Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-29 / 176. szám
6 “icfúrfap 1973. JÚLIUS 29., VASÄRNAP Peát megyei larangoiáAoh----------------------------------- 80. ------------------------------------ME NDE Lehet, csak mende-monda — nem tudtam utána nyel- vészkedni: egyes feljegyzések szerint Mende-Mendöle török eredetű szó, magyarul bárányt jelent, ebből többen arra következtettek, hogy a község nevét a török hódoltság alatt kapta.' Ennek azonban ellentmond egy török uralom előtti adait. Ugyanis az akkor még pusztaként említett Mendét birtokos-gazdája a Triparti- tum-szerző Werbőczy Istvánnak adta el. Igaz, a török kincstári adólajstromokban is megtaláljuk a községet, bár csupán hat adóköteles portával. Különös: a hódoltság megszűnése, a török kiverése után jó darabig sem a lakott, sem az elhagyott helyek között nem fordul elő. Hogy kicsit még továbbfűzzük a község múltjának évszámokból, és feljegyzésekből kitapintható történetét, a XVIII. század első harmadára kell felfigyelnünk. Mende ugyanis egy 1715. évi összeírás szerint Űri községhez tartozó puszta volt, Bél Mátyás: Notitia Hungáriáé-jében pedig 1737-ben már önálló helységként szerepelteti. E két évszám között, alighanem az I737-et megelőző évtizedben történt a puszta újratelepítése, községgé fejlesztése. Ettől az időtől kezdve több mint kétszáz esztendőn át, a hozzátartozó Pusztaszentlstvánnal, Kettestanyával és Billepusz- tával együtt, jobbára külföldről ideszakadt mágnás-földes- urak tulajdona, ezekhez csatlakoztak a feudális-kapitalizmus utolsó szakaszán a különböző dzsentri és finánctőkés nagy- birtokosok. A jcZSUila Loyolai Ignác tiszteletére feltehetőleg még a középkorban emelt egyház helyén a XVIII. században épített és a XIX.-ben továbbfejlesztett katolikus templom, a II. József császár türelmi rendeleté után épült evangélikus templom máig hirdetik az egykori kegyuraik, pátrónusok és módos hívők emlékezetét. Szerencsére a biliéi, pusztaszemt- istváni szűk, zsúfolt, egészségtelen cselédházakra ma már jószerint semmi sem emlékeztet Lassan-lassan — s ez talán nincs is egészen rendjén — feledésbe merül a keserű múlt. Akik megszenvedték hovatovább elfogynak, akik hallottak felőle, nem is tudják teljes szörnyűségében átélni. A történelemmé magasztaló- dott dicsőség — úgy tapasztalom — gyakorta maradandóbb, mint a történelemmé foszlott nyomorúság. S ha mindkettőt fátyolba borítják, a jelen sokkal enyhébb, megoldható, megoldódó gondjai, megszerzett, megszerezhető és szaporodó örömei, javai — akkor ennek a megjavult jelennek értéke óhatatlanul csökken. Kimosódik belőle a tudat, hogy a javulást javítás eredményezte, a javítás pedig törődésből, áldozatból, küzdelemből, elkövetett, felismert és kiigazított hibák sorából keletkezett és keletkezik majd a jövőben is. Ami van, az akarattól, erőfeszítéssel lett és ami lesz, aminek még lenni kell — azt ugyanezekkel az eszközökkel kell és lehet létrehozni. Mende 13 esztendeje termelőszövetkezeti község. A 3800 lélekszám felé közeledő lakosság aktív dolgozóinak kétharmada ugyan eljáró munkás — Budapest Keleti pályaudvar villamosított vonattal 45—50 perc —, ám a község 80 százalékban mégis mezőgazdasági jellegű. A Lenin Mgtsz 1379 hektár földterületen gazdálkodik, a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Vállalat csemetekertet, irodaházat fenntartó helyi üzemegysége 665 hektárt művel, s egyéni termelők tulajdonában, használatában is találni még 84 hektár szántóföldet és szőlőt. A 20 százalékos ipari részesedés részben az Épületkerámiai Ipari Vállalat Mendei Téglagyárából, részben a téesz 4 ipari segédüzemágából: az orsózóból, a kihelyezett varrodából, a lakatos- és fafeldolgozó-műhelyből adódik. Az eljáró mendeiek „hiányát” — sűrűn található, különös körforgás ez — a téglagyárba, az erdőgazdaságba bejáró munkások és alkalmazottak pótolják. Igaz, csak csekély töredék erejéig, juk, hogy a Mendén bejelentett gépkocsik száma 45, a helyi posta szerint a lakosság taka- rékbetététeinek összege hárommillió forint, amihez még az Ecseri Takarékszövetkezetnél fekvő félmillió mendei forintot is hozzászámíthatA gödöllői dombság alján húzódnak el Mende utcák mert az „eljárók” száma sokszorosa a „bejárókénak. A hajdani zsellérek településén 12 éve avatták fel az akkor másfél milliós költséggel épült, s azóta felújításra megérett Művelődési Házat, amely egyebek közt, a Községi Könyvtárnak is otthont ad. Nyomasztó, mégis mennyire más gond, mint a napi kenyér gondja, hogy a művelődési ház túlméretezettnek ítélt színházterme mellett kevés a csoportos foglalkozásra alkalmas helyiség. Vagy, hogy az 1972-ben közel 9200 látogatót vonzó 134 rendezvénnyel ugyan túlteljesítették a bevételi tervet, de fokozódó gonddal kell szervezni a szórakoztató előadásokat, a kis csoportok számának növelésével emelni kell a látogatottságot, s a művelődési ház tevékenységét. Ha most felsorolom, hogy a községben hétszáznál több napi- és hetilap-előfizető található, 978 lakásban — mintha csak úribeli adataink ismétlődnének — 784 rádió és 680 televízió „üzemel”, ha eláruljuk, ha megemlítjük, hogy az utolsó három évben vásárolt 60 telken 40 ház épült és épül — akkor bízvást várhatjuk a párt, a Hazafias Népfront, a KISZ-szervezetek részvételével folyamatosan vezetendő községi krónikában, továbbá a helytörténeti kutatómunkában, a jelen értékeinek számbavétele mellett a múltnak mind elmélyültebb, mind kevésbé szokványos, szájbarágós, de minél igazabb felidézését, feltárását is. Honnan érkeztek eleik, hóvá vezették őket, s merre visz majd a jövő útja — ezt csak együtt lehet vizsgálni és felismerni. A közelmúltban Bille-puszta területén Hl. Béla korabeli apátság romjait ásták ki. Az úgynevezett Leányvár-dűlőben — a név sosem véletlen — római, kun, avar és szláv leletekre bukkantak. Ezek történelmi tanúságtételek. Amiről pedig az imént szólottám — azok mindennapi életünk történelmi tanulságai. Békés István „Itt több az emberség" Mit mond a brigádnapló? A brigád 13 év után vette fel Bartus Szilárd nevét —az alkotóereje teljében tragikusan elhunyt igazgatójuknak maradandó emléket állítva. Nem a szavak embere — Ha szabad tanácsot adnom, beszéljen_ a művezetőjükkel, Soós Jánossal is — mondja Túri József, az Egyesült Villamossági Gépgyár ceglédi gyárának főkönyvelője, mikor előadom, hogy a Bartus szocialista brigádot keresem. — A lakatosok nem bőbieszédűék, vezetőjük, Mészáros Péter pedig inkább elhordana a vállán két mázsa vasat, minthogy nyilatkozzon. Kár, hogy nincs itthon a főmérnökünk, ő tudna erről többet mondani. Ha valahol baj van, például sürgősen ösz- sze kellene szerelni száz kisgépet, kétszer sem kell szólnia. Mészárosék már meg is csinálták. Persze, társadalmi munkában. Soós János művezető együtt érkezik Mészáros Péterrel. Kis biztatással, kiegészítéssel meg a brigádnapló segítségével aztán mégis csak kike- rekedik a történet. Egy tízszeres szocialista szerelőbrigád története. Bemutatkozás — A brigád 1959-ben alakult, az elsők között az országban. Magam maradtam az alapító tagok közül, a többiek kicserélődtek — kezdi Mészáros Péter a visszaemlékezést. — Egy év után lettem a brigád vezetője, s a következő évben nyertük el először a szocialista címet. — Tehát 1961-ben? — Igen. És azóta is, minden évben. — Akkor miért „csak” tízszeres szocialista brigád? — Adminisztrációs hibák, „gyerekcipő” szól közbe Soós János. — Hiába kapták meg már egy év után a szocialista cím elnyerését tanúsító oklevelet, a jelvény csak két évvel később követte. Idén nyerték el másodszor az aranykoszorút. Mészáros Péter számba veszi a brigád tagjait: — Láng András a legidősebb. Tizennyolc éve dolgozik a vállalatnál, kiváló dolgozó, és három aranya van: aranykoszorús brigádtag, aranyérmes véradó — és arany keze van a lakatos szakmában. Tóth 111. Sándor Botcsinálta betörők Az áruló álarc Július 14-én szabad szombat volt az aszódi nagyközségi tanács építőipari költségvetési üzeménél. Délelőtt csak a takarítónő dolgozott az épületben a kislányával. A gyerek, sorra járva az irodákat, egyszer csak izgatottan szaladt az édesanyjáért... A pénztárhelyiségben a pénzszekrény ajtaja tárva-nyitva — felfeszítették. Körülötte az eszközök, különböző hosszúságú betonvasak, kődarabok ... Nyom a kukoricásban A gödöllői járási-városi rendőrkapitányság helyszínelő csoportja megállapította: a tettes vagy tettesek egy nyitott szellőzőablakon hatoltak be az épületbe, néhány irodában fel- nyitogatták az íróasztalokat. A pénzszekrény feltöréséhez az alkalmi eszközöket az udvarról hozták be. Mindenesetre otthonosan mozoghattak, mert csak gyufaszálakkal világítottak. Az éjjeliőr semmi gyanúsat nem tapasztalt... A rendőrök az épület környékén is folytatták a nyomok felkutatását. A lábnyomokat követve a közeli kukoricásba jutottak, ahol rátaláltak a későbbiekben döntő szerepet játszó bizonyítékra, egy fekete álarcra. A cselekmény minden mozzanata arra mutatott, hogy nem profikról, hanem alkalmi betörőkről van szó, akik nem sokat törődtek az árulkodó nyomok eltüntetésével... Valószínűsít a bérjegyzék Valószínűnek látszott, hogy olyasvalaki követte el a bűn- cselekményt, aki bejáratos volt az épületbe, a közvetlen ötletet pedig a pénteki fizetésnap adhatta. Végignézték tehát azok névsorát, akik pénteken pénzt vettek fel a vállalatnál, így jutottak el ifjabb Poros Istvánhoz. A gyanú ráterelő- déséhez az is hozzájárult, hogy 'az utóbbi időben kétszer is volt dolga a rendőrséggel. Ifjabb Poros István édesanyja az érdeklődő rendőrök kérdéseire elmondta, hogy péntek óta nem is látta a fiát. A házkutatás során rövidesen előkerült egy olyan anyagdarab, melyből a kukoricásban talált álarc készült, majd egy másik álarc is, melyet azért tettek félre — láthatólag — mert nem sikerült valami formásra. Az otthon talált idősebb Poros István a rendőrségi kihallgatáson beismerte, hogy ő és a fia követték el a betörést, Körözés alapján a fiú is rövidesen rendőrkézre került az aszódi vasútállomáson ... — sorszámozni kell őket, any- nyi van belőlük a gyárban — aranykoszorús brigádtag és kétszeres kiváló dolgozó. Sza- lisznyó László egy éve került közénk, ő a helyettesem. Takács Imre a legfiatalabb közöttünk, három éve brigádtag, szervező titkár a KISZ- alapszervezetben. Kádár László fél éve jött a gyárba, s két hónap után megszavaztuk a felvételét, pedig nálunk egy év a próbaidő! Különben pártcsoportbizalmi. ,,Üj” tagnak számít Soós elvtárs is, aki évekig patronált bennünket, aztán januárban kérte a felvételét a brigádba: lássuk, mire megyünk együtt. Amit j az egyéni versenyben lehetett, azt már elérte: ő volt a vállalat első kiváló művezetője. Végül van egy „tagjelöltünk” is: Kiss István. Ha letelik a próbaideje, döntünk a felvételéről. Jó iskola — Említette, hogy már csak egyedül van az alapító tagok közül. Nagy a fluktuáció? — Ahogy vesszük. Számsze- rint igen, de az emberek nagyobb része nem azért vált ki a brigádból, mert itt hagyta a gyárat — ilyen csak a próbaidősek között akadt —, hanem, mert más műhelybe, kvalifikáltabb munkakörbe került. Mi kéziszerszámokat szerelünk. Aki ezt a munkát jól megtanulja, másutt is megállja a helyét. Tőlünk vitték el például az új szervizműhely javító lakatosának Balázs Istvánt, aki köztünk nőtte ki magát univerzális szakemberré. Mi adtunk gépbeál- lítókat a présműhelynek, Tóth István és Fehér János személyében. Lévai Sándorné és Tolnai Mária itt volt betanított munkás, most a kismotor- üzem szerelőszalagjának légi’ jobb dolgozói. Bajzáth János szintén nálunk kezdte, betanított munkásként. Jelenleg egy 7 millió forintos automata préssort kezel — tizenkilenc évesen! — Valamivel adós maradtál, Péter — szól közbe ismét a művezető. — Mindenkit bemutattál, csak magadat nem. No, majd én: Mészáros elvtárs négyszeres kiváló dolgozó, pártalapszervezeti szervező titkár, szakszervezeti bizalmi és a munkaügyi döntő bizottság tagja. Most folytasd, ha már úgy belejöttél! Házépítés - közösen — Mit mondjak? — néz rám tanácstalanul a brigádvezető. — A tagok dolgosak, a gyárat és a szakmájukat szeretik, jól megvagyunk egymással. Erről a brigádnapló is tanúskodik. Akkor lássuk a brigádnaplót. Találomra ütöm fel az 1969-es kötetet: „A brigád tagjai rendszeresen segítik egymást. Áprilisban Mészáros Péter megbetegedett, a derekát fájlalta, s a brigád tagjai. társadalmi munkában felásták a kertjét." Hm. A brigád tagjai — a brigádvezetőnek. És ...? Továbblapozok. Egy másik bejegyzésen akad meg a szemem:„A brigádtagok 400 óra társadalmi munkát dolgoztak Balázs István családiházépítkezésén.” Valamivel arrább ezt olvasom: „A brigád tagjai szabad szombatjukon rendbe tették Farkas Lajos kertjét." — Ki az a Farkas Lajos? — A gyár nyugdíjasa. Négy éve patronáljuk. Hazavisszük neki a fűtőolajat, felássuk, gondozzuk a kertjét, aztán, ha akad valami javítani való a ház körül, hát nem szaladunk mesteremberért... Az idei brigádnapló belső oldalát szerény, cikornyátlan oklevél fedi. Arról tanúskodik, hogy a brigád valameny- nyi tagja részt vett a Vért Vietnamnak akcióban. Ifjabb Poros István vallomásában elmondta, hogy előlegért járt az épületben, s akkor fedezte fel a nyitott szellőzőablakot. A betörés gondolata pedig akkor fogant meg benne, mikor látta, hogy a lemez- szekrényben sok pénz van. Este elmondta tervét apjának, aki készségesen vele tartott. A kerítésen, majd az ablakon bemászva jutottak az épületbe. A felfeszített szekrényből egy vaskazettát vittek magukkal, amit hazafelé menet a vasúti töltés mentén törtek fel. Útközben sodorta le a kukorica az ifjabbik Poros fejéről az álarcot, alti ezt ugyan észrevette, de nem tulajdonított neki jelentőséget. A kazettában a vártnál jóval kevesebb készpénzt találtak, mindössze 3516 forintot. A pénzt megfelezték és a fővárosba utaztak. Estére már nem sok maradt a lopott ösz- szegből... Porosék ügyében a vizsgálat még tart. Korábbi lisztlopási ügyüket együtt tárgyalják majd a mostani betöréssel. S hogy az álarc minek kellett? Azt ők sem tudták megmondani! Mészáros János Meg a Rákóczi úti óvoda átalakításában. Még rönkvárat is építettek a kicsinyeknek, játékokat javítottak, karnist szereltek, rendbe tettek az udvart, mikor mi kellett. Nem divat az „einstand" Éppen ebédszünet van, az emberek körülkönyökölik a nagy munkaasztalt. — Kit hoztál, Péter? — kérdi Láng András, amikor odamegyünk. — Be akar lépni közénk? — teszi fel komoly arccal a kérdést, ám a szeme körül elmélyülnek a nevetőráncok. — Nem sokra mennének velem — gyónom a brigád színe előtt —, még a reszelőzsírt sem ismerem. Különben is: mennyi az „einstand- pénz?” — Ez az, ami nálunk nem divat — fordítja komolyra a szót Kádár László. — Ebben a brigádban ismeretlen a „mit dobsz fel?”, itt úgy fogadják az embert, mint a régi barátot. Tudja, én azelőtt durvább, elnagyoltabb munkákon dolgoztam egy pesti nagyüzemben. Az, itteni aprólékosabb munka nekem újdonság volt. Mikor idekerültem, a brigád azonnal a szárnya alá vett. Körbevittek az üzemben, megismertettek a gépekkel, megmutatták a fogásokat, fel köszön töttek a névnapomon, úgy fogadtak, mintha egyedül én hiányoztam volna a boldogságukhoz. Azelőtt tsz-ben dolgoztam. Ott több volt a pénz — itt meg több az emberség. Törted vagyok, most akarok házat építeni. Kérdik a múltkor a fiúk, hol tartok. Mondom, sehol, szombatra várom az építőanyagot. Hát szombat délben nem odakarikázik nekem Ceglédről az egész brigád? Este kilencig rakták a vályogtéglát fel-le a Zetorról, pedig igencsak fogós munka volt! — Hát az én kertem? — szól közbe Szalisznyó László. — Egy hónapig is eltartott volna, munka után felásni 200 négyszögölet. Eljöttek a fiúk, és egy szombaton meg vasárnap délelőtt „megették” az egészet. Közben még viccelődtek is. Bumeráng Egv bánata van azért a brigádnak: nem kapta meg a vállalat kiváló brigádja címet. Az oka kissé úgy ütött vissza rájuk, mint a bumeráng. Szószaporítás helyett hadd idézzem az ÉVIG munkaver- seny-szabályzatát: „A vállalat kiváló brigádja cím és kitüntetés adományozásának előfeltétele az arany brigádérem birtoklása, vala- • mint a szocialista cím legalább ötszöri elnyerése, illetve megtartása; ezen felül a brigádtagoknak 50 százaléka rendelkezzék kiváló dolgozó kitüntetéssel, amelyet a brigádmozgalomban való részvételük kezdeti idejétől szereztek.” Ha összeszámolnánk a gyárban mindazokat, akik kiváló dolgozó kitüntetésüket a Bar- tus-brigádban szerezték, két kezük ujja sem lenne elég. Csakhogy többségüket időközben áthelyezték, más. önálló munkakörbe. A helyükbe lépett fiatalok viszont még nem kaptak — nem is kaphattak —r kiváló dolgozó jelvényt. Nem volt meg tehát' az ötven százalék, ezért nem lehettek Mészáros Péterék a vállalat kiváló brigádja. Be kellett érniük a 6000 forintos pénzjutalommal, amit a második aranykoszorúhoz „mellékelt” a gazdasági vezetés. A pénzből megittak fejenként egy üveg sört a további sikerre, aztán hazamentek. Itt nem divat a „mit dobsz fel”. Nyíri Éva Csalódást okozott a kazetta
