Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-29 / 176. szám

1973. JÚLIUS 29., VASÄRNAP 5 K/tírlap Tojásevők lettek a varjak Az időjárás és a kemlzálás megbontotta a természet rendjét Üzemi hőségben MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK Reggel hat óra. A Bükkös patak partján nem lehet több tíz foknál. Tálas Károly műve­zető már tudja a létszámot: a darabotéban, a kovácsműhely­ben, a köszörűs részlegnél, va­lamint az edzőműhellyben ösz­Nem a megszokott összeállításban A kemencék már pirosán iz­zanak. Lázukat a nem túlsá­gosan korszerű vízfüggöny va­lamelyest enyhíti. A víz elve­zetésével még nehézségek van­nak, ezért aztán a kemencék előtt a meglehetősen egyenet­len, poros földpadlón egyre na­gyobb tócsák képződnek, a me­legítőknek bizony alaposan meg kell vetni a lábukat, hogy el ne csússzanak. Bernáth Ti­bor igazgató később elmondta, hogy még az idén megoldják a hűtővíztócsák elvezetését, ki- pucoltatják az embermagassá­gú lefolyó aknákat, amelyeket még a múlt század közepén építtetett az akkori malomtu­lajdonos. A Proletár brigád kőműves­kalapácsot gyárt ciklusban — Később költöttek az idén a gólyák, mint más években — az Országos Természetvédel­mi Hivatalhoz befutó jelenté­sek szerint a tavaszi változé­kony idő következtében jelen­leg még mindig sok fióka a fészekben várja az eleséget. Több száz gólya idén nem is költött. A seregélyek az idén csak egyszer költöttek, a szokásos kettő helyett. Kevesebben ve­szélyeztetik közülük a szőlő­termést, de így is százezres madársereget kell a szőlősgaz­dáknak elhessegetniük érés idején. Ugyanis a seregélyek más országokból, még a sark­Tehát, mondhatni, a nagy nyári munka után járjuk im­már a takaros majort és kör­nyékét az elnökkel. Az első szemrevételezésre kissé idil­likus ez a major, középpont­jában finom vonalú ligetecs- kével, annak is közepén egy régi, még lóvontatta paraszt­eke, afféle múzeumi tárgy, talpazatra emelvén. A leg­modernebb ház az a néhány hónapja átadott szociális épü­let, amely a tehenészet pere­mén áll, míg valószínűleg az egyik legrégibb építmény, ma­ga, a termelőszövetkezeti iro­da, ez a hajdanvolt intéző­lakás. (A. gróf Keglovichok 900 hektáros egykori birtoka is a szövetkezet tulajdonába került, míg a többi területet egyéni gazdák „hozták be"). Az előbbiben dr. Kiss László állatorvos — „üzemi” állatorvos, tehát a tsz alkal­mazottja — és Hegedűs Imre állattenyésztő beszél a majort jelképes, egyszersmind látha­tatlan gyűrűben körülölelő 160 tanyáról, amelyekben az állatorvos még jócskán talál és kezel háztáji teheneket, míg az apró, ódon bútorzatú irodában az elnök teríti szét előttem a gazdálkodás ugyan­csak jelképes szőnyegét. Ez a „szőnyeg” 3628 hektá­ros, vagyis ennyi a termelő- szövetkezet területe. Ha vala­hol, úgy itt bízvást lemérhető szinte az egész magyar mező­gazdaság útja-iránya. Szécsi György vissza-visszatérő szava az a szinte bűvös szállóige, amely voltaképpen csak né­hány hónapja, legföljebb — ahol elsőként kezdték — egy­két esztendeje járja be és át az agrár-berkeket: „zárt rend­szer”. Zárt: mert fegyelemre szoktat, egyszersmind föltéte­lezi a precíz, egyetlen műve­letet el nem hanyagolható munkaképességet; rendszer, mert mindenütt egyforma elő­írás — „technológia” — alap­ján kényszerül dolgozni az erre Vállalkozó gazdaság. Cukorrépa, kukorica, zöldborsó — Mi vállalkozunk még­pedig több növénynek hasonló ‘•zisztémáian való . termeszté­sére — magyarázza az elnök Az iroda falán térkép, alatta jelmagvarázat; összeszámlá­lom. eszerint 14 növényt ter­mesztenek a gazdaságban. Észreveszi pillantásom az elnök, sürgősen leint: az a 14 növény már nem aktuális még 5—S észté"’övei eTc''’tti állapotot tükröz. Lássuk te­körről is hazánkon át repül­nek ősszel dél felé. Éppen ezért, augusztus 1-től november 15-ig a hatóságok felfüg­gesztik ennek a madár­nak a védelmét, ez idő alatt lőni is lehet rá­juk. Idén nem védi törvény a vetési varjakat sem, mert megfigyelések szerint újabban a kártevő rovarok helyett fá­cán-, fogoly- és kócsagtojást esznek, s még a nyúlfiókát is felfalják. A mezőgazdaság ke- mizálása következtében ugyan­is egyre kevesebb a féreg, ezért új a varjak étrendje. táros cukorrépához, belekerült 245 ezer forintba, de tegyük el}hez. még hozzá a 70 százalé­kos áííaírü támogatást. Jövő­re 180 hektárra kívánjuk fej­leszteni a cukorrépát, akkor két gépsorra lesz már szüksé­günk. Tavaly még 58, az idén már csak 41 hektárt vállaltak részes művelésben maguk a ta­gok, mindenképpen tovább apad ez a terület. A szövetkezet tagja egy cu­korrépa-termesztő társulásnak, amelynek összefogója az újszá- szi tsz, s összesen 22 gazdaság tartozik sorai közé, főként a Jászságból. Szép a cukorrépa: az igen-igen előzetes becslé­sek szerint 375 mázsát várnak hektáronként, jóllehet, a költ­ségeket alaposan megdrágítot­ta, hogy a tavaszi, emlékezetes szélvihar kétszer is elpusztítot­ta a zsenge vetést, ami hozzá­vetőleg 10 százalékos költség- növekedést okozott. Beszél az elnök arról a 185 hektárnyi törzskukoricáról, amelyből a Martonvásári Ku­tató Intézet számára lesz hib­ridalapanyag, s amelynek ho­zama ugyan látszólag kicsiny — 8,7 mázsa hektáronként —, ám az érte kapott pénz tete­mes: 29 ezer forint, ugyancsak hektáronként. Jövőre szintén zárt rendszerben kezdik ter­meszteni a zöldborsót, amely­hez amerikai gyártmányú be- takarítógépet vásárolnak, fél- ''millió forintért. Termesztenek még 58 hektáron burgonyát, ezt azonban jövőre végképp abbahagyják. „Még akkor sem kívánunk vele foglalkozni, ha fölemelnék az árát. hiszen nincs rá sem munkaerő, sem ferület” — vallja az elnök. Két kormányhatározat haszna Rátérünk az állattenyésztés terepére. — Tavalv 200 tehenünk volt, 1975-ben 400 lesz — magya­rázza Szécsi György. — Vas megyéből vásároltunk 205 üszőt, ebből fejlesztjük ki az új állományt. Van 769 hektárnyi legelőnk, úgy tervezzük, hogy amolyan fél-Dália-programot valósítunk meg rajta, vagyis a jól tejelő állatok az istállóban lesznek, a többiek a legelőn, s így cserélődnek majd folyton- folyvást. A harmadik műszakban a szentendrei kéziszerszámgyár­ban mindössze egy ember dol­gozik, az éjszakai ügyeletes melegítő. Kubinyi János im­már tíz éve este tízre jár be a kovácsműhelybe. Első dolga a délutánosok által az ottha­gyott anyagok kezelése: felhe­víti a kemencéket, majd el­zárja a levegőt — hadd lágyul­jon az anyag. Éjfél után két órával, miután kiszedte az anyagot, lát hozzá a begyúj­táshoz. Előbb az edzőműhely két kemencéjében, mivel las­san melegedik a nagy tömegű edzösó, majd a három kovács- és a két rugókemencében. Öregek és fiatalok Áttekintvén a gazd-álkodást, Szécsi György azt is megindo­kolja, máért szükségszerű ama zárt rendszerek elterjesztése, vagyis a gépek gyarapítása, egyszersmind a specializálódás a kevesebb növényre. Egysze­rű a magyarázat: a 703 tsz-tag átlagos életkora 57 esztendő, s e tagságnak majdnem a fele nyugdíjas immár. S a 390 dol­gozó tagból is 180 az asszony — a nők a fiatalabb évjára­túnk. Ifjú férfit is látunk, per­sze, hogyne látnánk, de jófor­mán csak a traktorokon, a gé­pek tájékán, az 'autószerviz­üzemben, a forgácsolóban, te­hát korántsem a hagyományos mezei tennivalókban. Mivel az elöregedés meglehetősen tekintélyes mérvű, meglepő­döm, hogy a tsz-ben tagzárlat van, illetve — miként az elnök mondja —, nem veszik föl azo­kat, akik csak a háztájiért jön­nének. Mi tagadás, van egyéb, ra­cionális oka is ennek a zárlat­nak: ha egy alkalmazott meg­betegszik, az SZTK fizet, vi­szont a tagnak a szövetkezet, jóllehet, a tagok után több az SZTK-járulék, miként az al­kalmazottaké. Paradoxon? Az, méghozzá a javából, ám aki valamelyest is járatos a tsz- biztosítás rejtelmeiben, az lel még hasonlókra jócskán. ...És maga az elnök? Szek- szárdon született, s éppen ne­gyedszázada osztja meg hozzá­vetőleg fele-fele részben éltét az állami gazdaság és a terme­lőszövetkezet között. Világo­sabban: 13 évet dolgozott álla­mi gazdaságban, s a 12. esz­tendeje van szövetkezetben — ebből a nyolcadikat tölti itt, Nagykátán. Ha ezt az időt is megfelezzük, úgy megkapjuk elnökségének tartamát: vagyis négy esztendőt főmezőgazdász­ként. s a negyedik esztendőt elnökként tölti itt Szécsi György. — Megrögzött tanyalakó va­gyok — mondja.—Szeretem az esti nyugalmat, azt, hogy reggel, ha fölkel az ember, rögvest körülnéz, mi a teendő. Pesten van lakása, ám hét­közi szobája — „megrögzött ’anvalakó” — itt van, a gazda­ságban. Keresztényi Nándor tökéletes harmóniában. Pedig, mint megtudom, nem a meg­szokott összeállításukban dol­goznak. Az előkovácsolt anya­got a korábbi három helyett a brigád egyszer melegítve dol­gozza meg, ez tetemes időmeg­takarítást jelent. A melegítő szőke, bajuszos, fiatal fiú há­tán percekkel a műszak meg­kezdése után jócskán haboso- dik az ing. Üj fiú, mutatja be a művezető, de ez nem látszik a munkáján. Gondosan felírja a kemence melletti oszlopra, hogy mennyi anyagot rakott a kemencébe, s ha eljön az ide­je, gyorsan, ügyesen szedi ki, s adja tovább. Sorban a követ­kező Vida József, a 250 tonnás présgépet kezeli. Ezen a gépen az idén sokat változtattak. Korábban két kézzel kellett nyomni egy meglehetősen ne­hezen elmozdítható kart, mű­szak végén a kezelője álig bír­ta felemelni a saját karját. Most: a présgép kezelése csep­pet sem megerőltető. Vida Jó­zsef húsz éve dolgozik a kézi­szerszámgyárban, ő egyébként az Űj Élet brigád vezetője. Tő­le a munkadarab Éles András­hoz kerül, aki a felesleges részt körbe levágja róla, vagyis le­sorjázza, s jöhet a következő i prés, melyet Fteere József bri­gádvezető kezel. A norma: műszakonként 1300 darab. Nyáron ezt általá­ban nem tudják