleszólni az összeállításba. — Szegedi középhátvéd já­tékára gondol? — Azt hittem, fordítva haj­tunk Üllőn, és Szabó Laci az ék. Csak a második félidőben ismertem ki magam, ilyen még nem fordult velem elő. — Tervei? — Elhatároztam, megszerve­zem az „Ébredj-dalkört”. Most divat énekelve biztatni a játé­kosokat. Hátha jobban megy majd a fiúknak, és mi sem dühöngünk annyit. — Mit üzen a játékosoknak és az edzőnek? — Szép volt, fiúk, de lehetett volna még szebb is! — Majd jövőre. — Mindig azt mondják. Hörömpő Jenő Az italbolt alkalmazottainak közreműködésével Garázdálkodó íiatalkorúak Pénzbírságra ítélték őket Tíz faliáz a fenyvesben •i (GÁBOR NAPLÓJA)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents