Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-22 / 170. szám
8 MST megvet kKívUip 1973. JÚLIUS 22., VASÁRNAP A fiamnak magyarázni kell: mi az a tu ja. A tuja, a villamos hátulja, mondom. A szó le van rövidítve. Nem, nem a növényről van szó, amit szintén tujának neveznek. Az én időmben még minden pesti srác ismerte ezt a szót, ha nem is tujázott mindenki; mondjuk,\ a jó cserkészek, vízicserkészek, a kadet- tek. A szívgárdistákért már nem tenném tűzbe a kezem.- Azt az áhítatos csóróknak találták ki a tiszik. A paptanárok. Az én időmben mindig kuporgott egy-egy kisfiú a pesti villamosok ütközőjén, úgy, hogy a vastag gumitömlőbe kapaszkodott, a lába meg lazán kalimpált a visszafelé futó macska-kövek felett. Kuporgott, mondom, hogy az ablakból ne lássa meg a klajzi. A megállók előtt pedig ugrásra, futásra, készen figyelt. A jobb lábát megtámasztotta az ütköző alatti keresztvasba, hogy a lassító kocsi sebességének megfelelő erővel lökhesse magát vissza, ha ugrik a kalauz is, ha menekülni kell. Mert ne üljön tujára az, aki a legnagyobb sebesség mellett is, nem tud a leugrás után állva maradni. „Begyújtani a fékező rakétát” — ahogy ma mondják a srácok. Hiszen akkorát kellett taszítni a robogó villamoson, amekkora erővel vitte volna a fiút magával... Manapság se srác a tuján, se kalauz. Se azok a régi villamosok. A 46-os a Fasorban, ahogy a Lövölde térnél kikanyarodott, azután végig a Bethlen Gábor utcán — még a zúgása is más volt, mint a mai kocsiknak, hogy csak egyet említsek, az eltűnt sínek és lassan feledésbe menő vi'l".mosok közül Gizi, akivel én akkoriban jártam, a rohadt Rauch-hal ugrott föl a 48-os villamos utolsó peronjára, röhögve, hogy nekem nincs jegyem, nincs pénzem, és, hogy máris indul a kocsi velük a Keletibe. Hogy ők még eléjük a ki- leneórás HÉV indultát Má- . tyásföld felé. Röhögtök? Hát csak röhögjetek. Ugrás a tujára. De ők hívják a MEZEI ANDRAS: A futás klajzit. Az ablakon vállig kidugja a karját. A lyukasztójával kokizza a fejemet. Megállj, Rauch! Te is megbánod, Gizi! Jól áll nálad a Rauch. Tudja a tangóharmó- nikán a Ravel Bolerót. Ezzel fogott meg, pedig nekem azt mondtad, hogy nem is tetszik a szája. Éjjel pedig, ha alszik (erről én nem is beszéltem), félig nyitva vannak a szemei. Hát akkor futás. Egyenletes sprint végig a 46-os villamos mellett, egész a Keleti pályaudvarig. Na, mi van, Rauch? Nem röhögsz? Lesed, hogy lemaradok-e? Hogy kilóg-e már a nyelvem? Szúr-e a bordáim között? És leülök-e a járda szélére összegörnyed- ve_ néhány megálló után, mondjuk, a Bethlen téren? Rohadt Rauch, abból te nem eszel. Jó kis tornacsukám van. És lehet, hogy nem tudom a Ravel Bolerót. Nincs is hallásom. „Botfüled van, fiam” — mondta a fater, aki zenész és megsimogatta a fejemet szomorúan. De futni azt tudok, Rauch. No, mi van? Miért nem fűzöd a „csajt?” Mit kiabálsz, Gizi? Azt, hogy hajrá Dulci? (Mert így hívták akkoriban.) Drukkolsz a klajzi mellett? Hány megálló van hátra? Istenem, mennyi? Ro- hadtul szúr már a bordáim között. Azt kívánom, hogy legyen utas. Legalább egyetlen le- vagy fölszálló a következő megállóban, nehogy megállás nélkül tovább csengesse a klajzi a villamost. Meg aztán sose voltam jó hosszú távon. Ez az igazság. De a klajzinak fényes a pofája. Valami kapiskál benne. Ügy látszik, mégse bumbur- nyák. Mielőtt a Beszkárthoz bezupált, lehet, hogy ő is tujázott. Lógott a lépcsőn. KifiRADNAI ISTVÁN: Hanyatló napok A napba nézek, a napkorongot látom ilyen feketének. Lehajtják fejüket a gondok, a jövő félelmei. Az állhatatosság merevgörcse. Állóvízbe toccsanó gondolatok. Meg-meglendülő mondatok Cs félszavak. Valaki szembejön velem, mintás, barna blúz, feszes melle szabadon. Kikerülöm. A napkorongot látom ilyen feketének. Kövek közt áramló víz, ellenállhatatlan. Felénk torlódik. Tekintetem az arcokról lefolyik. Rövidlátók hiúságból szemüveg nélkül. Hirtelen mozdulat, felveti a fejét. A napkorongot látom ilyen feketének. Sárga láng öleli a szembogarát. Szája félúton. Félrehajtja előlem a korán jött bűntudat. Gyors léptei elől menekülnek a kapualjak. A rríel- lékutcak ontják a gyalogosokat. Nem tudsz válaszolni. Semmi sem egyszerű az utóbbi időben. Régebben minden nyilvánvaló volt. Sablonok, cselekvésminták. Tehetetlenségedben a szembe jövőket figyeled. Mi közöd hozzá? Gépies csók, simogatás. Semmitmondó ilyenkor. Szeretlek. Soha rosszabbkor kimondott szó. Csoda, hogy nem hagyott fa-képnél. Kócos. Összeborzoltad. Szexualitásban oltod el félelmeidet. Habzsolod a lealázó izgalmakat. Tudod előre a lelkiismeretfurdalás álmatlanságát. Éjszakádon átfutó tehervonatok. Sehol állomást nem találnak. Kerekek, remegő falak. A gőzsíp, mire elaludnál. Az igyekezettől fáradtan ébredsz. Emlékszel a hajnali madarakra, induló autókra az ablak alatt. Az éjszakai villamosra. Két kilométernyire lehet a vasúti töltés, messzire terjed a hang az éjszakában A váltókon dobogó kerekek illúziója. A sárga hold behajol az ablakon. Álmodod a valóságot félálomban. A nyilcorgó ajtók csapódása lehallatszik a hatodikról. A felkúszó nap vöröse a falon. A napkorongot látod ilyen feketének Nem a te dolgod. Kényelmesen megoldatlan életed mennyi biztonságot tartogat számodra. Most dönteni kell. Emberi életet választani, világnézetek összeütközését, félig- szerelem kábulatát. Felnéz: késpengevillanás. Várod. Most fogod be a száját, tapasztod el a lélegzetét. Feszülő teste kívánatosságát. Aztán - csak rakod gépiesen a lábad: marionettfigura gyávaságod madzagain. A napkorongot látod ilyen feketének. Meg se hallod a gondjait: felelgetsz értelmesen. Mikor veszi észre; semmit se tudsz adni? Féltűznél melegszel, piszkálgatod a parazsat? Mindig nagy tüzeket raktál, túl nagy tüzeket. Rö- zseláng. Égig lobban és összeroskad. Így bánod meg te is. Azt hiszed, teszel valamit, ha másnak fájdalmat okozol? A napkorongot látod ilyen világító feketének. Tekintetünk találkozik. Kioltod, szempillája lecsukódik. gyuzta, hogy melyik peronon van a klajzi, meg minden. Jó kis hecc. Este kilenc órakor végig a villamos mellett a Lövölde térig, be a teniszpályánál a Bethlen Gábor utcára. És már az egész villamos drukkol. A Rauch-nak olyan a pofaszíne, mint a romlott parizeré. A lóparizeré. „Lépj fel, öcskös!” — kiabálja a klajzi, kihajolva a kellemes, meleg szélben. „De nincsen pénzem” — zihálom a maradék erőmmel. „Nem baj, csak gyere: Lépj fel, ha mondom” — és a kezét nyújtotta a klajzi, mintha egy dobogóra segítene fel, mondjuk, valami marathoni futás után, de itt a finis még hátra van. Kezet lebőgés lenne elfogadni. Elvágná magát az ember vele. Ott van a szép, vöröses sárga fogantyú. A télen fagyos, a nyáron jó meleg, erős fogantyú, amit, ha sikerül megfogni, még meg kell várni, hogy az ugrásra kijöjjön a lépés. Akkor kell ugrani, nehogy kézenfogva húzzon a villamos. Az is lebőgés. Kész röhej. Nem beszélve arról, hogy fölmázolja az ember a követ a pofájával. Igen, kisfiam, a fogantyút úgy kell fogni, a villamos mellett sprintelve, mintha annak a segítsége nélkül is föl tudnál lépni. Amikor ugrasz, akkor szorítod, akkor húzod ... De hát nincsenek elméletek. Az igaz dolgok megelőzik a spekulációt. A klajzi a 46-oson kivett egy vonaljegyet a nagy, bar na bőrkabátjából. Letépte az egyik sarkát, és ünnepélyesen a kezembe nyomta, teljesen ingyen, akár valami kitüntetést. „Jól van, fiam. Bátor proli gyerek vagy.” Gizi pedig belémfogódzott. Odanyomta az orrát a rohadt, hízelgő az ingemhez. Azt se bánta, hogy csupa izzadtság. A Rauch kifelé fordult. Állati szép keze volt. Ezt meg kell hagyni. Hosszú ujjaival a villamos ablakán billentyűzött valamit. Biztos a Ravel Bolerót. LÁSZLÓ GERGELY Rózsának Változatok egy témára Öröm, ha szerethetsz; öröm, ha szeretnek. örülj, ha szerethetsz; örülj, ha szeretnek. Örülj, hogy szerethetsz; örülj, hogy szeretnek. Örülj, hogy szerethetsz; örülj, hogy szeretlek. Virágok gyermeke MÁRKUS TILDA: Prognózis A főkönyvelő mindennap végigment a szobán. I Ilyenkor megkérdezte:j — Hogy vannak, hogy' vannak? — Köszönjük szíves érdeklő-', dését a Főkönyvelő Kartárs-J nak, megvagyunk! — mondták! kórusban. Tokos kivételével. A főkönyvelő megállt a helyiség közepén. — Maga is, Tokoskám? Maga is? Az ember ilyenkor fölemelte tar fejét, és ettől az iroda más megvilágításba került. Hosszan nézett a főkönyvelőre, aztán válaszolt: — Magam is. Ezután megszólalt a szorgalomban és szolgálati időben Tokos után következő, de beosztásban és fizetésben őt megelőző osztályvezető: — Mit tetszik szólni a Főkönyvelő Kartársnak az időhöz? — Miért? Milyen? — nézett a főkönyvelő az ablak felé. — Vagy ... Kívánnak talán valami jobbat? — Isten ments! — mondta az osztályvezető és körbehor- dozta tekintetét az embereken. — Neküjik ez éppen jó! Megfelel! — mondta. — Tehát maguknak ez megfelel? — kérdezte a főkönyvelő, s indult az ajtó felé. — Igen. De ha úgy tetszik gondolni a Főkönyvelő Kartársnak — mondta az osztály- vezető —, tulajdonképpen ... — Nem érdekel az időjárás! — mondta a főkönyvelő. — Itt munka van! Értette? — Igen! Igen! — mondták kórusban, Tokos kivételével. Teltek a hetek, hónapok, s óramű pontossággal ismétlődött a fenti beszélgetés. Egy nap aztán Tokos nem emelte fel a fejét. Nem válaszolt a kérdésre. És amikor a főkönyvelő újra kérdezte, ezt mondta: — Ma nyugdíjba megyek. Tavaszy Noémi linómetszete TÉNAGY SÁNDOR: Ragyogás Szerelmet ad a szó, ahogy kimondták, tudod-e, bizsergést reggelizem és lángolást kortyolok rá részegen szállók akkora fényben, akkora nyárban, akárha szemed vizében, anyám sóhajában, érdes és édes nyelv: ízlellek, só és víz kitárt ege-földje, falánk hullámzás: átölellek s magamba zárlak, ragyogás lázas porszeme, szállók, tudod-e, akkora magányban, akárha sejtmag száll időtlen plazma-árban, nem láthatsz te sem, húnyt szemhéjam beborít, csak hiszed, hogy megtalálsz, s én is, hogy élek, keringlek csak, gyökerem, csöppként az aszályban, keringetlek, parányi Földem, újra-még sugárban, megszületnék már, gondoltam, megszületnék, a fény pirkadó bőrét áttörve, kihasítva, csakhát mihez kezdjek a csontjaimmal, gyönyörű, nehéz csontjaimmal... No, öcsi, akár van öt perced, akár nincs, most szépen visszaragadsz erre az ülőkére, és végigfüleled, amit még föltálalok. Egy korsót? miért, de ahogy a madonna a terítő alá nyúlt, összenéztünk Icuval, és amikor délután, fürdés közben odakiáltottam neki, hogy repeta bite, szép csenAKÁCZ LÁSZLÓ: Szegény Ica Szóval, ott kezdem, hogy a nyáron befizettem egy jugó útra. Rosszabbat vártam, de végül is egészen jó társulat jött össze. Volt ugyan egy-két mozdonyfárasztó házaspár, aki lecsúzdázta a maga fél kiló húsos szalonnáját minden kosztolás után, de hát tulajdonképpen jót tettek az örökös bicskaemelgetéssel: legalább tudott min szórakozni az értelmesebbje. Éppen az egyik ilyen puffancs anyus hozott össze Icuval, akiről mesélni akarok. Ez már odalent, Dubrovnikban történt. Kint laktunk a Lepadon, ez a kavicsos strand körül épült új negyed, és ahol etettek bennünket, a faházas kemping ebédlőjében, a későnjövők repetát is kaptak. Hát ez a mázsás Mariska úgy fél három körül mindig oda- küldte a pulthoz azt a másfél mázsás urat, hogy cvej perszón; aztán meg ő állt oda a tálaló szakács elé, hogy ejn porció és repeta is bité. Mindjárt első nap így csinálták, és mindjárt a második nap egyszerre vettük észre, ahogy az asztal alatt szét- kapargatják a kosztot. Én nem tudom, desen lefordult a gumimatracról, úgy nevetett. Attól kezdve együtt jártunk. Nem duruzsoltam neki, hogy így meg úgy, és még a sörszámlát is külön-külön fizettük, de hát ő is csak kifeküdt minden délelőtt arra a lapos kőre, és amikor én értem hamarabb oda, tudtam, hogy nem hiába várom. Mondjam, hogy jó érzés volt tudni: mennyire fix ez a találkozás? Mondjam, hogy milyen rossz volt kivárni, amíg a barátnői feltupírozták, majd frissen vasalt ruhába bújt vacsora után? És mekkorákat búcsúzkod tunk, amikor a tábor színpadán az utolsó nótát is elpöngette a zenekar! Űristen, mekkorákat! Néha már tiszta világos volt, amikor leparkírozott a pokróca alá. És közben az a sok-zümm-zümm líra, hogy mi most egymást, meg majd eztán így, meg majd eztán úgy ... Nem is tudom, hogy a főmadámok közül volt-e ekkora kedvem valamelyikhez is! Így aztán gondolhatod, hogy milyen izés volt látni, ahogy avval a dagi bőröndjével kislattyog a Keletiből, még hallani, ahogy visszaduruzsolja: most már nix repeta, és nix perszón... Hát persze, hogy megírtam neki azért eszünk mi még krumplit egymás tányérjából! És amikor végre Pestre küldtek, azonnal megceruzáztam, hogy a jövő pénteken délután ötkor az Erzsébet sörözőben. Tudod, hogy az ötvenhatban megpattant keresztapámon kívül nemigen szoktam mástól levelet kapni, így aztán gondolhatod, mekkorát néztem, amikor ezt a telebélyegzett izét a postás Feri indulás előtt a kezembe nyomta. Itt a cetli, amit tisztelt címemre irányítottak! Nem tudod elolvasni? Nekem is vagy két estémbe telt, amíg kibarkó- báztam az egészet. No, füleld csak! Tisztelt Uram! Ez addig totál jó, mert a pincér Pali bácsin kívül még senki nem mondta nekem, hogy uram. És ami ezután jön az se kutya! Nagyon kérem önt — mármint tisztelt uraságomat —, hog? levelem maradjon titokban. Egy agód> anya vagyok — egy gével —, aki sze retnék őszinte felvilágosítást kapn gyermekeim odalenti viselkedésérő; Kisleányom mesélte, hogy akkor este Ön egy külföldi férfi karjaiba kénysze- rítette őt :— kényszerítettem? mondtam neki, hogy ha már annyira pislog rá a? a svéd, hát egy fordulóra elmehet vele —, majd pedig mértéktelenül italoz- tatta. Mértéktelenül? Akkor már, sajnos, csak nyalogattuk a pivókát, úgy összement a bukszánk. Meg hogy én meg hogy ő, meg hogy ez, meg hogy az... Persze, hogy azt gondoltam, amit te most: hogy vicc az egész! Hogy Icu valamelyik barátnőjével gépelte tele ezt a papírt, hogy majd, ha odafönt találkozunk, pukkadjunk egy jót.