teljesíteni. Fi- cere József becslése szerint úgy 1100 darabra telik az ere­jükből. A Proletár brigád első embere öt éve adta le az öreg gyárban a munkakönyvét, s bár ezalatt az idő alatt sok j mlnndent ellesett a tapasztalt j kovácsoktól, mégiscsak betaní­tott munkás. A szakmai előre- I lépésre valószínűleg már ősszel ' lesz lehetőség. Az asszony melegít Hencz Károly a műhelyben a legerősebb kovács. A szelíd tekintetű óriás félautomata kalapáccsal szekercét kovácsol. S ami ritkaság a szakmában: a melegítője a saját felesége, aki az egyetlen nő a nem ép­pen nőknek való kovácsmű­helyben. — Azelőtt a lakatosoknál dolgoztam — mondja a vidám 1 asszony —, de hát kellett a szesen huszonhármán kezdték még a délelőtti műszakot. — A kovácsoknál csak be­ugró vagyok, a szabadságon levő Hujber Gézát helyettesí­tem. Én aiz üzem alsó vidékén, az úgynevezett finiselő részleg­nél vagyok művezető. pénz. Házat építettünk s itt most 6—700 forinttal több a keresetem. Két gyerekünk van, s jócskán adósságunk. Addig csinálom ezt a munkát, amíg bírom. Henczné a műhely szakszer­vezeti bizalmija, munkája eredményeként a szervezettség 100 százalékos. — Probléma akiad. Előfordul, hogy hibás az anyag vagy a darabolásnál sikeredik kisebb­re. Máskor a nagy melegben, főleg az egész nap locsoló kis­kert-tulajdonosok jóvoltából, kifogy a hűtővíz a Bükkös el­ágazásából. Egyáltalán nem fél a meleg­től, sőt, mintha az ő zubbonya nem is habosodmia. Reggel ott­hon mindig meghallgatja az időjárás-jelentést, a várható hőmérsékleti értékhez hozzá­ad további huszonöt fokot s nyugodtan arra gondol: ma sem lesz melegebb ötven fok­nál a kemence közelében. A legmakacsabb ember A műhely talán legérdeke­sebb, legmakacsabb embere Cserfalvi Pál kovács. I(jsjcala- páccsal dolgozik, a Proletár brigád előkovácsa. Ha Szent­endrei László szakszervezeti titkár nem hívná fel a figyel­memet rá, nem venném észre, hogy az egyik keze nyomorék, még 1966-ban roncsolta össze két ujját a 150 tonnás présgép. Ajánlottak neki könnyebb munkát, de nem fogadta el. — Nem mondom, ha nehe­zebb munkát végzek, akkor érzem a kezem, de hát kell a pénz. Nem szeretnék örökre albérletben lakni a családom­mal. Neki is a felesége melegít, csak éppen most szülési sza­badságon van, a második gye­rekkel. Cserfalvi Pál építkez­hetne az apósa portáján, de Baján nem találná meg a szá­mítását. Két tartály szekerce A vizes köszörű alighanem egyidős a 110 éves gyárral. A bakon dús szak áll ú, negyed­éves elektromérnök-hallgató ül, s élezi a szekercéket Bor- dács Mihály ezt a rendkívül nehéz munkát főleg a 16 forin­tos órabérért vállalta, no meg azért, mert szeretné még a szünidőben elvinni Prágába nászútra a feleségét, akivel három hete keltek egybe. — Kemény meló ez — jegy­zi meg két élezés között az if­jú férj —, ezért aztán nem na­gyon vállalkoznak rá. Van úgy, hogy három ujjal kell az egész testsúlyomat tartani. Két tar- tálynyi szekerce van most mindössze, hamar a végére jutok. Fejlesztés Az edzőműhely vezető szer­számedzője a már korábban megismert szb-titkár, Szent­endrei László. — A melegüzemnek számító kovács- és edzőműhelyben a dolgozók jobb munkakörül­ményeinek megteremtése ér­dekében már eddig is értünk el eredményeket, de még csak a fele utat tettük meg. A víz­függöny, ha nem is egészen tökéletes, mégis enyhíti a kályha közelében levő 50—60 fokos meleget. A levegőmozgást a két műhelyben 26 ventillátor biztosítja. A kánikulában min­den dolgozónak heti egy üveg csipkeszörpöt adunk és korlát­lanul szódát. Tavaly óta a ko­vács-, edző- és öntőműhely szak- és segédmunkásai nyug­díjkorkedvezményt kapnak. A kovácsműhely fejlesztésé­ről Bemáth Tibor igazgatót kérdezem; — A csarnok teljes átépíté­sére öt éven belül kerül sor. Idén elkészül a végleges tele­pítési terv. Előreláthatólag az 1974-ben képződő nyereség fogja elindítani — természete­sen üzemközben — az átépí­tést. A gépeket az egyik ol­dalra helyezzük, s szó van ar­ról is, hogy két új présgép fogja gyarapítani gépparkun­kat. Ugyanakkor végrehajtjuk a meglehetősen nagy fogyasz­tású és hősugárzású kemencék rekonstrukcióját, valamint be­vezetjük a motoros anyagmoz­gatást. Csak 24 fok Fél nyolc múlt öt perccel, vége a negyedórás reggeli szü­netnek. Most már, hacsak a melegítés nem teszi lehetővé, nincs megállás a műszak vé­géig. — Könnyű napnak ígér­kezik a mai — mondja a mű­helybe befelé menet cigaret­tázva az egyik „proletár” —, csak 24 fok meleg lesz délben a napon. Kertész Péter i AUTÓSZERVIZ! Minden típusú személygépkocsi- alsó és felső mosását, zsírozását, olajcseréjét,- motor, futómű, fék, fényszóró műszeres beállítását,- kerékkiegyensúlyozását,- valvoline alvázvédelmét,- karosszéria javítását és fényezését vállaljuk. Előzékeny, gyors kiszolgálás Áss „ruirers«/” AUTÓSZERVIZ üzemében a 31-es főútvonal mellett, a 28-os kilométerkőnél. Maglódon. MODOSULO HATARKÉP A tagság fele már nyugdíjas Merre tart a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Tsz? A hét közepén letudták a búza betakarítását, s az elő­zetes mérleg: 31 mázsa hek­táronként, ami némi vissza­esés a tavalyi 32,5 mázsával szemben. A magyarázat Nagy­kátán sem más, mint egyebütt az országban, tehát a májusi aszály az apadásért a ludas. S mégis, az eredetileg szerző­dött 100 vagonon fölül még 40 vagon terményre kötött pótszerződést a Magyar—Ko­reai Barátság Termelőszövet­kezet; elnöke, Szécsi György végül is elégedettnek látszik az említett produktummal, s tán méginkább azzal, hogy — némely más vidékkel ellen­tétben — a búzát helyben vet­te át a fölvásárló vállalat, alig 17 vagonnyit kell Vecsésre el­szállítani. A legmodernebb épület hát, melyek a ma termesztett növények? — Az idén rátértünk a cu­korrépa-termesztés zárt rend­szerére — mondja Szécsi György. — Vásároltunk egy NSZK-beli gépsort a 116 hek­Az egyesztendős szarvas­marha-tenyésztési kormányha­tározat kedvezett ennek a szö­vetkezetnek, amiként ugyan­ez mondható el a már idén megalkotott juhtenyésztési kormányhatározatról. — A juhászat nem volt jöve­delmező, de most már 200-zal növeljük az anyaállományt. Nagy szó, hogy juhászunk is van! Egy volt tanárom azt szokta mondani, hogy a birka csak juhász kérdése, de takar­mányt is kell azért adni néki. Viszonylag minimális a tsz sertéstenyésztése, voltaképpen pusztán a környező lakosság ellátására szolgál. Minden pénteken levágnak 5 sertést, a tagoknak mérik ki.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents